MÁRK EVANGÉLIUMA

1 Így kezdődik a Jézus Krisztusról, az Isten Fiáról szóló jó hír: 2 Mint ahogy meg van írva Ézsaiás prófétánál: „(Elküldöm követemet előtted*, aki előkészíti az utadat.)+ 3 Valaki ezt kiáltja a pusztában: »Készítsétek elő Jehova* útját! Tegyétek egyenessé az ösvényeit!«+” 4 Keresztelő János a pusztában volt, és hirdette az embereknek, hogy keresztelkedjenek meg a bűnök megbocsátásához vezető megbánás jelképeként.+ 5 És kiment hozzá Júdea egész vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Nyíltan megvallották a bűneiket, és ő megkeresztelte* őket a Jordán folyóban.+ 6 János teveszőr ruhát viselt, a derekán bőröv volt,+ és sáskát meg vadmézet evett.+ 7 És ezt hirdette: „Olyasvalaki jön utánam, akinek nagyobb hatalma van, mint nekem, és nem vagyok méltó arra, hogy lehajoljak, és kioldjam a saruszíját.+ 8 Én vízzel kereszteltelek titeket, ő pedig majd szent szellemmel fog keresztelni titeket.+”

9 Azokban a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és János megkeresztelte őt a Jordánban+. 10 És azonnal, ahogy feljött a vízből, látta, amint az ég megnyílik, és a szellem, mint egy galamb, leszáll rá.+ 11 És hang hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam; örömömet lelem benned.”+

12 A szellem pedig azonnal arra késztette, hogy menjen a pusztába. 13 Így 40 napig a pusztában maradt, s eközben Sátán kísértette őt.+ Vadállatok között volt, de az angyalok szolgáltak neki+.

14 Miután Jánost letartóztatták, Jézus Galileába ment,+ hirdette Isten jó hírét,+ 15 és ezt mondta: „Elérkezett a meghatározott idő, és már közel van Isten királysága. Bánjátok meg a bűneiteket,+ és higgyetek a jó hírben!”

16 A Galileai-tenger partján járva meglátta Simont és annak testvérét, Andrást,+ amint kivetették hálóikat a tengerbe,+ ugyanis halászok voltak+. 17 Ekkor Jézus ezt mondta nekik: „Jöjjetek utánam, és én emberek halászaivá teszlek titeket.”+ 18 Azok pedig rögtön otthagyták a hálóikat, és követték őt.+ 19 Miután egy kissé továbbhaladt, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és annak testvérét, Jánost, amint épp a hálóikat javítgatták a csónakjukban,+ 20 és habozás nélkül elhívta őket. Erre ők otthagyták az apjukat, Zebedeust a napszámosokkal a csónakban, és követték Jézust. 21 És Kapernaumba mentek.

Ahogy megkezdődött a sabbat, Jézus bement a zsinagógába, és tanítani kezdett.+ 22 És ámultak a tanítási módján, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók.+ 23 Éppen akkor volt a zsinagógájukban egy ember, aki tisztátalan szellem befolyása alatt állt, és így kiabált: 24 „Mit akarsz tőlünk, názáreti Jézus?+ Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Pontosan tudom, ki vagy: az Isten szentje!+” 25 Jézus azonban ráparancsolt: „Hallgass, és menj ki belőle!” 26 A tisztátalan szellem pedig, miután rángást hozott rá, és teljes erejéből üvöltött, kiment belőle. 27 Az emberek pedig mindnyájan annyira meg voltak döbbenve, hogy tanakodni kezdtek maguk között: „Mi ez? Új tanítás! Hatalommal parancsol még a tisztátalan szellemeknek is, és azok engedelmeskednek neki.” 28 Így a róla szóló hír gyorsan elterjedt mindenfelé Galilea egész környékén.

29 Ezután elhagyták a zsinagógát, s Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András otthonába mentek.+ 30 Simon anyósa+ pedig lázas betegen feküdt, és rögtön szóltak Jézusnak felőle. 31 Ő odament hozzá, megfogta a kezét, és felsegítette őt. Az asszonynak elmúlt a láza, és kiszolgálta őket.

32 Miután leszállt az este, és a nap már lenyugodott, kezdték odavinni hozzá mindazokat, akik betegek voltak, és akiket megszálltak a démonok;+ 33 és az egész város összegyűlt közvetlenül az ajtónál. 34 Így sokakat meggyógyított, akik különféle betegségekben szenvedtek,+ és sok démont kiűzött, de nem engedte a démonokat beszélni, mert azok tudták, hogy ő a Krisztus*.

35 Kora reggel, amikor még sötét volt, felkelt, kiment, egy elhagyatott helyre távozott, és ott imádkozni kezdett.+ 36 Simon és a vele levők azonban utánasiettek, 37 megtalálták, és ezt mondták neki: „Mindenki téged keres.” 38 De ő így szólt hozzájuk: „Menjünk valahova máshova, a közeli kisvárosokba, hogy ott is prédikáljak, mert ezért jöttem.”+ 39 El is ment, és szerte egész Galileában prédikált a zsinagógákban, és kiűzte a démonokat.+

40 Odament hozzá egy leprás is, és könyörgött, sőt térdre borult, úgy mondta neki: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani.”+ 41 Erre megszánta, kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt hozzá: „Akarom! Tisztulj meg!”+ 42 A férfi pedig azonnal kigyógyult a leprából, és megtisztult. 43 Majd Jézus szigorúan ráparancsolt, és rögtön elküldte, 44 ezt mondva neki: „Nehogy elmondd ezt bárkinek is! De menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel a megtisztulásodért azt, amit Mózes előírt,+ hogy lássák a papok, hogy meggyógyultál.+” 45 Ám az, miután elment, kezdte széles körben híresztelni a dolgot, és mindenfelé terjeszteni, úgyhogy Jézus nyilvánosan már nem mehetett be egy városba sem, ezért inkább kint maradt, elhagyatott helyeken. De azért továbbra is jöttek hozzá mindenfelől.+

2 Néhány nap múlva azonban visszatért Kapernaumba, és híre ment, hogy otthon van.+ 2 Annyira sokan gyűltek össze, hogy már az ajtónál sem volt hely; ekkor hirdetni kezdte nekik Isten szavát+. 3 És négy ember odavitt hozzá egy bénát.+ 4 De a sokaság miatt nem tudták közvetlenül Jézushoz vinni, ezért megbontották a tetőt Jézus felett, és a nyíláson át leeresztették a hordágyat, amelyen a béna feküdt. 5 Amikor Jézus látta a hitüket,+ ezt mondta a bénának: „Gyermekem, a bűneid meg vannak bocsátva.”+ 6 Ült pedig ott néhány írástudó, akik így okoskodtak magukban:+ 7 „Miért beszél ez így? Káromlást szól. Ki bocsáthat meg bűnöket Istenen kívül?+” 8 De Jézus azonnal tisztán látta*, hogy így okoskodnak magukban, ezért ezt mondta nekik: „Miért okoskodtok ezekről magatokban?+ 9 Melyik könnyebb, azt mondani a bénának, hogy »a bűneid meg vannak bocsátva«, vagy azt mondani, hogy »kelj fel, vedd fel a hordágyadat, és járj!«? 10 De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának+ van hatalma arra, hogy megbocsásson bűnöket a földön. . .+” Így szólt a bénához: 11 „Mondom neked, kelj fel, fogd a hordágyadat, és menj haza!” 12 Erre az felkelt, azonnal fogta a hordágyát, és mindnyájuk szeme láttára kiment. Ők pedig mind le voltak nyűgözve, és dicsőítették Istent, ezt mondva: „Ilyet még sohasem láttunk!”+

13 Ismét kiment a tenger mellé, és az egész sokaság odament hozzá, ő pedig tanítani kezdte őket. 14 Ahogy ment, meglátta Lévit, Alfeus fiát, aki az adószedő helyen ült, és ezt mondta neki: „Légy a követőm!” Erre az felkelt, és követte őt.+ 15 Később Jézus annak házában evett*, és sok adószedő meg bűnös evett* Jézussal és a tanítványaival, mert sokan voltak közülük, akik követték őt.+ 16 Amikor azonban a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és adószedőkkel eszik, kérdezgetni kezdték a tanítványait: „Adószedőkkel és bűnösökkel eszik?” 17 Ennek hallatán Jézus így felelt nekik: „Akik erősek, azoknak nincs szükségük orvosra, akik viszont betegek, azoknak igen. Nem azért jöttem, hogy az igazságosakat hívjam el, hanem hogy a bűnösöket.”+

18 János tanítványainak és a farizeusoknak pedig szokásuk volt böjtölni. Így hát eljöttek, és ezt mondták neki: „Miért van az, hogy János tanítványai és a farizeusok tanítványai szoktak böjtölni, de a te tanítványaid nem?”+ 19 Jézus erre ezt kérdezte tőlük: „Van okuk böjtölni a vőlegény+ barátainak, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek. 20 De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt,+ és akkor majd, azon a napon böjtölni fognak. 21 Senki sem varr foltot be nem avatott anyagból régi felsőruhára. Ha mégis így tesz, az új anyag összehúzza a régit, és még jobban kiszakítja a felsőruhát.+ 22 Ezenkívül újbort sem tesz senki régi bortömlőkbe. Ha mégis megteszi, a bor szétrepeszti a tömlőket, és kárba vész a bor is, meg a tömlők is. Az újbort inkább új bortömlőkbe teszik.”

23 Amikor sabbaton átment a gabonaföldeken, a tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat.+ 24 A farizeusok erre így szóltak hozzá: „Nézd már! Miért tesznek olyasmit, amit sabbaton nem szabad?” 25 Ő azonban ezt mondta nekik: „Soha nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor elfogyott az élelme, és ő meg a vele levők megéheztek?+ 26 Hogy az Abjátárról+, a magas rangú papról szóló beszámoló szerint hogyan ment be Isten házába, és ette meg az Istennek bemutatott kenyereket* – amelyeket senkinek sem szabad megennie, csak a papoknak –,+ és adott a vele levőknek is?” 27 Majd ezt mondta nekik: „A sabbat lett az emberért,+ és nem az ember a sabbatért. 28 Így hát az Emberfia még a sabbatnak is ura.+”

3 Egyszer, amikor ismét egy zsinagógába ment, volt ott egy sorvadt* kezű ember.+ 2 Így aztán feszülten figyelték őt, vajon meggyógyítja-e sabbaton a férfit, hogy vádolhassák. 3 Ekkor ezt mondta a sorvadt* kezű férfinak: „Kelj fel, és gyere ide középre!” 4 Azután így szólt hozzájuk: „Szabad-e sabbaton jót vagy rosszat tenni, megmenteni vagy megölni valakit*?”+ De ők hallgattak. 5 Miután felháborodva végignézett rajtuk, mély bánatot érezve szívük érzéketlensége miatt,+ ezt mondta annak az embernek: „Nyújtsd ki a kezed!” Az pedig kinyújtotta, és a keze rendbe jött. 6 A farizeusok erre kimentek, és azonnal tanácskozni kezdtek a Heródes-pártiakkal+, hogy megöljék Jézust.

7 Jézus pedig elment a tanítványaival a tengerhez, és nagy tömeg követte Galileából és Júdeából+. 8 Még Jeruzsálemből, Idumeából, a Jordánon túlról és Tírusz meg Szidón környékéről is nagy tömeg jött hozzá, amikor hallották, mennyi mindent tesz. 9 És szólt a tanítványainak, hogy állítsanak készenlétbe egy kis csónakot, hogy ne tolongjon körülötte a sokaság. 10 Mivel sokakat meggyógyított, mindazok, akik súlyos betegségben szenvedtek, ott tolongtak körülötte, hogy megérintsék+. 11 Még a tisztátalan szellemek+ is leborultak előtte, amikor látták őt, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!”+ 12 De többször is erélyesen megparancsolta nekik, hogy ne mondják el másoknak, hogy ki is ő.+

13 Felment egy hegyre, magához hívatta, akiket akart,+ és azok elmentek hozzá.+ 14 És csoportba szervezett* tizenkettőt – akiket apostoloknak is nevezett –, hogy vele tartsanak, kiküldje őket prédikálni, 15 és hatalmuk legyen démonokat kiűzni+.

16 Ez volt a tizenkettő+, akiket csoportba szervezett*: Simon, akinek a Péter nevet is adta,+ 17 Jakab, aki Zebedeus fia, és János, Jakab testvére (ezeknek a Boanergesz nevet is adta, amely azt jelenti: ’mennydörgés fiai’),+ 18 továbbá András és Fülöp, Bertalan és Máté, Tamás és Jakab, aki Alfeus fia, Taddeus és a Kananei* Simon, 19 és Iskariót Júdás, aki később elárulta.

Később Jézus bement egy házba, 20 és a sokaság ismét összegyűlt, úgyhogy még enni sem tudtak. 21 De amikor a rokonai ezt meghallották, elmentek, hogy megfogják, mert ezt mondták: „Elment az esze.”+ 22 Az írástudók is, akik Jeruzsálemből jöttek le, ezt mondták: „Belzebub* van vele, és a démonok uralkodójának segítségével űzi ki a démonokat.”+ 23 Ezért miután odahívta őket magához, szemléltetésekkel élve így szólt hozzájuk: „Hogyan űzheti ki Sátán Sátánt? 24 Hiszen ha egy királyságon belül ellentét támad, az a királyság nem állhat meg;+ 25 és ha egy családon* belül ellentét támad, az a család nem tud fennmaradni. 26 Éppígy, ha Sátán önmaga ellen fordul, és ellentétbe kerül önmagával, nem állhat meg, hanem vége van. 27 Valójában senki sincs, aki egy erős ember házába bejutva képes lenne elrabolni annak javait, hacsak előbb meg nem kötözi azt az erős embert. Csak ezután tudja kirabolni a házát. 28 Mondom nektek, hogy minden meg lesz bocsátva az embereknek, bármilyen bűnt követnek is el, és bármit gyaláznak is. 29 Aki azonban a szent szellemet gyalázza, az soha nem nyer megbocsátást,+ hanem örök bűnben vétkes.+” 30 Ezt azért mondta, mert ezt mondogatták: „Tisztátalan szellem van benne.”+

31 Ekkor eljött az anyja és a testvérei,+ és odakint megállva beküldtek hozzá valakit, és kihívatták.+ 32 Körülötte pedig sokaság ült, és ezt mondták neki: „Nézd! Anyád és a testvéreid odakint vannak, és keresnek téged.”+ 33 De ő így felelt nekik: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” 34 Majd végignézett a körülötte ülőkön, és ezt mondta: „Ők az én anyám és az én testvéreim!+ 35 Aki cselekszi Isten akaratát, az az én testvérem és anyám.+”

4 Aztán ismét tanítani kezdett a tenger mellett, és nagyon nagy tömeg gyűlt oda hozzá. Ezért beszállt egy csónakba, leült, és egy kissé eltávolodott a parttól. Az egész sokaság pedig a tenger mellett, a parton volt.+ 2 Sok mindent kezdett tanítani nekik szemléltetésekkel,+ és miközben tanított, ezt mondta nekik:+ 3 „Figyeljetek! A magvető kiment vetni.+ 4 Amint vetett, némelyik mag az út szélére esett, majd jöttek a madarak, és felették azokat. 5 Más magok sziklás talajba hullottak, ahol nem volt sok föld, és azonnal kihajtottak, mert nem volt mély a föld.+ 6 De amikor felkelt a nap, megperzselődtek és elszáradtak, mivel nem volt gyökerük. 7 Más magok pedig a tövisbokrok közé estek. A tövisbokrok megnőttek, és megfojtották őket, így nem hoztak termést.+ 8 Más magok pedig a jó földbe estek, s felnőve és gyarapodva termést kezdtek hozni, és teremtek 30-szorosan, 60-szorosan és 100-szorosan.+” 9 Majd hozzátette: „Akinek van füle a hallásra, hallja!”+

10 Amikor aztán egyedül volt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt kérdezgetni kezdték őt a szemléltetésekről.+ 11 Erre ezt mondta nekik: „Nektek Isten segített megérteni Isten királyságának a szent titkát+, de a kívülállóknak mindent szemléltetésekkel tanítok,+ 12 hogy még ha néznek is, nézzenek, de ne lássanak, és még ha hallanak is, halljanak, de ne fogják fel az értelmét, és nehogy valaha is megtérjenek, és megbocsátást nyerjenek+.” 13 Továbbá ezt mondta nekik: „Ha nem értitek ezt a szemléltetést, akkor miképpen fogjátok megérteni a többit?

14 A magvető a szót veti.+ 15 Ezek azok, akik az út szélén vannak, ahová a szót vetik: mihelyt meghallják azt, eljön Sátán,+ és elveszi a beléjük vetett szót+. 16 Hasonló, ami a sziklás talajba hullottakkal történik: mihelyt meghallják a szót, örömmel fogadják.+ 17 De mivel nem gyökerezik meg bennük, csak egy ideig maradnak meg, azután mihelyt nyomorúság vagy üldözés támad a szó miatt, elbotlanak. 18 Vannak még mások is, a tövisbokrok közé hullottak. Ezek azok, akik hallják a szót,+ 19 de ennek a világrendszernek* az aggodalmai+, a gazdagság megtévesztő hatalma+ és az egyéb dolgok utáni kívánságok+ a szívükbe hatolnak, megfojtják a szót, és az nem hoz termést. 20 Végezetül, a jó földbe vetettek azok, akik figyelnek a szóra, kedvezően fogadják, és 30-szoros, 60-szoros és 100-szoros termést hoznak.+”

21 Ezt is mondta nekik: „Vajon azért hoznak lámpát, hogy a kosár* alá vagy az ágy alá tegyék? Nem inkább azért hozzák, hogy a lámpatartóra tegyék?+ 22 Hiszen nincs olyan rejtett dolog, ami le ne lepleződne, és nincs olyan gondosan eltitkolt dolog, ami nyilvánosságra ne kerülne.+ 23 Akinek van füle a hallásra, hallja!+”

24 Továbbá ezt mondta nekik: „Figyeljetek oda arra, amit hallotok.+ Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek, sőt, ráadást is kaptok. 25 Mert akinek van, annak még többet adnak,+ de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.+”

26 Ezután így folytatta: „Isten királysága éppen olyan, mint amikor egy ember magot vet a földbe. 27 Éjjel alszik, nappal felkel, a mag pedig kisarjad, és magasra nő, de hogy pontosan hogyan, azt nem tudja. 28 A föld saját magától hoz termést fokozatosan, először a szárat, azután a kalászt, végül a teljes szemet a kalászban. 29 Mihelyt pedig a termés beérik, az ember nekiereszti a sarlót, mert eljött az aratás ideje.”

30 Ezután így szólt: „Mihez hasonlítsuk Isten királyságát, vagy milyen szemléltetéssel magyarázzuk? 31 Hasonlít a mustármaghoz, amely, mikor elvetették a földbe, a legapróbb volt minden mag közül a földön.+ 32 De miután elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden más zöldségfélénél, és nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyéka alatt letelepedhetnek.”

33 Sok ilyen szemléltetéssel+ beszélt nekik a szóról, ahhoz mérten, hogy mennyit voltak képesek felfogni. 34 Szemléltetés nélkül nem is beszélt nekik, de a tanítványainak maguk között mindent megmagyarázott.+

35 Azon a napon, miután leszállt az este, ezt mondta nekik: „Menjünk át a túlpartra!”+ 36 Így hát, miután elengedték a sokaságot, elvitték őt a csónakban, úgy, ahogy volt; és más csónakok is voltak vele.+ 37 Akkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok újra meg újra becsaptak a csónakba, úgyhogy az kis híján megtelt.+ 38 De ő a csónak hátsó részében volt, és a párnán* aludt. Felébresztették hát, és ezt mondták neki: „Tanító, nem törődsz azzal, hogy mindjárt odaveszünk?” 39 Ekkor felkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass! Némulj el!”+ És a szél elült, és nagy csend lett. 40 Erre így szólt hozzájuk: „Miért féltek* ennyire? Még mindig nincs hitetek?” 41 De ők szokatlanul nagy félelmet éreztek, és ezt mondták egymásnak: „Hát ki ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”+

5 Azután átértek a tenger túlsó partjára, a gerazénusok vidékére.+ 2 Amint Jézus kiszállt a csónakból, szembejött vele egy tisztátalan szellem befolyása alatt álló ember a sírok* közül. 3 A sírhelyek között volt a tanyája, és addig még senki, de senki nem bírta őt elég erősen megkötözni, még lánccal sem. 4 Gyakran megkötözték ugyan lábbilincsekkel és láncokkal, de a láncokat szétroppantotta, a lábbilincseket pedig összetörte; és senkinek sem volt ereje megfékezni őt. 5 Éjjel-nappal folyton kiáltozott a sírokban meg a hegyekben, és kövekkel vagdosta magát. 6 De amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, és meghajolt előtte,+ 7 majd felkiáltott: „Mit akarsz tőlem, Jézus, a legfelségesebb Isten Fia? Megesketlek az Istenre, ne kínozz!”+ 8 Jézus ugyanis ezt mondta neki: „Menj ki ebből az emberből, te tisztátalan szellem!”+ 9 Még megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Az így válaszolt: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” 10 És kérlelte Jézust, hogy ne küldje el a szellemeket arról a vidékről.+

11 A hegynél pedig ott legelészett egy nagy disznócsorda.+ 12 Ezért a szellemek így kérlelték őt: „Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!” 13 És megengedte nekik. Azzal a tisztátalan szellemek kimentek, és belementek a disznókba. A csorda pedig – mintegy 2000 állat – a szakadék felé rohant, és a tengerbe zuhant, és mind belefulladtak a tengerbe. 14 A pásztoraik erre elszaladtak, és beszámoltak erről a városban és a vidéken. És az emberek eljöttek, hogy lássák, mi történt.+ 15 Odaértek Jézushoz, és látták, hogy a démontól megszállt ember – az, akiben korábban egy légió démon volt – felöltözve és ép elmével ott ül, és félelem fogta el őket. 16 Azok meg, akik látták az esetet, elmondták nekik, hogy mi történt a démontól megszállt emberrel és a disznókkal. 17 Ezért könyörögni kezdtek Jézusnak, hogy menjen el a vidékükről.+

18 Amikor pedig beszállt a csónakba, az előbb még démontól megszállt ember kérlelte őt, hogy hadd menjen vele.+ 19 De ő nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: „Menj haza a rokonaidhoz, és számolj be nekik arról, hogy mi mindent tett érted Jehova*, és milyen irgalmas volt hozzád.” 20 A férfi pedig elment, és hirdetni kezdte Dekapoliszban*, hogy mi mindent tett érte Jézus, és az emberek mind csak ámultak.

21 Miután Jézus ismét átkelt a csónakkal a túlsó partra, nagy tömeg gyűlt oda hozzá; ő pedig a tenger partján volt.+ 22 Ekkor odajött a zsinagóga egyik vezetője, név szerint Jairus, és meglátva őt, a lába elé borult.+ 23 Többször is így könyörgött neki: „A kislányom nagyon beteg*. Kérlek, gyere el, és tedd rá a kezedet,+ hogy rendbe jöjjön és éljen.” 24 Erre Jézus elment vele. Nagy tömeg követte, és tolongott körülötte.

25 Volt pedig egy asszony, akinek már 12 éve vérfolyása+ volt.+ 26 Sok orvos sok szenvedést okozott neki. Már minden vagyonát rájuk költötte, de nem lett jobban, sőt még rosszabbul lett. 27 Mivel hallotta a Jézusról szóló beszámolókat, a tömegben hátulról odament hozzá, és megérintette a felsőruháját,+ 28 mert ezt mondogatta: „Elég, ha csak a felsőruháját érintem, és rendbe jövök.”+ 29 És azonnal elállt a vérfolyása, és érezte, hogy kigyógyult a kínzó betegségből.

30 Jézus azonnal észrevette, hogy erő+ áradt ki belőle, ezért hátrafordult a tömegben, és ezt kérdezte: „Ki érintette meg a felsőruhámat?”+ 31 De a tanítványai ezt mondták neki: „Látod, hogy tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: »Ki érintett meg?«” 32 Ő azonban körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt. 33 Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, rémülten és remegve odajött, leborult elé, és elmondta neki a teljes igazságot. 34 Ő így szólt hozzá: „Lányom, mivel hittél, meggyógyultál. Kínzó betegségedből meggyógyulva menj békével+!”+

35 Még beszélt, amikor odajöttek néhányan Jairus otthonából, és ezt mondták: „Meghalt a lányod! Miért fárasztanád tovább a tanítót?”+ 36 De Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt Jairushoz: „Ne félj, csak higgy!”+ 37 És Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen.+

38 Eljutottak hát Jairus házához, és látta a zűrzavart, és azokat, akik sírtak és jajveszékeltek.+ 39 Miután bement, ezt mondta nekik: „Miért sírtok, és miért csináltok ilyen zűrzavart? A gyermek nem halt meg, csak alszik.”+ 40 Erre gúnyosan nevetni kezdtek rajta. De miután Jézus mindnyájukat kiküldte, maga mellé vette a gyermek apját és anyját, valamint a vele levőket, és bement oda, ahol a gyermek volt. 41 Aztán megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: „Talita kúmi!”, ami lefordítva azt jelenti: „Lányka, mondom neked, kelj fel!”+ 42 A lány pedig azonnal felkelt, és járkálni kezdett. (12 éves volt.) És a szülők hirtelenjében azt sem tudták, hová legyenek örömükben. 43 De Jézus újra meg újra megparancsolta nekik*, hogy ezt senkivel se tudassák,+ majd szólt, hogy adjanak enni a lánynak.

6 Elment onnan, és hazatért,+ a tanítványai pedig vele tartottak. 2 Amikor sabbat lett, elkezdett tanítani a zsinagógában, és a legtöbben, akik hallották, ámultak, és ezt mondták: „Honnan vette ez az ember ezeket?+ Hogy lehet, hogy ilyen bölcsesség adatott neki, és hogy ilyen hatalmas tetteket visz véghez?+ 3 Hát nem az ács+ ez, Mária+ fia, Jakab+, József, Júdás és Simon testvére+? És nincsenek-e itt velünk a húgai?” Úgyhogy megbotránkoztak miatta. 4 Jézus azonban ezt mondta nekik: „Egy prófétát mindenhol tisztelnek, kivéve a hazájában, a rokonai között és a saját családjában*.”+ 5 Nem is vihetett ott véghez egyetlen hatalmas cselekedetet sem azon kívül, hogy meggyógyított néhány beteg embert, a kezét rájuk téve. 6 És elképedt a hitetlenségükön. Azután bejárta a környező falvakat, és tanított.+

7 Majd magához hívta a tizenkettőt, és kezdte kiküldeni őket kettesével,+ s hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemek fölött+. 8 És arra utasította őket, hogy semmit se vigyenek az útra egy boton kívül – se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt* az övtáskájukban –,+ 9 hanem vegyenek fel sarut, és ne vigyenek magukkal még egy ruhát*. 10 Ezenkívül ezt mondta nekik: „Ha valahol bementek valakinek az otthonába, maradjatok nála, míg el nem mentek arról a vidékről.+ 11 És ha valamely vidéken nem fogadnak be titeket, vagy nem figyelnek rátok, rázzátok le a port a lábatokról, amikor elmentek onnan, bizonyítékul ellenük.+” 12 Azzal elindultak, és hirdették az embereknek, hogy bánják meg a bűneiket.+ 13 Sok démont kiűztek,+ sok beteg embert megkentek olajjal, és meggyógyították őket.

14 Ez pedig Heródes király fülébe jutott, mert Jézus neve közismertté lett, és az emberek ezt mondogatták: „Keresztelő János támadt fel a halottak közül, és ezért képes hatalmas tetteket végrehajtani.”+ 15 Mások pedig azt mondták: „Illés az.” Megint mások ezt mondták: „Próféta ez, a régen élt prófétákhoz hasonló.”+ 16 De amikor Heródes meghallotta ezt, így szólt: „Az a János, akit én lefejeztettem, az támadt fel.” 17 Mert annak idején maga Heródes küldte ki az embereit, és tartóztatta le Jánost, és vetette börtönbe megkötözve Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége. Mivel Heródes feleségül vette őt,+ 18 János ezt mondta neki: „Nem lehet a tied a testvéred felesége.”+ 19 Heródiás ezért haragot táplált iránta, és meg akarta öletni, de nem tudta. 20 Heródes ugyanis félt Jánostól – igazságos és szent embernek ismerve őt –,+ és védelmezte. Miután meghallgatta, nem is tudta, mitévő legyen, mégis örömest hallgatta azután is.

21 Ám egyszer eljött a kedvező alkalom Heródiás számára. Heródes vacsorát adott a születésnapján+ a magas rangú tisztviselőinek, a katonai parancsnokoknak és Galilea legelőkelőbb embereinek.+ 22 Heródiás lánya pedig bement, és táncolt, és ez tetszett Heródesnek, meg azoknak, akik vele együtt ettek*. A király ezt mondta a lánynak: „Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.” 23 Sőt, még meg is esküdött neki: „Amit csak kérsz tőlem, megadom neked, akár a királyságom felét is.” 24 Ő pedig kiment, és így szólt az anyjához: „Mit kérjek?” Az ezt mondta: „Keresztelő János fejét.” 25 A lány azonnal besietett a királyhoz, és előadta a kérését: „Azt akarom, hogy nyomban add ide nekem egy tálcán Keresztelő János fejét.”+ 26 Bár a királyt ez mélységesen elszomorította, mégsem akarta visszautasítani a kérését az esküi és a vendégei* miatt. 27 Így aztán a király azonnal elküldött egy testőrt, és megparancsolta neki, hogy hozza el János fejét. Az pedig elment, lefejezte őt a börtönben, 28 és elhozta a fejét egy tálcán. Odaadta a lánynak, a lány pedig odaadta az anyjának. 29 Amikor a tanítványai ezt meghallották, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírba* fektették.

30 Az apostolok pedig Jézus köré gyűltek, és beszámoltak neki mindarról, amit tettek és tanítottak.+ 31 Erre ő ezt mondta nekik: „Jöjjetek el csak ti magatok egy elhagyatott helyre, és pihenjetek egy kicsit.”+ Mert sokan jöttek-mentek, és még annyi szabad idejük sem volt, hogy egyenek. 32 Így hát elmentek a csónakkal egy elhagyatott helyre, hogy csak maguk legyenek.+ 33 De az emberek látták, hogy elmennek, és sokan megtudták ezt. Ezért minden városból elsiettek gyalog, és még előttük odaértek. 34 Amikor Jézus kiszállt, nagy tömeget látott, és megszánta őket,+ mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok+. És kezdte őket sok mindenre tanítani.+

35 Ekkor már későre járt az idő, így a tanítványai odamentek hozzá, és ezt mondták: „Elhagyatott ez a hely, és már későre jár.+ 36 Küldd el őket, hogy menjenek el a környező tanyákra meg falvakba, és vegyenek maguknak ennivalót.+” 37 Jézus így felelt nekik: „Ti adjatok nekik enni!” Erre megkérdezték tőle: „Menjünk el, és vegyünk 200 dénárért* kenyeret, s azt adjuk enni az embereknek?”+ 38 Ezt mondta nekik: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Miután kiderítették, ezt mondták: „Öt, és még két halunk.”+ 39 És utasította az összes embert, hogy telepedjenek le csoportokban a zöld fűre.+ 40 Le is telepedtek 100-as és 50-es csoportokban. 41 Ekkor vette az öt kenyeret meg a két halat, feltekintett az égre, és áldást mondott.+ Aztán megtörte a kenyereket, és kezdte a tanítványoknak adni, hogy tegyék az emberek elé, majd elosztotta a két halat mindnyájuk között. 42 Így hát mindenki evett, és jóllakott. 43 Aztán összeszedték a maradékot, 12 teli kosárral, a halakat nem számítva.+ 44 5000 férfi evett a kenyérből.

45 Rögtön ezután azt mondta a tanítványainak, hogy szálljanak be a csónakba, és menjenek előre a túlsó partra Betsaida felé, míg ő elküldi a sokaságot.+ 46 Majd miután elbúcsúzott tőlük, elment egy hegyre, hogy imádkozzon.+ 47 Mikor leszállt az este, a csónak a tenger közepén volt, ő meg egyedül a szárazföldön.+ 48 Látva, hogy küszködnek az evezéssel az ellenszél miatt, valamikor az éjszaka negyedik őrszolgálata idején* feléjük közeledett a tengeren járva, de el akart menni* mellettük. 49 Amikor meglátták őt a tengeren járni, ezt gondolták: „Képzelődünk!” És felkiáltottak. 50 Mert mindannyian látták, és nagyon megijedtek. Ő azonban rögtön szólt hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok az, ne féljetek!”+ 51 Azután beszállt hozzájuk a csónakba, és elült a szél. Ezen végképp elámultak, 52 mert nem fogták fel a kenyerekkel történt csoda jelentését, és a szívükben továbbra sem értették ezeket.

53 Amikor átkelve partot értek, Genezáretbe jutottak, és a közelben horgonyt vetettek.+ 54 De mihelyt kiszálltak a csónakból, az emberek felismerték őt. 55 Futva bejárták azt az egész vidéket, és a betegségben szenvedőket elkezdték hordágyakon oda vinni, ahol hallomásuk szerint Jézus tartózkodott. 56 És ahová csak bement, falvakba, városokba vagy tanyákra, a betegeket letették a piacterekre, és könyörögve kérték őt, hogy legalább a felsőruhája rojtozatát hadd érintsék meg.+ És mindazok, akik megérintették, meggyógyultak.

7 Köré gyűltek pedig a farizeusok, és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek.+ 2 Látták, hogy némelyik tanítványa beszennyezett, vagyis mosdatlan* kézzel eszik. 3 (Ugyanis a farizeusok, akárcsak a többi zsidó, nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, mivel ragaszkodnak a régiek hagyományához, 4 és amikor megjönnek a piacról, nem esznek addig, amíg meg nem mosakszanak. Még sok egyéb hagyomány van, melyeket átvettek, és ragaszkodnak hozzájuk; ilyen például a poharak, kancsók és rézedények bemerítése.+) 5 Akkor ezek a farizeusok és írástudók megkérdezték Jézustól: „Miért nem tartják meg a tanítványaid a régiek hagyományát, és miért esznek beszennyezett kézzel?”+ 6 Ő ezt mondta nekik: „Találóan prófétált rólatok Ézsaiás, ti képmutatók, ahogy meg van írva: »Ez a nép az ajkával ugyan tisztel engem, de a szíve messze eltávolodott tőlem.+ 7 Hiába imádnak engem, mert a tanításaikat emberek parancsolataira alapozzák.+« 8 Elhagyjátok Isten parancsolatát, és emberek hagyományához ragaszkodtok.+”

9 Még ezt is mondta nekik: „Ügyesen figyelmen kívül hagyjátok Isten parancsolatát, hogy megtartsátok a saját hagyományotokat.+ 10 Mózes például azt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat«,+ és: »Aki gyalázza* az apját vagy az anyját, annak meg kell halnia.«+ 11 De ti ezt mondjátok: »Helyénvaló, ha valaki azt mondja az apjának vagy anyjának: ’Bármim legyen is, amivel támogathatnálak, az korbán (vagyis Istennek odaszentelt ajándék)’«, 12 és így már nem hagyjátok, hogy valamit is tegyen az apjáért vagy anyjáért+. 13 Ezzel érvénytelenné teszitek Isten szavát a hagyományotok által,+ melyet továbbadtatok. És sok effélét tesztek.+” 14 Majd ismét magához szólította a sokaságot, és így szólt hozzájuk: „Figyeljetek rám mindannyian, és értsétek meg, miről van szó.+ 15 Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem tudja őt beszennyezni, hanem ami kijön az emberből, az szennyezi be az embert.+” 16 * ——

17 Mikor pedig a sokaságot elhagyva bement egy házba, a tanítványai kérdezgetni kezdték a szemléltetésről.+ 18 Erre ezt mondta nekik: „Ti sem értitek, mint ahogy ők sem? Hát nem tudjátok, hogy semmi olyan, ami kívülről megy be az emberbe, nem tudja beszennyezni, 19 mivel nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, onnan pedig az emésztőgödörbe?” Jézus ilyenformán minden ennivalót tisztának nyilvánított. 20 Továbbá ezt mondta: „Ami kijön az emberből, az szennyezi be az embert.+ 21 Mert belülről, az emberek szívéből+ jönnek az ártalmas okoskodások, szexuális erkölcstelenség,* lopás, gyilkosság, 22 házasságtörés, kapzsiság, gonosztettek, csalás, gátlástalan viselkedés,* irigység*, káromlás, gőg és esztelenség. 23 Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek, és beszennyezik az embert.”

24 Jézus elindult, majd Tírusz és Szidón tájékára ment.+ Ott bement egy házba, de nem akarta, hogy bárki is megtudja ezt. Ám nem tudott észrevétlen maradni. 25 Egy asszony, akinek a kislányában tisztátalan szellem volt, amint hallott róla, hogy ott van, eljött, és leborult a lába elé.+ 26 Az asszony görög volt, szíroföníciai nemzetiségű*. És egyre csak kérlelte, hogy űzze ki a démont a lányából. 27 De ő így szólt hozzá: „Előbb hadd lakjanak jól a gyermekek, mert nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni, és a kiskutyáknak odadobni.”+ 28 Ám az asszony így felelt neki: „Igen, uram, de még a kiskutyák is esznek az asztal alatt a morzsákból, melyeket a kisgyermekek lehullatnak.” 29 Erre ő így szólt: „Mivel ezt mondtad, menj; a démon kiment a lányodból.”+ 30 Így hát az asszony hazament, és a kisgyermeket az ágyon fekve találta, a démon pedig már kiment belőle.+

31 Mikor aztán Jézus visszatért Tírusz tájékáról, Szidónon át a Galileai-tengerhez ment, Dekapolisz vidékén* keresztül.+ 32 Itt odavittek hozzá egy nehezen beszélő siketet,+ és könyörögtek neki, hogy tegye rá a kezét. 33 Ő félrevonult vele, távolabb a sokaságtól. Aztán ujját a férfi fülébe tette, majd miután köpött+, megérintette annak nyelvét. 34 És feltekintve az égre, mélyet sóhajtott, aztán ezt mondta neki: „Effata!”, azaz „Nyílj meg!” 35 Erre a férfi füle megnyílt,+ nyelvének köteléke megoldódott, és rendesen kezdett beszélni. 36 Ekkor Jézus megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek;+ de minél inkább tiltotta nekik, annál inkább híresztelték+. 37 Módfelett ámultak,+ és ezt mondták: „Mindent jól cselekedett. Még a siketeket is hallóvá teszi, a némákat pedig beszélővé.+”

8 Azokban a napokban ismét nagy tömeg volt ott, és nem volt mit enniük. Ezért Jézus magához hívta a tanítványait, és így szólt hozzájuk: 2 „Szánalmat érzek a sokaság iránt,+ mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük.+ 3 Ha éhesen küldöm őket haza, még összeesnek az úton, hiszen némelyek közülük messziről jöttek.” 4 A tanítványai azonban így válaszoltak neki: „Honnan fog bárki is ezen a félreeső helyen elegendő kenyeret szerezni, hogy jóllakassa ezeket az embereket?” 5 Erre megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Ők ezt mondták: „Hét.”+ 6 Ekkor arra utasította a sokaságot, hogy telepedjenek le a földre. Majd vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta azokat a tanítványainak, hogy tegyék eléjük, ők pedig a sokaság elé tették.+ 7 Volt néhány kisebb haluk is, és miután megáldotta ezeket, azt mondta nekik, hogy ezeket is tegyék eléjük. 8 Így hát ettek, és jóllaktak, a maradékot pedig összeszedték, és hét nagy kosár* telt meg.+ 9 Mintegy 4000-en voltak ott. Aztán elküldte őket.

10 Azonnal csónakba szállt a tanítványaival, és Dalmanuta vidékére jutott.+ 11 A farizeusok itt odajöttek hozzá, és vitatkozni kezdtek vele, égből való jelt követelve tőle, hogy próbára tegyék.+ 12 Így hát mélyet sóhajtott*, és ezt mondta: „Miért akar jelt ez a nemzedék?+ Biztosak lehettek benne, hogy nem kap jelet ez a nemzedék.+” 13 Azzal otthagyta őket, ismét csónakba szállt, és elment a túlsó partra.

14 Ám elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csupán egyetlen kenyér volt náluk a csónakban.+ 15 Ő pedig félreérthetetlenül így figyelmeztette őket: „Tartsátok nyitva a szemeteket; óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!”+ 16 Így hát beszélgetni kezdtek egymással arról, hogy nincs kenyerük. 17 Észrevéve ezt, így szólt hozzájuk: „Miért beszélgettek arról, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem fogjátok fel, és nem értitek? Továbbra sem fogadja be a szívetek? 18 »Van szemetek, és mégsem láttok; van fületek, és mégsem hallotok?« Hát nem emlékeztek, 19 hogy amikor megtörtem az öt kenyeret+ az 5000-nek, hány kosarat szedtetek tele maradékkal?” Ezt mondták neki: „Tizenkettőt.”+ 20 „Amikor megtörtem a hét kenyeret a 4000-nek, hány nagy kosarat* szedtetek tele maradékkal?” Ezt mondták neki: „Hetet.”+ 21 Erre így szólt hozzájuk: „Még mindig nem értitek, miről van szó?”

22 Azután megérkeztek Betsaidába. Itt odavittek hozzá egy vakot, és könyörögtek, hogy érintse meg.+ 23 Ő pedig kézen fogta a vakot, és kivezette a falun kívülre. Miután a szemére köpött+, rátette a kezét, és megkérdezte tőle: „Látsz valamit?” 24 A férfi feltekintett, és ezt mondta: „Embereket látok, de úgy néznek ki, mintha fák lennének, melyek járkálnak.” 25 Akkor ismét rátette a kezét a férfi szemére, és az tisztán látott. Rendbe jött a látása, és mindent jól látott. 26 Így aztán hazaküldte, de ezt mondta: „Ne menj be a faluba!”

27 Jézus és a tanítványai pedig elindultak Cezárea Filippi falvaiba, és útközben kérdezgetni kezdte a tanítványaitól: „Kinek mondanak engem az emberek?”+ 28 Ők ezt mondták neki: „Keresztelő Jánosnak,+ mások meg Illésnek+, megint mások a próféták egyikének.” 29 Erre megkérdezte őket: „És szerintetek ki vagyok?” Péter így válaszolt neki: „Te vagy a Krisztus.”+ 30 Erre ő szigorúan megparancsolta nekik, hogy senkinek se beszéljenek őróla.+ 31 Azt is magyarázni* kezdte nekik, hogy az Emberfiának sok szenvedést kell átélnie, és el kell hogy vessék a vének, a magas rangú papok és az írástudók, és meg kell hogy öljék,+ és három nappal később fel kell támadnia+. 32 Jézus teljesen nyíltan beszélt nekik erről. Péter azonban félrevonta, és rászólt.+ 33 Ekkor Jézus megfordult, a tanítványaira tekintett, és rendreutasította Pétert, ezt mondva: „Távozz tőlem,* Sátán! Mert nem úgy gondolkodsz, ahogy Isten, hanem úgy, ahogy az emberek.”+

34 Ekkor magához hívta a sokaságot meg a tanítványait, és ezt mondta nekik: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a kínoszlopát*, és állandóan kövessen engem.+ 35 Mert aki meg akarja menteni az életét*, el fogja veszíteni azt, aki azonban elveszíti az életét* énértem és a jó hírért, meg fogja menteni azt.+ 36 Hiszen mi haszna lesz abból az embernek, ha az egész világot megnyeri, de az életét* elveszti?+ 37 Csakugyan, mit adna az ember cserébe az életéért*?+ 38 Mert aki szégyell engem és a szavaimat ebben a házasságtörő* és bűnös nemzedékben, azt az Emberfia is szégyellni fogja,+ amikor megérkezik Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal+.”

9 Azután így szólt hozzájuk: „Higgyétek el, hogy az itt állók közül néhányan semmiképpen sem halnak meg, míg meg nem látják előbb, hogy Isten királysága már eljött hatalommal.”+ 2 Hat nappal később Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és felvitte őket egy magas hegyre, ahol magukban lehettek. És elváltozott előttük:+ 3 felsőruhája tündökölni kezdett, sokkal fehérebb lett, mint amilyenre a földön bármelyik ruhatisztító is kifehéríthetné. 4 Illés meg Mózes is megjelent nekik, és beszélgettek Jézussal. 5 Ekkor Péter ezt mondta Jézusnak: „Rabbi, jó itt nekünk. Verjünk fel hát három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” 6 Nem tudta ugyanis, hogy mit tegyen, mert nagyon féltek. 7 És egy felhő képződött, árnyékot vetett rájuk, és hang+ hallatszott a felhőből: „Ő az én szeretett Fiam.+ Figyeljetek rá!+” 8 Majd hirtelen, amikor körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust.

9 Amint jöttek lefelé a hegyről, Jézus határozottan utasította őket, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak,+ egészen addig, míg az Emberfia fel nem támad a halottak közül+. 10 Megszívlelték a szavait,* de azon tanakodtak maguk között, hogy mit jelent ez a halottak közül való feltámadás. 11 És kérdezgetni kezdték őt: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek+ kell eljönnie?”+ 12 Ő ezt mondta nekik: „Illés valóban előbb jön el, és helyreállít mindent.+ De akkor miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedést kell átélnie,+ és megvetően kell hogy bánjanak vele+? 13 Sőt, mondom nektek, hogy Illés+ már eljött, és azt tettek vele, amit csak akartak, mint ahogy meg van írva róla.+”

14 Mikor aztán a többi tanítvány közelébe értek, nagy tömeget vettek észre körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük.+ 15 De mihelyt meglátta őt az egész sokaság, meglepődtek, és odafutottak hozzá, hogy üdvözöljék. 16 Ő pedig megkérdezte őket: „Miről vitatkoztok velük?” 17 Erre a sokaságból egy ember így válaszolt neki: „Tanító, elhoztam hozzád a fiamat, mert néma szellem van benne.+ 18 Amikor csak megragadja, a földhöz vágja, neki meg habzik a szája, a fogát csikorgatja, és elveszíti az erejét. Kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.” 19 Erre ő ezt mondta nekik: „Ó, hitetlen nemzedék,+ meddig kell veletek maradnom? Meddig kell elviselnem titeket? Hozzátok őt ide hozzám!”+ 20 Így hát odavitték hozzá a fiút. De amikor a szellem meglátta Jézust, rögtön rángásokat hozott a gyermekre, az pedig a földre esve fetrengett, és habzott a szája. 21 Majd Jézus megkérdezte az apát: „Mióta van ez vele?” Az ezt mondta: „Kisgyermekkora óta. 22 Gyakran belevetette a tűzbe is, meg a vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha tudsz valamit tenni, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” 23 Jézus ezt mondta neki: „Miért mondod azt, hogy »ha tudsz«? Minden lehetséges annak, aki hisz.+” 24 A gyermek apja azonnal felkiáltott ezekkel a szavakkal: „Hiszek! Segíts, hogy erősebb legyen a hitem!”+

25 Amikor Jézus észrevette, hogy sokan sietnek oda hozzájuk, rászólt a tisztátalan szellemre: „Te némaságot és siketséget okozó szellem! Megparancsolom neked, hogy menj ki belőle, és ne menj bele többé!”+ 26 Erre az felkiáltva és sok rángást hozva a fiúra, kiment belőle. A gyermek pedig halottnak tűnt, úgyhogy a legtöbb ember ezt mondta: „Meghalt!” 27 Jézus azonban kézen fogta, felsegítette, és az felkelt. 28 Majd miután Jézus bement egy házba, a tanítványai megkérdezték tőle külön: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?”+ 29 Ő így szólt hozzájuk: „Ez a fajta csak az imádkozásra megy ki.”

30 Elindultak onnan, és Galileán keresztül vitt az útjuk. De nem akarta, hogy ezt bárki is megtudja, 31 mert csak a tanítványait akarta tanítani. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát átadják az ellenségeinek, megölik őt,+ ám három nappal azután, hogy megölték, feltámad.”+ 32 Ők azonban nem értették a szavait, de féltek kérdezgetni őt.

33 És Kapernaumba értek. Amikor aztán bent volt a házban, megkérdezte tőlük: „Miről vitáztatok az úton?”+ 34 Hallgattak, mert az úton arról vitáztak maguk között, hogy ki a nagyobb. 35 Akkor leült, odahívta a tizenkettőt, és ezt mondta nekik: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.”+ 36 Aztán fogott egy kisgyermeket, közéjük állította, és átölelve őt, így szólt hozzájuk: 37 „Aki rám való tekintettel* szívesen fogad egyet az ilyen kisgyermekek közül,+ az engem is szívesen fogad, és aki engem szívesen fogad, az nemcsak engem fogad szívesen, hanem azt is, aki engem elküldött.”+

38 János ezt mondta neki: „Tanító, láttunk valakit, aki a te nevedet használva űzött ki démonokat, és próbáltuk őt megakadályozni ebben, mert nem tartozik közénk.”+ 39 De Jézus ezt mondta: „Ne próbáljátok megakadályozni őt ebben, mert senki sincs, aki hatalmas cselekedetet visz véghez az én nevemben, és rögtön utána képes lenne rosszat mondani rólam. 40 Mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van.+ 41 És aki egy pohár vizet ad nektek azért, mert Krisztus követői vagytok,+ higgyétek el, mindenképpen megkapja a jutalmát.+ 42 De aki csak egynek is a botlását okozza e kisgyermekek közül, akik hisznek, annak jobb lenne, ha a nyakába kötnének egy nagy malomkövet*, és belevetnék a tengerbe.+

43 Ha a kezed netán bűnbe* visz téged, vágd le. Jobb csonkán elnyerned az életet*, mint két kézzel a gyehennába*, az olthatatlan tűzre jutnod.+ 44 * —— 45 És ha a lábad visz bűnbe*, vágd le. Jobb fél lábbal elnyerned az életet*, mint hogy megvan a két lábad, de a gyehennába*+ vetnek. 46 * —— 47 És ha a szemed visz bűnbe*, dobd el.+ Jobb fél szemmel bemenned Isten királyságába, mint hogy megvan a két szemed, de a gyehennába* vetnek,+ 48 ahol a férgek nem pusztulnak el, és a tűz nem alszik ki+.

49 Mert mindenkit* tűzzel kell megsózni.+ 50 A só jó, de ha egyszer a só elveszti az ízét, mivel fogjátok megízesíteni?+ Legyen bennetek só,+ és őrizzétek meg a békét egymás között+.”

10 Útnak indult, és Júdea határvidékeire ment, a Jordánon túlra, és ismét sokaság gyűlt oda hozzá.+ Ő pedig szokásához híven újra tanítani kezdte őket. 2 Farizeusok is jöttek, azzal a szándékkal, hogy próbára tegyék, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e egy férfinak elválnia a feleségétől.+ 3 Így válaszolt nekik: „Mit parancsolt nektek Mózes?” 4 Ezt mondták: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.”+ 5 Jézus azonban ezt mondta nekik: „Keményszívűségetek+ miatt írta nektek ezt a parancsolatot.+ 6 De kezdetben, az ember megteremtésekor »ő férfinak és nőnek alkotta őket.+ 7 Ezért a férfi elhagyja apját és anyját,+ 8 és a kettő egy test lesz«+, úgyhogy ők már nem kettő, hanem egy test. 9 Amit azért Isten közös igába fogott, egyetlen ember se válassza szét.+” 10 Amikor ismét a házban voltak, a tanítványok kérdezgetni kezdték erről. 11 Ő ezt mondta nekik: „Aki elválik a feleségétől, és mást vesz el, házasságtörést követ el,+ vétkezve ellene. 12 És ha netán egy asszony válik el a férjétől, és férjhez megy máshoz, szintén házasságtörést követ el.+”

13 Ekkor az emberek kisgyermekeket kezdtek vinni hozzá, hogy érintse meg őket, de a tanítványok rendreutasították az embereket.+ 14 Ezt látva, Jézus felháborodott, és ezt mondta nekik: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket. Ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké Isten királysága.+ 15 Biztosak lehettek benne, hogy aki nem úgy fogadja Isten királyságát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.+” 16 És karjába vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve megáldotta őket.+

17 Ahogy ment, odafutott hozzá egy ember, térdre borult előtte, és ezt kérdezte tőle: „Jó Tanító, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak*?”+ 18 Jézus ezt mondta neki: „Miért nevezel engem jónak? Senki sem jó, egyedül Isten.+ 19 Ismered a parancsolatokat: »Ne gyilkolj!«+ »Ne kövess el házasságtörést!«+ »Ne lopj!«+ »Ne tanúskodj hamisan!«+ »Ne csalj!«+ »Tiszteld apádat és anyádat!«+” 20 Az ezt mondta neki: „Tanító, mindezeket fiatalkoromtól fogva megtartottam.” 21 Jézus rátekintett, és szeretetet érezve iránta, így szólt: „Egyvalami hiányzik belőled: menj, add el, amid van, add a szegényeknek, és kincsed lesz az égben. És gyere, légy a követőm!”+ 22 Ám az elszomorodott a válasz hallatán, és bánatosan elment, mert nagy vagyona volt.+

23 Jézus, miután körülnézett, ezt mondta a tanítványainak: „Milyen nehéz lesz bemenniük Isten királyságába azoknak, akiknek van pénzük!”+ 24 A tanítványok pedig meglepődtek a szavain. Erre Jézus így szólt: „Gyermekeim, milyen nehéz bemenni Isten királyságába! 25 Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten királyságába.+” 26 Ők még inkább megdöbbentek, és így szóltak hozzá*: „Akkor hát ki menekülhet meg?”+ 27 Jézus egyenesen rájuk nézve ezt mondta: „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek nem az, mert Istennek minden lehetséges.”+ 28 Péter ezt mondta neki: „De hát mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!”+ 29 Jézus így szólt: „Biztosak lehettek benne, hogy senki sem hagyott el házat vagy fiú- vagy lánytestvéreket vagy anyát vagy apát vagy gyermekeket vagy szántóföldeket énértem és a jó hírért,+ 30 aki 100-szor annyit ne kapna most, ebben az időszakban – házakat, fiú- vagy lánytestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözéssel+ együtt –, az eljövendő világrendszerben* pedig örök életet. 31 Ámde sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első.+”

32 Éppen felfelé haladtak a Jeruzsálembe vezető úton, és Jézus előttük ment. Ők meg voltak döbbenve, és akik követték, félni kezdtek. Ismét félrevonta a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, hogy mi fog vele történni:+ 33 „Felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják majd a magas rangú papoknak és az írástudóknak. Ők halálra ítélik, és átadják a nemzetekből valóknak, 34 azok pedig gúnyolni fogják, leköpik, megkorbácsolják és megölik, de ő három nappal később feltámad+.”

35 Jakab és János, Zebedeus fiai+ odamentek hozzá, és így szóltak: „Tanító, szeretnénk, ha megtennéd értünk, amit csak kérünk tőled.”+ 36 Ő ezt kérdezte tőlük: „Mit szeretnétek, mit tegyek értetek?” 37 Így válaszoltak: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezedhez üljön le dicsőséges uralkodásod idején.”+ 38 Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni a poharat, amelyet én kiiszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?”+ 39 Ezt mondták neki: „Igen, meg tudjuk tenni.” Erre Jézus így szólt hozzájuk: „A poharat, amelyet kiiszom, kiisszátok, és a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek.+ 40 De hogy ki ül a jobb kezemhez, és ki a balhoz, azt nem én döntöm el. Azok fognak ott ülni, akiknek azok a helyek el lettek készítve.”

41 Amikor a többi tíz tanítvány hallott erről, nagyon mérges lett Jakabra és Jánosra.+ 42 De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta nekik: „Tudjátok, hogy akiket uralkodónak tekintenek a nemzetek felett, azok hatalmaskodnak rajtuk, és a nagyjaik hatalmuk alatt tartják őket.+ 43 De köztetek ennek nem szabad így lennie. Ehelyett aki nagy akar lenni köztetek, az legyen a szolgátok,+ 44 és aki első akar lenni köztetek, az legyen mindenkinek a rabszolgája. 45 Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másokat,+ és hogy az életét* váltságul adja cserébe sokakért.+”

46 Majd Jerikóba értek. Amikor aztán ő és a tanítványai meg egy népes sokaság kifelé ment Jerikóból, ott ült az út mellett Bartimeus (Timeus fia), egy vak koldus.+ 47 Mikor hallotta, hogy a názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni, ezt mondva: „Dávid fia,+ Jézus, könyörülj rajtam!”+ 48 Erre sokan rászóltak, hogy maradjon csendben, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” 49 Így hát Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide hozzám!” Ekkor odahívták a vakot, ezt mondva neki: „Légy bátor! Kelj fel, mert hív téged!” 50 Az ledobva a felsőruháját, talpra ugrott, és odament Jézushoz. 51 Jézus erre így szólt hozzá: „Mit akarsz, mit tegyek érted?” A vak ezt mondta neki: „Rabbóni*, hadd lássak újra!” 52 Jézus pedig ezt mondta neki: „Menj! Mivel hittél, meggyógyultál.”+ És a vak azonnal visszanyerte a látását,+ és követni kezdte őt az úton.

11 Mikor pedig közeledtek Jeruzsálemhez, az Olajfák hegyén fekvő Betfagéhoz és Betániához+, Jézus elküldött kettőt a tanítványai közül,+ 2 és ezt mondta nekik: „Menjetek be abba a faluba, amelyet ott láttok, és mihelyt beértek abba, találtok majd egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el, és hozzátok ide. 3 És ha bárki is megkérdezné: »Miért teszitek ezt?«, így válaszoljatok: »Az Úrnak van szüksége rá, de rögtön vissza is fogja küldeni ide.«” 4 Így hát elmentek, és megtalálták a csikót kint az utcán, egy ajtónál megkötve, és eloldozták.+ 5 Ám néhányan az ott állók közül ezt mondták nekik: „Miért oldjátok el a csikót?” 6 Ők pedig pontosan azt válaszolták nekik, amit Jézus mondott, és azok hagyták, hadd menjenek.

7 Odavitték a csikót+ Jézushoz, rátették a felsőruháikat, és ő felült rá.+ 8 Sokan meg az útra terítették a felsőruháikat, mások pedig lombos ágakat hoztak a mezőkről.+ 9 Az előtte menők és a mögötte jövők így kiáltoztak: „Mentsd meg őt, kérünk!+ Áldott, aki Jehova* nevében jön!+ 10 Áldott a mi ősapánknak, Dávidnak eljövendő királysága!+ Mentsd meg őt, kérünk, te, aki fenn a magasságban laksz!” 11 Ő pedig beért Jeruzsálembe, és elment a templomba. Körös-körül mindent megnézett, de mivel már későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel.+

12 Másnap, amikor kijöttek Betániából, Jézus megéhezett.+ 13 Távolról meglátott egy lombos fügefát, és odament, hátha talál rajta valamit. De odaérve semmit sem talált, csak leveleket, mert még nem jött el a fügeérés időszaka. 14 Úgyhogy ezt mondta neki: „Senki ne egyen rólad gyümölcsöt soha többé!”+ A tanítványai pedig figyeltek.

15 Azután Jeruzsálembe értek. Ott bement a templomba, és kiűzte azokat, akik adtak és vettek a templomban, és feldöntötte a pénzváltók asztalait meg a galambárusok padjait,+ 16 és senkinek sem engedte meg, hogy bármilyen eszközt is átvigyen a templomon. 17 Tanította őket, és ezt mondta nekik: „Nincs-e megírva: »A házam imádság háza lesz minden nemzet számára.«+ De ti rablók barlangjává tettétek.+” 18 A magas rangú papok és az írástudók meghallották ezt, és keresni kezdték a módját, hogy megöljék őt,+ ugyanis féltek tőle, mert az egész sokaság ámult a tanításán.+

19 Mikor beesteledett, kimentek a városból. 20 Kora reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy az gyökerestül kiszáradt.+ 21 Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: „Rabbi, nézd! A fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.”+ 22 Jézus így felelt nekik: „Higgyetek Istenben! 23 Biztosak lehettek benne, hogy ha valaki azt mondja ennek a hegynek: »Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe!«, és a szíve mélyén nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik.+ 24 Ezért azt mondom nektek, higgyetek abban, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, már meg is kaptátok, és akkor valóban meg is kapjátok.+ 25 És amikor megálltok imádkozni, bocsássatok meg annak, aki ellen valami panaszotok van, hogy égi Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.+” 26 * ——

27 Ismét Jeruzsálembe mentek. És amikor Jézus a templomban volt, odamentek hozzá a magas rangú papok, az írástudók és a vének, 28 és ezt kérdezték tőle: „Milyen hatalommal teszed ezeket? És ki adott neked hatalmat arra, hogy ezeket tedd?”+ 29 Jézus így szólt hozzájuk: „Kérdezek tőletek valamit. Válaszoljatok nekem, és akkor megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. 30 Istentől* vagy emberektől kapta János+ a hatalmat, hogy kereszteljen? Válaszoljatok nekem.+” 31 Azok pedig tanakodni kezdtek maguk között, így szólva: „Ha azt mondjuk: »Istentől«, azt fogja mondani: »Akkor miért nem hittetek Jánosnak?« 32 De merjük-e azt mondani, hogy »emberektől«?” Ugyanis féltek a sokaságtól, mert azok mind úgy gondolták, hogy János valóban próféta volt.+ 33 Így hát ezt felelték Jézusnak: „Nem tudjuk.” Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”

12 Ezután szemléltetéseket kezdett mondani nekik: „Egy ember szőlőt ültetett,+ körbevette kerítéssel, kivájt egy helyet a szőlő taposásához, és tornyot emelt.+ Majd kiadta szőlőműveseknek, és külföldre utazott.+ 2 A megfelelő időszakban pedig elküldött egy rabszolgát a szőlőművesekhez, hogy hozzon tőlük a termésből. 3 De azok megfogták a rabszolgát, megverték, és üres kézzel küldték el. 4 Egy másik rabszolgát is elküldött hozzájuk, azt meg fejbe verték és megalázták+. 5 Elküldött ismét egy másikat, azt pedig megölték. Azután még sokakat elküldött, és ezek közül némelyeket megvertek, némelyeket pedig megöltek. 6 Egyvalakije volt még, a szeretett fia+. Utoljára őt küldte el hozzájuk, ezt mondva: »A fiamat meg fogják becsülni.« 7 De azok a szőlőművesek ezt mondták maguk között: »Ez az örökös.+ Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az örökség!« 8 Megfogták hát, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre.+ 9 Mit tesz majd a szőlő tulajdonosa? Eljön, és megöli a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.+ 10 Hát soha nem olvastátok ezt az Írásokban: »A kő, amelyet az építők elvetettek, az lett a fő szegletkő*.+ 11 Jehovától* lett ez, és bámulatos a szemünkben.+«”

12 Erre el akarták fogni* őt, de féltek a sokaságtól. Tudták ugyanis, hogy rájuk gondolva mondta a szemléltetést. Így aztán otthagyták, és elmentek.+

13 Ezt követően elküldtek hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes-pártiak közül, hogy belekössenek abba, amit mond.+ 14 Ezek megérkezve ezt mondták neki: „Tanító, tudjuk, hogy igazat mondasz, és nem vagy részrehajló, mert nem az emberek külsejét nézed, hanem az igazságnak megfelelően tanítod Isten akaratát. Szabad-e adót* fizetni a császárnak, vagy sem? 15 Fizessünk, vagy ne fizessünk?” Átlátva képmutatásukon, ezt mondta nekik: „Miért tesztek próbára? Hozzatok nekem egy dénárt*, hogy megnézzem!” 16 Hoztak egyet, és megkérdezte tőlük: „Kinek az arcképe és felirata ez?” Így válaszoltak neki: „A császáré.” 17 Jézus ekkor ezt mondta: „Fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré,+ Istennek pedig, ami Istené.”+ És elálmélkodtak rajta.

18 Ezután szadduceusok mentek oda hozzá, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás,+ és ezt kérdezték tőle:+ 19 „Tanító, Mózes azt írta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, és hátrahagyja a feleségét, de nem hagy gyermeket, akkor a testvére vegye el az özvegyet, és ő gondoskodjon utódról a testvérének.+ 20 Volt hét testvér. Az első megházasodott, de amikor meghalt, nem hagyott utódot. 21 A második elvette az asszonyt, de úgy halt meg, hogy nem hagyott utódot; a harmadik ugyanígy. 22 És a hét közül egy sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is. 23 A feltámadáskor melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek a felesége volt.” 24 Jézus így szólt hozzájuk: „Nem azért tévedtek-e, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát?+ 25 Mert amikor feltámadnak a halottak közül, a férfiak nem nősülnek, és a nőket sem adják férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben.+ 26 Arról pedig, hogy a halottak feltámadnak, nem olvastátok-e Mózes könyvében, a tövisbokorról szóló beszámolóban, hogy Isten azt mondta Mózesnek: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.«+ 27 Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.+ Nagyon tévedtek hát.”

28 Az egyik írástudó, aki odament, és hallotta őket vitatkozni, és tudta, hogy Jézus jól válaszolt nekik, megkérdezte tőle: „Melyik az első* az összes parancsolat közül?”+ 29 Jézus így felelt: „Az első ez: »Halld, ó, Izrael, Jehova* a mi Istenünk, és csak egy Jehova* van. 30 És szeresd Jehovát*, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel*, teljes elméddel és teljes erőddel.+« 31 A második ez: »Szeresd embertársadat, mint önmagadat.«+ Nincs ezeknél fontosabb parancsolat.” 32 Az írástudó ezt mondta neki: „Tanító, jól mondtad, az igazságnak megfelelően, hogy »ő egy, és rajta kívül nincs más«+. 33 És az, ha valaki szereti őt teljes szívével, teljes értelmével és teljes erejével, illetve az, ha valaki úgy szereti az embertársát, mint önmagát, sokkal többet ér, mint minden égőáldozat és egyéb áldozat.+” 34 Erre Jézus, látva, hogy értelmesen válaszolt, ezt mondta neki: „Nem vagy messze Isten királyságától.” De senkinek sem volt többé bátorsága kérdezgetni őt.+

35 Jézus tovább tanított a templomban, és ezt mondta: „Hogyhogy az írástudók azt mondják, hogy a Krisztus Dávidnak a fia?+ 36 A szent szellem+ által maga Dávid mondta: »Így szólt Jehova* az én Uramhoz: ’Ülj az én jobbomon, míg ellenségeidet a lábad alá nem vetem.’«+ 37 Maga Dávid az Urának hívja őt, de akkor hogy lehet az, hogy a fia?+”

A nagy tömeg pedig szívesen hallgatta. 38 És miközben tanított, így folytatta: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik köntösökben szeretnek járni-kelni, azt akarják, hogy üdvözöljék őket a piactereken,+ 39 elöl levő* ülőhelyeket akarnak a zsinagógákban, és a főhelyeket a vacsorákon+. 40 Ők azok, akik hasznot húznak az özvegyekből, és elveszik a javaikat,* és a látszat kedvéért hosszú imákat mondanak. Ezek súlyosabb ítéletben fognak részesülni.”

41 Leült pedig a perselyekkel+ szemben, és figyelni kezdte, hogyan dob a sokaság pénzt a perselyekbe. És sok gazdag ember sok pénzérmét dobott be.+ 42 Jött pedig egy szegény özvegy, és bedobott két igen csekély értékű kis pénzérmét*.+ 43 Magához hívta hát a tanítványait, és ezt mondta nekik: „Biztosak lehettek benne, hogy ez a szegény özvegy mindenki másnál többet dobott be a perselybe.+ 44 Mert azok mind a fölöslegükből dobtak be, de ő mindenét bedobta, mindazt, ami a megélhetésére volt.+”

13 Amikor kifelé ment a templomból, így szólt hozzá az egyik tanítványa: „Tanító, nézd, milyen csodálatos kövek és épületek!”+ 2 Jézus azonban ezt mondta neki: „Látod ezeket a nagy épületeket? Semmiképpen nem marad itt kő kövön, melyet le ne rombolnának.”+

3 Amikor az Olajfák hegyén ült, a templommal szemben, Péter, Jakab, János és András külön megkérdezték őt: 4 „Mondd meg nekünk, hogy mikor lesznek meg ezek, és mi lesz a jele annak, hogy mindezek a befejezésükhöz érnek?”+ 5 Jézus erre így kezdett beszélni hozzájuk: „Vigyázzatok, nehogy bárki is félrevezessen titeket!+ 6 Sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: »Én vagyok az«, és sokakat félrevezetnek. 7 Ezenfelül, amikor háborúk zaját fogjátok hallani, és háborúkról kaptok híreket, ne ijedjetek meg. Ezeknek meg kell lenniük, de ez még nem a vég.+

8 Mert nemzet támad nemzet ellen, és királyság királyság ellen,+ lesznek földrengések egyik hely után a másikon, és lesznek élelmiszerhiányok is.+ Ez a gyötrő fájások kezdete.+

9 Ami titeket illet, vigyázzatok magatokra. Az emberek majd helyi bíróságoknak adnak át benneteket,+ zsinagógákban vernek meg,+ és kormányzók meg királyok elé állítanak miattam. Így lehetőségetek lesz elmondani nekik, hogy miben hisztek.+ 10 Ezenkívül a jó hírt előbb minden nemzetben hirdetni kell.+ 11 És amikor elfognak, hogy átadjanak benneteket, ne aggódjatok előre amiatt, hogy mit mondjatok, hanem ami adatik nektek abban az órában, azt mondjátok, mert nem ti beszéltek, hanem a szent szellem.+ 12 Továbbá testvér testvért fog halálra adni, és apa gyermeket, és gyermekek fordulnak a szülők ellen, és halálra juttatják őket.+ 13 És a nevem miatt minden ember gyűlölni fog titeket.+ De aki mindvégig kitart,+ az megmenekül.+

14 Amikor azonban meglátjátok, hogy a pusztító utálatosság+ ott áll, ahol nem kellene (az olvasónak tisztánlátásra van szüksége, hogy ezt megértse), akkor akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe.+ 15 Aki a háztetőn van, ne menjen le, és ne menjen be a házába, hogy kihozzon valamit onnan, 16 és aki a szántóföldön van, ne térjen vissza a hátrahagyott dolgokhoz, hogy felkapja a felsőruháját. 17 Jaj a terhes és a szoptatós asszonyoknak azokban a napokban!+ 18 Kitartóan imádkozzatok, hogy ne télen legyen ez, 19 mert azok a napok olyan nyomorúság+ napjai lesznek, amilyen nem volt az Isten alkotta teremtés kezdetétől fogva mindaddig, és nem is lesz többé.+ 20 Bizony, ha Jehova* nem rövidítené meg azokat a napokat, senki* sem menekülne meg. De a választottak miatt, akiket kiválasztott, meg fogja rövidíteni azokat a napokat.+

21 És ha valaki akkor azt mondja nektek: »Nézzétek! Itt a Krisztus!«, vagy: »Nézzétek! Amott van!«, ne higgyétek el.+ 22 Mert hamis krisztusok és hamis próféták jönnek,+ és jeleket meg csodákat tesznek, hogy ha lehet, félrevezessék a választottakat. 23 Legyetek hát résen.+ Mindent előre megmondtam nektek.

24 Azokban a napokban pedig, az után a nyomorúság után a nap elsötétül, a hold nem világít,+ 25 a csillagok lehullanak az égről, és az égben levő erők megrázkódnak. 26 És akkor látni fogják az Emberfiát+ eljönni a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel.+ 27 Akkor majd elküldi az angyalokat, és összegyűjti a választottait a négy égtáj* felől, a föld végső határától az ég végső határáig.+

28 Értsétek meg ezt a szemléltetést a fügefáról: mihelyt fiatal ága rügyezni kezd, és leveleket hajt, tudjátok, hogy közel a nyár.+ 29 Hasonlóképpen, amikor látjátok ezeket megtörténni, teljesen biztosak lehettek benne, hogy ő* közel van, az ajtónál áll.+ 30 Higgyétek el, hogy semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek meg nem történnek.+ 31 Az ég és a föld elmúlik,+ de az én szavaim semmiképpen nem múlnak el.+

32 Senki sem tudja, melyik az a nap, vagy melyik az az óra, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya.+ 33 Állandóan figyeljetek, maradjatok ébren,+ mert nem tudjátok, mikor jön el a meghatározott idő.+ 34 Hasonló ez ahhoz, mint amikor egy ember, aki külföldre utazott, otthagyta a házát, és a rabszolgáira bízta azt.+ Kiosztotta nekik a munkát, az ajtóőrnek pedig megparancsolta, hogy kitartóan virrasszon.+ 35 Kitartóan virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mikor jön el a ház ura:+ a késői órákban vagy éjfélkor vagy hajnal előtt* vagy kora reggel.+ 36 Nehogy alva találjon titeket,+ ha hirtelen megérkezik. 37 Amit pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: kitartóan virrasszatok!+”

14 Két nap múlva volt a pászka+ és a kovásztalan kenyerek ünnepe.+ A magas rangú papok és az írástudók pedig keresték a módját, hogy ravaszul* elfogják*, és megöljék őt,+ 2 mert ezt mondták: „Ne az ünnepen. Még felfordulás lesz a nép körében.”

3 Amikor Betániában volt, és a leprás Simon házában evett*, odament egy asszony, akinél egy alabástrompalackban illatos olaj volt, igazi nárdusolaj, nagyon drága. Feltörte az alabástrompalackot, és Jézus fejére kezdte önteni az olajat.+ 4 Erre némelyek felháborodva ezt mondták egymásnak: „Miért kellett az illatos olajat így pazarolni? 5 Hiszen ezt az olajat el lehetett volna adni több mint 300 dénárért*, és a pénzt oda lehetett volna adni a szegényeknek!” És nagyon mérgesek voltak az asszonyra*. 6 De Jézus ezt mondta: „Hagyjátok békén! Miért bántjátok őt? Hiszen jót tett velem.+ 7 Mert a szegények mindig veletek vannak,+ és amikor csak akartok, jót tehettek velük, de én nem leszek mindig veletek.+ 8 Ő megtette, amit tudott: a temetésemre való tekintettel előre illatos olajat öntött a testemre.+ 9 Higgyétek el, hogy bárhol hirdetik is a jó hírt a világon,+ azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá.+”

10 Iskariót Júdás pedig, a tizenkettő egyike, elment a magas rangú papokhoz, hogy elárulja nekik Jézust.+ 11 Amikor azok hallották ezt, örültek, és megígérték, hogy ezüstpénzt adnak neki.+ Így aztán keresni kezdte a módját, hogy elárulja őt.

12 A kovásztalan kenyerek első napján pedig,+ amikor fel szokták ajánlani a pászkaáldozatot,+ a tanítványai ezt kérdezték Jézustól: „Mit akarsz, hova menjünk, és hol tegyünk előkészületeket arra, hogy megedd a pászkát?”+ 13 Erre ő elküldött kettőt a tanítványai közül, és ezt mondta nekik: „Menjetek be a városba, és találkoztok majd egy emberrel, aki vizet visz egy agyagedényben. Kövessétek őt,+ 14 és ahova bemegy, mondjátok a ház urának: »A tanító ezt kérdezi: ’Hol van az a vendégszoba, ahol megehetem a tanítványaimmal a pászkát?’« 15 És mutat nektek egy tágas felső szobát, berendezve, készen. Ott készítsétek el a pászkavacsorát számunkra.” 16 A tanítványok tehát elindultak, bementek a városba, és mindent úgy találtak, ahogy Jézus megmondta nekik; és előkészületeket tettek a pászkára.

17 Miután leszállt az este, odament a tizenkettővel.+ 18 Amint az asztalnál feküdtek és ettek, Jézus így szólt: „Azt mondom nektek, egyikőtök, aki velem eszik, elárul engem.”+ 19 Bánkódni kezdtek, és egymás után kérdezni kezdték tőle: „Csak nem én?” 20 Ő így szólt hozzájuk: „Egy a tizenkettő közül, aki velem mártja kenyerét a tálba.+ 21 Mert az Emberfia elmegy, mint ahogy meg van írva róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja!+ Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.+”

22 Amint folytatták az evést, vett egy kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta nekik, ezt mondva: „Vegyétek, ez jelképezi a testemet.”+ 23 És vett egy poharat, hálát adott, odaadta nekik, és mindnyájan ittak belőle.+ 24 És ezt mondta nekik: „Ez jelképezi a véremet+, »a szövetség+ vérét«, amely ki lesz ontva sokakért+. 25 Biztosak lehettek benne, hogy semmiképpen sem iszom bort addig a napig, míg újbort nem iszom majd Isten királyságában.” 26 Végül, miután dicséreteket* énekeltek, kimentek az Olajfák hegyére.+

27 Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Mindnyájan meg fogtok botlani, mert meg van írva: »Megverem a pásztort,+ és szétszélednek a juhok+.« 28 Ám a feltámadásom után előttetek megyek Galileába.+” 29 De Péter ezt mondta neki: „Még ha a többiek mind megbotlanak is, én akkor sem.”+ 30 Jézus erre így szólt hozzá: „Hidd el nekem, hogy ma, igen, még ma éjjel, mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”+ 31 De ő így erősködött: „Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg téged.” A többiek is mind ugyanezt mondták.+

32 Egy Gecsemáné nevű helyre értek, és így szólt a tanítványaihoz: „Üljetek le itt, amíg imádkozom.”+ 33 Magával vitte Pétert, Jakabot meg Jánost.+ Mély gyötrelem fogta el,* és nagyon nyugtalanná vált. 34 Így szólt hozzájuk: „Mélységesen bánatos vagyok*,+ igen, mérhetetlenül. Maradjatok itt, és kitartóan virrasszatok!”+ 35 És egy kissé előbbre ment, a földre borult, és imádkozni kezdett, hogy ha lehetséges, ne kelljen átélnie ezt az órát. 36 Azután ezt mondta: „Abba*, Atyám,+ minden lehetséges neked; távolítsd el tőlem ezt a poharat! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te akarsz.”+ 37 Majd visszatért, és alva találta őket, és így szólt Péterhez: „Simon, alszol? Hát egyetlen órát sem volt erőd virrasztani?+ 38 Kitartóan virrasszatok, és folyton imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.+ A szellem persze buzgó*, de a test gyenge.+” 39 És ismét elment, és imádkozott, ugyanazt mondva.+ 40 Aztán ismét odament hozzájuk, és alva találta őket, mert nagyon elálmosodtak, így aztán nem tudták, mit válaszoljanak neki. 41 Majd harmadszor is visszatért, és ezt mondta nekik: „Egy ilyen jelentőségteljes időben ti alszotok és pihentek?! Elég! Eljött az óra!+ Az Emberfiát bűnösöknek adják át! 42 Keljetek fel, menjünk! Közel van már, aki elárul engem.+”

43 És azonnal, még mialatt beszélt, megérkezett Júdás, a tizenkettő egyike, és vele együtt egy kardokkal meg dorongokkal felszerelkezett sokaság, akiket a magas rangú papok, az írástudók és a vének küldtek.+ 44 Aki pedig elárulta őt, egy megegyezés szerinti jelt adott nekik, ezt mondva: „Akit arcon csókolok, az ő; vegyétek őrizetbe, és vezessétek el kísérettel.” 45 És egyenesen odament, hozzálépett, és így szólt: „Rabbi!”, és nagyon gyöngéden arcon csókolta. 46 Erre elfogták, és őrizetbe vették. 47 Egyvalaki az ott állók közül azonban kihúzta a kardját, lesújtott a főpap rabszolgájára, és levágta a fülét.+ 48 Ekkor Jézus ezt mondta nekik: „Kardokkal meg dorongokkal jöttetek, hogy letartóztassatok, mint valami rablót?+ 49 Nap nap után veletek voltam a templomban, és tanítottam,+ mégsem vettetek őrizetbe. Ám mindez azért van, hogy beteljesedjenek az Írások.+”

50 És a tanítványok mind otthagyták őt, és elmenekültek.+ 51 Egy bizonyos ifjú azonban, aki csak egy finom lenvászon ruhát viselt a testén, szorosan követni kezdte őt. Megpróbálták megfogni, 52 de ő hátrahagyta lenvászon ruháját, és meztelenül* elmenekült.

53 Akkor elvezették Jézust a főpaphoz+, és a magas rangú papok, a vének és az írástudók mindnyájan összegyűltek.+ 54 Péter pedig jókora távolságból követte őt, be egészen a főpap udvarába. Ott ült a ház szolgáival együtt, és a lobogó tűznél melegedett.+ 55 A magas rangú papok és az egész szanhedrin pedig bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra juttassák, de semmit sem találtak.+ 56 Sokan ugyan hamisan tanúskodtak ellene,+ de a tanúvallomásaik nem egyeztek. 57 Ekkor előálltak mások, és ők is hamisan tanúskodtak ellene, ezt mondva: 58 „Hallottuk, amikor ezt mondta: »Le fogom rombolni ezt a kézzel készített templomot, és három nap alatt másikat építek, ami nem kézzel készített lesz.«+” 59 De még ebben sem egyezett a tanúvallomásuk.

60 Majd felállt közöttük a főpap, és így kérdezgette Jézust: „Semmit sem felelsz? Mivel vádolnak ezek téged?”+ 61 De ő hallgatott, és semmit nem felelt.+ A főpap ismét kérdezgetni kezdte: „Te vagy a Krisztus, az áldott Istennek a Fia?” 62 Jézus ekkor így szólt: „Én vagyok. És látni fogjátok az Emberfiát+, amint ott ül a hatalmas Isten jobbján*+, és eljön az ég felhőivel.+” 63 A főpap erre megszaggatta a ruháit, és ezt mondta: „Mi szükségünk van még tanúkra?+ 64 Hallottátok a káromlást. Mi a véleményetek*?” Azok mindnyájan halálra méltónak ítélték őt.+ 65 És némelyek elkezdték őt köpdösni,+ letakarták az arcát, öklükkel ütötték, és ezt mondták neki: „Prófétálj!” És a bírósági tisztviselők, miután arcul csapták őt, elvitték.+

66 Mialatt Péter lent volt az udvarban, odament a főpap egyik szolgálólánya.+ 67 Amikor meglátta Pétert melegedni, egyenesen ránézett, és így szólt: „Te is a Názáretivel voltál, ezzel a Jézussal.” 68 De ő tagadta: „Nem ismerem őt, és nem is értem, miről beszélsz.” Azzal kiment a bejárathoz*. 69 Amikor a szolgálólány meglátta, ismét így szólt az ott állókhoz: „Ez közülük való.” 70 Ő ismét tagadta. Az ott állók pedig kis idő múltán megint mondogatni kezdték Péternek: „Bizony, közülük való vagy, hiszen galileai vagy.” 71 De ő azt mondta, hogy átkozott legyen, ha hazudik, és megesküdött: „Nem ismerem ezt az embert, akiről beszéltek!” 72 Rögtön ezután a kakas másodszor is megszólalt,+ és Péter visszaemlékezett arra, amit Jézus mondott neki: „Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.”+ És összetört, és sírva fakadt.

15 Amint hajnalodott, tanácskozást tartottak a magas rangú papok a vénekkel és az írástudókkal, vagyis az egész szanhedrin, és megkötözték Jézust, elvezették, és átadták Pilátusnak.+ 2 Így hát Pilátus feltette neki a kérdést: „Te vagy a zsidók királya?”+ Ő így válaszolt: „Te mondod.”+ 3 A magas rangú papok azonban sok mindennel vádolták őt. 4 Pilátus ekkor ismét kérdezgetni kezdte őt: „Nem felelsz semmit?+ Nézd, mennyi vádat hoznak fel ellened!”+ 5 Jézus azonban ettől kezdve nem válaszolt neki,+ úgyhogy Pilátus nagyon csodálkozott.

6 Ünnepekkor szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit kértek.+ 7 Abban az időben egy Barabás nevű rab börtönben volt a lázadókkal együtt, akik a lázadásukkor gyilkosságot követtek el. 8 A sokaság tehát felment, és kérni kezdték Pilátust, hogy tegye meg nekik, amit szokott. 9 Ő így válaszolt nekik: „Akarjátok, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?”+ 10 Ugyanis tisztában volt vele, hogy irigységből adták át neki a magas rangú papok.+ 11 De a papok felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabás szabadon engedését kérjék.+ 12 Pilátus ismét megkérdezte tőlük: „Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának hívtok?”+ 13 Azok újra felkiáltottak: „Feszítsd oszlopra!”+ 14 Pilátus azonban ezt mondta nekik: „De hát mi rosszat tett?” Ám azok annál inkább kiáltoztak: „Feszítsd oszlopra!”+ 15 Pilátus eleget akart tenni a sokaságnak, ezért szabadon engedte Barabást. Jézust pedig, miután megostoroztatta,+ átadta, hogy feszítsék oszlopra.+

16 A katonák pedig elvezették az udvarba, azaz a kormányzói palotába, és összehívták az egész katonai egységet.+ 17 Majd bíborszínű ruhába öltöztették őt, töviskoronát fontak, és rátették. 18 Aztán így kezdtek kiáltozni: „Légy üdvözölve, te zsidók királya!”+ 19 És nádszállal ütötték a fejét, leköpték, letérdeltek, és meghajoltak előtte*. 20 Végül, miután gúnyt űztek belőle, levették róla a bíborszínű ruhát, és ráadták a saját felsőruháit. Ezután kivezették, hogy oszlopra feszítsék.+ 21 Egy arra menő embert pedig, egy bizonyos cirénei Simont – Alexander és Rúfusz apját, aki éppen vidékről jött – arra kényszerítettek, hogy vigye a kínoszlopot*.+

22 Elvitték hát a Golgota nevű helyre, ami lefordítva ’koponyahelyet’ jelent.+ 23 Itt kábító hatású mirhás bort akartak adni neki,+ de ő nem fogadta el. 24 Majd oszlopra feszítették, és szétosztották a felsőruháit, sorsot vetve rájuk, hogy eldöntsék, ki mit kapjon.+ 25 A harmadik óra* volt, amikor oszlopra feszítették. 26 És az ellene szóló vádat tartalmazó felirat ez volt: „A zsidók királya”.+ 27 Ezenkívül oszlopra feszítettek mellette két rablót, az egyiket a jobbja, a másikat a balja felől.+ 28 * —— 29 Az arra menők becsmérlően beszéltek hozzá, és a fejüket csóválva+ ezt mondták: „Hah! Te, aki állítólag lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted,+ 30 mentsd meg magad, és szállj le a kínoszlopról*!” 31 Hasonlóképpen a magas rangú papok is gúnyt űztek belőle maguk között az írástudókkal együtt, és ezt mondták: „Másokat megmentett, önmagát nem tudja megmenteni!+ 32 Szálljon le most a Krisztus, Izrael királya a kínoszlopról*, hogy lássunk és higgyünk.+” Még azok is gyalázták, akiket mellette feszítettek oszlopra.+

33 Amikor eljött a hatodik óra*, sötétség borult az egész vidékre a kilencedik óráig*.+ 34 És a kilencedik órában Jézus felkiáltott: „Éli, Éli, lama szabaktáni?”, ami lefordítva azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”+ 35 Amikor némelyek a közelben állók közül ezt hallották, így szóltak: „Nézzétek! Illést hívja.” 36 Majd valaki elfutott, átitatott egy szivacsot savanyú borral, rátette egy nádszálra, és odanyújtotta neki, hogy igyon,+ ezt mondva: „Hagyjátok! Lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye.” 37 Jézus pedig felkiáltott, és meghalt*.+ 38 És a szentély függönye+ felülről az aljáig kettéhasadt.+ 39 Mikor pedig a katonatiszt, aki ott állt vele szemben, látta, hogy ilyen körülmények között halt meg, ezt mondta: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt.”+

40 Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyeltek; köztük Mária Magdaléna, továbbá Mária, aki Kisebb Jakab és Józsé anyja, és Salómé,+ 41 akik mindig elkísérték, és gondoskodtak róla,+ amikor Galileában volt, és sok más asszony, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.

42 Mikor pedig már késő délután volt, és mivel előkészületi nap, azaz a sabbat előtti nap volt, 43 eljött az Arimateából való József, a tanács egyik tekintélyes tagja, aki maga is várta Isten királyságát. Felbátorodott, bement Pilátus elé, és elkérte Jézus testét.+ 44 De Pilátus csodálkozott, hogy már meg is halt, és magához hívatva a katonatisztet, megkérdezte tőle, hogy Jézus valóban meghalt-e már. 45 Így, miután a katonatiszttől megbizonyosodott róla, odaadta a holttestet Józsefnek. 46 Ő pedig finom lenvásznat vásárolt, levette őt, és begöngyölte a finom lenvászonba, majd egy sziklába vágott sírba*+ fektette, és egy követ hengerített a sír bejáratához.+ 47 Mária Magdaléna és Mária, Józsé anyja pedig továbbra is csak nézték a helyet, ahová Jézust fektették.+

16 Mikor a sabbatnak+ vége lett, Mária Magdaléna, Mária,+ Jakabnak az anyja, és Salómé fűszereket vásároltak, hogy elmenjenek, és bekenjék a testét.+ 2 A hét első napján jó korán elmentek a sírhoz*, amikor a nap már felkelt.+ 3 Ezt mondogatták egymásnak: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sír bejáratától?” 4 De amikor feltekintettek, látták, hogy a követ már elhengerítették, pedig igen nagy volt.+ 5 Amikor beléptek a sírba, jobboldalt egy fehér köntösbe öltözött fiatal férfit láttak ülni, és megdöbbentek. 6 Az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek!+ A názáreti Jézust keresitek, akit oszlopra feszítettek. Feltámadt,+ nincs itt. Nézzétek, ez az a hely, ahova fektették.+ 7 De menjetek, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek: »Előttetek megy Galileába.+ Ott majd viszontlátjátok, ahogy megmondta nektek.«+” 8 Amikor aztán kijöttek, a félelemtől remegve és az érzelmektől felkavarva elfutottak a sírtól. És senkinek sem mondtak semmit, mert féltek.*+