JÓEL
1 Ezek Jehova szavai, melyeket Jóelnek*, Petuel fiának mondott:
2 „Halljátok ezt, vének,
és figyeljetek mind, akik ebben az országban* laktok!
Történt-e ilyen a ti napjaitokban
vagy ősapáitok napjaiban?+
3 Mondjátok el fiaitoknak,
fiaitok pedig a fiaiknak,
az ő fiaik meg a következő nemzedéknek!
4 Amit a pusztító sáska meghagyott, azt a rajban repülő sáskák ették meg;+
amit a rajban repülő sáskák meghagytak, azt a szárnyatlan sáska ette meg;
és amit a szárnyatlan sáska meghagyott, azt a falánk sáska ette meg.+
5 Ébredjetek fel, ti részegesek+, és sírjatok!
Jajgassatok mind, ti borivók,
az édes bor miatt, hisz elvették szátoktól+.
6 Mert egy nemzet jött fel földemre, hatalmas és megszámlálhatatlan.+
Fogai oroszlánfogak,+ állkapcsai, mint az oroszláné.
7 Elpusztította szőlőtőmet, fügefámat tönkké tette.
Lecsupaszította és elhajította,
fehéren hagyta ágait.
10 Letarolták a mezőt, gyászba borult a föld,+
mert a gabonát elpusztították, nincs többé újbor, elapadt az olaj+.
11 Kétségbeestek a földművesek, jajgatnak a vincellérek
a búza és az árpa miatt,
mert odalett a mező termése.
12 A szőlőtő elszáradt,
a fügefa elfonnyadt.
A gránátalmafa, a pálmafa és az almafa,
a mező minden fája kiszáradt.+
Az ujjongást szégyen váltotta fel a nép körében.
13 Vegyetek fel zsákruhát,* és gyászoljatok*, ti papok!
Jajgassatok ti, akik az oltárnál szolgáltok!+
Gyertek be, és töltsétek zsákruhában az éjszakát, Istenemnek szolgái!
Mert megszűnt a gabonaáldozat+ és az italáldozat+ Istenetek házában.
14 Hirdessetek* böjtöt! Tartsatok ünnepi összejövetelt!+
Gyűjtsétek össze a véneket, és az ország minden lakóját
Isteneteknek, Jehovának a házába,+ és kiáltsatok Jehovához segítségért!
15 Jaj a miatt a nap miatt!
Mert közel van Jehova napja,+
és úgy jön el az, mint pusztítás a Mindenhatótól.
16 Hát nem tűnt el az étel a szemünk elől,
és a vigasság meg az öröm Istenünk házából?
17 A magvak* összeszáradtak lapátjaik alatt.
A raktárakat feldúlták.
A magtárakat lerombolták, mert a gabona elszáradt.
18 Még a háziállatok is nyögnek!
Hogy kóborolnak a zavarodott marhacsordák, mert nincs legelőjük!
A juhnyájak is bűnhődnek.
19 Hozzád kiáltok, ó, Jehova,+
mert tűz perzselte fel a pusztaság legelőit,
és láng emésztette meg a mező minden fáját.
20 Még a vadállatok is vágyakoznak utánad,
mert kiszáradtak a vízfolyamok,
és tűz perzselte fel a pusztaság legelőit.”
2 „Fújjátok meg a kürtöt a Sionon!+
Hallassatok harci kiáltást szent hegyemen!
2 Sötétség és homály napja az,+
felhő és sűrű homály napja,+
olyan, mint a hegyeken szétáradó hajnali fény.
Van egy nagy és hatalmas nép;+
hozzá hasonló még sohasem létezett,
és nem is lesz soha többé
az eljövendő nemzedékekben.
3 Előtte tűz emészt,
mögötte láng perzsel.+
Előtte olyan a föld, mint az Éden kertje+,
mögötte azonban kietlen pusztaság,
és semmi sem menekülhet előle.
4 Úgy néznek ki, mint a lovak,
és úgy száguldanak, mint a csatalovak.+
5 Miközben a hegytetőkön szökdelnek, hangjuk olyan, mint a szekereké,+
mint a tarlót emésztő lobogó tűz sercegéséé.
Olyanok, mint egy csatarendbe állt, hatalmas nép.+
6 Népek gyötrődnek majd miattuk.
Minden arcon félelem tükröződik.
7 Támadnak, mint a harcosok,
megmásszák a falat, mint a katonák.
Mindegyik a maga útján halad,
és nem térnek le ösvényükről.
8 Nem lökdösik egymást,
mindegyik férfi nyomul előre.
Ha elesik is valamelyik a fegyvertől*,
a többiek nem bontják meg soraikat.
9 Berontanak a városba. Futnak a falon.
Felmásznak a házakra, bejutnak az ablakokon át, mint egy tolvaj.
10 Megrémül előttük a föld, és az ég megrendül.
A nap és a hold elsötétedett,+
és a csillagok is elvesztették fényüket.
11 Jehova felemeli majd hangját serege+ előtt, hisz tábora igen nagy+.
Mert hatalmas ő, aki véghez viszi, amit mond;
bizony nagy Jehova napja, és igen félelmetes+.
Ki viselheti el azt?+”
12 „De most – ez Jehova kijelentése – térjetek vissza hozzám teljes szívetekkel+,
böjtöléssel,+ sírással és jajgatással.
13 A szíveteket szaggassátok meg,+ ne a ruháitokat+!
Térjetek vissza Jehovához, a ti Istenetekhez,
mert könyörületes és irgalmas, türelmes*+, és odaadóan szeret+;
és akkor átgondolja majd, hogy elhozza-e a csapást*.
14 Ki tudja, hátha eláll a szándékától, meggondolja magát,*+
és áldást hagy hátra,
gabonaáldozatot és italáldozatot Jehovának, a ti Isteneteknek.
15 Fújjátok meg a kürtöt a Sionon!
Hirdessetek* böjtöt! Tartsatok ünnepi összejövetelt!+
16 Gyűjtsétek egybe a népet, és szenteljétek meg a gyülekezetet+!
Gyűjtsétek össze a véneket, és gyűjtsétek egybe a gyermekeket meg a csecsemőket!+
A vőlegény is jöjjön ki belső szobájából, a menyasszony is nászszobájából!
17 Az előcsarnok és az oltár között+
sírjanak a papok, Jehova szolgái, és mondják:
»Ó, Jehova, szánd meg a népedet!
Ne tedd gúny tárgyává örökségedet,
és ne engedd, hogy a nemzetek uralkodjanak felettük!
Miért mondanák a népek: ’Hol van az ő Istenük?’+«
19 Jehova így válaszol majd népének:
»Gabonát, újbort meg olajat küldök nektek,
és ti jóllaktok velük;+
nem teszlek többé gyalázattá benneteket a nemzetek között+.
20 Az északon lakót pedig messzire űzöm tőletek,
és szétszórom egy száraz és elhagyatott pusztaságon,
előhadával* a keleti tenger* felé,
utóhadával a nyugati tenger* felé.
21 Ne félj, ó, föld!
Örülj és vigadj, mert nagy tetteket visz majd véghez Jehova.
22 Ne féljetek, ti mezei állatok,
mert a pusztaság legelői zöldellni fognak,+
és a fa megadja gyümölcsét+.
A fügefa és a szőlőtő bőségesen megadják termésüket.+
23 Ti is, Sion fiai, örüljetek és vigadjatok,+
mert Jehova, a ti Istenetek megadja nektek az őszi esőt kellő mértékben,
és záport küld rátok,
őszi esőt és tavaszi esőt, mint korábban.+
24 Megtelnek a szérűk tiszta gabonával,
a prések pedig túlcsordulnak az újbortól és az olajtól.+
25 Kárpótollak majd benneteket az évekért,
amelyekben a rajban repülő sáska, a szárnyatlan sáska, a falánk sáska és a pusztító sáska megette a terméseteket,
az én nagy seregem, melyet közétek küldtem.+
26 Biztosan jóllakásig esztek majd,+
és dicséritek Jehovának, a ti Isteneteknek nevét,+
aki csodákat tett értetek.
Népem soha többé nem fog megszégyenülni.+
Népem soha többé nem fog megszégyenülni.
28 Azután kiárasztom szellememet+ mindenfajta emberre,
és fiaitok meg lányaitok prófétálni fognak,
véneitek álmokat álmodnak,
és fiataljaitok látomásokat látnak.+
29 Még rabszolgáimra és rabszolganőimre is
kiárasztom szellememet azokban a napokban.
32 És mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmenekül.+
Sion hegyén és Jeruzsálemben lesznek a megmenekültek,+ ahogyan Jehova megmondta,
a túlélők, akiket elhív Jehova.”
3 „Azokban a napokban és abban az időben,
amikor visszahozom Júda és Jeruzsálem foglyait,+
2 egybegyűjtöm az összes nemzetet is,
és leviszem őket a Josafát* völgyébe.
Ítélkezni fogok ott felettük+
népem és örökségem, Izrael miatt,
mert szétszórták őket a nemzetek között,
és felosztották maguk között az én földemet.+
3 Népemre sorsot vetettek;+
a fiúkat eladták, hogy prostituáltakat szerezzenek,
a lányokat pedig eladták, hogy bort ihassanak.
4 Nektek meg mi bajotok van velem,
ó, Tírusz és Szidón, és Filisztea összes vidéke?
Valamiért talán bosszút akartok állni rajtam?
Ha igen,
akkor nagyon hamar én állok bosszút rajtatok.+
5 Mert elvettétek ezüstömet és aranyamat,+
és legértékesebb kincseimet bevittétek templomaitokba.
6 Júda és Jeruzsálem népét eladtátok a görögöknek,+
hogy messze kerüljenek a földjüktől.
7 Én viszont arra indítom őket, hogy eljöjjenek arról a helyről, ahová eladtátok őket,+
és megfizetek nektek a saját bánásmódotok szerint.
8 Eladom fiaitokat és lányaitokat Júda népének,+
ők pedig eladják azokat a sábai férfiaknak, egy messzi nemzetnek;
mert Jehova mondta ezt.
9 Hirdessétek ki ezt a nemzetek között:+
»Készüljetek fel a háborúra!* Hívjátok össze az erős férfiakat!
Jöjjön minden katona, és vonuljon fel!+
10 Kovácsoljátok ekevasaitokat kardokká és metszőkéseiteket lándzsákká!
Mondja a gyenge is: ’Erős vagyok.’
11 Gyertek és segítsetek, mind, ti környező nemzetek, gyűljetek össze!+«”
Ó, Jehova, oda vidd le a te hatalmasaidat*!
12 „Keljenek fel a nemzetek, és jöjjenek fel a Josafát völgyébe,
mert ott ülök majd, hogy megítéljem a környező nemzeteket.+
13 Eresszétek neki a sarlót, mert megérett az aratnivaló!
Jöjjetek le, és tapossatok, mert megtelt a szőlőprés!+
Túlcsordulnak a kádak, hisz gonoszságuk megsokasodott.
14 Tömegek, tömegek a döntés völgyében,
mert közel van Jehova napja a döntés völgyében+.
15 A nap és a hold elsötétedik,
és a csillagok is elveszítik fényüket.
16 Jehova ordít majd a Sionról, mint egy oroszlán,
és kiereszti hangját Jeruzsálemből.
17 És megtudjátok, hogy én vagyok Jehova, a ti Istenetek, aki a Sionon, szent hegyemen lakom.+
18 Azon a napon a hegyek édes bortól csepegnek,+
a dombokon tej folyik,
és Júda minden folyója bővizű lesz.
Jehova házából forrás fakad majd,+
és megöntözi az Akáciafák völgyét.
19 Egyiptom viszont elhagyatott lesz,+
Edom pedig elhagyatott pusztaság,+
mert erőszakosan bánt Júda népével,+
amelynek a földjén ártatlan vért ontottak.+
20 Júda azonban mindig lakott lesz,
és Jeruzsálem is nemzedékről nemzedékre.+
21 Ártatlannak fogom tekinteni őket*, akiket nem tekintettem ártatlannak;+
Jehova pedig a Sionon lakik majd+.”
Jel.: ’Jehova az Isten’.
Vagy: „ezen a földön”.
Vagy: „fiatal nő”.
Vagy: „férje”.
Szó szerint: „övezzétek fel magatokat”.
Vagy: „verjétek a melleteket”.
Szó szerint: „szenteljetek”.
Esetleg: „az aszalt fügék”.
Vagy: „a föld”.
Vagy: „hajítófegyvertől”.
Vagy: „lassú a haragra”.
Vagy: „és akkor sajnálatot fog érezni a csapás miatt”.
Vagy: „sajnálatot érez”.
Szó szerint: „szenteljetek”.
Vagy: „buzgó lesz a földjéért”.
Szó szerint: „arcával”.
Vagyis a Holt-tenger.
Vagyis a Földközi-tenger.
Vagy: „előjeleket”.
Jel.: ’Jehova bíró’.
Szó szerint: „Szenteljetek háborút!”
Vagy: „harcosaidat”.
Szó szerint: „a vérüket”.