JÓB
1 Élt Úc földjén egy Jób*+ nevű ember. Ez az ember feddhetetlen+, becsületes és istenfélő volt, és kerülte a rosszat.+ 2 Hét fia és három lánya született. 3 Volt 7000 juha, 3000 tevéje, 1000 marhája* és 500 szamara*, valamint nagyon sok szolgája, úgyhogy mindenkinél nagyobb volt Keleten.
4 A fiainak az volt a szokásuk, hogy vendégségbe hívták egymást a házukba, amikor rájuk került a sor*. Meghívták a három lánytestvérüket is, hogy együtt egyenek és igyanak. 5 Miután mindegyikük vendégül látta a többieket, Jób mindig elhívta őket magához, hogy megszentelje őket. Korán reggel fölkelt, és égőáldozatokat mutatott be+ mindegyikükért, Jób ugyanis ezt mondta: „Talán vétkeztek a fiaim, és átkozták Istent a szívükben.” Ez volt Jób szokása.+
6 Aztán elérkezett az a nap, amikor az igaz Isten fiai*+ eljöttek, hogy megjelenjenek Jehova előtt.+ Sátán+ is eljött.+
7 Jehova ekkor ezt kérdezte Sátántól: „Honnan jössz?” Sátán így válaszolt Jehovának: „Keresztül-kasul bejártam a földet.”+ 8 Jehova erre így szólt Sátánhoz: „Felfigyeltél* Jóbra, az én szolgámra? Nincs hozzá hasonló a földön. Feddhetetlen+ és becsületes ember, istenfélő, és kerüli a rosszat.” 9 Sátán így válaszolt Jehovának: „Vajon ok nélkül istenfélő Jób?+ 10 Hiszen sövényt emeltél köréje,+ a háza köré és mindene köré, amije csak van, hogy megvédd! Keze munkáját megáldottad,+ és nagyon sok állata lett a földön. 11 De nyújtsd csak ki a kezed, és sújts le mindenére, és biztos, hogy szemtől szembe meg fog átkozni téged.” 12 Jehova erre így szólt Sátánhoz: „Mindene a kezedben van. Magára Jóbra azonban nem emelhetsz kezet!” Sátán ezután elment Jehova színe* elől.+
13 Aznap, amikor Jób fiai és lányai ettek és borozgattak a legidősebb fiútestvérük házában,+ 14 jött egy ember Jóbhoz, és a következő hírt hozta: „A marhák éppen szántottak, és a szamarak ott legeltek mellettük, 15 amikor a sabeusok rajtuk ütöttek, és elvitték őket, a szolgákat pedig megölték karddal! Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”
16 Még beszélt, amikor jött egy másik ember, és így szólt: „Isten tüze* csapott le az égből, és tűzvész pusztított a juhok és a szolgák között, és megemésztette őket! Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”
17 Még beszélt, amikor jött egy másik ember, és ezt mondta: „A káldeusok+ három csapatot alkottak, megrohanták és elvitték a tevéket, a szolgákat pedig megölték karddal! Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”
18 Még beszélt, amikor megint jött valaki, és ezt mondta: „A fiaid és a lányaid épp ettek és borozgattak a legidősebb fiútestvérük házában, 19 amikor hirtelen nagy szél támadt a puszta felől, és lecsapott a ház négy sarkára, úgyhogy az rászakadt a fiatalokra, és meghaltak! Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”
20 Jób ekkor fölkelt, megszaggatta a ruháját, leborotválta a haját, a földre borult, 21 és ezt mondta:
„Meztelenül jöttem ki anyám méhéből,
és meztelenül térek vissza.+
Jehova adta,+ Jehova vette el.
Áldott legyen ezután is Jehova neve!”
22 Annak ellenére, hogy mi mindent élt át, Jób nem vétkezett, és semmi rosszal sem vádolta Istent*.
2 Aztán ismét elérkezett az a nap, amikor az igaz Isten fiai*+ eljöttek, hogy megjelenjenek Jehova előtt.+ Sátán is megjelent Jehova előtt.+
2 Jehova ekkor ezt kérdezte Sátántól: „Honnan jössz?” Sátán így válaszolt Jehovának: „Keresztül-kasul bejártam a földet.”+ 3 Jehova erre így szólt Sátánhoz: „Felfigyeltél* Jóbra, az én szolgámra? Nincs hozzá hasonló a földön. Feddhetetlen+ és becsületes ember, istenfélő, és kerüli a rosszat. Még mindig megingathatatlan, és nem adja fel a feddhetetlenségét,+ noha megpróbálsz ellene ingerelni,+ hogy ok nélkül elpusztítsam*.” 4 Sátán azonban így felelt Jehovának: „Bőrt bőrért. Az ember mindenét odaadja az életéért*. 5 De nyújtsd csak ki a kezed, és sújtsd csapással a csontját meg a testét is, és biztos, hogy szemtől szembe meg fog átkozni téged.”+
6 Jehova erre így szólt Sátánhoz: „A kezedben van.* De az életét* nem veheted el!” 7 Így aztán Sátán elment Jehova színe* elől, és tetőtől talpig fájdalmas keléssel*+ sújtotta Jóbot. 8 Jób pedig hamuban ült, és egy cserépdarabbal vakargatta magát.+
9 Végül a felesége így szólt hozzá: „Még mindig nem adod fel a feddhetetlenségedet? Átkozd meg Istent, és halj meg!” 10 De Jób ezt mondta neki: „Úgy beszélsz, mint egy esztelen asszony. Hát csak a jót fogadjuk el az igaz Istentől, a rosszat ne?”+ Annak ellenére, hogy mi mindent élt át, Jób nem vétkezett az ajkaival.+
11 Jób három társa*, a témáni Elifáz,+ a suahita+ Bildád+ és a naámai Cófár+, hallott arról, hogy milyen csapások érték őt. Így hát elindultak az otthonukból, mert megegyeztek, hogy találkoznak, és elmennek Jóbhoz, hogy kifejezzék az együttérzésüket, és vigasztalják. 12 Amikor a távolból meglátták, nem ismertek rá. Hangos sírásra fakadtak, megszaggatták a ruhájukat, és port hintettek az ég felé és a fejükre.+ 13 Ott ültek vele a földön hét nap és hét éjjel. Egy szót sem szóltak hozzá, mert látták, hogy nagyon nagy a fájdalma.+
3 Ezután történt, hogy Jób megszólalt, és átkozta a napot, amelyen megszületett*.+ 2 Ezt mondta:
3 „Vesszen el az a nap, amelyen születtem,+
és az éjszaka is, amikor így szóltak: »Fiú fogant!«
4 Legyen az a nap sötétség.
Ne törődjön vele Isten odafentről,
fény se ragyogjon rá.
5 Követelje vissza a legsűrűbb sötétség*.
Esőfelhő borítsa be.
Félelmetes sötétség nyelje el a fényét.
7 Igen! Legyen meddő az az éj,
ne legyen akkor ujjongás!
9 Sötétedjenek el szürkületének csillagai,
várjon a világosságra, de hiába,
és ne lássa a hajnal sugarait,
10 mert nem zárta be anyám méhének ajtóit,+
és nem rejtette el a bajt szemem elől.
11 Miért nem haltam meg, amikor megszülettem?
Miért nem pusztultam el, amikor kijöttem anyám méhéből?+
12 Miért fogadtak térdek,
és miért vártak emlők, hogy szoptassanak?
13 Akkor most háborítatlanul feküdnék,+
aludnék és nyugodnék+
14 a föld királyaival és a tanácsadóikkal,
kik mára már romhalmazzá vált helyeket építettek maguknak,*
15 vagy a fejedelmekkel, akiknek aranyuk volt,
akiknek a háza ezüsttel volt tele.
16 Miért nem lettem titkon elvetélt magzat,
olyan, mint azok a gyermekek, akik soha nem láttak világosságot?
17 A sírban még a gonoszok is felhagynak a háborgással,
ott megnyugszik, aki megfáradt.+
18 Mind megpihennek ott a rabok,
hajcsárjuk hangját nem hallják.
19 Egyforma ott a kicsiny és a nagy,+
és szabad már urától a rabszolga.
21 Miért van az, hogy vágyódnak a halál után, de nem jön el?+
Többet ásnak utána, mint a rejtett kincsek után,
22 azok, akik nagyon örülnek,
akik boldogok, ha megtalálják a sírt.
23 Miért ad világosságot annak a férfinak, aki eltévedt,
és akit bekerített Isten?+
25 Mert amitől rettegtem, utolért engem,
és amitől féltem, az történt velem.
26 Nem leltem békére, sem nyugalomra,
hanem egyre csak baj ér.”
4 A témáni Elifáz+ erre ezt mondta:
2 „Türelmetlen leszel, ha valaki szólni akar hozzád?
Hát ki képes megállni, hogy ne beszéljen?
3 Igaz, sokakat rendreutasítottál,
és megerősítetted a gyönge kezeket.
4 A botladozót fölemelték szavaid,
és a roskadozó térdeket megerősítetted.
5 Most pedig ez veled történik, és te megrendülsz*,
téged ér, és kétségbeesel.
6 Nem tölt el bizalommal az Isten iránti tiszteleted?
Nem ad neked reményt a feddhetetlenséged+?
7 Emlékezz, kérlek: Ki halt meg valaha is ártatlanul?
És mikor pusztult el a becsületes ember?
8 Azt láttam, hogy akik a gonoszság földjét szántják*,
és akik a baj magját vetik, ugyanazt fogják aratni.
9 Isten leheletétől odavesznek,
és haragja szelétől végük lesz.
10 Az oroszlán ordít és a fiatal oroszlán morog,
de még az erős oroszlánoknak* is kitörnek a fogai.
11 Elpusztul az oroszlán, mert nincsen zsákmány,
és szétszélednek az oroszlánkölykök.
12 Hozzám pedig szó lopódzott,
és abból suttogás jutott a fülembe.
13 Éjjeli látomások nyugtalanító gondolatai között,
mikor mély álom száll az emberekre,
14 szörnyű rettegés fogott el,
minden csontomat átjárta a rémület.
15 Szellem suhant el arcom fölött,
és felborzolódott testemen a szőr.
16 Aztán megállt,
de nem vettem ki, mit látok.
Egy alak volt a szemem előtt.
Csend volt, majd egy hangot hallottam:
17 »Lehet a halandó ember igazságosabb, mint Isten?
Lehet egy ember tisztább az alkotójánál?«
18 Nem hisz a szolgáiban,
és bírálja az angyalait*.
19 Mennyivel inkább így van ez azokkal, akik agyagházakban laknak,
akiknek a porban van az alapjuk,+
és akik könnyen szétnyomhatók, akár a moly.
20 A reggel és az este között teljesen szétzúzatnak,
örökre elpusztulnak, és senki nem veszi észre.
21 Hát nem olyanok ők, mint egy sátor, melynek kötelét eloldották?
Úgy halnak meg, hogy nincs bennük bölcsesség.
5 Kérlek, kiálts! Van-e, aki felel neked?
Melyik szenthez* fordulsz?
2 Mert a bolondot megöli a bosszúság,
és halált hoz az irigység arra, akit félre lehet vezetni.
3 Láttam a bolondot meggyökerezni,
de a lakhelye hirtelen átkozott lett.
4 Fiai távol vannak a biztonságtól,
összezúzzák őket a városkapuban,+ és senki sem menti meg őket.
5 Amit learat, azt az éhező eszi meg,
még a tövisek közül is elviszik azt,
és vagyona csapdába esik.
6 Mert nem a porból származik, ami ártalmas,
és a földből nem hajt ki baj.
7 Mert az ember bajra születik.
Olyan biztos ez, mint ahogy a szikra felfelé száll.
8 Én azonban Istenhez fordulnék,
Isten elé terjeszteném ügyemet,
9 őeléje, aki nagy és kifürkészhetetlen dolgokat visz véghez,
valamint számtalan csodát.
10 Esővel öntözi a földet,
és vízzel a mezőket.
11 Felemeli az alázatosakat,
felemeli és megmenti a lehangoltakat.
12 Meghiúsítja a ravasz emberek terveit,
úgyhogy nem sikeres a kezük munkája.
13 Megfogja a bölcseket a saját ravaszságukban,+
így az eszes emberek tervei meghiúsulnak.
14 Nappal sötétségbe botlanak,
délben meg tapogatóznak, mintha éjszaka volna.
15 Megmenti az embert szájuknak kardjától,
és a szegényt az erősnek kezéből,
16 így reménye lesz az alacsony sorúnak,
az igazságtalanság szája pedig elnémul.
17 Nézd, boldog az az ember, akit Isten megfedd.
A Mindenható fegyelmezését ne vesd hát meg!
18 Mert fájdalmat okoz, de bekötözi a sebet,
összetör, de a saját kezével gyógyít meg.
19 Hat szerencsétlenségből is megszabadít,
és a hetedik sem okoz kárt neked.
20 Éhínség idején megment* a haláltól,
háborúban a kard hatalmától.
21 Védve leszel a nyelv ostorától,+
és nem félsz a pusztítástól, amikor eljön.
22 Nevetsz majd a pusztításon és az éhínségen,
és nem félsz a föld vadjaitól.
23 Mert a mező kövei nem ártanak neked*,
és a mező vadjai is megbékélnek veled.
24 Tudni fogod, hogy biztonságos* a sátrad,
és semmi sem fog hiányozni, amikor megszemléled a legelődet.
25 Sok gyermeked lesz,
és oly sok leszármazottad, mint növény a földön.
26 Még akkor is erős leszel, amikor a sírba jutsz,
mint a kéve, melyet begyűjtenek, ha eljön az ideje.
27 Nézd, megvizsgáltuk ezt, és így van.
Figyelj csak, és fogadd el!”
6 Erre ezt mondta Jób:
2 „Bárcsak megmérnék minden szenvedésemet+,
és vele együtt szerencsétlenségemet is mérlegre tennék!
3 Mert most a tengerek homokjánál is súlyosabb.
Ezért van, hogy a szavaim féktelenek*.+
4 Mert a Mindenható nyilai szúrtak át engem,
azoknak mérgét issza szellemem,+
Isten rettentései sorakoznak ellenem.
5 Ordít-e a vadszamár+ a fű mellett,
vagy bőg-e a bika a takarmánynál?
6 Megeszik-e só nélkül az íztelen ételt,
vagy van-e íze a mályva nedvének?
7 Semmi ilyet nem akarok érinteni*.
Olyanok ezek, mint a fertőzött étel.
8 Ó, bárcsak teljesedne kérésem,
és megadná Isten, amire vágyom!
9 Bárcsak kész lenne Isten összezúzni engem,
kinyújtaná kezét, és végezne velem!+
10 Már ez is megvigasztalna.
Csillapíthatatlan fájdalmam ellenére ugrálnék örömömben,
mert nem tagadtam meg a szent Isten+ szavait.
11 Van erőm arra, hogy várakozzak?+
Vár még bármi jó is rám, hogy tovább éljek*?
12 Hát olyan erős vagyok, mint egy szikla?
Vagy rézből van a testem?
13 Van valami módja, hogy segítsek magamon?
Hiszen mindent megvontak tőlem, amivel fenn tudnám tartani magam.
14 Aki nem akarja odaadóan szeretni az embertársát,+
15 Becsaptak a saját testvéreim,+ mint a téli patak,
mint a téli patakok, melyek kiszáradnak.
16 Sötétek a jégtől,
bennük rejtőzik az olvadó hó.
17 De ha eljön az ideje, víztelenné válnak, és eltűnnek,
a hőségben kiszáradnak.
18 Irányt váltanak,
a pusztába folynak, és eltűnnek.
20 Szégyent vallanak, mert bizalmuk alaptalan volt,
odamennek, de csak csalódnak.
21 Mert ilyenné lettetek nekem.+
Látjátok, milyen rettenetes szerencsétlenség ért, és féltek.+
22 Hát kértem én tőletek valamit?
Kértem, hogy adjatok értem ajándékot a vagyonotokból?
23 Kértem én, hogy mentsetek meg az ellenség kezéből,
vagy hogy szabadítsatok meg* az elnyomóktól?
24 Oktassatok engem, és én hallgatok.+
Segítsetek megértenem, milyen hibát követtem el.
25 Az őszinte szavak nem fájnak!+
De mi haszna a feddéseteknek?+
26 Abban mesterkedtek, hogy kiigazítsátok a szavaimat?
Egy kétségbeesett ember szavait,+ melyeket elfúj a szél?
28 Most pedig forduljatok felém, és nézzetek rám,
mert nem fogok a szemetekbe hazudni.
29 Kérlek, gondoljátok át újra, és ne ítéljetek el!
Igen, gondoljátok át újra, mert még mindig igazságos vagyok.
30 Vajon igazságtalanságot szól a nyelvem?
Vagy nem érzékeli az ínyem, hogy valami rossz?
7 Hát nem olyan a halandó élete a földön, mint a kényszermunka?
És nem olyanok a napjai, mint a béres napjai?+
2 Mint a rabszolga, úgy vágyódik az árnyék után,
és mint a béres, úgy várja fizetségét.+
3 Hiábavaló hónapok az örökségem,
és keserves éjszakák a fizetségem.+
4 Amikor lefekszem, azt kérdem: »Mikor kelek fel?«+
Miközben lassan telik az éj, nyugtalanul hánykolódom hajnalig.
6 Napjaim gyorsabban telnek, mint ahogy a takács dolgozik a vetélőjével,*+
és reménytelenségben lesz végük.+
8 A szem, amely most rám tekint, nem lát többé engem,
keresnek majd szemeid, de én már nem leszek.+
10 Nem tér vissza már házába,
és elfeledik őt a helyén.+
11 Ezért nem fogom megfékezni a számat.
12 Talán tenger vagyok, vagy tengeri szörny,
hogy őrt állítasz mellém?
13 Amikor azt mondom: »Fekhelyem majd megvigasztal,
az ágyam könnyít kínomon«,
14 te álmokkal rémisztgetsz,
és látomásokkal ijesztgetsz.
16 Gyűlölöm az életem.+ Nem akarok tovább élni!
Hagyj magamra, mert napjaim, akár a lehelet.+
18 Miért vizsgálod meg minden reggel,
és teszed próbára minden pillanatban?+
19 Ne nézz engem,
hagyj magamra, míg nyálamat lenyelem.+
20 Ha vétkeztem is, mit árthatok én neked, aki megfigyeled az embereket?+
Miért tettél a céltábláddá?
A terhedre vagyok?
21 Miért nem bocsátod meg törvényszegésemet?
Miért nem nézed el vétkemet?
Hisz hamarosan lefekszem a porba,+
te pedig keresni fogsz, de én nem leszek.”
8 A suahita+ Bildád+ erre így felelt:
2 „Meddig beszélsz még ilyeneket?+
Szádnak beszéde csupán heves szél!
3 Vajon Isten igazságtalanul ítél?
Vagy a Mindenható elferdíti az igazságosságot?
4 Ha a fiaid vétkeztek ellene,
ő hagyja, hogy megbüntessék őket a lázadásukért*.
5 De ha Istent keresnéd,+
és ha a Mindenható kegyéért esedeznél,
6 ha igazán tiszta és becsületes+ volnál,
akkor ő odafigyelne rád*,
és visszaadná neked a téged megillető helyet.
7 Még ha jelentéktelen voltál is eleinte,
naggyá leszel a jövőben.+
8 Kérdezd meg, kérlek, az előző nemzedéket,
és figyeld meg, mire jöttek rá apáik.+
9 Mert mi csak tegnap születtünk, és semmit sem tudunk,
hiszen az életünk a földön csupán árnyék.
10 Vajon nem fognak oktatni téged,
és nem fogják elmondani, amit tudnak*?
11 Vajon magasra nő a papiruszsás ingovány nélkül?
Nagyra nő a nád víz nélkül?
12 Rügyezik ugyan, és nincs letépve,
mégis minden növénynél előbb szárad el.
13 Ez lesz a vége* mindenkinek, aki elfelejti Istent,
mert szertefoszlik az istentelen* reménye,
14 aki hiába reménykedik,
és akinek olyan gyenge a bizalma, mint a pók hálója*.
15 A hálójára* támaszkodik, de az elszakad,
próbál belekapaszkodni, de az nem marad meg.
16 Olyan, mint egy öntözött növény a napsütésben,
és hajtása szétterjed a kertben.+
17 Kőrakáson fonódnak össze gyökerei,
otthont keres a kövek között*.
20 Isten semmiképpen nem fogja elvetni azokat, akik feddhetetlenek,
és nem fogja támogatni* a gonosztevőket.
21 Megtölti szádat nevetéssel,
ajkaidat pedig örömkiáltással.
22 Gyűlölőid szégyenbe öltöznek,
és a gonoszok sátra nem lesz többé.”
9 Jób így felelt:
2 „Jól tudom, hogy ez így van.
De hogy is lehetne a halandónak igaza, ha Istennel perel?!+
Ki szegülhetne szembe vele sértetlenül?+
5 Hegyeket mozdít el* úgy, hogy senki sem veszi észre,
felforgatja azokat haragjában.
6 Megrengeti a földet, és az kimozdul helyéből,
megremegnek az oszlopai.+
7 Megparancsolja a napnak, hogy ne ragyogjon,
és lepecsételi a csillagok fényét.+
11 Elvonul mellettem, de nem látom őt,
elhalad mellettem, de nem veszem észre.
12 Ha elragad valamit, ki szegülhet vele szembe?
Ki mondhatja neki: »Mit teszel?«+
13 Isten nem fogja vissza a haragját.+
Még Ráháb*+ segítői is meghajolnak előtte.
14 Ezért amikor válaszolok neki, nekem még gondosabban
meg kell válogatnom a szavaimat, hogy vitába szálljak vele.
15 Akkor sem felelnék neki, ha igazam volna.+
Csak bírám* irgalmáért könyörögnék.
16 Ha kiáltanék hozzá, vajon válaszolna nekem?
Nem hiszem, hogy figyel a szavamra,
17 hisz összezúz engem viharral,
és ok nélkül sokasítja sebeimet.+
18 Lélegzetet sem hagy vennem,
folyton keserűséggel tölt el.
19 Ha valaki nagy erejű, akkor ő az.+
Ha igazságszolgáltatásról van szó, ő ezt mondja: »Ki vonhat engem felelősségre*?«
20 Ha igazam lenne, a saját szám ítélne el engem.
Még ha feddhetetlen* lennék is, ő akkor is bűnösnek* ítélne.
21 Még ha feddhetetlen* lennék is, akkor sem lennék magabiztos*.
Megvetem* az életem.
22 Teljesen mindegy, ezért ezt mondom:
»Az ártatlant* is, és a gonoszt is elpusztítja.«
23 Ha egy hirtelen áradat halált hozna váratlanul,
ő csúfot űzne az ártatlanok kétségbeeséséből.
24 A gonoszok kezébe adta a földet.+
Eltakarja a bírák szemét*.
Ki más, ha nem ő?
25 Napjaim gyorsabbak, mint a futár.+
Elszaladnak, és nem látnak semmi jót.
26 Tovasuhannak, mint a nádcsónakok,
mint a sas, amely lecsap a zsákmányra.
27 Ha azt mondanám: »Elfelejtem panaszom,
változtatok az arckifejezésemen, és vidám leszek«,
28 akkor is félnék, hisz oly sok a fájdalmam,+
és tudom, hogy nem fogsz ártatlannak tartani.
29 Úgyis bűnösnek* találnál.
Minek küszködjek hiába?+
30 Ha megmosakodnék is az olvadó hóban,
és megmosnám a kezemet lúggal*+,
31 akkor is sáros verembe mártanál,
és még a ruháim is megutálnának engem.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy felelhetnék neki,
és együtt állhatnánk bíróság elé.+
34 Ha nem verne tovább engem*,
és nem félemlítene meg a rémisztő tetteivel,+
35 akkor nem félnék beszélni vele,
mivel nem lenne okom félni tőle.
Szabadjára engedem a panaszom,
beszélni fogok keserű nyomorúságomban*.
2 Megmondom Istennek: »Ne nyilváníts bűnösnek!
Mondd el, miért szállsz vitába velem.
3 Hasznod van abból, hogy elnyomsz engem?
Hogy megveted a kezed munkáját,+
és jobbnak tartod a gonoszok tanácsát?
4 Testi szemed van tán,
vagy úgy látsz, ahogy a halandó ember lát?
5 Hát olyanok a te napjaid, mint a halandó ember napjai?
7 Tudod, hogy nem vagyok bűnös.+
Senki sincs, aki megszabadíthatna kezedből.+
8 Saját kezeddel formáltál meg és alkottál engem,+
most meg teljesen megsemmisítesz.
10 Vajon nem öntöttél ki, mint a tejet,
és oltottál be, mint amikor sajtot készítenek?
11 Bőrbe és húsba öltöztettél,
csontokkal és inakkal szőttél egybe.+
12 Életet adtál nekem, és odaadó szeretettel bántál velem.
Gondviselésed őrizte szellemem*.+
13 De titkon ezeket akartad tenni.*
Tudom, hogy mindez tőled van:
14 Ha vétkeznék, te látnád,+
és nem mentenél fel a bűnöm alól.
15 Ha bűnös vagyok, jaj nekem!
16 Ha felemelem a fejem, vadászol rám, mint egy oroszlán,+
és hatalmadat ismét ellenem fordítod.
17 Új tanúkat hozol ellenem,
és még jobban haragszol rám,
hisz egyik baj a másik után ér.
18 Miért is hoztál elő az anyaméhből?+
Haltam volna meg, mielőtt bárkinek a szeme látott volna!
19 Olyan lett volna, mintha soha nem lettem volna.
Az anyaméhből egyenesen a sírba vittek volna.«
20 Hát nem csak néhány napom maradt hátra?+ Bárcsak békén hagyna!
Fordítsa el rólam tekintetét, hogy hadd legyen egy kis nyugalmam*,+
21 mielőtt elmegyek – és nem térek vissza+ –
a legsűrűbb sötétség országába*,+
22 a teljes homály országába,
a sűrű árnyék országába, ahol nincs rend,
és ahol még a fény is olyan, mint a homály.”
11 A naámai Cófár+ így válaszolt:
2 „Vajon válasz nélkül maradnak ezek a szavak,
vagy igaza lesz annak, aki sokat beszél*?
3 Vajon elhallgattatja fecsegésed az embereket?
És senki sem fog megfeddni téged gúnyos szavaidért?+
5 De bárcsak beszélne Isten,
és megnyitná száját neked!+
6 Akkor feltárná neked a titkokat, melyek bölccsé tesznek,
mert a gyakorlati bölcsesség sokoldalú.
Akkor rájönnél, hogy Isten elnézi a bűneid egy részét.
7 Kikutathatod-e Isten mélységes dolgait,
vagy kikutathatsz-e mindent a Mindenhatóról*?
8 A bölcsesség magasabb az égnél. Mit tehetsz?
Mélyebb a sírnál*. Mit tudhatsz?
9 Hosszabb a földnél,
és szélesebb a tengernél.
10 Ha Isten elvonul, őrizetbe vesz valakit, és összehívja a bíróságot,
ki szegülhet szembe vele?
11 Tudja, mikor csap be az ember másokat.
Amikor gonoszságot lát, nem kerüli el a figyelmét.
12 Az üresfejű ember csak akkor fogja megérteni ezt,
amikor a vadszamár embernek ad életet*.
13 Bárcsak felkészítenéd a szíved,
és kitárnád felé kezed!
14 Ha rosszat tesz a kezed, vesd el messzire,
és ne lakjon igazságtalanság sátraidban.
15 Akkor majd úgy emelheted fel arcodat, hogy nincs benned hiba,
szilárdan állhatsz, félelem nélkül.
16 Mert akkor el fogod felejteni a bajodat,
és úgy fogsz emlékezni rá, mint a vizekre, melyek elfolytak melletted.
17 Az életed ragyogóbb lesz, mint a délidő,
még a sötét időszakai is olyanná lesznek, mint a reggel.
18 Bízni fogsz, mert van remény,
körbenézel, és biztonságban fekszel le.
19 Lefekszel, és senki sem rettent meg,
és sokan igyekeznek majd elnyerni a jóindulatodat.
20 A gonoszok megvakulnak,
nem találnak menedéket.
12 Jób erre így felelt:
2 „Ti aztán mindent tudtok!*
Veletek fog kihalni a bölcsesség!
3 De bennem is van értelem*.
Nem vagyok alábbvaló nálatok.
Ki ne tudná mindezt?
Nevetséges az, aki igazságos és feddhetetlen.
5 A gondtalan megveti a szerencsétlenséget,
azt gondolja, hogy az csak a tántorgó* lábúakat éri.
6 A rablók sátrai békében vannak,+
és biztonságban azok, akik Istent ingerlik,+
akiknek a kezükben van az istenük.
7 De kérdezd meg, kérlek, az állatokat, majd oktatnak téged,
és az ég madarait, majd elmondják neked.
8 Vagy fordítsd figyelmedet a földre*, majd oktat téged,
és a tenger halai is kihirdetik neked.
9 Melyik nem tudja mindezek közül,
hogy Jehova keze teremtette őket?
12 Hát nem az idősek között van a bölcsesség,+
és a hosszú élettel nem jár együtt az értelem?
14 Ha lerombol valamit, nem építik föl,+
ha bezár valamit, ember nem nyitja ki azt.
16 Ő erős és bölcs,+
az ő kezében van az, aki tévútra tér, és aki másokat félrevezet.
18 Kioldja a kötelet, melyet a királyok megkötöttek,+
a csípőjükre viszont övet köt.
20 Szótlanná teszi a megbízható tanácsadókat,
és elveszi az idősek* értelmét.
22 Mély dolgokat tár fel a sötétségből,+
és világosságot áraszt a sűrű sötétségre.
23 Naggyá tesz nemzeteket, hogy elpusztítsa őket,
naggyá tesz nemzeteket, hogy száműzze őket.
13 Igen, mindezt látta a szemem,
hallotta a fülem, és megértettem.
2 Amit ti tudtok, azt én is tudom.
Nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Én inkább a Mindenhatóhoz szólnék,
és Istennel szeretném megvitatni az ügyemet.+
4 Ti viszont hazugsággal kenegettek.
Mindannyian kontár orvosok vagytok.+
5 Bárcsak mélyen hallgatnátok!
Így bölcsek maradnátok.+
6 Hallgassátok meg, kérlek, az érveimet,
és figyeljetek ajkam védőbeszédére!
7 Isten érdekében szóltok igazságtalanságot?
Az ő érdekében beszéltek megtévesztően?
8 Az ő pártját fogjátok?*
Az igaz Isten ügyét próbáljátok képviselni?
9 Jó lenne az nektek, ha megvizsgálna titeket?+
Becsapnátok őt, ahogy egy halandó emberrel tennétek?
10 Biztosan megfedd benneteket,
ha titokban kivételezni akartok.+
11 Vajon nem rémiszt meg titeket a méltósága,
és nem tölt el titeket Isten rettegéssel?
12 Bölcs* mondásaitok példázatok, melyek hamuból vannak.
Védekezésetek* törékeny, akár az agyagból készült védőfal.
13 Hallgassatok, hadd beszéljek,
aztán történjen velem bármi!
17 Jól figyeljetek a szavamra,
és figyeljetek oda a kijelentésemre!
18 Nézzétek, előkészítettem a peres ügyemet.
Tudom, hogy nekem van igazam.
19 Ki az, ki perbe száll velem?
Ha hallgatnom kellene, belehalnék!*
20 Csak két dolgot adj meg nekem, ó, Isten,*
akkor nem rejtőzöm el előled:
21 Messzire vesd el rám nehezedő kezedet,
és ne engedd, hogy féljek és rettegjek tőled.+
22 Szólíts, és én felelek,
vagy hadd beszéljek, és te válaszolj nekem.
23 Milyen vétkeim és bűneim vannak?
Tárd fel nekem törvényszegésemet és bűnömet.
25 Egy sodródó falevelet akarsz megfélemlíteni?
Egy száraz szalmaszálat üldözöl?
26 Mert feljegyzed az ellenem szóló súlyos vádakat,
és kérdőre vonsz ifjúkori vétkeimért.
27 Kalodába szorítod lábamat,
figyeled minden ösvényemet,
és kijelölöd minden lépésemet.
28 Az ember* szétmállik, mint minden, ami rothad,
mint a ruha, melyet moly emészt.
4 Ki születik tisztának egy tisztátalan embertől?+
Senki!
5 Ha napjainak száma meg van határozva,
kezedben van hónapjainak száma.
Határt szabtál neki, melyet nem léphet túl.+
6 Fordítsd el róla tekinteted, hadd legyen nyugalma,
mint a béresnek, amíg aztán véget nem ér a napja.+
7 Hisz még a fának is van reménye!
Ha kivágják, újra sarjad,
és a hajtása tovább nő.
8 Ha a földben megvénül a gyökere
és elhal a törzse,
9 akkor a víznek illatától kisarjad,
és mint az új növény, ágat hajt.
10 Az ember azonban meghal, és erőtlenül fekszik.
Ha meghal az ember, hová kerül?+
11 Eltűnik a víz a tengerből,
elapad a folyó, és kiszárad.
12 Az ember is lefekszik, és nem kel fel.+
Az ég elmúlásáig sem ébred fel,
és nem keltik fel őt álmából.+
13 Ó, bárcsak elrejtenél a sírban*,+
rejtegetnél, míg el nem múlik haragod,
kitűznél nekem egy időt, és nem feledkeznél el rólam!+
14 Ha meghal az ember, vajon élhet-e újra?+
Kényszerű szolgálatom minden napján várakozni fogok,
míg el nem jön a szabadulásom.+
15 Szólítani fogsz, és én válaszolok neked.+
Vágyakozol* majd kezed műve után.
16 Most viszont minden lépésemet számolod,
nem figyelsz másra, csak bűnömre.
17 Lepecsételt erszényben van törvényszegésem,
leragasztod és lepecsételed vétkem.
18 Ahogy a hegy leomlik és szétmorzsolódik,
és a szikla elmozdul helyéről,
19 ahogy a köveket elkoptatja a víz,
és az ár elmossa a földet,
úgy teszed semmivé a halandó ember reményét.
20 Folyton legyőzöd őt, míg el nem múlik,+
megváltoztatod a külsejét, és elküldöd.
21 Fiait tisztesség éri, de ő nem tud róla,
jelentéktelenné válnak, de ő nem veszi észre.+
22 Csak addig érez fájdalmat, míg élet van a testében,
csak addig kesereg*, míg életben van.”
15 Erre így felelt a témáni Elifáz+:
2 „Vajon üres érvekkel* válaszol a bölcs?
Vagy keleti széllel tölti meg a hasát?
3 Semmit nem ér, ha valaki pusztán szavakkal fedd,
és a beszédnek önmagában nincs haszna.
4 Te ugyanis aláásod az istenfélelmet,
és visszatartasz másokat attól, hogy Istenre gondoljanak.
5 Mert a vétked határozza meg, mit mondasz*,
és ravaszul válogatod meg a szavaidat.
6 A saját szád ítél el téged, nem én,
a saját ajkaid vallanak ellened.+
7 Talán te voltál az első ember, aki megszületett?
Vagy a domboknál előbb születtél?
8 Talán hallod Isten bizalmas beszélgetéseit?
Vagy te vagy az egyetlen bölcs ember?
9 Mit tudsz, amit mi nem tudunk?+
Mit értesz, amit mi nem?
10 Van köztünk ősz is, idős is,+
aki jóval idősebb, mint apád.
11 Hát nem elég neked, hogy Isten vigasztal,
vagy hogy szelíden szólnak hozzád?
12 Mi teszi olyan önteltté a szíved,
és miért villog harag a szemedben?
13 Hiszen Istenre vagy dühös,
és hagyod, hogy ilyen szavak hagyják el a szádat.
14 Mi a halandó ember, hogy tiszta lehetne,
vagy az, akit asszony szült, hogy igaza lehetne?+
15 Nézd, ő a szentjeiben sem hisz,
és még az ég sem tiszta a szemében.+
16 Mennyivel kevésbé az, aki utálatos és romlott!+
Az az ember, aki úgy issza az igazságtalanságot, mint a vizet!
17 Figyelj rám! Elmondom,
elmesélem neked, amit láttam,
18 amit a bölcsek az apáiktól hallottak,+
és amit nem titkoltak el.
19 Egyedül ők kapták meg az országot,
és idegen nem járt közöttük.
20 Minden napján gyötrődik a gonosz,
szenved a zsarnok mindazon évek alatt, melyek fenn vannak tartva neki.
21 Rémítő hangokat hall a fülében,+
fosztogatók törnek rá békeidőben.
22 Nem hiszi, hogy kimenekül a sötétségből.+
Kardra szánják őt.
23 Bolyong, hogy élelmet* találjon, és ezt kérdezi: »Hol van?«
Jól tudja, hogy közeleg a sötétség napja.
24 Nyomorúság és gyötrelem tartja rettegésben,
ezek erőt vesznek rajta, mint a támadásra induló király.
25 Mert Isten ellen nyújtja ki a kezét,
a Mindenhatóval próbál szembeszállni*.
26 Makacsul ellene rohan
a vastag, erős pajzsával*.
27 Arca kövér*,
csípője hájas.
28 Pusztulásra szánt városokban lakik,
házakban, ahol senki sem fog lakni,
melyek kőrakássá válnak.
29 Nem gazdagodik meg, és nem gyarapítja vagyonát,
nem terjeszkedik a földön.
30 Nem menekül ki a sötétségből.
31 Ne térjen rossz útra, és ne bízzon hiábavalóságban,
mert hiábavalóságot kap cserébe.
32 Ez azelőtt bekövetkezik, mielőtt elérkezik a napja,
és ágai sosem fognak virágba borulni.+
33 Olyan lesz, mint a szőlőtő, mely ledobja az éretlen szemeit,
és mint az olajfa, mely elhullajtja a virágait.
35 Bajt fogannak, gonosznak adnak életet,
és csalás fejlődik a méhükben.”
16 Jób erre ezt mondta:
2 „Sok effélét hallottam már.
Mindnyájan fárasztó vigasztalók vagytok!+
3 Vége lesz valamikor az üres* szavaknak?
Mi váltja ki belőletek, hogy így válaszoltok?
4 Én is tudnék úgy beszélni, mint ti.
Ha ti lennétek az én helyemben,*
én is tudnék meggyőző érveket felhozni ellenetek,
és tudnám csóválni miattatok a fejemet.+
5 De én inkább megerősítenélek benneteket számnak szavaival,
és ajkam vigasztalása enyhülést hozna nektek.+
6 Ha beszélek, nem múlik a fájdalmam.+
És ha abbahagyom, ugyan mennyire enyhül a fájdalmam?
8 És megragadsz engem, amit mások látnak,
úgyhogy a soványságom ellenem tanúskodik.
9 Haragjában széttépett, és gyűlöletet táplál ellenem.+
Vicsorgatja rám fogait.
Ellenségem keresztülszúr szemével.+
10 Kitátották ellenem szájukat,+
megvetőn arcul ütöttek.
Sokan összecsődülnek ellenem.+
11 Isten kiszolgáltat a fiatal fiúknak,
és odavet a gonoszok kezébe.+
12 Nyugalmam volt, de ő összetört.+
Tarkón ragadott, és összezúzott,
majd céltáblául állított magának.
13 Íjászai körbevesznek.+
Átszúrja veséimet,+ és nem érez könyörületet.
A földre ontja epémet.
14 Rést rés után tör rajtam,
rám rohan, mint egy harcos.
16 Arcom kivörösödött a sírástól,+
szemhéjamon sötét árnyék* ül,
17 pedig nem tapad erőszak a kezemhez,
és az imám őszinte.
18 Ó, föld! Ne takard be véremet!+
Ne találjon nyugvóhelyet a kiáltásom!
19 A tanúm most is az égben van,
a magasságban van, aki tanúskodhat mellettem.
21 Döntsön valaki ember és Isten között,
úgy, ahogy ember és ember között döntene.+
22 Mert csupán néhány év,
és elmegyek azon az ösvényen, ahonnan nincs visszaút.+
17 Szellemem megtört, napjaim fogyatkoznak.
A temető vár rám.+
2 Gúnyolódók vesznek körül engem,+
és lázadásukra kell szegeznem a szemem.
3 Kérlek, fogadd el, amit biztosítékul adok neked, és legyen nálad.
Ki más rázna kezet velem, kezességet vállalva értem?+
4 Mert elzártad szívük elől a tisztánlátást.+
Ezért nem magasztalod fel őket.
5 Meghívja egy ember a barátait, hogy vigyenek a vagyonából,
miközben gyermekeinek a látása elhomályosodik az éhségtől.
7 Elhomályosul szemem a nyomorúságtól,+
és minden végtagom olyan, mint az árnyék.
8 Ámulnak ezen a becsületes emberek,
és az ártatlant felkavarja az istentelen*.
10 De gyertek csak, és mondjátok el újra az érveiteket,
hisz nem találok köztetek bölcset!+
12 Az éjszakát ők nappallá teszik,
ezt mondva: »Közel kell lennie a világosságnak, mert sötétség van.«
14 Ezt fogom kiáltani a sírnak*+: »Apám vagy!«
És a férgeknek: »Anyám és nővérem!«
15 Hol van hát a reményem?+
Ki látja, hogy van-e reményem?
18 Ekkor így válaszolt a suahita Bildád+:
2 „Mikor hagyod már abba az ilyen beszédet?
Legyen benned némi értelem, és aztán beszélhetünk.
4 Még ha marcangolod is magad* haragodban,
teérted talán elhagyatottá lesz a föld,
vagy kimozdul helyéből a szikla?
5 Igen, a gonosz világossága kialszik,
és nem fog ragyogni tüzének lángja.+
6 A világosság el fog sötétülni sátrában,
és kialszik fölötte a lámpás.
7 Megrövidülnek erőteljes léptei,
és a saját tanácsa miatt bukik el.+
8 Mert hálóba viszi a lába,
és belesétál a szövevénybe.
9 Sarka kelepcébe szorul,
csapda tartja őt fogva.+
10 Kötél van elrejtve neki a földön,
és csapda van az ösvényén.
11 Mindenfelől borzalom rémíti meg,+
hajszolja őt, és a nyomában van.
13 Szétfoszlik a bőre,
szörnyű, halálos betegség* emészti végtagjait.
16 Alatta elszáradnak a gyökerei,
felette pedig elsorvadnak az ágai.
17 Emléke elhomályosul a földön,
és a nevét sem ismerik* az utcán.
18 A világosságból a sötétségbe űzik,
és elkergetik a termékeny földről.
19 Nem lesz utódja és leszármazottja a népében,
senkije sem marad élve ott, ahol lakik*.
20 Ha elérkezik a napja, nyugaton az emberek elborzadnak,
keleten pedig rettegés fogja el őket.
21 Ez történik a gonosztevő sátraival,
és annak a lakhelyével, aki nem ismeri Istent.”
19 Jób erre így felelt:
4 Ha mégis tévedtem,
az az én bajom.
5 Ha váltig állítjátok, hogy jobbak vagytok nálam,
és azt hangoztatjátok, hogy jogosan ér engem gyalázat,
6 akkor tudjátok meg, hogy Isten vezetett félre engem,
és vadászhálójával elfogott.
7 Nézzétek, azt kiáltozom: »Erőszak!«, de nem kapok választ,+
egyfolytában segítségért kiáltok, de nincsen igazságszolgáltatás!+
8 Ösvényemet kőfallal torlaszolja el, és nem tudok továbbmenni,
útjaimra sötétséget borít.+
9 Megfosztott a dicsőségemtől,
és levette a koronát fejemről.
10 Minden oldalról lerombol, míg el nem pusztulok.
Kiszakítja reménységemet, mint a fát.
11 Haragja fellángol ellenem,
és úgy tekint rám, mintha ellensége volnék.+
12 Csapatai egybegyűlnek, és ostromolnak engem.
Sátram körül táboroznak.
13 Testvéreimet messzire űzte mellőlem,
és akik ismernek engem, elfordultak tőlem.+
15 A házam vendégei+ és a rabszolgalányaim idegennek tartanak.
Idegen vagyok a szemükben.
16 Hívom a szolgámat, de nem felel,
irgalomért esedezem* hozzá.
18 Még a gyermekek is megvetnek.
Amikor felkelek, csúfot űznek belőlem.
21 Szánjatok meg, barátaim, szánjatok meg,
mert Isten keze vert meg engem.+
23 Bárcsak leírnák szavaimat!
Bárcsak feljegyeznék egy könyvbe!
24 Bárcsak örökre sziklába vésnék
vas íróvesszővel és ólommal!
26 Miután szétfoszlott a bőröm,
de még élek, látni fogom Istent.
27 Én magam fogom látni,
saját szemem látja majd, nem valaki másé.+
De mélyen legbelül lesújtott vagyok.*
28 Ti ugyanis ezt kérditek: »Már hogyan üldöznénk őt?«,+
hiszen én vagyok a baj gyökere.
29 Rettegjetek a kardtól,+
mert a kard büntetést hoz a vétkekre.
Tudjátok meg, hogy van bíró!+”
20 Erre megszólalt a naámai Cófár+:
2 „Hát ezért nem tudom magamban tartani nyugtalanító gondolataimat,
hisz fel vagyok háborodva!
3 Olyan bírálatot hallottam, mely sért engem,
és az eszem* azt diktálja, hogy válaszoljak.
4 Biztosan mindig is tudtad azt,
hisz így van, amióta csak ember* van a földön,+
5 hogy a gonosz örömkiáltása rövid életű,
6 Bár az égig emelkedik a nagysága,
és a felhőket éri a feje,
7 örökre elvész, mint az ürüléke.
Akik látni szokták őt, ezt kérdezik: »Hol van?«
8 Elrepül, mint az álom, és nem találják.
Elűzik, mint az éjszakai látomást.
9 A szem, amely egykor látta, nem látja újra,
és az otthona sem látja többé.+
10 Gyermekei majd a szegények jóindulatát keresik,
és saját kezűleg adja vissza értékeit azoknak, akiktől elvette.+
11 Csontjait fiatalos erő járta át,
de porba fog az* hanyatlani vele együtt.
12 Ha édes a szájában a gonoszság,
ha elrejti azt a nyelve alatt,
13 ha ízlelgeti, és nem válik meg tőle,
és ha szájában tartogatja,
14 akkor az étel keserűvé válik benne,
olyan lesz benne, mint a kobrák mérge*.
15 Gazdagságot nyelt le, de kihányja,
Isten kiüríti a hasából.
16 Kobrák mérgét fogja szívni,
vipera méregfoga* végez vele.
17 Sosem látja majd a patakokat,
a méz és a vaj özönét.
18 Visszaadja javait, és nem éli fel*.
Nem fogja élvezni a gazdagságát, melyet kereskedéssel szerzett.+
19 Mert összezúzta és magára hagyta a szegényeket,
olyan házakat kaparintott meg, melyeket nem ő épített.
20 Nem lesz nyugta belül,
a gazdagsága nem segít neki, hogy megmeneküljön.
21 Semmi sincs már, amit felfalhatna,
ezért nem lesz tartós a jóléte.
22 Amikor a leggazdagabb, akkor úrrá lesz rajta az aggodalom,
teljes erővel tör rá a balszerencse.
24 Amikor menekül a vasfegyverek elől,
rézíjjal lövik át.
26 Teljes sötétség vár kincseire,
olyan tűz emészti meg őt, melyet senki sem szított.
Veszedelem vár arra, aki életben marad a sátrában.
27 Leleplezi vétkét az ég,
és fellázad ellene a föld.
28 Árvíz sodorja el a házát,
hatalmas áradás lesz Isten* haragjának napján.
29 Ezt kapja Istentől a gonosz ember,
ez az öröksége, melyet Isten ítélt neki.”
21 Jób erre ezt mondta:
2 „Jól figyeljetek arra, amit mondok,
és ezzel vigasztaljatok engem.
3 Legyetek türelmesek velem, míg beszélek,
és miután beszéltem, gúnyolódhattok.+
4 Vajon embernek panaszkodom?
Ha így lenne, türelmetlen lennék*.
5 Nézzetek rám, és ámuljatok!
Tegyétek a szátokra kezeteket.
6 Ha rágondolok, megrémülök,
és az egész testem reszket.
8 A gyermekeik mindig velük vannak,
és még a leszármazottaikat is látják.
9 Házuk biztonságos, nem félnek semmitől,+
nem sújtja őket Isten vesszeje.
10 Párzik a bikájuk, és borjú születik,
ellik a tehenük, és nem vetél el.
11 A fiaik kint szaladgálnak, mint egy nyáj,
és a gyermekeik ugrándoznak.
14 De ezt mondják az igaz Istennek: »Hagyj minket békén!
Nem szeretnénk megismerni az útjaidat.+
15 Kicsoda a Mindenható, hogy szolgáljuk őt?+
Ugyan mi hasznunk abból, ha megismerjük?«+
16 Ám tudom, hogy jólétük nem a saját kezükben van.+
A gonoszok gondolkodása* távol áll tőlem.+
17 Hányszor alszik ki a gonoszok lámpása?+
Hányszor jön rájuk veszedelem?
Hányszor hoz rájuk Isten pusztulást haragjában?
18 Lesznek-e olyanok bármikor is, mint a szél űzte szalma,
és mint a polyva, melyet elvisz a szélvihar?
19 Az embernek járó büntetést Isten az ember fiának tartogatja,
de bárcsak megfizetne neki Isten, és ő ezt felismerné!+
20 Bárcsak meglátnák a szemei a bukását,
és inna a Mindenható dühödt haragjából!+
21 Mert mit foglalkozik azzal, hogy mi történik a házában őutána,
23 Az egyik ember még ereje teljében hal meg,+
úgy, hogy semmi miatt nem aggódik, és gondtalan,+
24 amikor combja kövér
és csontjai erősek*.
25 A másik ember viszont nagyon elkeseredetten* hal meg,
és sosem ízlelte a jót.
27 Nézzétek, pontosan tudom, mire gondoltok,
28 Mert ezt kérditek: »Hol van az előkelőnek a háza,
és hol a gonosznak a sátra, amelyben lakott?«+
29 Hát nem kérdeztétek meg az utazókat?
Nem elemeztétek a megfigyeléseiket*,
30 hogy a veszedelem napján megkímélik a gonoszt,
és a nagy harag napján megmentik?
31 Ki szembesíti a tetteivel,
és ki fizet meg neki azért, amit tett?
32 Amikor kiviszik a temetőbe,
őrködnek a sírja fölött.
33 Édesek lesznek neki a völgy sárrögei,+
ahogy számtalan ember került már oda előtte.
34 Miért vigasztaltok hát üres szavakkal?+
Válaszotok nem több, mint megtévesztés!”
22 Erre így felelt a témáni Elifáz+:
2 „Hasznát veheti Isten az embernek?
Hasznára lenne bárki is, akinek éleslátása van?+
3 Hát törődik a Mindenható azzal,* hogy igazságos vagy?
És nyer azzal, hogy feddhetetlenül élsz?+
4 Vajon azért büntet téged,
és azért pereskedik veled, mert tiszteled?
5 Hát nem azért, mert nagyon gonosz vagy,
és nincs vége a vétkeidnek?+
6 Hiszen ok nélkül szedsz zálogot a testvéreidtől,
7 Nem adsz vizet inni a megfáradtnak,
és az éhezőtől megtagadod az ennivalót.+
8 Azé a föld, akinek hatalma van,+
és a kiváltságos lakik rajta.
9 De te özvegyeket küldtél el üres kézzel,
és eltörted az árvák* karját.
11 Ezért van olyan sötét, hogy nem látsz,
és vízáradat borít el.
12 Hát Isten nem fent van az égben?
Nézd, milyen magasan vannak fenn a csillagok!
13 Te mégis azt mondod: »Ugyan mit tud Isten?
Vajon ítélhet a sűrű homályon át?
14 Felhő rejti el, úgyhogy nem lát,
miközben az égboltozaton járkál.«
15 Vajon a régi utat fogod követni,
amelyen gonosz emberek jártak,
16 akiket elragadtak, mielőtt eljött volna az idejük,*
17 Ők ezt mondták az igaz Istennek: »Hagyj minket békén!«
És ezt: »Mit tehet velünk a Mindenható?«
18 Mégis ő az, aki megtöltötte a házukat mindenféle jóval.
(Távol álljon tőlem az ilyen gonosz gondolat.)
19 Az igazságosak látják majd ezt, és örülnek.
Így fogják gúnyolni őket az ártatlanok:
20 »Elpusztultak az ellenfeleink,
és a tűz martaléka lesz, ami megmaradt belőlük.«
21 Ismerd meg Istent, és békére lelsz,
ezután pedig jó dolgok fognak veled történni.
22 Fogadd el szájából a törvényt,
és őrizd meg szívedben a szavait.+
23 Ha visszatérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz.+
Ha eltávolítod az igazságtalanságot a sátradból,
24 ha porba dobod az aranyad*,
és sziklás szurdokba az ofíri+ aranyat,
25 akkor a Mindenható lesz a te aranyad*,
és ő lesz a legkiválóbb ezüstöd.
26 Mert akkor a Mindenható lesz az örömöd forrása,
és felemeled arcodat Istenhez.
27 Könyörögni fogsz hozzá, ő pedig meghallgat.
Teljesíted majd a fogadalmaidat.
28 Bárhogy döntesz is, sikeres leszel,
ösvényedre világosság ragyog majd.
29 Mert ha öntelten beszélsz, megaláznak,
az alázatost* azonban megmenti ő.
30 Megszabadítja az ártatlanokat,
vagyis ha a kezed tiszta, biztosan megszabadulsz.”
23 Jób így válaszolt:
3 Bárcsak tudnám, hol találhatom meg Istent!+
Elmennék a lakhelyére.+
4 Ügyemet elé terjeszteném,
és mindent elmondanék a védelmemre.
5 Megtudnám a válaszát,
és figyelnék arra, amit mond nekem.
6 Vajon vitatkozna velem nagy hatalmát latba vetve?
Nem, biztosan meghallgatna.+
7 Ott a becsületes ember rendezhetné vele ügyeit,
és egyszer s mindenkorra felmentene engem a bírám.
8 De ha kelet felé megyek, nincsen ott,
és ha visszafordulok, nem találom őt.
9 Amikor északon munkálkodik, nem láthatom meg,
majd délre fordul, de még mindig nem veszem észre.
10 Ő viszont jól tudja, hogy milyen életet élek.+
Miután próbára tett, olyan leszek, mint a színarany.+
11 Lábam szorosan követte a nyomdokait,
soha nem tértem le az útjáról.+
12 Ajka parancsolatától nem távolodom el.
Kincsként őrzöm szavait,+ gondosabban, mint ahogy elvárták tőlem*.
13 Ha ő elhatároz valamit, ki szegülhet szembe vele?+
Ha ő* meg akar tenni valamit, meg is teszi.+
14 Mert elhatározta*, hogy mit tesz velem, és véghez is viszi azt,
és még sok ilyesmit gondolt ki.
15 Így hát miatta vagyok nyugtalan.
Mikor őrá gondolok, egyre jobban félek.
16 Isten tett bátortalanná,
és a Mindenható miatt félek.
17 De még nem némít el a sötétség,
sem a homály, mely beborítja arcomat.
24 Miért nem jelölt ki a Mindenható egy napot, amikor ítélkezik?+
Miért nem látják meg ezt a napot azok, akik őt ismerik?
2 Az emberek elmozdítják a határjelzőket,+
nyájakat lopnak el, és a saját legelőikre viszik azokat.
3 Elhajtják az apátlan gyermekek szamarát,
és zálogba veszik az özvegyek bikáját.+
4 Leszorítják a szegényeket az útról,
és bujkálniuk kell előlük azoknak, akik segítségre szorulnak a földön.+
5 Ennivaló után kutatnak a szegények, mint a vadszamarak+ a pusztában,
a kietlen síkságon keresnek élelmet a gyermekeiknek.
7 Meztelenül, ruhátlanul töltik az éjszakát,+
takarójuk sincs a hidegben.
8 Bőrig áznak a hegyi zivatarokban,
és menedék híján sziklába kapaszkodnak.
10 Meztelenül, ruhátlanul kénytelenek járni,
és éhesen, miközben a kévét hordják.
11 A teraszos földek falai közt fáradoznak a nap hevében*,
a présben szőlőt taposnak, mégis szomjaznak.+
12 A városban haldoklók nyögnek,
a halálra sebzettek* segítségért kiáltanak,+
Isten mégsem tartja ezt helytelennek*.
13 Vannak, akik lázadoznak a világosság ellen.+
Nem ismerik fel a világosság útjait,
és nem járnak az ösvényein.
15 A házasságtörő szeme az alkonyatra vár,+
így szólva: »Senki sem fog meglátni!«,+
és eltakarja az arcát.
16 A sötétben betörnek* a házakba,
nappal pedig bezárkóznak.
Nem ismerik a fényt.+
17 Hisz olyan nekik a reggel, mint a sűrű sötétség,
a sűrű sötétség borzalmaihoz vannak hozzászokva.
18 Gyorsan elsodorja őket a víz.*
Földbirtokuk átkozott lesz,+
nem térnek vissza a szőlőskertjükbe.
20 Elfelejti őket az anyjuk*, és férgek lakmároznak belőlük.
Nem emlékeznek rájuk többé.+
Összetörik az igazságtalanság, mint a fa.
21 Bántalmazzák a meddő asszonyt,
és rosszul bánnak az özveggyel.
22 Isten* latba veti erejét, és elbánik azokkal, akiknek hatalmuk van.
Felkelnek ugyan, de nem biztos, hogy életben maradnak.
24 Felmagasztalják őket egy kis ideig, aztán nincsenek többé.+
Megalázzák őket,+ majd összegyűjtik őket, mint mindenki mást.
Levágják őket, mint a gabonakalász fejét.
25 Most tehát ki tudja rám bizonyítani, hogy hazug vagyok?
Vagy ki cáfolja meg a szavaimat?”
25 Erre a suahita Bildád+ így válaszolt:
2 „Félelmet keltő a hatalma, és uralkodik.
Fenntartja a békét az égben*.
3 Vajon meg lehet számolni a seregeit?
Kire nem ragyog rá a világossága?
4 Hogy lehetne hát igaza a halandónak Istennel szemben?+
Vagy hogy lehetne ártatlan* az, akit asszony szült?+
5 Neki még a hold sem fényes,
és a csillagok sem tiszták a szemében.
6 Mennyivel kevésbé a halandó, ez a féreg,
és az embernek fia, ez a kukac!”
26 Jób erre ezt mondta:
2 „Te aztán nagy segítség vagy az erőtlennek,
és megmented az erőtlen kart!+
3 Nagyszerű tanácsot adsz ám annak, aki híján van a bölcsességnek!+
Milyen bőkezűen* osztod meg a gyakorlatias meglátásaidat*!
4 Kinek akarsz beszélni,
és kinek a hatására mondasz ilyeneket*?
5 A tehetetlen halottak csak remegnek,
mélyebben vannak, mint a vizek és a lakóik.
8 Felhőibe burkolja a vizet,+
és súlya alatt nem hasadnak meg a felhők.
9 Eltakarja a trónját,
kiteríti rá a felhőjét.+
11 Az ég oszlopai rázkódnak,
megdermednek, ha felemeli a hangját.
14 Nézd, mindez csak töredéke annak, amit Isten tesz*!+
Csak elhaló suttogás, amit róla hallottunk!
Ki képes hát megérteni hatalmas mennydörgését?+”
27 Jób így folytatta a beszédét*:
2 „Amilyen biztos, hogy él Isten, aki nem szolgáltat nekem igazságot,+
és amilyen biztos, hogy él a Mindenható, aki megkeserített*,+
3 olyan biztos, hogy amíg lélegzem,
és orromban van Isten szelleme,+
4 az ajkam nem fog igazságtalanságot szólni,
és a szám* nem mormog hazugságot!
5 Nem tudom elképzelni, hogy azt mondjam rátok, hogy igazságosak vagytok!
Mindhalálig feddhetetlen maradok!*+
6 Igazságos maradok, sosem adom fel!+
Ezért amíg élek*, nem lesz lelkiismeret-furdalásom*.
7 Úgy járjanak az ellenségeim, mint a gonoszok,
és akik ellenem támadnak, mint az igazságtalanok.
9 Vajon meghallja Isten a segélykiáltását,
ha szerencsétlenség éri?+
10 Vajon a Mindenható az örömének a forrása?
Mindig Istenhez kiált segítségért?
11 Megismertetem veletek, hogy milyen hatalma van Istennek.*
Semmit sem titkolok el a Mindenhatóról.
12 Ha mindannyian láttatok látomásokat,
akkor a szavaitok miért semmitmondóak?
13 Ezt kapja a gonosz ember Istentől,+
és ezt kapják örökségül a zsarnokok a Mindenhatótól.
14 Ha sok fia lesz, kard öli meg őket,+
és a leszármazottainak nem lesz elég ennivalója.
15 A leszármazottait, akik tovább élnek, mint ő, járványos betegség miatt temetik el,
és az özvegyeik nem fogják siratni őket.
16 Ha annyi ezüstöt halmoz is fel, mint a por,
és annyi ruhát tárol is, mint az agyag,
17 bár ő gyűjtötte össze,
az igazságos fogja hordani,+
és az ezüstjén az ártatlanok osztoznak.
18 Háza olyan gyenge, mint a molylepke gubója,
mint a csősz csinálta menedék+.
19 Gazdagon fekszik le, de nem marad meg a vagyona,*
amikor kinyitja a szemét, semmije sem lesz.
20 Magával ragadja a rémület, mint az árvíz,
elragadja a vihar éjjel.+
21 Felkapja a keleti szél, és elviszi,
elsodorja a helyéről.+
28 Van hely, ahol ezüstöt bányásznak,
és van, ahol aranyat, melyet finomítanak.+
3 Az ember legyőzi a sötétséget.
Minden zugot átkutat a homályban és a sötétségben,
hogy ércet* találjon.
4 Aknát váj távol az emberek lakhelyétől,
elfeledett helyeken, messze onnan, ahol az emberek járnak.
Vannak, akik leereszkednek, és kötélen függve dolgoznak.
5 A föld felszínén élelem terem,
de odalent felfordulás van, mintha tűz tombolt volna*.
6 Ott a kövekben zafír van,
a porban pedig arany.
7 Ragadozó madár nem ismeri az odavezető utat,
és a barna kánya szeme nem látja.
8 Nem tapostak rajta nagyvadak,
nem lépkedett rajta fiatal oroszlán.
9 Az ember kovakövet tör,
és a hegyek alapjait felforgatja.
10 A sziklába vágatokat hasít a víznek,+
és minden értékes követ meglát a szeme.
11 Elzárja a folyók forrásait,
és napvilágra hozza, ami el volt rejtve.
12 De vajon hol található a bölcsesség?+
És hol van az értelem forrása?+
13 Egyetlen ember sem ismeri annak értékét,+
és nem találni azt az élők földjén.
14 A mély víz ezt mondja: »Nincs bennem!«
És a tenger is ezt mondja: »Nincs nálam!«+
15 Nem lehet megvenni színaranyért,
és ezüstben sem mérhető ki az ára.+
16 Nem vásárolható meg Ofír aranyán+,
sem ritka ónixon, sem zafíron.
18 Korall és hegyikristály szóba sem jöhet,+
többet ér egy zsáknyi bölcsesség, mint egy teli zsák igazgyöngy.
19 Nem hasonlítható hozzá Kúsnak topáza+,
még színtiszta aranyon sem vásárolható meg.
20 De honnan származik a bölcsesség?
És hol van az értelem forrása?+
21 El van rejtve minden élő szeme elől,+
el van takarva az ég madarai elől.
22 A pusztulás és a halál ezt mondják:
»Fülünk csak a hírét hallotta.«
23 Isten az, aki tudja, hol található meg,
egyedül ő tudja, hol van a lakhelye.+
24 Mert ő ellát a föld végeire,
és mindent lát az ég alatt.+
25 Amikor megszabta a szél erejét*,+
és kimérte a vizeket,+
26 amikor törvényt hozott az esőnek,+
és utat készített a mennydörgő viharfelhőnek,+
27 akkor látta a bölcsességet és megmagyarázta,
létrehozta és megvizsgálta.
28 Az emberhez pedig így szólt:
»Akkor vagy bölcs, ha mélységesen tiszteled* Jehovát,+
és akkor vagy értelmes, ha elfordulsz a rossztól.«+”
29 Jób ezután így folytatta a beszédét*:
2 „Bárcsak olyan volnék, mint hónapokkal ezelőtt,
mint azokban a napokban, amikor Isten vigyázott rám,
3 amikor fejem fölött ragyogtatta lámpását,
amikor az ő világosságánál keltem át a sötéten,+
4 amikor erőm teljében* voltam,
amikor Isten a barátom volt, és a sátramban volt,+
5 amikor még velem volt a Mindenható,
amikor körülöttem voltak a gyermekeim*,
6 amikor lépteim vajban fürödtek,
és a szikla olajpatakokat árasztott nekem.+
7 Amikor csak kimentem a városkapuhoz+,
és elfoglaltam a helyemet a köztéren,+
8 megláttak a fiatalok, és félreálltak*,
még az idősek is felkeltek, és állva maradtak.+
9 A fejedelmek inkább nem beszéltek,
és kezüket a szájukra tették.
10 A befolyásos emberek is elnémultak,
és nyelvük a szájpadlásukhoz tapadt.
11 Aki csak hallott engem, jót mondott rólam,
és akik láttak, mellettem tanúskodtak.
12 Mert megszabadítottam a szegényt, aki segítségért kiáltott,+
csakúgy, mint az apátlan gyermeket és bárkit, akinek nem volt segítője.+
14 Igazságosságba öltöztem,
mintha köntös* és turbán lett volna az igazságos ítéletem.
15 Szeme voltam a vaknak,
és lába a sántának.
17 Összetörtem a gonosztevők állkapcsát,+
és fogaik közül kitéptem a zsákmányt.
18 Mindig ezt mondtam: »A saját otthonomban* fogok meghalni,+
és olyan sok napot érek meg, mint ahány homokszem van.
19 Gyökereim a vízig fognak nyúlni,
és harmat éjszakázik majd ágaimon.
20 Dicsőségem szüntelen megújul,
és íjam a kezemben újra meg újra lőni fog.«
21 Az emberek reménykedve hallgattak engem,
csendben vártak a tanácsomra.+
22 Miután beszéltem, nem volt mit hozzátenniük,
szavaim kellemesek voltak* a füleiknek.
23 Úgy vártak rám, mint az esőre,
szájukat tátva itták a szavaimat, mintha csak a tavaszi esőt várnák.+
24 Alig hitték el, hogy rájuk mosolyogtam,
arcom fénye megnyugtatta őket*.
25 Vezetőjükként utat mutattam nekik.
30 Most pedig nevetnek rajtam,+
akik nálam fiatalabbak,
akiknek az apját
a nyájamat őrző kutyák közé sem állítottam volna.
2 Ugyan mi hasznát vettem a kezük erejének?
Odalett erejük.
3 Kimerültek a nélkülözéstől és az éhségtől,
a szikkadt földet rágják,
mely lepusztult és elhagyatott.
4 Bokrok sós leveleit gyűjtögetik,
a rekettyebokor gyökere az eledelük.
5 Kiűzik őket a közösségből,+
kiabálnak rájuk, mint a tolvajra.
6 Szurdokok falain laknak,
a föld és a sziklák üregeiben.
7 A bokrok közül kiáltanak,
a csalánosban közel húzódnak egymáshoz.
8 Mivel ők ostoba és névtelen emberek fiai,
kiűzték* őket az országból.
12 Jobbom felől támadnak, mint egy csőcselék.
Kénytelen vagyok menekülni.
Akadályokat gördítenek az utamba, hogy elpusztítsanak.
13 Tönkreteszik az ösvényeimet,
és csak súlyosbítják a bajomat.+
Senki sem állítja meg őket.*
14 Mintha a fal széles résén keresztül jönnének,
özönlenek a feldúlt helyre.
15 Úrrá lett rajtam a rémület,
méltóságom elszállt, akár a szél,
és megmentésem semmivé vált, akár a felhő.
16 Kevés van már hátra az életemből*.+
Nyomorúságos+ napok markában vagyok.
19 Isten letaszított a sárba,
nem vagyok több, mint por és hamu.
20 Segítségért kiáltok hozzád, de nem válaszolsz nekem,+
felállok, de te csak nézel rám.
21 Ellenem fordulsz kegyetlenül,+
teljes erőddel rám támadsz.
22 Felkapsz a szél hátára, és elviszel,
majd dobálsz a viharban*.
23 Mert tudom, hogy elviszel a halálba,
a házba, ahol majd találkozik minden élő.
25 Hát nem sírtam azokért, akik nehéz időszakokat éltek át*?
Hát nem szomorkodtam* a szegények miatt?+
26 Jót reméltem, mégis rossz jött.
Fényt vártam, de sötétség érkezett.
27 Háborgott a bensőm, és nem nyugodott.
Nyomorúságos napokat éltem át.
28 Szomorúan járok,+ nincs napfény.
Felállok a gyülekezetben, és segítségért kiáltok.
31 Hárfámból csak a gyász hangja jön,
fuvolám* is csak síró hangot ad ki.
31 Szövetséget kötöttem a szemeimmel.+
Hogy fordíthatnék túlzott figyelmet egyetlen szűzre is?+
2 Ha ezt tenném, mit adna nekem Isten fentről,
vagy milyen örökséget kapnék a Mindenhatótól, aki a magasságban van?
3 Csapás vár a gonosztevőkre,
és szerencsétlenség azokra, akik ártalmas dolgokat tesznek.+
4 Vajon nem látja az útjaimat,+
és nem tartja számon minden lépésemet?
5 Hazudtam én valaha?*
Becsaptam én valaha bárkit is?+
7 Ha lépteim letérnek a helyes útról,+
vagy szívem a szememet követi,+
vagy bemocskolom a kezem,
8 akkor egye meg más, amit én vetek,+
és szaggassák ki, amit én ültetek*.
9 Ha a szívemet elcsábította egy asszony,+
és embertársam ajtajánál leselkedtem,+
10 akkor más férfinak őröljön gabonát a feleségem,
11 Mert ez szégyenteljes viselkedés lenne a részemről,
és olyan vétek, amelyért a bíráktól büntetés jár.+
13 Ha nem szolgáltattam igazságot a szolgáimnak és a szolgálólányaimnak,
amikor panaszt emeltek* ellenem,
14 mit tehetnék, ha Isten szembesítene a tetteimmel*?
Mit felelhetnék neki, ha számadásra vonna?+
15 Hát nem az alkotta őket is, aki engem alkotott az anyaméhben?+
Hát nem ugyanaz a valaki formált meg bennünket, mielőtt megszülettünk*?+
16 Ha megtagadtam a szegényektől, amire vágytak,+
és elszomorítottam* az özvegyek szemét,+
17 ha egyedül ettem az ételemet,
és nem adtam belőle az árvának+
18 (hiszen fiatalkorom óta nálam nevelkedik az árva*, mintha az apja lennék,
és gyermekkorom óta* segítem az özvegyet*),
19 ha elnéztem, hogy valaki meghal a hidegben, mert nincsen ruhája,
vagy hogy nincs mivel betakarnia magát a szegénynek,+
amikor juhaim gyapjában melegedett,
21 ha az öklömet ráztam,
amikor az árvának szüksége volt a segítségemre+ a városkapuban*+,
22 akkor szakadjon ki a karom* a vállamból,
és törjön el a karom a könyökömnél*.
23 Hisz rettegtem attól, hogy Isten csapással sújt,
és méltóságával szemben nem állhattam meg.
24 Ha aranyba vetném a bizalmamat,
vagy azt mondanám a színaranynak: »Te adsz nekem biztonságot!«,+
25 ha örömet találnék a nagy vagyonomban,+
abban, hogy sok mindent felhalmoztam,+
26 ha nézném, hogy süt a nap*,
vagy hogy hogyan halad a tündöklő hold,+
27 és szívem elcsábulna titokban,
és kezemmel csókot hintve imádnám őket,+
28 akkor az olyan vétek lenne, amelyért büntetés jár a bíráktól,
hiszen ezzel megtagadnám az igaz Istent odafent.
29 Örültem én bármikor is annak, hogy az ellenségem odaveszett,+
vagy örültem annak, hogy baj érte?
31 Vajon nem ezt kérdezték a sátramban lévők:
»Ki tud olyan emberről, aki ne lakott volna jól az ételével*?«+
33 Próbáltam én valaha is takargatni a törvényszegéseimet, mint mások,+
ruhám zsebébe rejtve vétkemet?
34 Féltem én attól, hogy mit szól a tömeg?
Vagy rettegtem attól, hogy megvetnek más családok?
Vajon elnémultam ezért, és nem mertem kimenni?
35 Bárcsak meghallgatna valaki!+
Aláírnám, amit mondtam.*
Válaszoljon nekem a Mindenható!+
A vádlóm bárcsak leírná vádjait egy okiratban!
36 A vállamon hordanám azt,
a fejemre kötném, mint egy koronát.
37 Számot adnék neki minden egyes lépésemről,
magabiztosan járulnék eléje, mint egy fejedelem.
38 Ha panaszosan kiáltana miattam a földem,
és a barázdái együtt sírnának,
39 ha termését fizetés nélkül enném,+
és a tulajdonosai kétségbeesnének* miattam,+
40 akkor búza helyett töviskóró teremjen nekem,
és árpa helyett büdös gyom.”
Itt végződnek Jób szavai.
32 Ez a három férfi felhagyott azzal, hogy megpróbáljon válaszolni Jóbnak, mert ő meg volt győződve a maga igazáról*.+ 2 De Elihu, Barakel fia, aki a Rám családjából való Búz+ leszármazottja, nagyon dühös lett. Azért lett dühös, mert Jób Isten helyett magát* próbálta igazolni.+ 3 Jób három társára is mérges lett, mert nem tudtak mit mondani Jóbnak, Istent viszont gonosznak tüntették fel.+ 4 Elihu várt, mielőtt bármit is mondott volna Jóbnak, mert a többiek idősebbek voltak nála.+ 5 Amikor látta, hogy a három férfi már nem tud mit mondani, még dühösebb lett. 6 Megszólalt hát Elihu, Barakel fia, Búz leszármazottja, és ezt mondta:
Ezért tisztelettel visszafogtam magam,+
és nem mertem elmondani nektek, amit tudok.
7 Azt gondoltam: »Beszéljen a kor*,
és szóljon bölcsességet az évek sokasága.«
8 De az embereket a bennük lévő szellem,
a Mindenható lehelete teszi értelmessé.+
10 Ezért ezt mondom: »Figyeljetek rám!
Én is elmondom, amit tudok.«
11 Megvártam, mit mondotok,
figyeltem az érveitekre,+
miközben azon gondolkodtatok, hogy mit mondjatok.+
12 Odafigyeltem rátok,
de egyikőtök sem tudta bizonyítani, hogy Jób téved*,
és nem tudott felelni az érveire.
13 Ezért ne mondjátok: »Bölcsek vagyunk.
Isten az, aki megcáfolja őt, nem ember.«
14 Mivel nem engem támadt a szavaival,
ezért én nem úgy érvelek neki, ahogy ti.
15 Ezek az emberek megijedtek, nem tudnak már mit felelni.
Nincs több mondanivalójuk.
16 Vártam, de nem mondanak semmit,
csak állnak ott szótlanul.
17 Most azért én is válaszolok,
én is elmondom, amit tudok.
18 Mert sok mondanivalóm van,
a bennem lévő szellem szólásra késztet.
19 Olyan a bensőm, mint a bor, amely nem jut levegőhöz,
szét akar hasadni, mint az új bortömlők.+
20 Hadd beszéljek, hogy megkönnyebbüljek!
Megnyitom a számat, hogy válaszoljak.
21 Senkivel sem leszek részrehajló,+
és egyetlen embernek sem fogok hízelegni,*
22 mert nem tudom, hogyan kell hízelegni.
Ha tudnám, az alkotóm hamar megszabadulna tőlem.
33 De Jób, most hallgasd meg, kérlek, a szavaimat!
Figyelj arra, amit mondok!
2 Figyelj, kérlek! Muszáj beszélnem,
a számnak* szólnia kell.
3 Tiszta szívből fakadnak a szavaim,+
és a szám őszintén elmondja, amit tudok.
5 Felelj nekem, ha tudsz.
Mondd el nekem érveidet, és foglalj állást.
6 Nézd, ugyanolyan vagyok az igaz Isten előtt, mint te,
engem is agyagból formált.+
7 Ezért ne félj tőlem,
és ne omolj össze attól, amit mondok.
8 Te így szóltál a fülem hallatára,
igen, többször is hallottam, amikor ezt mondtad:
9 »Tiszta vagyok, nem követtem el törvényszegést.+
Tiszta vagyok, nincsen vétkem.+
10 De Isten okot talál arra, hogy szembehelyezkedjen velem,
és az ellenségének tart engem.+
11 Kalodába szorítja a lábamat,
és figyeli minden ösvényemet.+«
12 Nos, ebben nincs igazad, úgyhogy ezt mondom neked:
Isten sokkal nagyobb a halandó embernél.+
13 Miért panaszkodsz rá?+
Talán azért, mert nem felel mindenre, amit mondasz?+
14 Hiszen Isten újra meg újra szól,
csak éppen senki nem figyel rá.
15 Álomban, éjjeli látomásban szól,+
akkor, amikor az emberek mély alvásba merülnek,
miközben alszanak az ágyukban.
16 llyenkor megnyitja a fülüket,+
és megerősíti* bennük az útmutatásait,
17 hogy visszatartsa az embert attól, hogy rosszat tegyen,+
és megvédje attól, hogy büszke legyen.+
19 Az ember tanul abból, hogy fájdalmak közt fekszik az ágyában,
és szüntelenül sajognak a csontjai,
20 annyira, hogy egész lénye* megutálja a kenyeret,
21 Húsa szemmel láthatóan lesoványodik,
és a csontjai, melyek rejtve voltak, most látszanak*.
23 Ha van mellette egy hírvívő*,
ezer közül egy szószóló,
hogy tudassa vele, mi a helyes,
24 akkor Isten jóindulattal bánik vele, és ezt mondja:
»Mentsd meg attól, hogy a sírba* kerüljön!+
Váltságot találtam!+
25 Legyen egészségesebb* a teste, mint fiatalkorában,+
legyen annyi ereje, mint azokban a napokban, amikor fiatal volt.+«
26 Könyörögni fog Istenhez,+ és ő jóindulattal bánik majd vele.
Látni fogja Isten arcát, és örömében kiált,
ő pedig újra igazságosnak fogja tartani a halandót.
27 És ez az ember ezt mondja* majd másoknak:
29 Isten megteszi mindezt
kétszer is, háromszor is az emberért,
30 hogy megmentse őt* a sírtól*,
és hogy az ember élvezni tudja az élet világosságát.+
31 Figyelj, Jób! Hallgass rám!
Maradj csendben, és folytatom a mondandómat.
32 De ha akarsz valamit mondani, csak mondd!
Beszélj, mert szeretném, ha igaznak bizonyulnál.
33 Ha viszont nincs mit mondanod, akkor figyelj rám.
Maradj csendben, és én bölcsességre tanítalak.”
34 Elihu ezután így folytatta:
2 „Ti bölcsek, halljátok szavaimat,
és figyeljetek rám, ti, akik annyi mindent tudtok!
3 Mert a fül mérlegeli a szavakat,
mint ahogy a nyelv* ízleli meg az ételt.
4 Gondoljuk át mi magunk, mi a helyes,
és döntsük el mi magunk, mi a jó.
6 Hazudnék én azért, hogy elkerüljem a jogos ítéletet?
Sebem gyógyíthatatlan, holott nem áll fenn törvényszegés.+«
7 Melyik ember olyan, mint Jób,
aki úgy issza a gúnyolódást, mint a vizet?
8 A gonosztevőkhöz társul,
és a gonoszokkal van együtt.+
9 Hiszen ezt mondta: »Semmi haszna abból az embernek,
ha igyekszik Isten kedvére tenni.«+
10 Figyeljetek hát rám, ti értelmes emberek*!
11 Mert a tettei szerint fizet az embernek,+
és hagyja, hogy elszenvedje a tetteinek a következményeit.
13 Ki bízta rá a földet,
és kicsoda nevezte ki az egész világ* fölé?
14 Ha az emberekre irányítja a figyelmét*,
ha magához gyűjti a szellemüket és a leheletüket,+
15 minden ember* meghal,
és visszatér a porba.+
16 Ha tehát értelmes vagy, figyelj csak,
és hallgasd figyelmesen, amit mondok.
17 Hát uralkodhat olyan, aki gyűlöli az igazságosságot?
Vagy elítélnél egy hatalmon lévőt, aki igazságos?
18 Vajon mondanád egy királynak: »Semmirekellő vagy«,
vagy egy előkelőnek: »Gonosz vagy.«+
19 Van valaki, aki nem részrehajló a fejedelmekkel,
és nem kivételez a gazdagokkal a szegények kárára*,+
hisz mindegyikük az ő keze munkája.+
20 Meghalhatnak hirtelen,+ az éjszaka közepén.+
Reszketnek, majd meghalnak.
Még azokat is eltávolítják, akik hatalmon vannak, de nem emberi kéz végez velük.+
21 Mert Isten szemmel tartja az ember útjait,+
és látja minden lépését.
23 Mert Isten nem tűzte ki az idejét annak,
hogy az ember megjelenjen előtte ítéletre.
24 Nem kell kivizsgálnia semmit sem ahhoz, hogy megfosszon embereket a hatalmuktól,
és másokat állítson a helyükbe.+
25 Elvégre tudja, hogy mit művelnek.+
Letaszítja őket éjjel, és összetörnek.+
26 Lesújt rájuk a gonoszságukért
mindenki szeme láttára,+
27 mert elfordultak tőle, és nem követik,+
és nem veszik figyelembe a tetteit.+
28 Miattuk a szegények arra kényszerülnek, hogy Istenhez kiáltsanak segítségért,
ő pedig meghallgatja azok kiáltását, akik segítségre szorulnak.+
29 Ha Isten hallgat, ki ítélheti el?
Ha elrejti arcát, ki láthatja őt?
Akár nemzettel, akár emberrel teszi ezt, azért van ez így,
30 hogy ne uralkodhasson istentelen ember*,+
és ne állíthasson csapdát a népnek.
31 Ugyan mondhatja-e valaki Istennek:
»Büntetést kaptam, pedig nem követtem el semmit.+
32 Mutasd meg, mit nem vettem észre.
Ha valami rosszat tettem, nem teszem újra.«
33 Talán te határozod meg, hogyan jutalmazzon meg, holott elutasítod az ítéletét?
Te döntsd el, ne én.
Mondd hát el, amit olyan jól tudsz.
34 Az értelmes emberek* ezt mondják nekem,
igen, bármelyik bölcs ember, aki hall engem:
35 »Tudatlanul beszél Jób,+
és szavai nem tükröznek éleslátást.«
36 Legyen* Jób a végsőkig próbára téve,
mert úgy beszél, mint a gonoszok!
37 Bűnét lázadással tetézi.+
Gúnyosan tapsol előttünk,
és csak szaporítja szavait az igaz Isten ellen!+”
35 Így folytatta Elihu:
2 „Vajon annyira meg vagy győződve a magad igazáról, hogy ezt mondod:
»Igazságosabb vagyok, mint Isten.«+
3 Hiszen ezt mondod neki: »Mit számít ez neked*?
Mennyivel érek többet vele, mint ha vétkeznék?«+
4 Én majd válaszolok neked
és a társaidnak+, akik veled vannak.
5 Tekints föl az égre, és lásd,
nézd meg a felhőket,+ melyek feletted vannak a magasban.
6 Ha vétkezel, mit ártasz Istennek?+
Ha még több törvényszegést követsz el, milyen kárt okozol neki?+
8 Gonoszságod csak a magadfajta emberre lehet hatással,
és igazságosságod csak az embernek fiára.
9 Az emberek segítségért kiáltanak rendkívüli elnyomás alatt,
azért kiáltanak, hogy szabadítsák meg őket a hatalmon lévők uralma* alól.+
10 Ámde senki sem kérdi: »Hol van Isten, az én nagy alkotóm,+
aki arra indítja az embert, hogy énekeljen éjszaka?«+
14 Mennyivel kevésbé azt, amikor amiatt panaszkodsz, hogy nem látod őt!+
Előtte van a peres ügyed, ezért izgatottan kellene várnod őrá.+
15 Hiszen nem haragjában hívott számadásra,
és nem is vette figyelembe meggondolatlan szavaidat.+
16 Jób hiába nyitja nagyra a száját,
tudatlanul szaporítja a szót.+”
36 Elihu így folytatta:
2 „Legyél még egy kicsit türelmes, amíg beszélek,
ugyanis van még mit mondanom Isten érdekében.
3 Részletesen elmondok mindent, amit tudok,
és meg fogom mutatni, hogy igazságos az alkotóm.+
4 Én bizony nem hazudok.
Attól származnak ezek a szavak, akinek tökéletes a tudása.+
5 Igen, Isten hatalmas,+ és senkit sem vet el.
Nagy az ő értelme*.
7 Nem veszi le szemét az igazságosakról.+
Királyokkal együtt ülteti őket trónra,*+ és örökre fel lesznek magasztalva.
8 De ha bilincsbe vannak verve,
és nyomorúság kötelei tartják őket fogva,
9 akkor szembesíti őket azzal, amit tettek,
a büszkeségből fakadó törvényszegéseikkel.
10 Megnyitja fülüket a fegyelmezés előtt,
és azt mondja nekik, hogy hagyjanak fel a gonosz tetteikkel.+
11 Ha engedelmeskednek neki, és szolgálják őt,
akkor jólétben fogják élni napjaikat,
és gyönyörűségben telnek éveik.+
13 Az istentelenek* neheztelést táplálnak szívükben.
Még akkor sem kiáltanak segítségért, ha megkötözi őket.
15 De Isten* megszabadítja az elnyomottakat nyomorúságukból,
és megnyitja fülüket, amikor elnyomás alatt vannak.
16 Elvezet téged a nyomorúság szélétől+
egy tágas helyre, ahol nincsenek akadályok,+
és megvigasztal azzal, hogy asztalodat bőségesen megteríti.+
17 Elégedett leszel majd a gonoszra kimondott ítélettel,+
amikor meghozzák az ítéletet, és kiállnak az igazságosság mellett.
18 Csak vigyázz, hogy a düh ne váltson ki belőled rosszindulatot*,+
és ne térj rossz útra azzal, hogy hagyod magad nagy dolgokkal megvesztegetni.
19 Máskülönben vajon a segélykiáltásod
vagy a fáradhatatlan erőfeszítéseid távol tartanának a bajtól?+
20 Ne sóvárogj az éjszaka után,
amikor emberek tűnnek el a helyükről.
21 Vigyázz, ne válj olyanná, mint aki gonosz dolgokat tesz,
ne ezt válaszd a nyomorúság helyett!+
22 Istent a hatalma miatt dicsőítik.
Ki olyan tanító, mint ő?
25 Minden ember látja a tetteit,
a halandó távolról nézi azokat.
26 Igen, Isten túl hatalmas ahhoz, hogy megismerhessük.+
Éveinek száma felfoghatatlan*.+
32 Kezébe rejti a villámlást,
és a célpontjára irányítja.+
33 Hírt ad őróla mennydörgése,
és még az állatok is elmondják, hogy ki* jön.
37 Most kalapál a szívem,
és majd kiugrik a helyéből.
2 Hallgassátok figyelmesen dörgedelmes szavát
és mennydörgő hangját, amely szájából jön.
3 Kiereszti az egész ég alatt,
és villámait+ elküldi a föld minden sarkára.
4 Aztán dörgedelmes hangot hallani.
Isten mennydörög fenséges hangon,+
és nem tartja azt vissza, amikor szavát hallatja.
7 Isten leállít mindent, amit az emberek tesznek,*
hogy minden halandó megismerje az ő munkáját.
8 A vad behúzódik a barlangjába,
és ott marad az odújában.
11 Igen, nedvességgel terheli meg a felhőket,
és villámot+ szór a felhőkben.
12 Gomolyognak a felhők, követve az ő irányítását,
13 Olykor büntetésként*+ használja őket, olykor a föld megöntözésére,
máskor pedig arra, hogy kimutassa odaadó szeretetét.+
14 Figyelj, Jób!
Állj meg, és figyeld meg Isten csodálatos műveit!+
15 Tudod, hogyan irányítja* Isten a felhőket?
És tudod, hogyan villant fel villámokat a felhőből?
16 Tudod, hogyan úsznak a felhők?+
Csodálatos művei ezek annak, akinek tökéletes a tudása.+
17 Miért forrósodik át a ruhád,
amikor csend száll a földre a déli szél miatt?+
19 Tudasd velünk, mit mondjunk neki.
Nem tudunk válaszolni, mert sötétben vagyunk.
20 Vajon jelenteni kell neki, hogy szólni akarok?
Vagy mondott valaki olyasmit, amit közölni kell vele?+
21 Még a fényt* sem látják
– bár ott ragyog az égen –,
míg el nem vonul a szél, és magával nem viszi a felhőket.
22 Észak felől aranyló ragyogás támad.
Isten méltósága+ félelmet keltő.
23 Nem tudjuk megérteni a Mindenhatót.+
24 Mélységesen tiszteljék* hát az emberek!+
Mert nem kedveli azokat, akik bölcsnek gondolják magukat*.+”
38 Jehova ekkor így felelt Jóbnak a szélviharból+:
2 „Ki ez, aki elhomályosítja a szavaimat,
és tudatlanul beszél?+
3 Kérlek, készülj fel, mint egy férfi!
Én kérdezlek, te pedig világosíts fel!
4 Hol voltál, amikor lefektettem a föld alapját?+
Mondd meg nekem, ha úgy érzed, tudod.
5 Tisztában vagy vele, ki határozta meg a méreteit,
vagy hogy ki mérte ki mérőzsinórral?
6 Mibe süllyesztették a talapzatát,
vagy ki tette le szegletkövét,+
8 Ki torlaszolta el ajtókkal a tengert,+
amikor az kitört az anyaméhből,
9 amikor felhőbe öltöztettem,
és sűrű homályba pólyáltam*,
10 amikor határt szabtam neki,
és helyükre tettem reteszeit és ajtóit,+
11 és amikor így szóltam: »Eddig jöhetsz, és nem tovább!
Itt van büszke hullámaid határa.«+
12 Parancsoltál valaha* a reggelnek?
14 Úgy változik át a föld, mint az agyag a pecsét alatt,
és a jellegzetességei kirajzolódnak, mint a ruha sajátosságai.
15 A gonoszoktól viszont elveszik a világosságukat,
és magasba emelt karjuk eltörik.
16 Lementél a tenger forrásaihoz?
Vagy felfedezted a mély vizeket?+
17 Feltárultak előtted a halál kapui+?
Vagy láttad a sűrű sötétség* kapuit?+
18 Felfogtad, milyen hatalmas a föld?+
Mondd meg, ha tudod a válaszokat!
19 Merre lakik a fény,+
és hol van a sötétség helye,
20 hogy elvidd őket a helyükre,
és felfedezd az otthonukhoz vezető ösvényeket?
21 Vajon tudod mindezt, mert akkor már megszülettél,
és sok évet* éltél?
22 Eljutottál a hó tárházaiba,+
vagy láttad a jégeső+ tárházait,
23 melyeket a nyomorúság idejére,
a harc és háború napjára tartogatok?+
25 Ki vágott csatornát az árvíznek
és utat a mennydörgő viharfelhőnek,+
26 hogy eső hulljon ott, ahol nem él ember,
a pusztában, ahol nincsen ember,+
27 hogy megöntözze a kietlen pusztát,
és füvet sarjasszon?+
28 Vajon van atyja az esőnek?+
Vagy ki az atyja a harmatcseppeknek+?
29 Kinek a méhéből jön elő a jég,
és az ég zúzmaráját ki hozza világra,+
30 amikor a víz felszíne kemény lesz, mint a kő,
mivel megszilárdul a mély vizek felszíne?+
31 Egybe tudod kötni a Kima* csillagkép kötelékeit,
32 Elő tudsz vezetni egy csillagképet*, amikor eljön az ideje?
Vagy vezetheted az Ás* csillagképet a fiaival együtt?
33 Ismered azokat a törvényeket, melyek az eget irányítják?+
Vagy ki tudod terjeszteni a hatalmukat* a földre?
34 Tudsz kiáltani a felhőknek,
hogy heves eső zúduljon rád?+
35 Tudsz küldeni villámcsapást?
Vajon eljönne, és ezt mondaná neked: »Itt vagyok!«
36 Ki helyezett bölcsességet a felhőkbe*?+
Vagy ki adott értelmet az égi jelenségeknek*?+
37 Ki olyan bölcs, hogy megszámolja a felhőket?
Vagy ki tudja felborítani az ég vizeskorsóit,+
38 amikor sárrá lesz a por,
és összetapadnak a sárrögök?
39 Tudsz zsákmányt ejteni az oroszlánnak?
Vagy képes vagy csillapítani a fiatal oroszlánok étvágyát,+
40 amikor barlangjukban lapulnak,
vagy lesben fekszenek búvóhelyükön?
41 Ki készít ételt a hollónak,+
amikor a fiókája Istenhez kiált segítségért,
és kóvályog, mert nincs mit ennie?
39 Tudod, mikor ellik a kőszáli kecske?+
Láttad, ahogy a szarvas életet ad a kicsinyének?+
2 Számolod a vemhességük hónapjait?
Tudod, mikor van itt az ellésük ideje?
3 Legörnyednek, amikor világra hozzák kicsinyeiket,
és megszabadulnak fájásaiktól.
4 Kicsinyeik megerősödnek, felnőnek a mezőn,
aztán elmennek, és nem térnek vissza hozzájuk.
6 A kietlen síkságot adtam otthonául,
és a szikes földet lakhelyéül.
7 Gúnyosan nevet a város zsivaján,
és nem hallja az állatokat hajtó ember kiáltását.
8 Bejárja a dombokat, hogy legelőt keressen,
és felkutat mindenféle zöld növényt.
9 Hajlandó szolgálni neked a vadbika*?+
Vagy az istállódban* tölti az éjszakát?
10 A barázdánál tudod tartani kötéllel?
Vagy követni fog téged, hogy felszántsa* a völgyet?
11 Bízni fogsz a nagy erejében,
és hagyod, hogy elvégezze a nehéz munkádat?
12 Bízol benne, hogy behordja a termésedet*,
és be fogja gyűjteni azt a szérűdre?
13 A strucc vígan verdes a szárnyával.
De vajon olyan a szárnytolla és a tollazata, mint a gólyáé+?
14 A földön hagyja tojásait,
és a porban tartja melegen.
15 Eszébe sem jut, hogy valaki széttiporhatja azokat,
vagy hogy egy vadállat eltaposhatja őket.
16 Durván bánik a fiókáival, mintha nem is az övéi volnának,+
nem fél attól, hogy hiába fáradozik.
17 Isten ugyanis elzárta előle* a bölcsességet,
és nem adott neki értelmet.
18 De amikor felkel, és csapkodja a szárnyát,
nevet a lovon és lovasán.
19 Vajon te adod a lónak az erejét?+
Te ruházod fel a nyakát suhogó sörénnyel?
20 Rá tudod venni, hogy ugorjon, mint a sáska?
Méltóságteljes horkantása rémületet kelt.+
22 Nevet a rettegésen, és semmitől sem rémül meg.+
Nem fordul vissza a kard elől.
23 Tegez csörög rajta,
lándzsa és dárda villan fel, miközben megy.
25 Amint szól a kürt, hangosan fölnyerít.
Messziről megérzi az ütközet szagát,
és hallja a parancsnokok hangját és a csatakiáltást.+
26 Vajon a te értelmed műve, hogy lebeg a sólyom,
és kiterjeszti szárnyát dél felé?
27 Vagy talán a te parancsodra száll fel a sas,+
és rakja magasba a fészkét,+
28 hogy sziklafalon éjszakázzon,
és sziklaszirten* legyen a lakhelye és erődje?
29 Onnan kutat eledel után,+
szeme a messzeséget fürkészi.
30 Fiókái vért szürcsölnek,
és mindig ott van, ahol a tetemek.+”
40 Jehova még ezt mondta Jóbnak:
2 „Vajon vitatkozhat a Mindenhatóval, aki bírálgat?+
Válaszoljon erre az, aki rendre akarja utasítani Istent.”+
3 Jób ezt válaszolta Jehovának:
4 „Én jelentéktelen ember vagyok.+
Mit is válaszolhatnék neked?
Kezemet a számra teszem.+
5 Egyszer szóltam, vagy kétszer is, de most már nem válaszolok,
nem mondok már semmit.”
6 Jehova ekkor így felelt Jóbnak a szélviharból:+
7 „Kérlek, készülj fel, mint egy férfi!
Én kérdezlek, te pedig világosíts fel!+
8 Megkérdőjelezed*, hogy igazságos vagyok?
Elítélsz, hogy neked legyen igazad?+
9 Vajon olyan erős a karod, mint az igaz Istené?+
Vagy olyan mennydörgő a hangod, mint az övé?+
10 Ékesítsd fel magadat, kérlek, dicsőséggel és fenséggel!
Öltözz méltóságba és pompába!
11 Engedd szabadjára tomboló haragod!
Nézd meg azokat, akik gőgösek, és szégyenítsd meg őket!
12 Nézd meg azokat, akik gőgösek, és alázd meg őket!
Taposd el a gonoszokat ott, ahol vannak!
13 Rejtsd el mindegyiküket a porba,
kötözd meg őket* a rejtekhelyen,
14 akkor majd én is elismerem*,
hogy a jobbod meg tud menteni téged.
15 Itt van például a behemót*, melyet én alkottam, akárcsak téged.
Füvet eszik, mint a bika.
16 Nézd, milyen erős a csípője
és a hasizma!
17 Megfeszíti a farkát, mintha cédrus volna,
combjának inai egymásba fonódnak.
18 Csontjai rézcsövek,
lábai mintha kovácsoltvas rudak lennének.
19 Isten művei közül az elsők közé tartozik*.
Csakis az alkotója tudja megközelíteni a kardjával.
20 Mert a hegyek látják el élelemmel,
ahol a vadak játszadoznak.
21 Lótuszfák alá heveredik,
a mocsári nád rejtekében.
22 Lótuszfák vetnek rá árnyékot,
és a völgy nyárfái veszik körül.
23 Ha tajtékzik a folyó, nem riad meg.
Magabiztos még akkor is, ha a Jordán+ a szájáig tódul.
24 Vajon elfoghatja valaki szemtől szemben?
Vagy horgot* tud akasztani az orrába?
41 El tudod kapni horoggal a leviatánt*+?
Vagy leszoríthatod kötéllel a nyelvét?
2 Át tudsz húzni egy kötelet* az orrlyukán?
Vagy átfúrhatod horoggal* az állkapcsát?
3 Sokat könyörög neked,
vagy gyengéden beszél veled?
4 Szövetségre lép veled,
hogy rabszolgáddá tedd egy életre?
5 Játszadozol vele, mint egy madárral?
Vagy pórázt kötsz rá, hogy a kislányaid játszhassanak vele?
6 Alkudoznak felette a kereskedők?
Szétosztják az árusok között?
7 Teletűzdeled a bőrét
vagy a fejét szigonnyal?+
8 Ha egyszer is megérinted,
soha nem fogod elfelejteni a harcot. Többet nem fogod megérinteni!
9 Semmi remény arra, hogy legyőzd.
A puszta látványa is megsemmisít*.
10 Senki sem meri felriasztani.
Ki az hát, aki szembeszegülhet velem?+
11 Ki adott nekem előbb, hogy viszonoznom kellene?+
Minden az enyém az ég alatt.+
12 Beszélni fogok a lábairól,
arról, hogy milyen erős, és hogy milyen arányos a teste.
13 Ki vette le a külső takaróját?
Nyitott állkapcsa közé ki juthat be?
14 Szájának* ajtóit ki feszítheti fel?
Fogai körös-körül rémisztőek.
15 A hátán pikkelyek sorakoznak*
szorosan egymás mellett.
16 Olyan szorosan illeszkednek egymáshoz,
hogy még levegő sem jut közéjük.
17 Egyik a másikhoz tapad,
egymásba kapaszkodnak, és nem lehet őket szétválasztani.
18 Prüszkölése fényt villant fel,
és szemei, mint a hajnal sugarai.
19 Szájából villámok csapnak ki,
tüzes szikrák szállnak fel.
20 Orrlyukából füst tör elő,
mint a kákával begyújtott kemencéből.
21 Lehelete meggyújtja a szenet,
láng csap ki szájából.
22 Hatalmas erő rejlik nyakában,
és előtte szalad a kétségbeesés.
23 Testének redői szorosan egymáshoz illeszkednek,
mintha ráöntötték volna őket, mozdíthatatlanok és kemények.
24 Szíve kőkemény.
Igen, olyan kemény, mint az alsó malomkő.
25 Hogyha fölemelkedik, még az erősek is megijednek,
csapdosása rémületet kelt.
26 Nem győzi le őt kard,
sem lándzsa, sem dárda, sem nyílhegy.+
27 Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát,
a rezet, mint a korhadt fát.
28 Nem futamítja meg a nyíl,
a parittyakövek szalmaszállá válnak rajta.
29 Szalmaszálnak tekinti a dorongot,
és nevet a dárda suhogásán.
30 Alul olyan, mint az éles cserépdarabok.
Úgy terül el a sárban, mint egy cséplőszán.+
31 Forrásba hozza a mélységet, mint valami fazekat,
felkavarja a tengert, mint kenőcsöt a fazékban.
32 Csillogó ösvényt hagy maga után.
Azt gondolná az ember, hogy a mély vizek megőszültek.
33 Nincs hozzá fogható a földön.
Úgy van megalkotva, hogy semmitől sem fél.
34 Szemébe néz minden büszke állatnak,
ő a király minden fenséges vad felett.”
42 Jób ezután ezt válaszolta Jehovának:
2 „Most már tudom, hogy mindent megtehetsz,
és semmi sem lehetetlen neked, amit kigondolsz.+
3 Ezt kérdezted: »Ki ez, aki tudatlanul elhomályosítja a szavaimat?«+
Beszéltem ugyan, de olyasmikről, amiket nem értek,
és amik túl csodásak és ismeretlenek nekem.+
4 Ezt mondtad: »Hallgass meg, kérlek, majd én beszélek.
Én kérdezlek, te pedig világosíts fel!«+
5 Eddig csak hallottam rólad,
most azonban a saját szememmel látlak.
7 Miután Jehova ezt mondta Jóbnak, így szólt Jehova a témáni Elifázhoz:
„Fellángolt a haragom ellened és a két társad ellen,+ mert nem az igazat mondtátok rólam,+ ellentétben az én szolgámmal, Jóbbal. 8 Most tehát hét bikával meg hét kossal menjetek el a szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be égőáldozatot magatokért. Jób, az én szolgám imádkozni fog értetek.+ Mindenképp meghallgatom a kérését*, és nem úgy bánok veletek, ahogy megérdemelnétek az ostobaságotok miatt, ti ugyanis nem az igazat mondtátok rólam, ellentétben az én szolgámmal, Jóbbal.”
9 El is ment a témáni Elifáz, a suahita Bildád és a naámai Cófár, és azt tették, amit Jehova mondott nekik. Jehova pedig meghallgatta Jób imáját.
10 Miután Jób imádkozott a társaiért,+ Jehova megszüntette Jób nyomorúságát,+ és újra gazdaggá tette*. Jehova kétszer annyit adott Jóbnak, mint amije azelőtt volt.+ 11 Meglátogatta minden testvére és korábbi barátja,+ és együtt ettek vele a házában. Kifejezték együttérzésüket, és vigasztalták a csapások miatt, amelyek Jehova engedélyével érték. Mindegyikük adott neki egy ezüstpénzt és egy aranykarikát.
12 Jehova tehát jobban megáldotta Jób életének a végét, mint a kezdetét,+ úgyhogy 14 000 juha, 6000 tevéje, 1000 pár marhája és 1000 szamárkancája lett.+ 13 Született neki még hét fia és három lánya is.+ 14 Az első lányának a Jemima, a másodiknak a Kecia, a harmadiknak pedig a Kéren-Happuk nevet adta. 15 Az egész országban sem lehetett olyan szép nőket találni, mint amilyenek Jób lányai voltak. Az apjuk nekik is adott örökséget a fiútestvéreikkel együtt.
16 Jób ezután még 140 évet élt, és látta a fiait és az unokáit, négy nemzedéket. 17 Végül Jób egy hosszú és megelégedést nyújtó élet után* meghalt.
Jel. valószínűleg: ’gyűlölet célpontja’.
Szó szerint: „500 pár marhája”.
Szó szerint: „szamárkancája”.
Vagy: „a maguk napján”.
Egy héber idióma, mely az angyalokra utal.
Szó szerint: „odafordítottad a szívedet”.
Szó szerint: „arca”.
Esetleg: „villám”.
Vagy: „semmi rosszat sem tulajdonított Istennek”.
Egy héber idióma, mely az angyalokra utal.
Szó szerint: „odafordítottad a szívedet”.
Szó szerint: „elnyeljem”.
Vagy: „lelkéért”.
Vagy: „Hatalmad lesz felette.”
Vagy: „lelkét”.
Szó szerint: „arca”.
Vagy: „súlyos fekéllyel”.
Vagy: „ismerőse”.
Szó szerint: „átkozta a napját”.
Vagy: „a sötétség és a halál árnyéka”.
Úgy gondolják, hogy a leviatán szó a krokodilra utal, vagy valamilyen más nagy és erős tengeri állatra.
Esetleg: „kik elhagyatott helyeket építettek maguknak”.
Vagy: „a keserű lelkűeknek”.
Szó szerint: „elfáradsz”.
Vagy: „gonoszságot forralnak”.
Vagy: „fiatal sörényes oroszlánoknak”.
Vagy: „hírvivőit”.
Valószínűleg az angyalokra utal.
Szó szerint: „megvált”.
Vagy: „a mező köveivel lesz szövetséged (egyezséged)”.
Szó szerint: „béke”.
Vagy: „meggondolatlanok”.
Vagy: „nem akar érinteni a lelkem”.
Vagy: „meghosszabbítsam az életemet (lelkemet)”.
Szó szerint: „félni”.
Vagy: „a sabeus utazók”.
Szó szerint: „váltsatok meg”.
Vagy: „elcserélnétek”.
Vagy: „gyorsabbak a takács vetélőjénél”.
Szó szerint: „jót”.
Vagy: „seolba”. Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „szellemem”.
Vagy: „lelkem keserűségében”.
Vagy: „választja a lelkem”.
Szó szerint: „mint csontjaimat”.
Szó szerint: „odafordítod a szívedet”.
Szó szerint: „lázadásuk kezébe adta őket”.
Vagy: „tettre kelne érted”.
Szó szerint: „szívükből előhozni a szavakat”.
Szó szerint: „ösvénye”.
Vagy: „hitehagyott”.
Szó szerint: „háza”.
Szó szerint: „a házára”.
Vagy: „kőházra néz”.
Vagy: „elnyelik”.
Vagy: „így válik semmivé az útja”.
Szó szerint: „kézen fogni”.
Vagy: „bíróság elé akarná őt vinni”.
Szó szerint: „bölcs szívű”.
Vagy: „távolít el”.
Feltehetően a Nagy Medve csillagkép (Ursa Maior).
Feltehetően az Orion csillagkép.
Feltehetően a Fiastyúk csillaghalmaz a Bika csillagképben.
Szó szerint: „a délnek belső szobáit”.
Feltehetően egy nagy tengeri szörny.
Esetleg: „peres felem”.
Szó szerint: „idézhet be engem”.
Vagy: „ártatlan”.
Szó szerint: „tisztességtelennek”.
Vagy: „ártatlan”.
Vagy: „sem ismerném a lelkemet”.
Vagy: „semmibe veszem”; „eltaszítom”.
Vagy: „feddhetetlent”.
Szó szerint: „arcát”.
Szó szerint: „gonosznak”.
Vagy: „hamuzsírral”.
Vagy: „nincs közvetítő”.
Szó szerint: „mindkettőnkre rátenné a kezét”.
Szó szerint: „elvenné rólam a vesszejét”.
Vagy: „gyűlöli a lelkem”.
Vagy: „lelkem keserűségében”.
Vagy: „lélegzetem”; „életem”.
Szó szerint: „Mindezt elrejtetted szívedben.”
Vagy: „felderülhessek egy kicsit”.
Vagy: „a sötétség és a halál árnyékának országába”.
Vagy: „igaza lesz a szájhősnek”.
Vagy: „kikutathatod-e a Mindenható nagyságának határát”.
Vagy: „seolnál”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „a vadszamár embernek születik”.
Vagy: „a lélek kilehelése”.
Szó szerint: „Ti vagytok ám a nép!”
Szó szerint: „szív”.
Vagy: „csúszkáló”.
Esetleg: „beszélj a földdel”.
Vagy: „minden élőnek a lelke”.
Szó szerint: „minden emberi test”.
Vagy: „lélegzete”.
Szó szerint: „íny”.
Vagy: „megfosztja mindentől”.
Vagy: „a vének”.
Szó szerint: „a hatalmasok övét meglazítja”.
Szó szerint: „szívet”.
Vagy: „Részrehajlóan bántok vele?”
Vagy: „emlékezetes”.
Szó szerint: „pajzsotok dudorai”.
Szó szerint: „miért viszem húsomat a fogaim között”.
Szó szerint: „a tenyeremre”.
Vagy: „lelkemet”.
Vagy: „megvédeném előtte útjaimat”.
Vagy: „hitehagyott”.
Esetleg: „Ha valaki, akkor én képes vagyok csöndben maradni és meghalni.”
Szó szerint: „csak két dolgot ne tégy velem”.
Szó szerint: „ő”. Valószínűleg Jóbra utal.
Vagy: „tele van nyugtalansággal”.
Esetleg: „és kivágják”.
Szó szerint: „engem”.
Vagy: „seolban”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „sóvárogsz”.
Vagy: „kesereg a lelke”.
Vagy: „fellengzős tudással”.
Vagy: „a vétked oktatja szádat”.
Szó szerint: „kenyeret”.
Vagy: „a Mindenható fölé próbál kerekedni”.
Szó szerint: „pajzsának vastag dudoraival”.
A „kövér” és a „hájas” szavak itt a jólét, az önkényeztetés és a gőg jelképei.
Vagyis bármilyen reményt arra, hogy jobb lesz.
Szó szerint: „az ő”.
Vagy: „hitehagyottak”.
Vagy: „fellengzős”.
Vagy: „ha a ti lelketek lenne az én lelkem helyében”.
Vagy: „azokat, akik összegyűlnek velem”.
Vagy: „az erőmet”. Szó szerint: „a szarvamat”.
Vagy: „a halál árnyéka”.
Vagy: „álmatlanul Istenre tekint”.
Szó szerint: „példabeszéddé”; „közmegvetéssé”.
Vagy: „hitehagyott”.
Vagy: „seol”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „veremnek”.
Vagy: „seol”. Lásd: Szójegyzék.
Mármint a reménye.
Esetleg: „tisztátalannak”.
Vagy: „a lelked”.
Vagy: „sántikál”.
Szó szerint: „a halál elsőszülöttje”.
Vagy: „a borzalmas halál”.
Szó szerint: „az, ami nem az övé”.
Szó szerint: „nem lesz neve”.
Vagy: „ahol ideiglenesen lakik”.
Vagy: „bosszantotok engem”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „sértegettetek”.
Vagy: „a rokonaim”.
Szó szerint: „esedezem számmal”.
Szó szerint: „méhem fiai”, vagyis az a méh, amely megszült engem (anyám méhe).
Szó szerint: „és fogam bőrével menekülök meg”.
Szó szerint: „és nem elégedtek meg testemmel”.
Vagy: „kiváltóm”.
Szó szerint: „a por felett (poron)”.
Vagy: „De elsorvadnak bennem veséim.”
Szó szerint: „az értelmemből egy szellem”.
Vagy: „emberiség”; „Ádám”.
Vagy: „hitehagyott”.
Vagyis az ereje.
Vagy: „epéje”.
Szó szerint: „nyelve”.
Szó szerint: „és nem nyeli le”.
Szó szerint: „az ő”.
Szó szerint: „az ő”.
Szó szerint: „lenne a szellemem”.
Vagy: „erőssé válnak”.
Vagy: „síp”.
Vagy: „egy pillanat alatt”, vagyis gyorsan és fájdalom nélkül halnak meg.
Vagy: „seolba”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „tanácsa”; „mesterkedése”.
Vagy: „kettévágják”.
Vagy: „tud bárki bármit is tanítani Istennek”.
Szó szerint: „csontjainak velője nedves”.
Vagy: „keserű lélekkel”.
Esetleg: „hogy kíméletlenül bánjatok velem”.
Szó szerint: „jeleiket”.
Szó szerint: „és maga után von minden embert”.
Vagy: „hát gyönyörködik a Mindenható abban”.
Szó szerint: „a meztelenek ruháját lehúzod”.
Vagy: „apátlan gyermekek”.
Szó szerint: „madárkelepcék”.
Vagy: „akiknek az életét megrövidítették”.
Szó szerint: „folyó”.
Vagy: „aranyrögeid”.
Vagy: „aranyrögöd”.
Vagy: „azt, aki lesüti a szemét”.
Vagy: „lázadó a panaszom”.
Vagy: „kijelölték nekem”.
Vagy: „a lelke”.
Vagy: „kijelölte”.
Esetleg: „a mezőn kénytelenek takarmányt gyűjteni”.
Lásd: Szójegyzék.
Esetleg: „olajat sajtolnak”.
Vagy: „sebzettek lelke”.
Esetleg: „Isten mégsem vádol senkit sem rosszal”.
Szó szerint: „beásnak”.
Szó szerint: „Gyors ő a víz színén.”
Vagy: „seol”. Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „az anyaméh”.
Szó szerint: „ő”.
Szó szerint: „ő”.
Szó szerint: „az útjaikat”.
Szó szerint: „a magasságaiban”.
Vagy: „tiszta”.
Vagy: „szabadon”.
Vagy: „a józan észt”.
Szó szerint: „és kinek a lehelete (szelleme) jön ki belőled”.
Szó szerint: „ő”.
Vagy: „seol”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „az abaddon”.
Szó szerint: „északot”.
Szó szerint: „az üresség”.
Szó szerint: „egy kört”.
Szó szerint: „Ráhábot”.
Vagy: „szelével”.
Vagy: „gyorsan sikló”.
Szó szerint: „ezek csak szegélyei az útjainak”.
Szó szerint: „példabeszédét”.
Vagy: „megkeserítette a lelkemet”.
Szó szerint: „nyelvem”.
Vagy: „Amíg csak élek, nem adom fel a feddhetetlenségemet!”
Vagy: „életem egyetlen napján”.
Vagy: „nem ítél el a szívem”.
Vagy: „a hitehagyottnak”.
Vagy: „lelkét”.
Esetleg: „Oktatlak majd titeket Isten keze által.”
Szó szerint: „de semmit sem gyűjt”.
Esetleg: „Gúnyosan megtapsolják, és füttyentenek rá a lakhelyükről.”
Szó szerint: „öntik”.
Szó szerint: „követ”.
Nyilvánvalóan a bányászatra utal.
Vagy: „finomított aranyból”.
Szó szerint: „súlyát”.
Szó szerint: „féled”.
Szó szerint: „példabeszédét”.
Szó szerint: „napjaiban”.
Vagy: „szolgáim”.
Szó szerint: „elbújtak”.
Vagy: „ujjatlan köpeny”.
Szó szerint: „fészkemben”.
Szó szerint: „permetként hullottak”.
Esetleg: „nem sötétítették el arcom fényét”.
Szó szerint: „korbáccsal űzték ki”.
Szó szerint: „példabeszéddé”; „közmegvetéssé”.
Szó szerint: „meglazította íjam húrját”.
Vagy: „ledobták magukról a zablát”.
Esetleg: „Senki sem segít nekik.”
Vagy: „a lelkemből”.
Szó szerint: „csontjaim kilyukadnak”.
Valószínűleg a bőrére utal.
Esetleg: „a súlyos megpróbáltatásaim eltorzítanak”.
Esetleg: „szétmállasztasz a tomboló szélben”.
Szó szerint: „egy romhalmazra”.
Vagy: „akiknek nehéz napjuk van”.
Vagy: „szomorkodott a lelkem”.
Szó szerint: „a strucc lányainak”.
Esetleg: „láztól”.
Vagy: „sípom”.
Esetleg: „Követtem én valaha igazságtalan embert?”
Vagy: „gyökerestül tépjék ki a leszármazottaimat”.
Szó szerint: „térdeljenek föléje”.
Szó szerint: „pusztulásig emészt”.
Vagy: „gyökerestül kiszaggat”.
Vagy: „pert indítottak”.
Szó szerint: „felkelne”.
Szó szerint: „az anyaméhben”.
Szó szerint: „elhomályosítottam”.
Szó szerint: „ő”.
Szó szerint: „anyám méhétől fogva”.
Szó szerint: „őt”.
Szó szerint: „az ágyéka”.
Esetleg: „amikor láttam, hogy van segítségem a városkapuban”.
Vagy: „lapockám”.
Vagy: „törjön le a karom a felső csontjáról”.
Szó szerint: „fény”.
Vagy: „lelkét”.
Szó szerint: „húsával”.
Vagy: „bevándorlónak”.
Vagy: „Itt van az aláírásom.”
Vagy: „a tulajdonosainak a lelke kétségbeesne”.
Vagy: „mert ő igazságos volt a maga szemében”.
Vagy: „a maga lelkét”.
Szó szerint: „kicsi vagyok napokban”.
Szó szerint: „napok”.
Vagy: „sok nap”.
Vagy: „megfeddni Jóbot”.
Vagy: „és egyetlen embert sem szólítok tiszteletteljes címen”.
Szó szerint: „a nyelvemnek az ínyemmel”.
Szó szerint: „lepecsételi”.
Vagy: „életét”.
Vagy: „veremtől”.
Vagy: „(hajító)fegyver”.
Szó szerint: „élete”.
Vagy: „megveti a lelke”.
Vagy: „lecsupaszodnak”.
Vagy: „élete”.
Vagy: „veremhez”.
Vagy: „angyal”.
Vagy: „verembe”.
Vagy: „üdébb”.
Szó szerint: „énekli”.
Esetleg: „de nem volt hasznom belőle”.
Vagy: „életemet”.
Vagy: „veremtől”.
Vagy: „a lelkét”.
Vagy: „veremtől”.
Szó szerint: „az íny”.
Szó szerint: „szív emberei”.
Vagy: „lakott föld”.
Szó szerint: „szívét”.
Szó szerint: „test”.
Vagy: „az előkelőkkel az alacsony sorúak kárára”.
Vagy: „hitehagyott”.
Szó szerint: „szív emberei”.
Esetleg: „Atyám! Legyen. . .”
Valószínűleg Istenre utal.
Szó szerint: „keze”.
Vagy: „a hazugságot”.
Szó szerint: „szíve”.
Esetleg: „királyokat ültet trónra”.
Vagy: „(hajító)fegyver”.
Vagy: „a hitehagyottak”.
Vagy: „hal meg a lelkük”.
Esetleg: „fejezik be”.
Szó szerint: „ő”.
Vagy: „a düh miatt ne tapsolj rosszindulatúan”.
Esetleg: „bírálja”; „kéri számon”.
Szó szerint: „útját”.
Vagy: „kikutathatatlan”.
Szó szerint: „lombsátrából”.
Szó szerint: „fényt”.
Szó szerint: „gyökereit”.
Esetleg: „jár el a népek ügyében”.
Esetleg: „mi”.
Szó szerint: „pecsétet tesz minden ember kezére”.
Vagy: „termékeny”.
Szó szerint: „vesszőként”.
Vagy: „parancsol”.
Vagy: „kiegyengetheted”.
Vagyis a napfényt.
Szó szerint: „féljék”.
Szó szerint: „akik bölcsek a szívükben”.
Egy héber idióma, mely az angyalokra utal.
Vagy: „takartam”.
Szó szerint: „napjaidban”.
Vagy: „halál árnyékának”.
Szó szerint: „napot”.
Esetleg: „villám”.
Feltehetően a Fiastyúk csillaghalmaz a Bika csillagképben.
Feltehetően az Orion csillagkép.
Szó szerint: „Mazzarótot”. A 2Ki 23:5-ben található rokon kifejezés többes száma az állatövi csillagképekre utal.
Feltehetően a Nagy Medve csillagkép (Ursa Maior).
Esetleg: „hatalmát”.
Esetleg: „az emberbe”.
Esetleg: „az elmének”.
Vagy: „onagert”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „jászladnál”.
Vagy: „boronálja”.
Szó szerint: „magodat”.
Szó szerint: „elfeledtette vele”.
Szó szerint: „a fegyverek elé megy”.
Szó szerint: „falja a földet”.
Esetleg: „el sem hiszi”.
Szó szerint: „szikla fokán”.
Vagy: „semmissé teszed”.
Szó szerint: „az arcukat”.
Vagy: „megdicsérlek”.
Valószínűleg a víziló.
Szó szerint: „ő a kezdet”.
Szó szerint: „csapdát”.
Valószínűleg a krokodil.
Szó szerint: „kákát”.
Szó szerint: „tövissel”.
Vagy: „leterít”.
Szó szerint: „arcának”.
Esetleg: „pikkelyeinek sora a büszkesége”.
Szó szerint: „felemelem az arcát”.
Szó szerint: „Jehova visszájára fordította Jób fogságát”.
Szó szerint: „idősen, és betelve a napokkal”.