Zsoltárok
A karmesternek. Kórah fiaitól+. Maszkil.*
44 Ó, Isten, saját fülünkkel hallottuk,
ősapáink elbeszélték nekünk+
tetteidet, melyeket napjaikban vittél véghez,
a régmúlt napokban.
Népeket igáztál le és űztél el.+
3 Nem kardjukkal foglalták el az országot,+
és nem a saját karjuk szerzett nekik győzelmet,+
hanem a te jobbod, a te karod+ és a te jóindulatod*,
mert örömödet lelted bennük+.
4 Te vagy királyom, ó, Isten!+
Adj Jákobnak teljes győzelmet*!
6 Mert nem íjamban bízom én,
és kardom nem menthet meg.+
7 Te mentettél meg minket ellenségeinktől,+
te aláztad meg gyűlölőinket.
8 Istennek zengünk dicséretet egész nap,
örökké hálát adunk a te nevednek. (Szela.)
9 Most azonban elvetettél és megaláztál bennünket,
és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10 Visszavonulásra kényszerítesz minket ellenségünk elől,+
gyűlölőink kedvükre fosztogatnak.
11 Átadsz minket mint juhokat a pusztulásra,
szétszórtál bennünket a nemzetek közé+.
13 Gyalázattá teszel minket szomszédaink szemében,
gúny és nevetség tárgyává a körülöttünk levők előtt.
15 Egész nap megalázottnak érzem magam,
elborít a szégyen
16 a gúnyolódásuk és sértegetésük hangja miatt,
ellenségeink miatt, akik bosszút állnak.
17 Mindez utolért minket, de mi nem feledtünk el téged,
és nem szegtük meg szövetségedet+.
18 Szívünk nem fordult el tőled,
lépteink sem térnek le ösvényedről.
19 De összezúztál minket ott, ahol sakálok tanyáznak,
és sötét árnyékkal borítottál be minket.
20 Ha elfelednénk Istenünk nevét,
vagy idegen istenhez imádkozva tárnánk ki kezünket,
21 vajon nem venné azt észre Isten?
Hiszen ő ismeri a szív titkait.+
22 Miattad vagyunk életveszélyben egész nap;
vágójuhoknak számítunk.+
23 Kelj fel! Miért alszol, ó, Jehova?+
Ébredj hát! Ne vess el minket mindörökre!+
24 Miért rejted el arcodat?
Miért feledkezel meg nyomorúságunkról és elnyomásunkról?
26 Siess a segítségünkre!+