Ézsaiás
40 „Vigasztaljátok, vigasztaljátok a népemet” – ezt mondja Istenetek.+
2 „Szóljatok Jeruzsálem szívéhez,*
és jelentsétek be neki, hogy kényszerszolgálata letelt,
és vétke ki lett egyenlítve.+
Mert teljes mértékben* megkapta a büntetést Jehovától minden bűnéért.”+
3 Valaki ezt kiáltja a pusztában:
„Készítsétek elő* Jehova útját!+
Készítsetek egyenes országutat+ Istenünknek a sivatagon át!+
4 Minden völgy emelkedjen fel,
és minden hegy és domb süllyedjen le.
Az egyenetlen föld legyen simává,
és a göröngyös föld síksággá.+
6 Figyelj! Valaki így szól: „Kiálts!”
Valaki pedig ezt kérdezi: „Mit kiáltsak?”
„Minden ember* zöld fű.
Odaadó szeretetük olyan, mint a mező virága.+
Igen, a nép csak zöld fű.
9 Menj fel egy magas hegyre,
te asszony, aki jó hírt viszel Sionnak.+
Emeld fel a hangodat,
te asszony, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek.
Emeld fel! Ne félj!
Jelentsd be Júda városainak: „Itt van Istenetek.”+
Nála van a jutalom, amelyet ad,
és előtte a fizetség, amelyet fizet.+
11 Úgy gondoskodik a nyájáról*, mint egy pásztor.+
Karjával összegyűjti a bárányokat,
és ölében hordozza őket.
Nagy gonddal vezeti a szoptatós juhokat.+
14 Kivel tanácskozott, hogy megértsen valamit,
vagy ki tanítja őt az igazságosság ösvényére?
Ki ad át neki ismeretet,
vagy ki ismerteti meg vele a valódi értelem útját?+
15 A nemzetek olyanok, mint egy csepp a vödörben,
és olyanok neki, mint a porréteg a mérlegen.+
Úgy emeli föl a szigeteket, mint a finom port.
16 Még a Libanon sem elég a tűz táplálására*,
és annak vadállatai sem elegendők az égőáldozathoz.
17 Minden nemzet olyan neki, mint ami nem is létezik.+
Semminek és délibábnak tartja őket.+
18 Kihez tudjátok hasonlítani Istent?+
Mit tudtok állítani mellé, ami hasonló hozzá?+
20 Fát választ az adományához,+
fát, amely nem korhad el.
Hozzáértő mestert keres,
hogy faragott bálványt készítsen, amely nem inog meg.+
21 Hát nem tudjátok?
Nem hallottátok?
Nem mondták nektek kezdettől fogva?
Nem értettétek a föld megalapításától fogva?+
Kifeszíti az eget, mint egy finom fátyolszövetet,
és kifeszíti azt, mint egy lakósátrat.+
23 Semmivé tesz főembereket,
és olyanná teszi a föld bíráit*, mintha délibábok lennének.
24 Épphogy elültették őket,
alighogy elvetették őket,
a törzsük is épphogy gyökeret vert a földben,
és már el is száradnak, ha rájuk fújnak,
és elviszi őket a szél, mint a szalmaszálat.+
25 „Kihez hasonlíthattok engem, hogy egyenlő volnék vele?” – ezt kérdezi a szent Isten.
26 „Emeljétek föl szemeteket az égre, és nézzétek!
Ki teremtette mindezt?+
Az, aki szám szerint hozza elő őket, mint egy sereget,
és mindegyiket nevén szólítja.+
Hatalmas és tevékeny energiájának és bámulatos erejének+ köszönhetően
egy sem hiányzik közülük.
27 Miért mondod ezt, ó, Jákob, és miért beszélsz így, ó, Izrael:
»Nem látja Jehova az életemet,
és Isten nem szolgáltat nekem igazságot.«+
28 Hát nem tudod és nem hallottad?
Jehova, aki mindent megteremtett a földön, örökké Isten.+
Soha nem fárad el és nem merül ki.+
Lehetetlen felfogni,* amit tud.+
30 Még a fiatalok is elfáradnak és kimerülnek,
és ők is megbotlanak és elesnek,
31 de akik Jehovában reménykednek, erőre kapnak.
Szárnyra kelnek, mint a sasok.+
Futnak, és nem merülnek ki,
járnak, és nem fáradnak el.+”