Ézsaiás
49 Hallgassatok rám, ti szigetek,
és figyeljetek, ti távoli nemzetek!+
Jehova már születésem előtt* elhívott engem.+
Anyám méhében voltam még, és már emlegette a nevemet.
2 Hasonlóvá tette számat az éles kardhoz.
Elrejtett kezének árnyékában.+
Éles nyíllá tett,
és elrejtett a tegzében.
4 Én pedig így szóltam: „Hiába fáradoztam.
Semmire és hiábavalóságra használtam az erőmet.
5 És most Jehova, aki szolgájává formált az anyaméhtől fogva,
azt mondta, hozzam vissza hozzá Jákobot,
hogy egybegyűljön hozzá Izrael.+
Én pedig megdicsőülök Jehova szemében,
és Istenem lesz az erősségem.
6 Akkor így szólt: „Nemcsak hogy a szolgám vagy,
hogy feléleszd Jákob törzseit,
és visszahozd azokat, akik megmaradtak Izraelből,
hanem a nemzetek világosságául is adtalak,+
hogy a szabadításom eljusson a föld végéig.+”
7 Így szól Jehova, Izrael megváltója és szentje+ ahhoz, akit megvetnek*,+ akit gyűlöl a nemzet, és aki szolgája az uralkodóknak:
„Amiatt, amit látnak, királyok fognak fölkelni,
és fejedelmek fognak meghajolni
Jehova iránti tiszteletből, aki hűséges,+
Izrael szentje iránti tiszteletből, aki kiválasztott téged.”+
8 Ezt mondja Jehova:
Oltalmaztalak, hogy szövetségül adjalak az embereknek,+
hogy helyreállítsam a földet,
újra nekik adjam az elhagyatott örökségüket,+
9 és ezt mondjam a raboknak: »Jöjjetek ki!«,+
a sötétségben levőknek+ pedig: »Gyertek elő!«
Az utaknál esznek majd,
és minden kitaposott ösvény mentén* lesz legelőjük.
11 Minden hegyemet úttá teszem,
és országútjaimat megemelem.+
13 Boldogan kiálts, te ég, és örülj, te föld!+
Viduljanak a hegyek, és boldogan kiáltsanak!+
14 Sion azonban ezt mondogatta:
„Elhagyott engem Jehova,+ elfelejtett Jehova.”+
15 Hát megfeledkezhet egy asszony a csecsemőjéről,
és vajon nem szánja meg méhe fiát?
Még ha ezek az asszonyok meg is feledkeznek róluk, én soha nem feledkezem meg rólad.+
16 Nézd, a tenyeremre véstelek.
Falaid mindig előttem vannak.
17 Fiaid visszasietnek.
Akik leromboltak és feldúltak téged, elmennek tőled.
18 Emeld föl tekinteted, és nézz körül!
Mindnyájan összegyűlnek,+
és hozzád jönnek.
„Amilyen biztos, hogy élek – jelenti ki Jehova –,
olyan biztos, hogy magadra veszed őket, mint egy díszt,
és magadra kötöd őket, ahogy egy menyasszony teszi.
19 Noha feldúlták és elhagyatottá tették a földedet, és az országod romokban hevert,+
most túl szűkös lesz a hely az ott lakóknak,+
20 A fiaid, akik azután születtek, miután elvesztetted a gyermekeidet, ezt mondják a füled hallatára:
»Túl szűkös ez a hely nekem.
Adj helyet, hogy itt lakhassak!«+
21 Te pedig ezt mondod majd magadban:
»Ki az apjuk?
Hiszen én gyermektelen és meddő asszony vagyok,
akit száműztek és rabságba vittek.
Ki nevelte föl ezeket?+
Magamra voltam hagyva.+
Honnan jöttek akkor ezek?«+”
22 Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova:
23 Királyok lesznek a gondviselőid,+
a fejedelemnőik pedig a dajkáid.
Nem vallanak szégyent, akik bennem reménykednek.+”
24 Vajon el lehet venni az erős embertől azokat, akiket foglyul ejtett,
vagy ki tudják szabadítani a zsarnok foglyait?
25 Jehova azonban ezt mondja:
Szembeszállok azokkal, akik szembeszállnak veled,+
és megmentem a fiaidat.
26 Megetetem elnyomóiddal a saját húsukat,
és tulajdon vérüktől részegednek meg, mint az édes bortól.