BÍRÁK

1 Józsué halála+ után az izraeliták* megkérdezték Jehovát:+ „Ki menjen fel közülünk elsőként, hogy harcoljon a kánaániták ellen?” 2 Jehova így felelt: „Júda menjen fel.+ Neki adom azt a földet.” 3 Júda ekkor ezt mondta a testvérének, Simeonnak: „Gyere fel velem a nekem kijelölt* területre+, hogy harcoljunk a kánaániták ellen. Aztán én is elmegyek veled a neked kijelölt területre.” Simeon pedig elment vele.

4 Amikor Júda felment, Jehova segítségével legyőzték a kánaánitákat és a perizitákat,+ és megöltek 10 000 férfit Bézekben. 5 Bézekben rátaláltak Adoni-Bézekre. Harcoltak ellene, és vereséget mértek a kánaánitákra+ meg a perizitákra+. 6 Amikor Adoni-Bézek elmenekült, üldözőbe vették, és miután elfogták, levágták a hüvelykujjait és a nagylábujjait. 7 Adoni-Bézek ekkor így szólt: „70 királynak vágtam le a hüvelykujjait és a nagylábujjait, és ezek az asztalomról lehullott ételmaradékot szedegették. A tetteim szerint fizetett meg nekem Isten.” Azután elvitték Jeruzsálembe+, és ott halt meg.

8 Júda férfiai azután Jeruzsálem+ ellen harcoltak, és elfoglalták azt. Lakosait kardélre hányták, és lángba borították a várost. 9 Ezt követően Júda férfiai lementek, hogy a hegyvidéken, a Negebben és a Sefélán+ lakó kánaániták ellen harcoljanak. 10 Júda tehát kivonult azok ellen a kánaániták ellen, akik Hebronban laktak (Hebron neve azelőtt Kirját-Arba volt), és legyőzték Sésait, Ahimánt és Talmait.+

11 Majd onnan felvonultak Debir lakosai ellen.+ (Debir neve azelőtt Kirját-Széfer volt.+) 12 Káleb+ ekkor ezt mondta: „Annak a férfinak, aki csapást mér Kirját-Széferre, és elfoglalja azt, feleségül adom a lányomat, Akszát.”+ 13 És Otniel+, Kenáznak+, Káleb öccsének a fia foglalta el azt. Káleb ezért neki adta feleségül a lányát, Akszát. 14 Miközben a lány hazafelé tartott, unszolta a férjét, hogy kérjen az apjától földet. Aztán Aksza leszállt a szamárról*. Káleb megkérdezte tőle: „Mit szeretnél?” 15 Ő ezt válaszolta: „Kérlek, adj nekem ajándékot*: mivel délen* adtál nekem földet, add nekem Gullót-Maimot* is.” Így hát Káleb neki adta Felső-Gullótot és Alsó-Gullótot.

16 És a kenitának+, Mózes apósának+ a leszármazottai felmentek Júda népével a pálmafák városából+ Júda pusztájába, mely Arádtól+ délre fekszik. Elmentek, és letelepedtek ott a nép között.+ 17 Júda viszont továbbvonult Simeonnal, a testvérével, megtámadták a kánaánitákat, akik Cefátban laktak, és elpusztították a várost.+ Így hát Hormának*+ nevezték el azt. 18 Júda ezután elfoglalta Gázát+, Askelont+ és Ekront+, és az azokhoz tartozó területeket. 19 Jehova Júdával volt, és elfoglalták a hegyvidéket, de a völgyben lakókat nem tudták elűzni, mert azoknak vaspengével felszerelt harci szekereik* voltak.+ 20 Odaadták Kálebnek Hebront, ahogy Mózes megígérte,+ és ő kiűzte onnan Anák három fiát+.

21 Ám a benjáminiták nem űzték ki a Jeruzsálemben lakó jebuszitákat, így a jebusziták mind a mai napig a benjáminitákkal laknak Jeruzsálemben.+

22 Időközben József leszármazottai+ felmentek Bétel ellen, és Jehova velük volt.+ 23 József leszármazottai kikémlelték Bételt (a város neve azelőtt Lúz volt),+ 24 és a kémek megláttak egy férfit, aki épp a városból jött ki. Ezt mondták neki: „Mutasd meg, kérünk, hogyan juthatunk be a városba, mi pedig kedvesen* bánunk majd veled.” 25 A férfi pedig megmutatta nekik, hogyan lehet bejutni a városba. A város lakosait kardélre hányták, de a férfit és az egész családját elengedték.+ 26 A férfi ezután elment a hettiták földjére, felépített egy várost, és Lúznak nevezte el. Így hívják azt mind a mai napig.

27 Manassé nem foglalta el Bét-Seánt, Taánakot+, Dórt, Jibleámot és Megiddót, valamint azok környező* városait.+ A kánaániták makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy azon a földön lakjanak. 28 Izrael pedig megerősödött, de nem űzött el minden kánaánitát,+ hanem kényszermunkára fogta őket.+

29 Efraim sem űzte el a Gézerben lakó kánaánitákat, hanem a kánaániták továbbra is ott laktak közöttük Gézerben.+

30 Zebulon sem űzte el Kitron és Nahalól+ lakosait, hanem a kánaániták továbbra is ott laktak közöttük, és kényszermunkások lettek.+

31 Áser sem űzte el Akkó lakosait, valamint Szidón+, Ahláb, Akzib+, Helba, Afik+ és Rehob+ lakosait. 32 Így hát Áser leszármazottai az ott lakó kánaániták között laktak, mert nem űzték el őket.

33 Naftali sem űzte el Bét-Semes és Bét-Anát+ lakosait, hanem az ott lakó kánaániták között laktak.+ Bét-Semes meg Bét-Anát lakosai a kényszermunkásai lettek.

34 Az amoriták a hegyek közé kényszerítették Dán leszármazottait, és nem engedték, hogy lejöjjenek a völgybe.+ 35 Az amoriták makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy a Heresz-hegyen, Ajjalonban+ és Saálbimban+ lakjanak. Ám amikor József leszármazottainak nagy hatalmuk* lett, kényszermunkára fogták őket. 36 Az amoriták területe az Akrabbim emelkedőjétől+, Szelától fölfelé húzódott.

2 Ekkor Jehova angyala+ felment Gilgálból+ Bókimba, és ezt mondta: „Kihoztalak titeket Egyiptomból arra a földre, mely felől megesküdtem ősapáitoknak,+ majd ezt mondtam: »Sosem szegem meg a veletek kötött szövetségemet.+ 2 Ti pedig ne kössetek szövetséget ennek a földnek a lakóival,+ és romboljátok le oltáraikat.+« De ti nem engedelmeskedtetek nekem.+ Miért nem hallgattatok rám? 3 Ezért én ezt is mondtam: »Nem űzöm ki őket előletek,+ hanem csapdába ejtenek titeket,+ isteneik pedig tőrbe csalnak benneteket.«”+

4 Amikor Jehova angyala ezeket mondta az izraelitáknak, a nép hangosan sírni kezdett. 5 Ezért elnevezték azt a helyet Bókimnak*, és áldoztak ott Jehovának.

6 Amikor Józsué elküldte a népet, minden izraelita elment az örökségül kapott földjére, hogy birtokba vegye azt.+ 7 A nép pedig továbbra is szolgálta Jehovát Józsué életének minden napján, és a vének minden napján, akik tovább éltek Józsué után, és látták mindazokat a hatalmas tetteket, melyeket Jehova véghez vitt Izraelért.+ 8 Majd meghalt Józsué, Nún fia, Jehova szolgája, 110 éves korában.+ 9 Az örökségül kapott földjén, Timnát-Hereszben,+ Efraim hegyvidékén, a Gaás-hegytől északra temették el.+ 10 Az az egész nemzedék az ősei mellé került*, és egy másik nemzedék váltotta fel, mely nem ismerte Jehovát, és nem tudta azt sem, hogy mit tett Izraelért.

11 Ezért az izraeliták azt tették, amit Jehova rossznak tart, és a Baálokat imádták*.+ 12 Elhagyták tehát Jehovát, apáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről.+ Más isteneket szolgáltak, a körülöttük levő népek isteneit,+ meghajoltak előttük, és ezzel bosszantották Jehovát.+ 13 Elhagyták Jehovát, és Baált meg az Astóreteket imádták.+ 14 Jehova ekkor haragra gerjedt Izrael ellen, és fosztogatóknak szolgáltatta ki őket, akik aztán kifosztották őket.+ Kiszolgáltatta* őket a körülöttük levő ellenségeiknek,+ és többé nem tudtak ellenállni nekik.+ 15 Amerre csak mentek, Jehova ellenük volt, csapással sújtva őket,+ amint megmondta Jehova, és amint megesküdött nekik Jehova.+ Így hát nyomorúságos helyzetbe kerültek.+ 16 Jehova ezért bírákat adott nekik, és azok kiszabadították őket a fosztogatóik kezéből.+

17 De a bírákra sem hallgattak, hanem más isteneket imádtak*, és meghajoltak azok előtt. Hamar letértek arról az útról, amelyen ősapáik jártak. Az ősapáik engedelmeskedtek Jehova parancsolatainak,+ de ők nem. 18 Amikor Jehova bírákat adott nekik,+ Jehova a bíróval volt, és kimentette őket ellenségeik kezéből a bíró életének minden napján. Mert Jehova megszánta* őket,+ hallva, hogy sóhajtoznak azok miatt, akik elnyomják őket,+ és kegyetlenül bánnak velük.

19 De amikor a bíró meghalt, még romlottabban cselekedtek, mint apáik, mert más isteneket imádtak, azokat szolgálták, és meghajoltak előttük.+ Nem hagytak fel szokásaikkal, és továbbra is makacsul viselkedtek. 20 Jehova végül haragra gerjedt Izrael ellen,+ és ezt mondta: „Mivel ez a nemzet megszegte szövetségemet,+ melyre ősapáikat köteleztem, és nem engedelmeskedett nekem,+ 21 nem űzök ki előlük egyetlen nemzetet sem, mely megmaradt az országban Józsué halála után.+ 22 Ezzel teszem próbára Izraelt, hogy megmaradnak-e a Jehovának tetsző úton, miként apáik, vagy sem.+” 23 Így hát Jehova meghagyta ezeket a nemzeteket. Nem űzte el őket gyorsan, és nem szolgáltatta ki őket Józsuénak.

3 Ezek azok a nemzetek, amelyeket Jehova meghagyott, hogy próbára tegyék Izraelből mindazokat, akik nem vettek részt a kánaáni harcokban+ 2 (ez azért történt, hogy az izraeliták későbbi nemzedékei, azok, akiknek még nem volt tapasztalatuk a hadakozásban, tapasztalatot szerezzenek): 3 a filiszteusok+ öt fejedelme, az összes kánaánita, a szidóniak+ és a Libanon-hegyen+ lakó hivviták+ Baál-Hermon hegyétől egészen Lebó-Hamátig*+. 4 Isten általuk tette próbára Izraelt, hogy megtudja, engedelmeskedik-e Jehova parancsolatainak, amelyeket apáinak adott Mózes által.+ 5 Így hát az izraeliták a kánaániták+, hettiták, amoriták, periziták, hivviták és jebusziták között laktak. 6 Azok lányait vették feleségül, a saját lányaikat pedig az ő fiaiknak adták, és az ő isteneiket kezdték szolgálni.+

7 Az izraeliták tehát azt tették, amit Jehova rossznak tart, és elfeledkeztek Jehováról, az ő Istenükről, és a Baálokat+ meg a szent rudakat*+ imádták*. 8 Ekkor Jehova haragra gyúlt Izrael ellen, és kiszolgáltatta* őket Kusán-Risataimnak, Mezopotámia* királyának. Az izraeliták 8 éven át szolgálták Kusán-Risataimot. 9 Amikor Jehovához kiáltottak segítségért,+ Jehova megmentőt adott az izraelitáknak,+ hogy megszabadítsa őket: Otnielt+, Kenáznak, Káleb öccsének a fiát. 10 Jehova szelleme rászállt,+ és Izrael bírája lett. Amikor kiment a csatába, Jehova kiszolgáltatta neki Kusán-Risataimot, Mezopotámia* királyát, úgyhogy legyőzte őt. 11 Ezután 40 évig béke* volt az országban. Majd Otniel, Kenáz fia meghalt.

12 De az izraeliták ismét azt kezdték tenni, amit Jehova rossznak tart.+ Jehova ezért engedte, hogy Eglon, Moáb+ királya legyőzze Izraelt, mivel azt tették, amit Jehova rossznak tart. 13 Ráadásul Eglon szövetkezett az ammonitákkal+ és az amálekitákkal+. Megtámadták Izraelt, és elfoglalták a pálmafák városát+. 14 Az izraeliták 18 éven át szolgálták Eglont, Moáb királyát.+ 15 Majd Jehovához kiáltottak segítségért,+ Jehova pedig megmentőt adott nekik,+ a benjáminita+ Ehudot+, Gera fiát, aki balkezes+ volt. Az izraeliták idővel sarcot küldtek általa Eglonnak, Moáb királyának. 16 Ehud pedig készített magának egy kétélű kardot, egykönyöknyi* hosszút, és felkötötte azt a ruhája alá, a csípője jobb oldalára. 17 Amikor Ehud megérkezett Eglonhoz, Moáb királyához, odaadta neki a sarcot. Eglon pedig nagyon kövér ember volt.

18 Miután Ehud odaadta a sarcot, elküldte azokat az embereket, akik a sarcot vitték. 19 De miután a Gilgálnál+ levő faragott bálványokhoz* ért, visszament, és ezt mondta: „Titkos üzenetem van számodra, ó, király.” A király erre így szólt: „Hagyjatok magunkra!*” Erre minden szolgája kiment. 20 Ehud pedig odament hozzá, miközben ő egyedül ült a hűvös tetőszobájában. Ehud ekkor ezt mondta: „Üzenetet hoztam neked Istentől.” Erre az fölkelt a trónjáról*. 21 Ehud ekkor a bal kezével kihúzta a kardot a csípője jobb oldaláról, és beledöfte annak hasába. 22 Még a markolata is belement a penge után, és a háj körülfogta a pengét, ugyanis nem húzta ki a kardot a hasából, és kijött a bélsár. 23 Ehud a csarnokon* keresztül ment ki, a tetőszoba ajtajait pedig becsukta maga mögött, és bezárta. 24 Miután elment, a király szolgái visszatértek, és látták, hogy a tetőszoba ajtajai be vannak zárva. Ezért ezt mondták: „Biztosan szükségét végzi* a hűvös belső szobában.” 25 Vártak, míg végül már zavarba jöttek. De amikor látták, hogy még mindig nem nyitja ki a tetőszoba ajtajait, fogták a kulcsot, kinyitották az ajtókat, és látták, hogy uruk ott fekszik holtan a földön.

26 Ehud azonban elmenekült, míg ők késlekedtek. Elment a faragott bálványok*+ mellett, és biztonságban eljutott Szeirába. 27 Amikor odaért, megfújta a kürtöt+ Efraim hegyvidékén+, és az izraeliták lementek vele a hegyvidékről, ő pedig az élükön haladt. 28 Ekkor ezt mondta nekik: „Kövessetek, mert Jehova kiszolgáltatta nektek ellenségeiteket, a moábitákat!” Azok pedig követték őt, elfoglalták a Jordán gázlóit, és megakadályozták, hogy a moábiták átkelhessenek rajta. 29 Akkor megöltek a moábiták közül mintegy 10 000 embert,+ akik mind erős és bátor férfiak voltak. Egy sem menekült meg közülük.+ 30 Izrael leigázta Moábot azon a napon, és béke* volt az országban 80 évig.+

31 Őutána következett Sámgár+, Anát fia, aki 600 filiszteus férfit+ ölt meg egy ökörösztökével.+ Ő is megmentette Izraelt.

4 De miután Ehud meghalt, az izraeliták újra azt tették, amit Jehova rossznak tart.+ 2 Jehova ezért kiszolgáltatta* őket Jábinnak, Kánaán királyának,+ aki Hácorban uralkodott. Az ő seregének a vezére Sisera volt, aki Haróset-Gójimban*+ lakott. 3 Az izraeliták Jehovához kiáltottak segítségért,+ mert Jábinnak* 900, vaspengével ellátott harci szekere*+ volt, és 20 éven át keményen sanyargatta+ az izraelitákat.

4 Abban az időben Debóra prófétanő+, Lappidót felesége bíráskodott Izrael felett. 5 Ő Debóra pálmája alatt szokott ülni Ráma+ és Bétel+ között Efraim hegyvidékén. Az izraeliták hozzá mentek fel, hogy ítélkezzen. 6 Debóra elhívatta Bárákot+, Abinoám fiát, Kedes-Naftaliból+, és ezt mondta neki: „Hát nem parancsolta meg Jehova, Izrael Istene: »Menj, és vonulj fel* a Tábor-hegyre, és vigyél magaddal 10 000 férfit Naftali és Zebulon leszármazottai közül! 7 Én pedig kihozom neked a Kison-patakhoz+ Siserát, Jábin hadseregének a vezérét, harci szekereivel és a csapataival együtt, és a segítségemmel le fogod győzni őt.+«”

8 Erre Bárák ezt mondta neki: „Ha velem jössz, elmegyek, de ha nem jössz velem, én sem megyek.” 9 Debóra erre így felelt: „Mindenképp elmegyek veled, de nem neked szerez majd dicsőséget a hadjárat, amelyre indulsz, mert Jehova egy nő által győzi le Siserát.”+ Majd Debóra fölkelt, és elment Bárákkal Kedesbe+. 10 Bárák pedig összehívta Zebulont és Naftalit+ Kedesbe, és 10 000 ember követte őt. Debóra is vele ment.

11 A kenita Héver amúgy különvált a kenitáktól+, Hobábnak, Mózes apósának+ a leszármazottaitól, és a nagy fa közelében verte fel a sátrát Caánannimban, ami Kedesnél van.

12 Jelentették Siserának, hogy Bárák, Abinoám fia felment a Tábor-hegyre.+ 13 Sisera azon nyomban összegyűjtötte egész szekérhadát – a 900, vaspengével ellátott szekeret* –, és minden csapatot, mely vele volt Harósetből, hogy menjenek a Kison-patakhoz+. 14 Debóra ekkor ezt mondta Báráknak: „Indulj, mert ez az a nap, amelyen Jehova segítségével legyőzöd Siserát. Hát nem Jehova vonul előtted?” Bárák erre lement a Tábor-hegyről, és 10 000 ember követte őt. 15 Jehova akkor összezavarta+ Siserát, annak összes harci szekerét és az egész sereget, és megölte őket Bárák kardjával. Sisera végül leszállt a szekeréről, és gyalog menekült el. 16 Bárák egészen Harósetig üldözte a harci szekereket és a sereget. Így Sisera egész seregét kardélre hányták. Senki sem maradt életben közülük.+

17 De Sisera gyalog menekült Jáhelnek+, a kenita Héver+ feleségének a sátráig, mert béke volt Jábin+, Hácor királya, és a kenita Héver háza között. 18 Jáhel ekkor kiment Sisera elé, és ezt mondta neki: „Gyere be, uram, gyere be ide! Ne félj!” És ő bement a sátrába, az asszony pedig betakarta egy takaróval. 19 Majd Sisera így szólt hozzá: „Kérlek, adj egy kis vizet innom, mert szomjas vagyok.” Az kinyitott egy bőrtömlőt, amiben tej volt, és adott neki inni,+ azután pedig ismét betakarta. 20 Sisera ezt mondta neki: „Állj a sátor bejáratához, és ha valaki jön, és megkérdezi tőled: »Nincs itt egy férfi?«, akkor mondd ezt: »Nincs!«”

21 Jáhel, Héver felesége pedig fogott egy sátorcöveket és egy kalapácsot. Majd belopódzott, miközben Sisera a fáradtságtól mélyen aludt, és beverte a cöveket annak halántékába, a földhöz szegezve őt, és az meghalt.+

22 Odaért Bárák, aki Siserát üldözte. Jáhel ekkor kiment elé, és ezt mondta neki: „Gyere, megmutatom neked a férfit, akit keresel.” Az pedig bement vele, és látta, hogy Sisera ott fekszik holtan, a sátorcövekkel a halántékában.

23 Így azon a napon Isten győzelemre segítette az izraelitákat Jábin, Kánaán királya felett.+ 24 Az izraeliták egyre inkább megerősödtek Jábinnal, Kánaán+ királyával szemben, míg meg nem ölték Jábint, Kánaán királyát.+

5 Aznap Debóra+ Bárákkal+, Abinoám fiával ezt énekelte+:

 3 Halljátok, királyok! Figyeljetek, uralkodók!

Jehovának énekelek.

Dicséretet zengek* Jehovának,+ Izrael Istenének+.

Dicsérjétek Jehovát!

Akkor Jehova népe lement a kapukhoz.

12 Kelj fel, kelj fel, ó, Debóra+!

Kelj fel, kelj fel, zengj éneket+!

Kelj fel, Bárák+! Vezesd el foglyaid, Abinoám fia!

13 Akkor akik életben maradtak, lejöttek az előkelőkhöz.

Jehova népe lejött hozzám, hogy harcoljon az erősek ellen.

A völgybe küldték őt gyalog.+

A Rúben csoportjaihoz tartozók határozatlan szívűek voltak.

Hisz a Rúben csoportjaihoz tartozók határozatlan szívűek voltak.

17 Gileád a Jordán túloldalán maradt.+

Dán miért időzött a hajókon?+

Semennyi ezüstöt sem zsákmányoltak.+

Ó, én lelkem*, eltiportad a hatalmas ellenséget!

Felettébb áldott a sátorban lakó asszonyok közt.

25 Sisera vizet kért, ő tejet adott.

Díszes fejedelmi csészében aludttejet* hozott.+

27 Az lábainál leroskadt, összeesett, és ott hevert.

Lábai előtt leroskadt, és összeesett.

Ahol leroskadt, ott esett össze legyőzötten.

»Miért késlekedik szekere?

Miért nem hallom még szekérhúzó lovainak dobogását?«+

30 »Biztosan a zsákmányon osztozkodnak, melyet találtak:

Azután béke* volt az országban 40 évig.+

6 Ám az izraeliták újra azt tették, amit Jehova rossznak tart,+ Jehova ezért kiszolgáltatta őket Midiánnak 7 évre.+ 2 Midián uralkodott Izrael felett.+ Midián miatt készítettek maguknak az izraeliták rejtekhelyeket* a hegyekben, a barlangokban és a nehezen megközelíthető helyeken.+ 3 Amikor Izrael vetett, Midián, Amálek+ és a keleti népek+ mindig megtámadták őket. 4 Tábort vertek az izraeliták területén, és tönkretették a föld termését egészen Gázáig, és nem hagytak Izraelnek sem élelmet, sem juhot, sem bikát, sem szamarat.+ 5 Ugyanis állataikkal és sátraikkal jöttek fel, és olyan sokan voltak, mint a sáskák.+ Sem őket, sem tevéiket nem lehetett megszámolni.+ Bejöttek az országba, hogy elpusztítsák. 6 Így hát Izrael nagyon elszegényedett Midián miatt, és az izraeliták Jehovához kiáltottak segítségért+.

7 Amikor az izraeliták Jehovához kiáltottak segítségért Midián miatt,+ 8 Jehova küldött hozzájuk egy prófétát, aki ezt mondta nekik: „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Én hoztalak fel titeket Egyiptomból, a rabszolgaság földjéről.+ 9 Kiszabadítottalak titeket Egyiptomból, és megszabadítottalak minden elnyomótoktól, elűztem őket előletek, és nektek adtam földjüket.+ 10 És azt mondtam nektek: ’Én vagyok Jehova, a ti Istenetek.+ Ne imádjátok* az amoriták isteneit, akiknek a földjén laktok.+’ De ti nem engedelmeskedtetek nekem*.+«”

11 Később eljött Jehova angyala,+ és leült a nagy fa alá Ofrában, amely az abiezrita+ Joásé volt. Annak fia, Gedeon+ éppen búzát csépelt a szőlőprésben, hogy elrejtse Midián elől. 12 Akkor megjelent neki Jehova angyala, és így szólt hozzá: „Jehova veled van,+ te erős harcos.” 13 Gedeon erre ezt mondta neki: „Bocsáss meg, uram, de ha Jehova velünk van, akkor miért történik velünk mindez?+ Hol vannak mindazok a csodálatos tettei, amelyekről apáink beszéltek nekünk,+ amikor ezt mondták: »Hát nem hozott ki minket Jehova Egyiptomból?«+ Most azonban Jehova elhagyott bennünket,+ és kiszolgáltatott minket Midiánnak.” 14 Jehova feléje fordult, és ezt mondta: „Menj azzal az erővel, amid van, és ki fogod szabadítani Izraelt Midián markából.+ Hát nem én küldelek téged?!” 15 Gedeon így felelt: „Bocsáss meg, Jehova. Hogyan szabadíthatnám meg Izraelt? Hiszen az én nagycsaládom* a legkevésbé fontos Manassén belül, és én vagyok a legjelentéktelenebb apám házában.” 16 De Jehova ezt mondta neki: „Majd én veled leszek,+ és le fogod győzni Midiánt, mintha csak egyetlen ember volna.”

17 Gedeon aztán így szólt: „Ha elnyertem a jóindulatodat, adj nekem jelt, hogy te beszélsz velem. 18 Kérlek, ne menj el innen, míg vissza nem jövök az ajándékommal, és eléd nem teszem.+” Ő erre így felelt: „Itt maradok, míg vissza nem térsz.” 19 Gedeon pedig bement, elkészített egy kecskegidát, és egy éfa* lisztből kovásztalan kenyeret+. A húst kosárba tette, a levest pedig a fazékba, majd kivitte neki, és felszolgálta a nagy fa alatt.

20 Ekkor az igaz Isten angyala ezt mondta neki: „Fogd a húst meg a kovásztalan kenyeret, tedd arra a nagy sziklára, és öntsd rá a levest.” Ő így is tett. 21 Majd Jehova angyala kinyújtotta a kezében levő botot, és a végével megérintette a húst meg a kovásztalan kenyeret. Ekkor tűz lobbant fel a sziklából, és megemésztette a húst meg a kovásztalan kenyeret.+ Jehova angyala aztán eltűnt a szeme elől. 22 Gedeon ebből felismerte, hogy Jehova angyala volt az+.

Gedeon azon nyomban így szólt: „Jaj nekem, legfőbb Úr, Jehova, hisz Jehova angyalát láttam szemtől szemben+!” 23 Jehova azonban ezt mondta neki: „Béke legyen veled! Ne félj,+ nem halsz meg.” 24 Gedeon épített ott egy oltárt Jehovának, és azt Jehova-Salomnak* hívják+ mind a mai napig. Még mindig ott van az abiezriták Ofrájában.

25 Akkor éjjel Jehova így szólt hozzá: „Vedd apád fiatal bikáját, a második fiatal, hétéves bikát, rombold le Baál oltárát, mely apádé, és a mellette levő szent rudat* is vágd ki.+ 26 Majd építs egy oltárt Jehovának, a te Istenednek ennek az erődnek a tetején, sorba rakott kövekből. Utána pedig fogd a második fiatal bikát, és mutasd be égőáldozatként a kivágott szent rúd* fadarabjain.” 27 Ekkor Gedeon maga mellé vett 10 férfit a szolgái közül, és azt tette, amit Jehova mondott neki. De mivel túlságosan is félt apja háznépétől és a város férfiaitól ahhoz, hogy nappal vigye véghez, ezért éjjel tette meg.

28 Másnap kora reggel, amikor a város férfiai felkeltek, látták, hogy Baál oltárát lerombolták, a mellette levő szent rudat* kivágták, a második fiatal bikát pedig felajánlották az ott épített oltáron. 29 Ezt kérdezgették egymástól: „Ki tette ezt?” Utánajártak, majd így szóltak: „Gedeon, Joás fia volt az.” 30 A város férfiai akkor ezt mondták Joásnak: „Hozd ki a fiadat, hogy meghaljon, hiszen lerombolta Baál oltárát, és kivágta a mellette levő szent rudat*!” 31 Joás+ erre így felelt mindazoknak, akik szembeszálltak vele: „Nektek kell megvédenetek Baált? Nektek kell megmentenetek őt? Bárki, aki megvédi, annak meg kell halnia ma reggel!+ Ha isten ő, akkor védje meg magát,+ hiszen valaki lerombolta az oltárát!” 32 Aznap elnevezte Gedeont Jerubbaálnak*, ezt mondva: „Védje meg magát Baál, hiszen valaki lerombolta az oltárát!”

33 Egész Midián+, Amálek+ és a keleti népek egyesítették erőiket,+ átkeltek a folyón, és tábort vertek Jezréel völgyében. 34 Jehova szelleme akkor rászállt* Gedeonra,+ és az megfújta a kürtöt,+ az abiezriták+ pedig felsorakoztak mögötte. 35 Követeket küldött egész Manasséba, és azok is felsorakoztak mögötte. Követeket küldött Áserbe, Zebulonba és Naftaliba is, és ők is feljöttek, hogy találkozzanak vele.

36 Gedeon ekkor ezt mondta az igaz Istennek: „Ha általam mented meg Izraelt, ahogyan megígérted,+ 37 adj egy jelet: kiteszek egy fürt gyapjat a szérűre, és ha csak a gyapjúfürt lesz harmatos, de az egész föld száraz marad körülötte, akkor tudni fogom, hogy általam mented meg Izraelt, ahogy megígérted.” 38 És úgy is lett. Amikor másnap korán fölkelt, és kicsavarta a gyapjat, annyi harmatot csavart ki belőle, hogy egy nagy tál megtelt vízzel. 39 De Gedeon így szólt az igaz Istenhez: „Ne haragudj meg rám, de hadd kérjek még valamit. Hadd tegyek még egy próbát a gyapjúval. Kérlek, csak a gyapjú legyen száraz, de a föld mindenütt legyen harmatos.” 40 Isten pedig úgy tett azon az éjjelen: csak a gyapjú volt száraz, a föld viszont mindenütt harmatos volt.

7 Jerubbaál, vagyis Gedeon+ a vele levő összes katonával felkelt kora reggel, és tábort vert Haród forrásánál. Midián tábora tőle északra volt, a Móré-hegynél, a völgyben. 2 Jehova ekkor ezt mondta Gedeonnak: „Túl sokan vannak veled ahhoz, hogy a segítségemmel legyőzzék Midiánt.+ Izrael még dicsekedne velem szemben, így szólva: »A saját kezem szabadított meg.«+ 3 Most pedig hirdesd ki a katonák füle hallatára: »Aki fél és retteg, az menjen haza!«+” Gedeon tehát próbára tette őket, és a katonák közül 22 000-en hazamentek, és csak 10 000-en maradtak.

4 Jehova azonban ezt mondta Gedeonnak: „Még mindig túl sokan vannak. Vidd le őket a vízhez, hogy ott próbára tehessem őket előtted. Akiről azt mondom neked: »Ez veled megy«, az menjen veled, de akiről azt mondom: »Ez nem megy veled«, az ne menjen veled.” 5 Ő pedig levitte a katonákat a vízhez.

Jehova ekkor ezt mondta Gedeonnak: „Mindazokat, akik nyelvükkel lefetyelik a vizet, mint ahogyan a kutya lefetyel, különítsd el azoktól, akik letérdelnek, és úgy isznak.” 6 Azok a férfiak, akik a szájukhoz emelték a kezüket, és onnan lefetyelték a vizet, 300-an voltak. A többi katona pedig mind letérdelve itta a vizet.

7 Jehova ekkor ezt mondta Gedeonnak: „Ez által a 300 férfi által – akik lefetyelték a vizet – szabadítalak meg titeket, és a segítségemmel legyőzöd Midiánt.+ A többi katona pedig menjen haza.” 8 Így miután elvették a katonák útravalóját és kürtjeit, Gedeon hazaküldte Izrael többi katonáját, és csak a 300 embert tartotta meg. Midián tábora ekkor éppen alatta volt a völgyben.+

9 Aznap éjjel Jehova ezt mondta neki: „Kelj fel, támadd meg a tábort, mert neked adtam.+ 10 De ha félsz megtámadni, akkor menj le a táborba a szolgáddal, Púrával. 11 Hallgasd meg, mit mondanak, és akkor elég bátor leszel* ahhoz, hogy megtámadd a tábort.” Erre Púrával, a szolgájával együtt lementek a sereg táborának széléhez.

12 Midián, Amálek és a keleti népek+ mind ellepték a völgyet, mint egy sáskaraj. Tevéiknek se szeri, se száma nem volt,+ olyan sokan voltak, mint tengerparton a homokszemek. 13 Amikor Gedeon lement, egy férfi épp az álmát mesélte a társának. Így szólt: „Ezt álmodtam: Egy kerek árpakenyér legurult Midián táborába. Nekiment egy sátornak, és olyan erővel csapódott neki, hogy az összedőlt.+ Felfordította a sátrat, és az szétterült.” 14 A társa erre így felelt: „Ez csakis Gedeonnak, Joás fiának, az Izraelből való férfinak a kardja lehet.+ Isten kiszolgáltatta neki Midiánt és az egész tábort.+”

15 Amikor Gedeon hallotta az álom elbeszélését és magyarázatát,+ leborult Isten előtt, hogy imádja őt. Azután visszatért Izrael táborába, és ezt mondta: „Keljetek fel, mert Jehova kiszolgáltatta nektek Midián táborát!” 16 A 300 férfit 3 csapatra osztotta, és mindegyiküknek adott egy kürtöt,+ egy nagy üres korsót és egy fáklyát a korsóba. 17 Majd így szólt hozzájuk: „Figyeljetek engem, és pontosan azt tegyétek, amit én. Amikor a tábor széléhez érek, akkor pontosan úgy tegyetek, ahogyan én. 18 Amikor megfújom a kürtöt mindazokkal együtt, akik velem vannak, akkor ti is fújjátok meg a kürtöt az egész tábor körül, és ezt kiáltsátok: »Jehováért és Gedeonért!«”

19 Gedeon lement a vele levő 100 férfival a tábor szélére a középső éjjeli őrszolgálat* kezdetén, éppen azután, hogy az őrök elfoglalták a helyüket. Megfújták a kürtöt,+ és összetörték a kezükben levő nagy vizeskorsókat.+ 20 Mind a három csapat fújta a kürtöket, és összetörték a nagy korsókat. Bal kezükben tartották a fáklyákat, és megfújták a jobb kezükben lévő kürtöket, majd így kiáltottak: „Jehova harca ez, és Gedeoné!” 21 Eközben mindenki végig a maga helyén állt a tábor körül. A sereg pedig futásnak eredt, és ordítozva menekült.+ 22 A 300 férfi egyre csak fújta a kürtöket, Jehova pedig egymás ellen fordította az emberek kardját az egész táborban+. A sereg egészen Bét-Sittáig menekült, Cerera felé, egészen Ábel-Mehola+ határáig Tabbat mellett.

23 Összehívták hát Izrael férfiait Naftaliból, Áserből és egész Manasséból,+ és azok üldözőbe vették Midiánt. 24 Majd Gedeon követeket küldött Efraim hegyvidékének egész területére, ezt üzenve: „Menjetek le, támadjátok meg Midiánt, és foglaljátok el előttük a Jordán gázlóit és mellékfolyóit egészen Bét-Baráig.” Összehívtak hát Efraimból minden férfit, azok pedig elfoglalták a Jordán gázlóit és mellékfolyóit egészen Bét-Baráig. 25 Elfogták Midián két fejedelmét is, Orebet és Zéebet. Orebet megölték Oreb szikláján,+ Zéebet pedig Zéeb szőlőprésénél. Aztán tovább üldözték Midiánt,+ Oreb és Zéeb fejét pedig Gedeon elé vitték, a Jordán vidékére.

8 Akkor Efraim férfiai ezt mondták neki: „Miért tetted ezt velünk? Miért nem hívtál minket, amikor harcba szálltál Midián ellen?!”+ És hevesen veszekedtek vele.+ 2 De ő ezt mondta nekik: „Ugyan mit tettem én hozzátok képest? Hát nem jobb, amit Efraim szedegetett össze a szüret után,+ mint amit Abiézer szüretelt?+ 3 Isten nektek szolgáltatta ki Midián fejedelmeit, Orebet és Zéebet.+ Mit tettem én hozzátok képest?” Miután így* beszélt velük, lecsillapodtak*.

4 Gedeon aztán megérkezett a Jordánhoz, és átkelt rajta. Ő és a 300 embere fáradtak voltak, de folytatták az üldözést. 5 Ezért később ezt mondta Szukkót férfiainak: „Kérlek titeket, adjatok kenyeret az utánam jövő katonáknak, mert már fáradtak. Zébát és Calmunnát, Midián királyait üldözöm.” 6 Ám Szukkót fejedelmei így feleltek: „Vajon Zéba és Calmunna* már a kezedben van, hogy kenyeret kellene adnunk a seregednek?” 7 Gedeon erre így szólt: „Mivel ezt mondtátok, a puszták tüskés bokraival és tövisével foglak verni titeket,+ amikor Jehova a kezembe adja Zébát és Calmunnát!” 8 Aztán felment onnan Pénuelbe, és ugyanazt kérte tőlük is, de Pénuel férfiai ugyanúgy feleltek, mint Szukkót férfiai. 9 Ezért Pénuel férfiaihoz is így szólt: „Amikor majd győztesen visszatérek, lerombolom ezt a tornyot!+”

10 Zéba és Calmunna pedig Kárkorban voltak a seregeikkel együtt, mintegy 15 000-en. Összesen ennyien maradtak a keleti népek+ egész seregéből, mivel 120 000 kardforgató férfi esett el. 11 Gedeon a sátorlakók útján ment tovább, Nóbahtól és Jogbehától+ keletre, és megtámadta a tábort, amikor az éppen felkészületlen volt. 12 Zéba és Calmunna elmenekült, ő viszont üldözőbe vette őket, és el is fogta a két midiánita királyt, amivel az egész táborban zűrzavart okozott.

13 Gedeon, Joás fia azután visszatért a harcból a hágón át, mely felmegy a Hereszig. 14 Útközben elfogott egy Szukkótból való fiatal férfit, és kikérdezte, az pedig leírta neki Szukkót fejedelmeinek és vénjeinek a nevét, 77 férfiét. 15 Azután Gedeon odament Szukkót férfiaihoz, és ezt mondta: „Itt van Zéba és Calmunna, akik miatt kigúnyoltatok engem, ezt mondva: »Vajon Zéba és Calmunna már a kezedben van, hogy kenyeret kellene adnunk kifáradt embereidnek?«+” 16 Azzal fogta a város vénjeit, és a puszták tüskés bokraival és tövisével megleckéztette Szukkót férfiait.+ 17 Majd Pénuel tornyát lerombolta,+ a város férfiait pedig megölte.

18 Ezt kérdezte Zébától és Calmunnától: „Milyenek voltak azok a férfiak, akiket megöltetek a Tábor-hegyen?” Azok így feleltek: „Olyanok voltak, mint te, úgy néztek ki, mint egy király fia.” 19 Ő pedig ezt mondta: „Ők a testvéreim voltak, anyám fiai. Ha életben hagytátok volna őket, most nem ölnélek meg titeket. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él!” 20 Azután így szólt Jéterhez, az elsőszülött fiához: „Rajta, öld meg őket!” De az nem húzta ki a kardját. Félt, ugyanis még fiatal volt. 21 Zéba és Calmunna erre így szólt: „Rajta, ölj meg minket te magad, mert a férfit az ereje alapján ítélik meg*.” Gedeon ekkor fogta magát, és megölte Zébát és Calmunnát+, majd levette a tevéik nyakán levő félhold alakú díszeket.

22 Izrael férfiai később ezt mondták Gedeonnak: „Uralkodj felettünk te, a fiad és az unokád is, hisz kimentettél minket Midián kezéből+.” 23 Ám Gedeon ezt mondta nekik: „Én nem uralkodom felettetek, és a fiam sem fog uralkodni felettetek. Jehova fog uralkodni felettetek.+” 24 Gedeon így folytatta: „De hadd kérjek tőletek valamit: adjon nekem mindegyikőtök egy orrkarikát a zsákmányából.” (Ugyanis a legyőzötteknek, izmaeliták+ lévén, arany orrkarikáik voltak.) 25 Ők ezt válaszolták: „Szívesen adunk.” Majd leterítettek egy köntöst, és mindenki arra dobott egy orrkarikát a zsákmányából. 26 Az arany orrkarikáknak pedig, amelyeket kért tőlük, a súlya 1700 aranysekel* volt, a félhold alakú díszeken, függő díszeken és bíborszínű gyapjúruhákon kívül, amelyeket Midián királyai viseltek, valamint a tevék nyakláncain+ kívül.

27 Gedeon készített belőlük egy efódot+, majd kitette a városában, Ofrában+. Ott egész Izrael imádta* azt,+ úgyhogy csapda lett az Gedeonnak és a háznépének.+

28 Így győzték le az izraeliták Midiánt+, és azok többé nem szálltak szembe velük*. Az országban pedig 40 évig béke* volt Gedeon napjaiban.+

29 Jerubbaál*,+ Joás fia pedig hazament, és ott élt.

30 Gedeonnak 70 fia született*, ugyanis sok felesége volt. 31 A Sikemben levő másodfelesége is szült neki fiút, és Gedeon elnevezte azt Abiméleknek+. 32 Gedeon, Joás fia hosszú életnek örvendett, majd meghalt, és eltemették apjának, Joásnak a sírjába az abiezriták Ofrájában+.

33 Miután Gedeon meghalt, az izraeliták újra a Baálokat imádták*,+ és Baál-Beritet+ nevezték ki istenüknek. 34 Elfeledkeztek Jehováról, az Istenükről,+ aki kiszabadította őket a körülöttük levő összes ellenségük kezéből,+ 35 és nem bántak szeretettel* Jerubbaálnak, Gedeonnak a háznépével, annak ellenére, hogy ő sok jót tett Izraelért.+

9 Idővel Abimélek+, Jerubbaál fia elment Sikembe anyjának a testvéreihez, és így szólt hozzájuk, valamint anyai nagyapjának egész családjához: 2 „Kérlek titeket, kérdezzétek meg Sikem minden vezetőjét*: »Mi jobb nektek, ha Jerubbaálnak mind a 70 fia+ uralkodik felettetek, vagy ha csak egy ember uralkodik felettetek? Ne felejtsétek el, hogy én a vér szerinti rokonotok* vagyok.«”

3 Anyjának a testvérei pedig elmondták ezeket róla Sikem minden vezetőjének, és meggyőzték őket arról,* hogy kövessék Abiméleket, mert ezt mondták: „Ő a testvérünk.” 4 Majd adtak neki 70 ezüstöt Baál-Berit+ házából*, Abimélek pedig abból henyélő és arcátlan embereket bérelt fel, hogy csatlakozzanak hozzá. 5 Azután elment apjának a házához Ofrába+, és megölte a testvéreit,+ Jerubbaál fiait, 70 férfit egyetlen kövön. Egyedül Jótám, Jerubbaál legkisebb fia maradt életben, mert elrejtőzött.

6 Ezután Sikem minden vezetője és egész Bét-Milló összegyűlt, és királlyá tette Abiméleket,+ közel a nagy fához, az oszlophoz, mely Sikemben volt.

7 Amikor ezt jelentették Jótámnak, ő azon nyomban elment, megállt a Gerizim-hegy+ tetején, és hangosan így kiáltott hozzájuk: „Hallgassatok meg, Sikem vezetői, és akkor Isten is meghallgat titeket!

8 Egyszer a fák elmentek, hogy királyt kenjenek fel maguk fölé. Így szóltak hát az olajfához: »Uralkodj felettünk!«+ 9 De az olajfa ezt mondta nekik: »Hagyjam el az olajamat*, amellyel Istent és embert dicsőítenek, és hajladozzak a többi fa fölött?« 10 Akkor a fák a fügefához szóltak: »Gyere, és uralkodj felettünk!« 11 Ám a fügefa ezt mondta nekik: »Hagyjam el édes gyümölcseimet, hogy hajladozzak a többi fa fölött?« 12 Azután a szőlőnek mondták a fák: »Gyere, és uralkodj felettünk!« 13 A szőlő azonban így felelt nekik: »Hagyjam el újboromat, mely megvidámít Istent és embert egyaránt, hogy hajladozzak a többi fa fölött?« 14 Végül a fák ezt mondták a tüskebokornak: »Gyere, és uralkodj felettünk!«+ 15 A tüskebokor erre így felelt a fáknak: »Ha valóban fel akartok kenni királlyá magatok fölé, akkor gyertek, és keressetek menedéket az én árnyékomban. De ha nem, jöjjön ki tűz a tüskebokorból, és eméssze meg a Libanon cédrusait!«

16 Vajon őszintén és tisztességesen jártatok el akkor, amikor Abiméleket tettétek királlyá+? Jót tettetek Jerubbaállal és a háznépével, és úgy bántatok vele, ahogy megérdemelte? 17 Amikor az apám értetek harcolt,+ az életét* kockáztatta, hogy megszabadítson titeket Midián kezéből+. 18 Ti viszont ma szembeszegültetek apám háznépével, és megöltétek a fiait, 70 férfit egyetlen kövön+. Aztán Abiméleket, az ő rabszolganőjének a fiát+ tettétek királlyá Sikem vezetői fölött, csak azért, mert ő a testvéretek. 19 Igen, ha őszintén és tisztességesen bántok ma Jerubbaállal és a háznépével, akkor örüljetek Abiméleknek, és ő is örüljön nektek. 20 De ha nem, akkor jöjjön ki tűz Abimélekből, és eméssze meg Sikem vezetőit és Bét-Millót+, és jöjjön ki tűz Sikem vezetőiből meg Bét-Millóból, és eméssze meg Abiméleket+!”

21 Jótám+ ezután elmenekült Beérbe, és ott élt a testvére, Abimélek miatt.

22 Abimélek pedig 3 éven át uralkodott* Izrael felett. 23 Ekkor Isten hagyta, hogy ellenségeskedés alakuljon ki* Abimélek és Sikem vezetői között, és Sikem vezetői elárulták Abiméleket. 24 Mindez azért volt, hogy meg legyen bosszulva a Jerubbaál 70 fiával szemben elkövetett erőszak, és hogy Abimélek, a testvérük megfizessen a vérontásért, mert megölte őket,+ valamint Sikem vezetői is megfizessenek azért, amiért segítettek neki, hogy megölje a testvéreit. 25 Sikem vezetői pedig lesbe állítottak ellene embereket a hegytetőkön, és azok mindenkit kiraboltak, aki elhaladt mellettük az úton. Idővel ezt elmondták Abiméleknek.

26 Akkor Gaál, Ebed fia a testvéreivel együtt átment Sikembe+, Sikem vezetői pedig megbíztak benne. 27 Kimentek a mezőre, leszüretelték a szőlőjüket, ki is taposták, és vigadoztak. Majd bementek istenük+ házába, ettek, ittak, és átkozták Abiméleket. 28 Gaál, Ebed fia pedig így szólt: „Kicsoda Abimélek, és kicsoda Sikem, hogy szolgáljuk őt? Hát nem Jerubbaál+ fia, és Zebul vajon nem az ő megbízottja? Szolgáljátok ti Sikem apjának, Hámornak az embereit! De mi miért szolgálnánk őt? 29 Bárcsak én parancsolnék ennek a népnek! Akkor eltávolítanám Abiméleket!” Abiméleknek aztán ezt mondta: „Növeld meg sereged létszámát, és gyere ki!”

30 Amikor Zebul, a város fejedelme meghallotta Gaálnak, Ebed fiának a szavait, haragra gerjedt. 31 Titkon* követeket küldött Abimélekhez, ezt üzenve: „Gaál, Ebed fia és a testvérei itt vannak Sikemben, és ellened bujtogatják a várost. 32 Most azért gyere fel éjjel az embereiddel, és állj lesben a mezőn. 33 Reggel, amint felkel a nap, indulj el jó korán, és támadd meg a várost, és amikor az embereivel kivonul ellened, tégy meg mindent, hogy legyőzd őt*.”

34 El is indult Abimélek az embereivel éjjel, és lesben álltak Sikem ellen négy csapatban. 35 Amikor Gaál, Ebed fia kiment, és megállt a városkapu bejáratánál, Abimélek és az emberei előjöttek a leshelyükről. 36 Amikor Gaál meglátta őket, ezt mondta Zebulnak: „Nézd! Emberek jönnek le a hegyek tetejéről.” Zebul azonban ezt mondta neki: „A hegyek árnyékát nézed embereknek.”

37 Gaál később ezt mondta: „Nézd! Emberek jönnek le az ország közepén lévő magaslatról, és egy csapat jön Meonenim nagy fájának az útján.” 38 Zebul erre így felelt neki: „Elfelejtetted már, hogy így dicsekedtél: »Kicsoda Abimélek, hogy szolgáljuk őt?«+ Nem ezek azok az emberek, akiket megvetettél? Most azért menj csak ki, és harcolj ellenük!”

39 Gaál tehát kivonult Sikem vezetőinek az élén, és harcolt Abimélek ellen. 40 Abimélek üldözőbe vette, ő pedig elmenekült előle. Sokan halálos sebet kaptak, és a halottak ott feküdtek egészen a városkapu bejáratáig.

41 Abimélek továbbra is Arumában lakott, Zebul+ pedig elűzte Sikemből Gaált meg a testvéreit. 42 Másnap a városban levő emberek kimentek a mezőre, Abimélek pedig megtudta ezt. 43 Erre fogta az embereit, három csapatra osztotta őket, és lesben álltak a mezőn. Amikor látta, hogy az emberek jönnek ki a városból, megtámadta és megölte őket. 44 Abimélek meg a vele levő csapatok előrenyomultak, és felálltak a városkapu bejáratánál, miközben két csapat megtámadta mindazokat, akik a mezőn voltak, és megölték őket. 45 Abimélek egész nap harcolt a város ellen, és elfoglalta azt. A benne levő népet megölte, utána pedig lerombolta a várost,+ és beszórta sóval.

46 Amikor Sikem tornyának vezetői hallottak erről, rögtön El-Berit+ házának* boltíves rejtekébe* mentek. 47 Amint tudomására jutott Abiméleknek, hogy Sikem tornyának minden vezetője összegyűlt, 48 felment az embereivel a Calmón-hegyre. Fejszét vett a kezébe, levágott egy faágat, a vállára vette, és ezt mondta az embereinek: „Láttátok, hogy mit csináltam. Gyorsan tegyetek ti is így!” 49 Erre minden embere levágott egy ágat, és követték Abiméleket. Aztán a boltíves rejtekhely köré rakták az ágakat, és felgyújtották a rejtekhelyet. Így hát Sikem tornyának összes embere is meghalt, mintegy 1000 férfi és nő.

50 Abimélek azután elment Tébecbe. Tábort ütött, hogy harcoljon Tébec ellen, és elfoglalta azt. 51 Volt a város közepén egy erős torony, oda menekült minden férfi, nő és a város összes vezetője. Magukra zárták, és felmásztak a torony tetejére. 52 Abimélek eljutott a toronyig, és megtámadta azt. Megközelítette a torony bejáratát, hogy felgyújtsa a tornyot. 53 Ekkor egy nő egy felső malomkövet hajított Abimélek fejére, és bezúzta a koponyáját.+ 54 Az gyorsan hívta a fegyverhordozóját, és ezt mondta neki: „Húzd ki a kardodat, és ölj meg, nehogy azt mondják rólam: »Egy nő ölte meg.«” A szolgája erre keresztülszúrta, és az meghalt.

55 Amikor Izrael férfiai látták, hogy Abimélek meghalt, mindegyikük hazatért. 56 Így fizetett meg Isten Abiméleknek a gonoszságáért, melyet az apjával szemben követett el, amikor megölte 70 testvérét.+ 57 Isten Sikem férfiainak is megfizetett minden gonoszságukért. Így beteljesedett rajtuk Jótámnak, Jerubbaál+ fiának az átka.+

10 Abimélek után következett Tóla, Puának, Dodó fiának a fia, egy Issakárból való férfi, aki megmentette Izraelt+. Ő Sámirban, Efraim hegyvidékén lakott. 2 Tóla 23 éven át volt Izrael bírája. Azután meghalt, és eltemették Sámirban.

3 Őutána következett a gileádi Jáir, aki 22 évig volt Izrael bírája. 4 Neki 30 fia született, akik 30 szamáron jártak, és 30 városuk volt. Ezeket Havvót-Jáirnak+ nevezik mind a mai napig, és Gileád földjén vannak. 5 Azután Jáir meghalt, és eltemették Kámonban.

6 De az izraeliták újra azt tették, amit Jehova rossznak tart,+ és a Baálokat+, az Astóreteket, Arám* isteneit, Szidón isteneit, Moáb isteneit,+ az ammoniták isteneit+ és a filiszteusok isteneit+ kezdték szolgálni. Elhagyták Jehovát, és nem szolgálták őt. 7 Ekkor Jehova haragra gerjedt Izrael ellen, és kiszolgáltatta* őket a filiszteusoknak meg az ammonitáknak.+ 8 Azok pedig döntő csapást mértek az izraelitákra, és keményen sanyargatták őket abban az évben, sőt 18 éven át sanyargattak minden izraelitát a Jordán keleti oldalán, mely az amoriták földje volt Gileádban. 9 Az ammoniták még a Jordánon is átkeltek, hogy Júda, Benjámin és Efraim törzse ellen harcoljanak, és Izrael nagyon szorongatott helyzetben volt. 10 Akkor az izraeliták Jehovához kiáltottak segítségért+: „Vétkeztünk ellened, mert elhagytuk Istenünket, és a Baálokat szolgáltuk.”+

11 Jehova azonban ezt mondta az izraelitáknak: „Hát nem szabadítottalak meg titeket az egyiptomiaktól,+ az amoritáktól,+ az ammonitáktól, a filiszteusoktól,+ 12 a szidóniaktól, Amálektől és Midiántól, amikor elnyomtak titeket? Amikor hozzám kiáltottatok, megszabadítottalak titeket a kezükből. 13 Ti mégis elhagytatok engem, és más isteneket szolgáltatok.+ Ezért nem szabadítalak meg titeket többé.+ 14 Menjetek azokhoz az istenekhez, akiket választottatok, és tőlük kérjetek segítséget!+ Szabadítsanak meg titeket azok a nyomorúságotok idején.+” 15 Ám az izraeliták ezt mondták Jehovának: „Vétkeztünk. Tégy velünk, ahogy jónak látod. Csak kérünk, szabadíts meg minket a mai napon!” 16 És eltávolították maguk közül az idegen isteneket,+ és Jehovát szolgálták, ő pedig nem bírta tovább nézni Izrael szenvedését*+.

17 Idővel az ammoniták+ összegyűltek, és tábort vertek Gileádban. Az izraeliták is összegyűltek, és tábort vertek Micpában. 18 Gileád népe és fejedelmei ezt mondogatták egymás között: „Ki vezeti majd a harcot az ammoniták ellen?+ Legyen ő a vezetője Gileád minden lakójának.”

11 A gileádita Jefte+ kiemelkedő harcos volt. Az anyja egy prostituált volt, az apját pedig Gileádnak hívták. 2 Gileádnak azonban a felesége is szült fiúkat. Amikor azok felnőttek, elűzték Jeftét, ezt mondva neki: „Te semmit sem fogsz örökölni apánktól, mert másik asszony fia vagy!” 3 Így hát Jefte elmenekült a testvérei elől, és Tób földjén telepedett le. Henyélő emberek csatlakoztak Jeftéhez, és vele tartottak.

4 Rövid idő elteltével az ammoniták harcba szálltak Izrael ellen.+ 5 Amikor az ammoniták harcba szálltak Izrael ellen, Gileád vénei azon nyomban elmentek, hogy visszahozzák Jeftét Tób földjéről. 6 Ezt mondták Jeftének: „Gyere, légy a vezérünk, hogy így harcolni tudjunk az ammoniták ellen!” 7 Jefte azonban így szólt Gileád véneihez: „Hát nem ti gyűlöltetek olyannyira, hogy elűztetek apám házából?+ Miért jöttök most hozzám, amikor nyomorúságban vagytok?” 8 Erre Gileád vénei ezt mondták Jeftének: „Éppen ezért fordultunk most hozzád. Ha velünk jössz, és harcolsz az ammoniták ellen, akkor te leszel a vezetője Gileád minden lakójának.+” 9 Jefte erre ezt mondta Gileád véneinek: „Ha visszavisztek, hogy harcoljak az ammoniták ellen, és Jehova segítségével legyőzöm őket, akkor a vezetőtök leszek!” 10 Gileád vénei így feleltek Jeftének: „Jehova legyen a tanúnk*, és ő ítéljen meg minket, ha nem azt tesszük, amit mondasz.” 11 Jefte pedig elment Gileád véneivel, és a nép a vezetőjévé és a parancsnokává tette őt. És Jefte megismételte a szavait Jehova előtt Micpában+.

12 Jefte azután követeket küldött az ammoniták+ királyához, ezt üzenve: „Miért jöttél ellenem, és támadod meg az országomat?” 13 Az ammoniták királya ezt mondta Jefte követeinek: „Ez azért van, mert amikor Izrael kijött Egyiptomból, elvette a földemet+ Arnontól+ kezdve a Jabbókig és a Jordánig+. Most pedig add vissza azt békében.” 14 Jefte azonban visszaküldte a követeket az ammoniták királyához, 15 és ezt üzente neki:

„Ezt mondja Jefte: »Izrael nem vette el a moábiták+ és az ammoniták földjét+, 16 mert amikor Izrael feljött Egyiptomból, a pusztán át ment egészen a Vörös-tengerig+, majd Kádesbe+ érkezett. 17 Akkor Izrael követeket küldött Edom+ királyához, ezt üzenve: ’Kérlek, hadd menjünk át a földeden!’, de Edom királya nem hallgatta meg. Moáb+ királyának is üzent, de az sem egyezett bele. Így hát Izrael Kádesben+ maradt. 18 Amikor továbbvonultak a pusztában, megkerülték Edom földjét+ és Moáb földjét. Moáb földjétől kelet felé+ mentek, és letáboroztak Arnon területén. De nem mentek át Moáb határán,+ ugyanis Arnon volt Moáb határa.

19 Izrael azután követeket küldött Szihonhoz, az amoriták királyához, Hesbon királyához, és Izrael ezt mondta neki: ’Kérünk, hadd menjünk át a földeden a saját területünkre!’+ 20 Ám Szihon nem bízott Izraelben, ezért nem engedte őket átmenni a területén. Inkább összegyűjtötte egész népét, letáborozott Jahácban+, és harcba szállt Izrael ellen. 21 Akkor Jehova, Izrael Istene kiszolgáltatta Izraelnek Szihont és egész népét, úgyhogy legyőzték őket, és Izrael birtokba vette az egész országot, ahol az amoriták laktak.+ 22 Így hát birtokba vették az amoriták egész területét az Arnontól a Jabbókig és a pusztától a Jordánig.+

23 Jehova, Izrael Istene űzte el az amoritákat a népe, Izrael elől.+ Te pedig el akarod űzni Izraelt? 24 Hát nem azoknak a területét foglaljátok el, akiket Kámos+, a ti istenetek ad nektek? Mi pedig azokat fogjuk elűzni, akiket Jehova, a mi Istenünk űz el előlünk.+ 25 És ti vajon jobbak volnátok, mint Bálák+, Cippór fia, Moáb királya? Ő vajon vitatkozott Izraellel, vagy harcolt valaha is ellenük? 26 Míg Izrael Hesbonban és a környező városokban*,+ Aróerben és a környező városokban és az Arnon partján levő városokban lakott 300 éven át, miért nem próbáltátok visszaszerezni azokat?+ 27 Én nem vétkeztem ellened, hanem te bánsz velem rosszul azáltal, hogy megtámadsz engem. Jehova, a bíró+ ítéljen ma Izrael népe és Ammon népe között.«”

28 De az ammoniták királya nem hallgatott Jefte szavaira, melyeket üzent neki.

29 Jehova szelleme ekkor rászállt+ Jeftére, és ő átment Gileádon és Manassén, hogy a gileádi Micpébe+ menjen, a gileádi Micpéből pedig az ammoniták irányába folytatta útját.

30 Akkor Jefte fogadalmat+ tett Jehovának, és ezt mondta: „Ha segítesz legyőznöm az ammonitákat, 31 akkor bárki jön is ki elém a házam ajtaján, amikor békével visszatérek az ammonitákkal vívott csatából, legyen Jehováé+; felajánlom azt mint égőáldozatot+.”

32 Jefte pedig elment, hogy harcoljon az ammoniták ellen, és Jehova segítségével legyőzte őket. 33 Nagy öldöklést vitt véghez közöttük Aróertől fogva egészen Minnitig – 20 városban –, majd pedig Ábel-Keramimig. Így hódoltak be az ammoniták az izraelitáknak.

34 Jefte végül hazament Micpába+, és ekkor a lánya jött ki elé, tamburinon játszva és táncolva. Ő volt az egyetlen gyermeke. Nem volt rajta kívül se fia, se lánya. 35 Amikor meglátta a lányát, megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: „Ó, jaj, lányom! Összetörted a szívem, mert te vagy az, akit száműztelek. Ugyanis esküt tettem Jehovának, és nem vonhatom vissza.+”

36 De ő ezt mondta neki: „Apám, ha esküt tettél Jehovának, tégy velem aszerint, ahogy ígérted,+ hisz Jehova bosszút állt érted ellenségeiden, az ammonitákon.” 37 Majd ezt mondta az apjának: „Csak azt kérem, hadd maradjak magamra két hónapra, hadd menjek el a hegyekbe, és hadd sirassam el a szüzességemet a barátnőimmel*.”

38 Erre ő így felelt: „Menj!” És elküldte két hónapra, az pedig elment a hegyekbe a barátnőivel, és elsiratta a szüzességét. 39 A két hónap elteltével visszatért az apjához, aki aztán teljesítette fogadalmát, melyet vele kapcsolatban tett.+ A lánynak sosem volt kapcsolata férfival. És szokássá* lett Izraelben, 40 hogy Izrael lányai minden évben elmentek négy napra, hogy dicsérjék a gileádita Jefte lányát.

12 Efraim férfiai pedig összegyűltek, átkeltek Cáfonba*, és ezt mondták Jeftének: „Miért nem hívtál minket magaddal, amikor átkeltél, hogy harcolj az ammoniták ellen?+ Rád gyújtjuk a házadat!” 2 Jefte azonban ezt mondta nekik: „Nagy küzdelmet kellett vívnom nekem és a népemnek az ammonitákkal. Hívtalak én titeket, hogy segítsetek, de ti nem mentettetek ki a kezükből. 3 Amikor láttam, hogy nem fogtok megmenteni, elhatároztam, hogy kockára teszem az életemet,* és kimegyek az ammoniták ellen+. Jehova pedig kiszolgáltatta nekem őket. Miért jöttetek hát ma ide harcolni ellenem?”

4 Jefte akkor egybegyűjtötte Gileád+ összes férfiát, és harcolt Efraimmal. Gileád férfiai legyőzték Efraimot, akik korábban ezt mondták: „Bár ti, gileádiak Efraim és Manassé területén laktok, csak egy szökevény csoport vagytok Efraimból.” 5 Majd Gileád elfoglalta a Jordán gázlóit+ Efraim elől, és amikor az Efraimból való férfiak megpróbáltak elmenekülni, ezt mondták: „Hadd menjek át.” Akkor Gileád férfiai megkérdezték mindegyiküktől: „Efraimita vagy?” Ha erre az azt felelte: „Nem!”, 6 akkor azt mondták neki: „Mondd csak, hogy sibbólet!” Az viszont azt mondta: „szibbólet”, ugyanis nem tudta helyesen kiejteni ezt a szót. Ők akkor elfogták, és megölték a Jordán gázlóinál. Így esett el akkor 42 000 efraimita.

7 A gileádita Jefte 6 éven át volt Izrael bírája, majd meghalt, és eltemették a városában, Gileádban.

8 Őutána a betlehemi Ibcán lett Izrael bírája+. 9 Neki 30 fia és 30 lánya volt. Elküldte a lányait, hogy az ő nagycsaládján kívül menjenek férjhez, és 30 lányt hozatott a fiainak feleségül. Ő 7 évig volt Izrael bírája. 10 Azután Ibcán meghalt, és eltemették Betlehemben.

11 Utána a Zebulon törzséből való Elon lett Izrael bírája. Ő 10 évig volt Izrael bírája. 12 Majd a Zebulon törzséből való Elon meghalt, és eltemették Ajjalonban, Zebulon földjén.

13 Őutána Abdon, a piratoni Hillel fia lett Izrael bírája. 14 Neki 40 fia és 30 unokája volt, akik 70 szamáron jártak. Ő 8 évig volt Izrael bírája. 15 Majd Abdon, a piratoni Hillel fia meghalt, és eltemették Piratonban, Efraim földjén, az amálekiták+ hegységében.

13 Az izraeliták újra azt tették, amit Jehova rossznak tart,+ ezért Jehova 40 évre kiszolgáltatta őket a filiszteusoknak+.

2 Élt akkoriban egy córai+ férfi Dán törzséből+, akinek a neve Manoah+ volt. A felesége meddő volt, és gyermektelen.+ 3 Jehova angyala egyszer megjelent az asszonynak, és így szólt hozzá: „Most meddő vagy, és gyermektelen. De teherbe esel majd, és fiút fogsz szülni.+ 4 Ezért hát ügyelj arra, hogy ne igyál bort, se másmilyen alkoholt,+ és ne egyél semmi tisztátalant+. 5 Mert teherbe esel majd, és fiút fogsz szülni. Ne érje borotva a fejét,+ mert születésétől* fogva Isten nazireusa lesz a gyermek. Ő jár majd élen abban, hogy kiszabadítsa Izraelt a filiszteusok kezéből+.”

6 Az asszony ekkor elment, és ezt mondta a férjének: „Az igaz Isten egyik embere jött hozzám. A megjelenése olyan volt, mint az igaz Isten angyaláé, csodálatot keltő. Nem kérdeztem, honnan való, és ő sem mondta meg a nevét.+ 7 De így szólt hozzám: »Teherbe esel majd, és fiút fogsz szülni. Ezért hát ne igyál bort, se másmilyen alkoholt, és ne egyél semmi tisztátalant, mert születésétől* a halála napjáig Isten nazireusa lesz a gyermek.«”

8 Manoah erre így könyörgött Jehovához: „Bocsáss meg, Jehova! Kérlek, hadd jöjjön el hozzánk újra az igaz Isten embere, akit elküldtél, és adjon nekünk útmutatást, hogy mit tegyünk a születendő gyermekkel.” 9 Az igaz Isten meghallgatta Manoahot, és az igaz Isten angyala újra eljött az asszonyhoz, amikor az épp kint ült a mezőn, Manoah, a férje azonban nem volt vele. 10 Az asszony azon nyomban elfutott, és ezt mondta a férjének: „Képzeld, megjelent nekem a férfi, aki a minap eljött hozzám!”+

11 Manoah akkor elindult, és elment a feleségével a férfihoz. Ezt kérdezte tőle: „Te vagy az a férfi, aki beszélt a feleségemmel?” Ő így felelt: „Én vagyok.” 12 Manoah ekkor ezt mondta: „Teljesedjenek hát a szavaid. Milyen lesz a gyermek élete, és mi lesz a küldetése?”+ 13 Jehova angyala pedig ezt mondta Manoahnak: „Őrizkedjen a feleséged mindattól, amit mondtam neki.+ 14 Semmit se egyen, ami szőlőből származik, ne igyon bort, se másmilyen alkoholt,+ és semmilyen tisztátalant ne egyen+. Mindazt, amit parancsoltam neki, tartsa be.”

15 Manoah ekkor így szólt Jehova angyalához: „Kérlek, maradj itt, és hadd készítsünk el neked egy kecskegidát!”+ 16 Jehova angyala azonban ezt mondta Manoahnak: „Még ha maradok is, nem eszem az ételedből, de ha égőáldozatot akarsz bemutatni Jehovának, azt megteheted.” Manoah nem tudta róla, hogy Jehova angyala. 17 Akkor Manoah ezt kérdezte Jehova angyalától: „Mi a neved,+ hogy ha majd beteljesedik a szavad, tisztelettel adózhassunk neked?” 18 Jehova angyala azonban így felelt neki: „Miért kérdezősködsz a nevem felől, hiszen az oly csodálatos.”

19 Ekkor Manoah vette a kecskegidát meg a gabonaáldozatot, és felajánlotta a sziklán Jehovának. És Isten csodálatos módon cselekedett Manoahnak és a feleségének a szeme láttára. 20 Amikor a láng felszállt az oltárról az ég felé, akkor Jehova angyala is felszállt az oltár lángjában Manoahnak és feleségének a szeme láttára. Ők pedig rögtön leborultak arccal a földre. 21 Manoah ekkor ismerte fel, hogy ez Jehova angyala volt.+ Jehova angyala többé nem jelent meg Manoahnak és a feleségének. 22 Manoah akkor így szólt a feleségéhez: „Biztosan meg fogunk halni, mert Istent láttuk!”+ 23 Ám a felesége ezt mondta neki: „Ha Jehova meg akart volna ölni minket, akkor nem fogadott volna el tőlünk égőáldozatot+ és gabonaáldozatot, nem mutatta volna nekünk mindezeket, és nem mondott volna nekünk ilyeneket.”

24 Az asszony később fiút szült, és elnevezte Sámsonnak+. Amint a fiú növekedett, Jehova áldása kísérte. 25 Idővel működni kezdett rajta Jehova szelleme+ Mahane-Dánban+, Córa és Estáol+ között.

14 Ekkor Sámson lement Timnába, és ott meglátott egy filiszteus nőt*. 2 Felment hát, és így szólt az apjához és az anyjához: „Timnában megakadt a szemem egy filiszteus nőn. Kérjétek őt nekem feleségül.” 3 Az apja és az anyja azonban ezt mondták neki: „Hát nem találsz nőt a rokonaid és egész népünk között?+ A körülmetéletlen filiszteusok közé kell menned, hogy feleséget találj?” De Sámson ezt mondta az apjának: „Szerezd meg őt, mert ő tetszik nekem*.” 4 Sámson apja és anyja nem tudták, hogy Jehovától volt ez, ugyanis ő* alkalmat keresett arra, hogy harcoljon a filiszteusok ellen, mert abban az időben a filiszteusok uralkodtak Izrael felett+.

5 Sámson tehát lement apjával és anyjával Timnába. Amikor Timna szőlőskertjeihez ért, egy oroszlán* jött felé ordítva. 6 Ekkor működni kezdett rajta Jehova szelleme,+ ő pedig kettétépte az oroszlánt, mint ahogy egy gidát tépnek ketté puszta kézzel. De apjának és anyjának nem mondta el, hogy mit tett. 7 Majd lement Timnába, beszélt azzal a nővel, és az még mindig tetszett neki+.

8 Később, amikor visszatért Timnába, hogy hazavigye a nőt,+ letért, hogy megnézze az oroszlán tetemét. Az oroszlán tetemében pedig méhraj volt, meg méz! 9 Kiszedte a mézet a tenyerébe, és miközben ment, eszegette. Amikor utolérte az apját és az anyját, adott nekik is belőle, és ők is ettek. De nem mondta el nekik, hogy egy oroszlán teteméből szedte ki a mézet.

10 Az apja lement hát a nőhöz, Sámson pedig lakomát rendezett ott, ahogy az akkoriban szokás volt a fiatal férfiak körében. 11 Amikor meglátták őt, 30 társat adtak mellé, hogy vele legyenek. 12 Sámson ekkor így szólt hozzájuk: „Hadd adjak fel nektek egy rejtvényt. Ha megfejtitek, és megmondjátok nekem a választ a lakoma 7 napja alatt, akkor adok nektek 30 lenvászon ruhát és 30 öltözet ruhát. 13 De ha nem tudjátok megmondani a választ, akkor ti adtok nekem 30 lenvászon ruhát és 30 öltözet ruhát.” Ők így feleltek neki: „Mondd el a rejtvényt, hadd halljuk!” 14 Ezt mondta hát nekik:

De nem tudták megfejteni a rejtvényt 3 napon át. 15 A 4. napon ezt mondták Sámson feleségének: „Vedd rá a férjedet,+ hogy mondja el nekünk a rejtvény megfejtését, különben elégetünk téged is, és az apád házához tartozókat is. Azért hívtatok meg minket, hogy elszedjétek a javainkat?” 16 Sámson felesége erre így siránkozott neki: „Te biztosan gyűlölsz engem, nem szeretsz!+ Rejtvényt adtál fel a népemnek, de a megfejtést nem mondtad meg nekem.” Erre ő így felelt neki: „Hisz még apámnak és anyámnak sem mondtam meg, akkor hogy mondanám meg neked?” 17 De az csak sírt és sírt neki, míg a 7 napos lakoma véget nem ért. Addig gyötörte, míg végül a 7. napon Sámson elmondta neki a megfejtést. A nő pedig elmondta azt a népének.+ 18 Így a 7. napon napnyugta előtt* a város férfiai ezt mondták neki:

„Mi édesebb, mint a méz?

És mi erősebb, mint az oroszlán?”+

Sámson így felelt nekik:

19 Ekkor Jehova szelleme működni kezdett rajta,+ és lement Askelonba+. Megölt ott 30 férfit, majd fogta a ruhájukat, és odaadta azokat a rejtvény megfejtőinek+. Aztán dühösen visszament az apja házába.

20 Sámson feleségét+ pedig az egyik társához adták, aki Sámsonnal volt a lakomán.+

15 Valamivel később, a búzaaratás napjaiban Sámson elment, hogy meglátogassa a feleségét, és egy kecskegidát vitt magával. Ezt mondta: „Szeretnék bemenni a feleségemhez a hálószobába*.” Ám az asszony apja nem engedte bemenni, 2 hanem ezt mondta: „Arra gondoltam, hogy biztosan gyűlölöd őt.+ Ezért odaadtam a társadnak.+ De hát a húga nem vonzóbb nála? Kérlek, vedd el helyette őt.” 3 Sámson azonban ezt mondta: „Most nem hibáztathatnak a filiszteusok, ha rosszul bánok velük.”

4 Azzal Sámson elment, és fogott 300 rókát. Majd fáklyákat szerzett, a rókákat a farkuknál fogva párosával összekötözte, és fáklyát tett a két farok közé. 5 Aztán meggyújtotta a fáklyákat, és ráeresztette a rókákat a filiszteusok gabonaföldjeire. Mindent felgyújtott: kévéket, gabonaföldeket, valamint szőlőskerteket és olajfaligeteket is.

6 A filiszteusok ezt kérdezték: „Ki tette ezt?” Ezt válaszolták nekik: „Sámson tette ezt, a timnai ember veje, amiért az fogta Sámson feleségét, és a vőlegény társának adta.”+ A filiszteusok erre felmentek, és elégették az asszonyt és az apját.+ 7 Sámson pedig ezt mondta nekik: „Ha ti így tesztek, addig nem nyugszom, amíg bosszút nem állok rajtatok.”+ 8 Majd lemészárolta őket, egyiket a másik után,* azután lement, és Étám sziklabarlangjában* lakott.

9 Később a filiszteusok feljöttek, letáboroztak Júdában, és ellepték Lehit+. 10 Ekkor Júda férfiai megkérdezték: „Miért jöttetek fel ellenünk?” Ők így feleltek: „Azért jöttünk fel, hogy elfogjuk* Sámsont, és azt tegyük vele, amit ő tett velünk.” 11 Erre 3000 júdai férfi lement Étám sziklabarlangjához, és ezt mondta Sámsonnak: „Nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk?+ Miért tetted ezt velünk?” Ő így felelt nekik: „Ahogy ők tettek velem, én is úgy tettem velük.” 12 De ők ezt mondták neki: „Azért jöttünk, hogy elfogjunk*, és átadjunk a filiszteusoknak.” Sámson erre így felelt: „Esküdjetek meg, hogy ti nem fogtok rám támadni.” 13 Ők ezt válaszolták: „Nem fogunk. Csak megkötözünk, és átadunk nekik, de mi nem ölünk meg téged.”

Meg is kötözték két új kötéllel, és kivitték a sziklabarlangból. 14 Amikor Lehibe ért, a filiszteusok győzedelmesen kiáltozva fogadták őt. Ám Jehova szelleme működni kezdett rajta,+ és a karján lévő kötelek olyanná váltak, mint a tűzzel perzselt lenfonál, és lemállottak a kezéről+. 15 Talált egy szamárcsődör-állkapcsot, amely még nem száradt ki. Odanyúlt érte, felvette, és agyonvert vele 1000 embert.+ 16 Sámson ekkor így szólt:

17 Miután ezt mondta, eldobta az állkapcsot, és elnevezte azt a helyet Ramat-Lehinek*+. 18 Aztán nagyon megszomjazott, és segítségül hívta Jehovát: „Te adtál ilyen nagy szabadítást a szolgád kezébe. Most meg haljak szomjan, és kerüljek a körülmetéletlenek kezébe?” 19 Isten erre kettéhasított egy üreget Lehiben, és víz fakadt abból.+ Miután Sámson ivott, visszatért az ereje*, és feléledt. Ezért nevezte el azt a helyet Én-Hakkorénak*. Ott van az Lehiben mind a mai napig.

20 Sámson 20 évig volt Izrael bírája a filiszteusok napjaiban.+

16 Egyszer Sámson elment Gázába, ott meglátott egy prostituáltat, és bement hozzá. 2 Jelentették ezt a gázaiaknak: „Idejött Sámson!” Ők pedig körülvették a helyet, és egész éjjel lesben állva vártak rá a városkapuban. Egész éjjel csendben voltak, mivel ezt mondták magukban: „Ahogy felvirrad, megöljük.”

3 Sámson éjfélig pihent, éjfélkor viszont felkelt, megragadta a városkapu ajtajait meg a két segédoszlopot, és kiszedte azokat a retesszel együtt. A vállára vette, és felvitte őket a Hebronnal szemben fekvő hegy tetejére.

4 Később Sórek völgyében beleszeretett egy nőbe, akinek a neve Delila volt.+ 5 A filiszteusok fejedelmei elmentek Delilához, és ezt mondták neki: „Szedd rá,+ és tudd meg, mitől olyan erős, hogyan győzhetjük le, kötözhetjük meg, és kerekedhetünk felül rajta. Akkor mindegyikünk ad neked 1100 ezüstöt.”

6 Delila később így szólt Sámsonhoz: „Kérlek, mondd meg nekem, hogy mitől vagy olyan erős, mivel lehet téged megkötözni, és hogyan lehet legyőzni!” 7 Sámson erre így felelt neki: „Ha 7 nyers íjhúrral* megkötöznek, melyeket még nem szárítottak ki, akkor olyan gyenge leszek, mint bárki más.” 8 A filiszteusok fejedelmei akkor felhoztak neki 7 nyers íjhúrt, melyeket még nem szárítottak ki. Delila pedig megkötözte őt azokkal. 9 A lesben állók a belső szobában voltak, Delila pedig így kiáltott: „Itt vannak a filiszteusok, Sámson!” Erre ő olyan könnyen kettészakította az íjhúrokat, mint amilyen könnyen széttépik a lenfonalat*, ha tűz éri azt.+ Így aztán nem tudódott ki, miben rejlik az ereje.

10 Delila később ezt mondta Sámsonnak: „Rászedtél,* és hazudtál nekem. De most kérlek, mondd meg nekem, mivel lehet megkötözni téged.” 11 Erre ő ezt mondta neki: „Ha megkötöznek új kötelekkel, amelyekkel még nem dolgoztak, akkor olyan gyenge leszek, mint bárki más.” 12 Delila új köteleket vett hát, megkötözte velük, és így kiáltott: „Itt vannak a filiszteusok, Sámson!” (Mindeközben a lesben állók a belső szobában voltak.) Ekkor Sámson letépte a köteleket a karjairól, mint a fonalat.+

13 Delila ezután ezt mondta Sámsonnak: „Eddig rászedtél, és hazudtál nekem.+ Mondd meg hát, mivel lehet megkötözni téged!” Akkor ezt válaszolta neki: „Ha összeszövöd fejem 7 hajfonatát láncfonállal.” 14 Az pedig egy szeggel rögzítette is, majd így kiáltott: „Itt vannak a filiszteusok, Sámson!” Az pedig felébredt álmából, és kihúzta a szövéshez használt szeget és a láncfonalat.

15 Delila ekkor ezt mondta neki: „Hogy merészeled azt mondani, hogy szeretsz,+ amikor nem az enyém a szíved? Már háromszor szedtél rá, és nem mondtad meg, hogy miben rejlik a nagy erőd.+” 16 Mivel Delila napról napra nyaggatta és gyötörte, Sámson halálosan belefáradt*.+ 17 Végül kitárta neki a szívét, és ezt mondta: „Sosem érte borotva a fejemet, mert Isten nazireusa vagyok a születésemtől* fogva.+ Ha megborotválnának, elhagyna az erőm, elgyengülnék, és olyan volnék, mint bárki más.”

18 Amikor Delila látta, hogy Sámson kitárta neki a szívét, azon nyomban hívatta a filiszteusok fejedelmeit+: „Gyertek, mert most kitárta nekem a szívét!” A filiszteusok fejedelmei pedig feljöttek hozzá, és magukkal hozták a pénzt. 19 Delila elaltatta őt a térdein, aztán hívott egy férfit, és leborotváltatta Sámson 7 hajfonatát. Majd Delila kezdett felülkerekedni rajta, mivel Sámsont fokozatosan elhagyta az ereje. 20 Ekkor így kiáltott: „Itt vannak a filiszteusok, Sámson!” Ő felébredt álmából, és ezt mondta: „Kimegyek, mint máskor is,+ és kiszabadítom magam.” De nem tudta, hogy Jehova elhagyta őt. 21 A filiszteusok pedig elfogták, és kiszúrták a szemét. Majd levitték Gázába, két rézbilincset raktak rá, és a börtönben kellett gabonát őrölnie. 22 Ám a haja újra kezdett megnőni, miután lenyírták.+

23 A filiszteusok fejedelmei pedig összejöttek, hogy nagy áldozatot mutassanak be Dágonnak+, az istenüknek, és ünnepeljenek, mivel ezt mondták: „Istenünk kiszolgáltatta nekünk Sámsont, az ellenségünket!” 24 Amikor az emberek meglátták őt*, dicsőítették istenüket, és ezt mondták: „Istenünk kiszolgáltatta nekünk az ellenségünket, aki feldúlta földünket,+ és sokakat megölt közülünk+.”

25 Mivel jókedvük lett, ezt mondták: „Hívjátok ide Sámsont, hogy szórakoztasson minket!” Előhozták hát Sámsont a börtönből, hogy mulattassa őket, és az oszlopok közé állították. 26 Sámson akkor így szólt a fiúhoz, aki kézen fogva vezette: „Hadd érintsem meg a ház tartóoszlopait, és hadd támaszkodjak nekik.” 27 (A ház pedig tele volt férfiakkal és nőkkel, és a filiszteusok fejedelmei is mind ott voltak. A tetőn mintegy 3000 férfi és nő volt, akik nézték, ahogy Sámson mulattatja őket.)

28 Sámson+ ekkor Jehovához kiáltott: „Legfőbb Úr, Jehova, kérlek, emlékezz meg rólam, és kérlek, erősíts meg+ még ez egyszer, ó, Istenem! Engedd, hogy bosszút álljak a filiszteusokon a két szemem egyikéért!+”

29 Ekkor Sámson nekifeszült a ház két középső tartóoszlopának, egyiknek a jobb kezével, a másiknak pedig a bal kezével, 30 és így kiáltott: „Hadd haljak meg* a filiszteusokkal együtt!” Majd teljes erejével nekifeszült, és a ház összedőlt, maga alá temetve a fejedelmeket meg a benne levő összes embert.+ Így hát Sámson többeket ölt meg a halálakor, mint az élete során.+

31 Később a testvérei és apjának egész családja lementek, hogy hazavigyék őt. Elvitték és eltemették őt Córa+ és Estáol között, az apjának, Manoahnak+ a sírjába. Sámson 20 évig volt Izrael bírája.+

17 Volt egy ember Efraim hegyvidékén+, akit Mikának hívtak. 2 Ezt mondta az anyjának: „Az 1100 ezüst, amit elvettek tőled, és ami miatt a fülem hallatára átkot mondtál, itt van nálam. Én vettem el.” Az anyja erre ezt mondta: „Jehova áldja meg a fiamat!” 3 Ő visszaadta az anyjának az 1100 ezüstöt, az anyja azonban így szólt hozzá: „Ezt az ezüstöt Jehovának fogom szentelni. Azt akarom, hogy készíttess belőle egy faragott szobrot és egy fémszobrot* magadnak.+ Az ezüst tehát legyen a tiéd.”

4 Miután visszaadta az ezüstpénzt az anyjának, az anyja fogott 200 ezüstöt, és odaadta az ezüstművesnek. Az pedig készített egy faragott szobrot és egy fémszobrot*, amelyeket aztán Mika házába vittek. 5 Ennek a Mikának volt egy szentélye. Készített egy efódot+ és teráfszobrokat*+, és beiktatta* az egyik fiát, hogy papként szolgáljon neki+. 6 Azokban a napokban nem volt király Izraelben.+ Mindenki azt tette, amit jónak látott*.+

7 Volt Júda családjából egy fiatal lévita+, aki a júdai Betlehemből+ való volt, és ott is lakott egy ideig. 8 Ez az ember elment a júdai Betlehem városából, hogy máshol lakjon. Útja során elérkezett Efraim hegyvidékére, Mika+ házához. 9 Mika megkérdezte tőle: „Honnan jössz?” Ő így felelt: „Lévita vagyok a júdai Betlehemből, és egy helyet keresek, ahol lakhatok.” 10 Mika erre ezt mondta neki: „Lakj nálam, és szolgálj nekem tanácsadóként* és papként, én pedig 10 ezüstöt adok neked évente, valamint ruhát és élelmet.” Erre a lévita bement. 11 A lévita tehát beleegyezett, hogy nála lakjon, és Mikának olyan lett ő, mintha a fia volna. 12 Mika pedig beiktatta* a lévitát, hogy papként szolgáljon neki,+ és az Mika házában élt. 13 Mika akkor ezt mondta: „Most már tudom, hogy Jehova jó lesz hozzám, mert a lévita a papom lett.”

18 Azokban a napokban nem volt király Izraelben.+ És azokban a napokban Dán törzse+ örökséget keresett magának, ahol lakhat, mert egészen addig nem kaptak örökséget Izrael törzsei között.+

2 Dán leszármazottai elküldtek a törzsükből öt rátermett férfit Córából és Estáolból+, hogy kémleljék ki és derítsék fel a földet. Ezt mondták nekik: „Menjetek, derítsétek fel a földet.” Amikor eljutottak Efraim hegyvidékére, Mika+ házáig, ott töltötték az éjszakát. 3 Míg Mika házának a közelében voltak, felismerték a fiatal lévita hangját*, így hát odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: „Ki hozott ide? Mit csinálsz itt, és mi köt ide?” 4 Ő ezt válaszolta nekik: „Így és így tett velem Mika, és felfogadott, hogy papként szolgáljak neki.”+ 5 Erre ezt mondták neki: „Kérünk, kérdezd meg Istent, hogy sikeres lesz-e az utunk.” 6 A pap pedig ezt mondta nekik: „Menjetek el békével! Jehova veletek lesz az utatokon.”

7 Azután az öt férfi továbbment, és Laisba+ érkezett. Látták, hogy az ott lakó nép nem függ senkitől, akárcsak a szidóniak. Nyugalomban éltek, és gyanútlanok voltak,+ és nem volt elnyomó hódító azon a földön, aki háborgatta volna őket. Messze voltak a szidóniaktól, és nem volt semmilyen kapcsolatuk másokkal.

8 Amikor visszaértek testvéreikhez Córába és Estáolba+, azok megkérdezték tőlük: „Mit láttatok?” 9 Ők így feleltek: „Menjünk fel ellenük, mert láttuk, hogy nagyon jó az a föld. Miért tétováztok? Ne késlekedjetek! Menjetek, és vegyétek birtokba a földet. 10 Amikor odaértek, egy gyanútlan népet fogtok ott találni,+ a földjük pedig tágas. Isten nektek adta azt. Olyan hely az, ahol semmiből sincs hiány.+”

11 Akkor Dán törzséből 600, harcra felfegyverzett férfi elindult Córából és Estáolból+. 12 Felmentek, és letáboroztak Kirját-Jeárimnál+, Júdában. Ezért hívják mind a mai napig Mahane-Dánnak*+ azt a helyet, amely Kirját-Jeárimtól nyugatra van. 13 Onnan továbbmentek Efraim hegyvidékére, és eljutottak Mika+ házáig.

14 Ekkor az öt férfi, aki elment kikémlelni Lais földjét,+ ezt mondta a testvéreinek: „Tudtátok, hogy ezekben a házakban van egy efód, teráfszobrok*, egy faragott szobor és egy fémszobor*?+ Gondoljátok át, hogy mit akartok tenni.” 15 Megálltak hát ott, és elmentek a Mika házánál levő fiatal lévita+ házához, és megkérdezték tőle, hogy hogy van. 16 Mindeközben a 600, Dán törzséből való, harcra fölfegyverzett férfi+ ott állt a kapubejáratnál. 17 Az öt férfi pedig, aki elment kikémlelni a földet,+ bement, hogy elvigye a faragott szobrot, az efódot,+ a teráfszobrokat*+ és a fémszobrot*+. (A pap+ pedig ott állt a kapubejáratnál a 600, harcra fölfegyverzett férfival.) 18 Ezek tehát bementek Mika házába, és elvették a faragott szobrot, az efódot, a teráfszobrokat* és a fémszobrot*. A pap ekkor megkérdezte tőlük: „Mit csináltok?” 19 Mire ők így feleltek: „Hallgass! Ne mondj semmit!* Gyere velünk, légy a mi tanácsadónk* és papunk. Mi jobb, ha egyetlen ember házának vagy a papja,+ vagy ha Izrael egyik törzsének és családjának leszel a papja+?” 20 Ez kedvére való volt a papnak, így hát fogta az efódot, a teráfszobrokat*, valamint a faragott szobrot,+ és csatlakozott a néphez.

21 Azután megfordultak, és útnak indultak, a menet élén a gyerekekkel, az állataikkal és az értékes dolgokkal. 22 Már eltávolodtak valamennyire Mika házától, amikor a férfiak, akik a Mika házához közeli házakban laktak, összegyűltek, utánuk eredtek, és utolérték a Dán törzséből valókat. 23 Amikor utánuk kiáltottak, azok feléjük fordultak, és megkérdezték Mikától: „Mi a baj? Miért gyűltetek össze?” 24 Erre ő ezt mondta: „Elvittétek az isteneimet, amelyeket készítettem, és a pap is elment veletek. Mi maradt hát nekem?! Hogy kérdezhetitek hát tőlem, hogy mi a baj?” 25 A Dán törzséből valók ezt válaszolták neki: „Ne kiabálj velünk, mert ezek a dühös* férfiak még rád támadnak, és az a saját életedbe* és a háznéped életébe* kerülhet!” 26 Dán férfiai azzal továbbmentek. Mika pedig látta, hogy azok erősebbek nála, így hát megfordult, és visszatért a házába.

27 Miután elvitték, amit Mika készített, valamint a papját, továbbmentek a Laisban+ lakó nép ellen, akik nyugalomban éltek, és gyanútlanok voltak+. Kardélre hányták őket, a várost pedig felégették. 28 Nem volt senki, aki megmenthette volna őket, ugyanis a város messze volt Szidóntól, és a Bét-Rehobhoz+ tartozó völgyben feküdt, lakosainak pedig nem volt semmilyen kapcsolatuk másokkal. Majd újjáépítették a várost, és letelepedtek benne. 29 A várost Dánnak+ nevezték el az apjuk, Dán után, aki Izrael fia volt.+ Korábban azonban Lais volt a város neve.+ 30 Dán férfiai azután felállították maguknak a faragott szobrot+, és Jonatán+ – Gersomnak,+ Mózes fiának a fia –, valamint a leszármazottai lettek Dán törzsének a papjai egészen addig a napig, amíg száműzetésbe nem vitték az ország lakóit. 31 Felállították tehát a faragott szobrot, amelyet Mika készített, és az ott maradt mindaddig, míg az igaz Isten háza Silóban volt+.

19 Azokban a napokban, amikor nem volt király Izraelben,+ egy lévita, aki Efraim hegyvidékének+ távoli részén lakott, feleségül vett egy nőt* a júdai Betlehemből+. 2 Ám az asszony hűtlen lett hozzá, otthagyta őt, és elment apja házába, a júdai Betlehembe. Ott is maradt 4 hónapig. 3 Ekkor a férje utánament, hogy rábeszélje, térjen vissza hozzá. Vele volt a szolgája, és két szamár is. Az asszony pedig bevitte őt apjának a házába, és amikor az meglátta, megörült, hogy találkozhat vele. 4 Ezért az apósa, a fiatalasszony apja, rábeszélte, hogy maradjon ott nála 3 napig. Ettek-ittak, és a férfi ott töltötte az éjszakát.

5 A 4. napon pedig, amikor kora reggel felkeltek, hogy útnak induljanak, a fiatalasszony apja ezt mondta a vejének: „Egyél valamit, hogy legyen erőd,* aztán mehettek.” 6 Leültek hát, és együtt ettek és ittak. Azután a fiatalasszony apja ezt mondta a férfinak: „Kérlek, maradj éjszakára, és érezd jól magad*!” 7 Amikor a férfi felkelt, hogy elmenjen, az apósa unszolta, úgyhogy megint ott maradt éjszakára.

8 Amikor az 5. napon kora reggel felkelt, hogy elmenjen, a fiatalasszony apja ezt mondta: „Kérlek, egyél valamit, hogy legyen erőd*!” És egészen addig halogatták az indulást, amíg már későre járt az idő, ők pedig mindketten csak ettek. 9 Amikor a férfi felkelt, hogy a másodfeleségével és a szolgájával elinduljon, az apósa, a fiatalasszony apja ezt mondta neki: „Nézd csak, már majdnem este van. Kérlek, maradjatok éjszakára! Mindjárt vége a napnak. Maradj itt éjszakára, és érezd jól magad. Majd holnap korán útra kelhettek, és hazamehetsz*.” 10 Ám a férfi nem akart még egy éjszakát maradni, ezért útnak indult, és egészen Jebuszig, azaz Jeruzsálemig+ ment. Két fölnyergelt szamár volt vele, meg a másodfelesége és a szolgája.

11 Amikor Jebusz közelében voltak, a nap már majdnem lenyugodott. Ezért a szolga így szólt az urához: „Itt maradjunk éjszakára ebben a jebuszita városban?” 12 Ura azonban ezt mondta neki: „Ne maradjunk idegenek városában, akik nem izraeliták. Folytassuk az utunkat egészen Gibeáig+.” 13 Majd ezt mondta a szolgájának: „Gyere, próbáljunk eljutni Gibeába vagy Rámába+, és töltsük az éjszakát valamelyik helyen.” 14 Így hát folytatták útjukat, és épp a Benjáminhoz tartozó Gibea közelében voltak, amikor a nap kezdett lenyugodni.

15 Megálltak hát, és bementek Gibeába, hogy ott töltsék az éjszakát. Majd leültek a város közterén, de senki sem fogadta be őket a házába éjszakára.+ 16 Végül akkor este egy öregember jött a munkából a szántóföldről. Efraim hegyvidékéről+ való volt, és egy ideje Gibeában lakott, de a városban egyébként benjáminiták laktak+. 17 Amikor felnézett, és meglátta az utazót a város közterén, az öregember megkérdezte tőle: „Honnan jössz, és hová mész?” 18 A férfi ezt felelte neki: „A júdai Betlehemből Efraim hegyvidékének egyik távoli részére megyünk, mert onnan való vagyok, de elmentem a júdai Betlehembe.+ Jehova házába tartok,* de itt senki sem fogad be a házába. 19 Van elég szalmánk és takarmányunk a szamarainknak,+ valamint kenyér+ meg bor is van nekem, az asszonynak és a szolgánknak. Mindenünk megvan, amire szükségünk van.” 20 Ám az öregember ezt mondta: „Légy a vendégem!* Hadd gondoskodjak mindarról, amire csak szükséged van. Ne töltsd az éjszakát a köztéren.” 21 Azzal bevitte őt a házába, és megetette* a szamarakat. Majd megmosták a lábukat, és ettek-ittak.

22 Miközben vigadtak, néhány semmirekellő férfi a városból körülvette a házat, és amint az ajtón dörömböltek, egyre csak ezt mondták az öregembernek, a ház urának: „Hozd ki azt a férfit, aki a házadba jött, hadd feküdjünk le vele!”+ 23 Ekkor a ház ura kiment, és ezt mondta nekik: „Ne, testvéreim, kérlek titeket, ne kövessetek el ilyen gonoszságot! Ez az ember vendég a házamban. Ne kövessetek el ilyen gyalázatos dolgot! 24 Itt van a szűz lányom és annak a férfinak a másodfelesége. Hadd hozzam ki őket nektek, és ha akarjátok, megalázhatjátok őket*.+ De ezzel a férfival ne tegyetek ilyen gyalázatos dolgot!”

25 De az emberek nem akartak hallgatni rá. Így hát a lévita megragadta a másodfeleségét+, és kivitte hozzájuk. Azok megerőszakolták, és bántalmazták őt egész éjjel, egészen reggelig. Majd hajnalhasadtakor elküldték. 26 Kora reggel jött meg az asszony, és lerogyott az ember házának bejáratánál, ahol az ura volt, és ott feküdt virradatig. 27 Amikor az ura felkelt reggel, és kinyitotta a ház ajtaját, hogy kimenjen és útra keljen, meglátta, hogy az asszony, a másodfelesége ott fekszik a ház bejáratánál, keze a küszöbön. 28 Így szólt hozzá: „Kelj fel, és menjünk.” De nem volt válasz. Ekkor a férfi feltette a szamárra, és elindult hazafelé.

29 Amikor hazaért, fogta az ölőkést, vette a másodfelesége holttestét, feldarabolta 12 részre, és Izrael minden területére küldött egy-egy darabot. 30 Aki csak látta, ezt mondta: „Sosem történt ilyesmi, és nem is láttunk ilyet attól a naptól fogva, hogy az izraeliták kijöttek Egyiptom földjéről, mind a mai napig. Gondolkodjatok el ezen,* tanácskozzatok,+ és mondjátok meg, mit tegyünk.”

20 Erre az izraeliták mind eljöttek a Dántól+ Beér-Sebáig terjedő területről és Gileád földjéről+. Az egész közösség egy emberként gyűlt össze Jehova elé, Micpába+. 2 Izrael népének, az összes törzsnek a főemberei elfoglalták helyüket az igaz Isten népének gyülekezetében, amelyben 400 000 gyalogos, kardforgató férfi+ volt.

3 A benjáminiták pedig meghallották, hogy Izrael férfiai felmentek Micpába.

Izrael férfiai aztán így szóltak: „Mondjátok el, hogyan történt ez a szörnyűség!”+ 4 Erre a lévita férfi+, a megölt asszonynak a férje így felelt: „A másodfeleségemmel a Benjáminhoz tartozó Gibeába+ érkeztem, hogy ott töltsük az éjszakát. 5 Gibea lakói* pedig eljöttek, és körülvették a házat éjjel, hogy rám támadjanak. Engem akartak megölni, de aztán a másodfeleségemet erőszakolták meg úgy, hogy az belehalt.+ 6 Ezért fogtam a másodfeleségem holttestét, feldaraboltam, és a darabjait elküldtem Izrael örökségének minden részére,+ mert szégyentelen és gyalázatos tettet követtek el Izraelben. 7 Most pedig ti, Izrael egész népe, mondjátok el a véleményeteket, és adjatok tanácsot+.”

8 Ekkor az egész nép egy emberként felkelt, és ezt mondta: „Egyikünk sem fog a sátrába menni, és egyikünk sem tér vissza a házába! 9 A következőket fogjuk tenni Gibeával: Sorsvetés+ által kiválasztunk embereket, akik felmennek ellene. 10 Veszünk 10 embert 100 közül Izrael minden törzséből, 100-at 1000-ből, és 1000-et 10 000-ből, hogy gondoskodjanak a sereg ellátásáról, és így az fel tudjon lépni Benjámin Gibeája ellen az Izraelben elkövetett gyalázatos tette miatt.” 11 Így hát Izrael minden férfia összegyűlt a város ellen egy emberként, szövetségesekként.

12 Izrael törzsei embereket küldtek Benjámin törzsének minden tagjához, ezt üzenve: „Hogy történhetett ilyen szörnyűség köztetek? 13 Adjátok ki azokat a semmirekellő embereket Gibeából,+ hogy megöljük őket, és eltávolítsuk a gonoszságot Izraelből!+” De a benjáminiták nem hallgattak izraelita testvéreikre.

14 A benjáminiták ekkor összegyűltek a városokból Gibeába, hogy csatába szálljanak Izrael férfiai ellen. 15 Aznap a benjáminiták 26 000 kardforgató férfit soroztak be a városaikból a Gibeából való 700 válogatott férfin kívül. 16 Ebben a seregben 700 válogatott férfi balkezes volt. Mindannyian hajszálpontosan céloztak a parittyával, nem hibáztak.

17 Izrael férfiai, a benjáminitákat nem számítva, 400 000 kardforgató férfit+ soroztak be. Mindegyikük harcedzett katona volt. 18 Azután elindultak, és felmentek Bételbe, hogy megkérdezzék Istent+. Izrael népe ekkor ezt kérdezte: „Ki menjen elöl a benjáminiták ellen vívott csatában?” Jehova erre ezt válaszolta: „Júda legyen elöl.”

19 Azután az izraeliták fölkeltek reggel, és letáboroztak Gibeával szemben.

20 Izrael emberei kivonultak, hogy harcoljanak Benjámin ellen, és csatarendbe álltak ellenük Gibeánál. 21 A benjáminiták pedig kijöttek Gibeából, és megöltek aznap 22 000 embert Izrael férfiai közül. 22 Ám Izrael serege bátor volt, és ismét csatarendbe álltak azon a helyen, ahol az első napon felsorakoztak. 23 Akkor az izraeliták fölmentek Bételbe, sírtak Jehova előtt egészen estig, és megkérdezték Jehovát: „Megint elmenjünk harcolni testvéreink, a benjáminiták ellen?”+ Jehova erre ezt mondta: „Menjetek fel ellenük!”

24 Így hát másnap az izraeliták közelítettek a benjáminitákhoz, 25 Benjámin pedig kijött eléjük Gibeából, és megölt még 18 000 izraelitát,+ akik mindannyian kardforgató férfiak voltak. 26 Ekkor Izrael férfiai mindnyájan felmentek Bételbe. Sírtak, ott ültek Jehova előtt,+ és böjtöltek+ azon a napon egészen estig, és égőáldozatokat+ meg közösségi áldozatokat+ mutattak be Jehova előtt. 27 Azután Izrael férfiai megkérdezték Jehovát+, mivel az igaz Isten szövetségének ládája ott volt azokban a napokban. 28 Fineás,+ Eleázárnak, Áron fiának a fia szolgált* a láda előtt azokban a napokban. Megkérdezték: „Kimenjünk újra harcolni a testvéreink, Benjámin férfiai ellen, vagy hagyjuk abba?”+ Jehova így válaszolt: „Menjetek fel, mert holnap a segítségemmel legyőzitek őket.” 29 Majd Izrael lesbe állított+ embereket Gibea körül.

30 Az izraeliták tehát felmentek a benjáminiták ellen a harmadik napon, és felsorakoztak Gibea ellen, ugyanúgy, mint korábban.+ 31 Amikor a benjáminiták kimentek a sereg elé, azok elcsalták őket a várostól.+ Ekkor, ahogy korábban is, a benjáminiták támadást indítottak az izraeliták ellen, és megöltek néhányat közülük az országutakon, melyeknek egyike Bételbe, a másik pedig Gibeába megy fel, és mintegy 30 halottat hagytak a mezőn.+ 32 A benjáminiták ezért ezt mondták: „Vereséget szenvednek tőlünk, ugyanúgy, mint korábban!”+ Az izraeliták pedig ezt mondták: „Visszavonulunk, és elcsaljuk őket a várostól az országutakra!” 33 Ezért Izrael minden embere elhagyta a helyét, és felsorakozott Baál-Támárnál, miközben a lesben álló izraeliták támadást indítottak a helyükről Gibea közelében. 34 Így egész Izraelből 10 000 válogatott férfi jött Gibea elé, és a harc heves volt. A benjáminiták azonban nem ismerték fel, hogy nagy veszélyben vannak.

35 Jehova győzelemre segítette az izraelitákat a benjáminiták felett,+ és 25 100 férfit pusztítottak el aznap közülük, akik mind kardforgató férfiak voltak.+

36 A benjáminiták azonban azt hitték, hogy Izrael férfiai fognak vereséget szenvedni, mert azok meghátráltak Benjámin elől.+ Ám az izraeliták azért tettek így, mert bíztak azokban, akiket lesbe állítottak Gibea ellen+. 37 A lesben állók gyorsan cselekedtek, és megtámadták Gibeát. Majd szétszóródtak, és kardélre hányták az egész várost.

38 Izrael emberei megegyeztek, hogy azok, akik rajtaütnek a városon, füstjelet bocsátanak fel onnan.

39 Amikor az izraeliták meghátráltak a csatában, Benjámin férfiai támadást indítottak ellenük, megöltek mintegy 30 izraelitát,+ és ezt mondták: „Biztosan újból vereséget fognak szenvedni, mint a korábbi csatában!”+ 40 Ekkor sűrű füstfelhő kezdett felszállni a városból jelként. Amikor Benjámin férfiai hátratekintettek, látták, hogy az egész városból lángok csapnak fel az ég felé. 41 Akkor Izrael emberei megfordultak, Benjámin emberei pedig megrettentek, mert látták, hogy közel a vesztük. 42 Ezért meghátráltak Izrael emberei elől, és a puszta felé vették az irányt, de Izrael férfiai üldözőbe vették őket. A városból kijövő emberek pedig csatlakoztak hozzájuk, és ők is pusztították őket. 43 Körbevették a benjáminitákat, és kitartóan üldözték őket. Megsemmisítették őket közvetlenül Gibea előtt, annak keleti oldalánál. 44 Végül 18 000 ember esett el a benjáminiták közül; mind erős harcos volt.+

45 Benjámin férfiai megfordultak, és a pusztába menekültek, Rimmon sziklájához+. Az izraeliták 5000 embert öltek meg* közülük az országutakon, és egészen Gidomig üldözték őket, majd megöltek közülük még 2000 embert. 46 Aznap összesen 25 000 kardforgató férfi esett el Benjámin férfiai közül;+ mind erős harcos volt. 47 De 600 ember elmenekült a pusztába, Rimmon sziklájához, és 4 hónapig ott maradtak.

48 Izrael férfiai pedig visszatértek, és újból megtámadták a benjáminitákat. Kardélre hányták a városban levő embereket és háziállatokat, és megsemmisítettek mindent, ami csak ott maradt. Továbbá az összes útjukba eső várost is felgyújtották.

21 Ekkor Izrael férfiai a következő esküt tették Micpában+: „Egyikünk sem adja a lányát feleségül Benjáminból való férfihoz!”+ 2 A nép pedig elment Bételbe,+ ott ült az igaz Isten előtt egészen estig, közben kiáltozott, és keservesen sírt. 3 Ezt mondogatták: „Ó, Jehova, Izrael Istene! Miért történt ez Izraelben? Miért kell ma egy törzsnek hiányoznia Izraelből?” 4 Másnap a nép korán felkelt, épített ott egy oltárt, és égőáldozatokat meg közösségi áldozatokat+ mutatott be.

5 Majd Izrael népe ezt mondta: „Ki az, aki nem jött fel Izrael törzseiből, hogy összegyűljön velünk Jehova előtt?” Ugyanis ünnepélyesen esküt tettek, hogy annak, aki nem jött fel Jehovához Micpába, meg kell halnia. 6 És Izrael népe sajnálta, ami a testvérével, Benjáminnal történt. Ezt mondták: „Ma kivágtak egy törzset Izraelből. 7 Hogyan gondoskodjunk feleségről azoknak, akik megmaradtak? Hiszen megesküdtünk Jehovára,+ hogy nem adunk nekik feleségül egyet sem a lányaink közül.+”

8 Ezt kérdezték: „Ki az, aki nem jött fel Izrael törzseiből Jehovához Micpába?”+ Történetesen Jábes-Gileádból nem jött senki sem a táborba, ahova összegyűltek. 9 Amikor a népet megszámolták, látták, hogy Jábes-Gileád lakosai közül senki sincs ott. 10 Így hát a közösség odaküldött a legerősebb férfiak közül 12 000-et. Ezt parancsolták nekik: „Menjetek, és hányjátok kardélre Jábes-Gileád lakosait, még a nőket és a gyermekeket is.+ 11 Ezt tegyétek: Pusztítsatok el minden férfit, és a nők közül mindenkit, akinek már volt nemi kapcsolata férfival!” 12 Jábes-Gileád lakosai között találtak 400 szűz lányt, akiknek még sosem volt nemi kapcsolatuk férfival. Elhozták hát őket a táborba, Silóba,+ amely Kánaán földjén van.

13 Ekkor az egész közösség üzent a benjáminitáknak, akik Rimmon szikláján+ voltak, és békét ajánlottak nekik. 14 Így hát Benjámin visszatért, és nekik adták azokat a nőket, akiket életben hagytak a jábes-gileádi nők közül,+ de nem találtak nekik eleget. 15 És a nép sajnálta, ami Benjáminnal történt,+ mert Jehova megosztottságot idézett elő Izrael törzsei között. 16 Ezért a közösség vénei ezt kérdezték: „Hogyan gondoskodjunk feleségről a megmaradt férfiaknak, hiszen Benjámin asszonyai mind elpusztultak.” 17 Majd ezt mondták: „Továbbra is legyen örökségük azoknak, akik Benjáminból megmenekültek, nehogy kivesszen egy törzs Izraelből. 18 De mi nem adhatunk nekik feleséget a lányaink közül, mert Izrael népe megesküdött: »Átkozott, aki feleséget ad Benjáminnak!«+”

19 Majd ezt mondták: „Figyeljetek! Évről évre van egy ünnepe Jehovának Silóban+, amely Bételtől északra fekszik, a Bételből Sikembe menő országúttól keletre, Lebonától pedig délre.” 20 Ezt parancsolták hát Benjámin férfiainak: „Menjetek, és álljatok lesben a szőlőskertekben. 21 Amikor látjátok, hogy a fiatal nők* kijönnek Silóból körtáncot lejteni, akkor mindegyikőtök jöjjön elő a szőlőskertekből, és ragadjon meg egy Silóból való fiatal nőt, hogy a felesége legyen, majd térjetek vissza Benjámin földjére. 22 Ha pedig a nők apái és testvérei panaszt emelnének ellenünk, akkor ezt mondjuk majd nekik: »Legyetek irántunk jóindulattal Benjámin férfiainak érdekében, mert nem tudtunk feleséget szerezni mindegyiküknek a háborúból,+ és ti nem tudtatok nekik feleséget adni anélkül, hogy megszegtétek volna az eskütöket+!«”

23 Benjámin férfiai így is tettek, és mindegyikük feleséget szerzett magának a táncoló nők közül. Utána pedig visszatértek a földre, melyet örököltek, újjáépítették a városaikat,+ és letelepedtek azokban.

24 És az izraeliták szétszóródtak onnan abban az időben, mindenki a saját törzséhez és családjához; és elmentek onnan, mindenki arra a földre, melyet örökölt.

25 Azokban a napokban nem volt király Izraelben.+ Mindenki azt tette, amit jónak látott*.