Zsoltárok
Dal. Ének Kórah fiaitól+. A karmesternek: mahalát* szerint, felváltva énekelendő. Maszkil* az ezrahita Hémántól+.
88 Ó, Jehova, megmentésem Istene!+
Nappal felkiáltok,
éjjel pedig eléd járulok.+
4 A verembe* szállók közé számítok,+
magatehetetlen férfi lettem,*+
5 mint akit a holtak között hagytak,
mint a sírban fekvő megöltek,
akikre nem emlékszel többé,
és akik már nem élvezik törődésedet*.
6 A legmélyebb verembe juttattál,
sötét helyekre, tátongó mélységbe.
7 Rám nehezedik haragod,+
és elborítanak hullámveréseid. (Szela.)
8 Messzire űzted tőlem ismerőseimet,+
utálatossá tettél előttük.
Csapdába estem, és nem tudok kiszabadulni.
9 Szemem már elfáradt nyomorúságom miatt.+
Egész nap téged hívlak, ó, Jehova,+
feléd nyújtom kezemet.
10 Teszel-e csodát a halottakkal?
Fölkelhetnek-e a tehetetlen holtak, hogy dicsőítsenek téged?+ (Szela.)
11 Hirdetik-e odaadó szeretetedet a sírban,
és hűségedet a pusztulás helyén*?
12 Ismertté lesznek-e csodáid a sötétségben,
vagy igazságosságod a feledés földjén?+
14 Miért vetsz el engem*, ó, Jehova?+
Miért rejted el arcodat előlem?+
15 Fiatalkorom óta
nyomorult vagyok, és fenyeget a halál+.
Fásulttá váltam a szörnyűségek miatt, melyeket engedtél, hogy elszenvedjek.
16 Rám zúdul lángoló haragod,+
a tőled jövő rettentések megsemmisítenek.
17 Egész nap körülvesznek, mint a víz;
közrefognak minden oldalról*.
18 Barátaimat és társaimat messzire űzted tőlem,+
a sötétség lett a társam.