Ezékiel

12 Jehova újra szólt hozzám: 2 „Embernek fia! Lázadó nép között laksz. Van szemük, hogy lássanak, de nem látnak, van fülük, hogy halljanak, de nem hallanak,+ mert lázadó nép ez.+ 3 Te pedig, embernek fia, készíts magadnak egy csomagot, mintha száműzetésbe mennél. Majd nappal, amikor látnak téged, menj el száműzetésbe. Menj el száműzetésbe az otthonodból egy másik helyre a szemük láttára. Talán észrevesznek, bár lázadó nép ez. 4 Hozd ki a csomagodat – melyet a száműzetésre készítettél össze – fényes nappal a szemük láttára. Te pedig este menj ki, amikor látnak téged, mint egy olyan valaki, akit száműzetésbe visznek.+

5 A szemük láttára fúrj egy lyukat a falba, és azon keresztül vidd ki a csomagodat.+ 6 Vedd a válladra azt, amikor látnak téged, és vidd ki a sötétben. Takard el arcodat, hogy ne lásd a földet, mert előjellé teszlek Izrael népe számára+.”

7 Én pedig a parancs szerint jártam el. Kivittem nappal a csomagomat, mint valami száműzetésre való csomagot, aztán este egy lyukat fúrtam a falba a kezemmel. És amikor sötét lett, kivittem a vállamon a szemük láttára.

8 Reggel aztán Jehova újra szólt hozzám: 9 „Embernek fia! A lázadó nép, Izrael népe nemde ezt kérdezte tőled: »Mit csinálsz?« 10 Mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’A Jeruzsálemben levő fejedelemről+ szól ez a kijelentés, és Izrael egész népéről, amely a városban van.’«

11 Így szólj: »Én vagyok az előjel számotokra.+ Amit én tettem, az fog velük is történni. Száműzetésbe, fogságba mennek.+ 12 A közöttük levő fejedelem a vállán viszi majd a csomagját, és kimegy a sötétben. Lyukat fúr a falba, és azon keresztül viszi ki a csomagját.+ Eltakarja az arcát, hogy ne lássa a földet.« 13 Én pedig kivetem rá hálómat, és foglyul esik vadászhálómban.+ Majd elviszem őt Babilonba, a káldeusok földjére, de nem fogja látni azt. Ott fog meghalni.+ 14 Mindazokat, akik körülötte vannak, a segítőit és a csapatait, szétszórom minden irányba,+ és kardot rántok, hogy üldözzem őket.+ 15 Megtudják, hogy én vagyok Jehova, amikor szétszélesztem őket a nemzetek közé, és szétszórom őket az országokba. 16 Néhány embert azonban megkímélek közülük a kardtól, az éhínségtől és a járványos betegségtől, hogy beszélhessenek minden utálatos szokásukról a nemzetek között, ahová mennek. És megtudják, hogy én vagyok Jehova.”

17 Jehova ismét szólt hozzám: 18 „Embernek fia! Remegve edd a kenyeredet, és nyugtalanul, aggodalommal idd a vizedet.+ 19 Így szólj az ország népéhez: »Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova Jeruzsálem lakosainak Izrael földjén: ’Aggodalommal fogják enni kenyerüket, és borzadva isszák vizüket, mert a földjük teljesen pusztává lesz+ minden lakójának erőszakossága miatt+. 20 A lakott városok romba dőlnek, az ország pedig pusztaság lesz;+ és megtudjátok, hogy én vagyok Jehova.+’«”

21 És Jehova újból szólt hozzám: 22 „Embernek fia! Mi ez a mondás köztetek Izraelben: »Csak múlnak a napok, és minden látomás semmivé lesz.«+ 23 Ezért mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Megszüntetem ezt a mondást, és nem mondogatják majd többé Izraelben.’« Még ezt is mondd meg nekik: »Közelednek a napok,+ amikor minden látomás valóra válik.« 24 Mert nem lesz többé semmiféle hamis látomás, sem hízelgő* jóslat Izrael népe körében.+ 25 »’Mert én, Jehova fogok beszélni. Bármit jelentek is ki, késedelem nélkül megvalósul.+ A ti napjaitokban+ szólok majd, ó, lázadó nép, és véghez is viszem azt’ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.«”

26 Jehova ismét szólt hozzám: 27 „Embernek fia! Izrael népe ezt mondja: »Még sok idő van hátra a látomásig, amelyet lát, és a távoli jövőről prófétál.«+ 28 Ezért mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’„Egyetlen kijelentésem sem késik el. Bármit mondok is ki, az megvalósul” – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.’«”