Zsoltárok
A karmesternek. Kórah fiaitól.+ Ének.
49 Halljátok ezt mind, ti népek!
Figyeljetek mindnyájan, e világ* lakói,
2 egyszerű emberek és előkelők,
gazdagok és szegények egyaránt!
3 Bölcsességet szól a szám,
szívem elmélkedése+ értelmet tükröz.
4 Figyelek a példabeszédre,
hárfaszóval adom elő fejtörőmet.
5 Miért féljek a nyomorúságos időkben,+
mikor körülvesz azok gonoszsága*, akik megpróbálnak felülkerekedni rajtam?
6 A vagyonukban bízók+
és a nagy gazdagságukkal dicsekvők+ közül
7 senki sem válthatja meg a testvérét,
nem adhat érte váltságot Istennek+
8 (az életükért* fizetendő váltságdíj olyan magas,
hogy sosem tudják kifizetni azt),
9 hogy örökké éljen, és ne lássa meg a sírgödröt+.
10 Mindenki látja, hogy még a bölcsek is meghalnak;
az ostoba és az esztelen is elvész,+
és másokra kell hagyniuk vagyonukat+.
11 Szívük vágya az, hogy házaik örökre,
sátraik nemzedékről nemzedékre megmaradjanak.
Nevükről nevezik el földbirtokaikat.
12 Csakhogy az ember, még ha tisztelet övezi is, nem marad életben;+
nem különb az állatoknál, melyek elpusztulnak.+
13 Ez a végük az ostobáknak,+
és az őket követőknek, akik kedvelik üres beszédüket. (Szela.)
14 A juhokhoz hasonlóan a sírba* terelik őket,
a halál lesz a pásztoruk.
A sír*+ lesz az otthonuk, nem pedig egy palota.+
16 Ne félj, ha meggazdagszik valaki,
ha háza egyre fényűzőbb.
18 Egész életében saját magát* dicsőíti.+
(Az emberek magasztalnak téged, amikor jól megy sorod.)+
19 De végül aztán csatlakozik ősapái nemzedékéhez.
Soha többé nem látják a világosságot.
20 Az, aki nem érti ezt, még ha tisztelet övezi is,
nem különb az állatoknál, melyek elpusztulnak.+