Énekek éneke
2 „Mint liliom a tövisek közt,
olyan az én szerelmem a lányok közt.”
3 „Mint almafa az erdő fái között,
olyan az én kedvesem az ifjak között.
Minden vágyam, hogy árnyékában ülhessek,
és édes nekem a gyümölcse.
4 Bevitt engem az ünnepi házba*,
és a szerelem volt fölöttem zászlaja.
5 Adjatok nekem mazsolalepényt+ és almát,
hogy felüdüljek és erőre kapjak,
mert a szerelem beteggé tesz.
6 Bal keze a fejem alatt,
jobb keze pedig átölel.+
7 Megesketlek titeket, ó, Jeruzsálem lányai,
a gazellákra+ és a mező szarvasaira:
Ne próbáljátok felébreszteni vagy felkelteni bennem a szerelmet, míg az nem akarja!+
8 Kedvesem hangját hallom.
Nézzétek, itt jön!
Megmássza a hegyeket, átugorja a dombokat.
9 Olyan az én kedvesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvasbika.+
Itt van, a fal mögött áll,
betekint az ablakokon,
bepillant a rácsozaton.
10 Így szól hozzám az én kedvesem:
»Kelj föl, szerelmem,
gyönyörűségem, gyere velem!
11 A tél* elmúlt,
már nem esik az eső.
13 A fügefa megérleli korai fügéit,+
virágba borulnak a szőlők, és illatoznak.
Kelj föl, szerelmem, gyere!
Gyönyörűségem, gyere velem!
14 Ó, én galambom a kőszikla hasadékaiban,+
a sziklák mélyedéseiben!
15 „Fogjátok meg nekünk a rókákat,
a kis rókákat, melyek feldúlják a szőlőt,
mert most virágoznak a szőlőink.”
16 „Kedvesem az enyém, én pedig az övé.+