EZÉKIEL

1 A 30. évben, a 4. hónap 5. napján, amikor a száműzöttek+ között voltam a Kébár folyónál,+ megnyílt az ég, és Istentől jövő látomásokat kezdtem látni. 2 A hónap 5. napján – mégpedig Joákin+ király száműzetésének 5. évében – 3 Jehova üzenetet küldött Ezékielnek*, Búzi pap fiának a káldeusok+ földjén, a Kébár folyónál. Ott Jehova ereje elkezdett működni rajta*.+

4 Miközben figyeltem, láttam, hogy fergeteges szél+ közeledik északról, valamint nagy felhőtömeg és fel-fellobbanó tűz*,+ melyet ragyogó fényesség vesz körül, a tűz közepében pedig mintha valami arany-ezüst ötvözet+ tündökölt volna. 5 A közepében négy élő teremtménynek+ látszó valami volt, melyek kinézetre emberhez hasonlítottak. 6 Mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt.+ 7 Lábuk egyenes volt, és talpuk a borjú talpához hasonlított; úgy csillogtak, mint a csiszolt réz izzó fénye.+ 8 A szárnyaik alatt mind a négy oldalukon emberi kezek voltak, és mind a négyüknek voltak arcai és szárnyai. 9 A szárnyaik összeértek. Nem fordultak el menet közben, mindegyik egyenesen haladt előre.+

10 Az arcaik így néztek ki: mind a négynek volt egy-egy emberarca, továbbá oroszlánarca+ jobb felől, bikaarca+ bal felől, és sasarca+ is volt mind a négynek.+ 11 Ilyenek voltak az arcaik. Szárnyaik pedig ki voltak terjesztve fölöttük. Mindegyiknek kettő volt, amelyek összeértek, és kettő, amelyek befedték a testüket.+

12 Mindegyik egyenesen haladt előre, arra, amerre a szellem akarta, hogy menjenek.+ Nem fordultak el, amint mentek. 13 Az élő teremtmények úgy néztek ki, mint a tűzben égő szén. Égő fáklyákra emlékeztető valami mozgott ide-oda az élő teremtmények között, a tűzből pedig villámok csaptak ki.+ 14 Úgy jöttek-mentek az élő teremtmények, mint a villám.

15 Amint néztem az élő teremtményeket, láttam, hogy egy-egy kerék van a földön mindegyik négyarcú élő teremtmény mellett.+ 16 Az egész kerék úgy ragyogott, mint a krizolit; ugyanúgy nézett ki mind a négy. A kerekek szerkezete olyan volt, mintha kerék lett volna a kerékben.* 17 Amikor mozogtak, mind a négy irányba tudtak haladni, anélkül hogy elfordultak volna menet közben. 18 A kerekek félelmet keltően magasak voltak, és mind a négy keréknek a talpai körös-körül tele voltak szemekkel+. 19 Amikor az élő teremtmények mozogtak, a kerekek velük mozogtak, és amikor az élő teremtmények fölemelkedtek a földről, a kerekek is fölemelkedtek.+ 20 Arra mentek, amerre a szellem akarta, hogy menjenek, bárhová ment is a szellem. A kerekek az élő teremtményekkel együtt felemelkedtek, mert az élő teremtményeken működő szellem* a kerekeken is működött. 21 Amikor azok mozogtak, ezek is mozogtak, amikor azok megálltak, ezek is megálltak. És amikor fölemelkedtek a földről, a kerekek is velük együtt fölemelkedtek, mert az élő teremtményeken működő szellem a kerekeken is működött.

22 Az élő teremtmények feje fölött valami mennyezetféle volt kiterjesztve, amely lenyűgözően szikrázott, mint a jég.+ 23 A mennyezet alatt a szárnyaik egyenesen álltak*, egymás felé nézve. Mindegyiknek két szárnya volt, amellyel befedte egyik oldalról, és két szárnya, amellyel befedte másik oldalról a testét. 24 Amikor hallottam szárnyaik hangját, az a sebesen folyó vizekéhez hasonlított, a Mindenható hangjához.+ Amikor mozogtak, annak hangja egy hadsereg hangjához hasonlított. Amikor megálltak, leeresztették a szárnyaikat.

25 Hang hallatszott a fejük fölött levő mennyezet feletti rész felől. (Amikor megálltak, leeresztették a szárnyaikat.) 26 A fejük fölött levő mennyezet fölött valami zafírkőféle látszott,+ trónhoz+ hasonló. Fenn a trónon pedig olyasvalaki ült, aki kinézetre emberhez hasonlított.+ 27 És láttam valamit, ami az arany-ezüst ötvözethez+ hasonlóan ragyogott, ami a derekának tűnő résznél és attól fölfelé úgy fénylett, mint a tűz. A derekától lefelé pedig valami tűzfélét láttam.+ Olyan ragyogás vette őt körül, 28 mint amilyen a felhőben megjelenő szivárványé+ egy esős napon. Így nézett ki a ragyogó fény körös-körül. Jehova dicsőségéhez hasonlított.+ Amikor megláttam ezt, arcra borultam, és hallottam valakinek a hangját, aki beszélt.

2 Majd így szólt hozzám: „Embernek fia!* Állj a lábadra, hadd beszéljek veled.”+ 2 Amikor szólt hozzám, szellem áradt belém, és az lábra állított,+ hogy hallhassam azt, aki beszél hozzám.

3 Azután ezt mondta nekem: „Embernek fia, elküldelek Izrael népéhez,+ a lázadó nemzetekhez, amelyek fellázadtak ellenem.+ Ők és ősapáik mind a mai napig megszegik törvényemet.+ 4 Elküldelek a dacos és makacs fiakhoz,+ hogy mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova.« 5 Ők pedig akár meghallgatnak, akár nem – mert lázadó nép ez+ –, meg fogják tudni, hogy próféta volt közöttük.+

6 De te, embernek fia, ne félj tőlük,+ és a szavaiktól se félj, annak ellenére, hogy tüskés bokrokkal és tövisekkel vagy körülvéve,*+ és skorpiók között laksz. Ne félj a szavaiktól,+ és ne rettenj meg a tekintetüktől,+ mert lázadó nép ez. 7 Mondd el nekik szavaimat, akár meghallgatnak, akár nem, mert lázadó nép ők.+

8 De te, embernek fia, figyelj arra, amit mondok neked. Ne légy lázadó, mint ez a lázadó nép. Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked.+”

9 Miközben figyeltem, láttam, hogy egy kéz nyúl felém,+ és egy írott tekercs* van benne.+ 10 Kiterítette előttem, és elöl is, hátul is írás volt rajta.+ Gyászdalok*, kesergés és jajszó volt ráírva.+

3 Akkor így szólt hozzám: „Embernek fia! Edd meg, ami előtted van*. Edd meg ezt a tekercset, és menj, szólj Izrael népéhez.”+

2 Kinyitottam hát a számat, ő pedig megetette velem a tekercset. 3 Aztán így szólt hozzám: „Embernek fia, edd meg ezt a tekercset, amelyet adok neked, és töltsd meg vele a hasad.” Erre enni kezdtem, és az olyan édes volt a számban, mint a méz.+

4 Ezután így szólt hozzám: „Embernek fia, menj el Izrael népéhez, és mondd el nekik szavaimat. 5 Mert nem érthetetlen vagy ismeretlen nyelven beszélő néphez szól a küldetésed, hanem Izrael népéhez. 6 Nem a sok érthetetlen vagy ismeretlen nyelven beszélő néphez küldelek, amelyeknek a szavait nem érted. Ha hozzájuk küldenélek, ők odafigyelnének rád.+ 7 De Izrael népe nem fog figyelni rád, mert rám nem akarnak figyelni.+ Izrael népében ugyanis mindenki önfejű és makacs.+ 8 Én pedig ugyanolyan keménnyé tettem arcodat, mint amilyen az ő arcuk, és ugyanolyan keménnyé a homlokodat, mint amilyen az ő homlokuk.+ 9 Gyémánthoz hasonlóvá, kovakőnél keményebbé tettem a homlokodat.+ Ne félj tőlük, és ne rettenj meg tekintetüktől,+ mert lázadó nép ez.”

10 Azután ezt mondta még nekem: „Embernek fia, szívleld meg és halld meg minden szavamat, amelyet közlök veled. 11 Menj el néped* száműzöttjei közé,+ és beszélj velük. Ezt mondd nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova«, akár figyelnek, akár nem.”+

12 Majd magával ragadott egy szellem,+ és nagy morajló hangot hallottam a hátam mögött, mely ezt mondta: „Legyen magasztalva Jehova dicsősége az ő helyéről!” 13 És hallani lehetett az élő teremtmények egymást verdeső szárnyainak hangját,+ a mellettük levő kerekek+ hangját és nagy morajlás hangját. 14 A szellem magával ragadott és elvitt, én pedig mentem keserűen és felindultan, és Jehova szelleme erőteljesen működött rajtam*. 15 Elmentem hát Tel-Abibba, a száműzöttek közé, akik a Kébár+ folyónál laktak, és én is ott maradtam, ahol ők laktak. 7 napig maradtam ott közöttük kábultan.+

16 Jehova a 7 nap elteltével így szólt hozzám:

17 „Embernek fia! Őrállónak jelöltelek ki Izrael népe számára,+ és amikor üzenetet hallasz tőlem, figyelmeztesd őket a nevemben.+ 18 Ha azt mondom a gonosznak: »Biztosan meghalsz«, de te nem figyelmezteted, és elmulasztasz szólni neki, hogy figyelmeztesd, hogy hagyjon fel gonosz viselkedésével, és így életben maradhasson,+ akkor ő meghal a vétke miatt, mivel gonosz,+ de a vérét tőled kérem számon.+ 19 Ha azonban figyelmezteted a gonoszt, és mégsem tér meg gonoszságából, mégsem hagy fel gonosz viselkedésével, akkor ő meghal a vétke miatt, de te biztosan megmented az életedet*.+ 20 Ám ha az igazságos személy nem marad igazságos, hanem a rosszat* teszi, akkor én a botlását okozom, ő pedig meghal.+ Ha nem figyelmezteted, ő meghal a bűne miatt, és igazságos cselekedeteinek többé emléke sem marad, de a vérét tőled kérem számon.+ 21 Ha viszont figyelmeztetted az igazságos személyt, hogy ne vétkezzen, és ő nem is vétkezik, akkor biztosan életben marad, mert figyelmeztetést kapott,+ te pedig megmented az életedet*.”

22 Jehova ereje ott működni kezdett rajtam,* és így szólt hozzám: „Indulj, menj ki a völgybe, és ott beszélni fogok veled.” 23 Elindultam hát, kimentem a völgybe, és ott volt Jehova dicsősége,+ ugyanolyan dicsőség, mint amilyet a Kébár+ folyónál láttam, és arcra borultam. 24 Akkor szellem szállt belém, lábra állított,+ és Isten így szólt hozzám:

„Menj, zárkózz be a házadba! 25 Rád pedig, embernek fia, köteleket tesznek, és megkötöznek azokkal, úgyhogy nem tudsz majd közéjük menni. 26 Nyelvedet a szájpadlásodhoz tapasztom, és megnémulsz, és képtelen leszel megfeddni őket, mert lázadó nép ez. 27 De amikor beszélek veled, megnyitom a szádat, te pedig mondd meg nekik:+ »Így szól a legfőbb Úr, Jehova.« Aki figyel, az figyeljen,+ aki nem akar figyelni, az ne figyeljen, mert lázadó nép ez.+

4 Te pedig, embernek fia, végy egy téglát, és tedd magad elé. Véss rá egy várost, Jeruzsálemet. 2 Vedd ostrom alá,+ építs ostromfalat,+ és emelj ostromsáncot ellene+. Állíts fel táborokat vele szemben, és vedd körül faltörő kosokkal.+ 3 Fogj egy vas sütőlapot, tedd oda vasfal gyanánt magad és a város közé. Szegezd rá tekintetedet, és az ostrom alá kerül; ostromold meg. Jel ez Izrael népének.+

4 Aztán feküdj a bal oldaladra, és vedd magadra* Izrael népének vétkét+. Annyi napig hordozod majd vétküket, ahány napig az oldaladon fekszel. 5 Vétkük évei szerint 390 napot szabok ki rád,+ és hordozni fogod Izrael népének vétkét. 6 Ki kell töltened ezeket.

Majd másodszor is feküdj le, de most a jobb oldaladra, és hordozd Júda népének vétkét+ 40 napig. Egy-egy napot egy-egy évért adtam neked. 7 Fordulj Jeruzsálem ostroma+ felé csupasz karral, és prófétálj ellene.

8 Lásd, én megkötözlek kötelekkel, hogy ne tudj egyik oldaladról a másikra fordulni, míg ki nem töltöd ostromod napjait.

9 Te pedig végy búzát, árpát, lóbabot, lencsét, kölest, tönkölyt, és tedd azokat ugyanabba az edénybe, és készíts belőlük kenyeret magadnak. Mert annyi napig fogod azt enni, amíg az oldaladon fekszel, vagyis 390 napig.+ 10 Mindennap 20 sekelnyi* ennivalót fogsz kimérni és megenni. Meghatározott időpontokban eszel majd.

11 Vizet is csak a megadott mennyiségben iszol: egyhatod hint*. Meghatározott időpontokban iszol majd.

12 Úgy eszed majd, mintha kerek árpakenyeret ennél, és száraz emberi ürüléken sütöd meg a szemük láttára.” 13 Jehova aztán ezt mondta: „Így fogják enni az izraeliták a kenyerüket – amely tisztátalan – azok között a nemzetek között, ahová szétszórom őket.”+

14 Erre én így szóltam: „Ó, ne, legfőbb Úr, Jehova! Fiatalkoromtól fogva egészen mostanáig nem szennyeztem be magam* azzal, hogy elhullott vagy széttépett állat húsát ettem volna,+ és semmilyen tisztátalan* húst sem vettem a számba.”+

15 Erre ezt mondta nekem: „Rendben. Megengedem, hogy marhatrágyát használj emberi ürülék helyett, és azon süsd meg a kenyered.” 16 Azután így szólt hozzám: „Embernek fia, megvonom tőletek a táplálékot* Jeruzsálemben.+ A kenyéradagjukat súlyra kimérve és nagy aggodalommal eszik majd,+ és a vízadagjukat is a meghatározott mennyiség szerint, rettegve isszák.+ 17 Azért történik ez, hogy kenyér és víz nélkül döbbenten nézzenek egymásra, és elsorvadjanak a vétkük miatt.

5 Te pedig, embernek fia, fogj egy éles kardot, hogy borbélyborotvaként használd. Borotváld le a fejed és a szakállad. Majd végy magadhoz mérlegserpenyőket, és oszd részekre a szőrzetet. 2 Egyharmadát égesd el a városban, mihelyt letelnek az ostrom napjai+. Aztán fogj egy másik harmadrészt, és sújts le rá a karddal mindenütt a város körül+. Végül az utolsó harmadrészt szórd a szélbe, én pedig kardot rántok, hogy üldözzem őket.+

3 De végy ki az utolsó részből néhány tincset, és csavard a ruhád hajtásaiba*. 4 Vegyél ki még belőle, ezeket vesd a tűzbe, és égesd el. Ebből fog tűz áradni Izrael egész népére.+

5 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Ez Jeruzsálem. A nemzetek közé helyeztem őt, és országok veszik körül. 6 Ám ő fellázadt bírói döntéseim és rendeleteim ellen, és így gonoszabbul cselekedett, mint a körülötte levő nemzetek és országok.+ Bizony a nép megvetette bírói döntéseimet, és nem tartotta meg rendeleteimet.«

7 Azért így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Mivel engedetlenebbek voltatok, mint a körülöttetek levő nemzetek, nem tartottátok meg rendeleteimet, és nem hajtottátok végre bírói döntéseimet, hanem a körülöttetek levő nemzetek bírói döntéseit hajtottátok végre,+ 8 ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: ’Ellened vagyok, ó, te város,+ és én magam hajtom végre az ítéletet rajtad a nemzetek szeme láttára.+ 9 Olyat teszek benned minden utálatos szokásod miatt, amit még sosem tettem, és amihez hasonlót nem teszek többé.+

10 Ezért a közted levő apák majd megeszik fiaikat,+ a fiak pedig megeszik apjukat, és ítéletet fogok végrehajtani rajtad, és minden irányba* szétszórom azokat, akik megmaradtak benned.+’«

11 »Mivel az én szentélyemet szennyezted be minden undorító bálványoddal és minden utálatos szokásoddal,+ ezért elvetlek* téged, és nem szánakozik majd a szemem, és könyörülni sem fogok.+ Olyan biztos ez, mint hogy én élek! – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – 12 Harmadrészed járványos betegségben hal meg, vagy éhínség végez velük benned. Egy másik harmadrész kard által hullik el körülötted.+ Az utolsó harmadrészt pedig szétszórom minden irányba*, és kardot rántok, hogy üldözzem őket.+ 13 Akkor majd véget ér a haragom, lecsillapodik az ellenük irányuló dühöm, és megnyugszom.+ És miután dühömben lesújtottam rájuk, megtudják, hogy én, Jehova ragaszkodom ahhoz, hogy kizárólagos odaadással legyenek irántam.+

14 Rommá és gúny tárgyává teszlek a körülötted levő nemzetek között és minden járókelő szeme láttára.+ 15 Gúny és megvetés tárgyává leszel,+ intő példává és borzadállyá a körülötted levő nemzetek előtt, amikor ítéletet hajtok végre rajtad haraggal, dühvel és dühödt büntetésekkel. Én, Jehova szóltam.

16 Az éhínség halálos nyilait küldöm rájuk, hogy elpusztítsam őket. A nyilak, amelyeket küldök, pusztulást hoznak rátok.+ Azzal súlyosbítom az éhínséget, hogy megvonom tőletek a táplálékot*.+ 17 Éhínséget és veszedelmes vadállatokat küldök rátok,+ és megfosztanak titeket gyermekeitektől. Járvány és vér borít el titeket, és kardot hozok ellenetek+. Én, Jehova szóltam.«”

6 Jehova ismét szólt hozzám: 2 „Embernek fia! Fordítsd arcodat Izrael hegyei felé, és prófétálj ellenük. 3 Ezt mondd: »Ó, Izrael hegyei! Halljátok meg a legfőbb Úr, Jehova szavát: Így szól a legfőbb Úr, Jehova a hegyekhez, a dombokhoz, a folyókhoz és a völgyekhez: ’Nézzétek! Kardot hozok rátok, és megsemmisítem magaslataitokat. 4 Oltáraitokat lerombolják, füstölőszertartóitokat széttörik,+ és odavetem halálra sebzettjeiteket a ti undorító bálványaitok* elé.+ 5 Izrael népének tetemeit undorító bálványaik elé vetem, és oltáraitok köré szórom csontjaitokat.+ 6 Minden lakóhelyeteken romba dőlnek a városok,+ és a magaslatok le lesznek rombolva, és romokban hevernek majd.+ Oltáraitok is le lesznek rombolva, és széttörik őket, undorító bálványaitok megsemmisülnek, füstölőszertartóitokat kivágják, és kezetek művét elpusztítják. 7 Elhullanak köztetek a halálra sebzettek,+ és megtudjátok, hogy én vagyok Jehova.+

8 De hagyom, hogy legyenek közületek olyanok, akik megmenekülnek a nemzetek kardjától, amikor szétszórattok az országokba.+ 9 Akik megmenekülnek, azoknak eszükbe jutok majd a nemzetek között, ahova fogságba viszik őket.+ Rájönnek, hogy összetörtem hűtlen* szívük miatt, amely elfordult tőlem,+ és szemeik miatt, amelyek undorító bálványaik után sóvárognak*.+ Szégyellni fogják mindazokat a gonosz és utálatos dolgokat, amiket tettek, és undorodni fognak tőlük.+ 10 Megtudják, hogy én vagyok Jehova, és hogy nem csupán fenyegetőztem azzal, hogy elhozom rájuk ezt a veszedelmet.+’«

11 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Csapd össze a kezed, dobbants a lábaddal, és keseregj Izrael népének minden gonosz és utálatos tette miatt, mert kard, éhínség és járványos betegség által fognak elhullani.+ 12 A távollevő a járvány miatt fog meghalni, a közellevő a kard által esik el, aki pedig megmenekül ezektől, és életben marad, az az éhínség miatt hal meg; és teljesen kitöltöm rajtuk dühömet+. 13 És megtudjátok, hogy én vagyok Jehova,+ amikor megöltjeik ott hevernek undorító bálványaik között, az oltáraik körül,+ minden magas dombon és minden hegytetőn, minden dús lombú fa alatt és a nagy fák ágai alatt, ahol jó illatú áldozatokat* ajánlottak fel, hogy kiengeszteljék undorító bálványaikat.+ 14 Kinyújtom kezemet ellenük, és elhagyatottá teszem a földet. Lakóhelyeik elhagyatottabbak lesznek, mint a Dibla melletti puszta. És megtudják, hogy én vagyok Jehova.«”

7 Jehova újból szólt hozzám: 2 „Ami téged illet, embernek fia, így szól a legfőbb Úr, Jehova Izrael földjéhez: »Itt a vég! Eljött a vég az ország négy sarkára. 3 Most elért téged a vég! Kitöltöm rajtad haragomat, megítéllek tetteid szerint, és felelősségre vonlak minden utálatos cselekedetedért. 4 Nem szán meg a szemem, és könyörületet sem fogok érezni,+ hanem megfizetek neked a tetteid szerint, és el kell szenvedned utálatos cselekedeteid következményeit.+ És megtudjátok, hogy én vagyok Jehova.+«

5 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Veszedelem, páratlan veszedelem jön!+ 6 Jön a vég! Eljön a vég, rád tör* hirtelen. Nézd, jön már! 7 Te vagy most soron,* te, aki az országban laksz! Eljön az idő, közel a nap.+ Zűrzavar van, nem pedig örömkiáltás a hegyeken.

8 Most mindjárt kiontom rád dühömet,+ és teljesen kitöltöm rajtad haragomat,+ megítéllek tetteid szerint, és felelősségre vonlak minden utálatos cselekedetedért. 9 Nem szánakozik majd a szemem, és könyörületet sem fogok érezni.+ Megfizetek neked a tetteid szerint, és el kell szenvedned utálatos cselekedeteid következményeit. És megtudjátok, hogy én, Jehova sújtalak csapással titeket.+

10 Itt a nap! Nézd, jön már!+ Te vagy soron,* kivirágzott a vessző, és kisarjadt az elbizakodottság. 11 A gonoszság vesszejévé nőtt az erőszak.+ Sem ők, sem vagyonuk, sem sokaságuk, sem kiválóságuk nem marad meg. 12 Eljön az idő, elérkezik a nap. Ne örüljön a vevő, ne keseregjen az eladó, mert Isten haragszik egész sokaságukra.*+ 13 Mert az eladó – még ha életben marad is – nem tér vissza ahhoz, amit eladott, mert a látomás az egész sokaság ellen szól. Senki sem tér vissza, és a vétke miatt* senki sem marad életben.

14 Megfújták a trombitát,+ mindenki készen áll, de senki sem megy a harcba, mert haragszom az egész sokaságra.+ 15 Kívül kard,+ belül járvány és éhínség. Aki a mezőn van, kard által hal meg, akik a városban vannak, azokat éhínség és járvány emészti meg.+ 16 Túlélőik, akiknek sikerül elmenekülniük, a hegyekbe mennek, és mint a völgyek galambjai, mindannyian keseregve búgnak a vétkük miatt.+ 17 Mindegyikük keze elernyed, mindegyikük térdéről víz csorog*.+ 18 Zsákruhát vettek fel,+ és reszketés fogta el* őket. Mindenki megszégyenül, és minden fej kopasz lesz*.+

19 Ezüstjüket az utcákra dobják, és irtózni fognak aranyuktól. Sem ezüstjük, sem aranyuk nem menti meg őket Jehova nagy haragjának napján.+ Nem elégszenek meg,* és nem töltik meg a hasukat, mert ez* a botlásukat okozza azzal, hogy vétekbe viszi őket. 20 Díszeik szépségével büszkélkedtek, és elkészítették azokból* utálatos képmásaikat meg undorító bálványaikat+. Ezért irtózattá teszem azt előttük. 21 Idegenek kezébe adom* prédául, és a föld gonoszainak zsákmányul, és meg fogják szentségteleníteni.

22 Elfordítom tőlük arcomat,+ azok pedig megszentségtelenítik rejtekemet*; rablók mennek be oda, és megszentségtelenítik.+

23 Készítsd a láncot*+, mert az ország tele van igazságtalan halálos ítélettel,+ és a város megtelt erőszakkal.+ 24 Elhozom a nemzetek legrosszabbját,+ és az elfoglalja házaikat+. Véget vetek az erősek büszkeségének, és szentélyeiket megszentségtelenítik+. 25 Amikor gyötrelem jön rájuk, keresik majd a békét, de nem lesz béke.+ 26 Baj bajt követ, az egyik hír a másikat éri, és látomást akarnak majd a prófétától,+ de a pap nem tanítja a törvényt, és a vének sem adnak tanácsot.+ 27 A király keseregni fog,+ a fejedelem is kétségbeesésbe* öltözik, és az ország népének keze rémülten reszket. Tetteik szerint bánok velük, és úgy ítélem meg őket, ahogy ők ítéltek. És megtudják, hogy én vagyok Jehova.+«”

8 A 6. évben, a 6. hónap 5. napján, amikor a házamban ültem, és Júda vénei előttem ültek, a legfőbb Úr, Jehova ereje működni kezdett rajtam*. 2 Miközben figyeltem, egy tűzhöz hasonló valamit láttam. A derekának tűnő résztől lefelé tűz volt,+ a derekától felfelé pedig úgy ragyogott, mint az arany-ezüst ötvözet izzó fénye.+ 3 Akkor kinyújtott valami kézformát, és megragadott engem az egyik hajfürtömnél fogva. Egy szellem magával vitt a föld és az ég közé, és Istentől jövő látomásokban elvitt Jeruzsálembe, az északra néző belső kapu+ bejáratához. Ott állt a féltékenység bálványa*, amely féltékenységre ingerel.+ 4 És ott volt Izrael Istenének dicsősége;+ olyan jelenség, mint amilyet a völgyben láttam.+

5 Ekkor így szólt hozzám: „Embernek fia, kérlek, emeld föl tekintetedet észak felé.” Én erre fölemeltem a tekintetemet észak felé, és az oltár kapujától északra ott volt a féltékenységnek e bálványa* a kapubejáróban. 6 Azután ezt mondta nekem: „Embernek fia, látod-e, milyen szörnyű utálatosságokat művel itt Izrael népe,+ ami miatt messzire eltávolodom szentélyemtől?+ De fogsz még ezeknél borzasztóbb utálatosságokat is látni.”

7 Majd elvitt az udvar bejáratához, ahol megláttam egy lyukat a falban. 8 Így szólt hozzám: „Embernek fia! Kérlek, törd át magadnak a falat.” Én erre áttörtem a falat, és egy bejáratot láttam ott. 9 Ezt mondta nekem: „Menj be, és nézd meg, milyen gonosz utálatosságokat művelnek itt.” 10 Bementem hát, és körülnéztem, és mindenféle csúszómászónak és förtelmes állatnak+ a képmását láttam ott, és Izrael népének összes undorító bálványát*;+ ezek körös-körül bele voltak vésve a falba. 11 Izrael népének vénei közül 70 férfi állt előttük, és Jaazánja, Sáfán+ fia is ott állt közöttük. Mindegyiknek füstölő volt a kezében, és a füstölőszer illatos füstfelhője szállt fölfelé.+ 12 Akkor így szólt hozzám: „Embernek fia! Látod-e, mit művelnek Izrael népének vénei a sötétben, mindegyikük a bálványokkal díszített belső szobáiban? Mert azt mondják: »Nem lát minket Jehova. Elhagyta Jehova az országot.«”+

13 Ezután így szólt hozzám: „Fogsz még ezeknél borzasztóbb utálatosságokat is látni, amiket művelnek.” 14 És elvitt engem Jehova háza északi kapujának bejáratához, és láttam, hogy asszonyok ülnek ott, és Tammúz istent siratják.

15 Ezt is mondta még nekem: „Láttad ezt, ó, embernek fia? Fogsz még ennél borzasztóbb utálatosságokat is látni.”+ 16 És elvitt engem Jehova házának belső udvarába+. Ott, Jehova templomának a bejáratánál, az előcsarnok és az oltár között, mintegy 25 férfi volt háttal Jehova templomának, és arcukkal keletre néztek; meghajoltak kelet felé, a nap előtt.+

17 Akkor így szólt hozzám: „Látod ezt, embernek fia? Hát Júda népének szemében olyan jelentéktelen dolog az, hogy ezeket az utálatosságokat cselekszik, erőszakkal töltik be az országot,+ és folyamatosan bosszantanak engem? Nézd, az orrom alá nyújtják az ágat*! 18 Ezért dühödt haraggal fogok cselekedni! Nem szánakozik majd a szemem, és könyörületet sem fogok érezni.+ Még ha hangosan kiáltanak is a fülembe, én nem hallgatom meg őket.+”

9 Majd hangosan így kiáltott a fülem hallatára: „Hívd össze azokat, akik büntetést mérnek a városra! Mindegyiknek legyen kezében a pusztító fegyvere!”

2 Ekkor láttam, amint hat férfi jön az északra néző felső kapu+ irányából, és mindegyiknek a kezében volt a zúzófegyvere. Volt velük egy lenvászonba öltözött férfi is, aki titkári tintatartót viselt a derekán. Beléptek, és odaálltak a rézoltár+ mellé.

3 Izrael Istenének dicsősége+ akkor fölemelkedett a kerubokról, amelyek fölött nyugodott, és a ház bejáratának a küszöbéhez vonult.+ Ezután szólította a lenvászonba öltözött férfit, aki titkári tintatartót viselt a derekán. 4 Jehova akkor így szólt hozzá: „Menj át a városon, Jeruzsálemen, és tégy jelet azoknak az embereknek a homlokára, akik sóhajtoznak és nyögnek+ mindazon utálatosságok miatt, amelyeket elkövetnek a városban.”+

5 A többieknek pedig ezt mondta a fülem hallatára: „Menjetek át a városon őutána, és öldököljetek! Ne szánakozzon a szemetek, és ne érezzetek könyörületet.+ 6 Öljétek meg az öreget, a fiatalt, a szüzet, a kisgyermeket és az asszonyokat egyaránt!+ De senkihez se közelítsetek, akin ott van a jel.+ A szentélyemnél kezdjétek.+” Elkezdték tehát azokkal a vénekkel, akik a ház előtt voltak.+ 7 Majd ezt mondta nekik: „Tegyétek tisztátalanná a házat, és töltsétek meg az udvarokat megöltekkel.+ Menjetek!” Erre ők elmentek, és leöldösték az embereket a városban.

8 Amíg ők öldököltek, egyedül én maradtam meg, arcra borultam, és felkiáltottam: „Ó, jaj, legfőbb Úr, Jehova! Hát Izrael egész maradékát elpusztítod, kiontva dühödet Jeruzsálemre?”+

9 Erre így szólt hozzám: „Izrael és Júda népének vétke igen-igen nagy.+ Megtelt az ország vérontással,+ és tele van a város törvénysértéssel+. Mert ezt mondják: »Elhagyta Jehova az országot, és nem lát Jehova.«+ 10 Ezért nem szánakozik majd a szemem, és nem leszek könyörületes.+ Megfizetek nekik a tetteik szerint.”

11 Majd láttam a lenvászonba öltözött férfit, aki tintatartót viselt a derekán, amint választ hoz, és ezt mondja: „Úgy cselekedtem, ahogy megparancsoltad nekem.”

10 Amint figyeltem, láttam, hogy a kerubok feje fölött levő mennyezet fölött valami zafírkőféle látszik, és az egy trónhoz hasonlított.+ 2 Majd Isten így szólt a lenvászonba öltözött férfihoz:+ „Menj be a forgó kerekek+ közé, a kerubok alá, és töltsd meg mindkét markodat izzó szénnel+ onnan a kerubok közül, és szórd a városra.”+ Erre az bement oda a szemem láttára.

3 A kerubok a ház* jobb oldalán álltak, amikor a férfi bement, és a felhő betöltötte a belső udvart. 4 És Jehova dicsősége+ fölemelkedett a kerubokról, és a ház bejáratának küszöbéhez vonult, a ház pedig lassanként megtelt a felhővel,+ és az udvart betöltötte Jehova dicsőségének fényessége. 5 És a kerubok szárnyainak hangja a külső udvarban is hallható volt. Olyan volt, mint a mindenható Istennek a hangja, amikor beszél.+

6 Majd Isten ezt parancsolta a lenvászonba öltözött férfinak: „Végy tüzet a forgó kerekek közül, onnan a kerubok közül.” Az bement, és megállt a kerék mellett. 7 Az egyik kerub erre kinyújtotta a kezét a kerubok között égő tűz felé.+ Kivett valamennyi izzó szenet, és a lenvászonba öltözött férfi+ két markába tette, az pedig fogta, és kiment. 8 A kerubok szárnyai alatt olyasmi volt, ami emberi kezekhez hasonlított.+

9 Miközben figyeltem, négy kereket láttam a kerubok mellett. Mindegyik kerub mellett volt egy kerék, és a kerekek úgy ragyogtak, mint a krizolitkő.+ 10 Mindegyik kerék ugyanúgy nézett ki. Olyanok voltak, mintha kerék lett volna a kerékben. 11 Amikor mozogtak, mind a négy irányba tudtak haladni, anélkül hogy elfordultak volna, mert amerre a kerub feje* nézett, arra mentek. Nem fordultak el menet közben. 12 Az egész testük, a hátuk, a kezük, a szárnyaik és a kerekek, mind a négyük kerekei tele voltak szemekkel körös-körül.+ 13 Hallottam, hogy a kerekekhez így kiált egy hang: „Forgó kerekek!”

14 Mindegyiknek* négy arca volt. Az első arc kerubarc, a második emberarc, a harmadik oroszlánarc, a negyedik pedig sasarc volt.+

15 És fölemelkedtek a kerubok – ugyanezeket az élő teremtményeket* láttam a Kébár+ folyónál –, 16 és amikor a kerubok mozogtak, mellettük haladtak a kerekek is. Amikor pedig a kerubok fölemelték a szárnyaikat, hogy magasan a föld felett legyenek, a kerekek nem fordultak el mellettük, és nem mozdultak el mellőlük.+ 17 Amikor ezek megálltak, azok is megálltak, és amikor ezek fölemelkedtek, azok is fölemelkedtek velük, mert az élő teremtményeken működő szellem* rajtuk is működött.

18 Jehova dicsősége+ aztán elvonult a ház bejáratának küszöbéről, és megállt a kerubok fölött.+ 19 A kerubok erre fölemelték a szárnyaikat, és fölemelkedtek a földről a szemem láttára. A kerekek akkor is mellettük voltak, amikor a kerubok elmentek. Megálltak Jehova háza keleti kapujának a bejáratánál, és Izrael Istenének dicsősége fölöttük volt.+

20 Ezek voltak azok az élő teremtmények,* amelyeket korábban Izrael Istene alatt láttam a Kébár+ folyónál, így fölismertem, hogy ezek kerubok. 21 Mind a négynek négy arca és négy szárnya volt, a szárnyaik alatt pedig olyasmi volt, ami emberi kezekhez hasonlított.+ 22 Az arcaik olyanok voltak, mint amilyeneket a Kébár folyónál láttam.+ Mindegyik kerub egyenesen haladt előre.+

11 Aztán egy szellem fölemelt engem, és elvitt Jehova házának keleti kapujához, amely keletre néz.+ A kapubejáróban 25 férfit láttam. Közöttük volt Jaazánja, Azzur fia, és Pelátia, Benája fia, a nép fejedelmei.+ 2 Akkor Isten így szólt hozzám: „Embernek fia! Ezek azok az emberek, akik gonoszságot forralnak, és rossz tanácsot adnak ebben a városban*. 3 Ezt mondják: »Hát nem annak van itt az ideje, hogy házakat építsünk?+ A város* az üst*+, mi pedig a hús.«

4 Ezért prófétálj ellenük! Prófétálj, embernek fia!”+

5 Jehova szelleme akkor leszállt rám,+ és Isten ezt mondta nekem: „Így szólj: »Ezt mondja Jehova: ’Helyesen beszéltetek, ó, Izrael népe, és tudom, min gondolkodtok*. 6 Sokak halálát okoztátok ebben a városban, és megtöltöttétek utcáit a halottakkal.+’«” 7 „Ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova: »A holttestek, melyeket a városban szerteszét hagytatok, azok a hús, a város pedig az üst.+ Ám titeket elvisznek majd onnan.«”

8 „»A kardtól féltetek,+ hát kardot hozok rátok – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – 9 Kiviszlek titeket onnan, idegenek kezébe adlak benneteket, és ítéletet hajtok végre rajtatok.+ 10 Kard által estek el.+ Megítéllek benneteket Izrael határán,+ és megtudjátok, hogy én vagyok Jehova.+ 11 Számotokra nem lesz üst a város, ti pedig nem lesztek benne hús. Megítéllek benneteket Izrael határán, 12 és megtudjátok, hogy én vagyok Jehova. Mert nem követtétek rendelkezéseimet, és nem hajtottátok végre ítéleteimet,+ hanem a körülöttetek levő nemzetek bírói döntései szerint cselekedtetek.+«”

13 Mihelyt prófétáltam, meghalt Pelátia, Benája fia. Akkor arcra borultam, és hangosan így kiáltottam: „Ó, jaj, legfőbb Úr, Jehova! Hát kiirtod Izrael maradékát?”+

14 Jehova ismét szólt hozzám: 15 „Embernek fia! Testvéreidnek, azoknak a testvéreidnek, akiknek kiváltási joguk van, és Izrael egész népének ezt mondták Jeruzsálem lakosai: »Maradjatok távol Jehovától. Az ország a miénk; mi kaptuk, hogy birtokoljuk.« 16 Ezért így szólj: »Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: ’Bár messzire vetettem őket a nemzetek közé, és szétszórtam őket az országokba,+ egy kis ideig mégis szentély leszek nekik azokban az országokban, ahová kerültek.’«+

17 Mondd el tehát: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Össze foglak gyűjteni titeket a népek közül, és egybegyűjtelek az országokból, ahová szét lettetek szórva, és nektek adom Izrael földjét.+ 18 Visszatérnek majd oda, eltávolítják belőle minden undokságát, és megszüntetik minden utálatos szokását.+ 19 Egységes szívet* adok nekik,+ és új szellemet helyezek beléjük.+ Eltávolítom a kőszívet testükből,+ és hússzívet* adok nekik,+ 20 hogy rendeleteim szerint járjanak, megtartsák bírói döntéseimet, és engedelmeskedjenek azoknak. Akkor a népem lesznek, én pedig Istenük leszek.’«

21 »’De akiknek a szívük eltökélt abban, hogy undokságaikat kövessék, és utálatos szokásaikat gyakorolják, azoknak megfizetek a tetteik szerint’ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.«”

22 Akkor a kerubok fölemelték szárnyaikat, a kerekek pedig szorosan mellettük voltak,+ és Izrael Istenének a dicsősége fölöttük volt.+ 23 Jehova dicsősége+ aztán fölemelkedett a városról, majd megállt a várostól keletre fekvő hegy fölött.+ 24 Akkor egy szellem – egy Isten szelleme általi látomásban – fölemelt engem, és elvitt a száműzöttekhez, Káldeába. A látomás pedig, amelyet láttam, elhagyott engem. 25 És beszélni kezdtem a száműzötteknek mindarról, amit Jehova mutatott nekem.

12 Jehova újra szólt hozzám: 2 „Embernek fia! Lázadó nép között laksz. Van szemük, hogy lássanak, de nem látnak, van fülük, hogy halljanak, de nem hallanak,+ mert lázadó nép ez.+ 3 Te pedig, embernek fia, készíts magadnak egy csomagot, mintha száműzetésbe mennél. Majd nappal, amikor látnak téged, menj el száműzetésbe. Menj el száműzetésbe az otthonodból egy másik helyre a szemük láttára. Talán észrevesznek, bár lázadó nép ez. 4 Hozd ki a csomagodat – melyet a száműzetésre készítettél össze – fényes nappal a szemük láttára. Te pedig este menj ki, amikor látnak téged, mint egy olyan valaki, akit száműzetésbe visznek.+

5 A szemük láttára fúrj egy lyukat a falba, és azon keresztül vidd ki a csomagodat.+ 6 Vedd a válladra azt, amikor látnak téged, és vidd ki a sötétben. Takard el arcodat, hogy ne lásd a földet, mert előjellé teszlek Izrael népe számára+.”

7 Én pedig a parancs szerint jártam el. Kivittem nappal a csomagomat, mint valami száműzetésre való csomagot, aztán este egy lyukat fúrtam a falba a kezemmel. És amikor sötét lett, kivittem a vállamon a szemük láttára.

8 Reggel aztán Jehova újra szólt hozzám: 9 „Embernek fia! A lázadó nép, Izrael népe nemde ezt kérdezte tőled: »Mit csinálsz?« 10 Mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’A Jeruzsálemben levő fejedelemről+ szól ez a kijelentés, és Izrael egész népéről, amely a városban van.’«

11 Így szólj: »Én vagyok az előjel számotokra.+ Amit én tettem, az fog velük is történni. Száműzetésbe, fogságba mennek.+ 12 A közöttük levő fejedelem a vállán viszi majd a csomagját, és kimegy a sötétben. Lyukat fúr a falba, és azon keresztül viszi ki a csomagját.+ Eltakarja az arcát, hogy ne lássa a földet.« 13 Én pedig kivetem rá hálómat, és foglyul esik vadászhálómban.+ Majd elviszem őt Babilonba, a káldeusok földjére, de nem fogja látni azt. Ott fog meghalni.+ 14 Mindazokat, akik körülötte vannak, a segítőit és a csapatait, szétszórom minden irányba,+ és kardot rántok, hogy üldözzem őket.+ 15 Megtudják, hogy én vagyok Jehova, amikor szétszélesztem őket a nemzetek közé, és szétszórom őket az országokba. 16 Néhány embert azonban megkímélek közülük a kardtól, az éhínségtől és a járványos betegségtől, hogy beszélhessenek minden utálatos szokásukról a nemzetek között, ahová mennek. És megtudják, hogy én vagyok Jehova.”

17 Jehova ismét szólt hozzám: 18 „Embernek fia! Remegve edd a kenyeredet, és nyugtalanul, aggodalommal idd a vizedet.+ 19 Így szólj az ország népéhez: »Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova Jeruzsálem lakosainak Izrael földjén: ’Aggodalommal fogják enni kenyerüket, és borzadva isszák vizüket, mert a földjük teljesen pusztává lesz+ minden lakójának erőszakossága miatt+. 20 A lakott városok romba dőlnek, az ország pedig pusztaság lesz;+ és megtudjátok, hogy én vagyok Jehova.+’«”

21 És Jehova újból szólt hozzám: 22 „Embernek fia! Mi ez a mondás köztetek Izraelben: »Csak múlnak a napok, és minden látomás semmivé lesz.«+ 23 Ezért mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Megszüntetem ezt a mondást, és nem mondogatják majd többé Izraelben.’« Még ezt is mondd meg nekik: »Közelednek a napok,+ amikor minden látomás valóra válik.« 24 Mert nem lesz többé semmiféle hamis látomás, sem hízelgő* jóslat Izrael népe körében.+ 25 »’Mert én, Jehova fogok beszélni. Bármit jelentek is ki, késedelem nélkül megvalósul.+ A ti napjaitokban+ szólok majd, ó, lázadó nép, és véghez is viszem azt’ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.«”

26 Jehova ismét szólt hozzám: 27 „Embernek fia! Izrael népe ezt mondja: »Még sok idő van hátra a látomásig, amelyet lát, és a távoli jövőről prófétál.«+ 28 Ezért mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’„Egyetlen kijelentésem sem késik el. Bármit mondok is ki, az megvalósul” – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.’«”

13 És Jehova ismét szólt hozzám: 2 „Embernek fia! Prófétálj Izrael prófétái ellen,+ és mondd meg azoknak, akik saját próféciákat találnak ki*:+ »Halljátok meg Jehova szavát! 3 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Jaj az ostoba prófétáknak, akik a saját elgondolásaikat* követik, noha semmilyen látomást sem láttak!+ 4 Ó, Izrael, olyanok lettek prófétáid, mint a rókák a romok közt! 5 Nem fogtok fölmenni a kőfalak repedéseihez, hogy helyreállítsátok azokat Izrael népe érdekében,+ és így Izrael megállhasson a harcban Jehova napján+.’ 6 ’Hamis látomásokat láttak, és hazugságot jövendöltek, akik azt mondogatják, hogy „ez Jehova kijelentése”, holott Jehova nem küldte őket; ők mégis várják a szavuk beteljesedését.+ 7 Hát nem hamis látomást láttatok, és hazugságot jövendöltetek, amikor azt mondtátok, hogy „ez Jehova kijelentése”, holott én semmit sem szóltam?’«

8 »Ezért ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: ’„Mivel hazugságot beszéltetek, és hamisak a látomásaitok, én ellenetek vagyok” – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.’+ 9 Fölemelem kezemet azok ellen a próféták ellen, akiknek a látomásai hamisak, és hazugságot jövendölnek.+ Nem maradnak meg népem között, akikben megbízom, nem íratnak be Izrael népének jegyzékébe, és nem térnek vissza Izrael földjére. És megtudjátok, hogy én vagyok a legfőbb Úr, Jehova.+ 10 Mindez azért, mert félrevezették népemet, ezt mondva: ’Béke van!’, holott nincs béke.+ Amikor vékony válaszfal épül, mésszel vakolják be.*«+

11 Mondd meg a mésszel vakolóknak, hogy a fal le fog omlani. Szakadni fog az eső, jégdarabok* fognak hullani, és hatalmas szélviharok döntik le+. 12 És amikor a fal leomlik, ezt kérdezik majd tőletek: »Hol a bevonat, amellyel vakoltatok?«+

13 Ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Hatalmas szélviharokat támasztok felindulásomban, szakadó esőt küldök haragomban, és jégdarabokat pusztító dühömben. 14 Lerombolom a falat, amelyet mésszel vakoltatok be. A földdel teszem egyenlővé, és feltárul az alapja. Amikor a város elesik, elpusztultok benne; és megtudjátok, hogy én vagyok Jehova.«

15 »Amikor szabadjára engedem dühömet a falon, és azokon, akik bevakolták mésszel, így szólok majd hozzátok: ’A fal és bevakolói nincsenek többé.+ 16 Izrael prófétái sincsenek többé, akik Jeruzsálemnek prófétálnak, és a békéjéről szóló látomásokat látnak, holott nincs béke+’« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.

17 Te pedig, embernek fia, fordítsd arcodat néped lányai ellen, akik saját próféciákat találnak ki, és prófétálj ellenük! 18 Ezt mondd: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Jaj azoknak az asszonyoknak, akik szalagokat varrnak össze minden karra,* és fátylat készítenek mindenféle termetű ember fejére, hogy emberekre* vadásszanak! Hát az én népemre* vadásztok, miközben a saját életeteket* próbáljátok megőrizni? 19 Meg fogtok-e szentségteleníteni népem előtt egy marék árpáért és egy falat kenyérért,+ megölve azokat*, akiknek nem kellene meghalniuk, és életben tartva azokat*, akiknek nem kellene élniük, mégpedig a hazugságaitokkal, amelyeket népem meghallgat?+’«

20 Ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Én ellene vagyok szalagjaitoknak, ó, asszonyok, amelyekkel elejtitek az embereket*, mintha madarak volnának. Leszakítom azokat karotokról, és elengedem azokat, akiket elejtetek, mint a madarakat. 21 Elszakítom fátylaitokat, és kiszabadítom népemet kezetekből, és nem lesznek többé vadászzsákmány nektek; és megtudjátok, hogy én vagyok Jehova.+ 22 Mert elcsüggesztettétek az igazságost a hazugságotokkal,+ holott én nem okoztam neki gyötrelmet*, és támogattátok a gonoszt,*+ nehogy felhagyjon gonoszságával, és életben maradjon.+ 23 Ezért nem fogtok többé hamis látomásokat látni, ti asszonyok, és nem jósolgattok többé.+ Kiszabadítom népemet kezetekből, és megtudjátok, hogy én vagyok Jehova.«”

14 Izrael vénei közül néhányan eljöttek hozzám, és leültek előttem.+ 2 Jehova akkor így szólt hozzám: 3 „Embernek fia! Ezek a férfiak elhatározták, hogy undorító bálványaikat* követik, és a nép botlását okozták, hogy azok bűnbe essenek. Ezek után engedjem, hogy megkérdezzenek?+ 4 Beszélj azért velük, és így szólj hozzájuk: »Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: ’Ha egy izraelita elhatározta, hogy undorító bálványait követi, és a nép botlását okozza, hogy azok bűnbe essenek, aztán bemegy egy prófétához, hogy megkérdezze őt, annak én, Jehova fogok választ adni, aszerint hogy milyen sok undorító bálványa volt. 5 Mert rémületet keltek Izrael népének szívében*, mivel mindnyájan elhagytak engem, és undorító bálványaikat követték.’«+

6 Ezért mondd meg Izrael népének: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Jöjjetek vissza, és forduljatok el undorító bálványaitoktól, fordítsatok hátat minden utálatos szokásotoknak.+ 7 Mert ha egy izraelita vagy egy Izraelben lakó bevándorló elhagy engem, és eltökélt szándéka, hogy undorító bálványait követi, és a nép botlását okozza, hogy azok bűnbe essenek, aztán bemegy egy prófétához, hogy megkérdezze őt,+ annak én, Jehova, személyesen fogok választ adni. 8 Az ellen az ember ellen fordulok, intő jellé és példává teszem őt, megölöm, és így eltávolítom népem közül;+ és megtudjátok, hogy én vagyok Jehova.’«

9 »Ha pedig rászedik a prófétát, és választ ad, akkor én, Jehova szedtem rá azt a prófétát.+ Kinyújtom ellene a kezemet, megölöm, és így eltávolítom őt népem, Izrael közül. 10 Viselniük kell vétkük következményeit. A kérdezőnek vétke éppen olyan lesz, mint a próféta vétke, 11 hogy Izrael népe többé ne távolodjon el tőlem, és többé ne szennyezze be magát egyetlen törvényszegésével sem. Népemmé lesznek, én pedig Istenükké leszek+« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

12 És Jehova ismét szólt hozzám: 13 „Embernek fia! Ha egy ország vétkezik ellenem, azáltal hogy hűtlenül cselekszik, akkor én kinyújtom ellene a kezemet, és megvonom tőle a táplálékot;*+ éhínséget bocsátok rá,+ és kiirtok belőle embert és állatot+.” 14 „»Még ha ez a három férfi – Noé+, Dániel+ és Jób+ – lenne is ott, csak saját magukat* tudnák megmenteni az igazságosságukkal«+ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

15 „»Vagy tegyük fel, hogy veszedelmes vadállatokat szabadítok az országra, melyek elnéptelenítik azt*, és pusztasággá teszik, ahol senki sem jár a vadállatok miatt.+ 16 Még ha ez a három férfi ott lenne is, sem fiaikat, sem lányaikat nem szabadítanák meg, csak saját magukat, az ország pedig elhagyatottá válna. Olyan biztos ez, mint hogy én élek!« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

17 „»Vagy tegyük fel, hogy kardot hozok arra az országra,+ és azt mondom: ’Kard menjen át az országon’, és kiirtok belőle embert és állatot+. 18 Még ha ez a három férfi ott lenne is, sem fiaikat, sem lányaikat nem szabadítanák meg, csak saját magukat. Olyan biztos ez, mint hogy én élek!« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

19 „»Vagy tegyük fel, hogy járványos betegséget küldök arra az országra,+ és kitöltöm rajta dühömet vérontással, hogy kiirtsak belőle embert és állatot. 20 Még ha Noé+, Dániel+ és Jób+ lenne is ott, sem fiaikat, sem lányaikat nem szabadítanák meg az igazságosságukkal, csak saját magukat*.+ Olyan biztos ez, mint hogy én élek!« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

21 „Mert így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Így lesz majd, amikor négy büntetést mérek* Jeruzsálemre+ – a kardot, az éhínséget, a veszedelmes vadállatot és a járványos betegséget+ –, hogy kiirtsak belőle embert és állatot.+ 22 De néhányan, akik életben maradnak közülük,+ megmenekülnek, és kivezetik őket a városból, fiakat és lányokat is. Ezek eljönnek hozzátok, és amikor látni fogjátok helytelen viselkedésüket és tetteiket, megvigasztalódtok a veszedelem felől, amelyet elhoztam Jeruzsálemre, mindazok felől, amiket elhoztam rá.«”

23 „»Majd megvigasztalódtok, amikor látjátok helytelen viselkedésüket és tetteiket; és megtudjátok, hogy nem ok nélkül tettem mindazt, amit tennem kellett ellene«+ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

15 Jehova újra szólt hozzám: 2 „Embernek fia! Miben különbözik a szőlőtő fája az erdő bármelyik fájától vagy ágától? 3 Alkalmas-e arra a belőle készült bot, hogy munkát végezzenek vele? Vagy készítenek-e belőle szeget, hogy eszközöket akasszanak rá? 4 Inkább a tűzre vetik mint tüzelőt. Mindkét végét megemészti a tűz, és a közepe is megperzselődik. Jó-e bármiféle munkára? 5 Még amikor ép volt, akkor sem volt jó semmire. Mennyivel kevésbé hasznos azután, hogy a tűz már megemésztette, és megperzselődött!”

6 „Ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Ahogy a szőlőtő fáját az erdő fái közül a tűzre adtam tüzelőnek, ugyanúgy fogok bánni Jeruzsálem lakosaival is.+ 7 Ellenük fordulok. Tűzből szabadultak ki, de tűz emészti majd meg őket. És megtudjátok, hogy én vagyok Jehova, amikor ellenük fordulok.+«”

8 „»Elhagyatottá teszem az országot,+ mert hűtlenné váltak+« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

16 Jehova ismét szólt hozzám: 2 „Embernek fia! Add tudtára Jeruzsálemnek az ő utálatos szokásait.+ 3 Ezt mondjad: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova Jeruzsálemhez: ’A kánaániták földjéről származol, és ott születtél. Apád amorita+, anyád meg hettita+ volt. 4 Ami a születésedet illeti, nem vágták el köldökzsinórodat születésed napján, és nem mosdattak meg vízben, hogy tiszta légy. Nem dörzsöltek be sóval, és be sem pólyáltak. 5 Senki sem szánt meg eléggé ahhoz, hogy megtett volna egyet is ezek közül. Senki sem könyörült rajtad. Ehelyett kivetettek a nyílt mezőre, mert utáltak* azon a napon, amikor megszülettél.

6 Amikor elmentem melletted, láttam, amint saját véredben rugdalózol, és így szóltam hozzád, amint ott feküdtél véredben: „Maradj életben!” Igen, így szóltam hozzád, amint ott feküdtél véredben: „Maradj életben!” 7 Rendkívüli mértékben megsokasítottalak, mint a mező növényzetét. Megnőttél és fejlődtél, és a legkiválóbb díszeket viselted. Kebleid szépen kifejlődtek, és hajad megnőtt, de még meztelen és ruhátlan voltál.’«

8 »Amikor elmentem melletted, és megláttalak, észrevettem, hogy elég idős vagy ahhoz, hogy kifejezd szerelmedet. Ezért hát rád terítettem ruhámat*,+ és betakartam meztelen testedet. Megesküdtem neked, szövetségre léptem veled – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése –, és az enyém lettél. 9 Megmostalak vízzel, leöblítettem rólad véredet, és bekentelek olajjal+. 10 Majd hímzett ruhába öltöztettelek, finom bőrből* készült sarut adtam rád, finom lenvászonnal takartalak be, és drága ruhába öltöztettelek. 11 Ékszerekkel díszítettelek, karpereceket tettem a kezedre, és láncot a nyakadba. 12 Karikát tettem az orrodba, fülbevalókat a füledbe, és szépséges koronát a fejedre. 13 Arannyal, ezüsttel ékesítetted magadat, öltözéked finom lenvászon, drága anyag és hímzett ruha volt. Finomlisztet, mézet és olajat ettél, gyönyörű lettél,+ és alkalmas lettél arra, hogy királyné legyél*.«”

14 „»Kezdtél hírnevet* szerezni magadnak a nemzetek között+ szépségeddel, mert az tökéletes volt a pompám miatt, amellyel felruháztalak«+ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

15 „»Ámde szépségedbe vetetted bizalmadat,+ prostituált lettél hírneved miatt+. Bárkivel szívesen szajhálkodtál, aki arra járt;+ övé is lett szépséged. 16 Fogtad néhány tarka ruhádat, és azokkal díszítetted magaslataidat, ahol szajhálkodtál+ – nem lenne szabad ilyesminek megesnie, és sosem lenne szabad effélének megtörténnie. 17 Fogtad szép arany és ezüst ékszereidet* is, amelyeket neked adtam, és férfiképmásokat készítettél magadnak, és azokkal szajhálkodtál+. 18 Fogtad hímzett ruháidat, betakartad őket*, és felajánlottad nekik olajamat meg füstölőszeremet+. 19 Az ennivalót, amelyet neked adtam – a finomlisztet, az olajat és a mézet, amelyet enni adtam neked –, szintén felajánlottad nekik kellemes* illatul+. Pontosan ez történt« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

20 „»Fogtad fiaidat és lányaidat, akiket nekem szültél,+ és feláldoztad őket a bálványoknak.+ Hát nem mentél már elég messzire azzal, hogy szajhálkodtál?! 21 Fiaimat levágtad, és elégetted őket áldozatul nekik.+ 22 Miközben utálatos szokásaidat gyakoroltad és szajhálkodtál, elfeledkeztél fiatalkorodról, amikor is meztelen és ruhátlan voltál, és saját véredben rugdalóztál. 23 Mivel mindezeket a gonoszságokat művelted, jaj, jaj neked!+« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. 24 »Halmot építettél magadnak, és magaslatot készítettél magadnak minden köztéren. 25 Minden utcában szembetűnő helyen építetted fel magaslataidat, és utálatossá tetted szépségedet azzal, hogy minden arra járónak felajánlottad magad*,+ és egyre csak szajhálkodtál.+ 26 Szajhálkodtál Egyiptom fiaival,+ kéjsóvár* szomszédaiddal, és felbosszantottál engem azzal, hogy rengeteget szajhálkodtál. 27 Most azért kinyújtom a kezem ellened, kevesebb ételt adok neked,+ és engedem, hogy a téged gyűlölő asszonyok, a filiszteusok lányai azt tegyenek veled, amit akarnak*,+ ők, akik elhűltek szemérmetlen viselkedésed miatt.+

28 Mivel nem teltél be, ezért Asszíria fiaival is szajhálkodtál,+ de még akkor sem teltél be, miután szajhálkodtál velük. 29 Így aztán kiterjesztetted szajhálkodásodat a kereskedők földjére* is, valamint a káldeusokkal is szajhálkodtál,+ de még akkor sem teltél be. 30 Mennyire beteg* volt a szíved* – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése –, amikor mindezeket elkövetted, és úgy viselkedtél, mint egy gátlástalan prostituált!+ 31 De amikor minden utcában szembetűnő helyen építetted fel halmodat, és minden köztéren elkészítetted magaslatodat, nem olyan voltál, mint egy prostituált, mert nem fogadtál el fizetséget. 32 Házasságtörő feleség vagy, aki a férje helyett idegeneket fogad!+ 33 Minden prostituáltnak ajándékot szoktak adni,+ te azonban magad adtál ajándékokat minden szenvedélyes szeretődnek,+ te magad vesztegetted meg őket, hogy mindenhonnan eljöjjenek hozzád, és szajhálkodhass velük.+ 34 Te különbözöl más szajhálkodó asszonyoktól. Senki sem szajhálkodik úgy, mint te! Te fizetsz másoknak, nem pedig ők neked. Ebben különbözöl tőlük.«

35 Ezért halld meg Jehova szavát, te prostituált+! 36 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Mivel felszínre jött mértéktelen bujaságod, és feltárult meztelenséged, miközben szeretőiddel és minden utálatos, undorító bálványoddal*+ szajhálkodtál, amelyeknek még fiaid vérét is feláldoztad,+ 37 ezért összegyűjtöm minden szeretődet, akiknek örömet szereztél, és mindenkit, akit szerettél, mindazokkal együtt, akiket gyűlöltél. Összegyűjtöm őket ellened mindenhonnan, feltárom előttük meztelenséged, és teljesen meztelenül fognak látni.+

38 Megbüntetlek téged a házasságtörő nőknek+ és a vérontó+ asszonyoknak járó ítélettel, és dühömben meg féltékenységemben kiontom véredet.+ 39 Kezükbe adlak, ők pedig lerombolják halmaidat, és lerontják magaslataidat.+ Lehúzzák rólad ruháidat,+ elveszik szépséges ékszereidet*,+ és otthagynak meztelenül és ruhátlanul. 40 Egy sokaságot hoznak ellened,+ megköveznek,+ és levágnak kardjaikkal.+ 41 Házaidat felégetik,+ és ítéletet hajtanak végre rajtad sok asszony szeme láttára. Véget vetek szajhaságodnak,+ és fizetséget sem fogsz adni többé. 42 Lecsillapodik dühöm,+ és már nem fogok haragudni rád.+ Megnyugszom, és nem bosszankodom többé.«

43 »Mivel elfeledkeztél fiatalkorodról,+ és ingereltél engem mindezekkel, ezért megfizetek neked a tetteid szerint – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése –, és nem fogod folytatni gátlástalan viselkedésedet, sem utálatos szokásaidat.

44 Aki mondásokkal él, az mind így beszél majd rólad: ’Amilyen az anya, olyan a lánya!’+ 45 Anyád lánya vagy, aki megvetette férjét és gyermekeit. Lánytestvéreid testvére vagy, akik megvetették férjüket és gyermekeiket. Anyátok hettita volt, apátok meg amorita.+«”

46 „»Nővéred Szamária,+ aki tőled északra* lakik a lányaival*,+ húgod pedig Szodoma+, aki tőled délre* lakik a lányaival.+ 47 Nem elég, hogy úgy viselkedtél, mint ők, és utálatos szokásaikat követted, de rövid időn belül még náluk is romlottabban cselekedtél.+ 48 Szodoma húgod és a lányai nem tették azt, amit te és a lányaid – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – Olyan biztos ez, mint hogy én élek! 49 Ez volt Szodoma húgod vétke: ő és a lányai+ büszkék voltak,+ bőven volt élelmük,+ és gondtalan nyugalomban éltek,+ mégsem támogatták az elnyomottat és a szegényt+. 50 Gőgösek maradtak,+ és továbbra is utálatos szokásokat gyakoroltak a szemem láttára,+ így hát szükségesnek láttam, hogy eltávolítsam őket.+

51 Szamária+ még feleannyi bűnt sem követett el, mint te. Te még náluk is több utálatos szokást gyakoroltál, úgyhogy lánytestvéreid végül igazságosnak tűntek minden utálatos szokásod miatt.+ 52 Most azért el kell viselned megaláztatásodat, mert igazoltad lánytestvéreid viselkedését*. Igazságosabbak ők nálad a bűnöd miatt, mivel utálatosabban cselekedtél, mint ők. Ezért hát szégyenkezz, és viseld el a megaláztatást, hiszen igazságosnak bizonyítod a lánytestvéreidet.«

53 »És egybe fogom gyűjteni foglyaikat, Szodomának meg lányainak a foglyait, és Szamáriának meg lányainak a foglyait. A te foglyaidat is összegyűjtöm velük együtt,+ 54 hogy viseld a megaláztatásodat. Megalázottnak fogod érezni magadat a tetteid miatt, melyekkel megvigasztaltad őket. 55 Lánytestvéreid, Szodoma és lányai, illetve Szamária és lányai majd visszatérnek régi állapotukba, és te meg lányaid is visszatértek régi állapototokba.+ 56 Szodoma húgod nem volt méltó arra, hogy említést tegyél róla büszkeséged napján, 57 mielőtt lelepleződött a saját gonoszságod+. Szíria lányai és a szomszédaik most gyaláznak téged, és a filiszteusok+ lányai, akik körülötted vannak, lenézően bánnak veled. 58 Szemérmetlen viselkedésed és utálatos szokásaid következményeit viselned kell« – ez Jehova kijelentése.”

59 „Mert így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Én is úgy fogok cselekedni veled, mint ahogy te cselekedtél,+ mert semmibe vetted az esküt, megszegve szövetségemet.+ 60 Én viszont nem feledkezem meg a szövetségről, amelyet fiatalkorodban kötöttem veled, és hosszú időkre szóló szövetséget kötök veled.+ 61 Eszedbe jut majd viselkedésed, és megalázottnak fogod érezni magad,+ amikor magadhoz fogadod lánytestvéreidet, a nővéreidet csakúgy, mint a húgaidat. Én pedig lányaidul adom őket, de nem a veled kötött szövetség miatt.«

62 »Megkötöm veled szövetségemet, és megtudod, hogy én vagyok Jehova. 63 Emlékezni fogsz tetteidre, és túlságosan szégyelled majd magad ahhoz, hogy kinyisd a szádat megaláztatásod miatt,+ amikor megbocsátok* neked mindazok ellenére, amiket tettél+« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

17 Jehova ismét szólt hozzám: 2 „Embernek fia! Mondj egy rejtvényt, egy példázatot Izrael népéről.+ 3 Ezt mondjad: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’A nagy sas,+ a nagy szárnyú, hosszú szárnytollú, sűrű és sokszínű tollazatú, eljött a Libanonra+, és elvitte a cédrusfa legtetejét.+ 4 Letépte legfelső hajtását, elvitte a kereskedők földjére*, és letette az egyik városukban.+ 5 Aztán vett az ország magvából,+ és termékeny földbe vetette, mint ahogy egy fűzfát bő vizek mellé ültetnek. 6 Sarjadni kezdett, és alacsony növésű, terebélyes szőlőtő lett belőle,+ amelynek a levélzete befelé nézett, és a gyökerei is kifejlődtek alatta. Szőlőtő lett, hajtásokat eresztett, és vesszőket növesztett.+

7 Volt egy másik nagy sas+ is nagy szárnyakkal és hatalmas szárnytollakkal.+ Bár a szőlőtőt a kerti ágyásokba ültették, de azoktól távol, a sas felé nyújtotta szomjasan a gyökereit, és kiterjesztette felé a levélzetét, hogy az öntözze.+ 8 Jó földbe, bő vizek mellé volt már ültetve, hogy vesszőket hajtson, gyümölcsöt hozzon, és fenséges szőlőtő legyen belőle.+’«

9 Így szólj: »Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: ’Vajon a javára válik ez? Nemde valaki kitépi a gyökereit,+ rothadttá teszi a gyümölcsét, és hajtásai elszáradnak?+ Annyira elszárad, hogy nem kell hozzá erős kar, sem sok ember, hogy gyökerestül kitépjék. 10 Noha átültetik, vajon a javára válik ez? Nemde teljesen elszárad, amikor megfújja a keleti szél? El fog száradni kerti ágyásában, ahol kihajtott.’«”

11 És Jehova újra szólt hozzám: 12 „Mondd meg, kérlek, a lázadó népnek: »Hát nem értitek, mit jelentenek ezek?« Így szólj: »Babilon királya eljött Jeruzsálembe, fogta annak királyát meg fejedelmeit, és magával vitte őket Babilonba.+ 13 Továbbá vett valakit a királyi utódok* közül,+ szövetséget kötött vele, és esküre kötelezte.+ Majd elvitte az ország kiemelkedő embereit,+ 14 hogy a királyság meggyengüljön, ne tudjon fölemelkedni, és csak úgy tudjon fennmaradni, ha megtartja a szövetséget.+ 15 Ám a király végül fellázadt ellene,+ mivel elküldte követeit Egyiptomba, hogy lovakat+ és nagy létszámú sereget szerezzen+. Vajon sikerrel fog járni? Vajon aki ezt teszi, elkerüli a büntetést? Megmenekülhet-e, aki szövetséget szegett?+«

16 »’Babilonban fog meghalni, ahol az a király* él, aki királlyá tette őt*, ám ő megvetette a neki tett esküjét, és megszegte a vele kötött szövetségét.+ Olyan biztos ez, mint hogy én élek! – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – 17 A fáraó nagy hadereje és sok csapata sem tud majd segíteni neki a háborúban,+ amikor a babiloni katonák ostromsáncot emelnek, és ostromfalat építenek, hogy sokakat* elpusztítsanak. 18 Esküt vetett meg, és szövetséget szegett. Noha ígéretet tett*, mégis elkövette mindezt. Nem fog megmenekülni.’«

19 »Ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Mivel eskümet megvetette, és szövetségemet megszegte, megfizetek neki.+ Olyan biztos ez, mint hogy én élek! 20 Kivetem rá hálómat, és foglyul esik vadászhálómban.+ Elviszem őt Babilonba, és ott ítélkezni fogok felette, mivel hűtlen volt hozzám.+ 21 A csapataiból mindazok, akik megmenekülnek, kard által fognak elhullani, és akik életben maradnak, minden irányba* szétszóródnak.+ Akkor majd megtudjátok, hogy én, Jehova szóltam.+’«

22 »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Veszek majd egy hajtást a fenséges cédrusfa tetejéből,+ és elültetem. Gallyai csúcsáról letörök egy gyönge hajtást,+ és elültetem egy magas és fenséges hegyen+. 23 Izrael egyik magas hegyén ültetem el. Ágakat fog hajtani, gyümölcsöt hoz, és fenséges cédrus lesz belőle. Alatta lakik majd mindenféle madár, és lombja árnyékában fognak letelepedni. 24 És a mező minden fája megtudja majd, hogy én, Jehova aláztam meg a magas fát, és magasztaltam föl az alacsony fát.+ Én szárítottam ki a zöldellő fát, és borítottam virágba a száraz fát.+ Én, Jehova szóltam, és meg is cselekedtem.’«”

18 És Jehova újból szólt hozzám: 2 „Mit jelent az a mondás, melyet Izrael földjén mondogattok: »Az apák ették a savanyú szőlőt, de az a fiakban hagyott savanyú szájízt*.«+

3 »Nem fogjátok többé ezt a mondást mondogatni Izraelben. Olyan biztos ez, mint hogy én élek! – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – 4 Minden lélek* az enyém. Ahogy az apa lelke, úgy a fiú lelke is az enyém. Amely lélek* vétkezik, az hal meg.

5 Tegyük fel, hogy egy ember igazságos, és azt teszi, ami jogos és igazságos. 6 Nem eszik bálványoknak szánt áldozatot a hegyeken;+ nem tiszteli Izrael népének undorító bálványait*; nem követ el házasságtörést* embertársának feleségével,+ és nem létesít szexuális kapcsolatot nővel annak havivérzése idején;+ 7 senkivel sem bánik rosszul,+ hanem visszaadja az adóstól kapott zálogot;+ nem rabol ki senkit,+ hanem megosztja a saját élelmét az éhezővel,+ és ruhát terít arra, aki meztelen;+ 8 nem számít fel kamatot, és nem szed uzsorát,+ hanem óvakodik attól, hogy igazságtalanul cselekedjen;+ igazságosan ítél ember és ember közt;+ 9 mindig a rendeleteim szerint jár el, és megtartja bírói döntéseimet, hogy hűséges legyen. Az ilyen ember igazságos, és biztosan élni fog+« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.

10 »De tegyük fel, hogy ennek az embernek olyan fia születik, akiből rabló+ és gyilkos*+ lesz, vagy aki valami ezekhez hasonlót cselekszik 11 (holott az apja semmit sem tett ezek közül): bálványoknak szánt áldozatokból eszik a hegyeken, házasságtörést követ el embertársának feleségével, 12 rosszul bánik a szűkölködővel és a szegénnyel,+ rabol, a zálogot nem adja vissza, tiszteli az undorító bálványokat,+ utálatos szokásokat gyakorol,+ 13 uzsorát szed, és kamatot számít fel+ – akkor a fiú nem fog élni. Mivel mindezeket az utálatos dolgokat cselekedte, biztosan meghal. A haláláért ő maga lesz a felelős.*

14 De tegyük fel, hogy egy férfinak olyan fia születik, aki látja apja minden bűnét, amit az elkövet, és noha látja, ő nem tesz olyanokat. 15 Nem eszik bálványoknak szánt áldozatot a hegyeken; nem tiszteli Izrael népének undorító bálványait; nem követ el házasságtörést embertársának feleségével; 16 senkivel sem bánik rosszul; nem teszi rá a kezét az adóstól kapott zálogra; nem rabol el semmit; megosztja a saját élelmét az éhezővel, és ruhát terít arra, aki meztelen; 17 óvakodik attól, hogy elnyomja a szegényt; nem szed uzsorát, és nem számít fel kamatot; bírói döntéseimet végrehajtja, és rendeleteim szerint jár el. Az ilyen ember nem hal meg az apja vétke miatt. Biztosan élni fog. 18 De mivel az apja csalt, megrabolta a testvérét, és azt tette népe között, ami helytelen, ezért meg fog halni a vétke miatt.

19 Ti viszont ezt kérdezitek: ’Miért nem felel a fiú az apja vétkéért?’ Mivel a fiú azt tette, ami jogos és igazságos, megtartotta minden rendeletemet, és azok szerint cselekedett, biztosan élni fog.+ 20 Amely lélek* vétkezik, az hal meg.+ A fiú nem fog felelni az apja vétkéért, és az apa sem fog felelni a fia vétkéért. Az igazságost a saját igazságossága szerint ítélik meg, a gonoszt pedig a saját gonoszsága szerint.+

21 Ha viszont a gonosz felhagy minden bűnével, megtartja a rendeleteimet, és azt teszi, ami jogos és igazságos, biztosan élni fog. Nem hal meg.+ 22 Egyetlen törvényszegését sem rovom fel neki*.+ Mivel azt teszi, ami igazságos, élni fog.+«

23 »Hát örömet találok-e a gonosznak halálában?+ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – Nemde inkább azt szeretném, hogy megtérjen és éljen?+«

24 »Ám ha az igazságos személy nem marad igazságos, hanem a rosszat* teszi, vagyis mindazokat az utálatos dolgokat, amiket a gonoszok tesznek, vajon élni fog? Többé emléke sem marad egyetlen igazságos cselekedetének sem.+ A hűtlensége és a bűne miatt meg fog halni.+

25 Ti azonban ezt mondjátok: ’Jehova igazságtalanul cselekszik.’+ Halld meg, kérlek, ó, Izrael népe! Vajon én cselekszem igazságtalanul?+ Nemde inkább ti?+

26 Ha az igazságos személy nem marad igazságos, hanem a rosszat teszi, és meghal miatta, a saját helytelensége miatt hal meg.

27 És ha a gonosz felhagy a gonosztetteivel, és azt kezdi tenni, ami jogos és igazságos, megmenti az életét*.+ 28 Ha felismeri, hogy amiket tesz, azok rosszak, és felhagy velük, biztosan élni fog. Nem hal meg.

29 Izrael népe azonban ezt mondja: ’Jehova igazságtalanul cselekszik.’ Hát tényleg én cselekszem igazságtalanul, ó, Izrael népe?+ Nemde inkább ti?«

30 »Ezért mindegyikőtöket a saját tettei szerint ítélem meg,+ ó, Izrael népe! – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – Hagyjatok fel, igen, teljesen hagyjatok fel minden törvényszegésetekkel, nehogy a botlásotokat okozzák, és bűnbe vigyenek titeket! 31 Szabaduljatok meg minden törvényszegésetektől,+ és változtassatok a szíveteken meg a gondolkodásotokon,*+ hisz miért halnátok meg,+ ó, Izrael népe?«

32 »Nem lelem örömömet senkinek a halálában sem+ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – Térjetek hát meg, és éljetek!+«”

19 „Énekelj gyászdalt* Izrael fejedelmeiről, 2 és ezt mondd:

»Mi volt anyád? Nőstény oroszlán az oroszlánok között.

Erős, fiatal oroszlánok* között heverészett, és fölnevelte kölykeit.

 3 Fölnevelte egyik kölykét, és az erős fiatal oroszlán lett.+

 5 Az anyaállat várt, de végül látta, hogy nincs remény a visszatérésére.

Így hát fogta egy másik kölykét, és kiküldte őt mint erős fiatal oroszlánt.

 6 Az is oroszlánok között járt-kelt, és erős fiatal oroszlán lett belőle.

Megtanulta, hogyan tépje szét a zsákmányt, és még embereket is felfalt.+

 9 Horgokkal ketrecbe vetették, és elvitték Babilon királyához.

Ott bezárták őt, hogy ne hallatsszon többé a hangja Izrael hegyein.

10 Anyád olyan volt, mint egy szőlőtő+ a véredben*, amelyet a vizek mellé ültettek.

Gyümölcsöt termett, és tele lett hajtásokkal a bőséges víztől.

11 Erős hajtásokat* növesztett, uralkodói jogarnak valókat.

Erős hajtásait leszakították, elszáradtak,+ és tűz martaléka lettek+.

Gyászdal ez, és gyászdal is lesz.«”

20 A 7. évben, az 5. hónap 10. napján Izrael vénei közül néhányan eljöttek, és leültek előttem, hogy megkérdezzék Jehovát. 2 Jehova akkor így szólt hozzám: 3 „Embernek fia! Beszélj Izrael véneivel, és mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Azért jöttök, hogy megkérdezzetek? „Nem fogok válaszolni nektek.+ Olyan biztos ez, mint hogy én élek!” – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.’«

4 Készen állsz arra, hogy ítélkezz* felettük? Készen állsz arra, hogy ítélkezz felettük, embernek fia? Tudasd velük, hogy ősapáik milyen utálatosságokat cselekedtek.+ 5 Mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Azon a napon, amelyen kiválasztottam Izraelt,+ megesküdtem* Jákob utódainak*, és megismertettem magamat velük Egyiptom földjén.+ Igen, megesküdtem nekik, és ezt mondtam: „Én vagyok Jehova, a ti Istenetek.” 6 Azon a napon megesküdtem nekik, hogy kivezetem őket Egyiptom földjéről egy olyan földre, amelyet kiválasztottam* nekik, egy tejjel és mézzel folyó földre.+ Minden ország közül az volt a legszebb.* 7 Akkor így szóltam hozzájuk: „Mindegyikőtök vesse el az utálatosságokat, melyek a szeme előtt vannak. Ne szennyezzétek be magatokat Egyiptom undorító bálványaival*.+ Én vagyok Jehova, a ti Istenetek.”+

8 De ők fellázadtak ellenem, és nem akartak rám hallgatni. Nem vetették el az utálatosságokat, melyek a szemük előtt voltak, és nem hagyták el Egyiptom undorító bálványait.+ Így hát azt ígértem, hogy kiontom rájuk dühömet, kitöltöm rajtuk haragomat Egyiptom földjén. 9 Ám cselekedtem a nevemért, nehogy megszentségtelenítsék azt a körülöttük élő nemzetek előtt.+ Megismertettem velük* magamat a nemzetek előtt, amikor kivezettem őket* Egyiptom földjéről.+ 10 Kivezettem hát őket Egyiptom földjéről, és elvittem őket a pusztába.+

11 Akkor átadtam nekik rendeleteimet, és megismertettem velük bírói döntéseimet,+ hogy az, aki megtartja azokat, éljen általuk.+ 12 Nekik adtam sabbatjaimat is,+ hogy jelül legyenek közöttem és közöttük,+ és megtudják, hogy én, Jehova szentelem meg őket.

13 De Izrael népe fellázadt ellenem a pusztában.+ Rendeleteimet nem követték, és bírói döntéseimet megvetették, amelyeket, ha megtart az ember, élni fog általuk. Sabbatjaimat fölöttébb megszentségtelenítették, úgyhogy azt ígértem, kiontom rájuk haragomat a pusztában, hogy megsemmisüljenek.+ 14 Ám cselekedtem a nevemért, nehogy megszentségtelenítsék azt a nemzetek előtt, amelyeknek a szeme láttára kivezettem őket*.+ 15 Arra is megesküdtem nekik a pusztában, hogy nem viszem be őket arra a földre, amelyet nekik adtam+ – egy tejjel és mézzel folyó földre,+ mely minden ország közül a legszebb volt*. 16 Ugyanis bírói döntéseimet megvetették, rendeleteimet nem követték, és sabbatjaimat megszentségtelenítették, hiszen undorító bálványaikat követte a szívük+.

17 De megszántam*, és nem pusztítottam el őket; nem irtottam ki őket a pusztában. 18 Így szóltam fiaikhoz a pusztában:+ „Ősapáitok rendelkezéseit ne kövessétek,+ az ő ítéleteiket ne tartsátok meg, és undorító bálványaikkal ne szennyezzétek be magatokat! 19 Én vagyok Jehova, a ti Istenetek. Az én rendeleteimet kövessétek, az én bírói döntéseimet tartsátok meg, és azok szerint járjatok el.+ 20 Sabbatjaimat szenteljétek meg,+ és azok jelül lesznek közöttem és közöttetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok Jehova, a ti Istenetek.+”

21 Ám a fiak lázongani kezdtek ellenem.+ Rendeleteimet nem követték, bírói döntéseimet nem tartották be, és nem azok szerint jártak el, amelyeket, ha megtart az ember, élni fog általuk. Sabbatjaimat megszentségtelenítették. Így hát azt ígértem, hogy kiontom rájuk dühömet, kitöltöm rajtuk haragomat a pusztában.+ 22 De visszafogtam magam,+ és cselekedtem a nevemért,+ nehogy megszentségtelenítsék azt a nemzetek előtt, amelyeknek a szeme láttára kivezettem őket*. 23 Megesküdtem nekik a pusztában, hogy szétszórom őket a nemzetek közé, és szétszélesztem őket az országokba,+ 24 mivel nem hajtották végre bírói döntéseimet, megvetették rendeleteimet,+ megszentségtelenítették sabbatjaimat, és ősapáik undorító bálványait követték*.+ 25 Hagytam, hogy olyan rendelkezéseket kövessenek, amelyek nem jók, és olyan bírói döntéseket, amelyek által nem élhetnek.+ 26 Hagytam, hadd szennyezzék be őket a saját áldozataik – amikor is minden elsőszülött gyermeket elégettek áldozatként+ –, hogy elhagyatottá tegyem őket, és így megtudják, hogy én vagyok Jehova.’«

27 Ezért hát szólj Izrael népéhez, ó, embernek fia, és mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Ősapáitok még azzal is gyaláztak engem, hogy hűtlenek voltak hozzám. 28 Bevittem őket arra a földre, amelyre nézve megesküdtem, hogy nekik adom.+ Bárhol láttak is meg egy magas dombot vagy egy lombos fát,+ elkezdték bemutatni áldozataikat, és bosszantottak azokkal. Ott mutatták be kellemes* illatú áldozataikat, és öntötték ki italáldozataikat. 29 Ezért megkérdeztem tőlük: „Miért jártok erre a magaslatra? (Ezt mind a mai napig Magaslatnak hívják.)”+’«

30 Most azért mondd meg Izrael népének: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Hát ugyanúgy szennyezitek be magatokat, mint ősapáitok, azáltal hogy az ő undorító bálványaikat követve hűtlenek vagytok*?+ 31 Hát mind a mai napig beszennyezitek magatokat azzal, hogy áldozatként elégetitek* fiaitokat minden undorító bálványotoknak?+ Én meg válaszoljak nektek, ó, Izrael népe?+’«

»Nem fogok válaszolni nektek. Olyan biztos ez, mint hogy én élek! – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.+ – 32 Sosem fog megtörténni az, ami a fejetekben* jár, amikor ezt mondjátok: ’Legyünk olyanok, mint a nemzetek, mint más országok családjai, akik fát és követ imádnak*!’+«”

33 „»Erős kézzel, kinyújtott karral és kiáradó dühvel fogok uralkodni rajtatok királyként.+ Olyan biztos ez, mint hogy én élek! – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – 34 Kivezetlek benneteket a népek közül, és egybegyűjtelek azokból az országokból, ahová erős kézzel, kinyújtott karral és kiáradó dühvel szétszórtalak titeket.+ 35 Elviszlek benneteket a népek pusztájába, és ott szemtől szembe perbe szállok veletek+.

36 Ahogy ősapáitokkal perbe szálltam Egyiptom földjének pusztájában, úgy fogok veletek is perbe szállni – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – 37 Átvonultatlak benneteket a pásztor botja alatt,+ és szövetséget kötök veletek*. 38 De eltávolítom közületek a lázadókat és az ellenem vétkezőket.+ Kivezetem őket abból az országból, ahol idegenként laknak, de Izrael földjére nem lépnek be.+ És megtudjátok, hogy én vagyok Jehova.«

39 Ó, Izrael népe! Így szól hozzátok a legfőbb Úr, Jehova: »Menjen csak mindegyikőtök, és szolgálja a maga undorító bálványait.+ De ha később sem hallgattok rám, többé nem tudjátok majd megszentségteleníteni az én szent nevemet áldozataitokkal és undorító bálványaitokkal.«+

40 »Az én szent hegyemen, Izrael egyik magas hegyén+ fog szolgálni engem Izrael egész népe egytől egyig azon a földön+ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – Örömömet fogom lelni bennetek ott, és ott várom el adományaitokat és áldozataitok legjavát minden szent dolgotokból.+ 41 A kellemes* illat miatt örömömet fogom lelni bennetek, amikor kivezetlek titeket a népek közül, és egybegyűjtelek benneteket azokból az országokból, ahová szétszórtalak titeket.+ És meg leszek szentelve köztetek a nemzetek szeme láttára.+«

42 »És megtudjátok, hogy én vagyok Jehova,+ amikor beviszlek titeket Izrael földjére,+ arra a földre, amely felől megesküdtem, hogy ősapáitoknak adom. 43 Ott majd eszetekbe jut, hogy hogyan viselkedtetek, és miket tettetek, amikkel beszennyeztétek magatokat,+ és undorodni fogtok magatoktól gonosztetteitek miatt.+ 44 Megtudjátok majd, hogy én vagyok Jehova, amikor a nevemért cselekszem,+ és nem a ti gonosz viselkedésetek és romlott cselekedeteitek szerint bánok veletek, ó, Izrael népe!« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

45 És Jehova ismét szólt hozzám: 46 „Embernek fia! Fordítsd arcodat dél felé, és hirdesd ki a déli vidéknek beszédedet, és prófétálj a mező erdejének, amely délen van. 47 Így szólj dél erdejéhez: »Halld meg Jehova szavát. Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: ’Én tüzet gyújtok ellened,+ és az megemészti benned a zöldellő fákat, és a száraz fákat is mind egy szálig. Nem alszik ki a lobogó láng,+ és minden arc megperzselődik tőle déltől északig. 48 És meg fogja látni minden ember*, hogy én, Jehova gyújtottam meg, és nem is fog kialudni.+’«”

49 Akkor így szóltam: „Ó, jaj, legfőbb Úr, Jehova! Ők azt mondják rólam: »Nemde csak rejtélyes kijelentéseket* mond ez?«”

21 Jehova újból szólt hozzám: 2 „Embernek fia! Fordítsd arcodat Jeruzsálem felé, tegyél kijelentést a szent helyek ellen, és prófétálj Izrael földje ellen. 3 Így szólj Izrael földjéhez: »Ezt mondja Jehova: ’Én ellened vagyok, kihúzom kardomat hüvelyéből,+ és kiirtok belőled igazságost és gonoszt. 4 Mivel kiirtok belőled igazságost és gonoszt, kivonom kardom a hüvelyéből mindenki* ellen déltől északig. 5 Minden ember megtudja majd, hogy én, Jehova vontam ki a kardomat hüvelyéből, és az nem tér oda vissza többé!+’«

6 Te pedig, embernek fia, sóhajtozz, miközben reszketsz*. Igen, keservesen sóhajtozz előttük.+ 7 És ha ezt kérdezik tőled: »Miért sóhajtozol?«, akkor így szólj: »Egy hír miatt.« Mert kétségkívül megjön az, és minden szívet áthat a félelem, minden kéz elernyed, mindenki elcsügged, és minden térdről víz csorog* majd.+ »Megjön és be is következik« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

8 Jehova ismét szólt hozzám: 9 „Embernek fia! Prófétálj, és mondjad: »Ezt mondja Jehova: ’Így szólj: „Kard! A kardot+ megélesítették és kifényesítették. 10 Azért élesítették meg, hogy nagy öldöklést vigyen véghez. Azért fényesítették ki, hogy villogjon, mint a villám.”’«”

„Hát ne ujjongjunk?”

„»Kivágja-e* majd fiamnak jogarát,+ mint ahogy kivág minden fát?

11 Oda lett adva fényezésre, és hogy forgassa a kéz. Ez a kard azért lett megélesítve és kifényesítve, hogy egy ítélet-végrehajtó kezébe adasson.+

12 Kiálts és jajgass,+ embernek fia, mert népem ellen fordult; ellene van Izrael összes fejedelmének.+ Ők népemmel együtt a kard áldozatául esnek. Ezért hát csapj a combodra bánatodban! 13 Mert próbatételre került sor,+ és mi lesz, ha a kard kivágja a jogart? Nem marad meg az*+« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.

14 Te pedig, embernek fia, prófétálj, csapd össze tenyeredet, és háromszor ismételd meg ezt: »Kard!« A megöltek kardja az, a nagy öldöklésé, amely körülveszi őket.+ 15 A szívük elbátortalanodik majd,+ és sokan esnek el a városkapuiknál. Öldöklést viszek véghez a karddal. Igen, úgy villog, mint a villám, és ki van fényesítve, hogy öldököljön! 16 Sújts le élesen jobbra! Fordulj balra! Menj, amerre a pengédet irányítják! 17 Én is összecsapom tenyeremet, és lecsillapítom dühömet.+ Én, Jehova szóltam.”

18 És Jehova újból szólt hozzám: 19 „Te pedig, embernek fia, jelölj ki egy utat, mely egy országból indul ki. Ez az út egy bizonyos ponton kettéválik. Babilon királyának, aki karddal jön, el kell döntenie, melyik úton halad tovább. Az útelágazásnál legyen felállítva egy útjelző*, mely mutatja az utat a két város felé. 20 Jelölj ki egy utat, hogy azon jöjjön el a kard az ammoniták Rabbája+ ellen, egy másikat pedig a megerősített Jeruzsálem+ ellen Júdában. 21 Mert Babilon királya megáll az útelágazásnál, hogy jósláshoz folyamodjon. Megrázza a nyilakat, tudakozódik a bálványaitól*, szemügyre veszi a májat. 22 A jobb kezében levő jóslat Jeruzsálem felé mutat, hogy állítson faltörő kosokat, adjon parancsot az öldöklésre, hallasson csatakiáltást, állítson faltörő kosokat a kapuk ellen, emeljen ostromsáncot, és építsen ostromfalat.+ 23 Ez azonban majd hamis jóslatnak tűnik azoknak* a szemében, akik esküket tettek nekik.+ De Babilon királya nem feledkezik meg a vétkükről, és fogságba viszi őket.+

24 Ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Mivel lelepleződnek törvényszegéseitek, és bűneitek meglátszanak minden tettetekben, nem merülnek feledésbe a vétkeitek. És most, hogy emlékezetbe juttok, erőszakkal* elvisznek majd titeket.«

25 Neked pedig, ó, Izraelnek halálosan megsebzett, gonosz fejedelme,+ elérkezett a napod, végső büntetésed ideje! 26 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Vedd le a turbánt, és rakd le a koronát!+ Semmi sem marad ugyanaz.+ Az alacsonyt tedd magassá,+ a magast pedig alacsonnyá+. 27 Rommá, rommá, rommá teszem! Nem is lesz senkié a korona, mígnem eljön az, akié a törvényes jog,+ és neki adom azt.+«

28 Te pedig, embernek fia, prófétálj, és mondjad: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova az ammonitákról és a gyalázkodásukról.« Ezt mondd: »Kard! Egy kard ki van vonva, hogy öldököljön, ki van fényesítve, hogy emésszen, és hogy villogjon, mint a villám. 29 A rólad szóló valótlan látomások és hazug jóslatok ellenére a megöltek halmára* tesznek téged, a gonoszokéra, akiknek eljött a napjuk, végső büntetésük ideje. 30 Tedd vissza a kardot hüvelyébe. Azon a helyen ítéllek meg téged, ahol meg lettél teremtve, származásod földjén. 31 Rád zúdítom haragomat. Rád fújok dühöm tüzével, és könyörtelen emberek kezébe adlak, akik mesterei a pusztításnak.+ 32 Tüzelő leszel a tűzre.+ Véredet kiontják az országban, és többé nem emlékeznek rád, mert én, Jehova szóltam.«”

22 És Jehova újból szólt hozzám: 2 „Te pedig, embernek fia, készen állsz-e arra, hogy ítéletet hirdess* a vérontó város+ felett, és tudasd vele minden utálatosságát+? 3 Így beszélj: »Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: ’Ó, a város, amelyben vért ontanak,+ melynek közeleg az ideje,+ és amely undorító bálványokat* készített, hogy beszennyezze magát!+ 4 A vértől, amelyet kiontottál, vétkes lettél,+ és az undorító bálványoktól, amelyeket készítettél, tisztátalanná váltál.+ Emiatt hamarabb eljön napjaid vége, és éveid vége elérkezett. Ezért a nemzetek gyalázni fognak téged, és minden ország gúnyolni fog.+ 5 A hozzád közel eső és a tőled távol levő országok is gúnyolni fognak téged,+ te tisztátalan nevű, te zűrzavarban bővelkedő! 6 Izrael minden fejedelme arra használja a hatalmát benned, hogy vért ontson.+ 7 Megvetik benned apjukat és anyjukat.+ A bevándorlót becsapják, és az apátlan gyermekkel* meg az özveggyel rosszul bánnak.+’«”

8 „»Szent helyeimet megveted, sabbatjaimat megszentségteleníted.+ 9 Rágalmazók vannak benned, akik azon vannak, hogy vért ontsanak.+ A hegyeken esznek áldozatokat, és szemérmetlenül viselkednek benned.+ 10 Apjuk ágyát nem tisztelik* benned,+ és nemi kapcsolatot létesítenek olyan nővel, aki a havivérzése miatt tisztátalan.+ 11 Az egyik ember utálatosságot művel benned az embertársa feleségével,+ a másik beszennyezi a saját menyét szemérmetlen viselkedésével,+ míg a harmadik lefekszik a lánytestvérével, apjának lányával.+ 12 Ajándékot fogadnak el benned megvesztegetésül, hogy vért ontsanak.+ Kamatra adsz kölcsön,+ nyerészkedsz*, és pénzt csikarsz ki másoktól.+ Igen, teljesen elfelejtettél engem« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.

13 »Undoromban összecsapom kezemet nyerészkedésed miatt, és a vérontások miatt, amelyek benned történtek. 14 Vajon bátor maradsz-e,* és a kezed erős marad-e azokban a napokban, amikor tettre kelek ellened?+ Én, Jehova szóltam, és tettre is kelek. 15 Szétszórlak a nemzetek közé, szétszélesztelek az országokba,+ és véget vetek tisztátalanságodnak+. 16 Megszégyenülsz a nemzetek előtt, és megtudod, hogy én vagyok Jehova.+«”

17 És Jehova ismét szólt hozzám: 18 „Embernek fia! Számomra értéktelen salakká lett Izrael népe. Mindegyikük réz, ón, vas és ólom a kemencében. Ezüstnek salakja lett belőlük.+

19 Azért így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Mivel mindnyájan olyanok lettetek, mint az értéktelen salak,+ ezért egybegyűjtelek benneteket Jeruzsálembe. 20 Ahogy össze szokták gyűjteni az ezüstöt, rezet, vasat, ólmot és ónt a kemencébe, hogy tüzet fújtassanak rájuk, és megolvasszák azokat, úgy gyűjtelek össze titeket haragomban és dühömben, rátok fújok, és megolvasztalak benneteket.+ 21 Egybegyűjtelek titeket, rátok fújok haragom tüzével,+ és megolvadtok a városban.+ 22 Ahogy az ezüst megolvad a kemencében, úgy fogtok ti is megolvadni a városban, és megtudjátok, hogy én, Jehova ontottam ki rátok dühömet.«”

23 És Jehova újra szólt hozzám: 24 „Embernek fia! Mondd meg neki: »Olyan ország vagy, amely nem lesz megtisztítva, és amelyre nem hull eső a harag napján. 25 Prófétái összeesküvést szőnek benne;+ olyanok, mint a zsákmányát széttépő, ordító oroszlán.+ Embereket* falnak fel, kincset és értékeket ragadnak el. Sokakat tesznek özveggyé benne. 26 Papjai megszegik törvényemet,+ és megszentségtelenítik szent helyeimet.+ Nem tesznek különbséget a szent és a közönséges között,+ nem teszik ismertté, hogy mi tisztátalan, és mi tiszta,+ nem tartják meg sabbatjaimat, és meg vagyok szentségtelenítve közöttük. 27 Fejedelmei olyanok benne, mint a zsákmányukat széttépő farkasok: vért ontanak, és embereket* ölnek, hogy nyerészkedjenek.+ 28 Ám prófétái elrejtették azok tetteit, mint ahogy a falat bevakolják mésszel. Hamis látomásokat látnak, és hazugságot jósolnak,+ ezt mondva: ’Így szól a legfőbb Úr, Jehova’, holott nem is beszélt Jehova. 29 Az ország népe csal és rabol;+ a szűkölködővel és a szegénnyel rosszul bánnak, a bevándorlót becsapják, és nem szolgáltatnak neki igazságot.«

30 »Kerestem közöttük valakit, aki kijavítaná a kőfalat, vagy előttem állna a résben az országért, hogy el ne pusztítsam azt,+ de egyet sem találtam. 31 Így hát rájuk zúdítom dühömet, és haragom tüzével irtom ki őket. Megfizetek nekik tetteik szerint« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

23 Jehova ismét szólt hozzám: 2 „Embernek fia! Volt két asszony, ugyanannak az anyának lányai.+ 3 Prostituáltak lettek Egyiptomban,+ és fiatalkoruktól fogva szajhálkodtak. Ott nyomkodták a mellüket, és simogatták szűzi keblüket. 4 Az idősebbik neve Oholá* volt, a húgáé pedig Oholibá*. Enyéim lettek, és szültek fiúkat is, lányokat is. Ami a nevüket illeti: Oholá Szamária+, Oholibá pedig Jeruzsálem.

5 Oholá szajhálkodni kezdett,+ noha hozzám tartozott. Szenvedélyes szeretőiért gerjedezett,+ a szomszédságában levő asszírokért:+ 6 a kékbe öltözött kormányzókért és a helytartókért – kívánatos fiatalemberek mindnyájan, akik lovon nyargalnak. 7 Továbbra is szajhálkodott Asszíria válogatott férfiaival, és beszennyezte magát+ azoknak az undorító bálványaival*, akikért gerjedezett. 8 Nem hagyott fel szajhálkodásával, melyet Egyiptomban gyakorolt, hiszen lefeküdtek vele fiatalkorában, simogatták szűzi keblét, és kiélték rajta a gerjedelmüket*.+ 9 Ezért odaadtam őt szenvedélyes szeretői kezébe, Asszíria+ férfiainak kezébe, akikért gerjedezett. 10 Ők fölfedték meztelenségét,+ fiait és lányait elvették,+ őt magát pedig karddal ölték meg. Hírhedtté vált az asszonyok között, és ítéletet hajtottak végre rajta.

11 Meglátva ezt a húga, Oholibá, érzéki vágya miatt még nála is jobban lealjasodott, és túltett nővérének a szajhálkodásán.+ 12 A szomszédságában levő Asszíria férfiaiért gerjedezett,+ a kormányzókért és helytartókért, akik díszes ruhába öltözködtek, és lovon nyargaltak – kívánatos fiatalemberek mindnyájan. 13 Amikor beszennyezte magát, láttam, hogy mindketten ugyanazon az úton járnak.+ 14 Ő viszont csak fokozta szajhálkodását. Meglátta a falra vésett férfiakat, a káldeusok narancsvörös*, faragott képmásait, 15 melyeknek öv volt a derekukon, lelógó turbán a fejükön, és olyanok voltak, mint a harcosok. Mindegyikük babilóniaiakat ábrázolt, akik a káldeusok földjén születtek. 16 Gerjedezni kezdett értük, amint meglátta őket, és követeket küldött hozzájuk Káldeába.+ 17 Így hát Babilon férfiai odajártak hozzá, hogy az ágyában szeretkezzenek vele, és beszennyezték őt gerjedelmükkel*. Miután beszennyezték őt, undorodva elfordult* tőlük.

18 Amikor továbbra is szemérmetlenül szajhálkodott, és fölfedte meztelenségét,+ undorodva elfordultam* tőle, ahogy korábban a nővérétől is.+ 19 Ő meg csak fokozta szajhálkodását,+ visszaemlékezve fiatalkorának napjaira, amikor is Egyiptom földjén szajhálkodott.+ 20 Úgy gerjedezett értük, ahogy a másodfeleségek szoktak, azoké a férfiakéi, akiknek olyan a hímvesszőjük, mint a szamárcsődöröké, és a nemi szervük, mint a lovaké. 21 Fiatalkori szemérmetlen viselkedésed után vágyakoztál,+ amikor Egyiptomban simogatták a kebledet, fiatalságod melleit.+

22 Ezért hát, Oholibá, így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Arra indítom a szeretőidet,+ akiktől undorodva elfordultál*, hogy eljöjjenek ellened minden irányból:+ 23 Babilon+ férfiait és az összes káldeust,+ Pekód+, Soá és Koá embereit, és velük együtt Asszíria minden férfiát. Mindannyian kívánatos fiatalemberek, kormányzók és helytartók, harcosok és válogatott emberek*, lovon nyargalók. 24 Megtámadnak dübörgő harci szekerekkel és kerekekkel, és népes csapatokkal, nagy pajzzsal meg kis pajzzsal*, és sisakot viselve. Fölsorakoznak ellened mindenfelől, én pedig felhatalmazom őket, hogy ítélkezzenek, és belátásuk szerint hoznak ítéletet feletted.+ 25 Kinyilvánítom ellened felindultságomat, és dühödten fognak bánni veled. Orrodat és füledet levágják, és akik megmaradnak belőled, azok kard által hullanak el. Elveszik fiaidat és lányaidat, azokat pedig, akik megmaradnak, tűz emészti meg.+ 26 Lehúzzák rólad ruháidat,+ és elveszik szépséges ékszereidet*.+ 27 Véget vetek szemérmetlen viselkedésednek és szajhálkodásodnak,+ melyet Egyiptom földjén kezdtél el.+ Már nem nézel rájuk, és többé nem emlékezel Egyiptomra.«

28 Mert így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Átadlak azoknak, akiket gyűlölsz, akiktől undorodban elfordultál*.+ 29 Gyűlölettel bánnak majd veled, elveszik mindazt, amiért fáradoztál,+ és otthagynak meztelenül és ruhátlanul. Föltárul erkölcstelenséged szégyentelen meztelensége, és szemérmetlen viselkedésed meg szajhálkodásod.+ 30 Ezeket teszik veled, mert a nemzetek után futkostál, mint egy prostituált,+ és beszennyezted magadat undorító bálványaikkal.+ 31 Ugyanazon az úton jártál, mint a nővéred,+ ezért az ő poharát adom kezedbe.+«

32 Így szól a legfőbb Úr, Jehova:

»Nővéred mély és széles poharát fogod kiinni.+

Nevetség és gúny tárgya leszel, melyből sok fér a pohárba.+

’Mert én szóltam’ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.«

35 Azért így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Mivel elfelejtettél engem, és teljesen semmibe vettél,*+ viselni fogod szemérmetlen viselkedésednek és szajhálkodásodnak a következményeit.«”

36 Jehova aztán ezt mondta nekem: „Embernek fia! Kihirdeted-e az ítéletet Oholá és Oholibá+ felett, és szembesíted-e őket undorító tetteikkel? 37 Házasságtörést* követtek el,+ és vér tapad kezükhöz. De nemcsak hogy házasságtörést követtek el undorító bálványaikkal, hanem még a fiaikat is, akiket nekem szültek, elégették, hogy azok eledelül legyenek a bálványaiknak.+ 38 Sőt, ezt tették velem: szentélyemet beszennyezték azon a napon, és sabbatjaimat megszentségtelenítették. 39 Miután leölték a fiaikat áldozatul undorító bálványaiknak,+ még aznap bejöttek a szentélyembe, hogy megszentségtelenítsék.+ Ezt tették az én házamban. 40 Sőt, hírvivőt is küldtek emberekért, hogy jöjjenek el messzi földről.+ Miközben úton voltak, te megmosdottál, kifestetted a szemedet, és felékesítetted magadat.+ 41 Pompázatos heverőre ültél,+ terített asztal volt előtte,+ és arra tetted az én füstölőszeremet+ és olajamat.+ 42 Gondtalan sokaság hangja hallatszott ott, köztük részegeké, akiket a pusztából hoztak. Karpereceket tettek az asszonyok kezére, és szépséges koronát a fejükre.

43 Akkor ezt mondtam a házasságtörésben elnyűtt asszonyról: »Még mindig szajhálkodik!« 44 Bejártak hát hozzá, ahogy egy prostituálthoz szoktak bemenni. Így mentek be Oholához és Oholibához, a szemérmetlenül viselkedő asszonyokhoz. 45 De igazságos emberek a házasságtörésért és a vérontásért járó ítéletet róják ki rá,+ mert házasságtörő asszonyok ők, és vér tapad a kezükhöz.+

46 Ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Egy sereget hoznak fel ellenük, hogy rettegést keltővé és prédává tegyék őket.+ 47 A sereg köveket vet rájuk,+ és levágják őket kardjaikkal. Fiaikat és lányaikat megölik,+ és felégetik házaikat+. 48 Véget vetek a szemérmetlen viselkedésnek az országban. Minden asszony tanulni fog belőle, és nem fogja utánozni szemérmetlen viselkedéseteket.+ 49 Megbüntetnek titeket szemérmetlen viselkedésetekért és undorító bálványaitokkal elkövetett bűneitekért. És megtudjátok, hogy én vagyok a legfőbb Úr, Jehova.+«”

24 Jehova ismét szólt hozzám a 9. évben, a 10. hónap 10. napján: 2 „Embernek fia! Jegyezd fel magadnak a mai nap pontos dátumát. Babilon királya éppen ezen a napon indított támadást Jeruzsálem ellen.+ 3 Mondj egy példázatot* a lázadó népről, és így beszélj róluk:

»Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova:

’Tedd föl az üstöt*. Tedd föl a tűzre, és önts bele vizet.+

 5 Fogd a nyájból a legjobb juhot,+ és rakj fát az üst alá körben.

Forrald fel a darabokat, és főzd meg benne a csontokat is.’«”

6 „Azért így szól a legfőbb Úr, Jehova:

»Jaj a vérontás városának,+ a rozsdás üstnek, amelyről nem távolították el a rozsdát!

Egyesével szedd ki a húsdarabokat;+ válogatás nélkül vedd ki őket*.

 7 Mert vére ott van benne,+ kopár sziklára ontotta.

Nem öntötte a földre, hogy porral fedje be.+

9 Ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova:

»Jaj a vérontás városának!+

Nagy máglyát rakok.

10 Rakd halomba a fát, és gyújtsd meg a tüzet.

Jó alaposan főzd meg a húst, öntsd ki a levest, és égesd oda a csontokat.

Tisztátalansága majd megolvad benne,+ és rozsdáját megemészti a tűz.

Vesd tűzbe rozsdástul!«

13 »Szemérmetlen viselkedésed miatt lettél tisztátalan.+ Próbáltalak megtisztítani, de nem tisztultál meg tisztátalanságodból. Nem tisztulsz meg addig, amíg le nem csillapodik dühöm.+ 14 Én, Jehova szóltam, és ez valóra is fog válni. Cselekedni fogok, és nem fogom vissza magam, nem fogok sem szánalmat, sem sajnálatot érezni.+ Viselkedésed és tetteid szerint fognak megítélni téged« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

15 És Jehova újra szólt hozzám: 16 „Embernek fia! Egy csapásra el fogom venni tőled a kedvesedet.+ Te pedig ne gyászolj*, ne sírj, és ne fakadj könnyekre. 17 Csendben sóhajtozz, és ne végezz gyászszertartást.+ Kösd fel a turbánodat,+ és vedd fel sarudat.+ Ne takard el a bajuszodat*,+ és ne edd meg a kenyeret, amelyet hoznak neked*.+”

18 Reggel szóltam a néphez, és estére meghalt a feleségem. Reggel aztán úgy cselekedtem, ahogy parancsot kaptam. 19 A nép pedig így szólt hozzám: „Nem mondod el nekünk, mi köze hozzánk annak, amit teszel?” 20 Ezt válaszoltam nekik: „Jehova így szólt hozzám: 21 »Mondd meg Izrael népének: ’Így szól a legfőbb Úr, Jehova: „Megszentségtelenítem szentélyemet,+ amelyre oly büszkék vagytok, amely oly kedves nektek, és amely a szívetekhez oly közel áll*. Fiaitok és lányaitok pedig, akiket hátrahagytatok, kard által hullanak el.+ 22 Akkor majd úgy fogtok cselekedni, ahogy én cselekedtem. Nem takarjátok el a bajuszotokat, és nem eszitek a kenyeret, amelyet hoznak nektek.+ 23 Turbánotok a fejeteken lesz, sarutok a lábatokon. Nem fogtok gyászolni, sem sírni. Ehelyett megrothadtok vétkeitekben,+ és sóhajtozni fogtok egymás előtt. 24 Ezékiel pedig előjel lett nektek.+ Ahogy ő cselekedett, ti is úgy fogtok cselekedni. Amikor ez megtörténik, akkor megtudjátok, hogy én vagyok a legfőbb Úr, Jehova.”’«”

25 „Neked pedig, embernek fia, azon a napon, amelyen elveszem tőlük erődjüket – örömük gyönyörűségét, azt, ami kedves nekik, és ami közel áll a szívükhöz* –, valamint fiaikat és lányaikat,+ 26 hírt hoz majd erről az, aki megmenekült.+ 27 Azon a napon megnyílik a szád, és beszélni fogsz a megmenekülthöz, és többé nem leszel néma.+ Előjellé leszel nekik, és megtudják, hogy én vagyok Jehova.”

25 Jehova újra szólt hozzám: 2 „Embernek fia! Fordítsd arcodat az ammoniták+ felé, és prófétálj ellenük.+ 3 Így beszélj az ammonitákról: »Halljátok meg a legfőbb Úr, Jehova szavát. Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Mivel te gúnyosan azt mondtad, hogy „haha!”, amikor szentélyemet megszentségtelenítették, amikor Izrael földjét pusztán hagyták, és amikor Júda népe száműzetésbe ment, 4 ezért én odaadlak birtokul a Kelet népének. Ők pedig felállítják benned táboraikat*, és felverik benned sátraikat. Ők eszik majd gyümölcsödet, és isszák tejedet. 5 Tevék legelőjévé teszem Rabbát+, nyájak pihenőhelyévé az ammoniták földjét; és megtudjátok, hogy én vagyok Jehova.’«”

6 „Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Mivel összecsaptad kezedet,+ dobbantottál lábaddal, és teljes megvetéssel örültél* az Izrael földjét ért csapás miatt,+ 7 ezért kinyújtom ellened kezemet, hogy prédául adjalak a nemzeteknek. Kiirtalak a népek közül, és kipusztítalak az országok közül.+ Megsemmisítelek, és megtudod, hogy én vagyok Jehova.«

8 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Mivel Moáb+ és Szeir+ azt mondta: ’Júda népe is olyan, mint minden más nemzet’, 9 ezért védtelenné teszem Moáb határ menti városait, beleértve az ország legkiválóbb városait*, Bét-Jesimótot, Baál-Meont, egészen Kirjátaimig+. 10 Odaadom birtokul az ammonitákkal együtt a Kelet népének,+ hogy ne emlékezzenek többé az ammonitákra a nemzetek között.+ 11 És ítéletet fogok végrehajtani Moábban,+ és megtudják, hogy én vagyok Jehova.«

12 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Edom bosszúállóan cselekedett Júda népével szemben, és nagy vétket követett el azzal, hogy bosszút állt rajtuk.+ 13 Ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Kinyújtom kezemet Edom ellen, kiirtok belőle embert és állatot, és rommá teszem.+ Témántól egészen Dedánig kard által fognak elhullani.+ 14 „Népem, Izrael által állok bosszút Edomon.+ Ők fogják kitölteni haragomat és dühömet Edomra, és Edom megismeri majd az én bosszúmat”+ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.’«

15 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »A filiszteusok ádáz gyűlölettől indíttatva arra törekedtek, hogy gonoszul* bosszút álljanak Izraelen, és elpusztítsák őket.+ 16 Ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Kinyújtom kezemet a filiszteusok ellen,+ kiirtom a kereteusokat,+ és elpusztítom a tengerparton lakó embereket, akik életben maradtak.+ 17 Nagy bosszút állok rajtuk, és megbüntetem őket haragomban, és megtudják, hogy én vagyok Jehova, amikor elhozom rájuk bosszúmat.’«”

26 A 11. évben, a hónap első napján Jehova így szólt hozzám: 2 „Embernek fia! Mivel Tírusz azt mondta Jeruzsálemre:+ »Haha! Összetört a népek kapuja!+ Most, hogy lerombolták, már minden hozzám áramlik, és meggazdagszom!«, 3 ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Én ellened vagyok, ó, Tírusz, és fölhozok ellened sok nemzetet, miként a tenger hullámokat vet. 4 Ledöntik Tírusz falait, lerombolják tornyait,+ én pedig levakarom róla a port, és fénylő, kopár sziklává teszem. 5 Vonóhálók szárítóhelye lesz a tenger közepén.+«

»Bizony én szóltam – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése –, és prédául lesz a nemzeteknek. 6 Vidéki települései* kard által pusztulnak el, és megtudják az emberek, hogy én vagyok Jehova.«

7 Mert így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Elhozom Tíruszra északról Babilon királyát, Nabukodonozort,+ a királyok királyát,+ lovakkal,+ harci szekerekkel,+ lovas katonákkal és egy sok katonából* álló sereggel. 8 Vidéki településeidet karddal pusztítja el, és ostromfalat meg ostromsáncot épít ellened, és egy pajzsokból álló falat emel ellened. 9 Faltörő kosával* összezúzza falaidat, és bárdjaival* ledönti tornyaidat. 10 Lovainak sokasága porral borít majd be. A lovas katonák és a szekerek kerekeinek hangjától megremegnek falaid, amikor bevonul kapuidon, miként megrohamoznak egy várost, melynek összezúzták falait. 11 Lovainak patáival összetiporja minden utcádat.+ Embereidet karddal öli meg, és erős oszlopaid összedőlnek. 12 Zsákmányul ejtik javaidat, és elrabolják áruidat,+ ledöntik falaidat, és lerombolják szép házaidat. Köveidet, famunkáidat és porodat a vízbe vetik.«

13 »Megszüntetem éneklésed hangját, és hárfáid hangja sem hallatszik többé.+ 14 Fénylő, kopár sziklává teszlek, és vonóhálók szárítóhelyévé leszel.+ Soha többé nem építenek újjá, mert én, Jehova szóltam« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.

15 Így szól a legfőbb Úr, Jehova Tíruszhoz: »Vajon nem fognak megremegni a szigetek bukásod hallatán, amikor nyögnek a haldoklók*, amikor öldökölnek benned?+ 16 A tenger fejedelmei mindnyájan leszállnak majd trónjukról, leteszik köntösüket*, levetik hímzett ruháikat, és elfogja őket a remegés*. A földön ülnek, folyamatosan remegnek, és ámulva merednek rád.+ 17 Gyászdalt*+ énekelnek fölötted, és így szólnak hozzád:

’Hogy elvesztél,+ te dicsőített város, akit egykor a tengerek népe lakott!

19 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Amikor lerombollak, és a lakatlan városokhoz leszel hasonlóvá, amikor tajtékzó vizekkel árasztalak el, és hatalmas vizek borítanak el,+ 20 akkor letaszítalak a verembe* szállókkal együtt a hajdan élt emberekhez. A legmélyebben fekvő helyre telepítelek a verembe szállókkal együtt,+ mint a réges-rég lerombolt helyeket, hogy lakatlan légy. Majd felmagasztalom* az élők földjét.

21 Hirtelen rettegést hozok rád, és többé nem leszel.+ Keresnek majd téged, de soha többé nem találnak meg« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

27 Jehova újra szólt hozzám: 2 „Embernek fia, énekelj gyászdalt* Tírusz felett,+ 3 és így szólj Tíruszhoz:

Így szól hozzád a legfőbb Úr, Jehova:

’Ó, Tírusz, te azt mondtad: „A szépségem tökéletes!”+

 8 Szidón és Arvad+ lakosai voltak evezőseid.

Mesterembereid voltak tengerészeid, ó, Tírusz.+

 9 Gebál+ tapasztalt* férfiai és mesteremberei tömték be réseidet.+

A tenger minden hajója és hajósai is hozzád jöttek, hogy kereskedjenek.

10 Perzsia, Lud és Pút+ emberei voltak harcosaid seregedben.

Pajzsaikat és sisakjaikat felakasztották benned, és ezek adták dicsőségedet.

12 Nagy gazdagságod miatt Társis+ veled kereskedett.+ Ezüstöt, vasat, ónt és ólmot adtak cserébe javaidért.+ 13 Jáván, Tubál+ és Mések+ is veled kereskedett, rabszolgákat+ és réztárgyakat adtak áruidért. 14 Tógarma+ leszármazottai lovakat, csatalovakat és öszvéreket adtak cserébe javaidért. 15 Dedán+ népe is veled kereskedett; sok szigeten voltak kereskedőid; elefántagyart+ és ébenfát adtak neked sarcként. 16 Edom is veled kereskedett bőséges árukészleted miatt. Türkizt, bíborszínű gyapjút, tarka hímzett anyagokat, finom szövetet, korallt és rubint adtak cserébe javaidért.

17 Júda és Izrael földje is veled kereskedett. Minniti+ búzát, válogatott élelmiszert, mézet+, olajat és balzsamot+ adtak cserébe javaidért.+

18 Damaszkusz+ is veled kereskedett bőséges árukészleted és gazdagságod miatt, mégpedig helboni borral és szahari gyapjúval*. 19 Az Uzál területén lévő Vedán és Jáván kovácsolt vasat, kassziát* és nádat* adott cserébe javaidért. 20 Dedán+ nyeregtakarókkal* kereskedett veled. 21 Felfogadtad az arabokat és Kédár+ minden fejedelmét, akik bárányokkal, kosokkal és kecskékkel kereskedtek.+ 22 Sába és Raáma+ kereskedői is veled kereskedtek. Mindenféle illatszerek közül a legkiválóbbakat, mindenféle értékes követ és aranyat adtak cserébe javaidért.+ 23 Hárán+, Kanne, Éden+, Sába+ kereskedői, Assur+ és Kilmad is veled kereskedtek. 24 Piacodon gyönyörű ruhákkal, kék anyagból készült, tarka hímzésű köpenyekkel és sokszínű szőnyegekkel kereskedtek, melyek mind kötelekkel voltak megkötve és rögzítve.

28 Tengerészeid kiáltásába beleremeg a partvidék.

32 Siránkozásukban gyászdalt énekelnek miattad, és így siratnak:

„Ki hasonló Tíruszhoz, aki most hallgat a tenger közepén?+

33 Mikor javaid bejöttek a nyílt tengerről, sok népet megelégedetté tettél.+

Nagy vagyonod és áruid miatt a föld királyai meggazdagodtak.+

36 A kereskedők a népek között füttyenteni fognak amiatt, ami veled történt.

28 Jehova ismét szólt hozzám: 2 „Embernek fia! Mondd meg Tírusz vezetőjének: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova:

’Mivel szíved gőgös lett,+ ezt mondogatod: „Isten vagyok.

Egy isten trónján ülök, a nyílt tenger szívében.+”

 3 Csak nem vagy bölcsebb Dánielnél?+

Semmilyen titok sincs elrejtve előled.

6 »Ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova:

 9 Vajon mondod-e majd annak, aki megöl téged, hogy „isten vagyok”?

Azoknak a kezében, akik bemocskolnak téged, csak egy ember leszel, és nem isten.’«

11 És Jehova újból szólt hozzám: 12 „Embernek fia! Énekelj gyászdalt* Tírusz királya felett, ezt mondva neki: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova:

13 Édenben, Isten kertjében voltál.

Megteremtésed napján készültek el.

14 Téged jelöltelek ki felkent, oltalmazó kerubnak.

Isten szent hegyén voltál,+ és tüzes kövek között jártál.

17 Szíved gőgös lett szépséged miatt.+

Tönkretetted bölcsességedet dicső pompád miatt.+

A földre vetlek.+

Látványossággá teszlek a királyoknak.

18 Sok vétked és becstelen kereskedésed miatt megszentségtelenítetted szentélyeidet.

Tüzet támasztok benned, és az megemészt téged.+

Hamuvá teszlek a földön mindenki előtt, aki téged néz.

19 Mindazok, akik ismertek téged a népek között, ámulva merednek majd rád.+

20 És Jehova újra szólt hozzám: 21 „Embernek fia! Fordítsd arcodat Szidón+ felé, és prófétálj ellene. 22 Így beszélj: »Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova:

23 Járványos betegséget küldök rá, és vér folyik majd az utcáin.

24 Akkor Izrael népét többé nem veszi körül ártó tüskés bokor, sem fájdalmat okozó tövis,+ vagyis olyanok, akik lenézően bánnak velük. És megtudják az emberek, hogy én vagyok a legfőbb Úr, Jehova.’«

25 »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Amikor ismét egybegyűjtöm Izrael népét a népek közül, amelyek közé szét lettek szórva,+ akkor megszenteltetem közöttük a nemzetek szeme láttára.+ A földjükön fognak lakni,+ amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam.+ 26 Biztonságban fognak lakni ott,+ házakat építenek, és szőlőket ültetnek.+ Biztonságban laknak majd, amikor ítéletet hajtok végre körülöttük mindazokon, akik lenézően bánnak velük.+ És megtudják, hogy én vagyok Jehova, az Istenük.’«”

29 A 10. évben, a 10. hónap 12. napján Jehova így szólt hozzám: 2 „Embernek fia! Fordítsd arcodat Egyiptom királya, a fáraó felé, és prófétálj ellene és egész Egyiptom ellen.+ 3 Így szólj: »Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova:

 4 De horgokat akasztok állkapcsodba, és odatapasztom pikkelyeidhez a Nílusodban levő halakat.

Felhozlak téged a Nílusodból a pikkelyeidhez tapadó összes hallal együtt.

 5 Otthagylak a sivatagban, téged is, és a Nílusodban levő halakat is mind.

A nyílt mezőn fogsz elpusztulni. Nem szednek össze, és nem gyűjtenek egybe.+

A föld vadállatainak és az ég madarainak adlak eledelül.+

8 Ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Kardot hozok rád,+ és kiirtok belőled embert és állatot. 9 Egyiptom földje elhagyatottá és rommá lesz;+ és megtudják, hogy én vagyok Jehova, mivel ezt mondtad*: „Enyém a Nílus, én alkottam azt.”+ 10 Ezért én ellened és Nílusod ellen vagyok. Rommá, szárazzá és elhagyatott pusztasággá teszem Egyiptom földjét+ Migdoltól+ fogva Sziénéig,+ Etiópia határáig. 11 Sem ember, sem állat nem megy át rajta,+ és lakatlan lesz 40 évig. 12 Egyiptom földjét a legelhagyatottabb országgá teszem. Városai a legelhagyatottabb városok lesznek 40 évig.+ És szétszórom az egyiptomiakat a nemzetek közé, és szétszélesztem őket az országokba.+’

13 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’40 év múltán egybegyűjtöm az egyiptomiakat a népek közül, amelyek közé szét lettek szórva.+ 14 Visszahozom az egyiptomi foglyokat Pátrosz+ földjére, származásuk földjére, és ott jelentéktelen királysággá lesznek. 15 Egyiptom alacsonyabb rendű lesz a többi királyságnál, és többé nem uralkodik a többi nemzet fölött.+ Annyira kicsivé teszem, hogy nem lesz képes más nemzetek fölött uralkodni.+ 16 Izrael népe többé nem fog bízni Egyiptomban,+ az csupán emlékeztetni fogja őket vétkükre, hogy az egyiptomiakhoz fordultak segítségért. És megtudják, hogy én vagyok a legfőbb Úr, Jehova.’«”

17 A 27. évben, az első hónap első napján Jehova így szólt hozzám: 18 „Embernek fia! Nabukodonozor+, Babilon királya nagy munkát végeztetett hadseregével Tírusz ellen.+ Minden fej megkopaszodott, és minden váll lehorzsolódott. De sem ő, sem a serege nem kapott fizetséget azért a munkáért, melyet Tírusz ellen végzett.

19 Ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Babilon királyának, Nabukodonozornak adom Egyiptom földjét,+ ő pedig elviszi annak vagyonát, nagy zsákmányt szerez ott, és teljesen kifosztja. Ez lesz a fizetség hadseregének.«

20 »Ellene* végzett munkájának béréül odaadom neki Egyiptom földjét, mert értem cselekedtek«+ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.

21 Azon a napon erővel ruházom fel Izrael népét*,+ neked pedig lehetőséget adok arra, hogy beszélj közöttük; és megtudják, hogy én vagyok Jehova.”

30 És Jehova ismét szólt hozzám: 2 „Embernek fia! Így prófétálj: »Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova:

’Jajgassatok: „Jaj, közeledik a nap!”

 3 Mert közel a nap, igen, közel van Jehova napja.+

Felhők napja lesz az,+ a nemzetek feletti ítélkezés ideje+.

 4 Kard jön Egyiptom ellen, és kétségbeesés lesz úrrá Etiópián, amikor a halálra sebzettek elhullanak Egyiptomban.

Vagyonát elveszik, és alapjait lerombolják.+

 6 Így szól Jehova:

»Migdoltól+ Sziénéig+ kard által hullanak el az országban – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – 7 A legelhagyatottabb országgá teszik, és városai a legelhagyatottabb városok lesznek.+ 8 Amikor tüzet gyújtok Egyiptomban, és minden szövetségese megsemmisül, megtudják, hogy én vagyok Jehova. 9 Azon a napon követeket küldök ki hajókon, hogy remegést hozzanak az elbizakodott Etiópiára. Kétségbeesés lesz úrrá rajtuk akkor, amikor eljön az a nap Egyiptomra, mert biztosan eljön az.«

10 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Elpusztítom Egyiptom hordáit Babilon királyának, Nabukodonozornak a keze által.+ 11 Beviszem őt és a csapatait – a legkegyetlenebbeket a nemzetek közül+ –, hogy elpusztítsák az országot. Kirántják kardjukat Egyiptom ellen, és betöltik az országot megöltekkel.+ 12 Kiszárítom a Nílus+ csatornáit, és kiszolgáltatom* az országot gonosz embereknek. Idegenek által teszem pusztává az országot, és mindent, ami benne van.+ Én, Jehova szóltam.«

13 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Az undorító bálványokat* is elpusztítom, és megsemmisítem Nóf*+ semmit érő isteneit. Nem lesz többé Egyiptom földjéről való fejedelem, és félelmet hozok Egyiptom földjére.+ 14 Pusztává teszem Pátroszt+, tüzet gyújtok Coánban, és ítéletet hajtok végre Nóban*+. 15 Kiontom dühömet Szinre, Egyiptom erődjére, és elpusztítom Nó lakosságát. 16 Tüzet gyújtok Egyiptomban. Rettegés lesz úrrá Szinen, betörnek Nóba, Nófot* pedig fényes nappal támadják meg! 17 Ón* és Pibészet fiataljai kard által esnek el, és a városok lakosai fogságba mennek. 18 Tehafneheszben sötét lesz nappal, amikor összetöröm ott Egyiptom igarúdjait.+ Büszke hatalma véget ér,+ felhők borítják be, és városainak lakosai fogságba mennek.+ 19 Ítéletet hajtok végre Egyiptom felett, és megtudják, hogy én vagyok Jehova.«”

20 A 11. évben, az első hónap 7. napján Jehova így szólt hozzám: 21 „Embernek fia! Eltörtem a fáraónak, Egyiptom királyának karját. Nem kötözik be, hogy meggyógyuljon, és nem pólyálják be, hogy megerősödjön, és kardot foghasson.”

22 „Ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Egyiptom királya, a fáraó ellen vagyok.+ Eltöröm a karjait, az erőset és a töröttet,+ és kiejti kezéből a kardot.+ 23 Aztán szétszórom az egyiptomiakat a nemzetek közé, és szétszélesztem őket az országokba.+ 24 Babilon királyának karjait megerősítem*,+ és kezébe adom kardomat.+ A fáraó karjait pedig eltöröm, és úgy fog nyögni előtte* hangosan, mint aki haldoklik. 25 Megerősítem Babilon királyának karjait, a fáraó karjai viszont lehanyatlanak. És amikor Babilon királyának kezébe adom kardomat, és ő Egyiptom földje ellen fordítja azt, akkor megtudják, hogy én vagyok Jehova.+ 26 Szétszórom az egyiptomiakat a nemzetek közé, és szétszélesztem őket az országokba;+ és megtudják, hogy én vagyok Jehova.«”

31 A 11. évben, a 3. hónap első napján Jehova ismét szólt hozzám: 2 „Embernek fia! Így szólj Egyiptom királyához, a fáraóhoz és hordáihoz:+

»Kihez hasonlítasz nagyságodban?

 4 Nagyra növesztették a vizek, a mélyen levő vízforrásoktól magasra nőtt.

Folyamok vették körbe a helyet, ahova ültették.

Csatornáik vízzel látták el a mező minden fáját.

 5 Ezért magasabbra nőtt a mező minden fájánál.

 8 Egyetlen más cédrus sem volt hozzá fogható Isten kertjében.+

Isten kertjében egyetlen fa sem vetekedhetett a szépségével.

10 Ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Mivel olyan magasra nőtt*, hogy a felhőkig ér, és szíve felfuvalkodott a magassága miatt, 11 kiszolgáltatom a nemzetek hatalmas urának.+ Az majd biztosan tettre kel ellene, én pedig elvetem a gonoszsága miatt. 12 Az idegenek, a legkegyetlenebbek a nemzetek közül kivágják, és otthagyják a hegyeken. Lombozata lehullik a völgyekbe, és gallyai összetörten hevernek majd a föld folyóiban.+ A föld összes népe elhagyja árnyékát, és elmennek. 13 Kidőlt törzsén lakik majd az ég minden madara, gallyain pedig a mező minden vadja.+ 14 Azért van ez, hogy egyetlen víz melletti fa se nőjön olyan magasra, ne érjen a felhőkig, és egyetlen jól öntözött fa se érjen fel odáig. Mert mindegyiküket halálra adják, a föld mélyére kerülnek az emberekkel együtt, akik a verembe* szállnak.«

15 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Azon a napon, amikor sírba* száll, gyászt hozok. Ezért elzárom a mély vizeket, és gátat szabok azok folyamainak, hogy visszatartsam a sok vizet. Elsötétítem miatta a Libanont, és a mező minden fája elszárad. 16 Amikor lerántom a sírba* azokkal együtt, akik a verembe* szállnak, zuhanásának hangjára megrendülnek a nemzetek. És Éden minden fája,+ a Libanon válogatott és legjobb fái, mindazok, amelyek jól öntözöttek, megvigasztalódnak a föld mélyén. 17 Ők is vele együtt a sírba* szálltak a karddal megöltek közé,+ a támogatóival* együtt, akik az árnyékában laktak a nemzetek között.+«

18 »Éden melyik fája hasonlított rád dicsőségben és nagyságban?+ Mégis le leszel taszítva Éden fáival együtt a föld mélyére. A körülmetéletlenek között fogsz feküdni a karddal megöltekkel együtt. Ez fog történni a fáraóval és minden hordájával« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

32 A 12. évben, a 12. hónap első napján Jehova ismét szólt hozzám: 2 „Embernek fia! Énekelj gyászdalt* Egyiptom királya, a fáraó felett, és így szólj hozzá:

 3 Így szól a legfőbb Úr, Jehova:

 4 Otthagylak a földön.

A nyílt mezőre vetlek.

 7 »Amikor kihunysz, betakarom az eget, és elsötétítem csillagjait.

11 Mert így szól a legfőbb Úr, Jehova:

»Babilon királyának kardja eljön rád.+

Megfosztják Egyiptomot a büszkeségétől, és minden hordája megsemmisül.+

Egyiptomot és minden hordáját siratják majd vele« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

17 Aztán a 12. évben, a hónap 15. napján Jehova így szólt hozzám: 18 „Embernek fia! Sirasd Egyiptom hordáit, és vidd le őt és a hatalmas nemzetek lányait a föld mélyére a verembe* szállókkal együtt.

19 »Kinek a szépségét múlod felül? Szállj csak alá, és feküdj a körülmetéletlenek mellé!«

20 »A karddal megöltek között fognak elesni.+ Kardnak lett átadva. Vonszoljátok el őt a hordáival együtt.

21 A sír* mélyéről a legkiemelkedőbb harcosok szólnak majd hozzá és a segítőihez. Alászállnak, és úgy fognak feküdni, mint a körülmetéletlenek, kard által megölten. 22 Ott van Asszíria és egész sokasága. Körülötte* vannak sírjaik, mindnyájan kard által hullottak el.+ 23 Sírjai a verem* mélyén vannak, és sokasága ott van a sírja körül. Mindnyájukat karddal ölték meg, mert rettegést hoztak az élők földjére.

24 Ott van Elám+ a hordáival a sírja körül, mindnyájan kard által hullottak el. Alászálltak körülmetéletlenül a föld mélyére, ők, akik rettegést hoztak az élők földjére. Viselni fogják szégyenüket a verembe* szállókkal együtt. 25 A megöltek között vetettek neki ágyat, akárcsak minden hordájának a sírja* körül. Mindnyájan körülmetéletlenek, karddal megöltek, mert rettegést hoztak az élők földjére. Viselni fogják szégyenüket a verembe* szállókkal együtt. A megöltek közé vetették őt.

26 Ott van Mések és Tubál+ és minden hordájuk*. Körülötte* vannak sírjaik*. Mindnyájan körülmetéletlenek, akiket kard szúrt át, mert rettegést hoztak az élők földjére. 27 Nemde a körülmetéletlen, erős harcosok mellett fekszenek majd, akik elestek, és harci eszközeikkel együtt a sírba* szálltak? Fejük alá teszik kardjukat,* és bűneik a csontjaikon lesznek, mert ezek az erős harcosok rettegésben tartották az élők földjét. 28 Ami téged illet, a körülmetéletlenek között fogsz összetörni, és a karddal megöltek mellett fogsz feküdni.

29 Ott van Edom+, a királyai és minden fejedelme, akik a nagyságuk ellenére a karddal megöltek közé kerültek. Ők is a körülmetéletlenek+ és a verembe* szállók mellett fognak feküdni.

30 Ott van észak összes fejedelme*, és a szidóniak+ is mind, akik megszégyenülten alászálltak a megöltekkel, noha erejükkel rémületet keltettek. Körülmetéletlenül fekszenek majd a karddal megöltek mellett, és viselni fogják szégyenüket a verembe* szállókkal együtt.

31 A fáraó látja majd mindezt, és megvigasztalódik amiatt, ami a hordáival történt.+ A fáraót és egész hadseregét karddal ölik meg« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.

32 »Mivel rettegést keltett az élők földjén, a fáraót a hordáival együtt a körülmetéletlenek mellé fogják fektetni, a karddal megöltek mellé« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

33 És Jehova így szólt hozzám: 2 „Embernek fia! Beszélj néped fiaihoz,+ és ezt mondd nekik:

»Tegyük fel, hogy egy országra kardot küldök,+ és az ország egész népe fog egy embert, őrállójává teszi, 3 az pedig látja a kardot, amint az országra jön, és megfújja a kürtöt, és figyelmezteti a népet.+ 4 Ha valaki hallja a kürt hangját, de nem fogadja meg a figyelmeztetést,+ a kard pedig eljön, és elveszi az életét,* akkor ő maga lesz a felelős a haláláért*.+ 5 Hallotta a kürt hangját, de nem fogadta meg a figyelmeztetést. Ő maga lesz felelős a haláláért. Ha megfogadta volna a figyelmeztetést, megmenekült volna*.

6 Ha pedig az őrálló látja a kardot jönni, de nem fújja meg a kürtöt,+ és a nép nem kap semmilyen figyelmeztetést, a kard pedig eljön, és elveszi valamelyikük életét*, akkor az meghal a saját vétke miatt, de a vérét az őrállótól kérem számon.+«

7 Téged pedig, embernek fia, őrállónak jelöltelek ki Izrael népe számára, és amikor üzenetet hallasz tőlem, figyelmeztesd őket a nevemben.+ 8 Ha azt mondom a gonosznak: »Biztosan meghalsz, te gonosz!«,+ de te nem szólsz, hogy figyelmeztesd, hogy változtasson a viselkedésén, akkor ő mint gonosz, meghal a vétke miatt,+ de a vérét tőled kérem számon. 9 Ha azonban figyelmezteted a gonoszt, hogy térjen meg, ám ő nem akar változtatni a viselkedésén, akkor ő meghal a vétke miatt,+ de te biztosan megmented az életedet*.+

10 És te, embernek fia, így szólj Izrael népéhez: »Ti ezt mondtátok: ’Lázongásaink és bűneink ránk nehezednek, és elpusztulunk miattuk.+ Hát hogyan is maradhatnánk életben?+’« 11 Mondd meg nekik: »’Nem gyönyörködöm a gonosz halálában,+ hanem inkább abban, ha változtat a viselkedésén,+ és életben marad.+ Olyan biztos ez, mint hogy én élek! Térjetek meg, és hagyjatok fel gonosz viselkedésetekkel!+ Hisz miért halnátok meg, ó, Izrael népe?’+ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.«

12 És te, embernek fia, mondd meg néped fiainak: »Az igazságos embert nem fogja megmenteni az igazságossága, ha fellázad.+ És a gonosz ember sem fog elbukni a gonoszsága miatt, ha felhagy a gonoszságával.+ Egyetlen igazságos ember sem maradhat életben az igazságossága miatt azon a napon, amelyen vétkezik.+ 13 Ha azt mondom az igazságosnak: ’Biztosan élni fogsz’, de ő a maga igazságosságában bízik, és gonoszul* cselekszik,+ akkor egyetlen igazságos cselekedetére sem emlékezem, hanem meg fog halni, mert gonoszul cselekedett.+

14 És ha azt mondom a gonosznak: ’Biztosan meghalsz’, de az felhagy bűnös viselkedésével, és azt teszi, ami jogos és igazságos,+ 15 visszaadja azt, amit zálogba vett,+ megtéríti, amit elrabolt,+ és azok szerint a rendeletek szerint jár, melyek élethez vezetnek, nem követve el gonoszságot, akkor biztosan élni fog.+ Nem hal meg. 16 Egyetlen bűnét sem rovom fel neki*.+ Mivel azt tette, ami jogos és igazságos, biztosan élni fog.+«

17 Néped azonban ezt mondja: »Jehova igazságtalanul cselekszik«, pedig igazából ők cselekednek igazságtalanul.

18 Ha egy igazságos személy nem marad igazságos, hanem a rosszat teszi, meghal miatta.+ 19 Ha viszont egy gonosz felhagy a gonosztetteivel, és azt teszi, ami jogos és igazságos, élni fog.+

20 Ti azonban ezt mondjátok: »Jehova igazságtalanul cselekszik.«+ Mindegyikőtöket a tettei szerint fogom megítélni, ó, Izrael népe!”

21 Végül aztán száműzetésünk 12. évében, a 10. hónap 5. napján egy ember érkezett hozzám, aki elmenekült Jeruzsálemből,+ és így szólt: „Elesett a város!”+

22 A menekült érkezése előtti estén Jehova ereje működni kezdett rajtam*, és megnyitotta a számat, még mielőtt a férfi eljött hozzám reggel. Így hát megnyílt a szám, és többé nem voltam néma.+

23 Aztán Jehova így szólt hozzám: 24 „Embernek fia! E lerombolt helyek lakosai+ azt mondják Izrael földjéről: »Ábrahám csak egymaga volt, mégis birtokba vette ezt a földet.+ Mi viszont sokan vagyunk, úgyhogy ez a föld biztosan nekünk lett adva birtokul.«

25 Azért mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Véres ételt esztek,+ undorító bálványaitokra* emelitek szemeiteket, és folyton vért ontotok+. Hogy is birtokolhatnátok hát ezt a földet? 26 Kardotokban bíztok,+ utálatos szokásokat gyakoroltok, és mindegyikőtök lefekszik az embertársa feleségével+. Hogy is birtokolhatnátok hát ezt a földet?+’«

27 Ezt mondd nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Akik a lerombolt helyeken élnek, kard által hullanak el; akik a nyílt mezőn vannak, azokat a vadállatoknak adom eledelül; akik pedig az erődítményekben és a barlangokban vannak, azok járványos betegség miatt halnak meg.+ Olyan biztos ez, mint hogy én élek! 28 Teljesen elhagyatott pusztasággá teszem az országot,+ mérhetetlen büszkesége semmivé lesz, Izrael hegyei pedig pusztává+ – senki sem megy át rajtuk. 29 És megtudják, hogy én vagyok Jehova, amikor teljesen elhagyatott pusztasággá teszem az országot+ mindazon utálatosságok miatt, amelyeket cselekedtek.+’«

30 Ami pedig téged illet, embernek fia, néped tagjai rólad beszélgetnek a falak mellett és a házak kapuiban.+ Ezt mondják egymásnak, mindegyik a testvérének: »Gyertek, hallgassuk meg a beszédet, mely Jehovától származik.« 31 Beözönlenek hozzád, és leülnek eléd népemként. Hallani fogják szavaidat, de nem cselekszenek azok szerint,+ mert hízelegnek szájukkal,* ám szívük mohón tisztességtelen nyereségre vágyik. 32 Olyan vagy te nekik, mint valami szerelmes dal, melyet szép hangon énekelnek, és ügyesen kísérik húros hangszeren. Hallani fogják szavaidat, de senki sem cselekszi azokat. 33 És amikor ez bekövetkezik – márpedig bekövetkezik –, akkor majd megtudják, hogy próféta volt közöttük.+”

34 Jehova ismét szólt hozzám: 2 „Embernek fia! Prófétálj Izrael pásztorai ellen. Prófétálj, és mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Jaj Izrael pásztorainak,+ akik önmagukat legeltetik! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak?+ 3 A zsíros részt megeszitek, a gyapjút felveszitek, és a legkövérebb állatot levágjátok.+ A nyájat viszont nem legeltetitek.+ 4 A gyengélkedőt nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az elkóboroltat nem hoztátok vissza, és az elveszett után nem kutattatok.+ Inkább keményen és zsarnokian uralkodtatok felettük.+ 5 Ezért szétszéledtek, mert nem volt pásztor.+ Szétszéledtek, és minden mezei vadnak eledelévé lettek. 6 Ott kóboroltak a juhaim minden hegyen és minden magas dombon. Szétszóródtak az egész föld színén, és senki sem kereste őket, senki sem kutatott utánuk.

7 Ezért halljátok meg Jehova szavát, ti pásztorok: 8 „Amilyen biztos, hogy én élek, olyan biztos, hogy cselekedni fogok – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – Mivel juhaim prédává lettek, és minden mezei vadnak eledelül szolgáltak, hiszen nem volt pásztor, és az én pásztoraim nem keresték a juhaimat, hanem önmagukat legeltették, a juhaimat pedig nem legeltették”, 9 ezért halljátok meg Jehova szavát, ti pásztorok! 10 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: „Én a pásztorok ellen vagyok, és számonkérem rajtuk a juhaimat*. Nem engedem, hogy továbbra is ők legeltessék* juhaimat,+ és többé nem fogják önmagukat legeltetni a pásztorok. Kiszabadítom juhaimat a szájukból, és ezentúl nem lesznek nekik eledelül.”’

11 Mert így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Itt vagyok, és én magam keresem meg a juhaimat, és gondjukat viselem.+ 12 Úgy fogok gondot viselni rájuk, ahogy egy pásztor, aki megtalálta elszéledt juhait, és legelteti őket.+ Megszabadítom őket mindenhonnan, ahová szétszóródtak a felhők és a sűrű homály napján.+ 13 Kihozom őket a népek közül, egybegyűjtöm őket az országokból, beviszem őket földjükre, és legeltetni fogom őket Izrael hegyein,+ a folyók mellett és az ország minden lakóhelyénél. 14 Jó legelőn legeltetem őket, és Izrael magas hegyein fognak legelni.+ Jó legelőn fognak heverészni,+ és dús legelőn legelésznek majd Izrael hegyein.’

15 ’Én fogom legeltetni juhaimat,+ és én gondoskodom arról, hogy megpihenjenek+ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – 16 Az elveszettet megkeresem,+ az eltévedtet visszahozom, a sérültet bekötözöm, a gyengélkedőt megerősítem, de a kövéret és az erőset elpusztítom. Az ilyenek felett ítéletet hozok, és az lesz az eledelük.’

17 Ami titeket illet, juhaim, ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: ’Ítéletet tartok juh és juh között, a kosok és a kecskebakok között.+ 18 Hát nem elég nektek, hogy a legjobb legelőkön legeltek? Még legelőitek többi részét is lábatokkal tiporjátok? És miután a legtisztább vizet megittátok, felkavarjátok a többit a lábatokkal? 19 Hát az én juhaimnak a lábatokkal összetiport legelőn kell legelniük, és a lábatokkal felkavart vizet kell inniuk?’

20 Ezért így szól hozzájuk a legfőbb Úr, Jehova: ’Itt vagyok, és én magam fogok ítélni a kövér juh és a sovány juh között, 21 mivelhogy oldalatokkal és vállatokkal lökdöstétek és szarvatokkal ökleltétek valamennyi beteget, mígnem szétszéledtek miattatok mindenfelé. 22 Megmentem az én juhaimat, és nem lesznek többé prédává;+ ítélni fogok juh és juh között. 23 Egyetlen pásztort jelölök ki föléjük,+ szolgámat, Dávidot,+ és legeltetni fogja őket. Ő legelteti majd őket, és ő lesz a pásztoruk.+ 24 Én, Jehova leszek az Istenük,+ és szolgám, Dávid, fejedelem lesz közöttük.+ Én, Jehova szóltam.

25 Békeszövetséget kötök velük,+ és kiirtom az országból az ártalmas vadállatokat,+ hogy ők biztonságban lakjanak a pusztában, és az erdőkben aludjanak.+ 26 Áldássá teszem őket és dombom környékét,+ és megadom, hogy eső hulljon a megfelelő időben. Az áldások úgy áradnak majd felülről, mint az eső.+ 27 A mező fája gyümölcsöt terem, a föld is megadja termését,+ és ők biztonságban laknak majd a földön. Megtudják, hogy én vagyok Jehova, amikor összetöröm igarúdjaikat,+ és megszabadítom őket azoktól, akik rabszolgasorban tartották őket. 28 Nem lesznek többé prédául a nemzeteknek, és nem falja fel őket a föld vadja. Biztonságban fognak lakni, és senki sem rettenti meg őket.+

29 Létrehozok nekik egy híres ültetvényt, és többé nem halnak meg éhínség miatt az országban,+ a nemzetek pedig nem alázzák meg őket többé+. 30 „Akkor majd megtudják, hogy én, Jehova, az ő Istenük velük vagyok, ők, Izrael pedig az én népem”+ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.’«

31 »És ti, juhaim,+ akikről gondoskodom, csak emberek vagytok, én pedig Istenetek vagyok« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

35 Jehova újból szólt hozzám: 2 „Embernek fia! Fordítsd arcodat Szeir+ hegyvidéke felé, és prófétálj ellene.+ 3 Ezt mondd neki: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Én ellened vagyok, ó, Szeir hegyvidéke. Kinyújtom kezemet ellened, és elhagyatott pusztasággá teszlek.+ 4 Városaidat rommá teszem, te pedig elhagyatott pusztaság leszel;+ és megtudod, hogy én vagyok Jehova. 5 Ugyanis ádáz gyűlölettel+ voltál az izraeliták iránt, és kiszolgáltattad őket a kardnak szerencsétlenségük idején, végső büntetésük idején.+’«

6 »Ezért halálra* jelöltelek ki, és nem kerülheted el azt.+ Mivel halált szabtál ki azokra, akiket gyűlöltél, ezért utolér téged a halál.+ Olyan biztos ez, mint hogy én élek! – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – 7 Szeir hegyvidékét elhagyatott pusztasággá teszem,+ és elpusztítok bárkit, aki átmegy rajta, és bárkit, aki visszatér oda. 8 Betöltöm hegyeit a megöltekkel, és akiket karddal öltek meg, azok dombjaidon, völgyeidben és folyóidban hullanak el. 9 Örök időkre pusztasággá teszlek, és városaid lakatlanok lesznek;+ és megtudjátok, hogy én vagyok Jehova.«

10 Mivel azt mondtad: »Ez a két nemzet és ez a két ország az enyém lesz, és birtokba vesszük mindkettőt«,+ noha Jehova volt ott, 11 »ezért olyan biztos az, mint hogy én élek – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése –, hogy én is ugyanolyan haraggal és féltékenységgel bánok majd veled, mint ahogyan te bántál velük az irántuk érzett gyűlöletből.+ És megismertetem magamat közöttük, amikor megítéllek téged. 12 Akkor megtudod majd, hogy én, Jehova, hallottam minden szavadat, amikor szemtelenül ezt mondtad Izrael hegyeiről: ’Pusztává tették őket, és nekünk adták, hogy elpusztítsuk*.’ 13 Öntelten beszéltetek ellenem, és szaporítottátok ellenem szavaitokat.+ Én azonban mindent hallottam.«

14 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Az egész föld ujjongani fog, amikor elhagyatott pusztasággá teszlek. 15 Mivel te ujjongtál, amikor Izrael népének öröksége pusztává lett, ezért én ennek megfelelően bánok majd veled.+ Elhagyatott rommá leszel, ó, Szeir hegyvidéke, igen, egész Edom;+ és megtudják, hogy én vagyok Jehova.«”

36 „Te pedig, embernek fia, prófétálj Izrael hegyeiről, és ezt mondjad: »Ó, Izrael hegyei, halljátok meg Jehova szavát! 2 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Az ellenség így beszélt ellenetek: „Haha! Még az ősi magaslatok is a mi birtokunkba kerültek!”’+«

3 Ezért prófétálj, és ezt mondjad: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Mivelhogy pusztává tettek és mindenfelől megtámadtak titeket, hogy birtokává legyetek a nemzetek túlélőinek*, és az emberek a szájukra vesznek, rágalmaznak titeket,+ 4 ezért, ó, Izrael hegyei, halljátok meg a legfőbb Úr, Jehova szavát! Így szól a legfőbb Úr, Jehova a hegyekhez és a dombokhoz, a folyókhoz és a völgyekhez, a pusztává tett romokhoz+ és az elhagyott városokhoz, amelyeket a körülöttük élő nemzetek túlélői kifosztottak és kigúnyoltak;+ 5 így szól hozzájuk a legfőbb Úr, Jehova: „Buzgalmam tüzében+ fogok szólni a nemzetek túlélői ellen és egész Edom ellen, azok ellen, akik nagy örömmel és teljes megvetéssel*+ követelték maguknak birtokul az országomat, hogy az övéik legyenek legelői, és hogy kifosszák azt.”+’«

6 Azért hát prófétálj Izrael földjéről, és mondd meg a hegyeknek és a domboknak, a folyóknak és a völgyeknek: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Én szólni fogok buzgalmamban és dühömben, mert megaláztatást kellett elviselnetek a nemzetektől.’«+

7 Azért így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Esküre emelem a kezemet, hogy a körülöttetek levő nemzeteknek is el kell majd viselniük az őket érő szégyent.+ 8 Ti pedig, ó, Izrael hegyei, ágakat hoztok, és gyümölcsöt teremtek népemnek, Izraelnek,+ mert hamarosan visszatérnek. 9 Mert én veletek vagyok, és felétek fordulok, titeket pedig megművelnek és bevetnek. 10 Megsokasítom népeteket – Izrael egész népét, mindenestül –, a városokat lakni fogják,+ és a lerombolt helyek újjáépülnek.+ 11 Igen, megsokasítom népeteket és az állataitokat,+ megsokasodnak és termékenyek lesznek. Lakottá teszlek benneteket, mint amilyenek korábban voltatok,+ és jobban megy majd sorotok, mint a múltban.+ És megtudjátok, hogy én vagyok Jehova.+ 12 Embereket járatok majd rajtatok – népemet, Izraelt –, és ők birtokba vesznek titeket.+ Ti az örökségük lesztek, és soha többé nem teszitek őket gyermektelenné+.«”

13 „Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Mivel azt mondják neked, hogy ’olyan föld vagy, amely felfalja az embereket, és megfosztja nemzeteit a gyermekektől’«, 14 »ezért nem fogod többé felfalni az embereket, és nem fosztod meg többé nemzeteidet a gyermekektől – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – 15 Nem engedem többé, hogy a nemzetek sértegessenek, és az emberek gyalázzanak téged,+ és nem buktatod el többé nemzeteidet« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

16 És Jehova újból szólt hozzám: 17 „Embernek fia! Amikor Izrael népe a saját földjén lakott, tisztátalanná tették azt viselkedésükkel és cselekedeteikkel.+ Tetteik olyanok voltak számomra, mint a havivérzés tisztátalansága.+ 18 Én erre kitöltöttem rajtuk dühömet a vér miatt, amelyet kiontottak azon a földön,+ és amiatt, hogy tisztátalanná tették azt undorító bálványaikkal*.+ 19 Így hát szétszórtam őket a nemzetek közé, és szétszéledtek az országokba.+ Viselkedésük és cselekedeteik szerint ítélkeztem felettük. 20 De amikor a nemzetek közé mentek, az emberek megszentségtelenítették szent nevemet,+ így beszélve róluk: »Jehova népe ez, ám el kellett hagyniuk a földjét.« 21 Ezért cselekedni fogok szent nevem érdekében, amelyet Izrael népe megszentségtelenített a nemzetek között, ahová mentek.+”

22 „Azért így szólj Izrael népéhez: »Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: ’Nem értetek cselekszem, ó, Izrael népe, hanem az én szent nevemért, amelyet megszentségtelenítettetek a nemzetek között, ahová mentetek.’+« 23 »Meg fogom szentelni nagy nevemet,+ amely meg lett szentségtelenítve a nemzetek között, amelyet megszentségtelenítettetek közöttük. És megtudják a nemzetek, hogy én vagyok Jehova+ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése –, amikor meg leszek szentelve közöttetek a szemük láttára. 24 Kihozlak benneteket a nemzetek közül, és egybegyűjtelek titeket minden országból, és beviszlek titeket a földetekre.+ 25 Tiszta vizet hintek rátok, és tiszták lesztek.+ Megtisztítalak benneteket minden tisztátalanságotoktól+ és minden undorító bálványotoktól+. 26 Új szívet adok nektek,+ és új szellemet helyezek belétek.+ Eltávolítom a kőszívet+ testetekből, és hússzívet* adok nektek. 27 Szellememet helyezem belétek, és arra indítalak titeket, hogy a rendelkezéseim szerint járjatok,+ ti pedig megtartjátok és végrehajtjátok bírói döntéseimet. 28 Akkor azon a földön laktok majd, amelyet ősapáitoknak adtam, és népem lesztek, én pedig Istenetek leszek.+«

29 »Megszabadítalak titeket minden tisztátalanságotoktól. Megparancsolom a gabonának, hogy bőségesen teremjen, és nem hozok rátok éhínséget.+ 30 Megsokasítom a fa gyümölcsét és a szántóföld termését, hogy soha többé ne kelljen gyalázatot elviselnetek az éhínség miatt a nemzetek között.+ 31 Akkor eszetekbe jut majd gonosz viselkedésetek és helytelen cselekedeteitek, és undorodni fogtok magatoktól vétkeitek és utálatos szokásaitok miatt.+ 32 De tudjátok meg, hogy nem értetek teszem ezt!+ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – Inkább szégyenkezzetek és érezzetek megaláztatást viselkedésetek miatt, ó, Izrael népe!«

33 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Azon a napon, amelyen megtisztítalak benneteket minden vétketektől, lakottá teszem a városokat,+ és újjáépülnek a lerombolt helyek.+ 34 Művelni fogják az elhagyatott földet, mely elhagyatottan hevert minden arra járó szeme láttára. 35 Így fognak beszélni: ’Az elhagyatott föld olyan már, mint az Éden kertje+, és az egykor romokban heverő, kietlen, lerombolt városok most meg vannak erősítve és lakottak.’+ 36 És a körülöttetek megmaradt nemzetek megtudják, hogy én, Jehova építettem fel, ami le lett rombolva, és én ültettem be, ami puszta volt. Én, Jehova szóltam, és meg is cselekedtem.+«

37 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Még azt is megengedem, hogy Izrael népe arra kérjen engem, hogy sokasítsam meg őket, mint egy nyájat. 38 Mint a szentek nyája, mint Jeruzsálem nyája* a város ünnepi időszakaiban+, az egykor romokban heverő városok megtelnek az emberek nyájaival.+ És megtudják, hogy én vagyok Jehova.«”

37 Jehova ereje működni kezdett rajtam,* és Jehova a szelleme által elvitt engem,+ és letett a völgy közepén, az pedig tele volt csontokkal. 2 Körbevezetett engem mellettük, és láttam, hogy nagyon sok csont hever a völgyben, és igen szárazak voltak.+ 3 Így szólt hozzám: „Embernek fia! Vajon életre kelhetnek ezek a csontok?” Én ezt feleltem: „Legfőbb Úr, Jehova, te tudod.”+ 4 Erre így szólt hozzám: „Prófétálj ezekről a csontokról, és mondd meg nekik: »Ti száraz csontok, halljátok meg Jehova szavát:

5 Így szól a legfőbb Úr, Jehova ezekhez a csontokhoz: ’Leheletet adok belétek, és életre keltek.+ 6 Inakat és húst adok rátok, bőrrel borítalak be titeket, leheletet adok belétek, és életre keltek; és megtudjátok, hogy én vagyok Jehova.’«”

7 Én pedig úgy prófétáltam, ahogy parancsot kaptam. És mihelyt prófétáltam, hang hallatszott, valami zörgés, és a csontok közeledni kezdtek egymáshoz, csont a csonthoz. 8 Majd láttam, hogy inak és hús került rájuk, és bőr borította be őket. Lehelet azonban még nem volt bennük.

9 Akkor így szólt hozzám: „Prófétálj a szélnek. Prófétálj, embernek fia, és ezt mondd a szélnek: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’A négy szél felől jöjj el, ó, szél,* és fújj ezekre a megöltekre, hogy életre keljenek.’«”

10 Én ezért úgy prófétáltam, ahogy megparancsolta nekem, és lehelet* ment beléjük, ők pedig életre keltek, és lábra álltak+ – egy rendkívül nagy hadsereg.

11 Akkor így szólt hozzám: „Embernek fia! Ezek a csontok Izrael egész népe.+ Ezt mondják: »Csontjaink szárazak, és oda a reménységünk+. Teljesen el lettünk szakítva!« 12 Ezért prófétálj, és mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Megnyitom sírjaitokat,+ és kihozlak benneteket onnan, én népem, és beviszlek titeket Izrael földjére.+ 13 És megtudjátok, hogy én vagyok Jehova, amikor megnyitom sírjaitokat, és kihozlak benneteket onnan, ó, népem!+’« 14 »Belétek helyezem szellememet, és életre keltek,+ én pedig letelepítelek benneteket földeteken. És megtudjátok, hogy én, Jehova szóltam, és meg is cselekedtem« – ez Jehova kijelentése.”

15 Jehova ismét szólt hozzám: 16 „Te pedig, embernek fia, fogj egy botot, és írd rá: »Júdáé és Izrael népéből azoké, akik vele vannak*.«+ Fogj egy másik botot is, és írd rá: »Józsefé, Efraim botja, és Izrael egész népéből azoké, akik vele vannak*.«+ 17 Aztán közelítsd őket egymáshoz, hogy egyetlen bottá legyenek a kezedben.+ 18 Ha pedig ezt kérdezi tőled a néped*: »Nem mondod el nekünk, mit jelentenek ezek?«, 19 akkor mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Fogom József botját, amely Efraim kezében van, és Izrael törzseiből azokat, akik vele vannak, és Júda botjához illesztem őket. Egyetlen botot alkotok belőlük,+ és eggyé válnak a kezemben.’« 20 A botok, amelyekre írsz, legyenek a kezedben, hogy lássák őket.

21 Aztán így szólj hozzájuk: »Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: ’Kihozom az izraelitákat a nemzetek közül, amelyekhez elmentek, és egybegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket a földjükre.+ 22 Egyetlen nemzetté teszem őket az országban,+ Izrael hegyein, és egyetlen király fog uralkodni mindnyájuk felett.+ Nem lesznek többé két nemzet, és nem is oszlanak többé két királyságra.+ 23 Nem fogják többé beszennyezni magukat undorító bálványaikkal*, utálatos szokásaikkal és egyetlen törvényszegésükkel sem.+ Megszabadítom őket minden hűtlen cselekedetüktől, amellyel vétkeztek, és megtisztítom őket. A népem lesznek, én pedig Istenük leszek.+

24 Szolgám, Dávid lesz a királyuk,+ és egy pásztoruk lesz mindnyájuknak+. Bírói döntéseim szerint fognak járni, és gondosan megtartják rendeleteimet.+ 25 Azon a földön laknak majd, amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam, ahol ősapáitok laktak.+ Ők, a gyermekeik* és a gyermekeik gyermekei is örökké azon fognak lakni,+ és a szolgám, Dávid lesz a fejedelmük mindörökké.+

26 És békeszövetséget kötök velük;+ örök időkre szóló szövetség lesz az velük. Helyet készítek nekik, megsokasítom őket,+ és közéjük helyezem szentélyemet örökre. 27 Sátorom* velük* lesz; én leszek Istenük, ők pedig a népem.+ 28 És megtudják a nemzetek, hogy én, Jehova szentelem meg Izraelt, amikor közöttük lesz a szentélyem örökre.+’«”

38 Jehova ismét szólt hozzám: 2 „Embernek fia! Fordítsd arcodat Magóg földjének Gógja,+ Mések és Tubál+ legfőbb fejedelme felé, és prófétálj ellene.+ 3 Ezt mondd: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Én ellened vagyok, ó, Góg, Mések és Tubál legfőbb fejedelme! 4 Megfordítalak, és horgokat akasztok állkapcsodba,+ kivonultatlak téged egész hadseregeddel,+ lovaiddal és lovasaiddal, akik mindnyájan díszes ruhába öltöztek, egy nagy sereget, amelynél nagy pajzsok és kis pajzsok* vannak, és mindnyájan kardot forgatnak. 5 Perzsia, Etiópia és Pút+ is velük van, mindannyian kis pajzsot és sisakot viselnek; 6 Gómer és minden csapata, Tógarma+ leszármazottai észak legtávolabbi részeiről és minden csapata – sok nép tart veled.+

7 Állj készen, készülődj, te és egész sereged, akik odagyűltek hozzád, és te leszel a parancsnokuk*!

8 Sok nap elteltével majd figyelmet fordítok rád*. Az utolsó években bevonulsz egy olyan országba, amelynek népe helyre lett állítva a kard pusztítása után, egybe lett gyűjtve sok nép közül Izrael hegyeire, amelyek sokáig pusztán álltak. Ennek az országnak a lakosai vissza lettek hozva a népek közül, és biztonságban laknak mindnyájan.+ 9 Eljössz ellenük, mint a szélvész, és beborítod az országot, mint a felhők, te és minden csapatod, és sok nép teveled.’«

10 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Azon a napon majd gondolatok ötlenek fel szívedben, és gonosz tervet eszelsz ki. 11 Ezt mondod: ’Behatolok a védtelen települések* földjére.+ Rátámadok azokra, akik biztonságban, háborítatlanul élnek, és mindnyájan falak, reteszek és kapuk nélküli településeken laknak.’ 12 Mindezt azért teszed, hogy nagy zsákmányt szerezz, és megtámadd a lerombolt helyeket, melyek most újra lakottak,+ és a nemzetek közül egybegyűjtött népet,+ amely vagyont meg birtokot gyűjt,+ és a föld közepén lakik.

13 Sába+ és Dedán+, Társis+ kereskedői és összes harcosa* majd így szólnak hozzád: ’Azért jössz, hogy nagy zsákmányt szerezz? Azért gyűjtötted egybe seregedet, hogy ezüstöt és aranyat vigyél el, vagyont és birtokot szerezz, és hatalmas zsákmányt ejts?’«

14 Ezért hát prófétálj, ó, embernek fia, és mondd meg Gógnak: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Azon a napon, amikor népem, Izrael biztonságban lakik, biztosan tudomást szerzel majd róla.+ 15 Eljössz majd helyedről, észak legtávolabbi részeiről+ sok nép kíséretében. Mindnyájan lovon nyargalnak, nagy haderő, népes sereg.+ 16 Rátámadsz az én népemre, Izraelre, mint ahogy a felhők beborítják a földet. Az utolsó napokban elhozlak országom ellen,+ hogy megismerjenek engem a nemzetek, amikor megszentelem magamat általad a szemük láttára, ó, Góg!+’«

17 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Hát nem te vagy az, akiről a múltban beszéltem szolgáim, Izrael prófétái által, akik sok éven át arról prófétáltak, hogy elhozlak rájuk?«

18 »Azon a napon, amelyen Góg bevonul Izrael földjére, nagy haragra gyúlok+ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – 19 Felindultságomban és haragom tüzében fogok beszélni. Azon a napon nagy földrengés lesz Izrael földjén. 20 Reszketni fognak miattam a tenger halai, az ég madarai, a mező vadjai, minden hüllő, amely a földön csúszik-mászik, és minden ember a föld színén. A hegyek leszakadnak,+ a sziklák leomlanak, és minden fal a földre omlik.«

21 »Elhozom ellene a kardot egész hegyvidékemen – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – Saját testvére ellen fordul mindenkinek a kardja.+ 22 Ítéletet hozok felette.* Járványos betegséggel+ sújtom őt és seregét. Sok vér folyik majd. Szakadó esőt és jégverést+, tüzet+ és ként+ bocsátok rá és csapataira meg a vele levő sok népre.+ 23 Felmagasztalom és megszentelem magamat, és ismertté teszem magamat sok nemzet előtt; és megtudják, hogy én vagyok Jehova.«

39 Te pedig, embernek fia, prófétálj Góg ellen,+ és mondd meg neki: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Én ellened vagyok, Góg, Mések és Tubál+ legfőbb fejedelme! 2 Megfordítalak és vezetni foglak, elhozlak észak legtávolabbi részeiről,+ és beviszlek Izrael hegyeire. 3 Kiütöm bal kezedből íjadat és jobbodból nyilaidat. 4 Izrael hegyein fogsz elesni+ te és minden csapatod meg a veled levő népek. Eledelül adlak mindenféle ragadozó madárnak és a mező vadjainak.+’«

5 »A nyílt mezőn esel el,+ mert én szóltam« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.

6 »Tüzet bocsátok Magógra, és azokra, akik biztonságban laknak a szigeteken;+ és megtudják, hogy én vagyok Jehova. 7 Megismertetem szent nevemet népem, Izrael körében, és nem hagyom többé megszentségteleníteni. És megtudják a nemzetek, hogy én vagyok Jehova,+ a szent Isten Izraelben+.«

8 »Igen, eljön az, ami meg lett jövendölve, és bekövetkezik – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – Ez az a nap, amelyről beszéltem. 9 Kimennek majd Izrael városainak a lakosai, és elégetik a fegyvereket: a kis pajzsokat* meg a nagy pajzsokat, az íjakat meg a nyilakat, a buzogányokat* meg a lándzsákat. Azokból raknak tüzet+ hét éven át. 10 Nem fognak fát hozni a mezőről, és tűzifát sem gyűjtenek az erdőből, mert a fegyverekből fognak tüzet rakni.«

»Zsákmányt szereznek azoktól, akik őket rabolták ki, és kifosztják azokat, akik őket fosztogatták« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.

11 »Azon a napon sírhelyet adok Gógnak+ Izraelben, abban a völgyben, ahol azok haladnak át, akik a tengertől keletre eső részre mennek, de ez a völgy majd útjukat állja. Ott fogják eltemetni Gógot és minden hordáját, és így fogják nevezni: Hamon-Góg völgye*.+ 12 Izrael népe hét hónapon át temeti majd őket, hogy megtisztítsa az országot.+ 13 Az ország egész népe temetni fog, és ezzel hírnevet szereznek maguknak azon a napon, amelyen megdicsőítem magamat+« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.

14 »Férfiakat jelölnek ki arra, hogy folyamatosan járják az országot, és eltemessék a föld színén maradt holttesteket, hogy megtisztítsák a földet. Hét hónapig fognak kutatni. 15 Amikor azok, akik az országot járják, emberi csontot látnak, jelet tesznek mellé. Majd azok, akik a temetésre lettek kijelölve, eltemetik a csontokat a Hamon-Góg völgyében.+ 16 Lesz ott egy város is, melynek a neve Hamóna* lesz. És megtisztítják az országot.+«

17 Ami téged illet, embernek fia, ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: »Szólj a legkülönfélébb madaraknak, és a mező minden vadjának: ’Gyülekezzetek és jöjjetek! Gyűljetek egybe az áldozatom körül, amelyet nektek készítek. Nagy áldozatot készítek Izrael hegyein.+ Húst esztek majd, és vért isztok.+ 18 Hatalmasok húsát fogjátok enni, és a föld fejedelmeinek vérét isszátok – kosokét, bárányokét, kecskékét és bikákét. Básán hizlalt állatai ezek valamennyien. 19 Zsíros részt fogtok enni jóllakásig, és vért isztok megrészegülésig az áldozatból, melyet nektek készítek.’«

20 »Jóllaktok majd az asztalomnál lovakkal és szekérhajtókkal, hatalmasokkal és mindenféle harcossal«+ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.

21 »Megmutatom a nemzetek között dicsőségemet, és a nemzetek mind meglátják ítéletemet, amelyet végrehajtottam, és hatalmamat*, amelyet kinyilvánítottam közöttük.+ 22 Attól a naptól fogva Izrael népe tudni fogja, hogy én vagyok Jehova, az Istenük. 23 És a nemzetek megtudják majd, hogy Izrael népe a vétke miatt ment száműzetésbe, mert hűtlenek voltak hozzám.+ Ezért elrejtettem előlük arcomat,+ és ellenségeik kezébe adtam őket,+ és mindannyian kard által hullottak el. 24 Tisztátalanságuk és törvényszegéseik szerint bántam velük, és elrejtettem előlük arcomat.«

25 Ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Visszahozom majd Jákob foglyait,+ és irgalmazok Izrael egész népének;+ határozottan kiállok* szent nevem mellett+. 26 Miután meg lettek alázva, amiért hűtlenek voltak hozzám,+ biztonságban fognak lakni a földjükön, és senki sem rettenti meg őket.+ 27 Amikor visszahozom őket a népek közül, és egybegyűjtöm őket ellenségeik országaiból,+ akkor majd megszentelem magamat közöttük sok nemzet szeme láttára+.«

28 »Megtudják, hogy én vagyok Jehova, az Istenük, amikor száműzetésbe küldöm őket a nemzetek közé, majd egybegyűjtöm őket a földjükre, és senkit sem hagyok ott közülük.+ 29 Többé nem rejtem el arcomat előlük,+ mert kitöltöm szellememet Izrael népére+« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

40 Száműzetésünk 25. évében,+ az év elején, a hónap 10. napján, a 14. évben azután, hogy a város elesett,+ éppen azon a napon Jehova ereje működni kezdett rajtam*, és elvitt engem a városba.+ 2 Istentől jövő látomásokban elvitt Izrael országába, és letett egy igen magas hegyre+, amelyen egy városhoz hasonló építmény volt déli irányban.

3 Amikor odavitt, egy férfit láttam ott, aki úgy ragyogott, mint a réz.+ A kezében lenzsinór és mérőnád* volt,+ és a kapuban állt. 4 A férfi így szólt hozzám: „Embernek fia! Jól nyisd ki a szemed és a füled, és figyelj oda* mindenre, amit mutatok neked, mert ezért kerültél ide. Mondj el Izrael népének mindent, amit látsz.”+

5 Egy falat láttam, amely körbevette a templomot*. A férfi kezében egy 6 könyök hosszú mérőnád volt, mégpedig a tenyérnyivel hosszabb könyök szerint*. Megmérte a falat: a szélessége is, és a magassága is egynádnyi volt.

6 Ezután elment a keletre néző kapuhoz+, és fölment a lépcsőin. Megmérte a kapu küszöbét: egy nád széles volt; és a másik küszöböt: ez is egy nád széles volt. 7 Mindegyik őrszoba+ egy nád hosszú és egy nád széles volt, és az őrszobák között 5 könyök volt. A kapu küszöbe egynádnyi volt a kapu előcsarnoka mellett, mely befelé nézett.

8 Megmérte a kapu előcsarnokát, mely befelé nézett: egynádnyi volt. 9 Majd megmérte a kapu előcsarnokát: nyolckönyöknyi volt; és az oldalpilléreit: kétkönyöknyiek voltak. A kapu előcsarnoka a befelé néző oldalon volt.

10 A keleti kapu mindkét oldalán 3-3 őrszoba volt. Mind a három azonos méretű volt, és az oldalpillérek is azonos méretűek voltak mindkét oldalon.

11 Ezután megmérte a kapubejárat szélességét: 10 könyök volt; a kapubejárat külső részének teljes szélessége pedig 13 könyök.

12 Az őrszobák előtti elkerített terület mindkét oldalon egykönyöknyi volt. Az őrszobák mindkét oldalon hatkönyöknyiek voltak.

13 Aztán megmérte a kaput az egyik őrszoba tetejétől* a másik tetejéig, és 25 könyök széles volt; egyik bejárat a másik bejáratra nézett.+ 14 Aztán lemérte az oldalpilléreket, és azok 60 könyök magasak voltak. Majd lemérte az udvaron körben elhelyezkedő kapuk oldalpilléreit is. 15 A kapubejárat elejétől az előcsarnok elejéig, mely a kapu belülre néző oldalán volt, 50 könyök volt.

16 Az őrszobáknak és az oldalpilléreiknek a kapun belül mindkét oldalon szűkülő keretű ablakaik*+ voltak. Az előcsarnokokban is voltak ablakok mindegyik oldalon, az oldalpilléreken pedig pálmaábrázolások+ voltak.

17 Aztán bevezetett engem a külső udvarba. Ott étkezőket*+ láttam, az udvar körül pedig kövezetet. 30 étkező volt a kövezeten. 18 A kapuk oldalánál levő kövezet szélessége megfelelt a kapuk hosszúságának – ez volt az alsó kövezet.

19 Akkor megmérte az alsó kapu befelé néző részétől a belső udvarba vezető kapuig terjedő távolságot*. 100 könyök volt keleten is, és északon is.

20 A külső udvarban volt egy kapu, amely északra nézett. Megmérte a hosszúságát és a szélességét. 21 Három őrszoba volt mindkét oldalon. Oldalpillérei és előcsarnoka ugyanolyan méretű volt, mint az első kapué. 50 könyök hosszú és 25 könyök széles volt. 22 Az ablakai, az előcsarnoka és a pálmaábrázolásai+ ugyanolyan méretűek voltak, mint a keleti kapuéi. 7 lépcsőn lehetett felmenni oda, és előttük helyezkedett el az előcsarnoka.

23 Volt egy kapu a belső udvarban az északi kapuval szemben, egy másik pedig a keleti kapuval szemben. Aztán lemérte a kaputól kapuig tartó távolságot, és az 100 könyök volt.

24 Ezután dél felé vezetett engem, és láttam egy kaput a déli oldalon+. Megmérte az oldalpilléreit és az előcsarnokát, és azok ugyanakkorák voltak, mint a többi. 25 Ennek és az előcsarnokának is voltak ablakai mindegyik oldalon, olyanok, mint a többi ablak. 50 könyök hosszú és 25 könyök széles volt. 26 Hét lépcső vezetett fel oda,+ és előttük helyezkedett el az előcsarnoka. Pálmaábrázolások voltak az oldalpillérein: egy-egy mindegyik oldalán.

27 A belső udvarban volt egy délre néző kapu. Déli irányba haladva lemérte a kaputól kapuig tartó távolságot, és az 100 könyök volt. 28 Majd bevezetett engem a belső udvarba a déli kapun át. Akkor megmérte a déli kaput, és az ugyanakkora volt, mint a többi. 29 Őrszobái, oldalpillérei és előcsarnoka is ugyanakkorák voltak, mint a többiéi. Ennek és az előcsarnokának is voltak ablakai mindenfelől. 50 könyök hosszú és 25 könyök széles volt.+ 30 A körös-körül levő kapuk előcsarnokai 25 könyök hosszúak és 5 könyök szélesek voltak. 31 Az előcsarnoka a külső udvarra nézett, és pálmaábrázolások voltak az oldalpillérein.+ 8 lépcső vezetett fel oda.+

32 Aztán bevezetett engem a belső udvarba kelet felől, és megmérte a kaput: ugyanakkora volt, mint a többi. 33 Őrszobái, oldalpillérei és előcsarnoka ugyanakkorák voltak, mint a többiéi. Ennek és az előcsarnokának is voltak ablakai minden oldalon. 50 könyök hosszú és 25 könyök széles volt. 34 Az előcsarnoka a külső udvar felé nézett, és pálmaábrázolások voltak mindkét oldalpillérén. 8 lépcső vezetett fel oda.

35 Aztán elvitt engem az északi kapuba,+ és megmérte. Ugyanakkora volt, mint a többi. 36 Az őrszobái, az oldalpillérei és az előcsarnoka ugyanakkorák voltak, mint a többiéi. Ablakok voltak rajta mindenfelől. 50 könyök hosszú és 25 könyök széles volt. 37 Oldalpillérei a külső udvarra néztek, és pálmaábrázolások voltak mindkét oldalpillérén. 8 lépcső vezetett fel oda.

38 A kapuk oldalpillérei közelében étkező helyezkedett el a maga bejáratával, ahol az égőáldozatot mosták meg+.

39 A kapu előcsarnokának mindkét oldalán volt két asztal, hogy azokon vágják le az égőáldozatot+, a bűnért való áldozatot+ és a vétekért való áldozatot.+ 40 Volt két asztal az északi kapuhoz vezető bejárat külső oldalán, és a kapu előcsarnokának másik oldalán is volt kettő. 41 A kapu mindkét oldalán 4 asztal volt – összesen 8 –, és ezeken vágták le az áldozatokat. 42 Az égőáldozathoz használt 4 asztal faragott kőből volt. Másfél könyök hosszúak és másfél könyök szélesek voltak, a magasságuk pedig egy könyök volt. Ezekre tették az eszközöket, amelyekkel az égőáldozatokat és az egyéb áldozatokat levágták. 43 A polcok egytenyérnyi szélesek voltak, és oda voltak erősítve a belső falakhoz. Az ajándékáldozatok húsát az asztalokra tették.

44 Az énekesek+ étkezői a belső kapu külső oldalánál voltak. Az északi kapu közelében voltak a belső udvarban, és délre néztek. Egy másik étkező a keleti kapu közelében volt, és északra nézett.

45 Akkor így szólt hozzám: „Ez az étkező, mely délre néz, azoké a papoké, akik a templomban végeznek szolgálatot.+ 46 Az az étkező pedig, amely északra néz, azoké a papoké, akik az oltárnál teljesítenek szolgálatot.+ Ezek Cádók+ leszármazottai, a léviták közül azok, akiket arra jelöltek ki, hogy Jehova elé járuljanak, és ott szolgáljanak neki.+”

47 Ezután megmérte a belső udvart. 100 könyök hosszú és 100 könyök széles volt, négyszög alakú. Az oltár a templom előtt helyezkedett el.

48 Akkor bevitt engem a templom előcsarnokába+, majd megmérte az előcsarnok oldalpilléreit. A pillérek egyik oldala ötkönyöknyi széles volt, a másik oldala pedig háromkönyöknyi széles. Az egyik pillér a bal oldalon volt, a másik pedig a jobb oldalon.

49 Az előcsarnok 20 könyök hosszú és 11* könyök széles volt. Lépcsőkön mentek fel oda. Oszlopok voltak az oldalpilléreknél, mindkét oldalon egy.+

41 Azután bevitt engem a külső szentélybe*, majd megmérte az oldalpilléreket: 6 könyök* szélesek voltak az egyik oldalon, és a másik oldalon is. 2 A bejárat 10 könyök széles volt, és a bejárat oldalfalai* ötkönyöknyiek voltak az egyik oldalon, és ötkönyöknyiek a másik oldalon. Ezután megmérte a külső szentély hosszúságát: ez 40 könyök volt; és a szélességét: ez 20 könyök volt.

3 Aztán bement belülre*, és megmérte a bejárat oldalpillérét: ez két könyök vastag volt; és a bejáratot: ez 6 könyök széles volt. A bejárat oldalfalai* hétkönyöknyiek voltak. 4 Majd megmérte a külső szentéllyel szembeni helyiséget: 20 könyök hosszú és 20 könyök széles volt.+ Így szólt hozzám: „Ez a szentek szentje.”+

5 Azután megmérte a templom falát: 6 könyök vastag volt. A templom körüli oldalhelyiségek szélessége 4 könyök volt.+ 6 Az oldalhelyiségek egymás fölött helyezkedtek el három szinten, és 30 helyiség volt egy szinten. A templom fala körül kiszögellések voltak, melyek támasztékul szolgáltak az oldalhelyiségeknek, de a templom falába nem nyúltak be.+ 7 A templom mindkét oldalán csavarodó folyosó* volt, mely a felsőbb helyiségek felé tartva egyre szélesedett.+ A legalsó szintről a középső szinten át a legfelső szintre tartva a helyiségek egyre szélesebbek lettek.

8 Láttam, hogy a templomot egy megemelt rész veszi körül. Az oldalhelyiségek alapjai egy teljes, 6 könyök hosszú nádnyira voltak a saroktól. 9 Az oldalhelyiségek külső fala 5 könyök vastag volt. Volt egy üres tér* az oldalhelyiségek mentén, mely része volt a templomnak.

10 A templom és az étkezők*+ között minden oldalon volt egy 20 könyök széles hely. 11 Az északi oldalon és a déli oldalon is volt egy bejárat, mely az üres térről az oldalhelyiségekbe vezetett. Az üres tér körös-körül 5 könyök széles volt.

12 A nyugati oldalon levő épület, mely egy üres területre nézett, 70 könyök széles és 90 könyök hosszú volt. Az épület fala körös-körül 5 könyök vastag volt.

13 Megmérte a templomot: 100 könyök hosszú volt. Az üres terület, az épület* és a falai együttesen szintén 100 könyök hosszúak voltak. 14 A templom előrésze, mely keletre nézett, és az üres terület 100 könyök széles volt.

15 Továbbá megmérte annak az épületnek a hosszát, mely a hátul levő üres területre nézett, és az erkélyeit is mindkét oldalon: 100 könyök volt.

Megmérte a külső szentélyt, a belső szentélyt+ és az udvar előcsarnokait is, 16 valamint a küszöböket, a szűkülő keretű ablakokat+ és az erkélyeket, melyek ezen a három területen voltak. A küszöbnél a padlótól az ablakokig faburkolat volt;+ az ablakok pedig fedettek voltak. 17 Méretet vett a bejárat feletti részről, a belső templomról, a külső részről és körben az egész falról. 18 A falat faragott kerubok+ meg pálmaábrázolások+ díszítették. Minden egyes pálma két kerub között volt, és minden kerubnak két arca volt. 19 Az emberarc nézett az egyik oldalon levő pálmára, az oroszlánarc* pedig a másik oldalon levő pálmára.+ Így voltak kifaragva az egész templomban. 20 A padlótól a bejárat fölötti részig faragott kerubok és pálmaábrázolások voltak a szentély falán.

21 A szentély ajtófélfái* négyszögletesek voltak.+ A szent hely* előtt valami ehhez hasonló látszott: 22 egy faoltár+, mely 3 könyök magas és két könyök hosszú volt. Saroktámaszai voltak, és az alapzata* meg az oldalai fából készültek. Akkor így szólt hozzám: „Ez az az asztal, amely Jehova előtt van.”+

23 A külső szentélynek és a szent helynek is két ajtaja volt.+ 24 Az ajtóknak két lengőszárnyuk volt, mindegyiknek kettő. 25 A szentély ajtóin faragott kerubok és pálmaábrázolások voltak, ugyanolyanok, mint a falakon.+ Egy fából készült párkány* is volt kívül, az előcsarnok előtt. 26 Szűkülő keretű ablakok+ és pálmaábrázolások voltak az előcsarnok mindkét oldalán, valamint a templom oldalhelyiségein és a párkányok mentén.

42 Aztán elvezetett engem a külső udvarba észak felé.+ Elvitt az étkezőépülethez, amely az üres terület mellett volt,+ a szomszédos épülettől északra.+ 2 Az északi bejárat felőli oldalon az étkezőépület 100 könyök* hosszú volt, a szélessége pedig 50 könyök. 3 A 20 könyök széles belső udvar+ és a külső udvar kövezete között helyezkedett el. Az erkélyei szemben voltak egymással három szinten. 4 Az étkezők* előtt egy 10 könyök széles és 100 könyök hosszú* belső járda volt,+ és a bejárataik észak felé voltak. 5 Az épület felső étkezői keskenyebbek voltak, mint az alsó és a középső szinten levők, mivel az erkélyek több helyet vettek el tőlük. 6 Az épület három szint magas volt, ám nem voltak az udvarok pilléreihez hasonló pillérei. Ezért a felső szintnek kisebb volt az alapterülete, mint az alsó és a középső szintnek.

7 A külső kőfal, mely az étkezők közelében volt, a külső udvar felé nézett, és a többi étkezővel szemben helyezkedett el, 50 könyök hosszú volt. 8 A külső udvar felé eső étkezők hossza 50 könyök volt, a szentély felé esőké pedig 100 könyök. 9 Az étkezőknek volt egy bejárata a keleti oldalon, mely a külső udvarból vezetett fel hozzájuk.

10 Voltak étkezők az udvar keletre eső kőfalának belső oldalánál* is, az üres terület és az épület közelében.+ 11 Volt előttük egy olyan járda, mint amilyen az északi étkezőknél.+ Az étkezők ugyanolyan hosszúak és szélesek voltak; a kijárataik és az elrendezésük is ugyanolyan volt. A bejárataik 12 olyanok voltak, mint a délre eső étkezők bejáratai. Volt egy bejárat a járda elején, a kelet felé néző, szomszédos kőfal előtt, ahol be lehetett menni.+

13 Majd így szólt hozzám: „Az északi étkezőépület és a déli étkezőépület, amelyek az üres terület mellett vannak,+ azok a szent étkezők, ahol a Jehova elé járuló papok megeszik az egészen szent áldozatokat.+ Ott helyezik el az egészen szent áldozatokat, a gabonaáldozatot, a bűnért való áldozatot és a vétekért való áldozatot, mert szent az a hely.+ 14 Amikor a papok bemennek oda, nem jöhetnek ki a szent helyről a külső udvarba anélkül, hogy előbb le ne vetnék a ruháikat, melyekben szolgáltak,+ mert szentek azok. Más ruhába öltöznek, hogy azokra a helyekre mehessenek, ahová a nép bejárhat.”

15 Amikor végzett a belső templomterület* megmérésével, kivezetett engem a keletre néző kapun át,+ és megmérte az egész területet.

16 Megmérte a keleti oldalt a mérőnáddal*. 500 nádnyi hosszú volt az egyik végétől a másikig a mérőnád szerint.

17 Megmérte az északi oldalt, és az 500 nádnyi hosszú volt a mérőnád szerint.

18 Megmérte a déli oldalt is, és az 500 nádnyi hosszú volt a mérőnád szerint.

19 Elfordult a nyugati oldalra. 500 nádnyi hosszúságot mért a mérőnáddal.

20 Megmérte a terület négy oldalát. Fal vette körül,+ amely 500 nád hosszú és 500 nád széles volt,+ hogy elválassza a szentet a közönségestől+.

43 Aztán elvezetett a keletre néző kapuhoz.+ 2 Ott láttam, hogy Izrael Istenének dicsősége közeledik kelet felől.+ Hangja olyan volt, mint a sebesen folyó vizek hangja,+ és a dicsősége beragyogta a földet.+ 3 Amit láttam, az olyan volt, mint az a látomás, melyet akkor láttam, amikor a város elpusztítására* érkeztem*, és olyannak tűnt, mint az, amit a Kébár folyónál láttam;+ és arccal a földre borultam.

4 Jehova dicsősége aztán bevonult a templomba* a keletre néző kapun át.+ 5 Akkor egy szellem fölemelt, bevitt a belső udvarba, és láttam, hogy a templomot betölti Jehova dicsősége+. 6 Aztán hallottam, amint valaki beszél hozzám a templomból, a férfi pedig odajött hozzám, és megállt.+ 7 Ő így szólt hozzám:

„Embernek fia! Ez az én trónom+ helye és lábam talpának helye+. Itt fogok lakni Izrael népe között örökké.+ Izrael népe, ők és a királyaik, többé nem szennyezik be az én szent nevemet+ a hűtlenségükkel* és halott királyaik tetemeivel*. 8 Mivel küszöbüket a küszöböm mellé, ajtófélfájukat az ajtófélfám mellé tették, és csak egy fal volt közöttem meg közöttük,+ beszennyezték az én szent nevemet utálatosságaikkal, melyeket elkövettek, így aztán kiirtottam őket haragomban+. 9 Most azért hagyjanak fel hűtlenségükkel*, messzire távolítsák el tőlem királyaik tetemeit, és akkor örökké köztük fogok lakni.+

10 És te, embernek fia, beszélj részletesen a templomról Izrael népének,+ hogy szégyenkezzenek vétkeik miatt,+ és áttanulmányozzák annak tervrajzát*. 11 Ha szégyenkezni fognak mindazok miatt, amiket cselekedtek, ismertesd velük a templom alaprajzát, elrendezését, kijáratait és bejáratait.+ Mutasd meg nekik egész alaprajzát és a rá vonatkozó rendelkezéseket, alaprajzát és a rá vonatkozó törvényeket. Jegyezd le mindezt a szemük előtt, hogy figyelembe vegyék egész alaprajzát, és eleget tegyenek rendelkezéseinek+. 12 Ez a templom törvénye. A hegy teteje körül minden terület egészen szent.+ Ez a templom törvénye.

13 Ezek az oltár méretei könyökben,+ mégpedig a tenyérnyivel hosszabb könyök szerint*: az alapzata egy könyök magas és egy könyök széles. Egyarasznyi* széles szegély fut körbe a szélén. Ez az oltár alapzata. 14 A földön levő alapzattól az alsó körülfogó peremig két könyök van, a szélessége pedig egy könyök. A kis körülfogó peremtől a nagy körülfogó peremig 4 könyök van, a szélessége pedig egy könyök. 15 Az oltártűzhely 4 könyök magas, és az oltártűzhelyből emelkedik ki a 4 szarv+. 16 Az oltártűzhely négyszög alakú, 12 könyök hosszú és 12 könyök széles.+ 17 A körülfogó perem mindegyik oldala 14 könyök hosszú és 14 könyök széles. A körülfogó széle fél könyök, és az alapzata minden oldalon egy könyök.

A lépcsői keletre néznek.”

18 Aztán így szólt hozzám: „Embernek fia! Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: »Ezeket az utasításokat kell követni, miután az oltár elkészül, hogy égőáldozatokat ajánlhassanak fel rajta, és vért hinthessenek rá.«+

19 »A lévita papoknak, akik Cádók utódai+, akik elém járulnak, hogy nekem szolgáljanak, adj egy fiatal bikát a csordából bűnért való áldozatul+ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – 20 Végy a véréből, és kend az oltár 4 szarvára, a körülfogó perem 4 sarkára és a szélére körös-körül, hogy megtisztítsd azt a bűntől*.+ 21 Majd fogd a fiatal bikát, a bűnért való áldozatot, hogy a papok elégessék azt a templom kijelölt helyén, a szentélyen kívül.+ 22 A második napon ajánlj fel egy ép kecskebakot bűnért való áldozatul; és tisztítsák meg a bűntől az oltárt, ugyanúgy, ahogy a fiatal bikával tisztították meg a bűntől.«

23 »Miután megtisztítottad az oltárt a bűntől, ajánlj fel egy ép, fiatal bikát a csordából, meg egy ép kost a nyájból. 24 Mutasd be őket Jehovának, a papok pedig hintsenek rájuk sót,+ és ajánlják fel azokat égőáldozatul Jehovának. 25 Hét napon át mutass be az adott napért egy kecskebakot bűnért való áldozatul,+ valamint egy fiatal bikát a csordából, és egy kost a nyájból; hibátlan* állatokat ajánlj fel. 26 Hét napon át mutassanak be engesztelő áldozatokat az oltár megszentelésére, tisztítsák meg, és avassák fel. 27 Miután ezek a napok leteltek, a 8. napon+ és attól kezdve a papok felajánlják majd az oltáron a ti* égőáldozataitokat és közösségi áldozataitokat. Én pedig örömömet fogom lelni bennetek+« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

44 Aztán visszavitt engem a szentély keletre néző, külső kapujának útján;+ az pedig zárva volt.+ 2 Jehova akkor így szólt hozzám: „Ez a kapu zárva marad. Nem nyitják ki, és ember nem fog bemenni rajta, mert Jehova, Izrael Istene ment be rajta.+ Ezért maradjon az zárva. 3 De a fejedelem ott fog ülni, hogy kenyeret egyen Jehova előtt,+ mert ő fejedelem. A kapu előcsarnokán át megy be, és azon keresztül távozik.+”

4 Majd az északi kapun át a templom elé vitt engem. Aztán láttam, hogy Jehova dicsősége betölti Jehova templomát+. Ezért arccal a földre borultam.+ 5 Jehova akkor így szólt hozzám: „Embernek fia! Jól nyisd ki a szemed és a füled, figyelj oda* mindenre, amit elmondok neked Jehova templomának rendeleteiről és törvényeiről. Jól figyelj oda a templom bejáratára és a szentély összes kijáratára.+ 6 Így szólj Izrael lázadó népéhez: »Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: ’Elég már utálatos szokásaitokból, ó, Izrael népe! 7 Amikor behozzátok a szentélyembe az idegeneket, akik körülmetéletlen szívűek és testűek, ők megszentségtelenítik templomomat. Bemutatjátok nekem a kenyeret, a zsíros részt és a vért, miközben utálatos szokásaitokkal folyton megszegitek szövetségemet. 8 Nem törődtök szent dolgaimmal.+ Inkább másokat jelöltök ki arra, hogy ellássák a szolgálatot a szentélyemben.’«

9 »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Egyetlen Izraelben élő idegen sem léphet be szentélyembe, aki körülmetéletlen szívű és testű.’«

10 »Azok a léviták pedig, akik messzire eltávolodtak tőlem,+ amikor Izrael eltávolodott tőlem, és undorító bálványait* követte, viselni fogják vétkük következményeit. 11 És szolgák lesznek a szentélyemben, hogy felügyeljék a templom kapuit,+ és szolgáljanak a templomnál. Ők vágják le a népért az égőáldozatot és más áldozatot, és ők állnak majd a nép előtt, hogy a szolgálatukra legyenek. 12 Mivel undorító bálványaik előtt szolgáltak nekik, és bűnbe vitték Izrael népét,+ ezért esküre emeltem ellenük kezemet, hogy viselni fogják vétkük következményeit – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – 13 Nem fognak elém járulni, hogy a papjaimként szolgáljanak, és a szent vagy egészen szent dolgok közelébe sem fognak menni. Szégyenkezni fognak, mert utálatos dolgokat tettek. 14 A templommal kapcsolatos kötelezettségek teljesítését azonban rájuk bízom, hogy ellássák annak szolgálatát, és mindent, amit el kell végezni benne.+«

15 »Ami pedig Cádók+ leszármazottait, vagyis azokat a lévita papokat illeti, akik teljesítették kötelezettségeiket szentélyemben, amikor az izraeliták eltávolodtak tőlem,+ ők közeledni fognak hozzám, hogy szolgáljanak nekem, és előttem állnak majd, hogy zsíros részt+ és vért+ ajánljanak fel nekem – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – 16 Ők azok, akik majd bejönnek a szentélyembe, és ők fognak közeledni az asztalomhoz, hogy szolgáljanak nekem,+ és teljesíteni fogják irántam való kötelezettségeiket.+

17 Amikor belépnek a belső udvar kapuiba, lenvászon ruhát+ viseljenek. Ne legyen rajtuk semmilyen gyapjú sem, amikor a belső udvar kapuiban vagy azon belül szolgálnak. 18 Lenvászon turbán legyen fejükön, és lenvászon alsó csípőjükön.+ Ne viseljenek semmi olyat, amitől megizzadnának. 19 Mielőtt kimennek a külső udvarba – a külső udvarba, ahol a nép van –, vegyék le a ruhájukat, amelyben szolgáltak,+ és tegyék le azokat a szent étkezőkben*+. Majd vegyenek fel más ruhát, hogy a ruhájukkal át ne adják a szentséget* a népnek. 20 Ne borotválják le fejüket,+ de ne is növesszék meg a hajukat. Nyírják a hajukat. 21 A papok ne igyanak bort, amikor bemennek a belső udvarba.+ 22 Özvegy vagy elvált asszonyt ne vegyenek feleségül,+ csak szüzet vehetnek el Izrael leszármazottai közül, vagy papnak az özvegyét.+«

23 »Oktassák népemet arra, hogy mi a különbség a szent és a közönséges között, és tanítsák meg nekik, hogy mi a különbség a tisztátalan és a tiszta között.+ 24 Peres ügyben ők álljanak elő bírákként,+ és bírói döntéseimmel összhangban ítélkezzenek.+ Tartsák meg törvényeimet és rendeleteimet minden ünnepemet illetően,+ és szenteljék meg sabbatjaimat. 25 Ne közelítsenek halott emberhez, nehogy tisztátalanná váljanak. De apjukért, anyjukért, fiukért, lányukért, fiútestvérükért vagy hajadon lánytestvérükért tisztátalanná tehetik magukat.+ 26 A pap megtisztulása után pedig számoljanak neki hét napot. 27 Amely napon bemegy a szent helyre, a belső udvarba, hogy a szent helyen szolgáljon, mutassa be bűnért való áldozatát+« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.

28 »És ami az örökségüket illeti: én vagyok az örökségük.+ Ne adjatok nekik birtokot Izraelben, mert én vagyok a birtokuk. 29 A gabonaáldozatot+, a bűnért való áldozatot és a vétekért való áldozatot ők eszik meg.+ Övék lesz mindaz, ami oda van szentelve Izraelben.+ 30 Minden első érett termésetekből és mindenféle adományotokból a legkiválóbb a papoké lesz.+ Első durva őrlésű liszteteket a papnak adjátok.+ Így lesz áldás háznépeteken.+ 31 A papok semmiféle elhullott vagy széttépett madarat vagy egyéb állatot sem ehetnek meg.+«

45 »Amikor felosztjátok örökségül az országot,+ ajánljatok fel adományként Jehovának egy szent részt az országból+. Hosszúsága 25 000 könyök*, szélessége pedig 10 000 könyök legyen.+ Ez az egész terület* szent rész. 2 Ezen belül lesz egy 500-szor 500 könyök* nagyságú,+ négyszög alakú terület a szent helynek, és 50 könyöknyi legelője lesz minden oldalon.+ 3 Az említett területből mérd le a 25 000 mérték hosszúságot és a 10 000 mérték szélességet, és azon belül lesz a szentély, amely egészen szent. 4 Az országnak ez a szent része a papoké,+ a szentély szolgáié lesz, akik Jehova elé járulnak, hogy szolgálják őt.+ Ez lesz a helye házaiknak, és szent helye a szentélynek.

5 A lévitáknak, a templom szolgáinak lesz egy 25 000 könyök hosszú és 10 000 könyök széles területük,+ és 20 étkezőt*+ kapnak tulajdonul.

6 A városnak pedig adjatok birtokul egy területet, amely 25 000 könyök hosszú (mint a szent adomány) és 5000 könyök széles.+ Izrael egész népéé lesz az.

7 A fejedelem pedig a szent adománynak és a város birtokának mindkét oldalán részt kap. A szent adomány mellett és a város birtoka mellett lesz az, a nyugati oldalon és a keleti oldalon. Ennek hossza a nyugati határtól a keleti határig pontosan megegyezik az egyes törzsek területének hosszával.+ 8 Ez a föld az ő birtoka lesz Izraelben. Fejedelmeim nem fognak többé rosszul bánni népemmel,+ az országot pedig Izrael népének adják törzseik szerint+.«

9 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Túl messzire mentetek, Izrael fejedelmei!«

»Vessetek véget az erőszaknak és az elnyomásnak, és azt tegyétek, ami jogos és igazságos!+ Ne vegyétek el többé azt, ami a népemé!+ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – 10 Pontos mérleget, pontos éfát* és pontos bátot* használjatok.+ 11 Az éfának és a bátnak egy megszabott mértéke legyen. A bát is, és az éfa is a hómer* tizedrészét fogadja be. A mérésnél a hómert kell alapul venni. 12 A sekel*+ 20 gera legyen. És egy máné* 20 sekel meg 25 sekel meg 15 sekel legyen.«

13 »Ezt az adományt kell felajánlanotok: egyhatod éfányit minden hómer búzából és egyhatod éfányit minden hómer árpából. 14 Az olaj kirendelt részét pedig bát szerint kell mérni. A bát a kór* tizedrésze. 10 bát egy hómer, mert 10 bát felel meg egy hómernek. 15 Továbbá Izrael háziállatainak nyájából 200 juhonként egyet kell odaadni a gabonaáldozathoz+, az égőáldozathoz+ és a közösségi áldozatokhoz+, hogy a nép engesztelést nyerjen+« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.

16 »Ezt az adományt+ az ország egész népe adja a fejedelemnek Izraelben. 17 A fejedelem pedig az égőáldozatokról+, a gabonaáldozatról+ és az italáldozatról köteles gondoskodni az ünnepek,+ az újholdak és a sabbatok idején,+ valamint Izrael népének minden meghatározott ünnepén.+ Ő fog gondoskodni a bűnért való áldozatról, a gabonaáldozatról, az égőáldozatról és a közösségi áldozatokról, hogy Izrael népe engesztelést nyerjen.«

18 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Az első hónap első napján fogj egy ép, fiatal bikát a csordából, és tisztítsd meg a szentélyt a bűntől.+ 19 A pap vegyen a bűnért való áldozat véréből, és kenje a templom ajtófélfájára+, az oltárt körülfogó perem 4 sarkára meg a belső udvar kapujának ajtófélfájára. 20 Így cselekedj a hónap 7. napján bárkiért, aki tévedésből vagy tudatlanságból vétkezik;+ és tisztítsd meg a templomot a bűntől.+

21 Az első hónap 14. napján tartsátok meg a pászka ünnepét.+ 7 napig kovásztalan kenyeret kell enni.+ 22 A fejedelem pedig gondoskodjon ezen a napon egy fiatal bikáról bűnért való áldozatul önmagáért és az ország egész népéért.+ 23 Az ünnep 7 napján minden egyes nap gondoskodjon 7 ép, fiatal bikáról és 7 ép kosról égőáldozatul Jehova számára,+ továbbá naponta egy kecskebakról bűnért való áldozatul. 24 Gabonaáldozatról is gondoskodjon, mégpedig egyéfányiról minden fiatal bikához és egyéfányiról minden koshoz, valamint egy hin* olajról minden éfához.

25 A 7. hónap 15. napjától kezdve az ünnep 7 napján+ gondoskodjon ugyanilyen bűnért való áldozatról, égőáldozatról, gabonaáldozatról és olajról.«”

46 „Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »A belső udvar kapuja, amely keletre néz,+ maradjon zárva+ a hat munkanapon+, ám sabbatnapon és az újhold napján nyissák ki. 2 A fejedelem a kapu előcsarnokának útján menjen be kívülről,+ és álljon meg a kapu ajtófélfájánál. A papok ajánlják fel az égőáldozatát és a közösségi áldozatait, ő pedig hajoljon meg a kapu küszöbén, majd menjen ki, de a kaput ne zárják be estig. 3 Az ország népe is ennek a kapunak a bejáratánál hajoljon meg Jehova előtt sabbatonként és az újholdak idején.+

4 Az égőáldozat, melyet a fejedelem sabbatnapon bemutat Jehovának, 6 ép hím bárány és egy ép kos legyen.+ 5 A gabonaáldozat egyéfányi* legyen a koshoz, a hím bárányokhoz pedig annyi, amennyit adni tud, továbbá egy hin* olaj minden éfához.+ 6 Az újhold napján az áldozat egy ép, fiatal bika legyen a csordából, és 6 hím bárány meg egy kos; épek legyenek.+ 7 Gabonaáldozatul egyéfányit mutasson be a fiatal bikához, és egyéfányit a koshoz, a hím bárányokhoz pedig annyit, amennyi módjában áll. Továbbá ajánljon fel egy hin olajat minden éfához.

8 Amikor a fejedelem bemegy, a kapu előcsarnokának útján menjen be, és ugyanazon az úton távozzon.+ 9 És amikor az ország népe az ünnepek alatt bemegy Jehova elé,+ az, aki az északi kapun+ keresztül megy be, hogy meghajoljon*, a déli kapun+ keresztül távozzon; aki pedig a déli kapun keresztül megy be, az északi kapun keresztül távozzon. Senki se térjen vissza azon a kapun keresztül, amelyen bement, hanem a vele szemben levő kapun keresztül távozzon. 10 Ami a közöttük levő fejedelmet illeti: amikor bemennek, ő is menjen be, és amikor távoznak, ő is távozzon. 11 Az ünnepeken és az ünnepi időszakokban a gabonaáldozat legyen egyéfányi a fiatal bikához és egyéfányi a koshoz; a hím bárányokhoz pedig annyi, amennyit adni tud; továbbá egy hin olaj minden éfához.+

12 Ha a fejedelem égőáldozatról+ vagy közösségi áldozatokról gondoskodik önkéntes áldozatul Jehovának, akkor nyissák ki neki a keletre néző kaput, és gondoskodjon az égőáldozatáról és a közösségi áldozatairól, mint ahogy sabbatnapon teszi.+ Miután távozott, zárják be utána a kaput.+

13 Mindennap gondoskodj egy első életévében levő, ép hím bárányról égőáldozatul Jehovának.+ Reggelről reggelre tegyél így. 14 Reggelről reggelre adj mellé egyhatod éfányi gabonaáldozatot, valamint egyharmad hin olajat, hogy meghintsd a finomlisztet mint rendszeresen bemutatott gabonaáldozatot Jehovának. Ez egy állandó rendelet. 15 Reggelről reggelre gondoskodjanak rendszeresen bemutatott égőáldozatul a hím bárányról, a gabonaáldozatról és az olajról.«

16 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Ha a fejedelem ajándékot ad mindegyik fiának örökségül, az a fiai tulajdona lesz. Az az ő birtokuk öröklés által. 17 Ha pedig valamelyik szolgájának ad ajándékot az örökségéből, akkor az a felszabadítás évéig legyen a szolgáé,+ aztán szálljon vissza a fejedelemre. Csak a fiai öröksége lesz véglegesen az övék. 18 A nép örökségéből ne vegyen el semmit a fejedelem, kiszorítva őket a birtokukról. A saját birtokából adjon örökséget a fiainak, hogy a népemből senkit se űzzenek el a saját birtokáról.«”

19 Akkor bevitt engem a bejárón+ át, mely a papok északra néző, szent étkezőihez* vezető kapu mellett volt.+ Láttam ott egy helyet nyugat felé, hátul. 20 Ekkor így szólt hozzám: „Ezen a helyen fogják főzni a papok a vétekért való áldozatot és a bűnért való áldozatot, és itt sütik majd a gabonaáldozatot,+ hogy semmit se vigyenek ki a külső udvarba, és nehogy átadják a szentséget* a népnek.+”

21 Aztán kivitt a külső udvarba, és elvezetett az udvar négy sarkába, és a külső udvar minden sarkában láttam egy udvart. 22 Az udvar négy sarkánál kis udvarok voltak: a hosszúságuk 40 könyök* volt, a szélességük pedig 30. Mind a négy ugyanakkora volt.* 23 Mind a négyen belül egy kősor futott körbe, és ennek tövében olyan helyeket alakítottak ki, ahol megfőzhetik az áldozatokat. 24 Akkor így szólt hozzám: „Ezek azok a főzőhelyek, ahol a templom szolgái a nép áldozatát főzik.”+

47 Majd visszavezetett engem a templom bejáratához+, és láttam, hogy víz folyik ki a templom küszöbe alól kelet felé,+ mert a templom keletre nézett. A víz pedig a templom jobb oldalától folyt lefelé, az oltártól délre.

2 Aztán kivezetett engem az északi kapu útján.+ Kivitt, és elvitt a keletre néző külső kapuhoz,+ és láttam, hogy víz csörgedezik a jobb oldalról.

3 Amikor a férfi kiment kelet felé mérőzsinórral a kezében,+ lemért 1000 könyököt*, és átvezetett a vízen; bokáig ért a víz.

4 Ismét lemért ezret, majd átvezetett a vízen; térdig ért a víz.

Újra lemért ezret, és átvezetett; ekkor már csípőig ért a víz.

5 Amikor újabb ezret lemért, folyó volt már, amelyen nem tudtam átmenni, mert olyan mély volt a víz, hogy úszni kellett volna benne. Folyó lett, amelyen nem lehetett átmenni.

6 Akkor ezt kérdezte tőlem: „Láttad ezt, embernek fia?”

Aztán kivezetett, vissza a folyó partjára. 7 Amikor visszatértem, láttam, hogy a folyó mindkét partján igen sok fa van.+ 8 Majd így szólt hozzám: „Ez a víz a keleti tájékra tart, lefolyik az Arabán*+ keresztül, és a tengerbe ömlik. Mikor a tengerbe+ jut, meggyógyul annak vize. 9 Ahová csak eljut a folyó*, ott nyüzsögni fognak az élőlények*. Igen sok hal lesz, mert ez a víz eljut oda. A tengervíz meggyógyul, és ahová a folyó eljut, ott minden élni fog.

10 Halászok fognak állni mellette Én-Geditől+ egészen Én-Eglaimig, ahol vonóhálók szárítóhelye lesz. Bőséggel lesz benne sokféle hal, mint ahogy a Nagy-tengerben*+.

11 Ingoványai és mocsarai is lesznek, de ezek nem fognak meggyógyulni. Elárasztja őket a só.+

12 A folyó mindkét partján mindenféle fák nőnek majd, hogy eledelt adjanak. Leveleik nem száradnak el, és a gyümölcsük sem fogy el. Minden hónapban megtermik gyümölcsüket, mert a szentélyből fakadó víz+ táplálja őket. Gyümölcsük táplálékul szolgál, és leveleik gyógyítanak.+”

13 Így szól a legfőbb Úr, Jehova: „Ezt a területet jelöljétek ki örökségül Izrael 12 törzsének, és két rész föld legyen Józsefé+. 14 Örökölni fogjátok azt, és egyenlő részt kaptok belőle.* Megesküdtem, hogy ősapáitoknak adom ezt a földet,+ és most ki lesz az jelölve* nektek örökségül.

15 Ez az ország határa az északi oldalon: a Nagy-tengertől a Hetlonba vivő úton+ Cedád+, 16 Hamát+, Beróta+ és Szibraim felé – amely Damaszkusz területe és Hamát területe között van – Hácer-Hattikonig, amely Haurán+ határánál van. 17 A határ tehát a tengertől Hacar-Énónig+ húzódik Damaszkusz határa mellett észak felé és Hamát határa mellett.+ Ez az északi határ.

18 A keleti oldal a Haurán és Damaszkusz közötti területen helyezkedik el, és a Jordán mentén, Gileád+ és Izrael földje között. A határtól* a keleti tengerig* mérjétek. Ez a keleti határ.

19 A déli határ* Támártól Meribat-Kádes+ vizeiig húzódik, majd a völgytől* a Nagy-tengerig.+ Ez a déli határ.*

20 A nyugati oldalon van a Nagy-tenger, a határtól* fölfelé a Lebó-Hamáttal*+ átellenben lévő helyig. Ez a nyugati határ.”

21 „Osszátok fel magatok között ezt az országot, Izrael 12 törzse között. 22 Osszátok el örökségül magatok és a köztetek élő bevándorlók között, akiknek gyermekeik születtek azóta, hogy köztetek élnek. Olyanok legyenek ők nektek, mint az izraeliták közül valók. Veletek együtt jusson nekik örökség Izrael törzsei között. 23 Annak a törzsnek a területén adjatok a bevándorlónak örökséget, amelynek a területén letelepedett” – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.

48 „Ezek a törzsek nevei az északi határvégtől kezdve: Dán része+ a Lebó-Hamátig*+ vivő hetloni út mentén Hacar-Énánig, Damaszkusz északra eső határa mentén Hamát+ mellett van; a keleti határtól a nyugati határig terjed. 2 Áser része+ Dán határán van a keleti határtól a nyugati határig. 3 Naftali része+ Áser határán van a keleti határtól a nyugati határig. 4 Manassé része+ Naftali határán van a keleti határtól a nyugati határig. 5 Efraim része Manassé határán van+ a keleti határtól a nyugati határig. 6 Rúben része Efraim határán van+ a keleti határtól a nyugati határig. 7 Júda része Rúben határán van+ a keleti határtól a nyugati határig. 8 Júda határán a keleti határtól a nyugati határig különítsetek el egy adományt, és az 25 000 könyök* széles legyen,+ a hossza pedig egyezzen meg a többi törzs részeinek a keleti határtól a nyugati határig terjedő hosszával. A közepén legyen a szentély.

9 Az adomány, amelyet Jehovának kell elkülönítenetek, 25 000 könyök hosszú és 10 000 könyök széles lesz. 10 Ez lesz a szent adomány a papok számára.+ Az északi oldalon 25 000 könyök, a nyugati oldalon 10 000, a keleti oldalon 10 000, a déli oldalon pedig 25 000. A közepén lesz Jehova szentélye. 11 A megszentelt papoké lesz az Cádók leszármazottai+ közül, akik teljesítették az irántam való kötelezettségeiket, és nem tértek el tőlem, amikor az izraeliták és a léviták eltértek.+ 12 Lesz egy részük az adományból egészen szent területként elkülönítve, a léviták területe mellett.

13 Közvetlenül a papok területe mellett a léviták kapjanak egy 25 000 könyök hosszú és 10 000 könyök széles területet. (A terület teljes hossza 25 000, a szélessége pedig 10 000 könyök legyen.) 14 Az országnak ebből a legjobb részéből semennyit se adjanak el, ne cseréljék el, és ne is ruházzák át, mert szent az Jehova előtt.

15 Az 5000 könyök széles terület, amely megmarad a 25 000 könyöknyi határ mentén, általános használatra lesz a városnak,+ hogy lakóhely és legelő legyen. A közepén lesz a város.+ 16 A város méretei pedig a következők: az északi határ 4500 könyök, a déli határ 4500, a keleti határ 4500, és a nyugati határ is 4500. 17 A város legelője északon 250 könyök, délen 250, keleten 250, és nyugaton is 250 lesz.

18 A megmaradó rész hossza a szent adományhoz igazodik:+ 10 000 könyök keletre és 10 000 nyugatra. Párhuzamosan fut a szent adomány határával, a termése pedig a várost szolgálók tápláléka lesz. 19 Azok fogják művelni, akik a várost szolgálják Izrael minden törzséből.+

20 Az egész adomány négyzet alakú, és az oldalai 25 000 könyök hosszúak. Szent adományként különítsétek el a város birtokával együtt.

21 A szent adománynak és a város birtokának mindkét oldalán megmaradó rész a fejedelemé lesz.+ Ezek a területek az adomány 25 000 könyök hosszú keleti és nyugati határa mellett vannak. Igazodni fognak a szomszédos részekhez, és a fejedeleméi lesznek. A szent adomány és a templom szentélye a közepén lesz.

22 A léviták birtokát és a város birtokát közrefogja az, ami a fejedelemé. A fejedelem területe Júda határa+ és Benjámin határa között lesz.

23 Ami a többi törzset illeti, Benjámin része a keleti határtól a nyugati határig terjed.+ 24 Simeon része Benjámin határán van+ a keleti határtól a nyugati határig. 25 Issakár része+ Simeon határán van a keleti határtól a nyugati határig. 26 Zebulon része Issakár határán van+ a keleti határtól a nyugati határig.+ 27 Gád része Zebulon határán van+ a keleti határtól a nyugati határig. 28 A Gád határánál lévő déli határ Támártól+ Meribat-Kádes+ vizeiig fog húzódni, majd a völgyig*+, és egészen a Nagy-tengerig*.

29 Ez az az ország, amelyet örökségül fel kell osztanotok Izrael törzsei között,+ és ezek lesznek az ő részeik+” – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.

30 „Ezek lesznek a város kijáratai: Az északi oldal 4500 könyök lesz.+

31 A város kapui Izrael törzseiről kapják nevüket. Az északon levő 3 kapuból egy Rúbené, egy Júdáé és egy Lévié.

32 A keleti oldal 4500 könyök hosszú lesz, és 3 kapu lesz rajta: egy Józsefé, egy Benjáminé és egy Dáné.

33 A déli oldal 4500 könyöknyi lesz, 3 kapuval: egy Simeoné, egy Issakáré és egy Zebuloné.

34 A nyugati oldal is 4500 könyök hosszú lesz, 3 kapuval: egy Gádé, egy Áseré és egy Naftalié.

35 A kerülete 18 000 könyök lesz. És attól a naptól fogva ez lesz a város neve: Jehova van ott.+”