ÉNEKEK ÉNEKE
1 Az énekek éneke* Salamontól+:
2 „Csókolj meg engem szádnak csókjaival!
Hiszen kedveskedéseid jobbak a bornál.+
3 Kellemes illatúak olajaid.+
Neved olyan, mint a kiöntött illatos olaj.+
Ezért szeretnek téged a lányok.
4 Vigyél magaddal,* fussunk!
A király behozott engem belső szobáiba!
Örüljünk és ujjongjunk együtt,
és dicsérjük* kedveskedéseidet, jobban, mint a bort.
Méltán szeretnek* téged.
5 Sötét a bőröm,* de szép vagyok, ó, Jeruzsálem lányai.
Olyan, mint Kédár+ sátrai, és mint Salamon sátorlapjai+.
6 Ne bámuljatok engem azért, mert bőröm sötét,
mert a nap rám tekintett.
Anyám fiai megharagudtak rám,
és a szőlők őrzésével bíztak meg,
de a magam szőlőjét nem őriztem.
7 Mondd meg nekem te, akit annyira szeretek*,
merre legelteted nyájadat,+
hol pihenteted délben juhaidat.
Miért legyek olyan asszony, akit fátyol* borít
a társaid nyájai között?”
8 „Ha nem tudod ezt, ó, lányok legszebbje,
indulj el a nyáj nyomában,
és legeltesd kecskegidáidat a pásztorok sátrainál.”
9 „Olyan vagy szerelmem, mint egy kanca* a fáraó szekerei előtt+.
10 Szép az arcod az ékszerekkel*,
és nyakad a gyöngysorral övezve.
11 Arany ékszereket* készítünk neked
ezüstdíszekkel.”
13 Az én kedvesem olyan, mint a mirhával+ teli illatzsákocska,
mely a melleim között pihen éjjel.
15 „Mily gyönyörű vagy, szerelmem!
Mily gyönyörű! Szemeid galambszemek.”+
16 „Milyen jóképű vagy, kedvesem, mily szép!+
Fekhelyünk a lombok közt van.
17 Házunk* szálfái cédrusok,
gerendáink borókafenyők.
2 „Mint liliom a tövisek közt,
olyan az én szerelmem a lányok közt.”
3 „Mint almafa az erdő fái között,
olyan az én kedvesem az ifjak között.
Minden vágyam, hogy árnyékában ülhessek,
és édes nekem a gyümölcse.
4 Bevitt engem az ünnepi házba*,
és a szerelem volt fölöttem zászlaja.
5 Adjatok nekem mazsolalepényt+ és almát,
hogy felüdüljek és erőre kapjak,
mert a szerelem beteggé tesz.
6 Bal keze a fejem alatt,
jobb keze pedig átölel.+
7 Megesketlek titeket, ó, Jeruzsálem lányai,
a gazellákra+ és a mező szarvasaira:
Ne próbáljátok felébreszteni vagy felkelteni bennem a szerelmet, míg az nem akarja!+
8 Kedvesem hangját hallom.
Nézzétek, itt jön!
Megmássza a hegyeket, átugorja a dombokat.
9 Olyan az én kedvesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvasbika.+
Itt van, a fal mögött áll,
betekint az ablakokon,
bepillant a rácsozaton.
10 Így szól hozzám az én kedvesem:
»Kelj föl, szerelmem,
gyönyörűségem, gyere velem!
11 A tél* elmúlt,
már nem esik az eső.
13 A fügefa megérleli korai fügéit,+
virágba borulnak a szőlők, és illatoznak.
Kelj föl, szerelmem, gyere!
Gyönyörűségem, gyere velem!
14 Ó, én galambom a kőszikla hasadékaiban,+
a sziklák mélyedéseiben!
15 „Fogjátok meg nekünk a rókákat,
a kis rókákat, melyek feldúlják a szőlőt,
mert most virágoznak a szőlőink.”
16 „Kedvesem az enyém, én pedig az övé.+
A liliomok+ közt pásztorkodik+ ő.
17 Míg szelesre nem fordul az idő,* és tova nem tűnnek az árnyak,
térj vissza gyorsan, ó, kedvesem,
mint a gazella+ vagy a fiatal szarvasbika+ a hegyeken, melyek elválasztanak minket*!
Kerestem, de nem találtam.+
2 Felkelek, bejárom a várost.
Hadd keressem az utcákon és a tereken,
akit szeretek*!
Kerestem, de nem találtam.
3 Rám találtak a várost járó őrök.+
»Nem láttátok, akit szeretek*?«
4 Alig mentem tőlük tovább,
már meg is találtam, akit szeretek*.
Megfogtam, és nem engedtem el,
míg be nem vittem anyám házába,+
belső szobájába annak, akinek a méhében fogantam.
5 Megesketlek titeket, ó, Jeruzsálem lányai,
a gazellákra és a mező szarvasaira:
Ne próbáljátok felébreszteni vagy felkelteni bennem a szerelmet, míg az nem akarja!+”
6 „Mi ez, ami a puszta felől jön, mint valami füstoszlop,
illatozva mirhától és tömjéntől,
a kereskedők mindenféle illatos porától+?”
7 „Nézzétek, Salamon fekhelye az!
Hatvan harcos veszi körül
Izrael vitézei közül.+
8 Kard van mindegyiküknél,
jártasak a harcban.
Mindannyian kardot viselnek az oldalukon,
hogy védelmet nyújtsanak az éjszaka történő szörnyűségek ellen.”
10 Oszlopait ezüstből készíttette,
támasztékait aranyból.
Ülése bíborszínű gyapjú,
belsejét szeretettel díszítették
Jeruzsálem lányai.”
11 „Menjetek ki, ó, Sion lányai,
és nézzétek Salamon királyt,
aki az esküvői koronát* viseli, melyet anyja+ készített neki
a menyegzője napján,
szíve örömének napján.”
4 „Mily gyönyörű vagy, szerelmem!
Mily gyönyörű!
Szemeid galambszemek fátylad mögött.
Hajad, mint a kecskenyáj,
mely Gileád+ hegyeiről ereszkedik alá.
2 Fogaid, mint a frissen nyírt juhok nyája,
melyek a fürdésből jöttek fel.
Mind ikreket ellenek,
egy sem vesztette még el kicsinyeit.
3 Ajkad skarlátpiros fonal,
beszéded kellemes.
Mint a gránátalmagerezd,
olyan az arcod* fátylad mögött.
4 Hasonló a nyakad+ Dávid tornyához+,
mely kősorokból épült,
és amelyen ezer pajzs függ,
a vitézek összes kerek pajzsa+.
6 „Míg szelesre nem fordul az idő* és tova nem tűnnek az árnyak,
elmegyek a mirhának hegyére
és a tömjénnek dombjára+.”
7 „Mindenestül szép vagy, szerelmem,+
semmi hibád sincsen!
8 Gyere velem a Libanonról, menyasszonyom,
gyere velem a Libanonról+!
Ereszkedj alá az Amana* tetejéről,
a Szenirnek, a Hermonnak+ a tetejéről,
az oroszlánok tanyáiról, a leopárdok hegyeiről!
9 Rabul ejtetted szívemet,+ kedvesem, menyasszonyom!
Rabul ejtetted szívemet szemed egyetlen pillantásával,
nyakláncod egyetlen függőjével.
10 Kedvesem, menyasszonyom, mily gyönyörűségesek is a kedveskedéseid+!
11 Lépes méztől+ csepegnek ajkaid, menyasszonyom!
Méz és tej van nyelved alatt,+
ruháid illata olyan, mint a Libanon illata.
12 Elzárt kert az én kedvesem, menyasszonyom.
Elzárt kert, és lepecsételt forrás.
13 Hajtásaid* gránátalmák paradicsoma*,
benne válogatott gyümölcsök, hennák és nárdusok,
és mindenféle tömjénfa, mirha, aloé,+
és a legfinomabb illatszerek+ mind.
15 Kerti forrás vagy, friss vizű kút
és a Libanonról+ csörgedező patak.
16 Ébredj fel, északi szél!
Gyere elő, déli szél!
Fuvallj rá kertemre,
hadd áradjon illata!”
„Jöjjön el kertjébe az én kedvesem,
és egye annak pompás gyümölcseit!”
5 „Belépek kertembe+,
ó, kedvesem, menyasszonyom!
Leszedem mirhámat és fűszeremet+.
Eszem a lépes mézemet,
iszom a boromat és tejemet+.”
„Egyetek, kedves barátaink!
Igyatok, részegedjetek meg a kedveskedésektől!+”
2 „Alszom, de szívem ébren van.+
Kedvesem zörgetése hallatszik!
»Nyisd ki nekem, kedvesem, szerelmem!
Galambom, kiben nincsen hiba!
Mert fejem harmattól nedves,
hajfürtjeim az éj párájától.+«
3 Köntösömet már levettem.
Vegyem fel újra?
Lábamat már megmostam.
Piszkoljam be újra?
4 Kedvesem visszahúzta kezét az ajtó nyílásából,
és nagyon izgatott lettem.
5 Felkeltem, hogy ajtót nyissak kedvesemnek,
és kezemről mirha csepegett,
ujjaimról folyékony mirha
a zár fogantyújára.
6 Ajtót nyitottam kedvesemnek,
de már megfordult, és elment.
Kétségbeestem,* amikor elment.*
Kerestem őt, de nem találtam.+
Szólítottam, de nem felelt.
7 A várost járó őrök rám találtak.
Ütöttek és megsebesítettek.
Levették rólam kendőmet* a falak őrei.
8 Megesketlek titeket, ó, Jeruzsálem lányai:
ha rátaláltok kedvesemre,
mondjátok meg neki, hogy a szerelem beteggé tett!”
9 „Miben különb a te kedvesed a többi kedvesnél,
lányok legszebbje?
Miben különb a te kedvesed a többi kedvesnél,
hogy ilyen esküre kötelezel bennünket?”
10 „Az én kedvesem nagyon vonzó és pirospozsgás,
tízezer közül is kitűnik.
11 Feje arany, színarany.
Hajfürtjei lengedező pálmalevelek*,
haja fekete, mint a holló.
13 Arca, mint a fűszerek ágyásai+,
illatos füvek halmai.
Ajkai liliomok, folyékony mirhától+ csepegnek.
14 Kezei aranyhengerek, tele krizolittal.
Hasa csiszolt elefántcsont, zafírral borítva.
15 Lábai márványoszlopok színarany talpakon.
Megjelenése, mint a Libanon, páratlan, mint a cédrusok+.
Ilyen az én kedvesem, ilyen az én szerelmem, ó, Jeruzsálem lányai!”
6 „Hová ment kedvesed,
ó, lányok legszebbje?
Merre fordult kedvesed?
Hadd keressük veled együtt!”
2 „Kedvesem lement a kertjébe,
a fűszerek ágyásaihoz,
hogy pásztorkodjon a kertek között,
és liliomot szedjen+.
3 Én a kedvesemé,
kedvesem az enyém.+
A liliomok közt pásztorkodik ő.+”
4 „Szép vagy, szerelmem+, mint Tirca*+,
gyönyörű, mint Jeruzsálem,+
és lélegzetelállító, mint a zászlók köré gyűlt seregek+!
5 Fordítsd el rólam szemeidet+,
mert rabul ejtenek.
Hajad, mint a kecskenyáj,
mely Gileád lejtőiről ereszkedik alá.+
6 Fogaid, mint a juhok nyája,
melyek a fürdésből jöttek fel.
Mind ikreket ellenek,
egy sem vesztette még el kicsinyeit.
7 Mint a gránátalmagerezd,
olyan az arcod* fátylad mögött.
8 Lehet hatvan királyné,
nyolcvan másodfeleség,
lány meg számtalan,+
9 de csak egy van, aki a galambom+, és akiben nincsen hiba.
Egyetlene az anyjának,
kedvence* a szülőanyjának.
Látják a lányok, és boldognak mondják,
királynék meg másodfeleségek is, és dicsérik őt:
10 »Kicsoda ez a lány, aki úgy ragyog*, mint a hajnal,
szép, mint a telihold,
tiszta, mint a napfény,
és lélegzetelállító, mint a zászlók köré gyűlt seregek+?«”
11 „Lementem a diófás kertbe+,
hogy lássam a völgy új hajtásait,
hogy lássam, vajon kihajtott-e* a szőlő,
kivirágoztak-e a gránátalmafák.
13 „Gyere vissza, gyere vissza, ó, sulami lány!
Gyere vissza, gyere vissza,
hogy nézhessünk téged!”
„Mit néztek a sulami lányon?”+
„Olyan ő, mint a két csoport tánca*!”
7 „Mily kecses a lábad sarudban,
ó, tiszteletre méltó lány!
Combod hajlatai, mint az ékszerek,
művészi kéz munkája!
2 Köldököd, akár egy kerek csésze.
Ne hiányozzon belőle a kevert bor!
Hasad búzahalom,
liliommal körülvéve.
3 Két melled, mint két borjacska,
gazella ikrei.+
4 Nyakad+ elefántcsonttorony.+
Orrod, mint a Libanon tornya,
mely Damaszkusz felé néz.
Leomló hajad rabul ejti* a királyt.
6 Ó, szeretett lány, szebb és bájosabb vagy
mindennél, ami gyönyörűséget szerez!
7 Termeted hasonlít a pálmafához,
melleid+ datolyafürtök.
8 Azt mondtam: »Felmegyek a datolyapálmára,
hogy megragadjam gyümölccsel teli ágait.«
Legyenek olyanok melleid, mint a szőlőtő fürtjei,
leheleted, mint az almák illata,
9 és szád*, mint a legjobb bor!”
„Csússzon az könnyen a kedvesemnek,
lágyan csorduljon az alvók ajkaira.
10 Én a kedvesemé vagyok,+
ő pedig utánam sóvárog!
11 Gyere, kedvesem,
menjünk ki a mezőre!
A hennák+ között legyen szállásunk!
12 Keljünk korán, és menjünk a szőlőskertekbe!
Ott majd kedveskedni+ fogok neked.
Az újat is, a régit is
neked tettem el, kedvesem!
8 Bárcsak olyan lennél, mint a testvérem,
akit anyám melle táplált!
Akkor ha találkoznék veled odakint, megcsókolnálak+,
és senki sem vetne meg engem!
Fűszeres borral itatnálak,
gránátalmák friss levével.
3 Bal keze a fejem alatt lenne,
jobb keze pedig átölelne.+
4 Megesketlek titeket, ó, Jeruzsálem lányai:
Ne próbáljátok felébreszteni vagy felkelteni bennem a szerelmet, míg az nem akarja!+”
5 „Kicsoda ez a lány, aki a puszta felől jön
kedveséhez bújva?”
„Az almafa alatt ébresztettelek fel.
Ott vajúdott veled a te anyád,
ott vajúdott, aki világra hozott.
6 Tégy engem mint pecsétet a szívedre,
mint pecsétet a karodra!
Lángja lobogó tűz, Jah* lángja.+
Ha egy ember a háza összes vagyonát felajánlaná azért, hogy szeressék,
nagyon megvetnék azt*.”
8 „Kishúgunk van,+
akinek még nincsenek mellei.
Mit tegyünk húgunkkal azon a napon,
amelyen majd megkérik?”
9 „Ha fal,
ezüstormot építünk rá,
de ha ajtó,
elzárjuk cédruspalánkkal.”
10 „Fal vagyok,
és melleim, mint a tornyok.
Így olyan lettem szemében,
mint aki békére lel.
11 Volt Salamonnak egy szőlője+ Baál-Hámonban,
és rábízta a szőlőművesekre.
Ezer ezüstöt hozott mindegyik a gyümölcséért.
12 Nekem van saját szőlőm, ami felett én döntök.
Az ezer ezüst* a tiéd, ó, Salamon,
és kétszáz azoké, akik gondozzák a gyümölcsét.”
13 „Ó, te, aki a kertekben+ laksz!
A társak szeretnék hallani a hangodat.
Hadd halljam én is!+”
Vagy: „a legszebb ének”.
Szó szerint: „vonj magad után”.
Vagy: „idézzük fel”.
Mármint a lányok.
Szó szerint: „fekete vagyok”.
Vagy: „szeret a lelkem”.
Vagy: „gyász idején viselt fátyol”.
Vagy: „kancám”.
Esetleg: „hajfonataid között”.
Vagy: „aranykarikákat”.
Szó szerint: „nárdusom”.
Vagy: „fenséges házunk”.
Vagy: „krókusza”.
Szó szerint: „a bor házába”.
Vagy: „az esős évszak”.
Szó szerint: „míg lélegzetet nem vesz a nappal”.
Esetleg: „a sziklás hegyeken”. Vagy: „Béther hegyein”.
Vagy: „a lelkem szeret”.
Vagy: „a lelkem szeret”.
Vagy: „a lelkem szeret”.
Vagy: „a lelkem szeret”.
Egy fedett fekhely, melyen befolyásos embereket vittek.
Vagy: „a koszorút”; „a füzért”.
Vagy: „halántékod”.
Szó szerint: „míg lélegzetet nem vesz a nappal”.
Vagy: „Antilibanon”.
Esetleg: „bőröd”.
Vagy: „kertje”.
Egy illatos nádféle.
Vagy: „lelkem megindult”.
Esetleg: „Elhagyott a lelkem, amikor beszélt.”
Vagy: „fátylamat”.
Esetleg: „datolyafürtök”.
Esetleg: „a forrás szélénél”.
Szó szerint: „ínye”.
Vagy: „a gyönyörűség városa”.
Vagy: „halántékod”.
Szó szerint: „tiszta”.
Szó szerint: „tekint alá”.
Vagy: „kirügyezett-e”.
Vagy: „lelkem”.
Vagy: „nagyszerű”.
Vagy: „Mahanaim tánca”.
Szó szerint: „fejed”.
Vagy: „fogva tartja”.
Szó szerint: „ínyed”.
Vagy: „kirügyezett-e”.
Vagy: „kizárólagos odaadás”.
Vagy: „seol”. Lásd: Szójegyzék.
A Jehova név rövidített formája.
Esetleg: „őt”.
Szó szerint: „az ezer”.