RUTH

1 Azokban a napokban, amikor bírák+ szolgáltattak igazságot*, éhínség volt az országban. Egy férfi ekkor elindult a júdai Betlehemből+, hogy Moáb+ földjén lakjon a feleségével és két fiával. 2 A férfit Eliméleknek* hívták, a feleségét Naominak*, a két fiát pedig Mahlonnak* és Kiljonnak*. Efratából, a júdai Betlehemből valók voltak. Moáb földjére mentek, és ott is maradtak.

3 Idővel Naomi férje, Elimélek meghalt, és Naomi magára maradt a két fiával. 4 Később ezek a férfiak moábita nőket vettek feleségül. Az egyiket Orpának, a másikat pedig Ruthnak+ hívták. Úgy tíz évig éltek ott. 5 Azután Mahlon is, és Kiljon is meghalt, így hát Naomi egyedül maradt, a két gyermeke és a férje nélkül. 6 Ekkor útra kelt a menyeivel, hogy visszatérjen Moáb földjéről, mert hallotta, hogy Jehova újra megáldotta a népét, és élelmet* adott nekik.

7 Elindult hát arról a helyről, ahol addig élt a két menyével. Miközben Júda földjére tartottak, 8 Naomi ezt mondta nekik: „Menjetek, térjen vissza mindegyikőtök az anyja házához. Bánjon veletek Jehova szeretettel*,+ mint ahogy ti is szeretettel bántatok a férfiakkal – akik már halottak –, és velem is. 9 Adja meg Jehova mindkettőtöknek, hogy találjatok férjet, és leljetek biztonságra* férjetek házában+.” Azután megcsókolta őket, ők pedig zokogtak. 10 Egyre csak ezt mondták neki: „Nem, inkább veled megyünk a népedhez.” 11 De Naomi így szólt: „Térjetek vissza, lányaim! Ugyan miért jönnétek velem? Hát szülhetek-e még fiúkat, akik a férjeitek lehetnének?+ 12 Térjetek vissza lányaim, menjetek, túl öreg vagyok én már ahhoz, hogy férjhez menjek. Még ha remélhetném is, hogy ma este férjhez megyek, és fiúkat szülök, 13 megvárnátok-e őket, míg felnőnek? Addig férj nélkül maradnátok? Ne, lányaim! Nagyon el vagyok keseredve, hogy ti is szenvedtek amiatt, hogy Jehova* ellenem fordult.+”

14 Erre újra zokogni kezdtek. Majd Orpa megcsókolta anyósát, és elment. Ruth viszont ragaszkodott az anyósához. 15 Naomi ezért így szólt: „Nézd, megözvegyült sógornőd visszatér népéhez és isteneihez. Menj vissza te is a sógornőddel!”

16 De Ruth így válaszolt: „Ne akard, hogy elhagyjalak, visszaforduljak, és ne menjek veled. Mert ahová te mész, én veled megyek, ahol te megszállsz, én is ott szállok meg. Néped az én népem lesz, és Istened az én Istenem.+ 17 Ahol meghalsz, ott halok meg én is, ott temessenek el engem is. Mérjen rám súlyos büntetést Jehova,* ha nem csak a halál választ el engem tőled.”

18 Amikor Naomi látta, hogy Ruth mennyire ragaszkodik ahhoz, hogy vele mehessen, már nem próbálta lebeszélni. 19 Mindketten folytatták útjukat, míg Betlehembe+ nem értek. Amint megérkeztek, az egész város felbolydult miattuk, az asszonyok pedig ezt mondták: „Csak nem Naomi ez?” 20 De ő így felelt: „Ne hívjatok engem Naominak*! Nevezzetek inkább Marának*, mert a Mindenható igen megkeserítette az életemet!+ 21 Mindenem megvolt, mikor elmentem, de Jehova üres kézzel bocsátott vissza. Miért hívnátok hát Naominak, mikor Jehova fordult ellenem, és a Mindenható sújtott szerencsétlenséggel+?”

22 Így tért vissza Naomi a menyével, a moábita Ruthtal Moáb+ földjéről. Akkor értek Betlehembe, amikor az árpaaratás+ kezdődött.

2 Naomi férjének volt egy rokona, aki nagyon gazdag volt. Boáznak+ hívták, és Elimélek családjába tartozott.

2 A moábita Ruth így szólt Naomihoz: „Hadd menjek ki, kérlek, a mezőre, hogy tallózzak*+ a gabonakalászok között valaki mögött, aki jóindulatú velem.” Erre Naomi így felelt: „Menj, lányom!” 3 Kiment hát, és tallózni kezdett a mezőn az aratók mögött. Történetesen éppen az Elimélek+ családjából való Boáz+ földjére ment. 4 Boáz ekkor érkezett meg Betlehemből, és így szólt az aratókhoz: „Jehova legyen veletek!” Ők így feleltek: „Áldjon meg Jehova!”

5 Majd Boáz megkérdezte az aratókra felügyelő fiatal férfitól: „Kihez tartozik ez a fiatal nő?” 6 Ő így felelt: „Ez a fiatal nő egy moábita+, és Naomival tért vissza Moáb mezejéről+. 7 Megkérdezte tőlem: »Megengednéd, kérlek, hogy tallózzak+, és a levágott gabonakalászok* között gyűjtögessek, amelyeket az aratók hátrahagytak?« Reggel óta talpon van, és csak most ült le egy kicsit a kunyhóban, hogy megpihenjen.”

8 Boáz ezután így szólt Ruthhoz: „Figyelj, lányom! Ne menj tallózni más mezőre, és ne menj el erről a helyről, hanem menj a szolgálólányaim nyomában+. 9 Figyeld a mezőt, ahol aratnak, és menj velük. Megparancsoltam a fiatal férfiaknak, hogy ne zaklassanak*. Ha szomjas vagy, menj a vizeskorsókhoz, és igyál abból, amit ezek a férfiak merítenek.”

10 Ekkor Ruth arcra borult, és így szólt hozzá: „Hogyan lehetséges, hogy ilyen nagylelkű vagy hozzám, és figyelsz rám, noha én más országból való vagyok?”+ 11 Boáz erre így felelt: „Mindenről beszámoltak nekem, amit az anyósodért tettél, miután meghalt a férjed, és hogy elhagytad apádat és anyádat meg rokonaid földjét, és eljöttél egy olyan nép közé, amelyet azelőtt nem ismertél.+ 12 Jutalmazzon meg téged Jehova azért, amit tettél!+ Legyen teljes jutalmad Jehovától, Izrael Istenétől, kinek a szárnyai alatt oltalmat keresel+!” 13 Ruth erre így felelt: „Bárcsak ezek után is jóindulattal bánnál velem, uram! Hiszen megvigasztaltál, és bátorítóan beszéltél a szolgáddal,* holott nem is tartozom a szolgálólányaid közé.”

14 Amikor eljött az evés ideje, Boáz így szólt hozzá: „Gyere, egyél egy kis kenyeret, és mártsd bele az ecetbe.” Leült hát Ruth az aratók mellé. Boáz adott neki pörkölt gabonát, ő pedig evett, jóllakott, és még hagyott is valamennyit. 15 Amikor felkelt, hogy tallózzon+, Boáz megparancsolta a fiatal férfiaknak: „Hagyjátok tallózni a levágott gabonakalászok* között, és ne bántsátok.+ 16 Sőt, húzogassatok ki a kévékből néhány kalászt, és hagyjátok ott, hadd szedegesse össze azokat, és ne mondjatok semmi olyat, ami miatt abbahagyná a gyűjtögetést.”

17 Ruth tehát tovább gyűjtögetett a mezőn egészen estig.+ Amikor kicsépelte, amit összeszedegetett, úgy egy éfa* árpa lett belőle. 18 Felvette, bement a városba, és megmutatta az anyósának, amit szedegetett. Majd elővette és odaadta neki az ételt, amit meghagyott,+ miután már jóllakott.

19 Az anyósa ezután így szólt hozzá: „Hol tallóztál ma? Merre dolgoztál? Legyen áldott, aki odafigyelt rád!+” Ruth pedig mesélt az anyósának arról, akinél dolgozott, és ezt mondta: „A férfit, akinél ma dolgoztam, Boáznak hívják.” 20 Naomi erre így felelt a menyének: „Áldja meg őt Jehova, aki el nem múló szeretetet* érez az élők és a holtak iránt!”+ Majd Naomi ezt mondta még neki: „Ez a férfi rokonunk!+ Ő az egyik kiváltónk*!+” 21 A moábita Ruth erre így szólt: „Ezt is mondta nekem: »Maradj a munkásaim közelében, míg teljesen be nem fejezik az aratást.«+” 22 Naomi pedig így felelt a menyének, Ruthnak: „Jobb az, lányom, ha az ő szolgálólányaival tartasz, mert más mezőkön még zaklatnának.”

23 Ruth tehát ezután is Boáz szolgálólányainak a közelében maradt, és ott tallózott, míg az árpa+ és a búza aratása be nem fejeződött. És továbbra is az anyósával lakott.+

3 Naomi, az anyósa ekkor így szólt hozzá: „Lányom, nem kellene otthont* keresnem neked,+ hogy jól menjen a sorod? 2 Hát nem rokonunk Boáz?+ Az ő szolgálólányaival dolgoztál együtt. Ma este árpát tisztít* a szérűn. 3 Fürödj meg, dörzsöld be magad illatos olajjal, öltözz fel*, és menj le a szérűre. De ne vegyen észre, míg be nem fejezte az evést és az ivást. 4 Amikor lefekszik, figyeld meg, hova fekszik. Aztán menj, hajtsd föl a takarót a lábánál, és feküdj oda. Ő majd megmondja, mit tegyél.”

5 Ő pedig így felelt neki: „Mindazt, amit mondasz, megteszem.” 6 Lement tehát a szérűre, és mindent úgy tett, ahogy az anyósa mondta neki. 7 Időközben Boáz evett, ivott, és vidám volt. Aztán elment, hogy lefeküdjön a gabonahalom szélénél. Ruth pedig odalopódzott, felemelte lábánál a takarót, és odafeküdt. 8 Éjfélkor a férfi felriadt. Előrehajolt, és látta, hogy egy nő fekszik a lábánál. 9 Így szólt: „Ki vagy te?” Erre ő így felelt: „Ruth vagyok, a te szolgád. Terítsd rám a ruhádat*, hiszen kiváltónk vagy.+” 10 Boáz erre így szólt: „Áldjon meg téged Jehova, lányom! Most még jobban kimutattad a szeretetedet*, mint korábban,+ hiszen nem mentél a fiatal férfiak után, sem szegény, sem gazdag után. 11 Ne félj hát, lányom! Mindent, amit mondasz, megteszek érted,+ hiszen a városban* mindenki tudja, hogy nagyszerű asszony vagy. 12 Igaz ugyan, hogy én kiváltó vagyok,+ de van másik kiváltó is, aki közelebbi rokon, mint én+. 13 Maradj itt ma éjjel, és ha reggel az a rokon kivált téged, ám legyen, váltson ki+. De ha nem akarja ezt megtenni, akkor én magam váltalak ki. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él! Feküdj hát itt hajnalig.”

14 Így Ruth a lábánál feküdt hajnalig, és felkelt, amikor még nem volt annyira világos, hogy az emberek felismerhetnék őt. Majd Boáz ezt mondta: „Meg ne tudják, hogy egy asszony kijött a szérűre!” 15 És hozzátette: „Hozd a köntöst, ami rajtad van, és tartsd ide.” Odatartotta hát, Boáz pedig kimért hat mérték* árpát, és felsegítette Ruthra, azután a férfi bement a városba.

16 Ruth elment az anyósához, és az ezt kérdezte: „Hogy sikerült,* lányom?” Majd Ruth elmesélte, hogy mit tett érte a férfi. 17 Ezt is mondta: „Ezt a hat mérték árpát adta nekem, mondván: »Ne menj üres kézzel az anyósodhoz.«” 18 Naomi erre így felelt: „Maradj itt, lányom, míg meg nem tudod, hogyan alakul a helyzet. Mert ez a férfi addig nem nyugszik, míg el nem intézi az ügyet, még ma.”

4 Boáz elment a városkapuhoz+, és leült. A kiváltó, akiről Boáz beszélt,+ éppen arra járt. Akkor Boáz így szólt ehhez a meg nem nevezett férfihoz: „Gyere ide, és ülj le!” A férfi odament hát, és leült. 2 Boáz ezután maga mellé vett tíz férfit a város vénei+ közül, és ezt mondta: „Üljetek le ide!” Azok pedig leültek.

3 Boáz akkor ezt mondta a kiváltónak+: „Naominak, aki visszatért Moáb+ mezejéről, el kell adnia azt a földet, amely testvérünké, Eliméleké+ volt. 4 Gondoltam, tudnod kell erről, és azt mondom, vedd meg a lakosok és a népem vénei előtt+. Ha kiváltod, váltsd ki. De ha nem, mondd meg, mert te vagy a jogos kiváltó, és utánad én következem.” Akkor a férfi ezt mondta: „Kész vagyok kiváltani.”+ 5 Boáz erre így szólt: „Azon a napon, amikor megveszed a földet Naomitól, meg kell venned a moábita Ruthtól is, a meghalt férfi feleségétől, hogy így az elhunyt férfi öröksége továbbra is az ő nevén maradjon.”+ 6 A kiváltó erre így válaszolt: „Nem válthatom ki magamnak, mert félek, hogy így veszteség érne*. Váltsd ki te magadnak az én kiváltási jogommal, mert én nem tehetem meg.”

7 Régen az volt a szokás Izraelben a kiváltási joggal és annak cseréjével kapcsolatban, hogy minden üzlet úgy lépett érvénybe, hogy a férfi lehúzta a saruját,+ és odaadta a másik félnek. Izraelben így hitelesítették a megállapodásokat. 8 Így hát amikor a kiváltó azt mondta Boáznak, hogy „vedd meg te magadnak”, lehúzta a saruját. 9 Boáz ekkor ezt mondta a véneknek és az egész népnek: „Tanúk vagytok+ ma arra, hogy én megveszem Naomitól mindazt, ami Eliméleké, Kiljoné és Mahloné volt. 10 Ezzel a moábita Ruth, Mahlon felesége is az enyém lesz. Feleségül veszem, hogy az elhunyt férfi öröksége továbbra is az ő nevén maradjon,+ és hogy a meghalt férfi neve ne vesszen ki testvérei közül és városának lakosai közül*. Ti vagytok erre a tanúk+ a mai napon.”

11 Erre mindenki, aki a városkapuban volt, és a vének is ezt mondták: „Tanúk vagyunk! Tegye Jehova a feleséget, aki házadba jön, olyanná, mint Ráhel és Lea, akiktől Izrael népe származott+. Neked pedig menjen jól a sorod Efratában+, és szerezz jó hírnevet* Betlehemben+! 12 És az utód révén, akit Jehova ad majd neked ettől a fiatalasszonytól, legyen a háznéped olyan, mint Pérec+ háznépe, akit Támár szült Júdának!+”

13 Boáz tehát feleségül vette Ruthot, együtt voltak, Jehova pedig megadta Ruthnak, hogy teherbe essen, és ő fiút szült. 14 És az asszonyok ezt mondták Naominak: „Legyen magasztalva Jehova, aki nem hagyott ma téged kiváltó nélkül! Hirdessék nevét Izraelben! 15 Ő* felüdíti lelkedet, és gondoskodik majd rólad öregkorodban, mert a menyed szülte, aki szeret téged,+ és aki hét fiúnál is jobb neked.” 16 Naomi fogta a gyermeket, ölébe vette, és a dajkája lett. 17 A szomszédasszonyok ezt mondták: „Fia született Naominak”, és elnevezték a gyermeket Obednek+. Ő lett az apja Isainak+, Dávid apjának.

18 Pérec+ leszármazottai* a következők: Pérec fia Hecron+, 19 Hecron fia Rám, Rám fia Amminádáb+, 20 Amminádáb+ fia Nahson, Nahson fia Sálmon, 21 Sálmon fia Boáz, Boáz fia Obed, 22 Obed fia Isai+, Isai fia pedig Dávid+.