Zsoltárok
A karmesternek: „A hajnali szarvas”* szerint. Dávid éneke.
22 Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?+
Miért nem sietsz a megmentésemre?
Miért nem hallod meg jajkiáltásomat?+
2 Istenem, kiáltok nappal, de nem felelsz,+
és éjjel sem hallgatok.
8 „Jehovára bízta magát. Mentse meg hát ő!
Szabadítsa meg, ha egyszer oly kedves neki!”+
9 Te hoztál elő az anyaméhből,+
te segítettél, hogy biztonságban legyek anyám karjaiban.
10 A te gondjaidra bíztak engem születésemtől fogva,
anyám méhétől fogva te vagy Istenem.
14 Kiöntettem, mint a víz,
csontjaim mind kificamodtak.
Oroszlán módjára vetik rá magukat kezemre és lábamra.+
17 Megszámlálhatom minden csontomat.+
Ők csak néznek és bámulnak rám.
18 Elosztják maguk között a ruháimat,
és sorsot vetnek rájuk.+
19 De te, ó, Jehova, ne maradj távol tőlem!+
Te vagy az én erősségem, siess a segítségemre!+
23 Ti, akik Jehovát imádjátok*, dicsérjétek őt!
Jákob utódai*, dicsérjétek őt mindnyájan!+
Tiszteljétek őt mind, Izrael utódai*!
24 Mert nem vette semmibe, nem hagyta figyelmen kívül az elnyomottnak szenvedését,+
nem rejtette el arcát előle+.
Meghallotta, amikor segítségért kiáltott hozzá.+
Élvezzétek az életet* örökké!
27 Megemlékezik Jehováról az egész föld, és hozzá fordul.
Meghajol előtted a nemzetek minden családja.+
28 Mert Jehováé a királyság,+
ő uralkodik a nemzetek fölött.
29 Esznek majd a föld gazdagjai* mindnyájan, és meghajolnak;
térdre borulnak előtte mind, akik porba szállnak,
senki sem tarthatja életben magát*.
30 Leszármazottaik* fogják szolgálni őt;
Jehováról beszélnek majd az eljövendő nemzedéknek.
31 Eljönnek, és hirdetik igazságosságát.
Elmondják a születendő népnek, hogy mit tett ő.