Ézsaiás
63 Ki ez, aki Edomból+ jön,
élénk színű* ruhában Bocrából+,
akinek pompás az öltözéke,
és aki nagy hatalommal vonul?
„Én, aki igazságosan szólok,
és akinek nagy hatalma van a megmentéshez.”
2 Miért vörös a ruhád?
Miért olyan, mint azé, aki szőlőt tapos a présben?+
3 „Egyedül tapostam a taposókádat,
senki sem volt velem a népekből.
Tapostam őket haragomban,
és tiportam rajtuk dühömben.+
Vérük befröcskölte ruhámat,
és egész öltözékemet beszennyeztem.
4 Mert a bosszú napja van szívemben,+
és eljött megváltottaim éve.
5 Körülnéztem, de nem volt, aki segített volna.
Megdöbbentem, hogy nem volt, aki felajánlotta volna a segítségét.
7 Jehova odaadó szeretetéből fakadó tetteit emlegetem,
Jehova dicséretre méltó tetteit,
mert annyi mindent tett értünk Jehova.+
Azt a sok jót emlegetem, amit Izrael népéért tett
irgalmának és odaadó szeretetének köszönhetően.
8 És ezt mondta: „Ők mindenképpen az én népem, fiak, akik nem lesznek hűtlenek*.”+
Így hát a megmentőjük lett.+
Szeretetétől és könyörületétől indíttatva megváltotta őket,+
fölemelte és hordozta őket a régi idők minden napján+.
10 Ők azonban fellázadtak,+ és megbántották szent szellemét.+
11 És visszaemlékeztek a régi idők napjaira,
szolgájának, Mózesnek a napjaira:
„Hol van az, aki felhozta őket a tengerből+ nyája pásztoraival?+
Hol van az, aki belehelyezte szent szellemét?+
12 Hol van az, akinek a dicsőséges karja Mózes jobb kezével tartott,+
aki szétválasztotta előttük a vizet,+
hogy a neve örökké fennmaradjon?+
13 Hol van az, aki úgy vezette át őket a tajtékzó vízen*,
hogy nem botlottak meg,
ahogy a ló sem botlik meg a nyílt vidéken*?
14 Mint amikor a háziállatok lemennek a völgybe,
úgy pihentette meg őket Jehova szelleme.+”
15 Tekints le az égből, nézz le
fenséges lakhelyedről, amely szent és dicsőséges*!
Megvontad ezeket tőlünk.
16 Hiszen te vagy az Atyánk.+
Még ha Ábrahám nem ismerne is minket,
és Izrael nem ismerne is el bennünket,
te, ó, Jehova, az Atyánk vagy!
Régtől fogva Megváltónk a neved.+
17 Ó, Jehova, miért hagyod, hogy letérjünk* útjaidról?
Miért hagyod, hogy megkeményedjen* szívünk, hogy ne tiszteljünk téged mélységesen*?+
Térj vissza szolgáidért,
örökséged törzseiért!+
18 A föld egy rövid ideig volt a szent népedé.
Ellenfeleink megtaposták szentélyedet.+
19 Túl hosszú időre lettünk olyanok, mint azok, akik felett soha nem uralkodtál,
és akiket nem a nevedről neveztek el.