Zakariás

2 Majd felnéztem, és egy férfit láttam, kezében mérőzsinórral.+ 2 Ezt kérdeztem: „Hová mész?”

Ő így felelt: „Megmérni Jeruzsálemet, hogy lássam mekkora a szélessége, és mekkora a hosszúsága.”+

3 És a velem beszélő angyal elindult, és egy másik angyal jött, hogy találkozzon vele. 4 Ekkor ő így szólt hozzá: „Fuss oda, és mondd annak a fiatal férfinak: »Úgy fognak lakni Jeruzsálemben,+ akár a nyílt vidéken,* mert sok ember és állat lesz ott.+ 5 Én pedig tűzből való fal leszek körülötte+ – jelenti ki Jehova –, és betöltöm a dicsőségemmel.+«”

6 „Meneküljetek, meneküljetek észak földjéről!”+ – jelenti ki Jehova.

„Mert az ég négy szelének irányába szórtalak szét benneteket”+ – jelenti ki Jehova.

7 „Menekülj Sion, te, aki Babilon lányával laksz!+ 8 A seregek Jehovája, miután dicsővé vált,* elküldött engem a nemzetekhez, melyek fosztogattak benneteket,+ mert ezt mondta: »Aki titeket bánt, az a szemem fényét* bántja.+ 9 Én felemelem a kezemet ellenük, és a saját rabszolgáik prédájává lesznek.+« És megtudjátok, hogy a seregek Jehovája küldött engem.

10 Örömmel kiálts, ó, Sion lánya!+ Mert eljövök,+ és benned lakom+ – jelenti ki Jehova. – 11 Sok nemzet csatlakozik majd Jehovához azon a napon,+ és a népemmé lesznek, én pedig benned fogok lakni.” És megtudod, hogy a seregek Jehovája küldött engem hozzád. 12 Jehova birtokba veszi Júdát a szent földön, és ismét Jeruzsálemet választja.+ 13 Hallgasson minden ember* Jehova előtt, mert tettre kel szent lakhelyéről!