HABAKUK
1 Kijelentés, melyet Habakuk* próféta látomásban kapott:
2 Meddig kiáltok még segítségért, ó, Jehova, és nem hallgatsz meg?+
Meddig kiáltok hozzád segítségért az erőszak miatt, és nem lépsz közbe*?+
3 Miért hagyod, hogy rosszat lássak?
Miért tűröd meg az elnyomást?
Miért van pusztítás és erőszak szemem előtt?
Miért van annyi veszekedés és viszály?
4 A törvény erőtlen,
és sohasem érvényesül az igazság.
Elferdítik a jogot,
mivel gonoszok veszik körbe az igazságost.+
5 „Nézzetek szét a nemzetek között, és figyeljetek!
Csodálkozva bámuljatok és ámuljatok,
mert olyasmi fog történni a napjaitokban,
amiről el sem hiszitek, hogy megtörténhet, még akkor sem, ha valaki elmondja nektek.+
Végigsöpörnek a föld hatalmas részén,
hogy elvegyék mások otthonát.+
7 Rémisztőek és félelmet keltőek.
Maguk szabják meg, mi igazságos, és a maguk urai.+
8 Lovaik gyorsabbak a leopárdoknál,
és vadabbak, mint a farkasok éjjel.+
Csatalovaik vágtatnak,
és lovaik messziről jönnek.
Lecsapnak, mint sas a zsákmányára.+
9 Erőszakos szándékkal jönnek.+
Amikor együtt vonulnak, olyanok, mint a keleti szél,+
és felhalmozzák a foglyokat, mint a homokszemeket.
10 Kigúnyolnak királyokat,
kinevetik a magas rangúakat.+
Kinevetik a megerősített helyeket,+
sáncot emelnek porból, és beveszik azokat.
11 Akkor végigsöpörnek, mint a szélvész, átvonulnak,
de bűnösök lesznek,+
12 Hát nem öröktől fogva vagy, ó, Jehova?+
Ó, Istenem, szent Istenem, te nem halsz meg*!+
Ó, Jehova, te nevezted ki őket, hogy végrehajtsák az ítéletet,
Miért tűröd meg hát a csalókat?+
Miért hallgatsz, amikor a gonosz elnyeli a nála igazságosabbat?+
14 Miért teszed olyanná az embert, mint a tenger halai,
és mint a csúszó-mászó állatok, melyeknek nincs uralkodójuk?
Ezért örül nagyon.+
16 Ezért mutat be áldozatot vonóhálójának,
és mutat be áldozatot* halászhálójának,
hiszen ezek által jut sok mindenhez*,
és van ínyenc étele.
17 Vajon ezután is folyton kiüríti vonóhálóját*?
Vajon továbbra is nemzeteket fog pusztítani, könyörület nélkül?+
ott állok a sáncon,
őrködöm, hogy megtudjam, mit fog mondani általam,
és mit feleljek, amikor megfedd.
2 Jehova pedig ezt válaszolta nekem:
Nem késik el.
Nem egyenes a szívében.
De az igazságos a hűsége* miatt élni fog.+
5 Mivel a bor alattomos,
az öntelt férfi nem éri el célját.
Magához gyűjt minden nemzetet,
és összegyűjt magának minden népet.+
6 Hát nem fognak ezek mind ellene beszélni példabeszéddel, rejtvénnyel, és célzásokat tenni rá?+
Ezt mondják majd:
»Jaj annak, aki felhalmozza, ami nem az övé
– de vajon meddig? –,
és aki egyre növeli adósságát!
7 Hát nem fognak hirtelen felkelni a hitelezőid?
Felébrednek, és jól megráznak,
olyanná leszel nekik, mint akit ki lehet fosztani.+
8 Mivel kifosztottál sok nemzetet,
téged is kifoszt a többi nép.+
9 Jaj annak, aki tisztességtelen nyereséget szerez a házának,
hogy fészkét a magasba rakja,
és megszabaduljon a veszedelem szorításából!
10 Mesterkedéseddel a saját házadra hoztál szégyent.
Saját magad* ellen vétkezel azzal, hogy sok népet kiirtasz.+
11 A kő fog kiáltani a falból,
és a gerenda fog válaszolni neki az ácsolatból.
12 Jaj annak, aki vérontással épít várost,
és aki igazságtalansággal alapít várost!
13 Hát nem a seregek Jehovájától van, hogy a népek csak a tűznek fáradoznak,
és a nemzetek a semmiért fárasztják magukat?+
15 Jaj annak, aki inni ad társainak,
dühöt és haragot vegyítve bele, hogy lerészegítse őket,
hogy aztán meztelenül láthassa őket!
16 Gyalázattal telsz el dicsőség helyett.
Igyál te is, és leplezd le, hogy körülmetéletlen vagy*.
Elér téged Jehova jobb kezének pohara,+
és szégyen borítja dicsőségedet.
17 Mert a Libanon ellen elkövetett erőszak borít el téged,
és utolér a pusztítás, mely megrémítette a vadállatokat.
18 Mi haszna a faragott szobornak,
mikor csak egy szobrász faragta?
Mi haszna a fémszobornak* és a hazugságok tanítójának,
még ha bízik is bennük készítőjük,
és hasztalan isteneket készít, melyek némák?+
19 Jaj annak, aki ezt mondja a fadarabnak: ’Ébredj fel!’,
és a néma kőnek: ’Kelj fel! Taníts minket!’
20 Jehova azonban az ő szent templomában van.+
Hallgasson előtte az egész föld!+«”
3 Habakuk próféta imája gyászdalokban*:
2 Ó, Jehova, hallottam híredet.
Ámulatba ejt, ó, Jehova, mindaz, amit teszel.
Az évek során* keltsd életre tetteidet!
Az évek során* tedd ismertté azokat!
Ne feledkezz meg az irgalomról a zűrzavar idején!+
Méltósága beborította az eget,+
és dicséretével betelt a föld.
4 Fényessége olyan volt, mint a napfény.+
Két fénysugár ragyogott fel kezéből,
amelyben ereje rejlett.
5 Járvány járt előtte,+
és magas láz követte lépteit.
6 Megállt, és megrengette a földet+.
Egy pillantásával megugrasztotta a nemzeteket.+
Az örökkévaló hegyek szétmállottak,
és az ősi dombok leborultak.+
Az útjai olyanok, mint régen.
7 Bajt láttam Kusán sátraiban.
Megremegtek Midián földjének sátorszövetei.+
8 Ó, Jehova, vajon a folyók ellen,
a folyók ellen gyúltál haragra?
Vagy a tengerre vagy dühös?+
9 Íjad már nincs a tokjában, és lövésre kész.
A botokat* esküvel jelölték ki.* (Szela.)
Folyókkal szabdalod fel a földet.
10 A hegyek vonaglottak fájdalmukban, amikor megláttak téged.+
Zivatar söpört végig a földön.
A mélység morajlott,+
magasba emelte kezét.
11 A nap és a hold megállt fenséges lakhelyén.+
Nyilaid suhantak, mint a fény,+
lándzsád villanása ragyogott.
12 Dühödten vonultál át a földön.
Haragodban tapostad* a nemzeteket.
13 Kimentél néped megmentésére, hogy megmentsd felkentedet.
Összetörted a gonosz házának vezetőjét*.
Az alapjától a tetejéig* lecsupaszítottad azt. (Szela.)
Titkon örültek annak, hogy felfalhatják az elnyomottat.
15 Lovaiddal átgázoltál a tengeren,
a hatalmas, tajtékzó vízen.
Csontjaimba rothadás hatolt,+
és lábam reszketett.
De csendben várom a nyomorúság napját,+
amely eljön a ránk támadó népre.
17 Még ha a fügefa nem is virágzik,
és a szőlőtőn nincs gyümölcs,
még ha az olajfa termése el is marad,
és a föld* nem hoz termést,
még ha a nyáj el is tűnik az akolból,
és nincs csorda az istállóban,
18 én akkor is boldog vagyok Jehova miatt,
és örülök megmentő Istenem miatt.+
19 A legfőbb Úr, Jehova az én erőm.+
Lábamat olyanná teszi, mint a szarvasoké,
és magaslatokon járat engem.+
A karmesternek: húros hangszereim kíséretével.
Jel. valószínűleg: ’forró ölelés’.
Vagy: „nem mentesz meg minket”.
Esetleg: „az erejük az istenük”.
Esetleg: „nem halunk meg”.
Vagy: „feddjenek”.
Mármint a káldeus ellenség.
Vagy: „mutat be áldozatot, hogy felszálljon a füstje”.
Szó szerint: „zsíros a része”.
Esetleg: „előhúzza a kardját”.
Vagy: „folyékonyan”.
Vagy: „beteljesedése”.
Vagy: „látszólag késlekedne”.
Vagy: „lelkesen várj rá”.
Vagy: „Nézd! A lelke felfuvalkodott.”
Esetleg: „hite”.
Vagy: „lelke”.
Vagy: „seolnak”. Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „lelked”.
Esetleg: „és tántorogj”.
Vagy: „öntött szobornak”.
Vagy: „siratóénekekben”.
Esetleg: „a mi időnkben”.
Esetleg: „a mi időnkben”.
Lásd: Szójegyzék.
Vagy: „megmentésül voltak”.
Esetleg: „nyilakat”.
Esetleg: „A törzsek esküiket szólják.”
Szó szerint: „csépelted”.
Szó szerint: „fejét”.
Szó szerint: „nyakáig”.
Szó szerint: „botjaival”.
Szó szerint: „engem”.
Szó szerint: „hasam”.
Vagy: „teraszos föld”.