Ézsaiás
14 Mert Jehova irgalmas lesz Jákobhoz,+ és újból Izraelt fogja választani.+ Letelepíti őket* földjükön,+ és bevándorlók csatlakoznak hozzájuk, Jákob házához szegődnek.+ 2 A népek visszaviszik őket a lakhelyükre, Izrael háza pedig szolgálóivá és szolgálólányaivá+ teszi őket Jehova földjén, és foglyul ejti azokat, akik fogva tartották őt, és uralkodni fog azok felett, akik dolgoztatták őt*.
3 Azon a napon, amelyen Jehova enyhíti fájdalmadat és nyugtalanságodat, valamint megszabadít a kemény rabszolgaságból, amelybe kényszerítettek,+ 4 a következő példabeszéddel* szólsz Babilon királya ellen:
„Vége lett annak, aki másokat dolgoztatott*!
Vége lett az elnyomásnak!+
5 Jehova eltörte a gonoszok vesszejét,
az uralkodók botját,+
6 azt, aki dühösen és szüntelenül verte a népeket,+
aki nemzeteket igázott le haragjában, könyörtelenül üldözve őket.+
7 Megnyugodott az egész föld, már nem háborog.
Örömmel kiáltanak az emberek.+
8 Még a borókafenyők is örülnek neked
a Libanon cédrusaival.
Így szólnak: »Amióta elestél,
nem jön ellenünk favágó.«
9 Még a sír* is felélénkül odalent,
hogy fogadjon, amikor odamész.
Fölkelti miattad a tehetetlen halottakat,
a föld minden elnyomó vezérét*.
Fölállítja trónjaikról a nemzetek összes királyát.
10 Mindnyájan megszólalnak, és ezt mondják neked:
»Hát te is gyenge lettél, mint mi?
Olyan lettél, mint mi?
Férgeket terítettek alád ágyadul,
és kukacok a takaród.«
12 Lehullottál az égből,
ó, te fényesség, hajnal fia!
Kivágtak, és a földre zuhantál,
te, aki legyőzted a nemzeteket!+
13 Ezt mondtad magadban: »Felmegyek az égbe.+
14 Felmegyek a felhők fölé,
hasonlóvá teszem magam a legfelségesebb Istenhez.«
15 Ámde a sírba* taszítottak,
a verem legtávolabbi részébe.
16 Akik látnak, rád merednek,
jobban megnéznek, és így szólnak:
»Ez volna az az ember, aki megrengette a földet,
aki királyságokat rendített meg,+
17 aki a pusztához tette hasonlóvá a lakott földet,
aki földúlta annak városait,+
és aki nem engedte haza a foglyait+?«
18 A nemzetek többi királyai,
igen, mindnyájan dicsőségben tértek nyugodni,
mindannyian a saját sírjukba*.
19 Téged azonban elvetettek, és még sírhelyed sincsen,
olyan vagy, mint egy megutált sarj*,
akit karddal leszúrt emberek takarnak,
akik a köves verembe szállnak alá.
Olyan vagy, mint egy eltaposott tetem.
20 Nem kerülsz melléjük a sírba,
mert elpusztítottad saját országodat.
Megölted saját népedet.
A gonosztevők utódainak a nevét soha többé nem említik.
21 Készítsetek a fiainak mészárszéket
ősapáik vétke miatt,
nehogy fölkeljenek, aztán birtokba vegyék a földet,
és betöltsék azt a városaikkal.”
22 „Rájuk támadok”+ – ez a seregek Jehovájának kijelentése.
„Kiirtom Babilonból a nevet és a maradékot, a leszármazottakat és az utódokat”+ – ez Jehova kijelentése.
23 „Sülök birtokává és mocsárvidékké teszem őt, és elsöpröm a megsemmisítés seprűjével”+ – ez a seregek Jehovájának kijelentése.
24 Megesküdött a seregek Jehovája:
„Úgy lesz, ahogy akartam,
és amit elhatároztam, valóra válik.
Lekerül népemről az igája,
és lekerül vállukról a terhe.”+
26 Ez a határozat született az egész föld ellen,
és ez az a kéz, amely ki van nyújtva* az összes nemzet ellen.
27 A seregek Jehovája ezt elhatározta,
és senki sem hiúsíthatja meg.+
Ki van nyújtva a keze,
és senki sem fordíthatja vissza.+
28 Abban az évben, amikor Aház király meghalt,+ ez a kijelentés hangzott el:
29 „Ne örülj, Filisztea, egyikőtök se örüljön
csak azért, mert eltörték a botját annak, aki titeket vert.
30 Miközben az alacsony sorúak elsőszülöttjei enni fognak,
és biztonságban pihennek le a szegények,
éhínséggel vesztem ki gyökeredet,
és ami megmarad belőled, azt megölik.+
31 Jajgass, ó, kapu! Kiálts, ó, város!
Ó, Filisztea, elbátortalanodsz majd!
Mert északról füst jön,
és az ellenség soraiból senki sem marad le.”
32 Mit válaszoljanak a nemzet követeinek?
Azt, hogy Jehova lerakta Sion+ alapját,
és a népe szegényei menedéket találnak ott.