JÓNÁS
1 Jehova így szólt Jónáshoz*+, Amittai fiához: 2 „Menj el a nagy városba, Ninivébe+, és hirdesd ki az ellene szóló ítéletet, mert felfigyeltem a gonoszságára!”
3 Jónás erre úgy döntött, hogy Társisba menekül Jehova elől. Lement Joppéba, és talált egy hajót, amelyik Társisba tartott. Kifizette az útiköltséget, és beszállt, hogy elmenjen velük Jehova elől Társisba.
4 Ezután Jehova nagy szelet támasztott a tengeren, és olyan heves vihar kerekedett, hogy a hajó már-már összetört. 5 A hajósok annyira megijedtek, hogy mindegyik a maga istenéhez fordult, hogy segítséget kérjen tőle. Aztán a hajón levő rakományt a tengerbe dobálták, hogy könnyítsenek a hajón.+ Jónás addigra már lement a hajó* legbelső részébe, lefeküdt, és mély álomba merült. 6 A hajóskapitány odament hozzá, és ezt mondta neki: „Hogyhogy alszol? Kelj fel, és kiálts az istenedhez! Az igaz Istennek talán gondja lesz ránk, és nem halunk meg.+”
7 És ezt mondták egymásnak: „Gyertek, vessünk sorsot,+ hogy megtudjuk, ki miatt ér minket ez a csapás!” Sorsot vetettek hát, és a sors Jónásra esett.+ 8 Ezt mondták neki: „Mondd el nekünk, kérünk, ki miatt ér minket ez a csapás! Mi a munkád, és honnan jössz? Melyik országból való vagy, és melyik néphez tartozol?”
9 Ő így felelt: „Héber vagyok, és Jehovát, az ég Istenét imádom*, aki a tengert és a szárazföldet alkotta.”
10 A férfiak ekkor még jobban megijedtek, és ezt mondták neki: „Mit tettél?!” (Ugyanis megtudták, hogy Jehova elől menekül, mert elmondta nekik.) 11 Majd mivel a tenger egyre viharosabb lett, megkérdezték tőle: „Mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjen a tenger?” 12 Ezt válaszolta: „Fogjatok, és dobjatok a tengerbe, akkor le fog csendesedni. Mert tudom, hogy miattam tört ki ez a nagy vihar.” 13 Ám a férfiak inkább keményen eveztek*, hogy a hajót visszavigyék a szárazföldre, de nem tudták, mert a tenger egyre viharosabb lett körülöttük.
14 Ekkor Jehovához kiáltottak, és ezt mondták: „Ó, Jehova, kérünk, ne haljunk meg e miatt az ember miatt*! Ne tarts minket felelősnek ártatlan vér ontásáért, mivel te, ó, Jehova, azt tetted, amit jónak láttál!” 15 Majd fogták Jónást, és a tengerbe dobták, a tenger pedig lecsendesedett. 16 Erre a férfiakat nagy félelem fogta el Jehova miatt,+ áldozatot mutattak be Jehovának, és fogadalmakat tettek.
17 Jehova pedig odaküldött egy nagy halat, hogy az lenyelje Jónást. És Jónás a hal gyomrában volt három nap és három éjjel.+
2 Jónás ekkor imádkozott Jehovához, az ő Istenéhez a hal gyomrából,+ 2 és ezt mondta:
„Jehovához kiáltottam nyomorúságomban, és ő válaszolt nekem.+
3 Amikor a mélységbe vetettél, a nyílt tenger szívébe,
körülvett engem az ár.+
Habjaid és hullámaid mind átcsaptak fölöttem.+
4 Én pedig így szóltam: »Elűztél a szemed elől!
Hogyan láthatom újra szent templomodat?«
Hínár fonódott a fejem köré.
6 A hegyek alapjáig süllyedtem,
örökre bezárultak felettem a föld reteszei.
De felhoztad a veremből életemet, ó, Jehova, én Istenem!+
7 Amikor már-már kiment belőlem az élet*, Jehova volt az, akire gondoltam.+
Akkor imám eljutott hozzád, szent templomodba.+
8 Akik a semmit érő bálványokat imádják, elhagyják az odaadó szeretet forrását*.
9 Én viszont hálaadó szavakkal áldozom neked.
Teljesítem, amit fogadtam.+
A megmentés Jehovától jön.+”
10 Ezután Jehova parancsot adott a halnak, és az kiokádta Jónást a szárazföldre.
3 Ezután Jehova másodszor is szólt Jónáshoz, és ezt mondta:+ 2 „Menj el a nagy városba, Ninivébe+, és hirdesd ki az üzenetet, amelyet elmondok neked!”
3 Ekkor Jónás elindult, és Ninivébe+ ment, engedelmeskedve Jehova szavának+. Ninive hatalmas város volt*, három napig tartott bejárni. 4 Jónás bement a városba, egynapi járásnyira, és közben ezt hirdette*: „Még 40 nap, és elpusztul Ninive!”
5 A ninivei emberek pedig hittek Istennek,+ böjtöt hirdettek, és a legkisebbtől a legnagyobbig mindenki zsákruhát vett fel. 6 Amikor az üzenet eljutott Ninive királyához, az felkelt a trónjáról, levette királyi ruháját, zsákruhát vett fel, és hamuba ült. 7 Ezenkívül kihirdette egész Ninivében:
„Ezt rendeli el a király és az előkelői: Sem ember, sem állat, sem csorda, sem nyáj nem ehet semmit! Senki se egyen semmit, és vizet se igyon senki! 8 Legyen zsákruha minden emberen és állaton! Kitartóan kiáltsanak Istenhez, térjen meg mindenki a gonosz útjáról, és hagyjon fel az erőszakkal! 9 Ki tudja, talán az igaz Isten újra átgondolja*, amit tenni készül, lecsillapodik izzó haragja, és akkor nem halunk meg!”
10 Amikor az igaz Isten látta, hogy mit tettek, hogy megtértek a gonosz útjukról,+ átgondolta* a döntését, és nem sújtotta csapással őket, pedig korábban azt mondta.+
4 Jónásnak azonban ez egyáltalán nem tetszett, és nagyon dühös lett. 2 Ezért így imádkozott Jehovához: „Jaj, Jehova, hát nem éppen ettől tartottam, amikor még a saját földemen voltam? Emiatt akartam először Társisba menekülni!+ Tudtam én, hogy könyörületes és irgalmas Isten vagy, aki türelmes*, odaadóan szeret,+ és sajnálatot érez a csapás miatt! 3 Most azért, ó, Jehova, kérlek, vedd el az életem*, mert jobb meghalnom, mint élnem!+”
4 Jehova ezt kérdezte: „Vajon jogosan vagy ilyen dühös?”
5 Majd Jónás kiment a városból, és leült a várostól keletre. Készített valamit magának a feje fölé, hogy árnyékban legyen, és leült alá, hogy lássa, mi lesz a várossal.+ 6 Ekkor Jehova Isten Jónás fölé növesztett egy lopótököt*, hogy árnyékot adjon a feje fölé, és enyhítse a szenvedését. Jónás pedig nagyon megörült a lopótöknek.
7 De másnap hajnalhasadtakor az igaz Isten küldött egy férget, hogy pusztítsa el a lopótököt, és az elszáradt. 8 Amint kisütött a nap, Isten tikkasztó keleti szelet támasztott, és a nap olyan erősen tűzött Jónás fejére, hogy az ájulás környékezte. Egyre azt kérte hát, hadd haljon meg*, és ezt mondogatta: „Jobb meghalnom, mint élnem!”+
9 Isten pedig ezt kérdezte Jónástól: „Vajon jogosan haragszol a lopótök miatt?”+
Erre ő így felelt: „Jogosan haragszom! Annyira, hogy meg akarok halni!” 10 De Jehova ezt mondta: „Te sajnálod a lopótököt, amelyért nem dolgoztál meg, és amelyet nem növesztettél, amely egyetlen éjszaka alatt nőtt, és egyetlen éjszaka alatt el is pusztult. 11 Én pedig ne sajnáljam Ninivét, a nagy várost,+ ahol több mint 120 000 ember él, akik még a jót és a rosszat* sem tudják egymástól megkülönböztetni, és ahol sok háziállat is van?+”
Jel.: ’galamb’.
Vagy: „fedélzetes hajó”.
Szó szerint: „félem”.
Vagy: „igyekeztek továbbhaladni”.
Vagy: „ennek az embernek a lelke miatt”.
Vagy: „seol”. Lásd: Szójegyzék.
Szó szerint: „gyomrából”.
Vagy: „víz vett körül engem egészen a lelkemig”.
Vagy: „lélek”.
Esetleg: „már nem hűségesek”.
Szó szerint: „nagy város volt Istennek”.
Esetleg: „és hirdetni kezdte”.
Vagy: „sajnálni fogja”.
Vagy: „sajnálta”.
Vagy: „lassú a haragra”.
Vagy: „lelkem”.
Esetleg: „ricinust”.
Vagy: „haljon meg a lelke”.
Vagy: „a jobb és a bal kezüket”.