Ezékiel

33 És Jehova így szólt hozzám: 2 „Embernek fia! Beszélj néped fiaihoz,+ és ezt mondd nekik:

»Tegyük fel, hogy egy országra kardot küldök,+ és az ország egész népe fog egy embert, őrállójává teszi, 3 az pedig látja a kardot, amint az országra jön, és megfújja a kürtöt, és figyelmezteti a népet.+ 4 Ha valaki hallja a kürt hangját, de nem fogadja meg a figyelmeztetést,+ a kard pedig eljön, és elveszi az életét,* akkor ő maga lesz a felelős a haláláért*.+ 5 Hallotta a kürt hangját, de nem fogadta meg a figyelmeztetést. Ő maga lesz felelős a haláláért. Ha megfogadta volna a figyelmeztetést, megmenekült volna*.

6 Ha pedig az őrálló látja a kardot jönni, de nem fújja meg a kürtöt,+ és a nép nem kap semmilyen figyelmeztetést, a kard pedig eljön, és elveszi valamelyikük életét*, akkor az meghal a saját vétke miatt, de a vérét az őrállótól kérem számon.+«

7 Téged pedig, embernek fia, őrállónak jelöltelek ki Izrael népe számára, és amikor üzenetet hallasz tőlem, figyelmeztesd őket a nevemben.+ 8 Ha azt mondom a gonosznak: »Biztosan meghalsz, te gonosz!«,+ de te nem szólsz, hogy figyelmeztesd, hogy változtasson a viselkedésén, akkor ő mint gonosz, meghal a vétke miatt,+ de a vérét tőled kérem számon. 9 Ha azonban figyelmezteted a gonoszt, hogy térjen meg, ám ő nem akar változtatni a viselkedésén, akkor ő meghal a vétke miatt,+ de te biztosan megmented az életedet*.+

10 És te, embernek fia, így szólj Izrael népéhez: »Ti ezt mondtátok: ’Lázongásaink és bűneink ránk nehezednek, és elpusztulunk miattuk.+ Hát hogyan is maradhatnánk életben?+’« 11 Mondd meg nekik: »’Nem gyönyörködöm a gonosz halálában,+ hanem inkább abban, ha változtat a viselkedésén,+ és életben marad.+ Olyan biztos ez, mint hogy én élek! Térjetek meg, és hagyjatok fel gonosz viselkedésetekkel!+ Hisz miért halnátok meg, ó, Izrael népe?’+ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.«

12 És te, embernek fia, mondd meg néped fiainak: »Az igazságos embert nem fogja megmenteni az igazságossága, ha fellázad.+ És a gonosz ember sem fog elbukni a gonoszsága miatt, ha felhagy a gonoszságával.+ Egyetlen igazságos ember sem maradhat életben az igazságossága miatt azon a napon, amelyen vétkezik.+ 13 Ha azt mondom az igazságosnak: ’Biztosan élni fogsz’, de ő a maga igazságosságában bízik, és gonoszul* cselekszik,+ akkor egyetlen igazságos cselekedetére sem emlékezem, hanem meg fog halni, mert gonoszul cselekedett.+

14 És ha azt mondom a gonosznak: ’Biztosan meghalsz’, de az felhagy bűnös viselkedésével, és azt teszi, ami jogos és igazságos,+ 15 visszaadja azt, amit zálogba vett,+ megtéríti, amit elrabolt,+ és azok szerint a rendeletek szerint jár, melyek élethez vezetnek, nem követve el gonoszságot, akkor biztosan élni fog.+ Nem hal meg. 16 Egyetlen bűnét sem rovom fel neki*.+ Mivel azt tette, ami jogos és igazságos, biztosan élni fog.+«

17 Néped azonban ezt mondja: »Jehova igazságtalanul cselekszik«, pedig igazából ők cselekednek igazságtalanul.

18 Ha egy igazságos személy nem marad igazságos, hanem a rosszat teszi, meghal miatta.+ 19 Ha viszont egy gonosz felhagy a gonosztetteivel, és azt teszi, ami jogos és igazságos, élni fog.+

20 Ti azonban ezt mondjátok: »Jehova igazságtalanul cselekszik.«+ Mindegyikőtöket a tettei szerint fogom megítélni, ó, Izrael népe!”

21 Végül aztán száműzetésünk 12. évében, a 10. hónap 5. napján egy ember érkezett hozzám, aki elmenekült Jeruzsálemből,+ és így szólt: „Elesett a város!”+

22 A menekült érkezése előtti estén Jehova ereje működni kezdett rajtam*, és megnyitotta a számat, még mielőtt a férfi eljött hozzám reggel. Így hát megnyílt a szám, és többé nem voltam néma.+

23 Aztán Jehova így szólt hozzám: 24 „Embernek fia! E lerombolt helyek lakosai+ azt mondják Izrael földjéről: »Ábrahám csak egymaga volt, mégis birtokba vette ezt a földet.+ Mi viszont sokan vagyunk, úgyhogy ez a föld biztosan nekünk lett adva birtokul.«

25 Azért mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Véres ételt esztek,+ undorító bálványaitokra* emelitek szemeiteket, és folyton vért ontotok+. Hogy is birtokolhatnátok hát ezt a földet? 26 Kardotokban bíztok,+ utálatos szokásokat gyakoroltok, és mindegyikőtök lefekszik az embertársa feleségével+. Hogy is birtokolhatnátok hát ezt a földet?+’«

27 Ezt mondd nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Akik a lerombolt helyeken élnek, kard által hullanak el; akik a nyílt mezőn vannak, azokat a vadállatoknak adom eledelül; akik pedig az erődítményekben és a barlangokban vannak, azok járványos betegség miatt halnak meg.+ Olyan biztos ez, mint hogy én élek! 28 Teljesen elhagyatott pusztasággá teszem az országot,+ mérhetetlen büszkesége semmivé lesz, Izrael hegyei pedig pusztává+ – senki sem megy át rajtuk. 29 És megtudják, hogy én vagyok Jehova, amikor teljesen elhagyatott pusztasággá teszem az országot+ mindazon utálatosságok miatt, amelyeket cselekedtek.+’«

30 Ami pedig téged illet, embernek fia, néped tagjai rólad beszélgetnek a falak mellett és a házak kapuiban.+ Ezt mondják egymásnak, mindegyik a testvérének: »Gyertek, hallgassuk meg a beszédet, mely Jehovától származik.« 31 Beözönlenek hozzád, és leülnek eléd népemként. Hallani fogják szavaidat, de nem cselekszenek azok szerint,+ mert hízelegnek szájukkal,* ám szívük mohón tisztességtelen nyereségre vágyik. 32 Olyan vagy te nekik, mint valami szerelmes dal, melyet szép hangon énekelnek, és ügyesen kísérik húros hangszeren. Hallani fogják szavaidat, de senki sem cselekszi azokat. 33 És amikor ez bekövetkezik – márpedig bekövetkezik –, akkor majd megtudják, hogy próféta volt közöttük.+”