MÓZES ÖTÖDIK KÖNYVE

1 Mózes beszélt az izraelitákkal a Jordán vidékén a pusztában, a kietlen síkságon Szúf előtt, Párán, Tófel, Lábán, Hacerót és Dizaháb között. 2 Az út 11 napig tart a Hórebtől Kádes-Barneáig+ a Szeir-hegyhez vezető úton. 3 A 40. évben,+ a 11. hónap 1. napján Mózes mindent elmondott az izraelitáknak*, amire Jehova utasította. 4 Ez azután volt, hogy legyőzte Szihont+, az amoriták királyát, aki Hesbonban lakott, és Ógot+, Básán királyát, aki Astarótban, Edreiben lakott.+ 5 Mózes elkezdte magyarázni a törvényt+ a Jordán vidékén, Moáb földjén, és így szólt:

6 „Jehova, a mi Istenünk ezt mondta nekünk a Hórebnél: »Elég sokáig laktatok már ezen a hegyvidéken.+ 7 Forduljatok meg, induljatok el, és menjetek az amoriták+ hegyvidékére és a környékére: az Arabára+, a hegyvidékre, a Sefélára, a Negebbe és a tengerpartra+. Menjetek a kánaániták földjére. Menjetek el egészen a Libanonig*+ és a nagy folyóig, az Eufráteszig+. 8 Nézzétek, nektek adom ezt a földet. Menjetek be, vegyétek birtokba a földet, amely felől megesküdött Jehova az ősapáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak+ és Jákobnak+, hogy nekik és az utódaiknak* adja.+«

9 Én pedig abban az időben megmondtam nektek: »Nem vagyok képes egyedül vezetni benneteket.+ 10 Jehova, a ti Istenetek sok utódot adott nektek, és ma már annyian vagytok, mint csillag az égen.+ 11 Adjon nektek még több utódot Jehova,+ a ti ősapáitok Istene, legyetek ezerszer többen, mint most vagytok, és áldjon meg benneteket, ahogy megígérte nektek!+ 12 Egymagam hogyan hordozhatnám el a terheiteket, hogyan küzdhetnék meg a bajaitokkal, és hogyan viselhetném el a veszekedéseiteket?+ 13 Válasszatok ki a törzseitekből bölcs, értelmes és tapasztalt férfiakat, és kinevezem őket, hogy a vezetőitek legyenek.+« 14 Ekkor így feleltetek nekem: »Jó az, amit kértél tőlünk.« 15 Kineveztem hát a törzsfőiteket, bölcs és tapasztalt férfiakat, hogy irányítsanak titeket, és legyenek ezrek, százak, ötvenek, tízek vezetői és a törzseitek tisztviselői.+

16 És abban az időben erre utasítottam a bíráitokat: »Amikor meghallgatjátok a testvéreiteket, igazságosan ítéljétek+ mindenki ügyét, akár izraelitával, akár bevándorlóval+ van peres ügye. 17 Ne ítéljetek részrehajlóan+. Az alacsony rangú embert ugyanúgy hallgassátok meg, mint a befolyásos embert.+ Ne félemlítsenek meg titeket emberek,+ mert amikor ítéltek, Istent képviselitek.+ Ha pedig egy ügyet túl nehéznek találtok, tárjátok elém, és én meghallgatom.+« 18 Abban az időben elmondtam nektek mindazt, amit tennetek kell.

19 Azután, ahogy Jehova, a mi Istenünk parancsolta nekünk, útnak indultunk a Hórebtől, és bejártuk azt az egész hatalmas és félelmetes pusztát+, amelyet láttatok az amoriták+ hegyvidéke felé vezető úton, és végül megérkeztünk Kádes-Barneába+. 20 Akkor ezt mondtam nektek: »Megérkeztetek az amoriták hegyvidékére, amelyet Jehova, a mi Istenünk nekünk ad. 21 Nézzétek, Jehova, a ti Istenetek nektek adta ezt a földet. Menjetek fel, vegyétek birtokba, ahogy Jehova, ősapáitok Istene mondta nektek.+ Ne féljetek, és ne rettegjetek!«

22 De ti mind hozzám jöttetek, és ezt mondtátok: »Küldjünk ki magunk előtt férfiakat, hogy kémleljék ki nekünk a földet, és hozzanak hírt arról, hogy melyik úton menjünk, és hogy milyen városok vannak ott.«+ 23 Ezt jó javaslatnak találtam, ezért kiválasztottam közületek 12 férfit, mindegyik törzsből egyet.+ 24 Akkor ők felmentek a hegyekbe,+ eljutottak egészen Eskol völgyéig, és kikémlelték azt a földet. 25 Szedtek annak a földnek a gyümölcséből, hoztak nekünk belőle, és ezt mondták: »Jó az a föld, melyet Jehova, a mi Istenünk ad nekünk.«+ 26 De ti nem akartatok felmenni, hanem fellázadtatok Jehova, a ti Istenetek utasítása ellen.+ 27 Morgolódtatok a sátraitokban, és ezt mondtátok: »Jehova gyűlöl minket. Azért hozott ki Egyiptom földjéről, hogy kiszolgáltasson bennünket az amoritáknak, és megsemmisítsenek minket. 28 Milyen lesz az a hely, ahova menni fogunk? Testvéreink elbátortalanítottak minket*,+ mert ezt mondták: ’Az emberek ott erősebbek és magasabbak, mint mi. A városaik hatalmasak, az egekig meg vannak erősítve,*+ és még az anákok+ fiait is láttuk ott.’«

29 Ezért ezt mondtam nektek: »Ne rettenjetek meg, és ne féljetek tőlük!+ 30 Jehova, a ti Istenetek megy előttetek. Ő harcol értetek,+ ahogyan Egyiptomban is tette a szemetek láttára.+ 31 És a pusztában is láttátok, hogy Jehova, a ti Istenetek úgy hordozott titeket az úton mindvégig, míg el nem jutottatok erre a helyre, ahogyan egy apa hordozza a fiát.« 32 De mindezek ellenére sem hittetek Jehovában, a ti Istenetekben,+ 33 aki előttetek ment az úton, hogy kikémlelje, hol táborozhattok le. Éjjel tűzben, nappal pedig felhőben jelent meg, hogy mutassa nektek az utat.+

34 Jehova mindvégig hallotta, miről beszéltek. Meg is haragudott, és ünnepélyesen megesküdött:+ 35 »Ebből a gonosz nemzedékből egyetlen ember sem fogja meglátni azt a jó földet, mely felől megesküdtem, hogy az ősapáitoknak adom,+ 36 kivéve Kálebet, Jefunné fiát. Ő meglátja majd, és neki meg a fiainak adom azt a földet, ahol járt, mivel ő teljes szívvel* követte Jehovát.+ 37 (Még rám is megharagudott Jehova miattatok, és ezt mondta: ’Te sem fogsz bemenni oda.+ 38 Józsué, Nún fia, a szolgád*+ viszont bemegy.+ Erősítsd meg őt,*+ mert az ő segítségével fogja Izrael birtokba venni az örökségét.’) 39 A gyermekeitek pedig, akikről azt mondtátok, hogy zsákmányul esnek,+ és a fiaitok, akik ma még nem tudják, mi a jó és mi a rossz, be fognak menni arra a földre, és nekik adom azt.+ 40 Ti pedig forduljatok meg, és induljatok el a pusztába a Vörös-tenger útján.+«

41 Ekkor így feleltetek nekem: »Vétkeztünk Jehova ellen. De most felmegyünk, és harcolunk, úgy, ahogy Jehova, a mi Istenünk parancsolta nekünk!« És mindannyian felkötöttétek a fegyvereiteket, és azt gondoltátok, könnyű lesz felmennetek a hegyre.+ 42 Jehova azonban így szólt hozzám: »Mondd meg nekik: ’Ne menjetek fel, és ne harcoljatok, mert nem vagyok veletek! Ha mégis felmentek, az ellenségeitek legyőznek titeket.’«+ 43 Én elmondtam ezt nektek, de ti nem hallgattatok rám, hanem fellázadtatok Jehova utasítása ellen, és elbizakodottan megpróbáltatok felmenni a hegyre. 44 Akkor az amoriták, akik azon a hegyen laktak, kijöttek ellenetek, elűztek titeket, mint ahogyan a méhek teszik, és szétszórtak benneteket a Szeiren, egészen Hormáig. 45 Azután visszatértetek, és sírtatok Jehova előtt, de Jehova nem hallgatott meg titeket, és nem figyelt rátok. 46 Ezért laktatok Kádesben olyan sokáig.

2 Majd megfordultunk, és útnak indultunk a pusztába a Vörös-tenger útján, ahogy Jehova mondta nekem.+ Sok napon át vándoroltunk a Szeir-hegy környékén. 2 Jehova végül így szólt hozzám: 3 »Már elég régóta vándoroltok ennek a hegynek a környékén. Most forduljatok észak felé. 4 Parancsold meg a népnek: ’El fogtok vonulni a testvéreitek, Ézsau leszármazottainak+ a határa mellett, akik a Szeiren laknak.+ Félni fognak tőletek,+ mégis nagyon vigyázzatok. 5 Ne legyetek velük ellenségesek,* mert egy talpalatnyi földet sem adok a földjükből nektek, ugyanis a Szeir-hegyet Ézsaunak adtam.+ 6 Fizessétek ki nekik az élelmet, amit esztek, és a vizet, amit isztok,+ 7 mert Jehova, a ti Istenetek megáldott titeket mindenben, amit tettetek. Jól tudja, merre vándoroltatok ebben a nagy pusztában. Jehova, a ti Istenetek veletek volt ez alatt a 40 év alatt, és semmiben sem szenvedtetek hiányt.+’« 8 Így hát elmentünk a testvéreink, Ézsau leszármazottai mellett,+ akik a Szeiren laknak, és kikerültük az arabai utat, Elátot és Ecjon-Gebert+.

Utána rátértünk a Moáb+ pusztájába vezető útra. 9 Jehova ekkor ezt mondta nekem: »Ne legyetek ellenségesek Moábbal, és ne harcoljatok velük, ugyanis nem adok nektek a földjükből, mert Lót leszármazottainak+ adtam Art*. 10 (Korábban az emiták+ laktak ott, akik sokan voltak, és erősek meg magasak voltak, mint az anákok. 11 A refaitákat+ is olyanoknak tartották, mint az anákokat+, és a moábiták emitáknak nevezték őket. 12 Korábban a horiták+ laktak a Szeiren, de Ézsau leszármazottai elvették a földjüket, megölték őket, és a helyükön telepedtek le.+ Ugyanezt fogják tenni az izraeliták is azon a földön, amely az övék lesz, mert Jehova nekik adja.) 13 Most pedig menjetek, és vonuljatok át a Zered völgyén.« És mi átmentünk a Zered völgyén.+ 14 Kádes-Barneától indulva 38 évig vándoroltunk, míg átmentünk a Zered völgyén. Ez idő alatt a hadköteles férfiaknak az az egész nemzedéke meghalt, és nem maradt belőlük egy sem a táborban, ahogy Jehova megesküdött nekik.+ 15 Jehova* ellenük fordult, míg egytől egyig meg nem haltak.+

16 Miután ezek a hadköteles férfiak mind meghaltak,+ 17 Jehova ismét szólt hozzám: 18 »Ma elvonultok Moáb területe, vagyis Ar mellett. 19 Amikor az ammoniták közelébe értek, ne dühítsétek fel őket, mert nem adok nektek az ammoniták földjéből, mivel Lót leszármazottainak adtam azt.+ 20 Régebben ezt is a refaiták+ földjének tekintették. (Korábban a refaiták laktak ott, az ammoniták pedig zamzummoknak nevezték őket. 21 Ők sokan voltak, és erősek meg magasak voltak, mint az anákok+. Jehova azonban legyőzte őket az ammoniták előtt, azok pedig elűzték őket, és letelepedtek a helyükön. 22 Ugyanezt tette Ézsau leszármazottaiért is, akik most a Szeiren+ laknak. Legyőzte a horitákat+ előttük, így Ézsau leszármazottai el tudták venni a földjüket, és a helyükön laknak mind a mai napig. 23 Az avvitákat pedig, akik falvakban laktak Gáza+ környékén, a kaftoriak*+ győzték le, és letelepedtek a helyükön.)

24 Induljatok el, és menjetek át az Arnon+ völgyén. A segítségemmel legyőzitek az amorita Szihont+, Hesbon királyát. Harcoljatok hát vele, és vegyétek birtokba a földjét. 25 Gondoskodom róla, hogy a mai naptól fogva minden nép, aki csak hall rólatok, féljen és rettegjen tőletek. Zaklatottak lesznek és reszketni* fognak miattatok.+«

26 Ekkor békés szándékkal+ követeket küldtem Kedemót+ pusztájából Szihonhoz, Hesbon királyához, ezzel az üzenettel: 27 »Hadd vonuljunk át a földeden! Csak az úton megyünk. Nem térünk le se jobbra, se balra.+ 28 Az ételért, amit eszünk, és a vízért, amit iszunk, fizetünk neked. Csak hadd mehessünk át gyalog 29 – mint ahogyan a Szeiren lakó Ézsau leszármazottai és az Arban lakó moábiták is megengedték ezt –, míg át nem kelünk a Jordánon arra a földre, melyet Jehova, a mi Istenünk ad nekünk.« 30 Ám Szihon, Hesbon királya, nem engedte meg, hogy átvonuljunk a területén. Jehova, a mi Istenünk* hagyta, hogy konokká váljon,+ és megmakacsolja magát*, hogy így Istenünk segítségével legyőzhessük őt, ahogy le is győztük.+

31 Jehova ekkor ezt mondta nekem: »Nézd, mostantól kiszolgáltatom neked Szihont és a földjét. Láss hozzá, hogy birtokba vedd a földjét.«+ 32 Amikor Szihon kijött, és vele együtt az egész népe, hogy megütközzön velünk Jahácnál,+ 33 akkor Jehova, a mi Istenünk nekünk adta őt, úgyhogy vereséget mértünk rá, a fiaira és az egész népére. 34 Abban az időben elfoglaltuk valamennyi városát, és elpusztítottunk minden várost, a férfiakkal, nőkkel és gyermekekkel együtt. Nem hagytunk életben senkit sem.+ 35 Csak a háziállatokat zsákmányoltuk magunknak, valamint amit a bevett városokból szereztünk. 36 Az Arnon völgyének szélén fekvő Aróertől+ és a völgyben levő várostól Gileádig egyetlen város sem volt bevehetetlen nekünk. Jehova, a mi Istenünk nekünk adta mindet.+ 37 De nem mentetek közel az ammoniták földjéhez+, a Jabbók+ völgyének széléhez, sem a hegyvidéki városokhoz, és egyetlen olyan helyhez sem, melyről Jehova, a mi Istenünk azt parancsolta, hogy ne menjünk oda.

3 Majd megfordultunk, és felmentünk a Básáni úton. Ekkor Óg, Básán királya, az egész népével együtt kijött elénk, hogy megütközzön velünk Edreinél.+ 2 Jehova pedig ezt mondta nekem: »Ne félj tőle, mert a segítségemmel legyőzöd őt az egész népével együtt, és elfoglalod a földjét. Tedd vele azt, amit Szihonnal, az amoriták királyával tettél, aki Hesbonban lakott.« 3 Így hát Jehova, a mi Istenünk segítségével legyőztük Ógot is, Básán királyát, és az egész népét, és megöltük őket, úgyhogy senki sem maradt életben közülük. 4 Ekkor elfoglaltuk minden városát. Nem volt olyan város, melyet ne vettünk volna el tőlük. 60 várost foglaltunk el, Argób egész vidékét, Óg királyságát Básánban.+ 5 Ezek mind magas fallal, kapukkal és reteszekkel megerősített városok voltak. Elfoglaltunk nagyon sok vidéki várost is. 6 Elpusztítottuk ezeket,+ mint ahogy Szihon, Hesbon királyának az esetében is tettük. Elpusztítottunk minden várost, férfit, nőt és gyermeket.+ 7 De az összes állatot és a városokból szerzett zsákmányt megtartottuk magunknak.

8 Abban az időben elvettük a két amorita király földjét,+ akik a Jordán vidékén voltak, az Arnon völgyétől a Hermon-hegyig+ 9 (a szidóniak Szirjonnak nevezték ezt a hegyet, az amoriták pedig Szenirnek), 10 az összes várost a fennsíkon, egész Gileádot és egész Básánt egészen Szalkáig és Edreiig+, Óg királyságának a városait Básánban. 11 Óg, Básán királya volt az utolsó refaita. A ravatala* vasból* készült, 9 könyök* hosszú és 4 könyök széles a szabványkönyök szerint, és még mindig Rabbában van, az ammonitáknál. 12 Mi pedig abban az időben elfoglaltuk ezt a földet Aróertől+ fogva, mely az Arnon völgye mentén van, és Gileád hegyvidékének a felét. Az itt lévő városokat odaadtam a rúbenitáknak és a gáditáknak.+ 13 Gileád többi részét és egész Básánt, Óg királyságát, Manassé fél törzsének adtam.+ Argób egész vidékét, amely Básánhoz tartozik, a refaiták földjeként ismerték.

14 A Manassé törzséből való Jáir+ elfoglalta Argób egész vidékét+ egészen a gesúriak és a maákátiak+ határáig, és Básánnak ezeket a falvait a saját nevéről Havvót-Jáirnak*+ nevezte el. Mind a mai napig így hívják ezeket. 15 Mákirnak adtam Gileádot.+ 16 A rúbenitáknak és a gáditáknak+ adtam Gileádtól az Arnon völgyéig (a völgy közepe a határ) és a Jabbókig terjedő területet (ez a völgy az ammoniták határa), 17 valamint az Arabát, vagyis a Jordánt és a partján lévő határvidéket, a Kinnerettől az Araba tengeréig, a Sós-tengerig*, addig, ahol a Piszga lejtőjének a lába van keleten.+

18 Ezután ezt a parancsot adtam nektek: »Jehova, a ti Istenetek nektek adta ezt a földet. Fegyverezze fel magát közületek minden bátor férfi, és menjen át a testvérei, az izraeliták élén.+ 19 Csak a feleségeitek, gyermekeitek és állataitok (jól tudom, hogy sok állatotok van) maradjanak a városaitokban, melyeket nektek adtam, 20 míg a testvéreitek is birtokba nem veszik a földet, melyet Jehova, a ti Istenetek ad nekik a Jordánon túl, és míg Jehova segítségével ők is biztonságban nem lesznek, mint ti. Azután térjen vissza mindegyikőtök a maga földjére, melyet nektek adtam.«+

21 Abban az időben a következő parancsot adtam Józsuénak+: »Saját szemeddel láttad mindazt, amit Jehova, a mi Istenünk tett ezzel a két királlyal. Ugyanígy fog tenni Jehova mindegyik királysággal, ahova átmentek.+ 22 Ne féljetek tőlük, mert Jehova, a ti Istenetek harcol értetek.+«

23 Én pedig abban az időben így könyörögtem Jehovához: 24 »Ó, legfőbb Úr, Jehova! Te elkezdted megmutatni szolgádnak a nagyságodat és erős karodat+. Hisz ki olyan isten az égben és a földön, aki olyan hatalmas tetteket hajt végre, mint te?+ 25 Hadd menjek át, kérlek, és hadd lássam azt a jó földet a Jordánon túl, azt a szép hegyvidéket és a Libanont!+« 26 Jehova azonban ezután is dühös volt rám miattatok,+ és nem hallgatott meg, hanem ezt mondta nekem Jehova: »Elég legyen! Ne beszélj többé erről! 27 Menj fel a Piszga tetejére,+ nézz szét nyugatra, északra, délre és keletre, hogy a saját szemeddel lásd azt a földet, mert nem fogsz átkelni a Jordánon.+ 28 Bízd meg Józsuét+, bátorítsd és erősítsd őt, mert ő fog átkelni+ a nép élén, és ő fog segíteni nekik megszerezni az örökségüket, a földet, amelyet majd látsz.« 29 Mindez akkor történt, amikor a völgyben laktunk, Bét-Peórral szemben.+

4 Most pedig, ó, Izrael, hallgassátok meg és tartsátok be azokat a rendelkezéseket és bírói döntéseket, amelyekre tanítalak benneteket. Így élni fogtok,+ és be fogtok menni arra a földre, amelyet az ősapáitok Istene, Jehova ad nektek, és birtokba fogjátok venni azt. 2 Ne tegyetek hozzá ahhoz, amit parancsolok nektek, és ne is vegyetek el belőle,+ hanem tartsátok meg Jehovának, a ti Isteneteknek a parancsait, melyeket parancsolok nektek.

3 A saját szemetekkel láttátok, mit tett Jehova a peóri Baál miatt.+ Jehova, a ti Istenetek kiirtott mindenkit közületek, aki a peóri Baált követte. 4 De ti, akik ragaszkodtok Jehovához, a ti Istenetekhez, mind éltek ma. 5 Megismertettem veletek a rendelkezéseket és a bírói döntéseket,+ ahogy Jehova, az én Istenem parancsolta nekem. Tartsátok meg azokat azon a földön, amelyre mentek, hogy birtokba vegyétek. 6 Gondosan tartsátok meg azokat,+ mert ebből fog látszódni, hogy bölcsek+ és értelmesek+ vagytok. Minden nép, amely hall majd ezekről a rendeletekről, ezt mondja majd: »Ez a nagy nemzet bizony bölcs és értelmes nép.«+ 7 Mert melyik nagy nemzet az, amelyikhez olyan közel vannak az istenei, mint hozzánk Jehova, a mi Istenünk, bármikor kiáltsunk is hozzá?+ 8 És melyik nagy nemzet az, amelyiknek olyan igazságos rendelkezései és bírói döntései vannak, mint ez az egész törvény, melyet ma elétek tárok?+

9 Csak legyetek óvatosak, és nagyon vigyázzatok magatokra*, nehogy elfelejtsétek mindazt, amit a saját szemetekkel láttatok, és nehogy előforduljon életetek bármely napján is, hogy nincsenek ezek a szívetekben. Ismertessétek meg ezeket a fiaitokkal és az unokáitokkal.+ 10 Azon a napon, melyen Jehova, a ti Istenetek előtt álltatok a Hórebnél, Jehova ezt mondta nekem: »Gyűjtsd egybe nekem a népet, hogy hallják a szavaimat,+ és megtanuljanak mélységesen tisztelni* engem+ életük minden napján ezen a földön, és megtanítsák rá a fiaikat is.+«

11 Akkor közel mentetek a hegyhez, és megálltatok a lábánál, a hegy pedig tűzben égett, lángja az eget érte*. Sötétség volt, felhő és sűrű homály.+ 12 Jehova pedig szólt hozzátok a tűzből.+ De csak a hangját hallottátok. Alakot nem láttatok,+ csak egy hang szólt.+ 13 És ő elmondta nektek, milyen szövetséget fog kötni veletek,+ és megparancsolta nektek, hogy tartsátok meg azt, vagyis a tízparancsolatot*+. Azután felírta őket két kőtáblára+. 14 Nekem pedig megparancsolta Jehova abban az időben, hogy ismertessem meg veletek azokat a rendelkezéseket és bírói döntéseket, amelyeket meg kell tartanotok azon a földön, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek.

15 Ezért nagyon vigyázzatok magatokra*, mert nem láttatok semmilyen alakot sem aznap, amikor Jehova beszélt hozzátok a Hórebnél a tűz közepéből. 16 Nehogy arra a gonoszságra vetemedjetek, hogy faragott bálványt készítetek magatoknak bármilyen jelképről, férfiról vagy nőről,+ 17 bármilyen állatról, mely a földön van, bármilyen madárról, mely az égen repül,+ 18 bármilyen földön csúszó-mászó állatról, és bármilyen halról, mely a földön lévő vizekben van.+ 19 És amikor felnéztek az égre, és látjátok a napot, a holdat és a csillagokat – az ég egész seregét –, ne hagyjátok, hogy elcsábítsanak azok titeket, ne hajoljatok meg előttük, és ne szolgáljátok őket.+ Jehova, a ti Istenetek minden népnek adta ezeket az ég alatt. 20 De ti vagytok azok, akiket Jehova fogott, és kihozott a vasolvasztó kemencéből, Egyiptomból, hogy a népe legyetek, a saját tulajdona,*+ mint ahogy most is azok vagytok.

21 És Jehova megharagudott rám miattatok,+ ezért megesküdött, hogy nem kelek át a Jordánon, és nem megyek be arra a jó földre, melyet Jehova, a ti Istenetek ad nektek örökségül.+ 22 Ezen a földön fogok meghalni. Én nem kelek át a Jordánon,+ ti viszont átkeltek, és birtokba fogjátok venni azt a jó földet. 23 Vigyázzatok, nehogy elfeledkezzetek Jehovának, a ti Isteneteknek a szövetségéről, melyet veletek kötött!+ És ne készítsetek magatoknak faragott bálványt semmiről, amiről Jehova, a ti Istenetek azt mondta, hogy nem szabad.+ 24 Mert Jehova, a ti Istenetek emésztő tűz,+ olyan Isten, aki kizárólagos odaadást vár el.+

25 Ha majd gyermekeitek és unokáitok lesznek, és már régóta azon a földön éltek, és arra a gonoszságra vetemedtek, hogy valamilyen faragott bálványt+ készítetek, és olyasmit tesztek, amit Jehova, a ti Istenetek gonosznak tart, ezzel megbántva őt,+ 26 akkor az ég és a föld a tanúm rá, hogy hamar kipusztultok arról a földről, amelyre átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek. Nem fogtok sokáig ott lakni, mert ki fogtok pusztulni.+ 27 Jehova szétszór benneteket a népek közé,+ és kevesen maradnak meg közületek+ a nemzetek között, ahova elűz titeket Jehova. 28 Ott olyan fa- és kőisteneket kell majd szolgálnotok, melyeket emberek készítettek,+ és amelyek nem látnak, nem hallanak, nem esznek, és nem is szagolnak.

29 De ha ott majd keresitek Jehovát, a ti Isteneteket, akkor meg is fogjátok őt találni,+ mert teljes szívetekből és lelketekből*+ kutattok utána. 30 Amikor majd később nagyon szorult helyzetbe kerültök, és megtörténik mindez veletek, akkor térjetek vissza Jehovához, a ti Istenetekhez, és hallgassatok rá.+ 31 Mert Jehova, a ti Istenetek irgalmas Isten.+ Nem hagy el és nem pusztít el titeket, és nem is feledkezik meg az ősapáitokkal kötött szövetségről,+ melyet esküvel erősített meg.

32 Kérdezősködjetek csak, mi történt a múltban, attól a naptól fogva, hogy Isten megteremtette az embert a földön, és kutassatok az ég egyik szélétől a másik széléig. Történt-e ilyen nagy dolog, vagy hallottak-e már ehhez foghatót?+ 33 Ti hallottátok Isten hangját a tűz közepéből, és életben maradtatok. Megtörtént-e ez más néppel is?+ 34 Vagy próbált-e valaha is Isten kihozni magának egy nemzetet más nemzetből erős kézzel+, kinyújtott karral, félelmetes tettekkel,+ úgy, hogy ítélkezett,* jeleket meg csodákat tett,+ és háborút vívott+? Tett-e bármikor is olyasmit Jehova, a ti Istenetek, mint amit értetek tett Egyiptomban a szemetek láttára? 35 Azért láttátok mindezeket, hogy megtudjátok, Jehova az igaz Isten,+ rajta kívül nincs más.+ 36 Az égből szólt hozzátok, hogy fegyelmezzen benneteket, és a földön láttátok a nagy tüzet, amelyből szólt hozzátok.+

37 Mivel szerette ősapáitokat, és az ő utódaikat* választotta,+ kihozott benneteket Egyiptomból nagy hatalmával, miközben figyelt rátok. 38 Kiűzött előletek nálatok nagyobb és erősebb nemzeteket, hogy bevigyen benneteket a földjükre, és hogy nektek adja azt örökségül, ahogyan ezt látjátok is.+ 39 Ezért tudjátok meg a mai napon, és véssétek a szívetekbe, hogy Jehova az igaz Isten fenn az égben és lenn a földön,+ és rajta kívül nincs más.+ 40 Tartsátok meg a rendeleteit és a parancsait, melyeket parancsolok ma nektek, hogy jól menjen a sorotok, és a fiaitok sora, és sokáig azon a földön maradjatok, melyet Jehova, a ti Istenetek ad nektek.+”

41 Mózes akkor kiválasztott három várost a Jordán keleti oldalán.+ 42 Ha valaki nem szándékosan öli meg az embertársát, és nem gyűlölte korábban,+ meneküljön ezek közül az egyik városba, és életben marad.+ 43 Ezek a városok a következők: Bécer+ a pusztában, a fennsíkon a rúbenitáknak, Rámót+ Gileádban a gáditáknak és Golán+ Básánban Manassé leszármazottainak.+

44 Ez az a törvény+, melyet Mózes Izrael népe elé tárt. 45 Ezek azok az emlékeztetők, rendelkezések és bírói döntések, melyeket Mózes elmondott az izraelitáknak azután, hogy kijöttek Egyiptomból.+ 46 Ezeket a Jordán vidékén mondta el, a völgyben, Bét-Peórral szemben,+ Szihonnak, az amoriták királyának a földjén, aki Hesbonban lakott,+ és akit Mózes és az izraeliták legyőztek, miután kijöttek Egyiptomból.+ 47 Elfoglalták a földjét, és Ógnak+, Básán királyának a földjét is, az amoriták két királyáét, akik a Jordán keleti vidékén voltak, 48 Aróertől+, mely Arnon völgyének a szélén van, a Szion-hegyig, vagyis a Hermonig,+ 49 valamint az egész Arabát a Jordán keleti vidékén, egészen az Araba tengeréig*, addig, ahol a Piszga+ lejtőjének a lába van.

5 Azután Mózes összehívta egész Izraelt, és ezt mondta nekik: „Halld, ó, Izrael, a rendelkezéseket és a bírói döntéseket, melyeket ma elmondok nektek. Tanuljátok meg és gondosan tartsátok meg azokat. 2 Jehova, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hórebnél.+ 3 Nem ősapáinkkal kötötte Jehova ezt a szövetséget, hanem velünk, mindannyiunkkal, akik itt ma életben vagyunk. 4 Jehova szemtől szemben beszélt veletek a hegyen a tűzből.+ 5 Én álltam abban az időben Jehova és tiköztetek,+ hogy közvetítsem, mit mondott nektek Jehova, ti ugyanis féltetek a tűztől, és nem jöttetek fel a hegyre.+ Isten ezt mondta:

6 »Én vagyok Jehova, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, ahol rabszolga voltál*.+ 7 Ne legyenek más isteneid rajtam kívül*.+

8 Ne készíts magadnak faragott bálványt,+ vagy semmi hasonlót azokhoz, amik az égben, a földön vagy a vízben vannak. 9 Ne hajolj meg előttük, és ne hagyd magad rávenni a szolgálatukra,+ mert én, Jehova, a te Istened olyan Isten vagyok, aki kizárólagos odaadást vár el.+ Megbüntetem azokat, akik gyűlölnek engem, az apák vétkéért a fiakat, a harmadik és a negyedik nemzedéket.+ 10 De azokat, akik szeretnek engem, és megtartják a parancsaimat, odaadóan szeretem az ezredik nemzedékig.

11 Jehovának, a te Istenednek a nevét ne vedd a szádra tiszteletlenül*,+ mert Jehova nem hagyja büntetlenül azt, aki ilyet tesz.+

12 Tartsd meg a sabbatnapot, és tartsd azt szentnek, ahogyan Jehova, a te Istened parancsolta neked.+ 13 Hat napon át dolgozz, és végezd a munkádat,+ 14 de a hetedik nap Jehovának, a te Istenednek sabbatja.+ Ne végezz semmi munkát,+ se te, se fiad, se lányod, se rabszolgád, se rabszolganőd, se bikád, se szamarad, se más háziállatod, se pedig az, aki idegen országból jött, és a városodban* lakik,+ hogy a rabszolgád és a rabszolganőd ugyanúgy pihenhessen, mint te.+ 15 Ne feledd, hogy rabszolga voltál Egyiptom földjén, és Jehova, a te Istened kihozott téged onnan erős kézzel és kinyújtott karral.+ Ezért parancsolta meg Jehova, a te Istened, hogy tartsd meg a sabbatnapot.

16 Tiszteld apádat és anyádat,+ ahogyan Jehova, a te Istened parancsolta neked, hogy sokáig élj, és jól menjen a sorod azon a földön, melyet Jehova, a te Istened ad neked.+

17 Ne gyilkolj!+

18 Ne kövess el házasságtörést!+

19 Ne lopj!+

20 Ne tanúskodj hamisan az embertársad ellen!+

21 Ne kívánd más ember feleségét!+ Ne kívánd önző módon másnak a házát, szántóföldjét, rabszolgáját, rabszolganőjét, bikáját, szamarát és semmit, ami másé!+«

22 Ezeket a parancsolatokat* mondta Jehova jól hallhatóan az egész gyülekezetnek a hegyen, a tűzből, a felhőből és a sűrű homályból,+ és semmi mást nem fűzött hozzá. Azután pedig felírta ezeket két kőtáblára, és odaadta nekem.+

23 Miközben a hegy tűzben égett, hangot hallottatok a sötét felhőből.+ Ekkor a törzsfőitek és a véneitek azonnal odajöttek hozzám. 24 Majd ezt mondtátok: »Jehova, a mi Istenünk megmutatta nekünk a dicsőségét és a nagyságát, és hallottuk a hangját a tűzből.+ Ma láttuk, hogy Isten beszélhet az emberrel úgy, hogy az ember életben marad.+ 25 Most pedig miért haljunk meg? Hisz megemészt minket ez a nagy tűz. Ha megint halljuk Jehova, a mi Istenünk hangját, akkor biztosan meghalunk. 26 Mert melyik ember* hallotta hozzánk hasonlóan az élő Isten hangját a tűzből, és még mindig él? 27 Inkább te menj közel Jehovához, a mi Istenünkhöz, és hallgasd meg mindazt, amit mond. És te mondj el nekünk mindent, amit Jehova, a mi Istenünk közöl veled, mi pedig figyelünk rád, és megtesszük, amit mond.+«

28 Jehova hallotta, hogy miről beszéltetek velem, és így szólt hozzám Jehova: »Hallottam, mit mondott neked a nép. Jó az, amit mondtak.+ 29 Bárcsak mindig szívből tisztelnének* engem,+ és megtartanák a parancsaimat,+ hogy örökké jól menjen a soruk, nekik és a fiaiknak!+ 30 Menj, és mondd meg nekik: ’Menjetek vissza a sátraitokba.’ 31 Te viszont maradj itt mellettem, hadd mondjak el neked minden parancsolatot, rendelkezést és bírói döntést. Tanítsd meg ezeket nekik, hogy megtartsák őket azon a földön, melyet nekik adok, hogy birtokba vegyék.« 32 Ti pedig ügyeljetek arra, hogy azt tegyétek, amit Jehova, a ti Istenetek parancsolt nektek.+ Ne térjetek el se jobbra, se balra!+ 33 Jehova megparancsolta nektek, hogy milyen úton járjatok.+ Mindig ezen az úton járjatok, azért hogy éljetek, jól menjen a sorotok, és hosszú ideig maradjatok azon a földön, melyet birtokba vesztek.+

6 Ezek azok a parancsolatok, rendelkezések és bírói döntések, melyeket Jehova, a ti Istenetek adott. Azért adta ezeket, hogy tanítsalak meg rájuk benneteket, hogy megtartsátok azokat a földön, amelyre átmentek, hogy birtokba vegyétek, 2 és hogy mélységesen tiszteljétek* Jehovát, a ti Isteneteket, és életetek minden napján megtartsátok minden rendeletét és parancsolatát, melyet parancsolok nektek – nektek, a fiaitoknak és az unokáitoknak+ –, hogy sokáig éljetek.+ 3 Figyelj, ó, Izrael! Gondosan tartsd meg ezeket, hogy jól menjen a sorod, és nagyon sokan legyetek a tejjel és mézzel folyó földön, ahogy Jehova, ősapáitok Istene ígérte nektek.

4 Figyelj, ó, Izrael! Jehova a mi Istenünk, és csak egy Jehova van.+ 5 Szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel*+ és teljes erőddel*+. 6 Legyenek ezek a szavak, melyeket ma parancsolok neked, a szívedben. 7 Vésd ezeket a gyermekeid* elméjébe,*+ és beszélj róluk, amikor a házadban ülsz, amikor úton vagy, amikor lefekszel és amikor felkelsz.+ 8 Kösd őket emlékeztetőként a kezedre, és legyenek pántként a homlokodon*.+ 9 Írd fel őket a házad ajtófélfáira és a kapuidra.

10 Amikor Jehova, a te Istened bevisz téged arra a földre, mely felől megesküdött ősapáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy neked adja+ – a földre, ahol nagy és szép városok vannak, melyeket nem te építettél;+ 11 házak, melyek tele vannak mindenféle jóval, amikért nem te dolgoztál; kivájt víztárolók, melyeket nem te vájtál ki; szőlők és olajfák, melyeket nem te ültettél –, te pedig eszel és jóllaksz,+ 12 akkor vigyázz, nehogy elfeledkezz Jehováról,+ aki kihozott Egyiptom földjéről, ahol rabszolga voltál*. 13 Jehovát, a te Istenedet imádd*,+ őt szolgáld,+ és az ő nevére esküdj.+ 14 Ne kövessetek más isteneket, a körülöttetek élő népek egyik istenét se,+ 15 mert Jehova, a ti Istenetek, aki köztetek van, olyan Isten, aki kizárólagos odaadást vár el.+ Máskülönben Jehovának, a ti Isteneteknek a haragja fellángol ellenetek,+ és ő kipusztít titeket a föld színéről.+

16 Ne tegyétek próbára Jehovát, a ti Isteneteket,+ mint ahogy próbára tettétek Massánál.+ 17 Gondosan tartsátok meg Jehovának, a ti Isteneteknek a parancsolatait, emlékeztetőit és rendeleteit, melyeket parancsolt nektek. 18 Azt tegyétek, ami helyes és jó Jehova szemében, hogy jól menjen a sorotok, és bemehessetek arra a jó földre, mely felől Jehova megesküdött ősapáitoknak, és birtokba vehessétek azt+ 19 úgy, hogy elűzitek magatok elől minden ellenségeteket, ahogy megígérte Jehova.+

20 Ha majd a jövőben a fiad megkérdezi: »Miért adta nektek Jehova, a mi Istenünk ezeket az emlékeztetőket, rendelkezéseket és bírói döntéseket?«, 21 akkor mondd a fiadnak: »A fáraó rabszolgái voltunk Egyiptomban, de Jehova kihozott minket Egyiptomból erős kézzel. 22 Jehova nagy és pusztító jeleket meg csodákat vitt véghez Egyiptomon,+ a fáraón és az egész háznépén a szemünk láttára.+ 23 Majd kihozott bennünket onnan, hogy idehozzon, és nekünk adja a földet, mely felől megesküdött ősapáinknak.+ 24 Jehova ekkor megparancsolta, hogy tegyünk eleget mindezeknek a rendeleteknek, és mélységesen tiszteljük* Jehovát, a mi Istenünket, hogy mindig jól menjen a sorunk,+ és életben maradjunk,+ ahogy ez a mai napon is van. 25 Isten igazságosnak fog tartani minket, ha gondosan megtartjuk ezeket a parancsolatokat, és engedelmeskedünk Jehovának, a mi Istenünknek, ahogyan parancsolta nekünk.+«

7 Amikor Jehova, a te Istened bevisz téged arra a földre, amelyre mész, hogy birtokba vedd,+ kiűz majd előled népes nemzeteket:+ a hettitákat, girgasitákat, amoritákat+, kánaánitákat, perizitákat, hivvitákat és jebuszitákat,+ hét olyan nemzetet, mely népesebb és erősebb, mint te.+ 2 És Jehova, a te Istened neked adja őket, te pedig legyőzöd őket.+ Mindenképpen pusztítsd el őket!+ Ne köss velük szövetséget, és ne is könyörülj rajtuk!+ 3 Ne lépj velük házassági szövetségre! Lányaidat ne add a fiaikhoz, és a fiaidnak se szerezz feleséget a lányaik közül,+ 4 mert eltérítik a gyermekeidet attól, hogy kövessenek engem, és más isteneket fognak szolgálni.+ Jehova pedig megharagszik rátok, és gyorsan megsemmisít titeket.+

5 Inkább romboljátok le az oltáraikat, törjétek össze a szent oszlopaikat,+ vágjátok ki a szent rúdjaikat*+, és égessétek el a faragott bálványaikat.+ 6 Mert szent népe vagytok Jehovának, a ti Isteneteknek. Jehova, a ti Istenetek titeket választott az összes nép közül, mely a föld színén van, hogy a népe legyetek, a különleges népe*.+

7 Jehova nem azért szeretett meg és választott titeket, mert a többi népnél nagyobb nép vagytok,+ hiszen a ti népetek volt a legkisebb minden nép közül.+ 8 Hanem azért hozott ki titeket Jehova erős kézzel, és azért váltott ki a rabszolgaságból*+ és a fáraónak, Egyiptom királyának a hatalma alól*, mert szeret benneteket Jehova, és megtartja az ősapáitoknak tett esküjét.+ 9 Jól tudod, hogy Jehova, a te Istened az igaz Isten, a hűséges Isten, aki tartja magát a szövetségéhez, és ezer nemzedékig odaadóan szereti azokat, akik szeretik őt, és megtartják a parancsait.+ 10 De szemtől szemben megfizet azoknak, akik gyűlölik őt, és elpusztítja őket.+ Nem késlekedik, hanem szemtől szemben megfizet azoknak, akik gyűlölik őt. 11 Te pedig tartsd meg a parancsolatokat, a rendelkezéseket és a bírói döntéseket, melyeket ma parancsolok neked.

12 Ha mindig hallgattok ezekre a bírói döntésekre, és megtartjátok őket, akkor Jehova, a ti Istenetek is tartja magát a veletek kötött szövetségéhez, és odaadóan fog szeretni titeket, ahogyan megesküdött az ősapáitoknak. 13 Szeretni fog titeket, megáld benneteket, és sok utódot ad nektek. Igen, megáld benneteket, és sok gyermeketek lesz,*+ gazdagon fog teremni a földetek, sok gabonátok, újborotok, olajotok,+ borjútok és bárányotok lesz azon a földön, mely felől megesküdött az ősapáitoknak, hogy nektek adja.+ 14 Áldottabbak lesztek minden népnél.+ Nem lesz köztetek gyermektelen férfi vagy nő, és olyan állataitok sem lesznek, amelyeknek nincsen kicsinyük.+ 15 Jehova távol tart tőletek minden betegséget. Nem kapjátok el azokat a szörnyű betegségeket, amelyeket megismertetek Egyiptomban,+ hanem azokat fogja sújtani velük, akik gyűlölnek titeket. 16 Ti pedig pusztítsátok el* az összes népet, melyet Jehova, a ti Istenetek nektek ad.+ Ne sajnáljátok* őket+, és ne szolgáljátok az isteneiket,+ mert csapda lesz az nektek.+

17 Ha azt mondjátok magatokban: »Ezek a nemzetek nagyobbak, mint mi. Hogy tudjuk majd elűzni őket?«,+ 18 ne féljetek tőlük.+ Emlékezzetek csak arra, mit tett Jehova, a ti Istenetek a fáraóval és egész Egyiptommal.+ 19 Emlékezzetek a súlyos ítéleteire*, melyeket a saját szemetekkel láttatok, valamint a jelekre, csodákra+ és az erős kézre, kinyújtott karra, mellyel kihozott titeket Jehova, a ti Istenetek.+ Így fog tenni Jehova, a ti Istenetek minden néppel, amelytől féltek.+ 20 Jehova, a ti Istenetek elcsüggeszti* őket, míg meg nem halnak azok is, akik megmaradtak+ vagy elrejtőztek előletek. 21 Ne rettenjetek meg tőlük, mert Jehova, a ti Istenetek veletek van.+ Ő nagy és félelmet keltő Isten.+

22 Jehova, a ti Istenetek fokozatosan űzi ki ezeket a nemzeteket előletek.+ Nem végezhettek velük gyorsan, nehogy elszaporodjanak a területeteken a ragadozók. 23 Jehovának, a ti Isteneteknek a segítségével egyik győzelmet aratjátok majd a másik után, míg meg nem semmisülnek ezek a nemzetek.+ 24 Vele a királyaikat is legyőzitek,+ és kitörlitek a nevüket az ég alól.+ Senki sem mer veletek szembeszállni,+ hanem kiirtjátok őket.+ 25 Isteneik faragott bálványait égessétek el.+ Ne vágyjatok az ezüstre és az aranyra, ami rajtuk van, ne is vegyétek el magatoknak,+ nehogy csapda legyen nektek, mert utálatos az Jehovának, a ti Isteneteknek.+ 26 Ne vigyetek utálatos dolgot a házatokba, hogy ne kelljen titeket is megsemmisíteni, mint azt. Iszonyodjatok és undorodjatok tőle, mert el kell azt pusztítani.

8 Gondosan tartsátok meg azokat a parancsokat, amelyeket ma adok nektek, hogy élhessetek,+ sokasodhassatok, bemehessetek arra a földre, mely felől Jehova megesküdött az ősapáitoknak, és birtokba vehessétek azt.+ 2 Emlékezzetek a hosszú útra, amelyen Jehova, a ti Istenetek vándoroltatott titeket ez alatt a 40 év alatt a pusztában,+ hogy alázatosságra neveljen benneteket, próbára tegyen titeket,+ és hogy megtudja, mi van a szívetekben,+ és megtartjátok-e a parancsait, vagy sem. 3 Alázatosságra nevelt, és hagyott éhezni,+ majd mannával+ táplált titeket – amelyet nem ismertetek sem ti, sem az ősapáitok –, hogy tudtotokra adja, nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden kijelentéssel, amelyet Jehova mond.+ 4 A ruhátok nem használódott el, sem a lábatok nem dagadt meg a 40 év alatt.+ 5 Jól tudjátok, hogy úgy fegyelmezett titeket Jehova, a ti Istenetek, ahogy az ember fegyelmezi a fiát.+

6 Tartsátok meg Jehovának, a ti Isteneteknek a parancsait: járjatok az ő útján, és szolgáljátok* őt. 7 Mert Jehova, a ti Istenetek jó földre visz be titeket,+ folyók földjére,* ahol források vannak a völgyben és a hegyvidéken, 8 búza, árpa, szőlő, füge és gránátalma földjére,+ olívaolaj és méz földjére.+ 9 Olyan földre, ahol bőven lesz ennivaló, és ahol nem szenvedtek hiányt semmiben sem, olyan földre, melynek a kövében vas van, és amelynek a hegyeiből rezet bányásztok.

10 Ha majd esztek és jóllaktok, dicsérjétek Jehovát, a ti Isteneteket a jó földért, melyet adott nektek.+ 11 Vigyázzatok, meg ne feledkezzetek Jehováról, a ti Istenetekről azzal, hogy nem tartjátok meg a parancsait, bírói döntéseit és rendeleteit, amelyeket ma parancsolok nektek. 12 Amikor esztek és jóllaktok,+ amikor szép házakat építetek, és azokban laktok, 13 amikor a csordáitok és a nyájaitok szaporodnak, és az ezüstötök meg az aranyotok is gyarapodik, és bőven lesz mindenetek, 14 nehogy felfuvalkodjon a szívetek,+ és elfeledkezzetek Jehováról, a ti Istenetekről. Ő hozott ki titeket Egyiptom földjéről, ahol rabszolgák voltatok,*+ 15 ő vitt át titeket a nagy és félelmetes pusztán,+ ahol mérges kígyók és skorpiók vannak, ahol szikkadt a föld, és nincs víz. Vizet fakasztott a kemény kősziklából,+ 16 a pusztában mannával+ táplált titeket – amelyet nem ismertek az ősapáitok –, hogy alázatosságra neveljen+ és próbára tegyen titeket, ami a hasznotokra válik a jövőben.+ 17 Ha azt mondanátok magatokban: »a saját hatalmammal és erőmmel szereztem a vagyonomat«+, 18 ne feledjétek, hogy Jehova, a ti Istenetek adja nektek az erőt, hogy vagyonra tegyetek szert,+ mert mind a mai napig tartja magát a szövetségéhez, az ősapáitoknak tett esküjéhez.+

19 Figyelmeztetlek ma titeket, hogy ha elfelejtitek Jehovát, a ti Isteneteket, és más isteneket követtek, azokat szolgáljátok, és azok előtt hajoltok meg, akkor biztosan meg fogtok halni.+ 20 Úgy fogtok ti is meghalni, mint azok a nemzetek, melyeket Jehova kipusztít előletek, mert nem hallgattok Jehovának, a ti Isteneteknek a szavára.+

9 Halld, ó, Izrael! Ma átkelsz a Jordánon,+ hogy elfoglalj egy olyan földet, ahol nálad nagyobb és hatalmasabb nemzetek vannak,+ ahol a városok nagyok és az egekig meg vannak erősítve*,+ 2 és ahol erősek és magasak az emberek, az anákok fiai.+ Te is tudod és hallottad, hogy ezt mondják róluk: »Ki állhat meg Anák fiai előtt?« 3 Most pedig tudd meg, hogy Jehova, a te Istened megy át előtted.+ Ő emésztő tűz,+ és megsemmisíti őket. A szemed láttára igázza le őket, hogy gyorsan elvehesd a földjüket*, és elpusztíthasd őket, ahogy Jehova ígérte neked.+

4 Amikor Jehova, a te Istened kiűzi őket előled, nehogy ezt gondold magadban: »Azért hozott Jehova erre a földre, és azért vehetem birtokba, mert igazságos vagyok.«+ Nem, Jehova azért űzi el ezeket a nemzeteket előled, mert gonoszak.+ 5 Nem azért mész be, és nem azért veheted birtokba a földjüket, mert igazságos vagy és a szíved becsületes. Jehova, a te Istened azért űzi el előled ezeket a nemzeteket, mert gonoszak,+ és hogy beteljesítse Jehova, amit esküvel az ősapáidnak, Ábrahámnak+, Izsáknak+ és Jákobnak+ ígért. 6 Tudd meg, hogy nem a te igazságosságod miatt adja neked Jehova, a te Istened ezt a jó földet, hogy birtokba vedd, ugyanis makacs*+ nép vagy.

7 Emlékezzetek rá, és sose feledkezzetek meg arról, hogyan bosszantottátok Jehovát, a ti Isteneteket a pusztában.+ Attól a naptól fogva, hogy elhagytátok Egyiptom földjét, egészen addig, míg erre a helyre nem érkeztetek, lázadoztatok Jehova ellen.+ 8 Még a Hórebnél is felbosszantottátok Jehovát, és Jehova annyira megharagudott rátok, hogy ki akart irtani titeket.+ 9 Amikor felmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat,+ annak a szövetségnek a tábláit, melyet Jehova kötött veletek,+ 40 nap és 40 éjjel ott maradtam a hegyen,+ és ezalatt semmit sem ettem vagy ittam. 10 Jehova ekkor átadta nekem a két kőtáblát, melyekre az ujjával írt, és rajtuk volt minden szó, melyet Jehova mondott nektek a hegyen a tűz közepéből aznap, amikor összegyűltetek*.+ 11 Miután letelt a 40 nap és 40 éjjel, Jehova átadta nekem a két kőtáblát, a szövetség tábláit, 12 és Jehova ezt mondta nekem: »Menj le gyorsan, mert a néped, melyet kihoztál Egyiptomból, gonosz dolgot művelt.+ Hamar letértek az útról, amelyről azt parancsoltam nekik, hogy kövessék. Fémből bálványt* készítettek maguknak.+« 13 Jehova még ezt mondta nekem: »Láttam ezt a népet, és bizony makacs*.+ 14 Hadd pusztítsam el őket és töröljem ki a nevüket az ég alól, és hadd tegyelek téged náluk hatalmasabb és népesebb nemzetté!+«

15 Ezután megfordultam, és lementem a hegyről, miközben a hegy tűzben égett.+ A szövetség két táblája a két kezemben volt.+ 16 Akkor láttam, hogy vétkeztetek Jehova, a ti Istenetek ellen. Fémből* borjút készítettetek magatoknak. Hamar letértetek az útról, amelyről azt parancsolta nektek Jehova, hogy kövessétek.+ 17 Ekkor fogtam a két táblát, földhöz vágtam őket két kézzel a szemetek láttára, és azok összetörtek.+ 18 Azután 40 nap és 40 éjjel leborultam Jehova előtt, mint először is. Nem ettem és nem ittam a bűneitek miatt,+ amelyet elkövettetek, ugyanis olyat tettetek, ami gonosz Jehova szemében, és megbántottátok őt. 19 Nagyon megijedtem, mivel Jehova megharagudott rátok, és meg akart semmisíteni titeket.+ Jehova azonban ekkor is meghallgatott.+

20 Jehova Áronra is annyira megharagudott, hogy el akarta pusztítani,+ de ekkor könyörögtem Áronért is. 21 Aztán fogtam a borjút, aminek az elkészítésével bűnt követtetek el,+ tűzbe dobtam, összetörtem és összezúztam, míg finom porrá nem lett. Utána a port a hegyről lefolyó patakba szórtam.+

22 Taberánál+, Massánál+ meg Kibrót-Hattaávánál+ is felbosszantottátok Jehovát. 23 Amikor pedig Jehova elküldött titeket Kádes-Barneából+, és ezt mondta: »Menjetek fel, és vegyétek birtokba a földet, melyet nektek adok!«, ismét fellázadtatok Jehova, a ti Istenetek utasítása ellen,+ nem hittetek neki,+ és nem engedelmeskedtetek neki. 24 Amióta csak ismerlek titeket, lázadoztok Jehova ellen.

25 Így hát leborultam Jehova előtt 40 nap és 40 éjen át.+ Azért borultam le, mert Jehova azt mondta, hogy megsemmisít titeket. 26 Könyörögni kezdtem Jehovához, így szólva: »Ó, legfőbb Úr, Jehova, ne pusztítsd el a népedet! Ők a te saját tulajdonod*,+ melyet a hatalmaddal* megváltottál, és erős kézzel kihoztál Egyiptomból.+ 27 Emlékezz a szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákobra.+ Ne vedd figyelembe a nép makacsságát, gonoszságát és bűnét.+ 28 Máskülönben a nép, amely azon a földön lakik, melyről kihoztál minket, ezt mondaná: ’Jehova nem tudta bevinni őket arra a földre, amelyet nekik ígért, és mivel gyűlölte ezt a népet, kihozta, hogy megölje őket a pusztában.’+ 29 Pedig ők a te néped, a te saját tulajdonod*,+ melyet kihoztál nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal.+«

10 Akkor Jehova ezt mondta nekem: »Véss ki két kőtáblát, hasonlót az előzőekhez,+ és gyere fel hozzám a hegyre. Készíts egy faládát is. 2 Én pedig ráírom a táblákra azokat a szavakat, melyek az előző táblákon voltak, amelyeket összetörtél, és tedd bele a táblákat a ládába.« 3 Készítettem hát egy ládát akáciafából, kivéstem két kőtáblát, hasonlót az előzőekhez, és felmentem a hegyre a két táblával a kezemben.+ 4 Azután Jehova felírta a táblákra ugyanazokat a szavakat, mint korábban,+ a tízparancsolatot*+, melyet Jehova mondott nektek a hegyen a tűzből+ aznap, amikor összegyűltetek*+. Utána odaadta nekem a táblákat. 5 Akkor megfordultam, és lejöttem a hegyről,+ a táblákat pedig beletettem a ládába, melyet készítettem, és benne is maradtak, ahogy Jehova parancsolta nekem.

6 Az izraeliták útnak indultak Beérót-Bene-Jaákánból Moszéra felé. Ott halt meg Áron, és ott is temették el.+ Utána a fia, Eleázár lett a pap.+ 7 Onnan útnak indultak Gudgódába, majd Gudgódából Jotbátába+, olyan földre, ahol folyók vannak*.

8 Jehova abban az időben választotta ki Lévi törzsét+, hogy hordozza Jehova szövetségládáját,+ hogy Jehova előtt szolgáljon, és az ő nevében mondjon áldást.+ És ez így is van mind a mai napig. 9 Ezért nem kapott Lévi területet vagy örökséget, míg a testvérei igen. Jehova az ő öröksége, ahogy Jehova, a ti Istenetek mondta neki.+ 10 Én pedig ott álltam a hegyen, mint először, 40 nap és 40 éjjel,+ és Jehova akkor is meghallgatott. Jehova úgy döntött, hogy nem pusztít el titeket.+ 11 Jehova ekkor ezt mondta nekem: »Menj, és indulj útnak a nép élén, hogy bemenjenek a földre, melyet esküvel az ősapáiknak ígértem, és vegyék azt birtokba.«+

12 Most pedig, ó, Izrael, mit kér tőled Jehova, a te Istened?+ Csak azt, hogy mélységesen tiszteld* Jehovát,+ a te Istenedet, mindig az ő útján járj,+ szeresd őt, szolgáld Jehovát, a te Istenedet teljes szíveddel és teljes lelkeddel*,+ 13 és tartsd meg Jehova parancsait és rendeleteit, melyeket ma parancsolok neked, mert ezek a javadra válnak.+ 14 Jehováé, a te Istenedé az ég, még az egeknek egei* is, valamint a föld és minden, ami rajta van.+ 15 De Jehova egyedül az ősapáitokhoz közeledett, őket szerette, és minden nép közül titeket választott, az ő utódaikat.+ És ma az övéi vagytok. 16 Tisztítsátok meg a szíveteket,*+ és ne legyetek annyira makacsok*.+ 17 Mert Jehova, a ti Istenetek, isteneknek Istene+ és uraknak ura, a nagy, hatalmas és félelmet keltő Isten, aki senkivel sem bánik részrehajlóan,+ és nem engedi magát megvesztegetni. 18 Igazságot szolgáltat az árváknak* és az özvegyeknek,+ és szereti a bevándorlókat,+ ad nekik ennivalót és ruhát. 19 Ti is szeressétek a bevándorlókat, mert ti is bevándorlók voltatok Egyiptom földjén.+

20 Jehovát, a ti Isteneteket imádjátok*. Őt szolgáljátok,+ hozzá ragaszkodjatok, és az ő nevére esküdjetek. 21 Őt dicsérjétek.+ Ő a ti Istenetek, aki ezeket a nagy és félelmetes dolgokat tette veletek a szemetek láttára.+ 22 Ősapáitok 70-en* mentek le Egyiptomba,+ most pedig Jehova, a ti Istenetek sok utódot adott nektek, és annyian vagytok, mint csillag az égen.+

11 Szeressétek Jehovát, a ti Isteneteket,+ mindig tegyetek eleget az iránta való kötelezettségeiteknek, a rendeleteinek, a bírói döntéseinek és a parancsainak. 2 Tudjátok, hogy ma hozzátok beszélek, nem a fiaitokhoz, akik nem tapasztalták és nem látták, hogyan fegyelmez Jehova, a ti Istenetek,+ nem látták az ő nagyságát+, erős kezét+ és kinyújtott karját. 3 Azt sem látták, hogy milyen jeleket vitt véghez, és mi mindent tett Egyiptomban a fáraóval, Egyiptom királyával és az egész országával.+ 4 Azt sem, amit Egyiptom seregeivel, a fáraó lovaival és harci szekereivel tett, melyeket elborított a Vörös-tenger, amikor üldöztek titeket. Jehova egyszer s mindenkorra* elpusztította őket.+ 5 Azt sem látták, amit a pusztában tett értetek*, míg el nem jutottatok erre a helyre. 6 Azt sem, amit Dátánnal és Abirámmal tett, Rúben fiának, Eliábnak a fiaival, amikor megnyílt a föld, és elnyelte őket, a háznépüket, a sátraikat, meg mindent és mindenkit, aki velük volt.+ Mindez egész Izrael szeme láttára történt. 7 Saját szemetekkel láttátok, milyen hatalmas tetteket hajtott végre Jehova.

8 Tartsatok meg minden parancsot, melyet ma parancsolok nektek, hogy megerősödjetek, és átkeljetek arra a földre, amelyet birtokba vesztek, 9 hogy sokáig éljetek+ azon a tejjel és mézzel folyó földön+, amelyet Jehova esküvel az ősapáitoknak és az utódaiknak* ígért.+

10 Mert a föld, ahova mentek, hogy birtokba vegyétek, nem olyan, mint Egyiptom földje, ahonnan kijöttetek, ahol magot vetettetek, és a lábatokkal öntöztetek*, mint egy veteményeskertben. 11 Hanem az a föld, amelyre most átmentek, hogy birtokba vegyétek, olyan föld, ahol hegyek és völgyek vannak.+ Égből hulló eső öntözi.+ 12 Olyan föld, melyről Jehova, a ti Istenetek gondoskodik. Jehovának, a ti Isteneteknek a szeme mindig rajta van, az év kezdetétől az év végéig.

13 Ha mindent megtesztek, hogy engedelmeskedjetek a parancsaimnak, amelyeket ma parancsolok nektek, és szeretitek Jehovát, a ti Isteneteket, és teljes szívetekkel és teljes lelketekkel* szolgáljátok őt,+ 14 akkor esőt fog* adni a földetekre a maga idejében, őszi esőt és tavaszi esőt, ti pedig betakarítjátok a gabonátokat, újborotokat és olajotokat.+ 15 Növényzetet ad a mezőtökön az állataitoknak, ti pedig esztek és jóllaktok.+ 16 Vigyázzatok, nehogy elcsábuljon a szívetek, rossz útra térjetek, más isteneket imádjatok, és azok előtt hajoljatok meg.+ 17 Ellenkező esetben Jehova dühös lesz rátok, és bezárja az eget, hogy ne legyen eső,+ és a föld sem adja meg a termését. Ti pedig hamar kipusztultok arról a jó földről, melyet Jehova nektek ad.+

18 Véssétek a szavaimat a szívetekbe és az elmétekbe*, kössétek azokat emlékeztetőként a kezetekre, és pántként a homlokotokra*.+ 19 Tanítsátok meg rájuk a gyermekeiteket, beszéljetek nekik azokról, amikor a házatokban ültök, amikor úton vagytok, amikor lefekszetek, és amikor felkeltek.+ 20 Írjátok fel azokat a házatok ajtófélfáira és a kapuitokra, 21 hogy ti és a fiaitok sokáig éljetek+ azon a földön, melyet Jehova esküvel az ősapáitoknak ígért,+ olyan sokáig, amíg az ég a föld felett van.

22 Mert ha gondosan megtartjátok ezt a parancsot, melyet adok nektek, ha szeretitek Jehovát, a ti Isteneteket,+ mindig az ő útján jártok, és ragaszkodtok hozzá,+ 23 akkor Jehova elűzi ezeket a nemzeteket előletek,+ és nálatok nagyobb és népesebb nemzetektől fogjátok elvenni a földjüket.+ 24 Minden hely, melyet a talpatok érint, a tietek lesz.+ A határotok a pusztától a Libanonig, a folyótól, az Eufrátesz folyótól a nyugati tengerig* terjed majd.+ 25 Egyetlen ember sem mer szembeszállni veletek.+ Ahogy Jehova, a ti Istenetek megígérte nektek, gondoskodik róla, hogy féljen és rettegjen tőletek az egész föld, amerre csak jártok.+

26 Nézzétek, ma áldást és átkot ajánlok fel nektek.+ 27 Áldást, ha engedelmeskedtek Jehova, a ti Istenetek parancsainak, amelyeket ma parancsolok nektek.+ 28 És átkot, ha nem engedelmeskedtek Jehova, a ti Istenetek parancsainak,+ letértek arról az útról, amelyről ma azt parancsolom, hogy kövessétek, és más isteneket követtek, olyanokat, akiket nem ismertetek.

29 Ha majd Jehova, a ti Istenetek bevisz titeket arra a földre, hogy birtokba vegyétek, akkor mondjatok* áldást a Gerizim-hegynél állókra, és átkot az Ebál-hegynél állókra.+ 30 Vajon nem a Jordán nyugati* oldalán vannak ezek a hegyek, az Arabában lakó kánaániták földjén, Gilgállal szemben, Móré nagy fái+ mellett? 31 Mert átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek arra a földre – amelyet Jehova, a ti Istenetek ad nektek –, és hogy birtokba vegyétek azt.+ Amikor birtokba veszitek, és ott laktok, 32 vigyázzatok, hogy megtartsatok minden rendelkezést és bírói döntést, amit ma elétek tárok.+

12 Ezek azok a rendelkezések és bírói döntések, amelyeket gondosan tartsatok meg életetek minden napján azon a földön, melyet Jehova, az ősapáitok Istene nektek ad, hogy birtokba vegyétek. 2 Semmisítsétek meg az összes helyet, ahol azok a nemzetek szolgálták az isteneiket, akiket elűztök,+ legyen az akár magas hegyeken, dombokon vagy bármilyen dús lombú fa alatt. 3 Romboljátok le az oltáraikat, zúzzátok szét a szent oszlopaikat,+ égessétek el a szent rúdjaikat*, vágjátok ki az isteneik faragott bálványait,+ és még a nevüket is töröljétek ki arról a helyről.+

4 Jehovát, a ti Isteneteket ne így imádjátok.+ 5 Inkább a törzseitek területén azon a helyen imádjátok Jehovát, a ti Isteneteket, amelyet kiválaszt lakhelyéül, hogy ott legyen a neve.+ Oda menjetek. 6 Oda vigyétek az égőáldozataitokat+, egyéb áldozataitokat, tizedeiteket+, adományaitokat+, fogadalmi és önkéntes áldozataitokat+, valamint csordáitok és nyájaitok elsőszülöttjeit.+ 7 Ti és a háznépetek ott egyetek Jehova, a ti Istenetek előtt,+ és bármihez fogtok is, örömmel végezzétek,+ mert megáld titeket Jehova, a ti Istenetek.

8 Ne tegyétek azt, amit most teszünk. Most mindenki azt teszi, amit jónak gondol,* 9 mert még nem mentetek be arra a helyre, melyet Jehova, a ti Istenetek ad nektek örökségül, hogy ott lakjatok.+ 10 Amikor átmentek a Jordánon,+ és ott laktok majd azon a földön, melyet Jehova, a ti Istenetek ad nektek, akkor neki köszönhetően a körülöttetek levő ellenségeitek nem fognak titeket háborgatni, és biztonságban fogtok lakni.+ 11 Mindent, ami felől parancsot adtam, arra a helyre vigyetek, amelyet Jehova, a ti Istenetek kiválaszt, hogy ott legyen a neve:+ égőáldozataitokat, egyéb áldozataitokat, tizedeiteket+, adományaitokat, és minden fogadalmi áldozatotokat, amelyet Jehovának szeretnétek adni. 12 Örüljetek Jehova, a ti Istenetek előtt,+ ti, a fiaitok, lányaitok, rabszolgáitok, rabszolganőitek és a városaitokban* élő léviták, akik veletek ellentétben nem kapnak részt az örökségből.+ 13 Vigyázzatok, hogy az égőáldozataitokat ne ajánljátok fel bármilyen más helyen, amit megláttok.+ 14 Csakis azon a helyen ajánljátok fel azokat, melyet Jehova kiválaszt az egyik törzsetek területén, és ott tegyétek meg mindazt, amit parancsolok nektek.+

15 Amikor csak megkívánjátok* a húst, levághattok egy állatot a városaitokban*, és megehetitek a húsát.+ Annyi húst ehettek, amennyivel Jehova, a ti Istenetek megáld benneteket. A tisztátalan és a tiszta személy is eheti a húst. Úgy egyétek meg, ahogy a gazellát vagy a szarvast szoktátok. 16 De a vért ne egyétek meg!+ Öntsétek a földre, mint a vizet.+ 17 Nem ehetitek meg a városaitokban* a gabonátok, újborotok és olajotok tizedét, a csordáitok és nyájaitok elsőszülöttjeit,+ semmilyen fogadalmi áldozatotokat, sem az önkéntes áldozataitokat, sem az adományaitokat. 18 Jehova, a ti Istenetek előtt egyétek meg ezeket – ti, a fiaitok, lányaitok, rabszolgáitok, rabszolganőitek és a városaitokban* élő léviták –, azon a helyen, amelyet Jehova, a ti Istenetek kiválaszt.+ Bármihez fogtok is, örömmel végezzétek azt Jehova, a ti Istenetek előtt. 19 Vigyázzatok, el ne feledkezzetek a lévitákról,+ amíg a földeteken éltek.

20 Amikor Jehova, a ti Istenetek megnöveli a területeteket,+ ahogy megígérte nektek,+ és ha húst kívántok* enni, és azt mondjátok: »Húst szeretnék enni«, akkor ehettek húst, amikor csak megkívánjátok*.+ 21 Ha az a hely, melyet Jehova, a ti Istenetek kiválaszt, hogy ott legyen a neve,+ messze van tőletek, akkor vágjatok le a marháitokból vagy juhaitokból, melyeket Jehova adott nektek – úgy, ahogy parancsoltam –, és a városaitokban* egyétek meg, amikor csak megkívánjátok*. 22 Úgy egyétek meg, ahogy a gazellát vagy a szarvast szoktátok.+ A tisztátalan és a tiszta személy is megeheti. 23 Csak legyetek szilárdan eltökéltek abban, hogy nem eszitek meg a vért,+ mert a vér az élet*.+ Ne egyétek meg a húst, ha élet* van benne! 24 Ne egyétek meg a vért! Öntsétek a földre, mint a vizet.+ 25 Ne egyétek meg, hogy jól menjen a sorotok, nektek és a gyermekeiteknek, amiért azt teszitek, amit Jehova helyesnek tart. 26 Csak a szent ajándékaitokat és a fogadalmi áldozataitokat vigyétek el arra a helyre, amelyet Jehova kiválaszt. 27 Az égőáldozataitokat, a húst és a vért Jehovának, a ti Isteneteknek az oltárán mutassátok be.+ Az áldozataitok vérét ki kell önteni Jehovának, a ti Isteneteknek az oltárára,+ a húst azonban megehetitek.

28 Ügyeljetek rá, hogy engedelmeskedjetek azoknak, amiket parancsolok nektek, hogy mindig jól menjen a sorotok, nektek és a fiaitoknak, amiért azt teszitek, amit Jehova, a ti Istenetek jónak és helyesnek tart.

29 Amikor Jehova, a ti Istenetek kiirtja azokat a nemzeteket, amelyektől elveszitek a földjüket, hogy ott lakjatok,+ 30 vigyázzatok, nehogy csapdába essetek azután, hogy ki lettek irtva. Ne tudakozódjatok az isteneik felől, ezt mondva: »Hogyan szolgálták ezek a nemzetek az isteneiket? Én is ugyanezt fogom tenni.«+ 31 Ne tegyétek ezt Jehovával, a ti Istenetekkel, mert ők úgy imádják az isteneiket, hogy mindenféle utálatos dolgot tesznek, amit Jehova gyűlöl. Még a fiaikat és a lányaikat is elégetik az isteneiknek.+ 32 Gondosan tartsatok meg mindent, amit parancsolok nektek.+ Ne tegyetek hozzá, és ne is vegyetek el belőle!+

13 Ha valaki próféta vagy álomlátó lesz közöttetek, és jelet vagy előjelet mutat nektek, 2 aztán a jel vagy az előjel, melyről beszélt nektek, valóra válik, és ezt mondja: »Kövessünk más isteneket«, akiket nem ismertek, »és szolgáljuk azokat«, 3 ne hallgassatok annak a prófétának vagy álomlátónak a szavára,+ mert Jehova, a ti Istenetek tesz próbára titeket,+ hogy kiderüljön, szeretitek-e Jehovát, a ti Isteneteket teljes szívetekkel és teljes lelketekkel*.+ 4 Jehovát, a ti Isteneteket kövessétek, őt imádjátok*, az ő parancsait tartsátok meg, az ő szavára hallgassatok, őt szolgáljátok, és őhozzá ragaszkodjatok.+ 5 Azt a prófétát vagy álomlátót pedig meg kell ölni,+ mert lázadást szított Jehova, a ti Istenetek ellen – aki kihozott titeket Egyiptom földjéről, és megváltott titeket a rabszolgaságból* –, illetve mert le akart téríteni benneteket arról az útról, amelyről Jehova, a ti Istenetek megparancsolta, hogy azon járjatok. Távolítsátok el magatok közül, ami gonosz.+

6 Ha a testvéred, anyádnak a fia, a fiad, a lányod, a feleséged, akit nagyon szeretsz, vagy a legjobb barátod* próbál titokban elcsábítani, és ezt mondja: »Menjünk, és szolgáljunk más isteneket«,+ akiket te sem ismersz, és az ősapáid sem ismertek, 7 a körülötted élő népek isteneit, legyenek azok a népek közel vagy távol tőled, a föld bármelyik részén, 8 ne engedj a kérésének, ne hallgass rá,+ ne sajnáld, ne könyörülj rajta, és ne is védd meg. 9 Mindenképpen öld meg!+ Te legyél az első, aki követ dob rá, hogy megöld, aztán az egész nép kövezze őt meg.+ 10 Kövezd őt halálra,+ mert el akart fordítani Jehovától, a te Istenedtől, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaságból*. 11 Így hallani fog erről egész Izrael, megijed, és soha többé nem tesz ilyen rossz dolgot közöttetek senki.+

12 Tegyük fel, hogy azt halljátok, hogy valamelyik városban, melyet Jehova, a ti Istenetek lakhelyül ad nektek, 13 semmirekellő emberek elfordítják a városuk lakóit Istentől, és azt mondják nekik, hogy menjenek, és szolgáljanak más isteneket, akiket nem ismernek. 14 Ilyen esetben alaposan vizsgáljátok meg a helyzetet, és kérdezősködjetek.+ Ha bebizonyosodik, hogy ez igaz, és hogy ilyen utálatos dolog történt közöttetek, 15 akkor öljétek meg a város lakóit karddal.+ Pusztítsátok el a várost, és mindent, ami benne van, még a háziállatokat is.+ 16 Minden zsákmányt gyűjtsetek össze a város közterének a közepén, és legyen az égőáldozat Jehovának, a ti Isteneteknek. Égessétek fel a várost, és legyen örökre romhalmaz. Ne építsék fel soha többé. 17 Ne vegyetek el semmit abból, ami pusztulásra van szánva,*+ hogy lecsillapodjon Jehova lángoló haragja, és irgalmas legyen hozzátok, könyörüljön rajtatok, és sok utódot adjon nektek, ahogy megesküdött ősapáitoknak.+ 18 Engedelmeskedjetek hát Jehovának, a ti Isteneteknek,* tartsátok meg minden parancsát, melyet ma parancsolok nektek, és tegyétek azt, amit Jehova, a ti Istenetek helyesnek tart.+

14 Jehovának, a ti Isteneteknek a fiai vagytok. Ne vagdaljátok be magatokat,+ és ne nyírjátok le a szemöldökötöket* halott miatt,+ 2 mert Jehovának, a ti Isteneteknek a szent népe+ vagytok. Jehova titeket választott az összes nép közül, mely a föld színén van, hogy a népe legyetek, a különleges népe*.+

3 Ne egyetek meg semmit, ami utálatos.+ 4 Ezeket az állatokat ehetitek meg:+ a bikát, juhot, kecskét, 5 szarvast, gazellát, őzbakot, vadkecskét, antilopot, vadjuhot és a hegyi juhot. 6 Megehettek minden olyan állatot, amelynek egészen kettéhasított körme van, és kérődző. 7 De azok közül az állatok közül, melyek kérődznek vagy hasított körműek, a következőket nem ehetitek meg: a tevét, a mezei nyulat és a szirtiborzot, mert kérődznek ugyan, de nem hasított körműek. Tartsátok ezeket tisztátalannak.+ 8 A disznót se egyétek meg, mert hasított körmű ugyan, de nem kérődző. Tartsátok tisztátalannak. Ne egyétek meg a húsát, és ne érjetek a teteméhez.

9 A víziállatok közül a következőket ehetitek meg: mindent, aminek uszonya és pikkelye van, megehettek,+ 10 de aminek nincs uszonya és pikkelye, ne egyétek meg. Tartsátok tisztátalannak.

11 Minden tiszta madarat megehettek. 12 Ezeket azonban nem ehetitek meg: a sast, halászsast, barna keselyűt,+ 13 vörös kányát, barna kányát és semmilyen más kányát, 14 egyik fajta hollót sem, 15 a struccot, baglyot, sirályt és egyik fajta sólymot sem, 16 a kuvikot, fülesbaglyot, hattyút, 17 pelikánt, dögkeselyűt, kárókatonát, 18 gólyát, egyik fajta gémet sem, valamint a búbos bankát és a denevért. 19 Minden szárnyas rovart tartsatok tisztátalannak. Ne egyétek meg őket. 20 Viszont minden tiszta repdeső teremtményt megehettek.

21 Ne egyetek meg semmilyen elhullott állatot,+ ti ugyanis Jehovának, a ti Isteneteknek a szent népe vagytok. Odaadhatjátok a városaitokban* élő bevándorlónak, hogy megegye, vagy eladhatjátok egy idegennek.

Ne főzzetek kecskegidát az anyja tejében.+

22 Adjátok meg a tizedet mindenből, ami a szántóföldeteken elvetett magból terem évről évre.+ 23 Gabonátok, újborotok és olajotok tizedét, valamint csordáitok és nyájaitok elsőszülötteit Jehova, a ti Istenetek előtt egyétek, azon a helyen, melyet kiválaszt, hogy ott legyen a neve.+ Így megtanuljátok, hogy mindig mélységesen tiszteljétek* Jehovát, a ti Isteneteket.+

24 De ha túl hosszú nektek az út, és nem tudjátok elvinni ezeket, mert túl messze van az a hely, melyet Jehova, a ti Istenetek kiválaszt, hogy ott legyen a neve+ (Jehova, a ti Istenetek ugyanis meg fog titeket áldani), 25 akkor adjátok el őket, és a pénzzel utazzatok el arra a helyre, melyet Jehova, a ti Istenetek kiválaszt. 26 Aztán vegyetek a pénzen bármit, amire vágytok*, szarvasmarhát, juhot, kecskét, bort vagy más alkoholt, illetve bármit, amit szeretnétek*. Egyétek meg azt Jehova, a ti Istenetek előtt, és örüljetek ti is, és a háznépetek is.+ 27 Ne feledkezzetek meg a városaitokban élő lévitákról,+ mert veletek ellentétben ők nem kapnak részt az örökségből.+

28 Minden harmadik év végén az abból az évből származó termésetek teljes tizedét vigyétek el, és helyezzétek el a városaitokban.+ 29 És a lévita, aki veletek ellentétben nem kap örökséget, valamint a városaitokban élő bevándorló, árva* és özvegy jöjjön, és egyen jóllakásig,+ hogy megáldjon titeket Jehova, a ti Istenetek mindenben, amit tesztek.+

15 Minden hetedik év végén jelentsétek be, hogy elengeditek az adósságokat.+ 2 Így járjatok el: Minden hitelező engedje el azt, amivel az embertársa tartozik neki. Ne követelje vissza a tartozást az embertársától vagy a testvérétől, mert kikiáltották, hogy Jehova tiszteletére elengedik az adósságokat.+ 3 Az idegentől megkövetelhetitek, hogy fizessen,+ de a testvéretek tartozását engedjétek el. 4 Ennek ellenére senki sem lesz szegény közöttetek, mert Jehova megáld titeket+ azon a földön, melyet Jehova, a ti Istenetek ad nektek örökségként, hogy birtokba vegyétek azt, 5 de csak akkor, ha mindenben engedelmeskedtek annak, amit Jehova, a ti Istenetek mond, és gondosan megtartjátok mindezeket a parancsokat, amelyeket ma parancsolok nektek.+ 6 Mert Jehova, a ti Istenetek megáld titeket, ahogy megígérte nektek, és majd sok nemzetnek adtok kölcsönt*, de ti nem szorultok rá, hogy kölcsönkérjetek.+ Sok nemzet felett uralkodtok majd, rajtatok viszont nem fognak uralkodni.+

7 Ha egy testvéretek elszegényedik közöttetek valamelyik városotokban azon a földön, melyet Jehova, a ti Istenetek ad nektek, ne legyetek szívtelenek és szűkmarkúak a szegény testvéretekkel.+ 8 Legyetek nagylelkűek,+ és mindenképpen adjátok neki kölcsön* azt, amire szüksége van, vagy amiben hiányt szenved. 9 Vigyázzatok, nehogy gonoszságot forraljatok a szívetekben, és ezt mondjátok: »Közel a hetedik év, amikor el kell engedni az adósságokat.«+ Ha emiatt nem lesztek nagylelkűek a szegény testvéretekkel, és nem adtok neki semmit sem, ő pedig Jehovához kiált segítségért miattatok, akkor bűn fog titeket terhelni.+ 10 Ne kelletlenül adjatok* neki, hanem bőkezűen,+ mert ezért áld meg titeket Jehova, a ti Istenetek mindenben, amit tesztek, és amibe belefogtok.+ 11 Mindig lesznek szegények a földeteken.+ Ezért megparancsolom nektek: »Legyetek nagylelkűek* a nehéz sorú és szegény testvéreitekkel a földeteken.«+

12 Ha eladják neked a testvéredet, egy héber férfit vagy nőt, és már hat évet szolgált neked, akkor a hetedik évben bocsásd szabadon.+ 13 És amikor szabadon bocsátod, ne küldd el üres kézzel. 14 Bőkezűen adj neki a nyájadból, a szérűdről, olaj- és szőlőprésedből. Ahogy megáldott téged Jehova, a te Istened, úgy adj neki. 15 Ne feledd, hogy rabszolga voltál Egyiptom földjén, és Jehova, a te Istened megváltott téged. Ezért parancsolom ma ezt neked.

16 Ha pedig ezt mondja: »Nem hagylak el!«, mivel szeret téged és a háznépedet, mert boldog volt nálad,+ 17 akkor tegye oda a fülét az ajtóhoz, te pedig vegyél egy árt, fúrd át vele a fülét, és legyen a rabszolgád egy életre. A rabszolganőddel is ugyanígy tegyél. 18 Ne essen nehezedre szabadon bocsátani és hagyni, hogy elmenjen, mert a hatévi munkája kétszer annyi hasznot hozott neked, mint amennyit egy béres munkája hozott volna, és bőven megáldott téged Jehova, a te Istened.

19 Csordád és nyájad minden hím elsőszülöttjét szenteld Jehovának, a te Istenednek.+ Ne dolgoztasd a csordád* elsőszülöttjét, és ne nyírd meg a nyájad elsőszülöttjét. 20 Jehova, a te Istened előtt edd meg azt évről évre, te és a háznéped, azon a helyen, melyet Jehova kiválaszt.+ 21 Ha az állat nem ép, mert sánta, vak vagy más súlyos baja van, akkor ne áldozd fel Jehovának, a te Istenednek.+ 22 A városaidban* edd meg. A tisztátalan és a tiszta személy is eheti, mint a gazellát vagy a szarvast.+ 23 De a vérét ne edd meg!+ Öntsd a földre, mint a vizet.+

16 Ne feledjétek el abib* hónapban megünnepelni a pászkát Jehovának, a ti Isteneteknek a tiszteletére,+ mert abib hónapban volt az az éjjel, amikor Jehova, a ti Istenetek kihozott titeket Egyiptomból.+ 2 Mutassátok be a pászkaáldozatot Jehovának, a ti Isteneteknek+ a nyájatokból és a csordátokból+ azon a helyen, amelyet Jehova kiválaszt, hogy ott legyen a neve.+ 3 Semmi kovászosat ne egyetek az áldozattal.+ Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek, a nyomorúság kenyerét, ugyanis sietve jöttetek ki Egyiptom földjéről.+ Tegyetek így, hogy egész életetekben emlékezzetek arra a napra, amikor kijöttetek Egyiptom földjéről.+ 4 Hét napig semmilyen kovászt ne lehessen találni nálatok egész földeteken,+ és a húsból, melyet az első nap estéjén feláldoztok, semmi se maradjon meg reggelig.+ 5 Nem mutathatjátok be a pászkaáldozatot akármelyik városotokban, melyet Jehova, a ti Istenetek ad nektek, 6 csak azon a helyen, amelyet kiválaszt Jehova, a ti Istenetek, hogy ott legyen a neve. Este mutassátok be a pászkaáldozatot, amint a nap lenyugszik,+ éspedig azon a napon*, amikor kijöttetek Egyiptomból. 7 Azon a helyen főzzétek és egyétek meg,+ amelyet Jehova, a ti Istenetek kiválaszt,+ reggel pedig mindenki térjen vissza a sátraiba. 8 Hat napon át egyetek kovásztalan kenyeret, a hetedik nap pedig tartsatok ünnepi összejövetelt Jehovának, a ti Isteneteknek a tiszteletére. Semmilyen munkát ne végezzetek.+

9 Számoljatok azután hét hetet. Onnantól számoljátok a hét hetet, amikor először emelik a sarlót a lábon álló gabonára.+ 10 Aztán ünnepeljétek meg a hetek ünnepét Jehovának, a ti Isteneteknek a tiszteletére,+ és annyi önkéntes áldozatot vigyetek, amennyire Jehova, a ti Istenetek megáld titeket.+ 11 Örüljetek Jehova, a ti Istenetek előtt azon a helyen, amelyet Jehova, a ti Istenetek kiválaszt, hogy ott legyen a neve. Örüljetek ti, a fiaitok, a lányaitok, a rabszolgáitok, a rabszolganőitek, a városaitokban* élő léviták, valamint a bevándorlók, az árvák* és az özvegyek, akik köztetek vannak.+ 12 Ne feledjétek, hogy rabszolgák voltatok Egyiptomban,+ és tartsátok meg ezeket a rendelkezéseket.

13 A lombsátorünnep*+ hét napig tartson, miután betakarítjátok a termést a szérűtökről, valamint az olaj- és szőlőprésetekből. 14 Örüljetek az ünnep idején,+ ti, a fiatok, a lányotok, a rabszolgátok, a rabszolganőtök, a lévita, a bevándorló, az árva és az özvegy, akik a városaitokban vannak. 15 Hét napon át tartsatok ünnepet+ Jehovának, a ti Isteneteknek a tiszteletére azon a helyen, melyet Jehova kiválaszt, mert Jehova, a ti Istenetek megáldja minden terméseteket, és megáld benneteket mindenben, amit tesztek.+ Örüljetek hát!+

16 Évente háromszor jelenjen meg minden férfi közületek Jehova, a ti Istenetek előtt, azon a helyen, melyet kiválaszt: a kovásztalan kenyerek ünnepén+, a hetek ünnepén+, valamint a lombsátorünnepen*+. De senki se jelenjen meg Jehova előtt üres kézzel. 17 Mindenki annyi ajándékot vigyen, amennyire megáldotta Jehova, a ti Istenetek.+

18 Jelöljetek ki bírókat+ és vezetőket minden törzsben és az összes városban*, melyet Jehova, a ti Istenetek ad nektek, és ítéljék igazságosan a népet. 19 Ne ítéljetek igazságtalanul.+ Ne legyetek részrehajlók,+ és ne engedjétek magatokat megvesztegetni, mert a megvesztegetés elvakítja a bölcsek szemét,+ és elferdíti az igazságosak szavát. 20 Törekedjetek arra, hogy igazságosak legyetek, igen, igazságosak,+ hogy életben maradjatok, és birtokba vegyétek a földet, melyet Jehova, a ti Istenetek ad nektek.

21 Szent rúdként*+ ne ültessetek semmiféle fát a mellé az oltár mellé, amelyet Jehovának, a ti Isteneteknek készítetek.

22 Ne állítsatok magatoknak szent oszlopot se,+ mert gyűlöli azt Jehova, a ti Istenetek.

17 Ne áldozzatok fel Jehovának, a ti Isteneteknek olyan bikát vagy juhot, ami nem ép, vagy aminek valamilyen baja van, mert utálatos az Jehovának, a ti Isteneteknek.+

2 Tegyük fel, hogy valamelyik városotokban, melyet Jehova, a ti Istenetek ad nektek, egy férfi vagy egy nő olyasmit tesz, amit Jehova, a ti Istenetek rossznak tart, és megszegi ezzel a szövetséget.+ 3 Rossz útra tér, más isteneket imád, meghajol előttük vagy a nap, a hold és az ég egész serege előtt,+ amit én nem parancsoltam.+ 4 Ha ezt elmondják nektek, vagy hallotok róla, alaposan vizsgáljátok meg a helyzetet. Ha bebizonyosodik, hogy ez igaz,+ és hogy ilyen utálatos dolog történt Izraelben, 5 akkor vigyétek a város kapuihoz azt a férfit vagy nőt, aki ezt a gonoszságot tette, és kövezzétek halálra.+ 6 Két vagy három tanú vallomása*+ alapján lehet megölni azt, aki halált érdemel. Egyetlen tanú vallomása alapján nem lehet megölni.+ 7 Legyenek a tanúk az elsők, akik követ dobnak rá, hogy megöljék, aztán az egész nép kövezze őt meg. Távolítsátok el magatok közül, ami gonosz.+

8 Ha az egyik városban túl nehéz ügyben kell döntést hoznod, mert valaki vért ontott,+ pert indított, erőszakos tettet követett el, vagy valamilyen vitás kérdés merült fel, akkor menj el arra a helyre, melyet Jehova, a te Istened kiválaszt.+ 9 Menj a lévita papokhoz és a bíróhoz+, aki azokban a napokban fog szolgálni. Ismertesd velük az ügyet, ők pedig tájékoztatnak a döntésről.+ 10 Majd járj el a döntéssel összhangban, amelyet a tudtodra adnak azon a helyen, amelyet Jehova kiválaszt. Vigyázz, hogy mindent úgy tegyél, ahogy mondták! 11 Cselekedj összhangban a törvénnyel, melyet megmutatnak neked, és a döntéssel, melyet mondanak neked.+ Ne térj el ezektől se jobbra, se balra.+ 12 Az olyan embernek meg kell halnia, aki elbizakodottan viselkedik, és nem hallgat a bíróra, sem a papra, aki Jehovát, a te Istenedet szolgálja.+ Távolítsátok el Izraelből, ami gonosz.+ 13 Meghallja majd ezt az egész nép, megijednek, és nem fognak többé elbizakodottan cselekedni.+

14 Amikor bementek arra a földre, melyet Jehova, a ti Istenetek ad nektek, birtokba veszitek azt, ott laktok, és azt mondjátok: »Válasszunk királyt magunknak, mint az összes nemzet körülöttünk!«,+ 15 akkor azt nevezzétek ki a királyotoknak, akit Jehova, a ti Istenetek választ.+ A testvéreitek közül nevezzetek ki királyt. Nem nevezhettek ki idegent, aki nem a testvéretek. 16 A királynak azonban ne legyen sok lova,+ és ne küldje vissza az embereit Egyiptomba, hogy még több lovat szerezzen,+ mivel Jehova ezt mondta nektek: »Ne menjetek vissza többé ezen az úton!« 17 Sok felesége se legyen, nehogy elforduljon a szíve tőlem,+ és sok ezüstöt meg aranyat se gyűjtsön magának.+ 18 Amikor elfoglalja királyságának a trónját, másolja le magának egy könyvbe* a törvényt, amely a lévita papoknál van.+

19 Legyen az nála, és olvassa élete minden napján,+ hogy megtanulja mélységesen tisztelni* Jehovát, az ő Istenét, és megtartsa az összes törvényt és rendeletet.+ 20 Így nem fogja szívében a testvéreinél különbnek tartani magát, és nem fog eltérni a parancstól se jobbra, se balra. Ha így tesz, akkor ő és a fiai hosszú ideig fognak uralkodni a királyságában, Izraelben.

18 Izraellel ellentétben a lévita papok, illetve Lévi egész törzse nem fog örökséget kapni. A Jehovának adott tűzáldozatokat, az ő örökségét fogják enni.+ 2 A testvéreikkel ellentétben nem lesz tehát örökségük, Jehova az ő örökségük, ahogy megmondta nekik.

3 Ez legyen a papok jogos része, melyet a nép ad nekik: ha valaki áldozatot mutat be, akár bikát, akár juhot, adja a papnak a lapockát, az állkapcsot és a gyomrot. 4 Adjátok neki a gabonátok, újborotok, olajotok első termését és nyájaitokról az első lenyírt gyapjat.+ 5 Mert Jehova, a ti Istenetek őt és a fiait választotta minden törzsetek közül, hogy mindig Jehova nevében végezzenek szolgálatot.+

6 Ha pedig egy lévita elmegy Izrael valamelyik városából, ahol lakott,+ mert szeretne* arra a helyre menni, melyet Jehova kiválaszt,*+ 7 akkor szolgálhat ott Jehovának, az ő Istenének a nevében, ugyanúgy, mint a többi testvére, a léviták, akik ott szolgálnak Jehova előtt.+ 8 Jóllehet van pénze abból, hogy eladta az őseinek a javait, ő is ugyanannyi ételt fog kapni, mint a többiek.+

9 Ha bementek arra a földre, melyet Jehova, a ti Istenetek ad nektek, ne tanuljátok el azoknak a nemzeteknek az utálatos szokásait.+ 10 Ne legyen olyan köztetek, aki elégeti áldozatként a fiát vagy a lányát,+ jóslással foglalkozik,+ mágiát űz,+ előjelek után kutat,+ varázsló+, 11 aki másokat megigéz, szellemidézőtől+ vagy jóstól+ tudakozódik, vagy aki halottaktól kérdez.+ 12 Mert mindaz, aki ilyesmiket tesz, utálatos Jehovának, és az ilyen utálatos szokások miatt űzi el ezeket a nemzeteket Jehova, a ti Istenetek előletek. 13 Legyetek feddhetetlenek Jehova, a ti Istenetek előtt.+

14 Mert ezek a nemzetek, amelyeket elűztök, olyanokra hallgatnak, akik mágiát űznek,+ és jóslással foglalkoznak,+ nektek azonban nem engedi meg Jehova, a ti Istenetek, hogy ilyesmit tegyetek. 15 Jehova, a ti Istenetek prófétát ad nektek a testvéreitek közül, olyat, mint én vagyok. Őrá hallgassatok.+ 16 Azért teszi ezt, mert azon a napon, amikor összegyűltetek*+ a Hórebnél, a következőt kértétek Jehovától, a ti Istenetektől: »Hadd ne kelljen többé hallanunk Jehovának, a mi Istenünknek a hangját, és látnunk ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljunk!«+ 17 Jehova erre így szólt hozzám: »Jó az, amit mondtak. 18 Prófétát adok nekik a testvéreik közül, olyat, mint te.+ Megmondom majd a prófétának, hogy mit mondjon,+ és ő továbbít nekik mindent, amit parancsolok.+ 19 Én fogom felelősségre vonni azt, aki nem hallgat a szavaimra, melyeket a próféta mond az én nevemben.+

20 Ha egy próféta elbizakodottan olyasmit mond az én nevemben, amit nem parancsoltam neki, vagy más istenek nevében beszél, annak a prófétának meg kell halnia.+ 21 De lehet, hogy ezt kérdezitek magatokban: ’Honnan fogjuk tudni, hogy mi az, amit nem Jehova mondott?’ 22 Ha a próféta Jehova nevében beszél, de amit mondott, nem teljesedik be, és nem válik valóra, akkor ezt nem Jehova mondta. Elbizakodottságból mondta azt a próféta. Ne féljetek tőle.«

19 Amikor Jehova, a ti Istenetek elpusztítja a nemzeteket, amelyeknek a földjét Jehova, a ti Istenetek nektek adja, és ti elveszitek tőlük a földjüket, és letelepedtek a városaikban meg a házaikban,+ 2 akkor válasszatok ki három várost a földeteken, melyet Jehova, a ti Istenetek nektek ad.+ 3 Osszátok fel három részre a földeteket, melyet Jehova, a ti Istenetek nektek ad, és készítsetek utakat, hogy ezeknek a városoknak az egyikébe menekülhessen, aki embert ölt.

4 Ez történjen azzal az emberrel, aki embert ölt, és egy ilyen városba menekül, hogy életben maradjon: Ha nem szándékosan üti meg az embertársát, és nem gyűlölte korábban,+ 5 például ha elmegy az erdőbe az embertársával fát gyűjteni, és meglendíti a fejszét, hogy kivágja a fát, de a fejsze lerepül a nyélről, eltalálja az embertársát, és az meghal, akkor aki embert ölt, meneküljön az egyikbe ezek közül a városok közül, hogy életben maradjon.+ 6 Máskülönben a vérbosszuló+ dühében* üldözőbe veszi azt, aki embert ölt, és mivel túl messze van a város, utoléri és megöli, bár nem érdemel halált, hiszen nem gyűlölte az embertársát.+ 7 Ezért parancsolom nektek: »Válasszatok ki három várost!«

8 Ha Jehova, a ti Istenetek megnöveli a területeteket, ahogy megesküdött az ősapáitoknak,+ és nektek adja a földet, amelyet az ősapáitoknak ígért+ 9 – feltéve, hogy hűségesen megtartjátok mindazt, amit ma parancsolok nektek, vagyis hogy szeretitek Jehovát, a ti Isteneteket, és mindig az ő útján jártok+ –, akkor válasszatok ki még három várost e mellé a három mellé.+ 10 Így nem ontanak ártatlan vért+ a földeteken, melyet Jehova, a ti Istenetek ad nektek örökségként, és nem terhel titeket felelősség vérontásért.+

11 De ha valaki gyűlölte az embertársát,+ lesből rátámadt, halálos sebet ejtett rajta*, és az egyik ilyen városba menekül, 12 akkor a városának a vénei hozassák el onnan, majd adják át a vérbosszulónak, hogy megölje.+ 13 Ne sajnáljátok*, hanem tisztítsátok meg Izraelt az ártatlan vér kiontásának a bűnétől,+ hogy jól menjen a sorotok.

14 Amikor megkapjátok az örökségeteket a földön, amelyet Jehova, a ti Istenetek nektek ad, ne mozdítsátok el az embertársatok határjelzőjét+ onnan, ahová az elődeitek tették.

15 Egyetlen tanú nem elég ahhoz, hogy elítéljenek valakit* valamilyen vétek vagy bűn elkövetéséért.+ Két vagy három tanú vallomása* erősítse meg, hogy a vád igaz.+ 16 Ha egy ember rosszindulatúan tanúskodik valaki ellen, és valamilyen bűnnel vádolja,+ 17 akkor ez a két ember, akinek vitás ügye van, álljon Jehova elé, valamint a papok és a bírók elé, akik azokban a napokban szolgálnak.+ 18 A bírók alaposan vizsgálják ki az ügyet,+ és ha kiderül, hogy a tanú hamis tanú, és hamis vádat emelt a testvére ellen, 19 tegyétek vele pontosan azt, amit ő tervelt ki a testvére ellen.+ Távolítsátok el magatok közül, ami gonosz.+ 20 Akik megmaradnak, hallani fognak erről, megijednek, és soha többé nem tesz ilyen rossz dolgot közöttetek senki.+ 21 Ne sajnáljátok őt*:+ életet* életért*, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért.+

20 Ha hadba szálltok az ellenségeitekkel, és látjátok a lovaikat meg a harci szekereiket és a csapataikat, melyek a tieiteknél nagyobbak, ne féljetek tőlük, mert veletek van Jehova, a ti Istenetek, aki felhozott titeket Egyiptom földjéről.+ 2 Amikor harcra készülődtök, a pap álljon elő, és beszéljen a néppel.+ 3 Mondja ezt nekik: »Halld, ó, Izrael! Most harcra készültök az ellenségeitekkel. Ne legyen bátortalan a szívetek. Ne féljetek, ne rettegjetek és ne reszkessetek tőlük, 4 mert Jehova, a ti Istenetek veletek vonul, hogy harcoljon értetek az ellenségeitekkel, és megmentsen benneteket.+«

5 A vezetők is beszéljenek a néppel: »Ki az, aki új házat épített, és még nem avatta fel? Menjen haza, mert még meghal a csatában, és valaki más avatja fel azt. 6 Ki az, aki szőlőt ültetett, de még nem szüretelte le a termését? Menjen haza, mert még meghal a csatában, és más szüreteli le. 7 És ki az, aki eljegyzett egy nőt, és nem vette még el? Menjen haza,+ mert még meghal a csatában, és valaki más veszi azt el.« 8 A vezetők még ezt is kérdezzék meg a néptől: »Ki az, aki fél és bátortalan?+ Menjen haza, nehogy elcsüggessze a testvéreit is*.+« 9 Miután a vezetők elmondták ezeket a népnek, jelöljenek ki a sereg élére parancsnokokat, hogy vezessék a népet.

10 Amikor egy város közelébe mentek, hogy harcoljatok ellene, hirdessétek ki a békefeltételeket.+ 11 Ha elfogadja a feltételeiteket, és megnyitja előttetek a kapuit, akkor az ott lakók legyenek a kényszermunkásaitok, és szolgáljanak titeket.+ 12 De ha nem köt békét veletek, hanem harcba száll ellenetek, akkor vegyétek ostrom alá, 13 és Jehova, a ti Istenetek segíteni fog nektek, hogy legyőzzétek, ti pedig minden férfit öljetek meg karddal. 14 De a nők, a gyermekek, az állatok, és mindaz, ami a városban van, az egész zsákmány legyen a tiétek.+ Egyétek az ellenségeitektől szerzett zsákmányt, melyet Jehova, a ti Istenetek nektek adott.+

15 Így tegyetek az összes várossal, amelyek nagyon messze vannak tőletek, és amelyek nem ezeknek a közelben élő nemzeteknek a városai. 16 Ezeknek a népeknek a városaiban viszont, melyeket Jehova, a ti Istenetek nektek ad örökségként, ne hagyjatok életben senkit sem, aki lélegzik.+ 17 Teljesen pusztítsátok el ezeket a népeket: a hettitákat, amoritákat, kánaánitákat, perizitákat, hivvitákat és jebuszitákat,+ ahogy Jehova, a ti Istenetek parancsolta nektek. 18 Így nem tudnak megtanítani titeket az utálatos szokásaikra, arra, ahogyan az isteneiket imádják, és nem fogtok vétkezni Jehova, a ti Istenetek ellen.+

19 Ha sok napon át ostromoltok egy várost, hogy bevegyétek, ne vágjátok ki a fáit. Egyetek róluk, de ne vágjátok ki azokat.+ Hát ember a mező fája, hogy megostromoljátok? 20 Csak olyan fát vágjatok ki, amelyről tudjátok, hogy nem gyümölcstermő. Egészen addig, míg el nem esik a város, amellyel hadban álltok, kivághatjátok az ilyen fákat, hogy bekerítsétek velük a várost.

21 Ha valakit meggyilkolva találnak a mezőn, azon a földön, melyet Jehova, a ti Istenetek ad nektek, és nem tudni, ki ölte meg őt, 2 akkor menjenek ki a véneitek és a bíráitok+, és mérjék meg a távolságot a holttest és a környező városok között. 3 A holttesthez legközelebb eső város vénei vegyenek a csordából egy fiatal tehenet, amelyet még nem dolgoztattak, és amely még nem húzott igát. 4 A város vénei vigyék le a fiatal tehenet egy völgybe, ahol víz folyik, és ahol nem szántanak, és nem is vetnek, és törjék el a nyakát ott, a völgyben.+

5 A papok, a léviták álljanak elő, mert ők azok, akiket Jehova, a ti Istenetek kiválasztott, hogy szolgálják őt,+ és hogy áldást mondjanak Jehova nevében.+ Ők mondják meg, hogyan kell rendezni egy vitás ügyet, ha erőszak történt.+ 6 Azután a holttesthez legközelebb eső város vénei mind mossák meg a kezüket+ a fiatal tehén fölött, amelynek a nyakát eltörték a völgyben, 7 és jelentsék ki: »Nem a mi kezünk ontotta ezt a vért, és nem is a szemünk láttára történt a vérontás. 8 Ne ródd fel ezt a népednek, Izraelnek, amelyet megváltottál,+ ó, Jehova, és ne hagyd, hogy a népedet, Izraelt ártatlan vér kiontásának a bűne terhelje.+« Ekkor nem terheli őket felelősség a vérontásért. 9 Így megtisztítjátok Izraelt az ártatlan vér kiontásának a bűnétől, mert azt teszitek, amit Jehova helyesnek tart.

10 Amikor hadba szállsz az ellenségeiddel, és Jehova, a te Istened legyőzi őket neked, te pedig foglyul ejted őket,+ 11 és meglátsz a foglyok között egy gyönyörű nőt, megszereted, és feleségül akarod venni, 12 akkor vidd be a házadba. Borotválja le a haját, ápolja a körmeit, 13 vegye le a fogsága ruháját, lakjon a házadban, sirassa az apját és az anyját egy teljes hónapig,+ és csak utána feküdj le vele. Te a férje leszel, ő pedig a feleséged. 14 Ha viszont nem vagy vele elégedett, engedd el, hadd menjen,+ ahova szeretne*. De ne add el, és ne bánj vele durván, hiszen megaláztad.

15 Ha egy férfinak két felesége van, és az egyiket jobban szereti, mint a másikat,* és mindkettő fiúkat szül neki, de az elsőszülött fiú attól az asszonytól van, akit kevésbé szeret,+ 16 akkor majd azon a napon, amikor örökséget ad a fiainak, nem ruházhatja át a kevésbé szeretett feleség fiának, vagyis az elsőszülöttnek a jogát a szeretett feleség fiára. 17 Ismerje el elsőszülöttnek a kevésbé szeretett feleség fiát, és adjon neki kétszeres részt mindenéből, mert ő a nemzőképességének az első gyümölcse. Az elsőszülöttségi jog az övé.+

18 Ha valakinek makacs és lázadó fia van, aki nem fogad szót az apjának vagy az anyjának,+ és megpróbálják fegyelmezni, de a fiú nem hallgat rájuk,+ 19 akkor az apja és az anyja fogják a fiút, és vigyék ki a vénekhez a városának a kapujába, 20 és mondják ezt a város véneinek: »Ez a fiunk makacs és lázadó. Nem fogad szót, falánk+ és részeges+.« 21 Akkor a városában élő összes férfi kövezze a fiút halálra. Így távolítsátok el magatok közül, ami gonosz. Hallani fog erről egész Izrael, és megijed.+

22 Ha valaki olyan bűnt követ el, hogy halálbüntetést érdemel, és kivégzik,+ ti pedig oszlopra akasztjátok,+ 23 ne maradjon a holtteste egész éjjel az oszlopon.+ Temessétek el még aznap, mert átkozott Isten előtt a felakasztott ember,+ és ne szennyezzétek be a földeteket, melyet Jehova, a ti Istenetek ad nektek örökségül.+

22 Ha látjátok, hogy a testvéretek bikája vagy juha elkóborolt, ne menjetek el mellette úgy, mintha nem vettétek volna észre. Mindenképpen tereljétek vissza a testvéretekhez.+ 2 De ha a testvéretek nem a közeletekben él, vagy nem ismeritek őt, akkor vigyétek az állatot a házatokhoz. Maradjon nálatok, és ha a testvéretek keresni kezdi, adjátok vissza neki.+ 3 Ezt tegyétek a szamarával, a ruhájával és mindenével, amit elvesztett, és ti megtaláltok. Ne menjetek el mellette úgy, mintha nem vettétek volna észre.

4 Ha látjátok, hogy a testvéretek szamara vagy bikája összeesett az úton, ne menjetek el mellette úgy, mintha nem vettétek volna észre. Mindenképpen segítsetek neki felállítani az állatot.+

5 Nő ne vegyen fel férfiruhát, és férfi se viseljen női ruhát, mert aki ilyesmit tesz, utálatos Jehovának, a ti Isteneteknek.

6 Ha útközben egy fán vagy a földön találtok egy madárfészket, amelyben fiókák vagy tojások vannak, és az anya rajta ül a fiókákon vagy a tojásokon, ne vegyétek el a fiókákkal együtt az anyát is.+ 7 Engedjétek el az anyát, a fiókái pedig a tieitek lehetnek. Azért tegyetek így, hogy jól menjen a sorotok, és hogy sokáig éljetek.

8 Ha új házat építetek, készítsetek a tetőre+ korlátot, mert ha valaki leesik róla, a háznépetek lesz a felelős a vérontásért.

9 Ne vess a szőlődbe semmilyen más magot.+ Máskülönben minden, ami az elvetett magból terem, és a szőlő termése is a szentélybe kerül.

10 Ne szánts bikával és szamárral egyszerre.+

11 Ne viselj vegyes szövésű, azaz gyapjúból és lenből szőtt ruhát.+

12 Készíts bojtokat a ruhád négy sarkára.+

13 Előfordulhat, hogy egy férfi feleségül vesz valakit, és lefekszik vele, de meggyűlöli,* 14 megvádolja, hogy szégyenteljes tettet követett el, és rossz hírbe keveri, mert ezt mondja: »Elvettem ezt a nőt, de amikor lefeküdtem vele, nem láttam bizonyítékát annak, hogy szűz.« 15 Ebben az esetben a lány apja és anyja mutassák be a lányuk szüzességének a bizonyítékát a véneknek a városkapuban. 16 És a lány apja mondja a véneknek: »Feleségül adtam a lányomat ehhez az emberhez, de az meggyűlölte őt*. 17 Szégyenteljes tettel vádolja, és ezt mondja: ’Nem láttam bizonyítékát annak, hogy a lányod szűz.’ Itt van a lányom szüzességének a bizonyítéka.« És terítsék ki a ruhát a város vénei előtt. 18 A város vénei+ pedig fogják a férfit, és büntessék meg.+ 19 Bírságolják meg 100 ezüstsekelre*, és adják azt a lány apjának, mert rossz hírbe kevert egy izraelita szüzet,+ a lány pedig maradjon a felesége. A férfi nem válhat el tőle egész életében.

20 De ha a vád igaz, és nincs bizonyíték arra, hogy a lány szűz volt, 21 akkor vigyék ki a lányt az apja házának a bejáratához, és a városában élő összes férfi kövezze halálra, mert gyalázatos dolgot+ tett Izraelben azzal, hogy szexuális erkölcstelenséget követett el* az apja házában.+ Így távolítsátok el magatok közül, ami gonosz.+

22 Ha rajtakapnak egy férfit, hogy lefekszik egy másik férfi feleségével, mindkettőjüknek meg kell halniuk. A férfinak is, aki lefeküdt az asszonnyal, és az asszonynak is.+ Így távolítsátok el Izraelből, ami gonosz.

23 Ha egy szűz lányt eljegyzett valaki, és egy másik férfi találkozik a lánnyal a városban, és lefekszik vele, 24 akkor vigyétek ki mindkettőjüket a városnak a kapujába, és kövezzétek őket halálra. A lányt, mert nem sikoltozott a városban, és a férfit, amiért meggyalázta embertársának a feleségét.+ Így távolítsátok el magatok közül, ami gonosz.

25 De ha egy férfi kint a mezőn találkozik egy eljegyzett lánnyal, és megerőszakolja, akkor csak a férfi haljon meg, aki megerőszakolta. 26 A lánnyal ne tegyetek semmit, mert neki nincs halálos bűne. Ez az eset ahhoz hasonló, mint amikor valaki rátámad az embertársára, és meggyilkolja*,+ 27 ugyanis a mezőn találkozott az eljegyzett lánnyal, az sikoltozott, de nem volt senki, aki megszabadíthatta volna.

28 Ha egy férfi olyan szűz lánnyal találkozik, akit még nem jegyeztek el, megerőszakolja, és kitudódik a dolog,+ 29 a férfinak, aki megerőszakolta, 50 ezüstsekelt kell adnia a lány apjának, és a lány legyen a felesége.+ Nem válhat el a lánytól egész életében, mivel meggyalázta.

30 Egyetlen férfi sem veheti el apjának a feleségét, nehogy megszégyenítse az apját*.+

23 Kasztrált férfi, akinek összezúzott a heréje, vagy levágták a nemi szervét, nem jöhet Jehova gyülekezetébe.+

2 Törvénytelen gyermek nem jöhet Jehova gyülekezetébe.+ Még a tizedik nemzedéke sem, egyetlen leszármazottja sem jöhet Jehova gyülekezetébe.

3 Ammonita vagy moábita nem jöhet Jehova gyülekezetébe.+ Még a tizedik nemzedékük sem, egyetlen leszármazottjuk sem jöhet soha Jehova gyülekezetébe, 4 mert nem adtak nektek ennivalót és vizet az úton, miután kijöttetek Egyiptomból,+ és felbérelték ellenetek Bálámot, Beór fiát a mezopotámiai Petorból, hogy átkozzon meg titeket.+ 5 De Jehova, a ti Istenetek nem volt hajlandó Bálámra hallgatni,+ hanem Jehova, a ti Istenetek áldásra változtatta értetek az átkot,+ mert szeretett titeket Jehova, a ti Istenetek.+ 6 Amíg csak éltek, ne segítsetek nekik abban, hogy jólétben és bőségben éljenek.+

7 Ne utáljátok az edomitákat, mert ők a testvéreitek.+

Ne utáljátok az egyiptomiakat, mert bevándorlók voltatok az országukban.+ 8 A gyermekeik harmadik nemzedéke bemehet Jehova gyülekezetébe.

9 Amikor szembeszálltok az ellenségeitekkel, és letáboroztok, vigyázzatok, nehogy beszennyezzétek magatokat.+ 10 Ha egy férfi tisztátalan, mert éjszakai magömlése van,+ akkor menjen ki a táborból, és ne menjen vissza. 11 Este fürödjön meg, és naplementekor visszamehet a táborba.+ 12 Jelöljetek ki egy félreeső helyet* a táboron kívül, és oda menjetek. 13 Legyen a felszerelésetek között egy bot is. Ha leguggoltok kint, ássatok vele egy gödröt, és fedjétek be az ürüléketeket. 14 Mert Jehova, a ti Istenetek a táborotokban jár,+ hogy megszabadítson benneteket, és nektek adja az ellenségeiteket. Legyen szent a táborotok,+ hogy ne lásson közöttetek semmilyen illetlenséget, máskülönben elfordul tőletek, és nem lesz veletek.

15 Ne adjátok ki a rabszolgát az urának, amikor hozzátok menekül az urától. 16 Lakjon abban a városotokban, amelyet kiválaszt, ott, ahol szeretne. Ne bánjatok vele rosszul.+

17 Izrael lányai és fiai közül senki se legyen templomi prostituált.+ 18 Ne vigyétek női vagy férfi prostituált* fizetségét* Jehovának, a ti Isteneteknek a házába egyetlen fogadalom miatt sem, mert mindkettő utálatos Jehovának, a ti Isteneteknek.

19 Ne kérjetek kamatot a testvéreitektől:+ kamatot pénz után, ennivaló után, vagy bármi után, amire kamatot lehet felszámolni. 20 Az idegentől kérhettek kamatot,+ de a testvéreiteknek ne számítsatok fel kamatot,+ hogy Jehova, a ti Istenetek megáldjon benneteket, bármihez fogtok is azon a földön, melyre bementek, hogy birtokba vegyétek.+

21 Ha fogadalmat tesztek Jehovának, a ti Isteneteknek,+ ne késlekedjetek a teljesítésével,+ mert Jehova, a ti Istenetek számon fogja kérni tőletek, és még bűn fog titeket terhelni.+ 22 Ha viszont nem tesztek fogadalmat, nem terhel majd bűn titeket.+ 23 Tartsátok meg a szavatokat.+ Teljesítsétek, amit megfogadtatok,+ és legyen az önkéntes áldozat Jehovának, a ti Isteneteknek.

24 Ha az embertársatok szőlőjébe mentek, egyetek szőlőt, míg jól nem laktok*, de edénybe ne tegyetek belőle.+

25 Ha az embertársatok lábon álló gabonájába mentek, téphettek az érett kalászokból, de sarlóval ne vágjatok embertársatok gabonájából.+

24 Ha egy férfi elvesz egy nőt, de nem elégedett vele, mert az asszony úgy viselkedik, hogy az sértő, akkor írjon egy válólevelet+, adja oda neki, és küldje el a házából.+ 2 Az asszony, miután elment a házból, hozzámehet egy másik férfihoz.+ 3 Ha a második férje is meggyűlöli*, és válólevelet ír, odaadja neki, és elküldi a házából, vagy ha a második férje, aki feleségül vette, meghal, 4 akkor az első férje, aki elküldte őt, nem veheti újra feleségül, miután már beszennyeződött, mert utálatos az Jehovának. Ne vigyetek bűnt arra a földre, melyet Jehova, a ti Istenetek ad nektek örökségül.

5 A frissen házasodott férfi ne menjen hadba, és ne bízzanak rá más feladatot se. Kapjon felmentést egy évre, maradjon otthon, és tegye boldoggá a feleségét.+

6 Kölcsön miatt senki se vegye zálogba+ valakinek a kézimalmát vagy a felső malomkövét, mert olyasmit vesz zálogba, ami a létfenntartásához kell*.

7 Ha kiderül valakiről, hogy elrabolta a testvérét, egy izraelitát*, rosszul bánt vele, és eladta őt,+ akkor az emberrablónak meg kell halnia.+ Távolítsátok el magatok közül, ami gonosz.+

8 Ha lepra* üti fel a fejét, akkor nagyon ügyeljetek rá, hogy mindent úgy tegyetek, ahogy a lévita papok mondják.+ Figyeljetek rá, hogy pontosan azt tegyétek, amit parancsoltam nekik. 9 Ne feledjétek, hogy mit tett Jehova, a ti Istenetek Mirjammal az úton, miután kijöttetek Egyiptomból.+

10 Ha kölcsönadtok egy embertársatoknak,+ ne menjetek be a házába, hogy elvegyétek tőle, amit zálogba akar adni. 11 Maradjatok kívül, és akinek kölcsönt adtatok, az hozza ki a zálogot nektek. 12 Ha ez az ember nélkülözik, ne feküdjetek le úgy, hogy nálatok van, amit zálogba adott nektek.+ 13 Mindenképpen adjátok vissza neki a zálogát, amint lemegy a nap, hadd feküdjön le a saját ruhájában,+ és akkor áldani fog titeket. Így Jehova, a ti Istenetek igazságosnak fog tartani benneteket.

14 Ne csapjátok be a bérest, aki nélkülözik és szegény, akár a testvéretekről van szó, akár egy bevándorlóról, aki a földeteken, a városaitokban* lakik.+ 15 Még aznap adjátok oda a bérét,+ mielőtt a nap lemenne, mert nélkülözik, és az élete* múlik rajta. Máskülönben Jehovához kiált miattatok segítségért, és bűn fog terhelni titeket.+

16 Az apát nem szabad megölni amiatt, amit a gyermekei tettek, és a gyermekeket sem szabad megölni amiatt, amit az apjuk tett.+ Egy embert csak a saját bűne miatt lehet megölni.+

17 Ne ítéljetek igazságtalanul a bevándorló vagy az árva* ügyében,+ és kölcsön miatt ne vegyétek zálogba az özvegy ruháját.+ 18 Ne feledjétek, hogy rabszolgák voltatok Egyiptomban, és Jehova, a ti Istenetek megváltott titeket onnan.+ Ezért parancsolom nektek, hogy ezt tegyétek.

19 Ha arattok a szántóföldeteken, és ottfelejtetek egy kévét, ne menjetek vissza érte. Legyen az a bevándorlóé, az árváé és az özvegyé,+ hogy Jehova, a ti Istenetek megáldjon titeket mindenben, amit tesztek.+

20 Amikor leveritek az olajfátok termését, ne kezdjétek újra verni az ágakat. Ami megmarad, az legyen a bevándorlóé, az árváé és az özvegyé.+

21 Ha a szőlőtökben szüreteltek, ne menjetek vissza összeszedni, ami megmaradt. Legyen az a bevándorlóé, az árváé és az özvegyé. 22 Ne feledjétek, hogy rabszolgák voltatok Egyiptom földjén. Ezért parancsolom nektek, hogy ezt tegyétek.

25 Ha vita alakul ki férfiak között, menjenek el a bírókhoz, és ők hozzanak ítéletet felettük:+ az igazságost nyilvánítsák ártatlannak, a gonoszt pedig bűnösnek.+ 2 Ha a gonosz verést érdemel,+ akkor a bíró fektesse le, és a jelenlétében verjék meg. Az ütések száma attól függ, hogy mennyire súlyos bűnt követett el. 3 Legfeljebb 40-et verethet rá.+ Ha ennél többet veret rá, akkor megszégyenül testvéred a szemedben.

4 Ne kössétek be a bika száját, amikor gabonát csépel.+

5 Ha testvérek közel laknak egymáshoz, és egyikük meghal, de nincs fia, akkor a halottnak a felesége ne menjen hozzá olyan férfihoz, aki nem tartozik a családhoz. Menjen oda hozzá a sógora, vegye feleségül, és kössön vele sógorházasságot.+ 6 Majd az elsőszülött, akit az asszony szülni fog, viselje a halott testvér nevét,+ hogy ne merüljön feledésbe a neve Izraelben.+

7 Ha pedig a férfi nem akarja elvenni a testvérének az özvegyét, akkor az özvegy menjen a vénekhez a városkapuba, és mondja ezt: »A férjem testvére nem hajlandó fenntartani testvérének a nevét Izraelben. Nem akar sógorházasságot kötni velem.« 8 A városának a vénei hívják oda a férfit, és beszéljenek vele. Ő pedig mondja ezt: »Nem akarom feleségül venni őt.« 9 Ekkor az özvegy a vének szeme láttára menjen oda hozzá, húzza le a férfi saruját a lábáról,+ köpjön az arcába, és mondja ezt: »Így kell tenni az olyan férfival, aki nem nemz fiút a testvérének.« 10 Ezután így lesz ismert a családjának a neve* Izraelben: »a lehúzott sarujú háznépe.«

11 Ha két férfi összeverekszik, és az egyikük felesége közbelép, hogy megvédje a férjét attól, aki őt veri, és a kezét kinyújtva megragadja a férfi nemi szervét, 12 akkor vágjátok le az asszony kezét. Ne sajnáljátok.*

13 Ne legyen a zsákotokban kétféle kősúly,+ egy nagyobb és egy kisebb. 14 Ne legyen a házatokban kétféle mérőedény*,+ egy nagyobb és egy kisebb. 15 Pontos és hiteles súllyal és mértékkel mérjetek, hogy sokáig éljetek azon a földön, melyet Jehova, a ti Istenetek ad nektek.+ 16 Mert minden becstelen ember, aki ilyeneket tesz, utálatos Jehovának, a ti Isteneteknek.+

17 Ne felejtsétek el, mit tett veletek Amálek az úton, miután kijöttetek Egyiptomból,+ 18 és találkozott veletek. Megtámadta azokat, akik hátramaradtak, amikor kimerültek és fáradtak voltatok. Nem érzett mélységes tiszteletet Isten iránt.* 19 Ha majd Jehovának, a ti Isteneteknek köszönhetően nem háborgatnak titeket a körülöttetek élő ellenségeitek azon a földön, melyet örökségül ad nektek Jehova, a ti Istenetek, hogy birtokba vegyétek,+ akkor pusztítsátok el Amáleket, hogy senki ne emlékezzen rá az ég alatt.+ Ne feledkezzetek meg erről.

26 Ha majd bemész arra a földre, melyet Jehova, a te Istened ad neked örökségül, és birtokba veszed, és rajta laksz, 2 akkor vegyél mindennek az első terméséből, amit a föld terem, amit azon a földön gyűjtesz be, melyet Jehova, a te Istened ad neked. Tedd azokat kosárba, és menj arra a helyre, melyet Jehova, a te Istened kiválaszt, hogy ott legyen a neve.+ 3 Menj a paphoz, aki azokban a napokban fog szolgálni, és mondd ezt neki: »Kijelentem ma Jehova, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, mely felől megesküdött Jehova az ősapáinknak, hogy nekünk adja.+«

4 A pap vegye el a kezedből a kosarat, és tegye Jehova, a te Istened oltára elé. 5 Te pedig jelentsd ki Jehova, a te Istened előtt: »Apám vándor* arameus+ volt. Lement Egyiptomba,+ és bevándorlóként lakott ott. Akkor még nem voltak sokan a háznépében,+ de ott nagy, erős és hatalmas nemzetté lett.+ 6 Az egyiptomiak rosszul bántak velünk, elnyomtak minket, és kemény rabszolgasorban kellett élnünk.+ 7 Ezért mi Jehovához, ősapáink Istenéhez kiáltottunk, és Jehova meghallotta hangunkat, látta a nyomorúságunkat, a nehézségeinket, és azt, hogy elnyomnak bennünket.+ 8 Végül Jehova kihozott minket Egyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral,+ félelmetes tettekkel, úgy, hogy jeleket és csodákat tett.+ 9 Majd elhozott minket erre a helyre, és nekünk adta ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.+ 10 Most pedig elhoztam az első termését annak a földnek, melyet Jehova adott nekem.+«

Tedd hát azt Jehova, a te Istened elé, azután hajolj meg Jehova, a te Istened előtt. 11 Örülj a lévitával és a köztetek lakó bevándorlóval együtt minden jónak, melyet Jehova, a te Istened neked és a háznépednek adott.+

12 Amikor a harmadik évben, a tized évében elkülöníted a termésed teljes tizedét+, akkor add azt a lévitának, a bevándorlónak, az árvának* és az özvegynek, és egyenek a városaidban* jóllakásig.+ 13 Ekkor mondd ezt Jehova, a te Istened előtt: »Eltávolítottam a házamból a szent részt, és a lévitának, a bevándorlónak, az árvának és az özvegynek adtam,+ ahogy parancsoltad nekem. Nem szegtem meg és nem is hagytam figyelmen kívül a parancsaidat. 14 Nem ettem belőle, amikor gyászoltam, nem vettem el belőle, amikor tisztátalan voltam, és halottra sem adtam belőle. Engedelmeskedtem Jehovának, az én Istenemnek, és mindent megtettem, amit parancsoltál nekem. 15 Most pedig tekints le a te szent lakhelyedből, az égből, és áldd meg+ a népedet, Izraelt, és a tejjel és mézzel folyó földet,+ melyet nekünk adtál, ahogyan megesküdtél ősapáinknak.+«

16 A mai napon Jehova, a te Istened azt parancsolja neked, hogy tegyél eleget ezeknek a rendelkezéseknek és bírói döntéseknek. Tartsd meg őket teljes szívedből+ és teljes lelkedből*. 17 Ma hallottad Jehova kijelentését, hogy ő lesz a te Istened mindaddig, míg az ő útján jársz, megtartod a rendelkezéseit+, parancsait+ és bírói döntéseit+, valamint hallgatsz a szavára. 18 Jehova pedig hallotta ma a kijelentésedet, hogy megtartod minden parancsát, és hogy a népe leszel, a különleges népe,*+ ahogyan megígérte neked. 19 Ha szent népe leszel Jehovának,+ a te Istenednek, akkor, ahogy ígérte, az általa létrehozott összes nemzet fölé emel,+ és dicséretet, hírnevet és dicsőséget ad neked.”

27 Majd Mózes Izrael véneivel együtt ezt parancsolta a népnek: „Tartsatok meg minden parancsot, melyet ma adok nektek. 2 Azon a napon, amikor átkeltek a Jordánon arra a földre, melyet Jehova, a ti Istenetek ad nektek, állítsatok fel nagy köveket, és vakoljátok be* őket.+ 3 Miután átkeltetek, írjátok fel rájuk ennek a törvénynek minden szavát, hogy beléphessetek arra a földre, amelyet Jehova, a ti Istenetek ad nektek, a tejjel és mézzel folyó földre, ahogy Jehova, ősapáitok Istene ígérte nektek.+ 4 Ha átkeltetek a Jordánon, állítsátok fel ezeket a köveket az Ebál-hegyen+, és vakoljátok be* őket, ahogyan arra ma parancsot adok. 5 Építsetek ott egy oltárt is Jehovának, a ti Isteneteknek, egy kőoltárt. Ne használjatok hozzá vasszerszámot.+ 6 Megmunkálatlan kövekből építsétek Jehovának, a ti Isteneteknek az oltárát, és mutassatok be rajta égőáldozatokat Jehovának, a ti Isteneteknek. 7 Mutassatok be közösségi áldozatokat+, egyétek meg ott azokat,+ és örüljetek Jehova, a ti Istenetek előtt.+ 8 És írjátok fel olvashatóan a kövekre ennek a törvénynek+ minden szavát.”

9 Azután Mózes és a lévita papok ezt mondták egész Izraelnek: „Hallgass és figyelj, ó, Izrael. A mai napon lettél Jehovának, a te Istenednek a népe.+ 10 Hallgass Jehovának, a te Istenednek a szavára, és tartsd meg a parancsait+ meg a rendeleteit, amelyeket ma parancsolok neked.”

11 Azon a napon Mózes még ezt parancsolta a népnek: 12 „A következő törzsek álljanak a Gerizim-hegyen+, hogy megáldják a népet, miután átkeltek a Jordánon: Simeon, Lévi, Júda, Issakár, József és Benjámin. 13 A következő törzsek pedig álljanak az Ebál-hegyen+, hogy átkot mondjanak: Rúben, Gád, Áser, Zebulon, Dán és Naftali. 14 A léviták pedig hangosan mondják ezt egész Izraelnek:+

15 »Átkozott az az ember, aki faragott bálványt+ vagy fémszobrot*+ készít, olyasmit, ami utálatos Jehovának,+ mesterember* keze művét, és átkozott, aki elrejti azt.« (És feleljen rá az egész nép: »Ámen!*«)

16 »Átkozott, aki megveti az apját vagy az anyját.«+ (És mondja az egész nép: »Ámen!«)

17 »Átkozott, aki elmozdítja az embertársának a határjelzőjét.«+ (És mondja az egész nép: »Ámen!«)

18 »Átkozott, aki miatt egy vak eltéved az úton.«+ (És mondja az egész nép: »Ámen!«)

19 »Átkozott, aki igazságtalanul ítél+ a bevándorló, az árva* és az özvegy ügyében.«+ (És mondja az egész nép: »Ámen!«)

20 »Átkozott, aki lefekszik az apja feleségével, mert megszégyeníti az apját*.«+ (És mondja az egész nép: »Ámen!«)

21 »Átkozott, aki állattal közösül.«+ (És mondja az egész nép: »Ámen!«)

22 »Átkozott, aki lefekszik a lánytestvérével, az apjának a lányával vagy az anyjának a lányával.«+ (És mondja az egész nép: »Ámen!«)

23 »Átkozott, aki lefekszik az anyósával.«+ (És mondja az egész nép: »Ámen!«)

24 »Átkozott, aki lesből megöli az embertársát.«+ (És mondja az egész nép: »Ámen!«)

25 »Átkozott, aki hagyja magát megvesztegetni, hogy megöljön* egy ártatlan embert*.«+ (És mondja az egész nép: »Ámen!«)

26 »Átkozott, aki nem tartja magát ehhez a törvényhez.«+ (És mondja az egész nép: »Ámen!«)

28 Ha viszont hallgatsz Jehovára, a te Istenedre, és gondosan megtartod minden parancsát, amelyeket ma parancsolok neked, akkor Jehova, a te Istened a föld összes nemzete fölé emel.+ 2 Mivel hallgatsz Jehovára, a te Istenedre, ő a következő áldásokat árasztja rád, méghozzá bőségesen:+

3 Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőn.+

4 Áldottak lesznek a gyermekeid*,+ a földed termése és az állataid kicsinyei, a borjúid és a bárányaid.+

5 Áldott lesz a kosarad+ és a dagasztóteknőd+.

6 Áldott leszel, bárhova mész is, és bármit teszel is.

7 Jehova vereséget mér az ellenségeidre, akik rád támadnak.+ Egy irányból támadnak rád, de hét irányba menekülnek előled.+ 8 Jehova elrendeli, hogy áldottak legyenek a raktáraid,+ és minden, amibe belefogsz. Meg fog áldani azon a földön, melyet Jehova, a te Istened ad neked. 9 Jehova a szent népévé tesz,+ ahogy megesküdött neked,+ mert továbbra is megtartod Jehovának, a te Istenednek a parancsait, és az ő útján jársz. 10 A föld minden népe meg fogja látni, hogy Jehova nevét viseled,+ és félni fognak tőled.+

11 Azon a földön, amely felől megesküdött Jehova az ősapáidnak, hogy neked adja,+ Jehova sok-sok gyermekkel áld meg, bőven lesz majd állatod, és termékeny lesz a földed.+ 12 Jehova megnyitja neked az eget, az ő kiváló tárházát, hogy esőt adjon a földedre a maga idején,+ és hogy megáldjon mindenben, amit teszel. Sok nemzetnek adsz kölcsön, te viszont nem kérsz kölcsön senkitől.+ 13 Ha mindig engedelmeskedsz Jehova, a te Istened parancsainak, amelyeket ma parancsolok neked, és megtartod és teljesíted azokat, akkor Jehova mások fölé fog emelni,+ és nem hagyja, hogy uralkodjanak rajtad*. Felettük leszel majd, és nem alattuk. 14 Ne térjetek el se jobbra, se balra azoktól a szavaktól, melyeket ma parancsolok nektek,+ és ne kövessetek más isteneket, hogy őket szolgáljátok.+

15 Ha pedig nem hallgatsz Jehovára, a te Istenedre, és nem teljesíted gondosan minden parancsát és rendeletét, melyet ma parancsolok neked, akkor a következő átkok szállnak rád, méghozzá elkerülhetetlenül:+

16 Átkozott leszel a városban, és átkozott leszel a mezőn.+

17 Átkozott lesz a kosarad+ és a dagasztóteknőd+.

18 Átkozottak lesznek a gyermekeid*,+ a földed termése, a borjúid és a bárányaid.+

19 Átkozott leszel, bárhova mész is, és bármit teszel is.

20 Jehova megátkoz, összezavar és megbüntet, bármibe fogsz is, míg meg nem semmisülsz és gyorsan el nem pusztulsz, mivel rossz dolgokat tettél, és elhagytál engem.+ 21 Jehova betegséget ragaszt rád, míg ki nem pusztít arról a földről, amelyre mész, hogy birtokba vedd.+ 22 Jehova tüdővésszel, magas lázzal,+ gyulladással, lázas forrósággal, karddal+, perzselő hőséggel és üszöggel+ sújt. Addig szenvedsz tőlük, míg meg nem halsz. 23 Az ég rézzé válik a fejed felett, a föld pedig vassá a lábad alatt.+ 24 Jehova eső helyett homokot és port hullat az égből a földedre, míg meg nem semmisülsz. 25 Jehova vereséget mér rád az ellenségeid által.+ Egy irányból támadsz rájuk, de hét irányba menekülsz előlük. A föld összes királysága megretten, amikor látja, hogy milyen rossz dolgok történnek veled.+ 26 Az ég madarai és a mező vadjai eszik meg a holttestedet, és senki sem riasztja el őket.+

27 Jehova Egyiptom keléseivel, aranyérrel, ekcémával és bőrkiütéssel sújt, amelyekből nem tudsz felgyógyulni. 28 Jehova őrültséggel meg vaksággal+ sújt, és összezavar*. 29 Tapogatózni fogsz délben, mint ahogy a vak ember tapogatózik a sötétségben,+ és bármit teszel is, nem leszel sikeres. Állandóan becsapnak és kirabolnak, de senki sem ment meg téged.+ 30 Eljegyzel egy nőt, de egy férfi megerőszakolja. Házat építesz, de nem laksz benne.+ Szőlőt ültetsz, de nem szüretelsz róla.+ 31 Bikádat a szemed láttára vágják le, de nem eszel belőle. Szamaradat a szemed előtt rabolják el, és nem fogod megtalálni. Juhaid az ellenségeidé lesznek, és nem lesz, aki megmentsen. 32 Fiaidat és lányaidat más népnek adják,+ és te csak nézel, egyfolytában sóvárogsz utánuk, de kezed erőtlen lesz. 33 Földed termését és minden termésedet olyan nép eszi meg, amelyet nem ismersz,+ és állandóan becsapnak és összetörnek. 34 Beleőrülsz abba, amit látsz.

35 Jehova fájdalmas és gyógyíthatatlan keléssel sújt téged a térdeden és a lábadon, tetőtől talpig. 36 Téged és a királyodat, akit magad fölé emelsz, Jehova olyan nemzethez vezeti, amelyet te sem ismersz, és az ősapáid sem ismertek.+ Ott más isteneket kell szolgálnod, fa- és kőisteneket.+ 37 Megvetés,* rémület és gúny tárgyává leszel minden nép között, melyek közé Jehova vezet.+

38 Sok magot vetsz a szántóföldbe, de keveset gyűjtesz be,+ mert felfalja a sáska. 39 Szőlőt ültetsz, és műveled azt, de nem iszol bort, és nem szüretelsz semmit sem,+ mert megeszi a féreg. 40 Lesznek olajfáid a területeden mindenfelé, de nem kened be magad olajjal, mert lehullanak az olajbogyók. 41 Lesznek fiaid és lányaid, de nem maradnak a tieid, mert fogságba mennek.+ 42 Fáidat és földed termését ellepik a rovarok*. 43 A közötted levő bevándorló egyre jobban föléd emelkedik, te pedig egyre lejjebb süllyedsz. 44 Ő ad neked kölcsön, és nem te adsz neki kölcsön.+ Ő lesz fölötted, te pedig az uralma alá kerülsz.*+

45 Ezek az átkok+ fognak rád szállni, méghozzá elkerülhetetlenül, míg meg nem semmisülsz,+ mert nem hallgattál Jehovára, a te Istenedre, és nem tartottad meg a parancsait és a rendeleteit, melyeket parancsolt neked.+ 46 Továbbra is átkozott leszel, te és az utódaid, és ez jel és figyelmeztetés lesz mindenkinek,+ 47 mert nem örömmel és vidám szívvel szolgáltad Jehovát, a te Istenedet, pedig bőven megvolt mindened.+ 48 Jehova rád küldi az ellenségeidet, és őket kell szolgálnod,+ miközben éhezel+, szomjazol, alig van ruhád, és semmid sincs. Vasigát tesz majd a nyakadra, míg meg nem semmisít.

49 Jehova egy távoli nemzetet+ küld rád a föld végéről, és úgy támad meg téged, mint ahogy a sas+ lecsap. Ennek a nemzetnek a nyelvét nem érted,+ 50 a külseje félelmetes, nincs tekintettel az öregemberre, és nem kedvez a fiatalnak.+ 51 Megeszik az állataid kicsinyeit és a földed termését, míg meg nem semmisülsz. Nem hagynak neked gabonát, újbort vagy olajat, sem borjút vagy bárányt, míg el nem pusztítanak.+ 52 Megostromolnak, és az egész földeden a városaidba* zárnak, míg a magas és megerősített falak, melyekben bízol, le nem omlanak. Igen, meg fogják ostromolni a földed minden városát, melyet Jehova, a te Istened adott neked.+ 53 Akkor majd a súlyos ostrom és a nyomorúság miatt, melyet ellenséged okoz, a saját gyermekeidet* kell enned, a fiaid és a lányaid húsát,+ akiket Jehova, a te Istened adott neked.

54 Még a legkényesebb és legérzékenyebb férfi sem fogja megszánni a testvérét, a feleségét, akit szeret, vagy az életben maradt fiait, 55 és nem ad egyiküknek sem a fiainak a húsából, amelyet eszik, ugyanis semmije sem maradt a súlyos ostrom és a nyomorúság miatt, melyet ellenséged okoz a városaidban.+ 56 És még az a kényes és érzékeny nő,+ aki olyan kényes, hogy eszébe sem jutna a talpát a földre tenni, még ő sem fogja megszánni a férjét, akit szeret, vagy a fiát vagy a lányát, 57 és nem akar adni nekik az újszülött gyermekének a húsából, vagy mindabból, ami a szülés után kijön a lábai közül, mert titokban megeszi őket a súlyos ostrom és a nyomorúság miatt, melyet ellenséged okoz a városaidban.

58 Ha nem tartod meg gondosan ezt a törvényt, mely ebben a könyvben+ van leírva, és nem tiszteled mélységesen* Jehova+, a te Istened dicsőséges és félelmet keltő nevét,+ 59 akkor Jehova súlyos csapásokkal sújt téged és az utódaidat, nagy és hosszan tartó csapásokkal,+ valamint fájdalmas és szűnni nem akaró betegségekkel. 60 Rád hozza Egyiptom minden betegségét, melyektől rettegtél, és nem gyógyulsz ki belőlük. 61 Sőt, Jehova olyan betegséget fog rád hozni, és olyan csapással fog sújtani, melyről ez a törvénykönyv nem beszél. Addig sújt velük, míg meg nem semmisülsz. 62 Bár olyan sokan lettetek, mint csillag az égen,+ nagyon kevesen fogtok maradni,+ mert nem hallgattatok Jehovára, a ti Istenetekre.

63 Ahogy Jehova örömmel tett jót veletek és adott nektek sok utódot, ugyanúgy örömmel fog Jehova elpusztítani és megsemmisíteni benneteket. Ki lesztek szaggatva arról a földről, melyre mentek, hogy birtokba vegyétek.

64 Jehova szétszór téged minden nép közé, a föld egyik végétől a föld másik végéig,+ és ott fa- és kőisteneket kell szolgálnod, akiket te sem ismersz, és az ősapáid sem ismertek.+ 65 Azok között a nemzetek között nem lesz nyugalmad,+ nem lesz a talpadnak nyugvóhelye. Jehova tesz róla, hogy aggódjon ott a szíved,+ megromoljon a szemed és kétségbeess*.+ 66 Nagy veszélyben lesz az életed, éjjel-nappal rettegsz majd, és nem leszel biztos abban, hogy életben maradsz. 67 A félelem miatt, amit a szívedben érzel, és amiatt, amit látsz, reggel ezt mondod: »Bárcsak este lenne!«, este pedig így szólsz: »Bárcsak reggel lenne!« 68 És Jehova visszavisz Egyiptomba hajókon, azon az úton, amelyről azt mondtam neked: »Soha többé nem fogod látni.« El akarjátok majd ott adni magatokat az ellenségeiteknek rabszolgákul és rabszolganőkül, de nem lesz, aki megvegyen.”

29 A következőket tartalmazza az a szövetség, mely felől Jehova megparancsolta Mózesnek, hogy kösse meg Izrael népével Moáb földjén, azon a szövetségen kívül, melyet a Hórebnél kötött velük.+

2 Mózes pedig összehívta egész Izraelt, és ezt mondta nekik: „A saját szemetekkel láttátok, mi mindent tett Jehova Egyiptom földjén a fáraóval, minden szolgájával és egész földjével,+ 3 láttátok, hogy súlyos ítéleteket* hozott, nagy jeleket és csodákat tett.+ 4 Jehova azonban egészen mostanáig nem adott nektek szívet, hogy értsetek, szemet, hogy lássatok, és fület sem, hogy halljatok.+ 5 »A 40 év alatt, míg vezettelek titeket a pusztában,+ a ruháitok nem használódtak el, és a saruitok sem koptak el a lábatokon.+ 6 Kenyeret nem ettetek, bort és más alkoholt sem ittatok, hogy megtudjátok, hogy én vagyok Jehova, a ti Istenetek.« 7 Végül eljutottatok erre a helyre, és kijött elénk Szihon, Hesbon királya,+ és Óg, Básán királya,+ hogy harcoljon velünk, de mi legyőztük őket.+ 8 Azután elvettük a földjüket, és Rúben leszármazottainak, Gád leszármazottainak és Manassé fél törzsének adtuk örökségül.+ 9 Tartsátok meg hát az ebben a szövetségben foglaltakat, és engedelmeskedjetek azoknak, hogy sikeresek legyetek mindenben, amit tesztek.+

10 Ti ma mindnyájan Jehova, a ti Istenetek előtt álltok, a törzsfőitek, véneitek és vezetőitek, minden férfi Izraelben, 11 gyermekeitek, feleségeitek,+ a bevándorló+, aki a táborotokban van, az is, aki a fát gyűjti, és az is, aki a vizet húzza. 12 Azért vagytok itt, hogy esküvel megerősített szövetségre lépjetek Jehovával, a ti Istenetekkel. Ezt a szövetséget Jehova, a ti Istenetek köti ma veletek,+ 13 hogy a népévé tegyen ma titeket,+ és az Istenetek legyen,+ ahogy megígérte nektek, és ahogyan megesküdött ősapáitoknak, Ábrahámnak+, Izsáknak+ és Jákobnak+.

14 De nemcsak veletek kötöm ma ezt az esküvel megerősített szövetséget, 15 hanem azokkal is, akik ma itt állnak velünk Jehova, a mi Istenünk előtt, és azokkal is, akik nincsenek ma itt velünk. 16 (Mert jól tudjátok, hogyan éltünk Egyiptom földjén, és hogy az utunk során hogyan jöttünk át a különböző nemzetek között.+ 17 Láttátok utálatos dolgaikat és undorító bálványaikat*,+ melyek fából, kőből, ezüstből és aranyból készültek.) 18 Vigyázzatok, hogy ne legyen köztetek olyan férfi vagy nő, család vagy törzs, akinek a szíve elfordul ma Jehovától, a mi Istenünktől, és aki elmegy, hogy ezeknek a nemzeteknek az isteneit szolgálja.+ Az ilyen ember hasonló egy olyan növény gyökeréhez, amely növekszik, majd keserű és mérgező termést hoz.+

19 De ha valaki hallja ennek az eskünek a szavait, és büszkén ezt mondja magában: »Akkor sem lesz semmi baj, ha kitartok abban, hogy a saját szívem után megyek«, és emiatt mindenkit* tönkretesz maga körül, 20 akkor Jehova nem lesz hajlandó megbocsátani neki.+ Jehova haragra lobban ellene, és azok az átkok, melyek le vannak írva ebben a könyvben, mindenképpen rászállnak erre az emberre,+ és Jehova kitörli a nevét az ég alól. 21 Jehova elkülöníti őt Izrael valamennyi törzsétől, hogy csapással sújtsa, összhangban a szövetség összes átkával, amelyek le vannak írva ebben a törvénykönyvben.

22 A fiaitok eljövendő nemzedéke és a távoli földről jövő idegenek látják majd, hogy Jehova milyen csapásokkal és bajokkal sújtja ezt a földet. 23 Látják, hogy a föld tele van kénnel, sóval, és hogy fel van égetve, ami miatt az egész földön nem vetnek, és nem hajt ki rajta semmi, akárcsak Szodomában és Gomorrában,+ Admában és Cebojimban,+ miután Jehova haragjában és dühében elpusztította azokat. 24 Akkor ők és minden nemzet ezt fogja kérdezni: »Miért tett Jehova így ezzel a földdel?+ Mi miatt lobbant ilyen nagy haragra?« 25 Ezt mondják majd: »Azért, mert megszegték a szövetséget,+ melyet Jehova, az ősapáik Istene kötött velük, amikor kihozta őket Egyiptom földjéről.+ 26 Elmentek, más isteneket szolgáltak, és meghajoltak előttük, olyan istenek előtt, akiket nem ismertek, és akiket nem volt szabad imádniuk, mert Isten megtiltotta nekik*.+ 27 És Jehova haragra gerjedt ez ellen a föld ellen, és azokkal az átkokkal sújtotta, amelyek le vannak írva ebben a könyvben.+ 28 Jehova ezért haragjában, dühében és nagy felháborodásában gyökerestől kiszaggatta őket a földjükből,+ és más földre száműzte őket, ahol ma is vannak.+«

29 Jehova, a mi Istenünk ismer minden titkot,+ de amit ki akart nyilatkoztatni, azt örökre ránk és a leszármazottainkra bízta, hogy megtartsuk ezt a törvényt.+

30 Ha majd beteljesednek rajtad mindezek a szavak, az áldás és az átok, melyekről beszéltem neked,+ és visszaemlékszel rájuk,*+ amikor azok között a nemzetek között leszel, ahova Jehova, a te Istened szétszór titeket,+ 2 és visszatérsz Jehovához, a te Istenedhez,+ és teljes szívedből és teljes lelkedből* hallgatsz rá, és azt teszed, amit ma parancsolok neked és a fiaidnak,+ 3 akkor Jehova, a te Istened is visszahozza azokat, akik közületek fogságba estek.+ Irgalmaz neked,+ és begyűjt titeket azok közül a népek közül, ahova Jehova, a te Istened szétszór titeket.+ 4 Ha néped az ég szélére szóródik is szét, Jehova, a te Istened akkor is begyűjt titeket, és onnan is visszahoz.+ 5 Jehova, a te Istened bevisz a földre, melyet ősapáid vettek birtokba, és birtokba veszed azt. Jóléttel áld meg, és több utódot ad neked, mint ősapáidnak.+ 6 Jehova, a te Istened megtisztítja* a szívedet és az utódaid szívét,+ hogy szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szíveddel és teljes lelkeddel*, és élj.+ 7 És Jehova, a te Istened mindezekkel az átkokkal sújtja az ellenségeidet, akik gyűlölnek és üldöznek téged.+

8 Te pedig visszatérsz majd Jehovához, és hallgatsz arra, amit mond, és megtartod minden parancsát, melyet parancsolok ma neked. 9 Bármit teszel is, Jehova, a te Istened jóléttel áld meg,+ sok gyermeket és állatot ad neked, és bőven terem majd a földed, mert Jehova újra örömmel áld meg téged jóléttel, mint ahogy örömmel áldotta meg ősapáidat is.+ 10 Mindezt azért, mert hallgatni fogsz arra, amit Jehova, a te Istened mond, és megtartod a parancsait és rendeleteit, melyek le vannak írva ebben a törvénykönyvben, és visszatérsz Jehovához, a te Istenedhez teljes szívedből és teljes lelkedből*.+

11 Ez a parancs, melyet parancsolok ma neked, nem túl nehéz, és nem is elérhetetlen*.+ 12 Nem az égben van, hogy ezt mondjad: »Ki megy fel az égbe, hogy elhozza nekünk, hogy halljuk és teljesítsük?«+ 13 Nem is a tengeren túl van, hogy azt mondjad: »Ki kel át a tenger túlsó partjára, hogy elhozza nekünk, hogy halljuk és teljesítsük?« 14 Mert a szó nagyon közel van hozzád. Ott van a saját szádban és a saját szívedben,+ hogy teljesíthesd.+

15 Nézd, én eléd tárom ma az életet és a jót, a halált és a rosszat.+ 16 Ha hallgatsz Jehovának, a te Istenednek a parancsaira, melyeket parancsolok ma neked, és szereted Jehovát, a te Istenedet,+ az ő útján jársz, és megtartod a parancsait, rendeleteit és bírói döntéseit, akkor életben maradsz,+ és sok utódod lesz, és Jehova, a te Istened meg fog áldani téged a földön, melyre mész, hogy birtokba vedd.+

17 De ha a szíved elfordul Istentől,+ és nem hallgatsz rá, hanem hagyod magad rávenni, hogy meghajolj más istenek előtt, és őket szolgáld,+ 18 akkor ma kijelentem nektek, hogy el fogtok veszni.+ Nem fogtok sokáig élni a földön, melyre a Jordánon átkelve bementek, hogy birtokba vegyétek. 19 Az ég és a föld a tanúm rá, hogy az életet és a halált tártam eléd, az áldást és az átkot.+ Válaszd az életet, hogy élj,+ te és a leszármazottaid is!+ 20 Szeresd hát Jehovát, a te Istenedet,+ hallgass arra, amit mond, és ragaszkodj hozzá!+ Mert ő adja neked az életet, és az ő segítségével fogsz hosszú ideig élni azon a földön, melyet Jehova esküvel az ősapáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak ígért.+”

31 Mózes pedig kiment, és elmondta mindezeket egész Izraelnek. 2 Ezt mondta nekik: „120 éves vagyok ma.+ Nem vezethetlek titeket tovább,* mivel Jehova ezt mondta nekem: »Nem fogsz átkelni ezen a Jordánon.«+ 3 Jehova, a ti Istenetek megy át előttetek, és ő fogja megsemmisíteni ezeket a nemzeteket előttetek, ti pedig birtokba veszitek a földjüket.+ Józsué vezetésével fogtok átkelni,+ ahogy Jehova mondta. 4 Jehova azt fogja tenni ezekkel a nemzetekkel, amit Szihonnal+ és Óggal+, az amoriták királyaival és a földjükkel tett, amikor megsemmisítette őket.+ 5 Jehova legyőzi őket nektek, ti pedig mindenben úgy bánjatok velük, ahogyan parancsoltam.+ 6 Legyetek bátrak és erősek!+ Ne féljetek és ne rettenjetek meg tőlük,+ mert Jehova, a ti Istenetek vonul veletek. Nem hagy titeket cserben, és nem hagy magatokra.+”

7 Majd hívatta Mózes Józsuét, és ezt mondta neki egész Izrael előtt: „Légy bátor és erős,+ mert te viszed be ezt a népet arra a földre, melyet Jehova esküvel az ősapáiknak ígért, és te adod azt nekik örökségül.+ 8 Jehova az, aki előtted vonul. Ő veled marad.+ Nem hagy cserben, és nem hagy magadra. Ne félj, és ne rettegj!+”

9 Mózes azután leírta ezt a törvényt,+ és odaadta a papoknak, a lévitáknak, akik Jehova szövetségládáját hordozzák, és Izrael minden vénjének. 10 Mózes ezt parancsolta nekik: „Minden hetedik év végén, az elengedés évének meghatározott idejében,+ a lombsátorünnepen*,+ 11 amikor egész Izrael megjelenik Jehova, a ti Istenetek előtt+ azon a helyen, melyet kiválaszt, olvassátok fel ezt a törvényt egész Izrael füle hallatára.+ 12 Hívjátok össze a népet,+ a férfiakat, a nőket, a gyermekeket* és a városaitokban* élő bevándorlókat, hogy figyeljenek, és tanuljanak Jehováról, a ti Istenetekről, mélységesen tiszteljék* őt, és ügyeljenek arra, hogy megtartsák ezt az egész törvényt. 13 És a fiaik is, akik még nem ismerik ezt a törvényt, figyeljenek,+ és tanulják meg mélységesen tisztelni* Jehovát, a ti Isteneteket mindennap, míg azon a földön éltek, melyre átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek.+”

14 Jehova azután ezt mondta Mózesnek: „Közeledik a halálod napja.+ Hívd Józsuét, és menjetek* a találkozás sátrához, hogy megbízzam őt.+” Mózes és Józsué pedig odamentek a találkozás sátrához. 15 Majd Jehova megjelent a sátornál felhőoszlopban, és a felhőoszlop megállt a sátor bejáratánál.+

16 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Te nemsokára meghalsz*, ez a nép pedig azon a földön, amelyre bemegy, a körülöttük lévő idegen isteneket kezdi majd imádni*.+ Elhagynak engem,+ és megszegik a szövetséget, melyet kötöttem velük.+ 17 Akkor majd haragra gerjedek ellenük,+ és elhagyom őket,+ elrejtem az arcomat előlük,+ míg el nem pusztulnak. És miután sok csapás és nyomorúság éri őket,+ ezt fogják kérdezni: »Nem azért érnek minket ezek a csapások, mert nincs köztünk a mi Istenünk?«+ 18 Én pedig továbbra is elrejtem az arcomat előlük a gonosz tetteik miatt, melyeket azzal követtek el, hogy más istenekhez fordultak.+

19 Most pedig írjátok le magatoknak ezt az éneket,+ és tanítsd meg az izraelitáknak.+ Tanítsd meg nekik,* hogy ez az ének emlékeztesse Izrael népét arra, amire figyelmeztettem őket.+ 20 Amikor beviszem őket arra a földre, mely felől megesküdtem ősapáiknak+ – a tejjel és mézzel folyó földre+ –, és jóllakásig esznek, és jólétben élnek,*+ akkor ők más istenekhez fordulnak majd, és azokat szolgálják, velem pedig tiszteletlenek lesznek, és megszegik a szövetségemet.+ 21 Amikor majd sok csapás és nyomorúság éri őket,+ ez az ének emlékeztetni fogja őket arra, amire figyelmeztettem őket (mert a leszármazottaiknak nem szabad elfelejteniük azt). Ugyanis én már most tudom, még azelőtt, hogy bevinném őket arra a földre, mely felől megesküdtem, hogy milyen hajlamok vannak bennük.+”

22 Mózes tehát leírta ezt az éneket azon a napon, és megtanította az izraelitáknak.

23 Azután megbízta* Józsuét,+ Nún fiát, és ezt mondta: „Légy bátor és erős,+ mert te viszed be az izraelitákat arra a földre, mely felől megesküdtem nekik,+ és én veled leszek.”

24 Mózes rögtön azután, hogy leírta egy könyvbe ezt az egész törvényt,+ 25 ezt parancsolta a lévitáknak, akik Jehova szövetségládáját hordozzák: 26 „Fogjátok ezt a törvénykönyvet+, és tegyétek Jehovának, a ti Isteneteknek a szövetségládája+ mellé, és ez Isten tanúja lesz, mely ellenetek tanúskodik. 27 Mert én jól tudom, hogy lázadók+ és makacsok*+ vagytok. Ha már most lázongtok Jehova ellen, amikor még itt élek köztetek, mennyivel inkább fogtok a halálom után! 28 Hívjátok össze a törzseitek minden vénjét és a vezetőiteket, álljanak elém, és hadd mondjam el ezeket a szavakat a fülük hallatára, és legyen az ég és a föld a tanúm ellenük.+ 29 Mert jól tudom, hogy a halálom után gonosz dolgokat fogtok tenni,+ és letértek arról az útról, amelyről azt parancsoltam, hogy azon járjatok. És biztosan csapás fog jönni rátok+ a napoknak végén, mert azt teszitek majd, amit Jehova rossznak tart, és bosszantjátok őt azzal, amit tesztek.”

30 Mózes pedig Izrael egész gyülekezetének a füle hallatára elmondta ennek az éneknek a szövegét elejétől a végéig:+

 3 Én Jehova nevét hirdetem.+

Beszéljetek Istenünk nagyságáról!+

A hűség Istene,+ aki sosem igazságtalan.+

Igazságos és egyenes ő.+

 5 Ők cselekedtek romlottan.+

Ők nem az ő gyermekei, a hiányosság az övék.+

Csalárd és elferdült nemzedék!+

Te pedig szőlő véréből* való bort ittál.

15 Mikor Jesurun* meghízott, lázadozva rugdalózott.

Meghíztál, megtestesedtél, elhájasodtál.+

17 Démonoknak áldoztak, nem Istennek.+

29 Ó, bárcsak bölcsek volnának!+ Elgondolkodnának ezen.+

Átgondolnák, mihez vezetnek a tetteik.+

Keljenek csak fel, és segítsenek rajtatok!

Legyenek rejtekhelyetekké.

Ölök és életet adok.+

44 Mózes pedig ment, és elmondta ennek az éneknek a szövegét a nép füle hallatára,+ ő és Hósea*+, Nún fia. 45 Miután Mózes elmondta mindezeket egész Izraelnek, 46 így szólt még hozzájuk: „Szívleljétek meg mindazt, amit ma figyelmeztetésül mondok nektek,+ hogy megtaníthassátok a fiaitoknak, hogy gondosan megtartsák ezt az egész törvényt.+ 47 Mert ezek nemcsak üres szavak, hanem az életeteket jelentik,+ és ezek által hosszú ideig élhettek a földön, amelyre átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek.”

48 Jehova még ugyanezen a napon beszélt Mózessel, és ezt mondta neki: 49 „Menj fel az Abarimnak erre a hegyére,+ a Nébó-hegyre+, mely Moáb földjén van, Jerikóval szemben, és nézd meg Kánaán földjét, melyet az izraelitáknak adok birtokul.+ 50 Meghalsz majd a hegyen, amelyre felmész, és a néped mellé kerülsz,* mint ahogyan Áron, a testvéred is meghalt a Hór-hegyen,+ és a népe mellé került, 51 mert mindketten hűtlenek voltatok hozzám az izraeliták között a kádesi Meriba+ vizeinél, Cin pusztájában, és nem szenteltetek meg engem Izrael népe előtt.+ 52 Távolról látod majd azt a földet, de nem mész be arra a földre, melyet Izrael népének adok.+”

33 Ez pedig az áldás, melyet Mózes, az igaz Isten embere a halála előtt jelentett ki az izraelitáknak.+ 2 Ezt mondta:

 3 Szerette népét.+

A nép szentjei mind kezedben vannak.+

7 Majd a következőket mondta Júdának áldásként+:

Karja megvédte azt*, ami az övé.

Légy segítője ellenségeivel szemben!+”

8 Léviről+ ezt mondta:

12 Benjáminról+ ezt mondta:

„Ő, kit Jehova szeret, lakjon nála biztonságban.

13 Józsefről+ ezt mondta:

18 Zebulonról+ ezt mondta:

19 Népeket hívnak majd a hegyhez.

Az igazságosság áldozatait mutatják be ott.

20 Gádról+ ezt mondta:

„Áldott, aki kiterjeszti Gád határait.+

Összegyűlnek a nép vezetői.

22 Dánról+ ezt mondta:

„Dán oroszlánkölyök.+

Básánból ugrik elő.+”

23 Naftaliról+ ezt mondta:

Szerezz birtokot nyugaton és délen!”

24 Áserről+ ezt mondta:

„Áser fiakkal áldott.

29 Boldog vagy, ó, Izrael!+

34 Mózes azután felment Moáb kietlen síkságáról a Nébó-hegyre+, a Piszga tetejére,+ mely Jerikóval+ szemben van. Jehova megmutatta neki az egész földet Gileádtól Dánig+, 2 egész Naftalit, Efraim és Manassé földjét, Júdának egész földjét a nyugati tengerig*,+ 3 a Negebet+ és a Jordán-környéket+, a pálmafák városának, Jerikónak a völgyét, egészen Coárig+.

4 Majd Jehova így szólt hozzá: „Ez az a föld, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, ezt mondva: »A te utódodnak* adom.«+ Megengedem, hogy a saját szemeddel lásd, de nem fogsz átmenni oda.+”

5 Azután Mózes, Jehova szolgája meghalt ott, Moáb földjén, ahogy Jehova mondta.+ 6 Ő pedig eltemette a völgyben Moáb földjén, Bét-Peórral szemben, és senki sem tudja mind a mai napig, hol van a sírja.+ 7 Mózes 120 éves volt, amikor meghalt.+ Szeme nem romlott el, és az ereje sem hagyta el. 8 Izrael népe 30 napon át siratta Mózest Moáb kietlen síkságán.+ Aztán leteltek azok a napok, amelyeken siratták és gyászolták Mózest.

9 Mivel Mózes rátette a kezét Józsuéra,+ Nún fiára, Józsué megkapta Isten szellemét, és bölcs lett. És az izraeliták innentől fogva hallgattak rá, és azt tették, amit Jehova parancsolt Mózesnek.+ 10 De nem volt többé olyan próféta Izraelben, mint Mózes,+ akit Jehova ennyire közelről* ismert volna.+ 11 Véghez vitte Egyiptom földjén mindazokat a jeleket és csodákat a fáraón, az összes szolgáján és az egész földjén, amelyekkel Jehova megbízta,+ 12 és bemutatta egész Izrael szeme láttára, hogy milyen erős keze és félelmetes ereje van Istennek.+