Jób

 2 Gúnyolódók vesznek körül engem,+

és lázadásukra kell szegeznem a szemem.

 5 Meghívja egy ember a barátait, hogy vigyenek a vagyonából,

miközben gyermekeinek a látása elhomályosodik az éhségtől.

 6 Gúny tárgyává* tett Isten a népek között,+

olyanná lettem, mint akit arcul köpnek.+

 7 Elhomályosul szemem a nyomorúságtól,+

és minden végtagom olyan, mint az árnyék.

 8 Ámulnak ezen a becsületes emberek,

és az ártatlant felkavarja az istentelen*.

 9 Az igazságos továbbra is igazságosan fog cselekedni,+

és a tisztakezű egyre erősebb lesz.+

10 De gyertek csak, és mondjátok el újra az érveiteket,

hisz nem találok köztetek bölcset!+

11 Napjaim leteltek,+

terveim és szívem kívánságai szertefoszlottak.+

12 Az éjszakát ők nappallá teszik,

ezt mondva: »Közel kell lennie a világosságnak, mert sötétség van.«

13 Várok még egy kicsit, és a sír* lesz az otthonom,+

a sötétségben kell megvetnem ágyamat.+

16 A sír* elzárt kapuihoz száll alá*,

amikor mindnyájan együtt hanyatlunk a porba.+”