Nehémiás

9 Ugyanennek a hónapnak a 24. napján az izraeliták egybegyűltek. Böjtöltek, zsákruhát öltöttek, és port hintettek a fejükre.+ 2 Majd Izrael leszármazottai elkülönültek minden idegentől,+ és állva megvallották bűneiket és apáik vétkeit+. 3 A helyükön álltak, és felolvastak Istenük, Jehova törvényének a könyvéből+ a nap negyedrészében*, egy másik negyedrészében pedig vallomást tettek, és leborultak Jehova, az ő Istenük előtt.

4 Jésua, Báni, Kadmiel, Sebánia, Bunni, Serébia,+ Báni és Kenáni a léviták emelvényén+ állva Istenükhöz, Jehovához kiáltottak. 5 És a lévita Jésua, Kadmiel, Báni, Hasabneja, Serébia, Hódija, Sebánia és Petáhia így szóltak: „Álljatok fel, és dicsőítsétek Isteneteket, Jehovát egy örökkévalóságon át*!+ Ó, Istenünk, dicsérjék a te páratlan neved, amely magasztosabb minden áldásnál és dicséretnél.

6 Te vagy egyedül Jehova;+ te alkottad az eget, igen, az egeknek egeit minden seregükkel együtt, a földet, és mindazt, ami rajta van, a tengereket, és mindazt, ami bennük van. Te tartod életben mindannyiukat, és leborul előtted az ég serege. 7 Te vagy Jehova, az igaz Isten, aki kiválasztottad Ábrámot+, aki kihoztad őt Urból+, a káldeusok városából, és az Ábrahám nevet adtad neki+. 8 Úgy találtad, hogy szíve hűséges hozzád,+ ezért szövetséget kötöttél vele, hogy neki adod a kánaániták, a hettiták, az amoriták, a periziták, a jebusziták és a girgasiták földjét, hogy utódainak* adod azt;+ és te megtartottad ígéreteidet, hisz igazságos vagy.

9 Láttad ősapáink nyomorúságát Egyiptomban,+ és hallottad kiáltásukat a Vörös-tengernél. 10 Ezért jeleket és csodákat tettél a fáraó és minden szolgája ellen, földjének egész népe ellen,+ hisz tudtad, hogy elbizakodottan+ cselekedtek népeddel. Nevet szereztél magadnak, amely mindmáig fennmaradt.+ 11 Kettéválasztottad előttük a tengert, úgyhogy száraz földön mentek, amikor átkeltek a tengeren.+ Üldözőiket a mélységbe vetetted, mint követ a tajtékzó vizekbe.+ 12 Nappal felhőoszlop által vezetted őket, éjjel pedig tűzoszlop által, hogy megvilágítsd nekik az utat, amelyen járniuk kell.+ 13 És lejöttél a Sínai-hegyre,+ szóltál hozzájuk az égből,+ és igazságos bírói döntéseket, az igazság törvényeit*, jó rendelkezéseket és parancsolatokat adtál nekik+. 14 Megismertetted velük szent sabbatodat+, és parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényt adtál nekik Mózes, a te szolgád által. 15 Kenyeret adtál nekik az égből éhségük csillapítására,+ és vizet fakasztottál nekik a kősziklából szomjuk oltására+. Azt mondtad nekik, hogy menjenek be, és vegyék birtokba a földet, amely felől megesküdtél*, hogy nekik adod.

16 Ők, a mi ősapáink viszont elbizakodottan+ cselekedtek, makaccsá+ váltak,* és nem hallgattak parancsolataidra. 17 Nem akartak figyelni,+ és nem emlékeztek rendkívüli tetteidre, amelyeket véghez vittél közöttük, hanem makaccsá váltak*, és vezetőt választottak maguknak, hogy visszatérjenek egyiptomi rabszolgaságukba+. De te olyan Isten vagy, aki kész megbocsátani,* könyörületes és irgalmas, türelmes*, olyan, aki odaadóan szeret,+ ezért nem hagytad el őket+. 18 Még amikor fém* borjúszobrot készítettek maguknak, és ezt mondták: »Ez a te Istened, aki kivezetett téged Egyiptomból«,+ és igen tiszteletlenül cselekedtek, 19 nagy irgalmadban akkor sem hagytad el őket a pusztában.+ A felhőoszlop nem távozott el fölülük nappal, hanem vezette őket az úton, sem a tűzoszlop éjjel, hanem megvilágította nekik az utat, amelyen járniuk kellett.+ 20 Jó szellemedet adtad, hogy éleslátóvá tedd őket,+ mannádat nem vontad meg szájuktól,+ és vizet adtál nekik szomjuk oltására+. 21 40 éven át tápláltad őket a pusztában,+ és semmiben sem volt hiányuk. Ruhájuk nem kopott el,+ lábuk nem dagadt meg.

22 Királyságokat és népeket adtál nekik, kimérted azokat részről részre.+ Birtokba vették hát Szihonnak+, vagyis Hesbon+ királyának a földjét, és Ógnak+, Básán királyának a földjét. 23 Fiaikat megsokasítottad, és annyian lettek, mint az ég csillagai.+ Majd bevitted őket a földre, amelyről ősapáiknak azt ígérted, hogy bemennek oda, és birtokba veszik.+ 24 Bementek hát, és birtokba vették a földet,+ és meghódoltattad előttük az ott lakó kánaánitákat.+ A segítségeddel legyőzték őket, mind a királyaikat, mind annak a földnek a népeit, hogy az izraeliták tetszésük szerint bánjanak velük. 25 Megerősített városokat+ és termékeny* földet+ foglaltak el, és mindenféle jóval teli házakat, kiásott víztárolókat, szőlőket, olajfaligeteket+ és sok gyümölcsfát vettek birtokba. Így hát ettek és jóllaktak, megkövéredtek, és élvezték a te nagy jóságodat.

26 Ámde engedetlenné váltak, és fellázadtak ellened,+ hátat fordítottak törvényednek*. Megölték prófétáidat, akik figyelmeztették őket, azért hogy visszavezessék őket hozzád, és nagyon tiszteletlenül cselekedtek+. 27 Ezért engedted, hogy ellenségeik legyőzzék őket,+ és azok sanyargatták őket+. De nyomorúságuk idején hozzád kiáltottak, te pedig meghallottad az égből. Mivel nagyon irgalmas vagy, megmentőket adtál nekik, hogy megmentsék őket ellenségeik kezéből.+

28 Ám amint nyugalomra leltek, ismét azt tették, amit rossznak tartasz,+ és engedted, hogy ellenségeik legyőzzék őket, azok pedig uralkodtak rajtuk*+. Ekkor visszatértek, és segítségért kiáltottak hozzád,+ te pedig meghallottad az égből, és újra meg újra megszabadítottad őket, mert nagyon irgalmas vagy+. 29 Noha figyelmeztetted őket, hogy térjenek vissza törvényedhez, ők elbizakodottak voltak, és nem akartak hallgatni parancsolataidra.+ Vétkeztek rendelkezéseid ellen, amelyeket ha megtart az ember, élni fog+. Konokul hátat fordítottak, makaccsá váltak,* és nem voltak hajlandók figyelni. 30 Türelmes voltál velük+ éveken át, és figyelmeztetted őket szellemed segítségével, prófétáid által, de ők nem voltak hajlandók figyelni. Végül engedted, hogy az országok népei legyőzzék őket.+ 31 Nagy irgalmadban azonban nem irtottad ki,+ és nem hagytad el őket, hisz könyörületes és irgalmas Isten vagy+.

32 Most azért, ó, Istenünk, nagy, hatalmas és csodálatot keltő Isten, aki megtartja a szövetségét, és akiben odaadó szeretet van,+ ne tűnjön csekélységnek előtted mindaz a viszontagság, amely bennünket, királyainkat, fejedelmeinket,+ papjainkat,+ prófétáinkat,+ ősapáinkat és egész népedet éri Asszíria királyainak+ napjaitól fogva mind a mai napig. 33 Bármin kellett is keresztülmennünk, te igazságos és hű voltál. Mi voltunk azok, akik gonoszul cselekedtünk.+ 34 Királyaink, fejedelmeink, papjaink és ősapáink nem tartották meg törvényedet, és nem figyeltek parancsolataidra, sem emlékeztetőidre*, amelyekkel figyelmeztetted őket. 35 Amikor fennállt a királyságuk, és élvezték mindazt a jót, amivel bőven megáldottad őket, és a tágas és termékeny* földön voltak, amelyet te adtál nekik, még akkor sem szolgáltak téged,+ és nem hagyták el gonosz szokásaikat. 36 Ma viszont rabszolgák+ vagyunk, igen, rabszolgák azon a földön, amelyet ősapáinknak adtál, hogy egyék gyümölcsét és javait. 37 Bő termését azok a királyok élvezik, akiket fölénk helyeztél bűneink miatt.+ Kényük-kedvük szerint uralkodnak rajtunk és a háziállatainkon, és nagyon nyomorúságos helyzetben vagyunk.

38 Mindezek miatt tehát kötelező érvényű, írásos megállapodást kötünk,+ amit fejedelmeink, lévitáink meg papjaink pecséttel hitelesítenek+.”