2Sámuel
11 Az év elején,* abban az időben, amikor hadba szoktak vonulni a királyok, Dávid elküldte Joábot a szolgáival, és Izrael egész seregét, hogy pusztítsák el az ammonitákat. Megostromolták Rabbát+, Dávid azonban Jeruzsálemben maradt.+
2 Egy este* Dávid fölkelt az ágyából, és a királyi ház* lapos tetején sétált. A tetőről meglátott egy asszonyt, aki éppen fürdött. Az asszony gyönyörű volt. 3 Dávid elküldött valakit, hogy kérdezősködjön az asszony felől. Ő pedig ezt mondta neki: „Betsabé+ ez, Eliám lánya,+ a hettita+ Uriás+ felesége.” 4 Dávid ezután követeket küldött, hogy elhozassa,+ és az el is ment hozzá, ő pedig lefeküdt vele+. (Az asszony éppen akkor tisztult meg a tisztátalanságából*.)+ Később aztán visszatért a házába.
5 Az asszony teherbe esett, és üzenetet küldött Dávidnak: „Terhes vagyok.” 6 Dávid erre ezt üzente Joábnak: „Küldd el hozzám a hettita Uriást!” Joáb akkor elküldte Uriást Dávidhoz. 7 Amikor Uriás megérkezett hozzá, Dávid megkérdezte, hogy jól van-e Joáb, jól vannak-e a csapatok, és jól megy-e a harc. 8 Dávid aztán így szólt Uriáshoz: „Menj le a házadba, és pihenj*.” Amikor Uriás elment a király házából, a király ajándékot* küldött utána, hogy kedveskedjen neki. 9 Uriás azonban urának összes többi szolgájával együtt a királyi ház bejáratánál aludt, és nem ment le a házába. 10 Jelentették is Dávidnak: „Uriás nem ment le a házába.” Dávid erre így szólt Uriáshoz: „Hát nem most jöttél meg egy útról? Miért nem mentél le a házadba?” 11 Uriás ezt válaszolta Dávidnak: „A láda+ és Izrael meg Júda ideiglenes hajlékokban laknak. Az uram, Joáb, és uramnak szolgái a mezőn táboroznak. Én pedig menjek be a házamba, egyek-igyak, és szeretkezzek a feleségemmel?+ Nem teszem ezt. Olyan biztos ez, mint hogy te élsz*!”
12 Dávid erre így szólt Uriáshoz: „Maradj itt ma is. Holnap majd elküldelek.” Uriás tehát Jeruzsálemben maradt aznap és másnap. 13 Dávid aztán elküldött érte, hogy jöjjön, és vele együtt egyen-igyon, majd leitatta. Ő azonban este kiment, és lefeküdt aludni urának szolgáival együtt, és nem ment le a házába. 14 Reggel aztán Dávid levelet írt Joábnak, és elküldte azt Uriással. 15 Ezt írta a levélben: „Állítsátok Uriást a frontvonalba, ahol a leghevesebb a harc. Aztán menjetek el mögüle, hogy lesújtsanak rá, és meghaljon.”+
16 Miközben Joáb ostromolta a várost, arra a helyre állította Uriást, ahol tudta, hogy erős harcosok vannak. 17 Amikor a város emberei kijöttek, és harcba szálltak Joábbal, néhányan Dávid szolgái közül elestek, és a hettita Uriás is meghalt.+ 18 Akkor Joáb értesítette Dávidot a háború minden eseményéről. 19 Így utasította a követet: „Ha beszámoltál a királynak a háború minden eseményéről, 20 és a király feldühödik, és azt mondja neked: »Minek kellett olyan közel mennetek a városhoz harcolni? Nem tudtátok, hogy lőni fognak a fal tetejéről? 21 Ki ütötte agyon Abiméleket+, Jerubbéset+ fiát? Nemde egy asszony dobott rá egy felső malomkövet a fal tetejéről, és ez okozta a halálát Tébecben? Minek kellett olyan közel mennetek a falhoz?«, akkor te így szólj: »Szolgád, a hettita Uriás is meghalt.«”
22 A követ tehát elment, és elmondta Dávidnak mindazt, amiért Joáb elküldte őt. 23 A követ ezt mondta Dávidnak: „Az embereik felülkerekedtek rajtunk, és kijöttek ellenünk a mezőre. De mi visszaszorítottuk őket egészen a városkapu bejáratáig. 24 Az íjászok lövöldöztek a szolgáidra a fal tetejéről, úgyhogy néhányan meghaltak a király szolgái közül. Szolgád, a hettita Uriás is meghalt.+” 25 Dávid erre így szólt a követhez: „Ezt mondd Joábnak: »Ne gyötrődj emiatt, mert egy csatában mindig vannak áldozatok. Fokozott erővel harcolj a város ellen, és győzd le!+« Bátorítsad őt.”
26 Amikor Uriás felesége meghallotta, hogy a férje, Uriás meghalt, gyászolni kezdte a férjét. 27 Amint a gyász ideje letelt, Dávid érte küldött, és a házába vitette. Ő a felesége lett,+ és fiút szült neki. De amit Dávid tett, az egyáltalán nem tetszett* Jehovának.+