2Korintusz
4 Így hát nem adjuk fel, hiszen azért szolgálhatunk, mert Isten irgalmas volt velünk. 2 Inkább hátat fordítunk a szégyellni való, alattomos dolgoknak, nem csapunk be másokat, és Isten szavát sem hamisítjuk meg.+ Mivel ismertté tesszük az igazságot, Isten előtt ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének.+ 3 Ha leplezett a jó hír, melyet hirdetünk, azok között leplezett, akik elpusztulnak, 4 akik között ennek a világrendszernek* az istene+ megvakította a nem hívők elméjét,+ hogy ne lássák annak a dicsőséges jó hírnek a fényét,+ amely Krisztusról szól, aki teljesen olyan, mint Isten.+ 5 Mert nem magunkról prédikálunk, hanem Jézus Krisztusról, aki az Urunk, magunkról pedig azt hirdetjük, hogy a szolgáitok vagyunk Jézusért. 6 Mert Isten az, aki ezt mondta: „Ragyogjon elő a világosság a sötétségből”,+ hogy megvilágosítsa a szívünket+ Isten dicsőséges ismeretének a fénye, amely visszatükröződik Krisztus arcán.
7 Ez a kincsünk+ azonban cserépedényekben*+ van, hogy egyértelmű legyen, hogy a szokásosnál nagyobb erő Istentől származik, és nem tőlünk.+ 8 Minden téren szorult helyzetben vagyunk, de nem annyira, hogy ne tudnánk mozdulni. Tanácstalanok vagyunk, de van kiút*.+ 9 Üldöznek minket, de nem vagyunk cserben hagyva.+ Leterítenek bennünket, de nem pusztítanak el.+ 10 Mindig halálos veszélyt kell elviselnünk a testünkben, ahogy Jézusnak,+ hogy olyan legyen az életünk a testünkben, mint az övé*. 11 Mert mi, akik élünk, mindig halálos veszéllyel nézünk szembe+ Jézusért, hogy halandó testünkben olyan életet éljünk, mint ő*. 12 Bár halállal nézünk szembe, ez ahhoz járul hozzá, hogy ti élhettek.
13 Meg van írva: „Volt hitem, ezért beszéltem.”+ Mivel ugyanilyen a hitünk*, mi is beszélünk, 14 tudva azt, hogy aki feltámasztotta Jézust, az Jézussal együtt minket is fel fog támasztani, és veletek együtt elé fog vinni.+ 15 Mert mindez értetek van, hogy a már most is nagy ki nem érdemelt kedvesség még nagyobb legyen, mivel sokan adnak hálát Istennek, hozzájárulva a dicsőségéhez.+
16 Így tehát nem adjuk fel. Még ha a külsőnk sorvad is, a belsőnk napról napra megújul. 17 Mert noha a nyomorúság* pillanatnyi és könnyű, olyan dicsőséget szerez nekünk, amely egyre jobban felülmúl mindent*, és örök.+ 18 Eközben nem a láthatókon tartjuk a szemünket, hanem a láthatatlanokon.+ Mert a láthatók ideiglenesek, a láthatatlanok ellenben örökké tartanak.