ESZTER

1 Ahasvérusnak* a napjaiban – aki Indiától Etiópiáig* 127 tartomány felett uralkodott+ –, 2 amikor ő a Susán*+ fellegvárában* lévő királyi trónján ült, 3 uralkodásának a 3. évében lakomát rendezett minden fejedelmének és szolgájának. Perzsia+ és Média+ hadseregének a vezetői, az előkelők és a tartományok fejedelmei eljöttek a lakomára, 4 és ő sok napon át, 180 napon át mutogatta nekik fenséges királyságának gazdagságát, nagyságának dicsőségét és pompáját. 5 Amikor ezek a napok elmúltak, a király 7 napig tartó lakomát rendezett a királyi palota kertjének udvarában a Susán* fellegvárában* lévő egész népnek, a legkisebbtől a legnagyobbig. 6 Az udvart lenvászonból, finom gyapotból és kék szövetből készített függönyök díszítették. Ezek finom szövetből és bíborszínű gyapjúból készült kötelekkel voltak megkötve, és ezüstkarikákkal rögzítették őket a márványoszlopokhoz. Aranyból és ezüstből készített heverők is voltak az udvarban a porfír-, márvány-, gyöngyház és feketemárvány kövezeten.

7 A bort aranypoharakban* szolgálták fel, és a poharak különfélék voltak. A királyi borból bőségesen volt, annyi, amennyit csak a király engedhet meg magának. 8 Az előírás szerint senkit sem kényszeríthettek arra, hogy igyon*, mert a király úgy rendelkezett palotájának a tisztviselőivel, hogy mindenki annyit igyon, amennyit akar.

9 Vásti+ királyné is lakomát rendezett a nőknek Ahasvérus király házában*.

10 A 7. napon, mikor a király vidám volt a bortól, azt mondta Mehumánnak, Biztának, Hárbonának,+ Bigtának, Abagtának, Zétárnak és Karkásnak – a 7 udvari tisztviselőnek, akik Ahasvérus király személyes szolgálatára álltak –, 11 hogy hozzák elé Vásti királynét királynői fejdíszben*, hogy megmutassa szépségét a népeknek és a fejedelmeknek, ugyanis gyönyörű nő volt. 12 Vásti királyné azonban nem volt hajlandó jönni a király parancsára, amelyet az udvari tisztviselők közöltek vele. A király erre igen felháborodott, és haragra gyúlt.

13 Beszélt a bölcsekkel, akik jól ismerték a múltban történt eseteket*. (Mert így került a király ügye azok elé, akik a törvényben és a peres ügyekben jártasak. 14 A legközelebbi tanácsadói Karsena, Setár, Admata, Társis, Méres, Marséna és Memukán, Perzsia és Média 7 fejedelme+ voltak, akik bejáratosak voltak a királyhoz, és a legmagasabb tisztségeket töltötték be a királyságban.) 15 A király ezt kérdezte: „A törvény értelmében mit kell tenni Vásti királynéval, amiért nem engedelmeskedett a parancsnak, melyet én, Ahasvérus király az udvari tisztviselők által adtam?”

16 Memukán erre ezt mondta a király és a fejedelmek előtt: „Vásti királyné nemcsak a király ellen vétett,+ hanem az összes fejedelem és az összes nép ellen Ahasvérus király minden tartományában. 17 Hisz minden feleség megtudja majd, hogy mit tett a királyné, és megvetik majd a férjüket, és ezt mondják: »Ahasvérus király megparancsolta, hogy vigyék elé Vásti királynét, de ő nem volt hajlandó odamenni.« 18 És azon a napon Perzsia és Média fejedelemnői, akik tudomást szereznek arról, hogy mit tett a királyné, beszélni fognak róla a király minden fejedelmének, és ez majd nagy megvetést és felháborodást vált ki közöttük. 19 Ha jónak látja a király, adjon ki egy királyi rendeletet, és foglalják azt bele Perzsia és Média törvényeibe – melyeket nem lehet visszavonni+ –, hogy Vásti királyné soha többé ne jöhessen Ahasvérus király elé. Helyette a király egy olyan nőt tegyen királynévá, aki jobb Vástinál. 20 És amikor a király rendeletét meghallják az egész birodalmában, mely oly hatalmas, minden feleség tiszteletet fog adni a férjének, a legkisebbtől a legnagyobbig.”

21 Ez a javaslat tetszett a királynak és a fejedelmeknek, és a király azt tette, amit Memukán mondott. 22 Leveleket küldött hát minden királyi tartományba,+ minden tartománynak a maga írása* szerint, és minden népnek a maga nyelvén, hogy minden férj úr* legyen a saját házában, és saját népének a nyelvén beszéljen.

2 Mindezek után, amikor Ahasvérus+ király haragja lecsillapodott, eszébe jutott, hogy mit tett Vásti,+ és mit határoztak ellene+. 2 Akkor azok, akik a király személyes szolgálatában álltak, ezt mondták: „Keressenek szép, fiatal szüzeket a királynak. 3 És jelöljön ki a király megbízottakat birodalmának minden tartományában+, hogy hozzanak minden szép, fiatal szüzet Susán* fellegvárába*, az asszonyok házába*. Bízzák őket Hégainak+, a király eunuchjának és az asszonyok őrzőjének gondjaira, és kapjanak szépítő kezeléseket*. 4 És amelyik lány a legjobban tetszik a királynak, az legyen a királyné Vásti helyett+.” A javaslat tetszett a királynak, és úgy is tett.

5 Volt egy zsidó férfi Susán*+ fellegvárában*, név szerint Márdokeus+, Jáir fia, aki Simeinek, a benjáminita+ Kís fiának a fia volt. 6 Jeruzsálemből vitték őt száműzetésbe a néppel, amelyet Jekóniással*+, Júda királyával együtt hurcolt el Nabukodonozor, Babilon királya. 7 Ő volt a gyámja* unokatestvérének,+ Hadassának*, vagyis Eszternek, mert annak nem élt már sem az apja, sem az anyja. A lánynak szép alakja és vonzó külseje volt. Apja és anyja halálakor Márdokeus a saját lányává fogadta őt. 8 Amikor kihirdették a király szavát és törvényét, sok lányt hoztak Susán* fellegvárába*, és Hégainak+, az asszonyok őrzőjének gondjaira bízták őket. Eszter is egyike volt azoknak a nőknek, akiket a király házába* vittek.

9 Hégainak tetszett a lány, és az elnyerte a jóindulatát*. Gyorsan intézkedett, hogy Eszter szépítő kezeléseket*+ kapjon, és különleges étrendről gondoskodott a számára, valamint hét kiválasztott lányt jelölt ki mellé a király házából. Továbbá áthelyezte őt meg a szolgálólányait az asszonyok házának* legjobb részébe. 10 Eszter azonban nem beszélt a népéről+ és a rokonairól, mivel Márdokeus+ a lelkére kötötte, hogy ne beszéljen róluk.+ 11 Márdokeus pedig nap mint nap az asszonyok házának* udvara előtt járt-kelt, hogy megtudja, jól van-e Eszter, és hogy mi történik vele.

12 Minden egyes lány sorban bement Ahasvérus királyhoz, miután letelt a nőknek előírt 12 hónapos kezelés, ugyanis ilyen szépítő kezelést* kellett kapniuk: 6 hónapig mirhaolajjal+, 6 hónapig balzsamolajjal+ és különböző krémekkel kezelték őket. 13 Ezután a lány készen állt arra, hogy bemenjen a királyhoz. Mindent megadtak neki, amit csak kért, hogy úgy menjen az asszonyok házából* a király házába. 14 Este ment be oda, és reggel tért vissza az asszonyok második házába*, amelyre Saásgaz, a király eunuchja,+ a másodfeleségek őrzője felügyelt. Nem ment be többé a királyhoz, hacsak különösen a kedvére nem volt a királynak, és név szerint nem hívatta.+

15 Idővel Abihail lányára, Márdokeus unokatestvérére, Eszterre került a sor (akit Márdokeus a saját lányává fogadott)+, hogy bemenjen a királyhoz. Ő nem kért semmit azon kívül, amit Hégai, a király eunuchja, az asszonyok őrzője tanácsolt neki. (Mindeközben Eszter elnyerte mindazok jóindulatát, akik látták őt.) 16 Esztert ekkor Ahasvérus királyhoz vitték, a királyi házba, a 10., vagyis tébet* hónapban, a király uralkodásának 7. évében+. 17 A király az összes többi lánynál jobban megszerette Esztert, és az összes szűz közül leginkább ő nyerte el a jóindulatát, és őt kedvelte meg a legjobban*. Fejére tette hát a királyi fejdíszt*, és őt tette királynévá+ Vásti helyett+. 18 A király nagy lakomát rendezett Eszter tiszteletére minden fejedelmének és szolgájának. Közkegyelmet hirdetett a tartományokban, és olyan bőkezűséggel osztogatott ajándékokat, amilyet csak egy király engedhet meg magának.

19 Mikor a szüzeket*+ másodszor is egybegyűjtötték, Márdokeus a király kapujában ült. 20 Eszter nem beszélt a rokonairól és a népéről,+ mivel ezt Márdokeus a lelkére kötötte. Továbbra is azt tette, amire Márdokeus kérte, éppen úgy, mint amikor még ő viselte gondját.+

21 Azokban a napokban, mikor Márdokeus a király kapujában ült, Bigtán és Teres, a király két udvari tisztviselője, akik kapuőrök voltak, megharagudtak, és összeesküvést szőttek, hogy megöljék* Ahasvérus királyt. 22 Ám ez Márdokeus tudomására jutott, és azonnal elmondta Eszter királynénak. Eszter pedig beszélt a királlyal Márdokeus nevében*. 23 Megvizsgálták az ügyet, és végül igaznak találták. Így hát mindkét férfit oszlopra akasztották. Majd a király jelenlétében leírták mindezt a történelmi feljegyzések könyvébe.+

3 Ezután Ahasvérus király előléptette Hámánt+, az agágita+ Hammedáta fiát, és minden vele lévő fejedelemnél+ magasabb rangra emelte őt. 2 A király minden szolgája, aki a király kapujában volt, mélyen meghajolt és leborult Hámán előtt, mert a király ezt parancsolta. Márdokeus viszont nem volt hajlandó meghajolni és leborulni. 3 Ezért a király szolgái, akik a király kapujában voltak, így szóltak Márdokeushoz: „Miért veszed semmibe a király parancsát?” 4 És így kérdezgették őt nap mint nap, de ő nem foglalkozott velük. Akkor szóltak Hámánnak, hogy nézzen utána, elfogadható-e, hogy Márdokeus így viselkedik,+ ugyanis Márdokeus elmondta nekik, hogy zsidó+.

5 Amikor Hámán látta, hogy Márdokeus nem hajlandó meghajolni és leborulni előtte, elöntötte a méreg+. 6 De méltóságon alulinak találta, hogy egyedül Márdokeust ölje meg*, mert beszéltek neki Márdokeus népéről. Hámán ezért azon volt, hogy megsemmisítse Márdokeus népét, minden zsidót, akik Ahasvérus egész birodalmában voltak.

7 Az első, vagyis niszán* hónapban, Ahasvérus király 12. évében+ púrt+, azaz sorsot vetettek Hámán előtt, hogy meghatározzák a napot és a hónapot,* és a sors a 12., vagyis adár*+ hónapra esett. 8 Hámán akkor így szólt Ahasvérus királyhoz: „Van egy nép elszórva és elkülönülve a népek között+ birodalmad minden tartományában+. Törvényeik különböznek minden más nép törvényeitől, és a király törvényeinek nem engedelmeskednek. Nem a király érdekeit szolgálja, ha békén hagyja őket. 9 Ha jónak látja a király, adjon ki rendeletet, hogy pusztítsák el őket. 10 000 ezüsttalentumot* adok a tisztviselőknek, hogy tegyék be a királyi kincstárba.*”

10 Erre a király lehúzta pecsétgyűrűjét+ az ujjáról, és odaadta Hámánnak+, az agágita+ Hammedáta fiának, a zsidók ellenségének. 11 A király így szólt Hámánhoz: „Neked adom a népet, és ezüstjét is. Tégy velük úgy, ahogy jónak látod.” 12 Hívatták hát a király titkárait+ az első hónap 13. napján. Írásba foglalták+ mindazt, amit Hámán parancsolt a király satrapáinak*, a tartományok kormányzóinak és a népek fejedelmeinek, minden egyes tartománynak a saját írása* szerint, és minden népnek a saját nyelvén. Ahasvérus király nevében írták, és a király pecsétgyűrűjével pecsételték le+.

13 Futárok vitték szét a leveleket a király minden tartományába. Az állt bennük, hogy meg kell semmisíteni, meg kell ölni és el kell pusztítani minden zsidót, fiatalokat és időseket, gyerekeket és nőket, egyetlen napon, a 12. hónap, vagyis adár 13. napján,+ és el kell venni a javaikat.+ 14 Az okirat egy másolatát törvényül kellett kiadni minden tartományban, és ki kellett hirdetni minden népnek, hogy készen álljanak arra a napra. 15 A futárok a király utasítására gyorsan útnak indultak.+ A törvényt egyébként Susán*+ fellegvárában* hozták. A király meg Hámán akkor leültek inni, ám Susán* városában zűrzavar uralkodott.

4 Amikor Márdokeus+ tudomást szerzett a történtekről,+ megszaggatta a ruháit, zsákruhába öltözött, és hamut szórt magára. Majd hangosan és keservesen kiáltozva kiment a város közepére. 2 De csak a király kapujáig ment, ugyanis zsákruhában senki sem léphetett be a király kapuján. 3 Minden egyes tartományban,+ ahová a király szava és rendelete eljutott, nagy volt a gyász a zsidók között, böjtöltek,+ sírtak és jajveszékeltek. Sokan zsákruhában és hamuban feküdtek.+ 4 Amikor Eszter szolgálólányai és eunuchjai bementek Eszterhez, és elmondták neki mindezt, a királyné mélyen megrendült. Majd ruhát küldött Márdokeusnak, hogy vegye fel a zsákruha helyett, ő azonban nem fogadta el azt. 5 Ekkor Eszter hívatta Hatákot, a király egyik eunuchját, akit a király Eszter szolgálatával bízott meg. Parancsot adott neki, hogy tudja meg Márdokeustól, miért történik mindez.

6 Haták tehát kiment Márdokeushoz a város közterére, amely a király kapuja előtt volt. 7 Márdokeus ekkor elmondta neki mindazt, ami vele történt, és megemlítette a pénz összegét+ is, amelyről Hámán azt ígérte, hogy befizeti a királyi kincstárba a zsidók elpusztítására+. 8 Adott neki egy másolatot is az írott rendeletből, amelyet Susánban*+ adtak ki a megsemmisítésükre, hogy mutassa meg és magyarázza el azt Eszternek, valamint mondja meg neki,+ hogy menjen be a királyhoz, esedezzen a jóindulatáért, és könyörögjön hozzá a népéért.

9 Haták visszament, és elmondta Eszternek, hogy mit mondott Márdokeus. 10 Eszter válaszul utasította Hatákot, hogy mondja meg ezt Márdokeusnak+: 11 „A király minden szolgája és a király tartományainak népe tudja, hogy ha bármely férfi vagy nő hívatlanul megy be a király belső udvarába+, arra egy törvény van: meg kell ölni. Csak akkor maradhat életben, ha a király kinyújtja felé az aranyjogart+. Engem pedig már 30 napja nem hívattak a királyhoz.”

12 Amikor elmondták Márdokeusnak, hogy mit mondott Eszter, 13 Márdokeus így válaszolt neki: „Ne gondold, hogy mivel te a király háznépéhez tartozol, nagyobb esélyed van arra, hogy megmenekülj, mint bármely más zsidónak. 14 Mert ha te most hallgatsz, az enyhülés és a szabadulás máshonnan jön majd a zsidók számára,+ de te és a rokonaid elpusztultok. És ki tudja, talán épp emiatt lettél királyné!+”

15 Akkor Eszter ezt válaszolta Márdokeusnak: 16 „Menj, gyűjtsd egybe a Susánban* lévő zsidókat, és böjtöljetek+ értem. Ne egyetek és ne igyatok 3 napig, 3 éjjelen és 3 nappalon át.+ Én is böjtölök majd a szolgálólányaimmal. Azután a törvény ellenére bemegyek a királyhoz, és ha meg kell halnom, hát meghalok.” 17 Márdokeus ekkor elment, és mindent úgy tett, ahogy Eszter mondta neki.

5 Harmadnap+ Eszter királynői ruhába öltözött, és megállt a király házának* belső udvarában, a király házával szemben. A király a trónján ült a királyi házban, a bejárattal szemben. 2 Amint meglátta Eszter királynét ott állni az udvarban, Eszter elnyerte a jóindulatát, és a király kinyújtotta felé az aranyjogart+. Eszter erre odalépett, és megérintette a jogar végét.

3 A király ekkor ezt kérdezte tőle: „Miért jöttél, Eszter királyné? Mi a kívánságod? Még ha a királyságom felét kéred is, megkapod!” 4 Eszter így felelt: „Ha jónak látja a király, jöjjön el ma Hámánnal+ együtt a lakomára, amelyet készítettem.” 5 A király erre így szólt az embereihez: „Mondjátok meg Hámánnak, hogy siessen, teljesítse Eszter kérését!” Elment hát a király meg Hámán a lakomára, amelyet Eszter készített.

6 A király így szólt Eszterhez a lakomán, miközben bort ittak: „Mi a kérésed? Megkapod! Mi a kívánságod? Még ha a királyságom felét kéred is, megkapod!”+ 7 Eszter erre így felelt: „A kérésem és a kívánságom ez: 8 ha elnyertem a király jóindulatát, és ha jónak látja a király, hogy teljesítse a kérésemet és a kívánságomat, akkor jöjjön el Hámánnal a lakomára, amelyet holnap tartok nekik, és holnap majd elmondom a kérésemet.”

9 Hámán pedig örömmel és jókedvűen ment ki aznap. De amikor meglátta Márdokeust a király kapujában, és észrevette, hogy az nem kel fel, és nem fél tőle, Hámánt elöntötte a méreg Márdokeus miatt.+ 10 De visszafogta magát, és hazament. Majd elküldött a barátaiért meg a feleségéért, Zéresért+. 11 És Hámán dicsekedett nekik nagy vagyonával, a sok fiával,+ és hogy a király előléptette, és magasabb rangra emelte a király fejedelmeinél és szolgáinál+.

12 Hámán még hozzátette: „Mi több, Eszter királyné nem is hívott mást, hogy elkísérje a királyt a lakomára, melyet készített, csak engem.+ Holnapra is hivatalos vagyok hozzá a királlyal együtt.+ 13 De ezekből semmit sem tudok élvezni mindaddig, amíg azt látom, hogy a zsidó Márdokeus a király kapujában ül.” 14 Ekkor Zéres, a felesége, és minden barátja így szólt hozzá: „Állítsanak egy 50 könyök* magas oszlopot. Reggel pedig mondd a királynak, hogy akasszák fel rá Márdokeust.+ Aztán menj el a királlyal, és érezd jól magad a lakomán.” Hámánnak tetszett ez a javaslat, ezért elkészíttette az oszlopot.

6 Azon az éjjelen a királyt kerülte az álom. Szólt hát, hogy hozzák elő a történelmi feljegyzések könyvét+, és felolvastak abból a királynak. 2 Közben rátaláltak annak leírására, amit Márdokeus jelentett Bigtánáról és Teresről, a király két udvari tisztviselőjéről, a kapuőrökről, akik összeesküvést szőttek, hogy megöljék* Ahasvérus királyt.+ 3 Ekkor a király ezt kérdezte: „Milyen megtiszteltetésben és elismerésben részesült ezért Márdokeus?” Azok, akik a király személyes szolgálatában álltak, így feleltek: „Semmilyenben.”

4 Később a király így szólt: „Ki van az udvarban?” Ugyanis Hámán jött a király házának* külső udvarába+, hogy megmondja a királynak: akasztassa Márdokeust az oszlopra, amelyet neki készített+. 5 A király szolgái így feleltek: „Hámán+ van itt, az udvarban áll.” A király így szólt: „Jöjjön be.”

6 Amikor Hámán bejött, a király ezt mondta neki: „Mit kell tenni azzal az emberrel, akit a király megtiszteltetésben akar részesíteni?” Hámán ekkor ezt mondta magában: „Ki mást akarna a király megtiszteltetésben részesíteni, mint engem?”+ 7 Hámán ezért így felelt a királynak: „Annak az embernek, akit a király megtiszteltetésben akar részesíteni, 8 hozzanak olyan királyi öltözetet+, amilyet a király is visel, és olyan lovat, amilyenen a király is lovagol, és amelynek a fején királyi fejdísz van. 9 Bízzák az öltözetet és a lovat a király egyik előkelő fejedelmére. Azt az embert, akit a király megtiszteltetésben akar részesíteni, öltöztessék fel királyi öltözetbe, és lovagoltassák végig a város közterén. Ezt kiáltsák előtte: »Így tesznek azzal az emberrel, akit a király megtiszteltetésben akar részesíteni!«+” 10 A király erre így szólt Hámánhoz: „Gyorsan, fogd az öltözetet és a lovat, és tegyél úgy a király kapujában ülő zsidó Márdokeussal, ahogy mondtad. Semmi ne maradjon el abból, amit mondtál!”

11 Fogta Hámán az öltözetet és a lovat, királyi öltözetbe öltöztette Márdokeust+, végiglovagoltatta a város közterén, és ezt kiáltotta előtte: „Ezt teszik azzal az emberrel, akit a király megtiszteltetésben akar részesíteni!” 12 Márdokeus ezután visszatért a király kapujába. Hámán viszont keseregve és a fejét betakarva hazasietett. 13 Amikor Hámán elmondta Zéresnek+, a feleségének és minden barátjának mindazt, ami vele történt, a tanácsadói* és a felesége, Zéres így szóltak hozzá: „Mivel Márdokeus, akivel szemben vesztésre állsz, zsidók leszármazottja*, nem fogod legyőzni őt, hanem biztosan vereséget szenvedsz tőle.”

14 Mialatt ők még beszéltek vele, megérkeztek a király udvari tisztviselői, és Hámánt gyorsan a lakomára vitték, amelyet Eszter készített+.

7 A király meg Hámán+ tehát elment Eszter királyné lakomájára. 2 A király ismét így szólt Eszterhez a lakoma második napján, miközben felszolgálták a bort: „Mi a kérésed, Eszter királyné? Megkapod! Mi a kívánságod? Még ha a királyságom felét kéred is, megkapod!”+ 3 Eszter királyné így felelt: „Ha elnyertem a jóindulatodat, ó, király, és ha jónak látja a király, kérlek, óvd meg az életemet*, és könyörgök, kíméld meg a népemet+. 4 Mert eladtak bennünket,+ engem és a népemet, hogy megsemmisítsenek, megöljenek és elpusztítsanak.+ Ha csak rabszolgáknak adtak volna el minket, akkor hallgatnék. De nem szabad, hogy ez a pusztítás megtörténjen, mert az a királynak is kárt okozna.”

5 Ahasvérus király ekkor ezt kérdezte Eszter királynétól: „Ki az? Hol az az ember, aki ilyet merészel tenni?” 6 Eszter így felelt: „Az ellenfél és az ellenség nem más, mint ez a gonosz Hámán!”

Hámán ekkor megrettent a királytól és a királynétól. 7 A király dühében otthagyta a lakomát, és a palota kertjébe ment. Hámán pedig felállt, hogy az életéért* könyörögjön Eszter királynénál, mert felismerte, hogy a király már elhatározta, hogy megbünteti őt. 8 A király visszatért a palota kertjéből a házba, ahol a lakomát tartották, Hámánt pedig épp arra a fekhelyre borulva találta, amelyen Eszter volt. A király ezért így kiáltott fel: „Hát még a királynét is megerőszakolja a saját házamban?” Amint ezek a szavak elhagyták a király száját, betakarták Hámán arcát*. 9 Hárbona,+ a király egyik udvari tisztviselője ezt mondta: „Hámán egy oszlopot is készített Márdokeusnak,+ akinek a szavai megmentették a királyt+. Az oszlop ott áll Hámán házánál, 50 könyök* magas.” Erre a király így szólt: „Akasszátok fel rá!” 10 Így hát felakasztották Hámánt arra az oszlopra, amelyet Márdokeusnak készített, és a király haragja lecsillapodott.

8 Azon a napon Ahasvérus király Eszter királynénak adta Hámánnak+, a zsidók ellenségének+ javait. Márdokeus pedig bejött a király elé, mert Eszter elmondta, hogy milyen rokonságban áll vele+. 2 A király ekkor lehúzta a pecsétgyűrűjét+, amelyet Hámántól vett el, és Márdokeusnak adta. Eszter pedig Márdokeusra bízta Hámán javait.+

3 Azután Eszter ismét beszélt a királlyal. A lábai elé borult, sírt, és könyörgött neki, hogy tegye jóvá az agágita Hámán által okozott kárt, és hiúsítsa meg a zsidók elleni cselszövését+. 4 A király akkor kinyújtotta az aranyjogart Eszter felé.+ Eszter erre fölkelt, és megállt a király előtt. 5 Majd ezt mondta: „Ha jónak látja a király, ha elnyertem a jóindulatát, és ha helyénvalónak látja a király, én pedig kedves vagyok neki, akkor írjanak egy rendeletet arról, hogy hatálytalanítják az okiratokat,+ melyeket a cselszövő Hámán, az agágita+ Hammedáta fia azért írt, hogy elpusztítsa a zsidókat a király összes tartományában. 6 Hisz hogyan viselhetném el, hogy látom a népemet érő csapást, és hogyan viselhetném el, hogy végig kell néznem rokonaim halálát?”

7 Ahasvérus király ezért ezt mondta Eszter királynénak és a zsidó Márdokeusnak: „Hámán javait Eszternek adtam,+ Hámánt pedig oszlopra akasztattam,+ amiért azt tervezte, hogy elpusztítja* a zsidókat. 8 Ti pedig a király nevében írjátok le, amit a zsidók érdekében jónak láttok, és pecsételjétek le a király pecsétgyűrűjével. Mert nem lehet visszavonni azt a rendeletet, amelyet a király nevében írtak, és amelyet a király pecsétgyűrűjével pecsételtek le.+”

9 Hívatták hát a király titkárait a 3., vagyis sziván* hónap 23. napján, és leírták mindazt, amit Márdokeus parancsolt a zsidóknak, valamint a satrapáknak*+, kormányzóknak és fejedelmeknek a tartományokban,+ Indiától Etiópiáig 127 tartományban, minden egyes tartománynak a saját írása* szerint, és minden népnek a saját nyelvén, a zsidóknak is a saját írásuk* szerint és a saját nyelvükön.

10 Márdokeus Ahasvérus király nevében írt, és a király pecsétgyűrűjével+ pecsételte le az okiratokat, melyeket aztán lovas futárokkal küldött szét, akik a király szolgálatára tenyésztett, gyors postalovakon vágtattak. 11 Ezekben az okiratokban a király megengedte a zsidóknak, hogy minden városban egybegyűljenek, és megvédjék magukat*, valamint hogy megsemmisítsék, megöljék és elpusztítsák bármelyik népnek és tartománynak a seregét, amely megtámadja őket – az asszonyokat és a gyermekeket is beleértve –, és hogy elvegyék a javaikat.+ 12 Ennek Ahasvérus király minden tartományában egyetlen napon kellett megtörténnie, a 12., vagyis adár* hónap 13. napján+. 13 Az okirat szövegét* törvényként kellett kiadni minden tartományban. Ki kellett hirdetni minden népnek, hogy a zsidók készen álljanak arra a napra, és bosszút álljanak ellenségeiken+. 14 A király szolgálatára használt postalovakon vágtató futárok késedelem nélkül, gyorsan mentek ki a király parancsára. A törvényt egyébként Susán*+ fellegvárában* hozták.

15 Márdokeus kék és fehér királyi öltözetben, finom szövésű gyapjúból készült, bíborszínű köntösben és nagy aranykoronával ment ki a királytól.+ Susán* városa pedig örömkiáltásban tört ki. 16 A zsidók megszabadultak.* Örültek, ujjongtak, és kivívták mások tiszteletét. 17 Minden tartományban és minden városban, ahová a király rendelete és törvénye eljutott, a zsidók örültek és ujjongtak, lakomát tartottak, és ünnepeltek. Az ország népei közül pedig sokan zsidónak vallották magukat,+ mert félni kezdtek a zsidóktól.

9 A 12., vagyis adár* hónap 13. napján,+ amikor eljött az ideje, hogy teljesítsék a király szavát és törvényét,+ azon a napon, amelyre a zsidók ellenségei vártak, hogy legyőzzék a zsidókat, épp az ellenkezője történt ennek, mert a zsidók mértek vereséget azokra, akik gyűlölték őket+. 2 A zsidók egybegyűltek a városaikban Ahasvérus+ király minden tartományában, hogy megtámadják azokat, akik ártani akarnak nekik. Senki sem mert szembeszállni velük, mert minden nép félni kezdett tőlük.+ 3 És a tartományok minden fejedelme, a satrapák*,+ a kormányzók és a király ügyintézői mind segítették a zsidókat, mert féltek Márdokeustól. 4 Márdokeus nagy hatalomra+ tett szert a király házában*, és a híre bejárta az összes tartományt, mivel egyre hatalmasabb lett.

5 A zsidók kardélre hányták minden ellenségüket, és így ölték meg és pusztították el őket. Azt tették azokkal, akik gyűlölték őket, amit csak akartak.+ 6 Susán*+ fellegvárában* a zsidók megöltek 500 férfit. 7 Megölték még Parsandátát, Dalfont, Aspatát, 8 Porátát, Adáliát, Aridátát, 9 Parmástát, Arisait, Aridait és Vajzátát, 10 Hámánnak, Hammedáta fiának, a zsidók ellenségének+ a 10 fiát. De miután megölték őket, nem zsákmányoltak semmit+.

11 Azon a napon jelentették a királynak, hogy hány embert öltek meg Susán* fellegvárában*.

12 A király így szólt Eszter királynéhoz: „Susán* fellegvárában* a zsidók 500 férfit öltek meg, valamint Hámán 10 fiát. Vajon mit tettek a király többi tartományában?+ Mi a kérésed? Megkapod! És mit kívánsz még? Meglesz!” 13 Eszter erre így felelt: „Ha jónak látja a király,+ akkor a mai napon érvényes törvény holnap is legyen érvényes a Susánban* levő zsidókra+. Hámán 10 fiát pedig akasszák oszlopra.+” 14 A király elrendelte, hogy így tegyenek. Törvényt hoztak Susánban*, és Hámán 10 fiát felakasztották.

15 A Susánban* lévő zsidók egybegyülekeztek adár hónap 14. napján+ is, és 300 férfit öltek meg Susánban*. De nem zsákmányoltak semmit.

16 A király tartományaiban lévő többi zsidó is összegyülekezett, és megvédte magát*.+ Megszabadultak az ellenségeiktől,+ és azok közül, akik gyűlölték őket, megöltek 75 000-et. De nem zsákmányoltak semmit. 17 Ez adár hónap 13-án történt. 14-én pedig pihentek, és a lakomázás meg öröm napjává tették azt.

18 A Susánban* lévő zsidók 13-án+ és 14-én+ is egybegyűltek, 15-én pedig pihentek, és a lakomázás meg öröm napjává tették azt. 19 De a vidéki zsidók, akik a távoli tartományok városaiban laktak, adár hónap 14-ét tették az öröm és lakomázás napjává, ünnepnappá,+ amelyen ennivalót küldtek egymásnak+.

20 Márdokeus+ pedig feljegyzést készített ezekről az eseményekről, és hivatalos leveleket küldött a zsidóknak Ahasvérus király összes tartományába, a közeliekbe is, és a távoliakba is. 21 Utasította őket, hogy minden évben ünnepeljék meg adár hónap 14. és 15. napját, 22 mert azokon a napokon a zsidók megszabadultak ellenségeiktől, és abban a hónapban a bánatukat öröm váltotta fel, a gyászukat+ pedig ünnepnap. A lakomázás és öröm napjaiként tartsák meg azokat, és küldjenek ennivalót egymásnak, a szegényeknek pedig ajándékokat.

23 A zsidók egyetértettek azzal, hogy folytatják az ünneplést, amit már elkezdtek, és azt teszik, amit Márdokeus írt nekik. 24 Mert Hámán+, az agágita+ Hammedáta fia, minden zsidó ellensége cselt szőtt a zsidók ellen, hogy elpusztítsa őket,+ és púrt+, vagyis sorsot vetett, hogy megfélemlítse és elpusztítsa őket. 25 Ám amikor Eszter bement a király elé, a király egy írott rendeletben+ megparancsolta: „Történjen vele ugyanaz, mint amit ő tervelt ki gonoszul a zsidók ellen+.” És Hámánt meg a fiait oszlopra akasztották.+ 26 Ezért nevezték el ezeket a napokat púrimnak, a púr*+ szóról. Így hát a miatt, ami le volt írva ebben a levélben, amit láttak ezzel kapcsolatban, és ami történt velük, 27 a zsidók kötelezték magukat, a leszármazottaikat, és mindenkit, aki csatlakozott hozzájuk,+ hogy mindenképpen megünneplik ezt a két napot, és minden évben a meghatározott időben megteszik, ami az ünneppel kapcsolatban meg van írva. 28 Meg kell emlékezni ezekről a napokról, és meg kell tartani azokat minden nemzedéknek és családnak minden tartományban és városban. A zsidóknak mindig meg kell ünnepelniük a púrimot, és a leszármazottaiknak mindig meg kell emlékezniük róla.

29 Majd készült egy második levél a púrimról, és Eszter királyné, Abihail lánya, valamint a zsidó Márdokeus a rájuk ruházott hatalmuknál fogva érvényesítették azt. 30 Majd hivatalos leveleket küldtek minden zsidónak Ahasvérus birodalmának+ 127 tartományába+ őszinte és kedves szavakkal, 31 hogy megerősítsék, hogy a meghatározott időben minden zsidónak és a leszármazottaiknak meg kell ünnepelniük+ a púrimot a zsidó Márdokeus és Eszter királyné utasítására+. Ez összhangban volt azzal, amire a zsidók kötelezték magukat*, hogy böjtöléssel+ és segélykiáltással+ emlékeznek meg erről. 32 Mindezeket a púrimra+ vonatkozó dolgokat Eszter parancsa tette érvényessé, és feljegyezték azt egy könyvbe.

10 Ahasvérus király kényszermunkára fogta az országot és a tenger szigeteit.

2 Minden nagy és hatalmas tette, valamint az arról szóló részletes beszámoló, hogy a király hogyan emelte magas rangra+ Márdokeust+, le van írva a Média és Perzsia+ királyainak idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében+. 3 A zsidó Márdokeus a második volt rangban Ahasvérus király után. Zsidó testvérei nagyra becsülték és tisztelték. Népének jólétéért dolgozott, és síkra szállt* leszármazottaik boldogulásáért*.