JÓZSUÉ

1 Miután Mózes, Jehova szolgája meghalt, Jehova ezt mondta Mózes szolgájának+, Józsuénak*+, Nún fiának: 2 „Szolgám, Mózes meghalt.+ Most pedig készülj, és kelj át a Jordánon, te és az egész nép, és menj be arra a földre, melyet nekik, Izrael népének adok.+ 3 Ahogy Mózesnek ígértem, nektek adok minden helyet, amelyet a talpatok érint.+ 4 A területetek a pusztától felfelé a Libanonig terjed majd, és a nagy folyóig, az Eufráteszig – ez a hettiták+ egész földje –, nyugaton* pedig a Nagy-tengerig*.+ 5 Senki sem lesz képes legyőzni téged, amíg csak élsz.+ Veled leszek ugyanúgy, ahogy Mózessel voltam.+ Nem hagylak cserben, és nem hagylak magadra.+ 6 Légy bátor és erős,+ mert a te segítségeddel fogja örökölni ez a nép azt a földet, amelyet esküvel az ősapáiknak ígértem.+

7 Csak légy bátor és nagyon erős, és gondosan tartsd meg az egész törvényt, amelyet szolgám, Mózes átadott neked. Ne térj el attól se jobbra, se balra,+ hogy bölcsen cselekedj, amerre csak mész.+ 8 Folyton beszélj arról, ami ebben a törvénykönyvben áll,*+ és olvasd halk hangon* éjjel és nappal, hogy gondosan megtartsd a benne foglaltakat.+ Így sikeres leszel, és bölcsen fogsz cselekedni.+ 9 Hát nem parancsoltam meg neked? Légy bátor és erős! Ne félj és ne rettegj, mert Jehova, a te Istened veled van, bárhová mész!+”

10 Majd Józsué felszólította a nép vezetőit: 11 „Járjátok be a tábort, és parancsoljátok meg a népnek: »Készítsetek magatoknak útravalót, mert három nap múlva átkeltek a Jordánon, és birtokba veszitek azt a földet, melyet Jehova, a ti Istenetek ad nektek, hogy a tiétek legyen.«”+

12 A rúbenitáknak, a gáditáknak, valamint Manassé fél törzsének pedig ezt mondta Józsué: 13 „Emlékezzetek arra, mit parancsolt nektek Mózes, Jehova szolgája:+ »Jehovának, a ti Isteneteknek köszönhetően biztonságban lesztek. Ő nektek adta ezt a földet. 14 Feleségeitek, gyermekeitek és az állataitok azon a földön fognak lakni, amelyet Mózes nektek adott a Jordánnak ezen az oldalán*.+ Viszont ti, vitéz harcosok,+ keljetek át csatasorban a testvéreitek élén.+ Segítsétek őket, 15 míg Jehovának köszönhetően a testvéreitek is biztonságban nem lesznek, mint ti, és ők is birtokba nem veszik a földet, melyet Jehova, a ti Istenetek ad nekik. Utána térjetek vissza, és vegyétek birtokba a földeteket, melyet Jehova szolgája, Mózes adott nektek a Jordán keleti oldalán.+«”

16 Ők pedig így feleltek Józsuénak: „Mindent megteszünk, amit parancsoltál, és bárhova elmegyünk, ahova küldesz minket.+ 17 Ahogy mindenben hallgattunk Mózesre, rád is mindenben hallgatunk majd. Csak legyen veled Jehova, a te Istened, ugyanúgy, ahogy Mózessel volt!+ 18 Annak, aki lázadozik az utasításaid ellen, és nem engedelmeskedik minden parancsodnak, meg kell halnia.+ Te csak légy bátor és erős!+”

2 Azután Józsué, Nún fia titokban elküldött Sittimből+ két kémet, és ezt mondta nekik: „Menjetek, kémleljétek ki azt a földet, különösen Jerikót.” Elmentek hát, és egy prostituált nő, Ráháb+ házához értek, és megszálltak nála. 2 Közben ezt jelentették Jerikó királyának: „Izraelita férfiak jöttek az éjjel, hogy kikémleljék a földet!” 3 Jerikó királya erre ezt üzente Ráhábnak: „Add ki a férfiakat, akik a házadban szálltak meg, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész földet!”

4 De az asszony elrejtette a két férfit. Ezt mondta hát a követeknek: „Igen, jártak nálam azok a férfiak, de nem tudtam, honnan valók. 5 Sötétedéskor pedig, amikor éppen zárták a kapukat, a férfiak kimentek. Nem tudom, hova mentek. De ha gyorsan utánuk siettek, még utolérhetitek őket!” 6 (Ő azonban felvitte a két férfit a tetőre, és elrejtette őket a lenszárak közé, melyeket a tetőn sorba rakott.) 7 Az emberek pedig üldözőbe vették a kémeket. Elindultak a Jordán felé, a gázlók irányába.+ Miután az üldözők kiértek a városból, a kaput azonnal bezárták mögöttük.

8 Mielőtt a két férfi lefeküdt volna aludni, Ráháb felment hozzájuk a tetőre. 9 Így szólt a férfiakhoz: „Tudom, hogy Jehova nektek fogja adni ezt a földet.+ Rettegünk tőletek.+ Az ország minden lakójának elszállt a bátorsága miattatok,+ 10 mert hallottuk, hogyan szárította fel előttetek Jehova a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból,+ és hogy mit tettetek az amoriták két királyával, hogy Szihont+ és Ógot+, akik a Jordán másik oldalán* laktak, elpusztítottátok. 11 Amikor hallottuk mindezt, félni kezdtünk,* és elszállt a bátorságunk* miattatok, mert Jehova, a ti Istenetek az Isten fent az égben és lent a földön!+ 12 És most, kérlek, esküdjetek meg nekem Jehovára, hogy mivel kedvesen* bántam veletek, ti is kedvesen* bántok majd apám háznépével. Adjatok nekem valami biztosítékot arra, hogy megtartjátok a szavatokat.* 13 Hagyjátok életben apámat, anyámat, a testvéreimet és mindazokat, akik hozzájuk tartoznak. Mentsetek meg minket,* nehogy meghaljunk!+”

14 A férfiak erre így feleltek neki: „Inkább mi* haljunk meg, mint ti! Ha nem áruljátok el a tervünket, akkor hűek leszünk a szavunkhoz, és kedvesen* bánunk veletek, amikor Jehova nekünk adja ezt a földet.” 15 Ezután Ráháb egy kötélen leengedte őket az ablakán át, mert a háza a városfalon volt.+ 16 És ezt mondta nekik: „Menjetek a hegyekbe, és rejtőzzetek ott el három napig, hogy akik üldöznek titeket, rátok ne találjanak. Majd amikor az üldözőitek visszatérnek, mehettek az utatokra.”

17 A férfiak pedig ezt mondták neki: „Csak akkor kötelez minket a neked tett eskünk,+ 18 ha ezt a skarlátvörös kötelet, amelyen leengedtél minket, az ablakodba kötöd, amikor bejövünk erre a földre. Hívd a házadba apádat, anyádat, a testvéreidet és apád egész háznépét.+ 19 Ha valaki kimegy a házad ajtaján, ő maga lesz a felelős a haláláért,* nem mi. Ha viszont valakit baj ér*, pedig ott maradt veled a házadban, akkor az ő haláláért mi felelünk*. 20 De ha elárulod a tervünket,+ akkor nem kötelez minket az eskünk, melyre megkértél bennünket.” 21 Ráháb erre így felelt: „Legyen úgy, ahogy mondjátok.”

Ekkor elküldte őket, azok pedig elmentek. Ezután odakötötte a skarlátvörös kötelet az ablakba. 22 A férfiak tehát elmentek a hegyekbe, és ott maradtak három napig, amíg az üldözőik vissza nem tértek. Minden úton keresték őket, de sehol sem találtak rájuk. 23 A két férfi aztán lejött a hegyekből, átkelt a folyón, és visszament Józsuéhoz, Nún fiához. Elmeséltek neki mindent, ami velük történt. 24 Ezt mondták Józsuénak: „Jehova az egész földet nekünk adja.+ Az ország minden lakójának elszállt a bátorsága miattunk.”+

3 Józsué felkelt korán reggel, és útra kelt Sittimből+ az összes izraelitával*. Eljutottak a Jordánig, és ott töltötték az éjszakát, mielőtt átkeltek.

2 Három nap elteltével a vezetők+ bejárták a tábort, 3 és ezt parancsolták a népnek: „Amint meglátjátok, hogy a lévita papok Jehovának, a ti Isteneteknek a szövetségládáját viszik,+ induljatok el a helyetekről, és kövessétek azt. 4 De a láda és köztetek legyen mintegy 2000 könyök* távolság. Ne menjetek közelebb hozzá, hogy tudjátok, merre kell mennetek, mivel nem jártatok még ezen az úton.”

5 Józsué ezután ezt mondta a népnek: „Szenteljétek meg magatokat,+ mert holnap Jehova csodákat fog tenni köztetek.”+

6 Majd Józsué így szólt a papokhoz: „Vegyétek fel a szövetségládát+, és menjetek a nép előtt!” Felvették hát a szövetségládát, és elindultak a nép előtt.

7 Jehova ekkor ezt mondta Józsuénak: „Ettől a naptól kezdve naggyá teszlek egész Izrael szemében,+ hogy megtudják, hogy ugyanúgy veled leszek,+ mint ahogy Mózessel voltam.+ 8 A következőket parancsold meg a szövetségládát hordozó papoknak: »Amikor a Jordán partjához értek, lépjetek a vízbe, és álljatok meg a Jordánban!«+”

9 Aztán Józsué így szólt az izraelitákhoz: „Gyertek ide, és figyeljetek arra, amit Jehova, a ti Istenetek mondott.” 10 Majd Józsué ezt mondta: „A következőkből fogjátok megtudni, hogy élő Isten van köztetek,+ és hogy mindenképpen kiűzi előletek a kánaánitákat, hettitákat, hivvitákat, perizitákat, girgasitákat, amoritákat és a jebuszitákat:+ 11 Az egész föld urának a szövetségládáját előttetek viszik a Jordánba. 12 Válasszatok ki 12 férfit Izrael törzseiből, minden törzsből egy férfit.+ 13 Amint a papok, akik Jehovának, az egész föld urának a ládáját hordozzák, a lábukkal a Jordán vizét érintik, a felülről folyó víz megáll majd, mintha egy fal* lenne.+”

14 Amikor a nép tábort bontott, hogy átkeljen a Jordánon, a szövetségládát+ hordozó papok a nép előtt mentek. 15 Mihelyt a ládát hordozó papok a Jordán partjához értek, és beletették a lábukat a vízbe (a Jordán egyébként az aratás egész idején elárasztotta a partjait+), 16 a felülről folyó víz megállt. A víz falként* állt egészen messze, Ádámnál, a Caretánhoz közeli városnál. Az Araba tengere, vagyis a Sós-tenger* felé folyó víz pedig elfolyt. A víz megállt, a nép pedig átkelt Jerikóval szemben. 17 Mialatt a Jehova szövetségládáját hordozó papok mozdulatlanul álltak a száraz mederben+ a Jordán közepén, egész Izrael átkelt a folyó száraz medrén.+ Az egész nemzet átkelt a Jordánon.

4 Amikor az egész nemzet átkelt a Jordánon, Jehova ezt mondta Józsuénak: 2 „Válasszatok ki 12 férfit a nép közül, minden törzsből egyet,+ 3 és ezt parancsold nekik: »Vegyetek fel 12 követ a Jordán közepéből, onnan, ahol a papok mozdulatlanul állnak.+ Vigyétek magatokkal, és tegyétek le ott, ahol az éjszakát töltitek.«+”

4 Józsué tehát összehívta azt a 12 férfit, akiket kiválasztott az izraeliták közül, minden törzsből egyet, 5 és ezt mondta nekik: „Menjetek Jehovának, a ti Isteneteknek a ládája elé a Jordán közepébe, és mindegyikőtök vegyen a vállára egy követ. Annyi követ vegyetek fel, ahány izraelita törzs van. 6 Ezek a kövek emlékeztessenek benneteket arra, hogy mit tett Isten. Ha a gyermekeitek* később megkérdezik: »Miért tettétek ide ezeket a köveket?«,+ 7 akkor így feleljetek: »Ezek a kövek örök emlékeztetők Izrael népének,+ mivel a Jordán vize megállt Jehova szövetségládája előtt,+ amikor átvitték azt a Jordánon.«”

8 És az izraeliták úgy tettek, ahogy Józsué parancsolta. Felvettek 12 követ a Jordán közepéből az izraeliták törzseinek a száma szerint, ahogyan Jehova meghagyta Józsuénak. Azután magukkal vitték oda, ahol az éjszakát töltötték, és ott letették azokat.

9 Józsué a Jordán közepén is felállított 12 követ, azon a helyen, ahol a szövetségládát hordozó papok álltak.+ Ezek a kövek a mai napig ott vannak.

10 A ládát hordozó papok pedig a Jordán közepén álltak egészen addig, míg minden meg nem történt, amit Jehova utasítására Józsué a népnek mondott. Minden úgy történt, ahogy Mózes megparancsolta Józsuénak. Eközben a nép sietve átkelt. 11 És amikor az egész nép átkelt, a papok is átkeltek Jehova ládájával a nép szeme láttára.+ 12 A rúbeniták, a gáditák és Manassé fél törzse a többi izraelita előtt kelt át csatarendben,+ pontosan úgy, ahogy Mózes utasította őket.+ 13 Mintegy 40 000 harcra kész katona kelt át Jehova előtt Jerikó kietlen síkságára.

14 Azon a napon Jehova naggyá tette Józsuét egész Izrael szemében,+ és mélységesen tisztelték* őt életének minden napján, mint ahogy Mózest is.+

15 Majd Jehova így szólt Józsuéhoz: 16 „Parancsold meg a szövetségládát*+ hordozó papoknak, hogy jöjjenek ki a Jordánból.” 17 Józsué tehát megparancsolta a papoknak: „Gyertek ki a Jordánból!” 18 Amikor a Jehova szövetségládáját hordozó papok+ kijöttek a Jordán közepéből, és kiléptek a szárazföldre, a Jordán vize visszatért a medrébe, és újra elárasztotta a partjait,+ mint azelőtt.

19 A nép az 1. hónap 10. napján kelt át a Jordánon, és letáborozott Gilgálnál,+ Jerikó keleti határánál.

20 A 12 követ pedig, melyet a Jordánból hoztak ki, Józsué felállította Gilgálnál.+ 21 Ezután ezt mondta az izraelitáknak: „Amikor majd a gyermekeitek ezt kérdezik tőletek: »Mit jelképeznek ezek a kövek?«,+ 22 akkor magyarázzátok el nekik: »Izrael száraz lábbal kelt át a Jordánon,+ 23 amikor Jehova, a ti Istenetek felszárította előttünk a Jordán vizét, míg át nem keltünk rajta, ugyanúgy, ahogy Jehova, a ti Istenetek felszárította a Vörös-tengert a nép előtt, míg át nem kelt.+ 24 Azért tette ezt, hogy a föld minden népe megtudja, milyen erős Jehova keze,+ és hogy mindig Jehovát, a ti Isteneteket imádjátok*.«”

5 Amikor a Jordán nyugati oldalán* lévő amoriták+ összes királya és a tenger mellett lakó kánaániták+ összes királya meghallotta, hogy Jehova felszárította a Jordán vizét az izraeliták előtt, míg át nem keltek, akkor félni kezdtek*,+ és elszállt a bátorságuk* az izraeliták miatt.+

2 Ekkor Jehova így szólt Józsuéhoz: „Készíts magadnak kovakőből késeket, és metéld körül*+ az izraelita férfiakat.” 3 Józsué tehát készített kovakőből késeket, és körülmetélte az izraelita férfiakat Gibeát-Haáralótnál*.+ 4 A következők miatt metélte körül őket Józsué: Minden férfi, aki kijött Egyiptomból, minden hadköteles* férfi meghalt a pusztában az úton, miután kijöttek Egyiptomból.+ 5 Mindenki, aki kijött Egyiptomból, körül volt metélve, de akik a pusztában születtek az úton, miután kijöttek Egyiptomból, azokat nem metélték körül. 6 Az izraeliták 40 évig+ vándoroltak a pusztában, míg meg nem halt az egész nemzet, mármint a hadköteles férfiak, akik kijöttek Egyiptomból, és akik nem engedelmeskedtek Jehovának.+ Jehova megesküdött, hogy nem engedi nekik, hogy meglássák a tejjel és mézzel folyó földet,+ mely felől Jehova megesküdött az ősapáiknak, hogy a népének* adja.+ 7 Ezért a fiaikat vitte be arra a földre helyettük.+ Ők viszont körülmetéletlenek voltak. Mivel nem metélték körül őket az úton, Józsué körülmetélte őket.

8 Amikor befejezték az egész nemzet körülmetélését, a férfiak a táborban maradtak, és pihentek, míg fel nem gyógyultak.

9 Azután Jehova ezt mondta Józsuénak: „Ma vetettem véget annak, hogy az egyiptomiak gyalázzanak titeket!”* Ezért azt a helyet Gilgálnak*+ nevezték el, és így is hívják mind a mai napig.

10 Az izraeliták Gilgálban maradtak, és megtartották a pászkát a hónap 14. napján, este,+ Jerikó kietlen síkságán. 11 És a pászka utáni napon elkezdték enni a föld termését, kovásztalan kenyeret+ és pörkölt gabonát. 12 Attól a naptól fogva, hogy a föld termését ették, nem volt többé mannájuk az izraelitáknak.+ Abban az évben Kánaán földjének a termését kezdték el enni.+

13 Egyszer, amikor Józsué Jerikó közelében volt, felnézett, és látta, hogy ott áll előtte egy férfi+ kivont karddal a kezében.+ Józsué odament hozzá, és megkérdezte tőle: „A mi oldalunkon állsz, vagy az ellenségeinkén?” 14 A férfi így felelt: „Nem úgy van, ahogy gondolod. Jehova seregének a fejedelme vagyok.+” Erre Józsué meghajolt előtte, arccal a földre borult, és ezt kérdezte: „Mit akar mondani az én uram a szolgájának?” 15 Jehova seregének a fejedelme pedig így válaszolt Józsuénak: „Vedd le a sarudat a lábadról, mert szent az a hely, ahol állsz.” És Józsué azonnal így tett.+

6 Jerikó kapuit gondosan bezárták az izraeliták miatt. Senki nem mehetett se ki, se be.+

2 Jehova ekkor ezt mondta Józsuénak: „Kiszolgáltattam neked Jerikót, a királyát és a vitéz harcosait.+ 3 Közületek minden katona meneteljen a város körül, járják körül egyszer a várost. Így tegyetek hat napig. 4 Hét pap vigyen egy-egy kosszarvból készült kürtöt a láda előtt. A hetedik napon viszont hétszer kerüljétek meg a várost, a papok pedig fújják a kürtöket.+ 5 De amint azt halljátok, hogy a kosszarvból készült kürtöt hosszan fújják meg, az egész nép törjön ki hangos csatakiáltásban. Erre a város falai teljesen leomlanak majd.+ A nép ekkor menjen be, mindenki egyenesen előre.”

6 Józsué, Nún fia tehát összehívta a papokat, és ezt mondta nekik: „Vegyétek fel a szövetségládát, és hét pap vigyen egy-egy kosszarvból készült kürtöt Jehova ládája előtt.”+ 7 A népnek pedig ezt mondta: „Menjetek, és járjátok körül a várost. A felfegyverzett csapatok+ menjenek Jehova ládája előtt.” 8 És pontosan úgy, ahogy Józsué mondta a népnek, a hét pap, aki egy-egy kosszarvból készült kürtöt vitt Jehova előtt, ment, és fújta a kürtöket, Jehova szövetségládáját pedig utánuk vitték. 9 A felfegyverzett csapatok a kürtöt fújó papok előtt mentek, az utóvéd pedig a láda után, miközben a kürtök folyamatosan szóltak.

10 Józsué ezt parancsolta a népnek: „Ne kiáltsatok, és ne lehessen hallani a hangotokat, egy szó se hagyja el a szátokat. Azon a napon viszont, amikor azt mondom, hogy kiáltsatok, akkor kiáltsatok.” 11 Józsué körülvitette Jehova ládáját a város körül, és egyszer körüljárták a várost, majd visszamentek a táborba, és az éjszakát a táborban töltötték.

12 Másnap Józsué korán reggel felkelt, a papok pedig felvették Jehova ládáját,+ 13 és a hét pap, aki egy-egy kosszarvból készült kürtöt vitt, Jehova ládája előtt ment, és folyamatosan fújta a kürtöket. A felfegyverzett csapatok előttük mentek, az utóvéd pedig Jehova ládája után, miközben a kürtök folyamatosan szóltak. 14 A második napon is körbejárták egyszer a várost, majd visszatértek a táborba. És így tettek hat napon át.+

15 A hetedik napon pedig korán felkeltek, amikor hajnalodott, és ugyanígy körüljárták a várost, de most hétszer. Csak ezen a napon járták körül hétszer a várost.+ 16 Hetedszerre pedig a papok megfújták a kürtöket, és Józsué így szólt a néphez: „Kiáltsatok+, mert Jehova nektek adta a várost! 17 A város és minden, ami benne van, Jehováé, teljesen meg kell ezeket semmisíteni!+ Csak Ráháb+, a prostituált maradjon életben mindazokkal együtt, akik vele vannak a házban, mert elrejtette a férfiakat, akiket kiküldtünk.+ 18 Ti pedig tartsátok távol magatokat azoktól, amiket meg kell semmisíteni,+ nehogy sóvárogjatok utánuk, és elvegyetek belőlük,+ mert ezzel szerencsétlenséget* hoztok Izrael táborára,*+ és ezért el kell majd pusztítani azt. 19 De minden ezüst és arany, valamint minden rézből és vasból készült tárgy szent és Jehováé.+ Ezek mind Jehova kincsei közé kerüljenek.+”

20 A nép pedig kiáltott, amikor megfújták a kürtöket.+ Amint a nép meghallotta a kürtök hangját, és hangos csatakiáltásban tört ki, a falak teljesen leomlottak.+ Ezután a nép bement a városba, mindenki egyenesen előre, és elfoglalták a várost. 21 Mindent elpusztítottak, ami a városban volt. Karddal megölték a férfiakat és a nőket, a fiatalokat és az időseket, valamint a bikákat, a juhokat és a szamarakat.+

22 Józsué ezt mondta a két férfinak, aki kikémlelte a földet: „Menjetek be annak a prostituált nőnek a házába, és hozzátok ki onnan azt az asszonyt és mindenkit, aki hozzá tartozik, ahogy megesküdtetek neki.”+ 23 A fiatal kémek tehát bementek, és kihozták Ráhábot, az apját, anyját, testvéreit és mindenkit, aki hozzá tartozik. Igen, az egész családját kihozták,+ és elvitték őket egy helyre Izrael táborán kívül, anélkül hogy bántódásuk esett volna.

24 Akkor felgyújtották a várost, és elégettek mindent, ami benne volt. Csak az ezüstöt és az aranyat, valamint a rézből és vasból készült tárgyakat vitték Jehova házának a kincsei közé.+ 25 Józsué csak Ráhábot, a prostituáltat hagyta életben, valamint az asszony apjának a háznépét és mindenkit, aki hozzá tartozik.+ Ráháb mind a mai napig Izraelben lakik,+ mert elrejtette a férfiakat, akiket Józsué Jerikó kikémlelésére küldött.+

26 Józsué akkor esküt tett*: „Átkozott legyen az az ember Jehova előtt, aki hozzáfog, hogy felépítse ezt a várost, Jerikót! Elsőszülöttjének az élete árán rakja le az alapját, és legkisebb fiának az élete árán állítsa fel a kapuit!”+

27 Jehova Józsuéval volt,+ és az egész földön elterjedt a híre.+

7 Az izraeliták azonban hűtlenül bántak a pusztulásra szánt dolgokkal, mivel a Júda törzséből való Ákán+, aki Kármi fia, aki Zabdi fia, aki Zerah fia, elvett a pusztulásra szánt dolgokból.+ Ezért Jehova dühös lett az izraelitákra.+

2 Ezután Józsué kiküldött néhány férfit Jerikóból Aiba+, amely Bét-Aven közelében van, Bételtől+ keletre, és ezt mondta nekik: „Menjetek fel, és kémleljétek ki azt a földet.” A férfiak fel is mentek, és kikémlelték Ait. 3 Amikor visszatértek Józsuéhoz, ezt mondták neki: „Nem kell az egész népnek felmennie. Úgy 2000-3000 ember elég ahhoz, hogy legyőzze Ait. Kevesen vannak ott. Nem kell odaküldened az egész népet, mert csak kifárasztod őket.”

4 Így hát a népből mintegy 3000 férfi ment fel, de menekülniük kellett Ai emberei elől.+ 5 Ai emberei megöltek közülük 36 férfit, és a városkaputól egészen Sebárimig* üldözték őket, és még a lejtőn is vágták őket. A népnek pedig elszállt a bátorsága.*

6 Józsué és Izrael vénei erre megszaggatták a ruhájukat, arcra borultak Jehova ládája előtt, és port hintettek a fejükre. Ott voltak egészen estig. 7 És Józsué így szólt: „Ó, jaj, legfőbb Úr, Jehova! Miért hoztad el ezt a népet idáig, át a Jordánon? Azért, hogy kiszolgáltass minket az amoritáknak, és elpusztítsanak minket? Bárcsak megelégedtünk volna azzal, hogy ott maradunk a Jordán túloldalán*! 8 Bocsáss meg nekem, ó, Jehova! Mit mondhatnék most, hogy Izrael megfutamodott az ellenségei elől*? 9 Ha a kánaániták és annak a földnek az összes lakói hallanak erről, körülvesznek minket, és eltörlik nevünket a föld színéről. Mit fogsz tenni majd akkor a nagy nevedért?+”

10 Jehova így felelt Józsuénak: „Kelj fel! Miért borulsz arcra? 11 Vétkezett Izrael. Megszegték a szövetségemet+, melyről azt parancsoltam, hogy tartsák meg. Elvettek a pusztulásra szánt dolgokból,+ loptak+, és titokban a saját dolgaik közé tették azt.+ 12 Ezért az izraeliták nem tudnak majd szembeszállni az ellenségeikkel. Megfordulnak, és menekülni fognak az ellenségeik elől, mert pusztulásra lettek szánva. Nem leszek veletek, amíg meg nem semmisítitek magatok közt azt, ami pusztulásra van szánva!+ 13 Kelj fel, és szenteld meg a népet!+ Mondd meg nekik: »Szenteljétek meg magatokat holnapra, mert ezt mondja Jehova, Izrael Istene: ’Pusztulásra szánt dolog van köztetek, ó, Izrael! Nem tudtok szembeszállni az ellenségeitekkel, míg el nem távolítjátok magatok közül azt, ami pusztulásra van szánva. 14 Gyűljetek össze reggel törzsenként, és az a törzs, melyet Jehova kiválaszt,+ lépjen elő családonként, és az a család, melyet Jehova kiválaszt, lépjen elő háznépenként. Ezután lépjen ki minden férfi egyenként abból a háznépből, melyet Jehova kiválaszt. 15 És azt, akit kiválasztanak, akinél a pusztulásra szánt dolog van, égessék el,+ őt és mindenét, amije van, mert megszegte Jehova szövetségét,+ és gyalázatos dolgot követett el Izraelben.’«”

16 Józsué tehát másnap korán reggel fölkelt, és összehívta Izraelt törzsenként. És Júda törzsére esett a választás. 17 Akkor előállította Júda törzsének családjait, és a zerahiták+ családjára esett a választás. Majd amikor előállította a zerahiták családját, minden férfit külön-külön, Zabdi lett kiválasztva. 18 Végül, amikor előállította Zabdi háznépét, minden férfit egyenként, Ákánra esett a választás,+ Kármi fiára, aki Zabdi fia, aki pedig Zerah fia, Júda törzséből. 19 Ekkor Józsué így szólt Ákánhoz: „Fiam, kérlek, adj tiszteletet Jehovának, Izrael Istenének, és valld be neki a bűnödet. Mondd meg nekem, kérlek, mit tettél. Ne titkold el előlem.”

20 Ákán erre így felelt Józsuénak: „Igen, én vagyok az, aki vétkezett Jehova, Izrael Istene ellen, mivel a következőket tettem: 21 Amikor megláttam a zsákmány közt egy szép sineári+ díszruhát, valamint 200 sekel* ezüstöt és egy 50 sekel súlyú aranyrudat, vágytam rájuk, és elvettem azokat. Ott vannak elrejtve a sátramban a föld alatt. A pénz alul van.”

22 Erre Józsué férfiakat küldött a sátorhoz, azok pedig odaszaladtak. A ruha ott volt elrejtve a sátorban, a pénz pedig alatta volt. 23 Kivitték azokat a sátorból, odavitték Józsuéhoz és az összes izraelitához, és odatették Jehova elé. 24 Ekkor Józsué és egész Izrael fogta Ákánt+, Zerah fiát, az ezüstöt, a díszruhát és az aranyrudat+, a fiait, lányait, bikáit, szamarait, nyájait, a sátrát és mindenét, ami az övé volt, és elvitték Akor völgyébe+. 25 Józsué akkor így szólt: „Miért hoztál ránk szerencsétlenséget*?+ Jehova is szerencsétlenséget hoz rád a mai napon!” Erre egész Izrael megkövezte őket,+ és utána elégették őket.+ Így megkövezték mindegyiküket. 26 Azután nagy kőhalmot raktak fölé, amely a mai napig megvan. Ekkor Jehova haragja lecsillapodott.+ Ezek miatt hívják azt a helyet Akor* völgyének mind a mai napig.

8 Jehova ezután így szólt Józsuéhoz: „Ne félj, és ne rettegj!+ Vedd magad mellé az összes katonát, és menj fel Aiba. Kiszolgáltattam neked Ai királyát, a népét, a városát és a földjét.+ 2 Azt tegyétek Aival és a királyával, mint amit Jerikóval és a királyával tettetek.+ De a zsákmány és minden háziállat a tiétek lehet. Álljatok lesben a város mögött.”

3 Józsué tehát az összes katonával felment Ai ellen. Kiválasztott 30 000 vitéz harcost, és kiküldte őket éjjel. 4 Ezt parancsolta nekik: „Álljatok lesben a város mögött. Ne menjetek nagyon távol a várostól, és mindannyian legyetek készenlétben. 5 Én és mindazok, akik velem vannak, megközelítjük a várost. És amikor kijönnek ellenünk, mint ahogy korábban,+ menekülni fogunk előlük. 6 Amikor utánunk jönnek, elcsaljuk őket a várostól. Ezt fogják mondani: »Menekülnek előlünk, mint korábban!«+ Mi pedig menekülünk majd előlük. 7 Akkor ti keljetek föl a lesből, és vegyétek be a várost. Jehova, a ti Istenetek segítségével le fogjátok győzni. 8 És amint bevettétek a várost, gyújtsátok fel.+ Úgy tegyetek, ahogyan Jehova mondta. Ez a parancsom.”

9 Ezután Józsué kiküldte őket, felvonultak a leshelyre, és elfoglalták a helyüket Bétel és Ai között, Aitól nyugatra. Aznap éjjel Józsué a nép között töltötte az éjszakát.

10 Majd Józsué korán reggel felkelt, összegyűjtötte a csapatokat, és felment Izrael véneivel a nép élén Aiba. 11 Minden katona,+ aki vele volt, felvonult, és szemből közelítették meg a várost. Letáboroztak Aitól északra úgy, hogy egy völgy választotta el őket Aitól. 12 Közben Józsué kiválasztott mintegy 5000 embert, és lesbe állította+ őket Bétel+ és Ai között, a várostól nyugatra. 13 Az emberek tehát felállították a fő tábort a várostól északra,+ és az utóvédet a várostól nyugatra.+ Józsué aznap éjjel a völgybe ment.

14 Amikor Ai királya meglátta ezt, akkor a város férfiaival korán reggel sietve kiment, hogy megütközzön Izraellel egy helyen, mely a kietlen síkságra néz. De a király nem tudta, hogy lesben állnak ellene a város mögött. 15 Amikor Ai emberei megtámadták Józsuét és egész Izraelt, ők menekülni kezdtek a puszta felé vezető úton.+ 16 Erre Ai városában összehívták az egész népet, hogy vegyék üldözőbe őket. Miközben Józsuét üldözték, eltávolodtak a várostól. 17 Egyetlen férfi sem maradt Aiban és Bételben, aki ne ment volna ki Izrael után. Tárva-nyitva hagyták a városkapukat, és üldözőbe vették Izraelt.

18 Jehova ekkor ezt mondta Józsuénak: „Nyújtsd ki a kezedben lévő dárdát Ai felé,+ mert a segítségemmel legyőzöd!”+ Józsué tehát kinyújtotta a kezében lévő dárdát a város felé. 19 És amint kinyújtotta a kezét, a lesben állók gyorsan fölkeltek a helyükről, berontottak a városba, és elfoglalták. Azonnal lángba borították a várost.+

20 Amikor Ai emberei visszafordultak, látták, hogy a város füstje száll fel az ég felé, de nem volt erejük semerre sem menekülni. Ekkor a nép, amely a puszta felé menekült, az üldözői ellen fordult. 21 Amikor Józsué és egész Izrael látta, hogy a lesben állók elfoglalták a várost, és hogy felszáll a város füstje, megfordultak, és rátámadtak Ai embereire. 22 A többiek is kijöttek a városból ellenük, így Ai férfiai csapdába kerültek. Izraeliták voltak az egyik és a másik oldalukon is. Az izraeliták pedig vágták őket, míg nem maradt közülük egyetlen túlélő sem, és senki sem tudott elmenekülni.+ 23 De Ai királyát+ élve fogták el, és Józsué elé vitték.

24 Miután Izrael megölte Ai minden lakóját a pusztában, ahol üldözték őket, és mind egy szálig kardélre hányták őket, akkor egész Izrael visszafordult Aiba, és ott is mindenkit kardélre hánytak. 25 Azon a napon 12 000-en estek el, férfiak és nők, Ai összes lakosa. 26 Józsué nem tette le a kezét, melyben a dárdát kinyújtva tartotta,+ míg Ai összes lakosát meg nem ölték.+ 27 A városban lévő háziállatokat és a zsákmányt viszont megtartotta magának Izrael, ahogy Jehova parancsolta Józsuénak.+

28 Akkor Józsué felégette Ait, és nem maradt más belőle, csak egy romhalmaz,+ és ez így van mind a mai napig. 29 Ai királyát pedig oszlopra* akasztotta, és ott hagyta estig. Naplementekor Józsué parancsára levették a holttestet az oszlopról.+ Odadobták a városkapu bejáratához, és nagy kőhalmot raktak föléje, és ez a mai napig ott áll.

30 Ekkor történt, hogy Józsué az Ebál-hegyen+ felépített egy oltárt Jehovának, Izrael Istenének, 31 ahogyan Mózes, Jehova szolgája megparancsolta az izraelitáknak, és ahogyan le van írva a Mózes törvényének a könyvében+: „Készítsetek oltárt megmunkálatlan kövekből, melyekhez vasszerszám nem ért.”+ Égőáldozatokat és közösségi áldozatokat ajánlottak fel azon Jehovának.+

32 Majd Józsué felírta ott a kövekre a törvényt,+ mely a másolata volt annak, amelyet Mózes az izraeliták előtt írt.+ 33 Egész Izrael, a véneik, a bíróik és a vezetők a láda két oldalán álltak a lévita papok előtt, akik Jehova szövetségládáját hordozták. Az izraeliták is, és a köztük élő más nemzetekből valók is ott voltak.+ Ahogy Mózes, Jehova szolgája korábban megparancsolta,+ a nép egyik fele a Gerizim-hegy előtt, a másik fele pedig az Ebál-hegy+ előtt állt, hogy megáldják Izrael népét. 34 Azután felolvasta az egész törvényt,+ az áldást+ és az átkot+, pontosan úgy, ahogy le van írva a törvénykönyvben. 35 Mózes összes parancsát felolvasta Józsué Izrael egész gyülekezete előtt,+ a nők, a kisgyermekek és a köztük élő* más nemzetekből valók+ előtt.+ Egyetlen szó sem maradt ki.

9 Miután minden király, a hettiták, amoriták, kánaániták, periziták, hivviták és jebusziták,+ akik a Jordán nyugati oldalán voltak+ – a hegyvidékes területen, a Sefélán, végig a Nagy-tenger*+ mentén és a Libanon mellett –, meghallották, hogy mi történt, 2 szövetséget kötöttek, hogy együtt harcoljanak Józsué és Izrael ellen.+

3 Gibeon lakói+ is hallottak arról, mit tett Józsué Jerikóval+ és Aival+. 4 Ők okosak voltak, így hát ócska zsákokba útravalót tettek, és ezeket kopott, megrepedezett és foltozott bőr borostömlőkkel együtt a szamaraikra tették. 5 Elnyűtt, foltozott sarut húztak a lábukra, elhasznált ruhákat vettek fel, a kenyerük pedig száraz volt, és szétmorzsolódott. 6 Majd Józsuéhoz mentek a gilgáli táborba+, és ezt mondták neki és Izrael férfiainak: „Messziről jöttünk. Kössetek most velünk szövetséget.” 7 Izrael férfiai azonban ezt mondták a hivvitáknak+: „Lehet, hogy itt laktok a közelünkben. Hogyan köthetnénk hát szövetséget veletek?+” 8 Ők így válaszoltak Józsuénak: „A szolgáid* vagyunk.”

Ekkor Józsué ezt kérdezte tőlük: „Kik vagytok, és honnan jöttetek?” 9 Azok pedig így feleltek: „Nagyon messziről+ jöttek a te szolgáid Jehovának, a te Istenednek a neve miatt, mert hallottuk a hírét és mindazt, amit Egyiptomban tett+. 10 És azt is, amit az amoriták két királyával tett, akik a Jordán túloldalán* éltek, Szihonnal+, Hesbon királyával, és Óggal+, Básán királyával, aki Astarótban volt. 11 Ezért a véneink és az országunk lakói ezt mondták nekünk: »Vegyetek magatokhoz útravalót, és menjetek el, hogy találkozzatok velük. Mondjátok ezt nekik: ’A szolgáitok leszünk.+ Kössetek most velünk szövetséget.+’« 12 A kenyerünk, amit útravalónak hoztunk, még meleg volt aznap, amikor elindultunk hozzátok. És most láthatjátok, hogy száraz és szétmorzsolódott!+ 13 Ezek a bőr borostömlők még újak voltak, amikor megtöltöttük őket, most meg szét vannak repedezve.+ A ruháink és a saruink pedig elhasználódtak a hosszú úton.”

14 Akkor a férfiak szemügyre vették az útravalót*, de Jehovát nem kérdezték meg+. 15 Aztán Józsué békét és szövetséget kötött velük,+ hogy életben hagyja őket, a közösség fejedelmei pedig megesküdtek nekik.+

16 Három nappal azután, hogy megkötötték velük a szövetséget, megtudták, hogy ők a közelben, a szomszédságukban laknak. 17 Ekkor az izraeliták a harmadik napon útra keltek, és elmentek ezeknek az embereknek a városaiba, melyek a következők voltak: Gibeon+, Kefira, Beérót és Kirját-Jeárim+. 18 De az izraeliták nem támadtak rájuk, mert a közösség fejedelmei megesküdtek nekik Jehovára+, Izrael Istenére. Ekkor az egész közösség zúgolódni kezdett a fejedelmek ellen. 19 Erre a fejedelmek így szóltak az egész közösséghez: „Mivel megesküdtünk nekik Jehovára, Izrael Istenére, nem bánthatjuk őket. 20 Ezt fogjuk tenni: életben hagyjuk őket, hogy ne haragítsuk magunkra Istent az eskü miatt, melyet tettünk nekik.+” 21 A fejedelmek még hozzátették: „Életben hagyjuk őket, de mostantól fogva gyűjtsenek fát és húzzanak vizet az egész közösségnek.” Ezt ígérték nekik a fejedelmek.

22 Józsué erre odahívta őket, és megkérdezte tőlük: „Miért csaptatok be minket, ezt mondva: »Nagyon messze lakunk tőletek«, mikor valójában itt éltek közöttünk?+ 23 Mostantól fogva átkozottak lesztek,+ mindig rabszolgák lesztek, mivel fát fogtok gyűjteni és vizet fogtok húzni az én Istenem házának.” 24 Ők ezt felelték Józsuénak: „Azért tettünk így, mert szolgáidnak nyíltan megmondták, hogy Jehova, a te Istened megparancsolta Mózesnek, az ő szolgájának, hogy adja nektek az egész földet, és hogy irtsa ki a föld minden lakosát előletek.+ Mi pedig attól féltünk, hogy megöltök minket*.+ Ezért tettük ezt.+ 25 Most a kezedben vagyunk. Tedd velünk azt, amit jónak és helyesnek tartasz.” 26 És Józsué kiszabadította őket az izraeliták kezéből, és nem ölték meg őket. 27 Azon a napon Józsué elrendelte, hogy fahordással és vízhúzással szolgálják a közösséget+ és Jehova oltárát, azon a helyen, melyet Isten kiválaszt+. Ez a mai napig így van.+

10 Amikor Adoni-Cédek, Jeruzsálem királya meghallotta, hogy Józsué elfoglalta és elpusztította Ait, és úgy bánt Aival és a királyával+, ahogyan Jerikóval és a királyával+, valamint hogy Gibeon lakosai békét kötöttek Izraellel+, és velük maradtak, 2 nagyon megijedt+, mert Gibeon nagy város volt, akárcsak egy királyi város. Nagyobb volt, mint Ai+, és az ott lakó férfiak mind vitéz harcosok voltak. 3 Ezért Adoni-Cédek, Jeruzsálem királya a következő üzenetet küldte Hohámnak, Hebron+ királyának, Pirámnak, Jármut királyának, Jáfiának, Lákis királyának, és Debirnek, Eglon királyának+: 4 „Segítsetek nekem, és támadjuk meg Gibeont, mert békét kötött Józsuéval és az izraelitákkal+!” 5 Ekkor az amoriták+ öt királya – Jeruzsálem királya, Hebron királya, Jármut királya, Lákis királya és Eglon királya – összegyűlt a seregeivel, majd felvonultak és letáboroztak Gibeon ellen, hogy harcba szálljanak vele.

6 Ekkor Gibeon férfiai ezt üzenték Józsuénak, aki a gilgáli táborban+ volt: „Ne hagyd magukra* a rabszolgáidat!+ Gyere gyorsan! Ments meg minket, és segíts nekünk! Az amoriták összes királya, aki a hegyvidéken lakik, összegyűlt ellenünk!” 7 Józsué tehát felment Gilgálból az összes katonával és vitéz harcossal.+

8 Akkor Jehova ezt mondta Józsuénak: „Ne félj tőlük,+ mert kiszolgáltattam neked őket.+ Egyikük sem lesz képes szembeszállni veled.+” 9 Józsué elindult Gilgálból, és miután egész éjjel menetelt, rajtuk ütött. 10 Jehova összezavarta őket,+ és az izraeliták sokukat megölték Gibeonnál. Üldözték őket azon az úton, amely Bét-Horonba visz fel, és egészen Azekáig meg Makkedáig vágták őket. 11 Miközben menekültek Izrael elől, és Bét-Horon lejtőjén voltak, Jehova nagy jégdarabokat zúdított rájuk az égből egészen Azekáig, és meghaltak. Többen voltak, akik a jégesőtől haltak meg, mint akikkel az izraeliták kardja végzett.

13 És a nap nem mozdult, és a hold is állt, míg a nemzet meg nem büntette az ellenségeit. Mindez le van írva Jásár könyvében+. A nap pedig az ég közepén állt mozdulatlanul, és nem sietett lenyugodni úgy egy teljes napig. 14 Nem volt még egy olyan nap, amikor Jehova ilyen rendkívüli módon hallgatott volna egy ember szavára,+ sem azelőtt, sem azután, mert maga Jehova harcolt Izraelért+.

15 Ezután Józsué és egész Izrael visszatért a gilgáli táborba+.

16 Időközben ez az öt király elmenekült, és elrejtőzött a makkedai+ barlangban. 17 Majd jelentették Józsuénak: „Megtalálták az öt királyt elrejtőzve a makkedai+ barlangban.” 18 Józsué erre ezt mondta: „Gördítsetek nagy köveket a barlang szájához, és jelöljetek ki embereket, hogy őrizzék őket. 19 De a többiek ne álljanak meg. Üldözzétek az ellenségeiteket, és csapjatok le rájuk hátulról.+ Ne hagyjátok, hogy bejussanak a városaikba, mert Jehova, a ti Istenetek kiszolgáltatta őket nektek.”

20 Józsué és az izraeliták sokakat megöltek közülük, és szinte teljesen megsemmisítették őket, csak néhány túlélő maradt, akik elmenekültek a megerősített városokba. 21 Ezután az egész nép épségben visszatért a makkedai táborba Józsuéhoz. Senki sem mert egy szót sem szólni* az izraeliták ellen. 22 Józsué ezután így szólt: „Nyissátok ki a barlang száját, és hozzátok elém az öt királyt a barlangból.” 23 Oda is vitték hozzá a barlangból ezt az öt királyt: Jeruzsálem királyát, Hebron királyát, Jármut királyát, Lákis királyát és Eglon királyát.+ 24 Amikor kihozták ezeket a királyokat Józsué elé, Józsué összehívott minden izraelita férfit, és ezt mondta a katonák parancsnokainak, akik vele mentek: „Gyertek ide, és tegyétek a lábatokat ezeknek a királyoknak a tarkójára!” Odamentek hát, és a lábukat a királyok tarkójára tették.+ 25 Józsué ezután ezt mondta nekik: „Ne féljetek, és ne rettegjetek!+ Legyetek bátrak és erősek, mert ezt teszi Jehova minden ellenségetekkel, akik ellen harcoltok!+”

26 Majd Józsué lesújtott a királyokra, és megölte őket. Öt oszlopra* akasztotta őket, és ott függtek az oszlopokon estig. 27 Napnyugtakor Józsué megparancsolta, hogy vegyék le őket az oszlopokról,+ és dobják őket a barlangba, ahol elrejtőztek. Aztán nagy köveket tettek a barlang szájához, melyek a mai napig ott vannak.

28 Aznap Józsué elfoglalta és kardélre hányta Makkedát+. A királyát és minden ott élő embert* megölt, nem hagyott egyetlen túlélőt sem+. Úgy tett Makkeda+ királyával is, mint ahogyan Jerikó királyával.

29 Azután Józsué és egész Izrael továbbment Makkedából Libnába, és harcolt Libna+ ellen. 30 Jehova segítségével Izrael Libnát és a királyát is+ legyőzte. Kardélre hányta a várost, és megölt minden ott élő embert*. Egyetlen túlélőt sem hagytak benne. Úgy tettek annak királyával is, mint ahogyan Jerikó királyával.+

31 Ezután Józsué és egész Izrael továbbment Libnából Lákisba+, ott tábort ütött, és harcolt Lákis ellen. 32 Jehova segítségével Izrael legyőzte Lákist, bevették a második napon. Kardélre hányták a várost, és megöltek minden ott élő embert*,+ pontosan úgy, ahogy Libnával is tették.

33 Ekkor Hórám, Gézer+ királya felvonult, hogy Lákis segítségére siessen. Ám Józsué legyőzte őt és a népét, és egyetlen túlélőt sem hagyott közülük.

34 Aztán Józsué és egész Izrael továbbment Lákisból Eglonba+, ott tábort ütött, és harcolt Eglon ellen. 35 Még aznap bevették és kardélre hányták azt. Minden ott élő embert* megöltek azon a napon, pontosan úgy, ahogy Lákissal tették.+

36 Majd Józsué és egész Izrael felvonult Eglonból Hebronba+, és harcolt ellene. 37 Bevették, majd kardélre hányták azt a környező városokkal együtt, és megölték a királyát, valamint minden ott élő embert*. Nem hagytak egyetlen túlélőt sem. Józsué pontosan azt tette Hebronnal, mint Eglonnal, elpusztította, és minden ott élő embert* megölt.

38 Végül Józsué és egész Izrael Debirbe+ indult, hogy harcoljon ellene. 39 Bevette azt és az összes városát, és a királyát elfogták. Az ottaniakat kardélre hányták, minden ott élő embert* megöltek.+ Nem hagytak egyetlen túlélőt sem.+ Józsué úgy tett Debirrel és a királyával, mint Hebronnal, valamint Libnával és a királyával.

40 Józsué elfoglalta az egész hegyvidéket, a Negebet, a Sefélát+ és a lejtőket, és legyőzte azok összes királyát. Nem hagyott egyetlen túlélőt sem. Mindenkit megölt,+ ahogy Jehova, Izrael Istene megparancsolta.+ 41 Józsué legyőzött minden királyt Kádes-Barneától+ Gázáig+, és elfoglalta Gósen+ egész földjét Gibeonig+. 42 Egyetlen hadjárat során fogta el ezeket a királyokat, és foglalta el a földjüket, mert Jehova, Izrael Istene volt az, aki harcolt Izraelért+. 43 Ezután Józsué és egész Izrael visszatért a gilgáli táborba+.

11 Amint Jábin, Hácor királya meghallotta ezt, üzenetet küldött Jobábnak, Mádon királyának,+ továbbá Simron királyának, Aksáf királyának,+ 2 azoknak a királyoknak, akik az északi hegyvidéken, a Kinnerettől délre fekvő síkságon*, a Sefélán, valamint a nyugatra lévő Dór+ lankáin éltek. 3 Ezenkívül üzent a keleten és a nyugaton lévő kánaánitáknak+, az amoritáknak,+ hettitáknak, perizitáknak, a hegyvidéken élő jebuszitáknak és a Hermon+ lábánál, a Micpa földjén élő hivvitáknak+. 4 Kimentek hát a seregeikkel, rengeteg lóval és harci szekérrel. Olyan sokan voltak, mint a homokszemek a tengerparton. 5 Az összes király beleegyezett, hogy találkozzanak, elmentek Mérom vizeihez, és letáboroztak ott, hogy harcoljanak Izrael ellen.

6 Jehova ekkor így szólt Józsuéhoz: „Ne félj tőlük,+ mert holnap ilyenkor Izraelnek adom mindannyiukat levágva. A lovaik lábainak az inát vágjátok el,+ a szekereiket pedig égessétek el.” 7 Józsué ekkor az összes katonájával rajtuk ütött Mérom vizeinél. 8 Jehova segítségével Izrael legyőzte őket.+ Egészen a Nagy-Szidónig+ és Miszrefót-Maimig+, keletre pedig Micpe völgyéig üldözték őket. Addig vágták őket, míg egyetlen túlélő sem maradt.+ 9 Józsué ezután úgy tett velük, ahogy Jehova mondta neki: elvágta a lovaik lábainak az inát, és elégette a szekereiket.+

10 Aztán Józsué visszafordult, elfoglalta Hácort, és levágta karddal a királyát,+ Hácor ugyanis korábban ezeknek a királyságoknak az élén állt. 11 Kardélre hánytak mindenkit*. Megölték őket,+ és senkit sem hagytak életben+. Hácort pedig felgyújtotta. 12 Józsué elfoglalta ezeknek a királyoknak az összes városát, a királyaikat pedig legyőzte, és megölte karddal.+ Elpusztított mindenkit,+ ahogyan Mózes, Jehova szolgája parancsolta. 13 Azokat a városokat viszont, melyek dombon álltak, nem gyújtotta fel Izrael, kivéve Hácort. Ezt az egyet Józsué felgyújtotta. 14 Minden, ami ezekben a városokban volt, a háziállatok is, az izraeliták zsákmánya lett.+ De minden embert kardélre hánytak, és egy sem maradt közülük.+ Senkit sem hagytak életben.+ 15 Amit Jehova parancsolt Mózesnek, a szolgájának, azt Mózes pontosan továbbadta Józsuénak,+ és Józsué mindent úgy tett. Kivétel nélkül mindent megtett, amit Jehova Mózesnek parancsolt.+

16 Józsué elfoglalta ezt az egész földet, a hegyvidéket, az egész Negebet+, Gósen egész földjét, a Sefélát,+ az Arabát,+ Izrael hegyvidékét és annak Seféláját*, 17 a Szeirre néző Hálák-hegytől Baál-Gádig+, mely a Libanon völgyében van a Hermon-hegy+ lábánál. Minden ott élő királyt legyőzött, elfogott és megölt. 18 Józsué egész hosszú ideig hadakozott ezekkel a királyokkal. 19 Egyetlen város sem kötött békét az izraelitákkal, csak a Gibeonban lakó hivviták.+ A többit mind harccal foglalták el.+ 20 Jehova hagyta, hogy megmakacsolják magukat+, és háborút indítsanak Izrael ellen, azért, hogy irgalom nélkül elpusztítsa őket+. Meg kellett semmisíteni őket, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek.+

21 Ebben az időben irtotta ki Józsué az anákokat+ a hegyvidékről, Hebronból, Debirből, Anábból, valamint Júda és Izrael egész hegyvidékéről. A városaikkal együtt elpusztította őket.+ 22 Az anákok közül egy sem maradt az izraeliták földjén. Csak Gázában+, Gátban+ és Asdódban+ maradtak.+ 23 Józsué tehát elfoglalta az egész földet, pontosan úgy, ahogy Jehova Mózesnek ígérte.+ Ezután Józsué törzsenként felosztotta a földet Izraelnek örökségül.+ Ekkor véget értek a harcok ezen a földön.+

12 Ezek voltak ennek a földnek a királyai, akiket az izraeliták legyőztek a Jordán keleti oldalán, és akiknek a földjét elfoglalták az Arnon völgyétől+ a Hermon-hegyig+, és az egész Arabát keleten+: 2 Szihon,+ az amoriták királya, aki Hesbonban lakott, aki az Arnon völgyének+ szélén lévő Aróertől+ és a völgy közepétől uralkodott, ezenkívül Gileád fele is az ő területe volt egészen a Jabbók völgyéig, az ammoniták határáig. 3 Ő uralkodott az Araba keleti oldalán is egészen a Kinneret-tengerig*+, és egészen az Araba tengeréig, a Sós-tengerig*, a keleti oldalon, Bét-Jesimót irányában, délen pedig a Piszga+ lejtőinek a lábáig.

4 Továbbá elfoglalták Ógnak+, Básán királyának a területét is, aki egyike volt az utolsó refaitáknak+, és aki Astarótban és Edreiben lakott. 5 A Hermon-hegyen, Szalkában és egész Básánban+ uralkodott, egészen a gesúriak és a maákátiak+ határáig. Ezenkívül Gileád fele is az övé volt, Szihonnak, Hesbon királyának a területéig.+

6 Mózes, Jehova szolgája és az izraeliták legyőzték őket+, azután pedig Mózes, Jehova szolgája a rúbenitáknak, a gáditáknak és Manassé fél törzsének adta a földjüket birtokul+.

7 Józsué és az izraeliták ennek a földnek a következő királyait győzték le a Jordán nyugati oldalán, a Libanon+ völgyében lévő Baál-Gádtól+ egészen a Szeirre+ néző Hálák-hegyig+, ami után Józsué felosztotta a földet Izrael törzsei között,+ 8 a hegyvidéket, a Sefélát, az Arabát, a lejtőket, a pusztát és a Negebet,+ vagyis a hettiták, az amoriták,+ a kánaániták, a periziták, a hivviták és a jebusziták földjét:+

13 Józsué ekkor már idős volt, és közeledett a halála.+ Jehova ezért ezt mondta neki: „Megöregedtél, és nem sokáig élsz már, de még nagy terület maradt a földből, amit el kell foglalni*. 2 Ez maradt még hátra:+ a filiszteusok és a gesúriak+ egész vidéke 3 (a Nílus ágától,* mely Egyiptomtól keletre* van, északra egészen Ekron határáig; ezt a területet a kánaániták földjének tekintették)+, beleértve a filiszteusok öt fejedelmének+, a gázaiaknak, asdódiaknak,+ askeloniaknak,+ gátiaknak+ és az ekroniaknak+ a földjét; ezenfelül az avviták+ vidéke 4 délre; a kánaániták egész földje; Meára, mely a szidóniaké+, és a terület egészen Afékig, mely az amoriták határán fekszik; 5 a gebáliak+ földje és az egész Libanon kelet felé, a Hermon-hegy lábánál fekvő Baál-Gádtól Lebó-Hamátig*+; 6 az összes szidóninak+ a területe, akik a hegyvidéken laknak, a Libanontól+ Miszrefót-Maimig+. Én magam űzöm ki őket az izraeliták elől.+ Csak add ezt a területet Izraelnek örökségül, ahogy parancsoltam neked.+ 7 Oszd fel ezt a földet örökségül a kilenc törzs, valamint Manassé fél törzse között.+”

8 A másik fél törzzsel együtt a rúbeniták és a gáditák elfoglalták az örökségüket, melyet Mózes adott nekik a Jordán keleti oldalán, úgy, ahogy Mózes, Jehova szolgája kiosztotta nekik:+ 9 a területet Aróertől+ kezdve, mely az Arnon+ völgyének a szélén van, a várost, mely a völgy közepén van, és Medeba egész fennsíkját egészen Dibonig; 10 valamint a Hesbonban uralkodó Szihonnak, az amoriták királyának összes városát, felfele az ammoniták+ határáig; 11 továbbá Gileádot, a gesúriak és a maákátiak területét,+ az egész Hermon-hegyet és egész Básánt+, Szalkáig+; 12 és Óg egész királyi birodalmát Básánban, aki Astarótban és Edreiben uralkodott. (Ő volt az utolsó refaiták egyike.)+ Mózes legyőzte és kiűzte őket.+ 13 De az izraeliták nem űzték ki+ a gesúriakat és a maákátiakat. Gesúr és Maákát népe a mai napig Izrael között él.

14 Mózes csak a léviták törzsének nem adott örökséget.+ Ahogy Jehova, Izrael Istene megígérte nekik, ők a neki bemutatott tűzáldozatokat kapják örökségként.+

15 Majd Mózes örökséget adott a rúbeniták törzsének családonként. 16 Övék lett az a terület, mely az Arnon völgyének szélén fekvő Aróernél kezdődik, a völgy közepén fekvő város, az egész fennsík Medeba mellett; 17 Hesbon és annak összes városa+ a fennsíkon, Dibon, Bámót-Baál, Bét-Baál-Meon,+ 18 Jahác,+ Kedemót,+ Mefaát,+ 19 Kirjátaim, Sibma+ és a völgyben lévő hegyen fekvő Ceret-Sáhár, 20 Bét-Peór, a Piszga lejtői,+ Bét-Jesimót,+ 21 a fennsík összes városa, valamint Szihonnak, az amoriták királyának egész királyi birodalma, aki Hesbonban+ uralkodott. Mózes legyőzte őt+ és Midián fejedelmeit, Evit, Rékemet, Cúrt, Húrt és Rebát,+ akik Szihon vazallusai* voltak, és azon a földön éltek. 22 Bálámot,+ Beór fiát, a jóst+ is megölték az izraeliták azokkal együtt, akiket kardélre hánytak. 23 A rúbeniták határa a Jordán volt. Ez a terület volt a rúbeniták öröksége családonként, a városokkal és a hozzájuk tartozó településekkel együtt.

24 Mózes örökséget adott Gád törzsének is, a gáditáknak családonként. 25 Az ő területükhöz tartozott Jázer+, Gileád összes városa, az ammoniták+ földjének a fele Aróerig, amely Rabbával+ szemben van; 26 a terület Hesbontól+ Ramat-Micpéig és Betónimig, valamint Mahanaimtól+ Debir határáig; 27 a völgyben pedig Bét-Hárám, Bét-Nimra,+ Szukkót,+ Cáfon, Szihonnak, Hesbon királyának+ a királyi birodalmából megmaradt rész. A határuk a Jordán volt, a Kinneret-tenger*+ déli részétől a Jordán keleti oldala mentén. 28 Ez volt a gáditák öröksége családonként, a városokkal és a hozzájuk tartozó településekkel együtt.

29 Mózes Manassé fél törzsének is adott örökséget családonként.+ 30 Az ő területük lett Mahanaimtól+ fogva egész Básán, Ógnak, Básán királyának egész királyi birodalma, Jáir+ összes sátorfalva Básánban, 60 város. 31 Manassé fiának, Mákirnak+ a fiaié, Mákir fiainak a feléé lett családonként Gileád fele, Astarót meg Edrei+, Ógnak, Básán királyának a királyi birodalmában lévő városok.

32 Ezek voltak azok a területek, amelyeket Mózes nekik adott örökségül Moáb kietlen síkságán, a Jordán túloldalán, Jerikótól keletre.+

33 A léviták törzsének viszont nem adott Mózes örökséget.+ Jehova, Izrael Istene az ő örökségük, ahogy megígérte nekik.+

14 Ez lett az izraeliták öröksége Kánaán földjén, melyet Eleázár pap és Józsué, Nún fia, valamint Izrael törzseinek a nemzetségfői adtak nekik örökségül.+ 2 Az örökséget sorsvetés által kapták meg,+ ahogyan Jehova parancsolta Mózes által a kilenc és fél törzsnek+. 3 A másik két és fél törzsnek Mózes már odaadta az örökséget a Jordán túloldalán*.+ A lévitáknak viszont nem adott örökséget közöttük.+ 4 József leszármazottait két törzsbe sorolták,+ Manassé és Efraim törzsébe+. A lévitáknak nem adtak részt a földből, csak városokat+ lakóhelyül és a városokhoz tartozó legelőket az állataik és a javaik számára.+ 5 Az izraeliták tehát úgy osztották fel a földet, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek.

6 Azután Júda férfiai odamentek Józsuéhoz Gilgálban+, és Káleb+, a kenizita Jefunné fia ezt mondta neki: „Jól tudod, mit mondott Jehova+ Mózesnek, az igaz Isten emberének+ rólad és rólam Kádes-Barneánál+. 7 40 éves voltam, amikor Mózes, Jehova szolgája elküldött Kádes-Barneából, hogy kikémleljem a földet,+ és amikor visszatértem, őszintén elmondtam mindent, amit láttam*.+ 8 Bár a testvéreim, akik velem együtt mentek fel, elbátortalanították a népet,* én teljes szívből* követtem+ Jehovát, az én Istenemet. 9 Ezért Mózes megesküdött azon a napon: »A föld, amelyen jártál, végérvényesen a te és a fiaid öröksége lesz, mivel teljes szívből követted Jehovát,+ az én Istenemet.« 10 Jehova az ígéretéhez hűen+ életben tartott+ engem az alatt a 45 év alatt, mely azóta telt el, hogy Jehova ezt megígérte Mózesnek, amikor Izrael a pusztában vándorolt+. És még mindig élek, 85 éves vagyok. 11 Még ma is olyan erős vagyok, mint azon a napon, amikor Mózes elküldött. Ugyanannyi erőm van, mint akkor, tudok harcolni vagy bármi mást tenni. 12 Add hát nekem ezt a hegyvidéket, melyet Jehova ígért nekem azon a napon. Bár te is hallottad azon a napon, hogy anákok+ és nagy, megerősített városok vannak ott,+ de Jehova biztosan* velem lesz,+ és ki fogom űzni őket,+ ahogy Jehova megígérte.”

13 Ekkor Józsué megáldotta Kálebet, Jefunné fiát, és neki adta Hebront örökségül.+ 14 Ezért Hebron Kálebnek, a kenizita Jefunné fiának az öröksége a mai napig, mivel teljes szívből követte Jehovát, Izrael Istenét.+ 15 Hebront korábban Kirját-Arbának+ hívták. (Arba befolyásos ember volt az anákok között.) Ekkor véget értek a harcok ezen a földön.+

15 Az a föld, amelyet Júda törzsének osztottak ki*+ családonként, Edom+ határáig terjedt, a Cin pusztájáig, a Negeb déli határáig. 2 Déli határuk a Sós-tenger* végénél kezdődött, a déli öbölnél.+ 3 Aztán délre Akrabbim emelkedője+ felé folytatódott, átment a Cin pusztáján, majd délről felfelé húzódott Kádes-Barneáig+, Hecronon át fel Addárig, és elfordult Karka felé. 4 Majd továbbhúzódott Acmonig+, elért az Egyiptom-völgyig+, és a határ a tengernél* végződött. Ez volt a déli határuk.

5 A keleti határ a Sós-tenger* volt felfelé a Jordán végéig, és az északi szögletben a határ a tengeröbölnél volt, a Jordán végénél.+ 6 A határ felment Bét-Hoglához,+ áthaladt Bét-Araba+ északi részén, és felment Rúben fiának, Bohánnak a kövéig+. 7 Azután felment az Akor völgyében+ lévő Debirig, és északnak fordult Gilgál+ felé, mely a völgytől délre eső Adummim emelkedőjével szemben van. Majd a határ érintette Én-Semes+ vizeit, és a vége az Én-Rógelnél+ volt. 8 Onnan felment a Hinnom fiának völgye+ felé, a jebusziták+ városa, vagyis Jeruzsálem+ lejtőjének a déli oldaláig. És felment a határ a hegytetőre, mely a Hinnom-völggyel szemben van, nyugatra, és Refaim völgyének szélén, északra. 9 A határt a hegytetőtől Neftoah vizeinek forrásáig+ húzták meg, és az Efron-hegy mentén lévő városokig ért. Majd Baáláig húzták meg, vagyis Kirját-Jeárimig+. 10 A határ Baálánál nyugatnak fordult a Szeir-hegy felé, és továbbhaladt a Jeárim-hegy északi lejtőjéig, vagyis Keszalonig, és onnan lefelé tartott Bét-Semesig+, majd tovább Timnáig+. 11 A határ Ekron+ északi lejtőjéig tartott, és Sikkeronig húzták meg, onnan továbbhaladt a Baála-hegyig, majd Jabnéelig, és a tengernél ért véget.

12 A nyugati határ a Nagy-tengernél*+, annak partvidékénél volt. Ez volt Júda leszármazottainak a határa körös-körül, családonként.

13 Józsué adott egy részt Kálebnek+, Jefunné fiának Júda leszármazottai között, ahogy Jehova parancsolta neki, név szerint Kirját-Arbát (Arba volt Anák ősapja), vagyis Hebront+. 14 Káleb ezért kiűzte onnan Anák három fiát+: Sésait, Ahimánt és Talmait+. Ők Anák leszármazottai voltak. 15 Aztán felment onnan Debir+ lakosai ellen. (Debir neve azelőtt Kirját-Széfer volt.) 16 Káleb ekkor ezt mondta: „Annak a férfinak, aki csapást mér Kirját-Széferre, és elfoglalja azt, feleségül adom a lányomat, Akszát.” 17 És Otniel+, Kenáznak,+ Káleb testvérének a fia foglalta el azt. Káleb ezért neki adta feleségül a lányát, Akszát+. 18 Miközben a lány hazafelé tartott, unszolta a férjét, hogy kérjen az apjától földet. Aztán Aksza leszállt a szamárról*, Káleb pedig megkérdezte tőle: „Mit szeretnél?”+ 19 Ő ezt válaszolta: „Kérlek, adj nekem ajándékot*: mivel délen* adtál nekem földet, add nekem Gullót-Maimot* is.” Így hát Káleb neki adta Felső-Gullótot és Alsó-Gullótot.

20 Ez volt Júda törzsének az öröksége családonként.

21 A városok, melyek Júda törzsének a határán voltak Edom+ határa felé délre, a következők: Kabcéel, Éder, Jágur, 22 Kina, Dimóna, Adáda, 23 Kedes, Hácor, Jitnán, 24 Zif, Telem, Bealót, 25 Hácor-Hadatta, Kerijót-Hecron, vagyis Hácor, 26 Amám, Sema, Mólada,+ 27 Hacar-Gadda, Hesmon, Bét-Pelet,+ 28 Hacar-Suál, Beér-Seba,+ Bizjótia, 29 Baála, Ijim, Ecem, 30 Eltolád, Keszil, Horma,+ 31 Ciklág,+ Madmanna, Szanszanna, 32 Lebaót, Silhim, Ain és Rimmon+. Összesen 29 város, és azok települései.

33 A Sefélán+ volt Estáol, Córa,+ Asna, 34 Zanoah, Én-Gannim, Tappuah, Enám, 35 Jármut, Adullám,+ Szokó, Azeka,+ 36 Saáraim,+ Aditaim, Gedéra és Gederótaim*. 14 város, és azok települései.

37 Cenán, Hadása, Migdal-Gád, 38 Dileán, Micpe, Joktéel, 39 Lákis,+ Bockát, Eglon, 40 Kabbón, Lahmász, Kitlis, 41 Gederót, Bét-Dágon, Naáma és Makkeda+. 16 város, és azok települései.

42 Libna,+ Eter, Asán,+ 43 Jifta, Asna, Necib, 44 Keila, Akzib és Marésah. 9 város, és azok települései.

45 Ekron és a környező városok* és települések. 46 Ekrontól nyugatra minden, ami Asdód mellett van, és azok települései.

47 Asdód+ és a környező városok* és települések. Gáza+ és a környező városok és települések, egészen az Egyiptom-völgyig, a Nagy-tengerig* és a vidékéig.+

48 A hegyvidéken Sámir, Jattir,+ Szokó, 49 Danna, Kirját-Szanna, vagyis Debir, 50 Anáb, Estemó,+ Anim, 51 Gósen,+ Hólon és Giló+. 11 város, és azok települései.

52 Arab, Dúma, Esán, 53 Jánim, Bét-Tappuah, Aféka, 54 Humta, Kirját-Arba, vagyis Hebron,+ valamint Cior. 9 város, és azok települései.

55 Máon,+ Kármel, Zif,+ Jutta, 56 Jezréel, Jokdeám, Zanoah, 57 Kajin, Gibea és Timna+. 10 város, és azok települései.

58 Halhul, Bét-Cúr, Gedor, 59 Maárát, Bét-Anót és Eltekon. 6 város, és azok települései.

60 Kirját-Baál, vagyis Kirját-Jeárim+, valamint Rabba. 2 város, és azok települései.

61 A pusztában Bét-Araba+, Middin, Szekáka, 62 Nibsán, a Sóváros és Én-Gedi+. 6 város, és azok települései.

63 A jebuszitákat,+ akik Jeruzsálemben laktak,+ a Júda törzséből való férfiak nem tudták kiűzni,+ így hát a jebusziták Júda népével laknak Jeruzsálemben, mind a mai napig.

16 Az a föld, melyet József+ leszármazottai kaptak sorsvetéssel*+, a Jordán jerikói szakaszától a Jerikó keleti vizeinek a területéig terjedt, át a pusztán, mely Jerikótól Bétel+ hegyvidékéig nyúlik. 2 És folytatódott Bételtől, amely Lúzhoz tartozik, Atarótig, mely az arkiták határa, 3 aztán lement nyugat felé a jafletiták határáig, egészen Alsó-Bét-Horon+ határáig, és Gézerig+, majd a tengernél ért véget.

4 József leszármazottai,+ Manassé és Efraim, elfoglalták a földjüket.+ 5 Efraim leszármazottainak a határa családonként a következő volt: Az örökségük határa kelet felé Atarót-Addár+ volt, egészen Felső-Bét-Horonig+, 6 és a határ a tengerig húzódott. A határ északon Mikmetát+ volt, és kelet felé fordult Taánat-Siló irányába, aztán továbbhaladt kelet felé Jánoáig. 7 Jánoától Atarótig és Naáráig tartott, és elment Jerikóig+ és a Jordánig. 8 Tappuahtól+ a határ nyugat felé Kanah völgyéig húzódott, és a tengernél ért véget.+ Ez Efraim törzsének az öröksége családonként. 9 Ezenkívül Efraim leszármazottainak voltak még Manassé örökségén belül is beékelt városaik,+ illetve az övéik voltak ezeknek a városoknak a települései is.

10 A Gézerben lakó kánaánitákat viszont nem űzték ki,+ hanem a mai napig Efraim között laknak,+ és kényszermunkára fogták őket.+

17 Ezután a sorsvetés+ alapján Manassé+ törzsére került a sor, mert ő volt József elsőszülöttje+. Mivel Mákir+, Manassé elsőszülöttje, Gileád apja vitéz harcos volt, övé lett Gileád és Básán.+ 2 Majd a sorsvetés alapján Manassé többi leszármazottjára került a sor családonként: Abiézer+ fiaira, Hélek fiaira, Aszriel fiaira, Sikem fiaira, Héfer fiaira és Semida fiaira. Ők voltak Manassénak, József fiának a leszármazottai, a férfiak családonként.+ 3 Celofádnak,+ Héfer fiának, aki Gileád fia, aki Mákir fia, aki pedig Manassé fia, nem voltak fiai, csak lányai. Így hívták a lányait: Mahla, Noa, Hogla, Milka és Tirca. 4 Ők megjelentek Eleázár+ pap és Józsué, Nún fia, valamint a fejedelmek előtt, és ezt mondták: „Jehova volt az, aki megparancsolta Mózesnek, hogy adjon nekünk örökséget a testvéreink között.”+ Így hát Jehova parancsára örökséget kaptak apjuknak a testvérei között.+

5 Tíz rész jutott Manassénak Gileád és Básán földjén kívül, melyek a Jordán másik oldalán* vannak,+ 6 mivel Manassé lányai is kaptak örökséget a fiaival együtt. Manassé többi leszármazottja kapta Gileád földjét.

7 Manassé határa Ásertől Mikmetátig+ tartott, amely Sikemmel+ szemben van, és a határ délre* fordult, a felé a föld felé, ahol Én-Tappuah lakosai éltek. 8 Tappuah+ földje Manasséé lett, de Tappuah városa Manassé határán Efraim leszármazottaié volt. 9 A határ lement Kanah völgyéig, a völgy déli részéig. Manassé városai között Efraimnak is voltak városai,+ és Manassé határa a völgy északi részén volt, és a tengernél ért véget.+ 10 A déli rész Efraimé volt, az északi pedig Manasséé, és a tenger volt Manassé határa+. Északon elért* egészen Áserig, keleten pedig Issakárig.

11 Issakár és Áser területén belül a következő városok tartoztak Manasséhoz, a lakosokkal és a környező városokkal* együtt: Bét-Seán, Jibleám,+ Dór,+ Én-Dór,+ Taának+ és Megiddó. Három magaslat tartozott hozzá.

12 Manassé leszármazottai azonban nem tudták elfoglalni ezeket a városokat. A kánaániták makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy azon a földön lakjanak.+ 13 Amikor az izraeliták megerősödtek, nem űztek el minden kánaánitát,+ hanem kényszermunkára fogták őket+.

14 József leszármazottai ezt mondták Józsuénak: „Miért csak ilyen kis földet* adtál nekünk*?+ Mi sokan vagyunk, mert Jehova mindeddig megáldott bennünket.+” 15 Erre Józsué így felelt nekik: „Ha olyan sokan vagytok, menjetek fel az erdőbe, és irtsátok ki azt magatoknak a periziták+ és a refaiták+ földjén, mert Efraim hegyvidéke+ túl kicsi nektek.” 16 Ekkor József leszármazottai ezt mondták: „A hegyvidék nem elég nekünk, és a völgyben lakó összes kánaánitának vaspengékkel felszerelt harci szekerei*+ vannak, azoknak is, akik Bét-Seánban+ és a környező városokban* laknak, és azoknak is, akik Jezréel+ völgyében laknak.” 17 Józsué erre ezt mondta József házának, Efraimnak és Manassénak: „Sokan vagytok, és erősek. Nemcsak egy kis földet* fogtok kapni,+ 18 hanem tiétek lesz az egész hegyvidék+. Bár az egy erdős vidék, ki fogjátok irtani, és az lesz a területetek határa. Hiába vannak vaspengékkel felszerelt harci szekereik* a kánaánitáknak, és hiába erősek, ki fogjátok űzni őket.+”

18 Miután az izraeliták elfoglalták a földet,+ az egész közösség összegyűlt Silónál+, és felállították ott a találkozás sátrát+. 2 De az izraeliták közül még hét törzsnek nem osztották ki az örökségét. 3 Józsué ezért ezt mondta az izraelitáknak: „Meddig halogatjátok még, hogy bemenjetek a földre, melyet Jehova, az ősapáitok Istene adott nektek, és birtokba vegyétek azt+? 4 Válasszatok ki minden törzsből három férfit, hogy elküldjem őket. Menjenek, járják be azt a földet, és térképezzék fel az örökségük felosztásához, aztán jöjjenek vissza hozzám. 5 Osszák fel azt maguk között hét részre.+ Júda marad a területén délen,+ és József háza is marad a területén északon+. 6 Ti pedig készítsetek térképet a földről, hét részre osztva a területet, hozzátok ide nekem, és én sorsot vetek+ nektek Jehova, a mi Istenünk előtt. 7 A léviták nem kapnak örökséget köztetek,+ mert Jehova papsága az ő örökségük+. Gád, Rúben és Manassé fél törzse+ pedig a Jordán keleti oldalán már megkapta az örökségét, melyet Mózes, Jehova szolgája adott nekik.”

8 Miközben induláshoz készülődtek a férfiak, akiknek fel kellett térképezniük a földet, Józsué ezt parancsolta nekik: „Menjetek, járjátok be a földet, készítsetek térképet róla, és térjetek vissza hozzám, én pedig itt, Silóban, Jehova előtt sorsot fogok vetni nektek.”+ 9 Erre a férfiak elmentek, bejárták a földet, és egy könyvben térképet készítettek róla a városokkal együtt, hét részre osztva a területet. Azután visszatértek Józsuéhoz a táborba, Silóba. 10 Józsué pedig sorsot vetett+ nekik Silóban Jehova előtt, és kiosztotta a földet az izraelitáknak. Mindenki megkapta a maga részét.+

11 A sorsvetés alapján Benjámin törzsére került a sor, családonként. A sorsvetéssel nekik jutott terület Júda+ leszármazottai és József+ leszármazottai között volt. 12 Határuk északon a Jordánnál kezdődött, felment Jerikó+ északi lejtője felé, majd a hegyre nyugat felé, és továbbment Bét-Aven+ pusztájáig. 13 Onnan pedig a határ továbbment Lúz felé, elhaladt Lúz, vagyis Bétel+ déli lejtőjénél, majd lement Atarót-Addár+ felé a hegyen, mely Alsó-Bét-Horontól+ délre van. 14 És kijelölték a határt nyugaton, mely a Bét-Horonnal szemben lévő hegynél délre fordult. A határ Kirját-Baálnál, vagyis Kirját-Jeárimnál+, Júda egyik városánál ért véget. Ez a nyugati oldal.

15 A déli oldal Kirját-Jeárim szélénél kezdődött, és nyugat felé húzódott. A határ Neftoah vizeinek a forrása felé tartott.+ 16 Lement a hegy lábáig, mely Hinnom fiának a völgyével+ szemben van, Refaim+ völgyének az északi részén, és lement a Hinnom-völgybe, a jebusziták+ lejtőjének a déli oldaláig, majd az Én-Rógelig+. 17 Aztán észak felé húzták a határt Én-Semesig és Gelilótig, amely Adummim emelkedőjével+ szemben van, és lement Bohánnak+, Rúben fiának a kövéig+. 18 Továbbment az Araba előtti északi lejtő felé, majd lement az Arabáig. 19 És a határ Bét-Hogla+ északi lejtőjéig húzódott, a vége pedig a Sós-tenger*+ északi öblénél volt, a Jordán déli végénél. Ez volt a déli határ. 20 Keleten a Jordán volt a határ. Ez volt Benjámin leszármazottainak az öröksége családonként. Ez volt a határuk körben.

21 Benjámin törzsének a városai családonként ezek voltak: Jerikó, Bét-Hogla, Emek-Kecic, 22 Bét-Araba,+ Cemáraim, Bétel,+ 23 Avvim, Pára, Ofra, 24 Kefár-Ammóni, Ofni és Géba+. 12 város, és azok települései.

25 Gibeon,+ Ráma, Beérót, 26 Micpe, Kefira, Mócah, 27 Rékem, Jirpeél, Tarala, 28 Céla,+ Ha-Elef, a jebusziták városa, vagyis Jeruzsálem+, Gibea+ és Kirját. 14 város, és azok települései.

Ez volt Benjámin leszármazottainak az öröksége családonként.

19 A második sorsvetés+ alapján Simeonra került a sor, Simeon+ törzsére családonként. Az ő örökségük Júda örökségén belül volt.+ 2 Az örökségük volt Beér-Seba+ és Seba, Mólada,+ 3 Hacar-Suál,+ Bála, Ecem,+ 4 Eltolád,+ Betul, Horma, 5 Ciklág,+ Bét-Markabót, Hacar-Szúsza, 6 Bét-Lebaót+ és Sarúhen. 13 város, és azok települései. 7 Ain, Rimmon, Eter és Asán+. 4 város, és azok települései. 8 Övék volt az összes település, mely e városok körül helyezkedett el egészen Baálát-Beérig, a délen fekvő Rámáig. Ez volt Simeon törzsének az öröksége családonként. 9 Simeon leszármazottai a Júdának kiosztott területből kapták az örökségüket, mert Júdának túl nagy volt a területe. Ezért Simeon leszármazottai az ő örökségükön belül kaptak birtokot.+

10 Ezután a harmadik sorsvetés+ alapján Zebulon+ leszármazottaira került a sor családonként, és az örökségük határa egészen Száridig húzódott. 11 A határuk felment nyugatra Marealig, elért Dabbesetig, majd a völgyig, mely Jokneám előtt van. 12 Száridnál keletnek fordult Kiszlót-Tábor határáig, ezután Daberátig+ húzódott, és fel Jáfiáig. 13 Onnan keletre Gát-Héferig+, Ét-Kacinig és Rimmonig húzódott, és elment Neáig. 14 A határ északon elfordult Hannaton felé, és Jifta-El völgyénél ért véget. 15 Az övék volt még Kattát, Nahalál, Simron,+ Jidala és Betlehem+. 12 város, és azok települései. 16 Ez volt Zebulon leszármazottainak az öröksége családonként.+ Ezek voltak a városaik és azok települései.

17 A negyedik sorsvetés+ alapján Issakárra+ került a sor, Issakár leszármazottaira családonként. 18 Határuk Jezréel+, Keszullót, Sunem,+ 19 Hafáraim, Síón, Anahárat, 20 Rabbit, Kisjon, Ebec, 21 Remet, Én-Gannim,+ Én-Hadda és Bét-Paccéc volt. 22 A határ a Táborig+, Sahacimáig és Bét-Semesig húzódott, és a Jordánnál ért véget. 16 város, és azok települései. 23 Ez volt Issakár törzsének az öröksége családonként,+ a városok és azok települései.

24 Azután az ötödik sorsvetés+ alapján Áser+ törzsére került a sor családonként. 25 Az ő határuk Helkát,+ Háli, Beten, Aksáf, 26 Allammélek, Amád és Misál volt. Nyugaton a Kármelig+ és Sihór-Libnátig tartott, 27 és visszafordult kelet felé Bét-Dágonig, elért Zebulonig, Jifta-El völgyének az északi részéig, Bét-Emekig, Neiélig, és balra Kabulig, 28 majd továbbment Ebronig, Rehobig, Hammonig, Kanahig, és egészen Nagy-Szidónig+. 29 Ezután visszafordult a határ Ráma felé, egészen Tírusz+ megerősített városáig. Majd a határ ment visszafelé Hósa irányába, és a tengernél ért véget, ahol Akzib, 30 Umma, Afék+ és Rehob+ volt. 22 város, és azok települései. 31 Ez volt Áser törzsének az öröksége családonként.+ Ezek voltak a városai és azok települései.

32 A hatodik sorsvetés+ alapján Naftali leszármazottaira került a sor, Naftali leszármazottaira családonként. 33 Határuk Heleftől, a Caánannimban+ lévő nagy fától Adámi-Nekeben és Jabnéelen át egészen Lakkumig ment, majd a Jordánnál ért véget. 34 Visszafelé, nyugati irányban a határ Aznót-Tábor felé ment, és onnan fel Hukkók felé, majd elért délen Zebulonig, nyugaton Áserig, keleten pedig, a Jordánnál, Júdáig. 35 A megerősített városok ezek voltak: Ciddim, Cér, Hammat,+ Rakkat, Kinneret, 36 Adáma, Ráma, Hácor,+ 37 Kedes,+ Edrei, Én-Hácor, 38 Jiron, Migdal-El, Hórem, Bét-Anát és Bét-Semes+. 19 város, és azok települései. 39 Ez volt Naftali törzsének az öröksége családonként,+ a városok és azok települései.

40 A hetedik sorsvetés+ alapján Dán+ törzsére került a sor családonként. 41 Örökségük határa volt Córa+, Estáol, Ír-Semes, 42 Saálabbin,+ Ajjalon,+ Jitla, 43 Elon, Timna,+ Ekron,+ 44 Elteké, Gibbeton,+ Baálát, 45 Jehud, Bene-Berák, Gát-Rimmon,+ 46 Me-Jarkon és Rakkon, és a határ Joppé+ előtt húzódott. 47 Dán területe azonban túl kicsi volt a törzsnek.+ Így felvonultak és harcoltak Lesem+ ellen, majd elfoglalták és kardélre hányták. Aztán birtokba vették, letelepedtek ott, és elnevezték Lesemet Dánnak, az ősapjuk, Dán után.+ 48 Ez volt Dán törzsének az öröksége családonként. Ezek voltak a városai és azok települései.

49 Ezzel befejezték a föld felosztását, és mindenki megkapta az örökségét. Ezután az izraeliták örökséget adtak maguk közt Józsuénak, Nún fiának. 50 Ahogy Jehova parancsolta, neki adták azt a várost, melyet kért, Timnát-Szerahot+ Efraim hegyvidékén. Józsué újjáépítette a várost, és letelepedett ott.

51 Ezek voltak az örökségek, melyeket Eleázár pap és Józsué, Nún fia, valamint az Izrael törzseinek a nemzetségfői sorsvetéssel kiosztottak+ Silóban+ Jehova előtt, a találkozás sátrának a bejáratánál+. Ezzel befejezték a föld felosztását.

20 Majd Jehova így szólt Józsuéhoz: 2 „Mondd meg az izraelitáknak: »Válasszátok ki a menedékvárosokat+, melyekről beszéltem nektek Mózes által, 3 hogy oda menekülhessen, aki nem szándékosan, vagyis véletlenül* öl embert*. Ezekben a városokban találhattok menedékre a vérbosszuló+ elől. 4 Aki embert ölt, meneküljön az egyik ilyen városba,+ álljon a város kapujába+, és mondja el az ügyét a város véneinek. Ők fogadják be a városba, adjanak neki helyet, és lakjon velük. 5 Ha a vérbosszuló üldözőbe veszi azt, aki embert ölt, akkor ne szolgáltassák ki a vérbosszulónak, mert véletlenül* ölte meg az embertársát, és nem gyűlölte őt azelőtt.+ 6 Maradjon abban a városban, míg a közösség nem tárgyalja az ügyét,+ és míg meg nem hal az akkori főpap+. Ezután, aki embert ölt, visszatérhet a városba, ahonnan elmenekült. Bemehet a városába és a házába.+«”

7 Szentnek nyilvánították* tehát Kedest+ Galileában, Naftali hegyvidékén, Sikemet+ Efraim hegyvidékén és Kirját-Arbát+, vagyis Hebront Júda hegyvidékén. 8 A Jordán vidékén, Jerikótól keletre, kiválasztották Rúben törzséből Bécert+ a fennsík pusztáján, Gád törzséből Rámótot+ Gileádban, Manassé+ törzséből pedig Golánt+ Básánban.

9 Ezek voltak a városok, melyeket kijelöltek az izraelitáknak és a köztük élő bevándorlóknak, hogy oda menekülhessen bárki,+ aki nem szándékosan öl meg valakit*, és hogy meg ne ölje a vérbosszuló, míg a közösség nem tárgyalta az ügyét+.

21 A léviták nemzetségfői odamentek Eleázár paphoz+ és Józsuéhoz, Nún fiához, valamint Izrael törzseinek a nemzetségfőihez, 2 és ezt mondták nekik Silóban+, Kánaán földjén: „Jehova megparancsolta Mózes által, hogy adjanak nekünk városokat, amelyekben lakhatunk, és kapjuk meg a hozzájuk tartozó legelőket is a háziállatainknak.+” 3 Jehova parancsára tehát az izraeliták az örökségükből odaadták a lévitáknak a következő városokat+ és azok legelőit.+

4 Sorsvetés alapján a kehátiták+ családjaira került a sor, és 13 város jutott sorsvetéssel* Júda+ törzséből, Simeon+ törzséből és Benjámin+ törzséből azoknak a lévitáknak, akik Áron pap leszármazottai voltak.

5 A többi kehátitának 10 várost osztottak ki* Efraim+ törzsének, Dán törzsének és Manassé+ fél törzsének a családjaitól.

6 A gersonitáknak+ 13 várost osztottak ki Issakár törzsének, Áser törzsének és Naftali törzsének a családjaitól, valamint Manassé fél törzsének a családjaitól Básánban+.

7 A méráritáknak+ 12 város jutott Rúben törzséből, Gád törzséből és Zebulon törzséből.+

8 Az izraeliták tehát sorsvetéssel a következő városokat adták a legelőikkel együtt a lévitáknak, ahogy Jehova megparancsolta Mózes által+.

9 Júda törzséből és Simeon törzséből ezeket a név szerint megemlített városokat adták oda,+ 10 és Áron fiai közül a kehátita lévita családok kapták meg azokat, mivel rájuk esett az első sorsvetés. 11 Nekik adták Kirját-Arbát+ (Arba volt Anák ősapja), vagyis Hebront+ Júda hegyvidékén, a körülötte levő legelőkkel. 12 A város mezejét és településeit azonban Kálebnek, Jefunné fiának adták.+

13 Áron pap fiainak adták a legelőivel együtt Hebront+, ahol menedékre lelt az, aki embert ölt,+ továbbá Libnát+ és a legelőit, 14 Jattirt+ és a legelőit, Estemoát+ és a legelőit, 15 Hólont+ és a legelőit, Debirt+ és a legelőit, 16 Aint+ és a legelőit, Juttát+ és a legelőit, valamint Bét-Semest és a legelőit. Ebből a két törzsből 9 várost.

17 Benjámin törzséből Gibeont+ és a legelőit, Gébát és a legelőit,+ 18 Anatótot+ és a legelőit, valamint Almont és a legelőit. 4 várost.

19 Áron pap leszármazottai összesen 13 várost kaptak, a legelőikkel együtt.+

20 A többi kehátita lévita család Efraim törzséből kapott városokat sorsvetéssel. 21 Nekik adták Efraim hegyvidékén a legelőivel együtt Sikemet+, ahol menedékre lelt az, aki embert ölt,+ továbbá Gézert+ és a legelőit, 22 Kibcaimot és a legelőit, valamint Bét-Horont+ és a legelőit. 4 várost.

23 Dán törzséből Eltekét és a legelőit, Gibbetont és a legelőit, 24 Ajjalont+ és a legelőit, valamint Gát-Rimmont és a legelőit. 4 várost.

25 Manassé fél törzséből pedig Taánakot+ és a legelőit, valamint Gát-Rimmont és a legelőit. 2 várost.

26 A többi kehátita család összesen 10 várost kapott, a legelőikkel együtt.

27 A gersonita+ lévita családok a következő városokat kapták a legelőikkel együtt Manassé fél törzséből: a Básánban fekvő Golánt,+ ahol menedékre lelt az, aki embert ölt, valamint Beésterát. 2 várost.

28 Issakár törzséből+ Kisjont és a legelőit, Daberátot+ és a legelőit, 29 Jármutot és a legelőit, valamint Én-Gannimot és a legelőit. 4 várost.

30 Áser törzséből+ Misált és a legelőit, Abdont és a legelőit, 31 Helkátot+ és a legelőit, valamint Rehobot+ és a legelőit. 4 várost.

32 Naftali törzséből megkapták a legelőivel együtt Galileában Kedest+, ahol menedékre+ lelt az, aki embert ölt, továbbá Hammot-Dórt és a legelőit, valamint Kartánt és a legelőit. 3 várost.

33 A gersoniták összesen 13 várost kaptak, a legelőikkel együtt.

34 A többi lévita, a mérárita+ családok kapták Zebulon törzséből+ Jokneámot+ és a legelőit, Kartát és a legelőit, 35 Dimnát és a legelőit, valamint Nahalált+ és a legelőit. 4 várost.

36 Rúben törzséből Bécert+ és a legelőit, Jahácot és a legelőit,+ 37 Kedemótot és a legelőit, valamint Mefaátot és a legelőit. 4 várost.

38 Gád törzséből+ megkapták a legelőivel együtt Gileádban Rámótot+, ahol menedékre lelt az, aki embert ölt, továbbá Mahanaimot+ és a legelőit, 39 Hesbont+ és a legelőit, valamint Jázert+ és a legelőit. Összesen 4 várost.

40 A többi lévita családnak, a méráritáknak összesen 12 várost osztottak ki.

41 Az izraeliták területén a léviták összesen 48 várost kaptak, a legelőikkel együtt.+ 42 Mindegyik várost legelő vette körül. Így volt ez mindegyik várossal.

43 Jehova tehát Izraelnek adta azt az egész földet, amelyet esküvel az ősapáiknak ígért,+ ők pedig birtokba vették,+ és letelepedtek ott. 44 Sőt, Jehovának köszönhetően biztonságban voltak minden oldalról, pontosan úgy, ahogy megesküdött+ az ősapáiknak, és egyetlen ellenségük sem tudott szembeszállni velük+. Jehova minden ellenségüket kiszolgáltatta nekik.+ 45 Egyetlen ígéret* sem hiúsult meg mindabból a jóból, amit Jehova ígért Izrael házának. Mind valóra vált.+

22 Ekkor Józsué összehívta a rúbenitákat, a gáditákat és Manassé fél törzsét, 2 és ezt mondta nekik: „Megtettetek mindent, amit Mózes, Jehova szolgája parancsolt nektek,+ és engedelmeskedtetek minden parancsomnak+. 3 Nem hagytátok el a testvéreiteket egészen mostanáig, mind a mai napig,+ és engedelmeskedtetek Jehova, a ti Istenetek parancsának+. 4 A testvéreitek Jehovának, a ti Isteneteknek köszönhetően már biztonságban vannak, ahogy ígérte nekik.+ Menjetek hát haza, és térjetek vissza arra a földre, melyet Mózes, Jehova szolgája adott nektek a Jordán túloldalán*.+ 5 Csak nagyon vigyázzatok, hogy megtartsátok a parancsot és a törvényt, melyet Mózes, Jehova szolgája parancsolt nektek.+ Szeressétek Jehovát, a ti Isteneteket,+ mindig az ő útján járjatok,+ tartsátok meg a parancsait,+ ragaszkodjatok hozzá,+ és szolgáljátok őt+ teljes szívetekkel és teljes lelketekkel*+.”

6 Józsué ekkor megáldotta és elküldte őket, és ők visszamentek a lakóhelyükre. 7 Manassé fél törzsének Mózes adott örökséget Básánban,+ a másik fél törzsnek pedig Józsué adott földet a testvéreikkel együtt a Jordán nyugati oldalán+. Amikor Józsué hazaküldte őket, megáldotta őket, 8 és ezt mondta nekik: „Térjetek haza nagy vagyonnal, sok állattal, ezüsttel, arannyal, rézzel és vassal, és rengeteg ruhával.+ A testvéreitekkel együtt vegyétek el a részeteket az ellenségeitektől szerzett zsákmányból+.”

9 Ezután a rúbeniták, a gáditák és Manassé fél törzse otthagyta a többi izraelitát Silóban, amely Kánaán földjén van. Visszatértek Gileád földjére+, a saját földjükre, ahol letelepedtek, ahogy Jehova Mózes által parancsolta.+ 10 Amikor a Jordán vidékére értek, amely Kánaán földjén van, akkor a rúbeniták, a gáditák és Manassé fél törzse épített egy szembetűnően nagy oltárt a Jordán mellett. 11 Később a többi izraelita meghallotta,+ hogy ezt mondják: „Nézzétek! A rúbeniták, a gáditák és Manassé fél törzse oltárt épített Kánaán földjének a határán, a Jordán vidékén, a mi oldalunkon.” 12 Amikor az izraeliták ezt meghallották, az egész közösségük összegyűlt Silóban+, hogy hadba induljon ellenük.

13 Akkor az izraeliták elküldték Fineást+, Eleázár pap fiát a rúbenitákhoz, a gáditákhoz és Manassé fél törzséhez Gileád földjére. 14 Vele ment tíz fejedelem, Izrael mindegyik törzséből egy nemzetségfő. Mindegyikük nemzetségfő volt Izrael nagycsaládjai* között.+ 15 Amikor eljutottak a rúbenitákhoz, a gáditákhoz és Manassé fél törzséhez Gileád földjére, ezt mondták nekik:

16 „Ezt mondja Jehova egész közössége: »Micsoda hűtlenséget+ követtetek el Izrael Istene ellen? Elfordultatok ma Jehovától, nem követitek őt, mert oltárt építettetek magatoknak, és fellázadtatok Jehova ellen.+ 17 Talán nem volt elég az a vétek, amelyet Peórnál követtünk el? A mai napig sem tisztultunk meg belőle, noha csapás érte Jehova közösségét+. 18 Most meg el akartok fordulni Jehovától, hogy ne kövessétek?! Ha ti fellázadtok ma Jehova ellen, akkor ő holnap Izrael egész közösségére lesz dühös+. 19 Ha azért tettétek ezt, mert tisztátalan a földetek, akkor jöjjetek át Jehova földjére+, ahol Jehova hajléka+ áll, és telepedjetek le köztünk. Csak ne lázadjatok Jehova ellen, és ne tegyetek minket is lázadókká azzal, hogy oltárt építetek magatoknak a mi Istenünk, Jehova oltárán kívül.+ 20 Amikor Ákán+, Zerah fia hűtlenül bánt a pusztulásra szánt dolgokkal, vajon nem Izrael egész közösségére haragudott meg Isten?+ Ákán pedig nem egyedül halt meg a vétkéért!+«”

21 Erre a rúbeniták, a gáditák és Manassé fél törzse beszéltek Izrael ezredparancsnokaival*, és így feleltek nekik:+ 22 „Istenek Istene, Jehova!* Istenek Istene, Jehova!+ Ő tudja, és Izrael is megtudja. Ha lázadtunk Jehova ellen, és hűtlenek voltunk hozzá, akkor ne mentsen meg minket Isten ezen a napon. 23 Ha azért építettünk magunknak oltárt, hogy elforduljunk Jehovától, és ne kövessük őt, és égőáldozatot, gabonaáldozatot meg közösségi áldozatot mutassunk be azon, akkor büntessen meg minket Jehova.+ 24 De mi nem ezért építettük az oltárt. Arra gondoltunk, hogy egy napon majd a fiaitok így szólnak a mi fiainkhoz: »Mi közötök nektek Jehovához, Izrael Istenéhez? 25 Jehova a Jordánt jelölte ki, hogy határ legyen köztünk és köztetek, vagyis köztünk és a rúbeniták meg a gáditák között. Semmi közötök Jehova dolgaihoz.« És a fiaitok nem fogják engedni, hogy a fiaink imádják* Jehovát.

26 Ezért ezt mondtuk: »Mindenképpen építsünk egy oltárt, de ne azért, hogy égőáldozatot vagy másmilyen áldozatot mutassunk be rajta, 27 hanem hogy tanúsítsa nekünk és nektek,+ valamint a leszármazottainknak*, hogy szolgálni fogjuk Jehovát, és égőáldozatokat, közösségi áldozatokat és más áldozatokat mutatunk be.+ És a fiaitok ne mondhassák majd egy napon a fiainknak: ’Nincs közötök Jehova dolgaihoz.’« 28 Ezért ezt mondtuk: »Ha egyszer ezt mondanák nekünk és a leszármazottainknak*, akkor majd ezt feleljük nekik: ’Nézzétek meg Jehova oltárának a mását, melyet ősapáink készítettek, nem azért, hogy égőáldozatot vagy másmilyen áldozatot mutassanak be rajta, hanem hogy a tanúnk legyen.’« 29 El sem tudjuk képzelni, hogy fellázadjunk Jehova ellen, elforduljunk ma Jehovától, és ne kövessük őt,+ és hogy Jehova Istenünk oltárán kívül, mely a hajlék előtt van, olyan oltárt építsünk, amelyen égőáldozatot, gabonaáldozatot vagy másmilyen áldozatot mutatunk be!+”

30 Amikor Fineás pap, a közösség fejedelmei és Izrael ezredparancsnokai*, akik vele voltak, meghallották, amit Rúben, Gád és Manassé leszármazottai mondtak, örültek.+ 31 Fineás, Eleázár pap fia ezért ezt mondta Rúben, Gád és Manassé leszármazottainak: „Ma megtudtuk, hogy köztünk van Jehova, mivel nem voltatok hűtlenek Jehovához. Most kiszabadítottátok az izraelitákat Jehova kezéből.”

32 Erre Fineás, Eleázár pap fia és a fejedelmek visszatértek a Gileád földjén lévő rúbenitáktól és gáditáktól Kánaán földjére, és hírt vittek a többi izraelitának. 33 És az izraelitáknak tetszett, amit hallottak. Áldották Istent, és szóba sem jött többé, hogy harcba vonulnak a rúbeniták és a gáditák ellen, és hogy elpusztítják azt a földet, melyen laknak.

34 A rúbeniták és a gáditák pedig nevet adtak az oltárnak,* mivel ahogy mondták: „Ez a tanúnk, hogy Jehova az igaz Isten.”

23 Sok nappal azután, hogy Jehovának köszönhetően Izrael már biztonságban volt,+ mivel megmentette őket a körülöttük lévő ellenségeiktől, és amikor Józsué már idős volt, és közeledett a halála,+ 2 Józsué összehívta egész Izraelt,+ annak véneit, főit, bíráit és vezetőit,+ és ezt mondta nekik: „Én már megöregedtem, és idős vagyok. 3 A saját szemetekkel láttátok mindazt, amit Jehova, a ti Istenetek tett értetek ezekkel a nemzetekkel, mivel Jehova, a ti Istenetek volt az, aki harcolt értetek.+ 4 Azt a földet is kijelöltem sorsvetéssel*+ a törzseiteknek örökségül, ahol a nemzetek még ott laknak,+ ahogy azt a földet is, melyeknek a nemzeteit elpusztítottam,+ a Jordántól a Nagy-tengerig* a nyugati oldalon*. 5 Jehova, a ti Istenetek volt az, aki elüldözte ezeket a nemzeteket előletek,+ és ő űzte ki őket nektek. Jehova, a ti Istenetek megígérte, hogy a tiétek lesz a földjük, és ti birtokba is vettétek azt.+

6 Most pedig legyetek nagyon bátrak, hogy megtartsátok és megtegyétek mindazt, ami Mózes törvényének a könyvében+ le van írva, és soha ne térjetek el attól se jobbra, se balra+. 7 Ne tartsatok kapcsolatot azokkal a nemzetekkel,+ melyek itt maradtak veletek. Az isteneik nevét még csak ne is említsétek,+ ne esküdjetek azokra, ne szolgáljátok őket, és ne hajoljatok meg előttük+. 8 Jehovához, a ti Istenetekhez viszont ragaszkodjatok,+ ahogyan eddig a napig is tettétek. 9 Jehova nagy és hatalmas nemzeteket fog kiűzni előletek.+ Egyetlen ember sem tudott szembeszállni veletek mind e mai napig.+ 10 Egyetlen férfi közületek ezret űz el,+ mert Jehova, a ti Istenetek az, aki harcol értetek,+ ahogyan megígérte nektek.+ 11 Mindig ügyeljetek arra,*+ hogy szeressétek Jehovát, a ti Isteneteket+.

12 De ha elfordultok Istentől, és ragaszkodtok azokhoz, akik itt maradtak ezekből a nemzetekből,+ ha házassági szövetségre+ léptek velük és kapcsolatot tartotok velük, ők pedig veletek, 13 tudjátok meg, hogy akkor Jehova, a ti Istenetek nem fogja többé kiűzni ezeket a nemzeteket nektek.+ Kelepcévé és csapdává válnak a számotokra, korbáccsá az oldalatokban+ és tövissé a szemetekben, míg ki nem vesztek erről a jó földről, melyet Jehova, a ti Istenetek adott nektek.

14 Nézzétek, hamarosan meghalok*. Ti pedig nagyon jól tudjátok, hogy egyetlen szó sem maradt beteljesületlenül mindabból a jóból, amit Jehova, a ti Istenetek ígért nektek. Mind beteljesült rajtatok. Egyetlen szó sem maradt beteljesületlenül.+ 15 Ahogy mindaz a jó, amit Jehova, a ti Istenetek ígért nektek, beteljesült rajtatok,+ úgy Jehova rátok fogja zúdítani az összes csapást is, melyet ígért,* és kipusztít titeket erről a jó földről, melyet Jehova, a ti Istenetek adott nektek.+ 16 Ha megszegitek Jehovának, a ti Isteneteknek a szövetségét, melyről azt parancsolta, hogy tartsátok meg, és ha elmentek, és más isteneknek szolgáltok, és meghajoltok előttük, akkor Jehova dühös lesz rátok,+ és hamar kivesztek arról a jó földről, melyet adott nektek.+”

24 Józsué ezután egybegyűjtötte Izrael összes törzsét Sikembe, és összehívta Izrael véneit, főit, bíráit és vezetőit,+ és azok odaálltak az igaz Isten elé. 2 Józsué pedig így szólt az egész néphez: „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Ősapáitok+ – többek között Táré, Ábrahámnak és Náhornak az apja – régen a folyó* túloldalán éltek,+ és más isteneket szolgáltak+.

3 Idővel áthoztam ősapátokat, Ábrahámot+ a folyó* túloldaláról, keresztülvezettem Kánaán egész földjén, és sok utódot* adtam neki+. Megáldottam őt, és fia született, Izsák.+ 4 Aztán Izsáknak is fiai születtek, Jákob és Ézsau+. Később Ézsaunak adtam a Szeir-hegyet,+ Jákob és a fiai pedig lementek Egyiptomba+. 5 Majd elküldtem Mózest és Áront,+ és csapást mértem Egyiptomra,+ azután kihoztalak benneteket onnan. 6 Amikor kihoztam apáitokat Egyiptomból,+ és a tengerhez értetek, akkor az egyiptomiak harci szekerekkel és lovas katonákkal üldözték őket egészen a Vörös-tengerig.+ 7 Ők Jehovához kiáltottak segítségért.+ Ezért sötét felhőt helyeztem közétek és az egyiptomiak közé, majd az egyiptomiakra zúdítottam a tengert, és a víz elborította őket.+ A saját szemetekkel láttátok, mit tettem Egyiptomban.+ Ezután sok évig* a pusztában laktatok.+

8 Elvittelek benneteket az amoriták földjére, akik a Jordán túloldalán* laktak, és azok harcoltak ellenetek+. Akkor kiszolgáltattam nektek őket, hogy birtokba vehessétek a földjüket, és kiirtottam őket előletek.+ 9 Majd Bálák, Cippór fia, Moáb királya harcolt Izrael ellen, és magához hívatta Bálámot, Beór fiát, hogy megátkozzon benneteket.+ 10 De én nem hallgattam Bálámra,+ ő pedig újra és újra megáldott benneteket,+ és így megszabadítottalak titeket a kezéből+.

11 Azután átkeltetek a Jordánon+, és Jerikóhoz+ értetek. Jerikó vezetői*, valamint az amoriták, periziták, kánaániták, hettiták, girgasiták, hivviták és jebusziták harcoltak ellenetek, de a segítségemmel legyőztétek őket.+ 12 Nem a kardotok, és nem is az íjatok űzte ki előletek őket+ – az amoriták két királyát –, hanem az, hogy még mielőtt odaértetek volna, elcsüggesztettem* őket+. 13 Olyan földet adtam hát nektek, amelyért nem ti fáradtatok, és olyan városokat, melyeket nem ti építettetek,+ és letelepedtetek azokban. Olyan szőlők és olajfaligetek terméséből esztek, amelyeket nem ti ültettetek.+«

14 Mélységesen tiszteljétek* hát Jehovát, és szolgáljátok őt feddhetetlenül és hűségesen*!+ Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeket ősapáitok szolgáltak a folyó* túloldalán, valamint Egyiptomban,+ és szolgáljátok Jehovát! 15 Ha viszont rossznak tartjátok, hogy Jehovát szolgáljátok, akkor döntsétek el ma, hogy kit fogtok szolgálni:+ azokat az isteneket, melyeket ősapáitok szolgáltak a folyó* túloldalán,+ vagy az amoriták isteneit, akiknek a földjén laktok+. De én és a háznépem Jehovát fogjuk szolgálni.”

16 Erre a nép ezt válaszolta: „El sem tudjuk képzelni, hogy elhagyjuk Jehovát, és más isteneket szolgáljunk. 17 Mert Jehova, a mi Istenünk az, aki felhozott minket és apáinkat Egyiptom földjéről,+ ahol rabszolgák voltunk,*+ aki mindezeket a nagy jeleket tette a szemünk láttára,+ és aki végig vigyázott ránk az úton és minden nép közt, amelyek között átjöttünk.+ 18 És Jehova kiűzött minden népet, például az amoritákat is, akik előttünk laktak ezen a földön. Ezért mi is Jehovát fogjuk szolgálni, mert ő a mi Istenünk.”

19 Akkor Józsué ezt mondta a népnek: „Tényleg tudjátok szolgálni Jehovát? Ő szent Isten.+ Olyan Isten, aki kizárólagos odaadást vár el.+ Nem fogja megbocsátani a törvényszegéseiteket* és a bűneiteket.+ 20 Ha elhagyjátok Jehovát, és idegen isteneket szolgáltok, ő is ellenetek fordul, és kiirt benneteket, miután jót tett veletek.+”

21 A nép pedig így felelt Józsuénak: „Nem! Mi Jehovát fogjuk szolgálni!”+ 22 Erre Józsué ezt mondta a népnek: „Tanúi vagytok annak, hogy ti magatok döntöttetek úgy, hogy Jehovát szolgáljátok.”+ Azok pedig ezt mondták: „Tanúi vagyunk.”

23 „Távolítsátok hát el az idegen isteneket magatok közül, és teljes szívetekkel forduljatok Jehovához, Izrael Istenéhez!” 24 A nép így felelt Józsuénak: „Jehovát, a mi Istenünket fogjuk szolgálni, és engedelmeskedünk neki!”

25 Így hát Józsué szövetséget kötött a néppel azon a napon, és rendelkezést meg szabályt adott nekik Sikemben. 26 Azután Józsué leírta ezeket a szavakat Isten törvénykönyvébe+, vett egy nagy követ+, és felállította azt a hatalmas fa alatt, mely Jehova szentélye mellett állt.

27 Majd Józsué ezt mondta az egész népnek: „Nézzétek! Ez a kő fog tanúskodni ellenünk,+ mert ez hallott mindent, amit Jehova mondott nekünk, és ha megtagadjátok Isteneteket, ez lesz a tanú ellenetek.” 28 Ekkor Józsué elküldte a népet, mindenkit arra a földre, ahol örökséget kapott.+

29 Végül Józsué, Nún fia, Jehova szolgája 110 éves korában meghalt.+ 30 Az örökségül kapott földjén, Timnát-Szerahban+ temették el, amely Efraim hegyvidékén van, a Gaás-hegytől északra. 31 Izrael Jehovát szolgálta Józsué egész életében, és azoknak a véneknek a napjaiban is, akik tovább éltek, mint Józsué, és akik tudtak mindarról, amit Jehova tett Izraelért.+

32 József csontjait,+ melyeket az izraeliták felhoztak Egyiptomból, eltemették Sikemben, azon a földdarabon, melyet Jákob Hámornak, Sikem apjának a fiaitól szerzett+ 100 ezüstpénzért+. Ez a földdarab József fiainak az öröksége lett.+

33 Eleázár, Áron fia is meghalt.+ Eltemették hát őt a fiának, Fineásnak+ a dombján, melyet Efraim hegyvidékén kapott.