JÁNOS EVANGÉLIUMA

1 Kezdetben volt a Szó+, és a Szó az Istennel volt,+ és a Szó isten* volt.+ 2 Ő kezdetben az Istennel volt. 3 Minden őáltala jött létre,+ és tőle függetlenül semmi sem jött létre.

Ami létrejött 4 általa, az az élet volt, és az élet világosság volt az embereknek.+ 5 A világosság pedig fénylik a sötétségben,+ de a sötétségnek nincs hatalma a világosság felett.

6 Eljött egy ember, akit Isten a képviselőjeként küldött. János+ volt a neve. 7 Ő azért jött, hogy tanúskodjon a világosságról,+ hogy mindenfajta ember higgyen őáltala. 8 Nem ő volt ez a világosság,+ de neki kellett tanúskodnia erről a világosságról.

9 Az igazi világosság, amely világosságot ad mindenfajta embernek, érkezőben volt már a világba.+ 10 A világban volt,+ és a világ őáltala jött létre,+ de nem ismerte őt a világ. 11 A hazájába jött, de a saját népe nem fogadta szívesen. 12 Ám mindazoknak, akik szívesen fogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek,+ mert hittek a nevében.+ 13 És ők nem emberi szülőktől születtek, nem testnek, azaz szülőknek az akaratából, hanem Isten akaratából.+

14 A Szó tehát testté lett,+ és közöttünk lakott, és mi láttuk a dicsőségét, olyan dicsőséget, amilyet egy egyszülött fiú+ kap az apjától. Mindig az igazat mondta, és Isten mindig a kedvét lelte benne*. 15 (János tanúskodott róla, sőt így kiáltott: „Őróla mondtam: »Aki utánam jön, felülmúl engem, mert már előttem létezett.«”)+ 16 Mindannyian bőven kaptunk tőle ki nem érdemelt kedvességet, mivel telve volt ki nem érdemelt kedvességgel. 17 Mert a törvényt Isten Mózes által adta,+ de Jézus Krisztus által mutatta meg, hogy mi a ki nem érdemelt kedvesség+ és az igazság.+ 18 Istent egy ember sem látta soha.+ Az egyszülött isten,+ aki az Atya oldalán* van,+ az szolgált felőle magyarázattal.+

19 János pedig így tanúskodott, amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: „Ki vagy te?”+ 20 Ő pedig nem tagadta, hanem megvallotta: „Én nem a Krisztus vagyok.” 21 És megkérdezték tőle: „Hát akkor? Illés vagy?”+ Ő ezt mondta: „Nem vagyok.” „A próféta vagy?”+ Ezt válaszolta: „Nem!” 22 Erre így szóltak hozzá: „Ki vagy te? Mondd meg nekünk, hogy válaszolhassunk azoknak, akik elküldtek bennünket. Mit mondasz magadról?” 23 Ezt mondta: „Én vagyok az, aki így kiált a pusztában: »Tegyétek egyenessé Jehova* útját!«,+ mint ahogy Ézsaiás próféta mondta.”+ 24 A küldöttek pedig a farizeusoktól jöttek. 25 Megkérdezték hát: „Akkor miért keresztelsz, ha nem vagy sem a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?” 26 János így válaszolt nekik: „Én vízben keresztelek. De közöttetek van valaki, akit ti nem ismertek, 27 aki utánam jön, és akinek még a saruszíját sem vagyok méltó kioldani.+” 28 Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.+

29 Másnap, amikor látta, hogy Jézus jön feléje, ezt mondta: „Nézzétek, az Isten báránya+, aki elveszi a világ bűnét!+ 30 Ő az, akiről azt mondtam, hogy utánam jön egy férfi, aki felülmúl engem, mert már előttem létezett.+ 31 Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízben, hogy Izrael megismerje őt.+” 32 János még erről is tanúskodott: „Láttam, ahogy a szellem leszáll rá az égből, mint egy galamb, és rajta is marad.+ 33 Én sem ismertem őt, de aki elküldött, hogy vízben kereszteljek, az mondta nekem: »Akire látod, hogy leszáll a szellem, és rajta is marad,+ ő az, aki szent szellemmel keresztel.«+ 34 Én pedig ezt láttam, és tanúskodtam róla, hogy ő az Isten Fia.+”

35 Másnap ismét ott állt János, és a tanítványai közül kettő, 36 és amikor meglátta az arra jövő Jézust, ezt mondta: „Nézzétek, az Isten báránya+!” 37 Mikor a két tanítvány ezt hallotta, Jézus után ment. 38 Jézus ekkor megfordult, és meglátva, hogy követik, így szólt hozzájuk: „Mit szeretnétek?” Azok megkérdezték tőle: „Rabbi (ami lefordítva azt jelenti, hogy ’tanító’), hol szálltál meg?” 39 Ő így felelt nekik: „Gyertek, és majd meglátjátok.” El is mentek, és látták, hol van a szállása, és aznap nála maradtak. Ekkor a tizedik óra* körül járt az idő. 40 András+, Simon Péter testvére volt az egyik a kettő közül, aki hallotta, amit János mondott, és követte Jézust. 41 Ő először a testvérével, Simonnal találkozott, és ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást+” (ami lefordítva azt jelenti, hogy ’Krisztus’). 42 Elvitte őt Jézushoz. Amikor Jézus ránézett, ezt mondta: „Te Simon+ vagy, János fia. Kéfásnak fognak hívni” (ami lefordítva: ’Péter’).+

43 Másnap Jézus Galileába akart menni. Ekkor találkozott Fülöppel+, és ezt mondta neki: „Légy a követőm!” 44 Fülöp pedig Betsaidából, András és Péter városából való volt. 45 Fülöp találkozott Nátánaellel+, és ezt mondta neki: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes is írt a Törvényben, és a Próféták is írtak: Jézust, József fiát,+ Názáretből.” 46 Nátánael azonban így szólt hozzá: „Jöhet valami jó Názáretből?” Fülöp ezt mondta neki: „Gyere és nézd meg!” 47 Amikor Jézus látta, hogy Nátánael jön feléje, ezt mondta róla: „Íme, egy igazi izraelita, aki nem képmutató.”+ 48 Nátánael így szólt hozzá: „Honnan ismersz?” Jézus ezt válaszolta neki: „Mielőtt Fülöp hívott téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál.” 49 Nátánael így válaszolt neki: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!”+ 50 Jézus erre ezt mondta neki: „Azért hiszel, mert megmondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt? Nagyobb dolgokat látsz majd ezeknél.” 51 Majd ezt mondta neki: „Teljesen biztosak lehettek benne, hogy látni fogjátok az eget megnyílva, és az Isten angyalait, amint fel- és leszállnak az Emberfiához.”+

2 A harmadik napon pedig menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja. 2 Jézust és a tanítványait is meghívták a menyegzőre.

3 Amikor elfogyott a bor, Jézusnak ezt mondta az anyja: „Nincs boruk.” 4 Jézus azonban így szólt hozzá: „Miért aggasszon ez engem vagy téged?* Nem jött még el az én órám.” 5 Az anyja ezt mondta a szolgáknak: „Bármit mond, tegyétek meg.” 6 Volt ott hat kő vizeskorsó, amelyekre a zsidók tisztulási szertartásához+ volt szükség. Ezekbe egyenként két vagy három mérték* folyadék fért. 7 Jézus ezt mondta nekik: „Töltsétek meg vízzel a korsókat.” Ők pedig teletöltötték azokat. 8 Aztán így szólt hozzájuk: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a vőfélynek.” Odavitték hát. 9 A vőfély ekkor megkóstolta a borrá változtatott vizet. Mivel nem tudta, honnan van – bár a szolgák, akik kimerték a vizet, tudták –, odahívta a vőlegényt, 10 és ezt mondta neki: „Mindenki más a jó bort rakja ki először, és akkor a silányabbat, amikor az emberek már ittasak. Te mostanáig tartogattad a jó bort.” 11 Ez volt Jézus első csodája. A galileai Kánában vitte véghez, és megmutatta vele a hatalmát,+ a tanítványai pedig hittek benne.

12 Ezután ő, az anyja, a testvérei+ és a tanítványai lementek Kapernaumba+, de nem maradtak ott sokáig.

13 Közel volt pedig a zsidók pászkája+, és Jézus felment Jeruzsálembe. 14 Ott találta a templomban azokat, akik marhát, juhot és galambot+ árultak, és a pénzváltókat is az ülőhelyükön. 15 Így aztán kötélből ostort készített, és kiűzte az árusokat a templomból a juhokkal és a marhákkal együtt. A pénzváltók érméit kiöntötte, az asztalaikat pedig feldöntötte.+ 16 A galambárusoknak ezt mondta: „Vigyétek ezeket innen! Ne tegyétek az én Atyám házát kereskedés házává*!+” 17 A tanítványai visszaemlékeztek rá, hogy meg van írva: „A házad iránt érzett buzgalom izzik bennem.”+

18 A zsidók erre így szóltak hozzá: „Milyen jelet tudsz mutatni nekünk,+ amivel bizonyítani tudod, hogy jogod van ilyesmiket csinálni?” 19 Jézus így válaszolt nekik: „Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt felépítem*.”+ 20 A zsidók ezért így szóltak: „46 évig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted*?” 21 Ő azonban testének a templomáról beszélt.+ 22 Ám amikor feltámadt a halottak közül, a tanítványai visszaemlékeztek rá, hogy többször is beszélt erről.+ Ők pedig elhitték, amit az írás és Jézus mondott.

23 Amikor pedig Jeruzsálemben volt a pászka ünnepén, sokan hittek a nevében, látva a jeleket, amelyeket tett. 24 De Jézus nem bízott bennük teljesen, mert ismerte mindnyájukat, 25 és mert nem volt szüksége rá, hogy bárki is megmondja neki, hogy mi van az emberekben, mivel ezt ő maga is tudta.+

3 Volt pedig a farizeusok között egy ember, név szerint Nikodémusz+, a zsidók egyik vezetője. 2 Nikodémusz elment Jézushoz éjszaka,+ és ezt mondta neki: „Rabbi+, tudjuk, hogy olyan tanító vagy, akit Isten küldött, mert senki sem tehet olyan jeleket+, amilyeneket te teszel, csak ha vele van az Isten.”+ 3 Jézus erre ezt mondta neki: „Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ha valaki újra nem születik*,+ nem láthatja az Isten királyságát.”+ 4 Nikodémusz így szólt hozzá: „Hogyan születhet meg az ember, ha egyszer öreg? Talán bemehet másodszor is az anyja méhébe, és megszülethet?” 5 Jézus így válaszolt: „Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ha valaki nem születik víztől+ és szellemtől,+ nem mehet be az Isten királyságába. 6 Ami a testtől születik, az test, ami pedig a szellemtől születik, az szellem. 7 Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam neked, újra kell születnetek. 8 A szél ott fúj, ahol akar, és hallod a hangját, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a szellemtől született.+”

9 Nikodémusz erre megkérdezte: „Hogyan lehetséges mindez?” 10 Jézus így válaszolt neki: „Izrael tanítója vagy, és nem tudod ezeket? 11 Teljesen biztos lehetsz benne, hogy mi arról beszélünk, amit tudunk, és arról tanúskodunk, amit láttunk, de ti nem fogadjátok el azt, amiről tanúskodunk. 12 Ha földi dolgokról beszélek nektek, és nem hisztek, hogyan fogtok hinni, ha égi dolgokról beszélek nektek? 13 Továbbá egy ember sem ment fel az égbe,+ csak az, aki az égből jött le:+ az Emberfia. 14 És ahogy Mózes felemelte a kígyót a pusztában,+ úgy kell hogy felemeljék az Emberfiát is,+ 15 hogy mindenkinek, aki hisz benne, örök élete legyen.+

16 Mert Isten annyira szerette a világot, hogy az egyszülött Fiát adta,+ hogy aki hisz benne, ne pusztuljon el, hanem örök élete legyen.+ 17 Mert Isten nem azért küldte el a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy a világ megmeneküljön általa.+ 18 Aki hisz benne, azt nem ítélik el.+ Aki nem hisz benne, azt már elítélték, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának a nevében.+ 19 Az ítéletnek pedig az az alapja, hogy a világosság eljött a világba,+ de az emberek inkább a sötétséget szerették, semmint a világosságot, mert a tetteik gonoszak voltak. 20 Mert mindenki, aki gonosz dolgokat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem jön a világosságra, nehogy lelepleződjenek* a tettei. 21 De aki azt teszi, ami igaz, az a világosságra jön,+ hogy nyilvánvalóvá legyen, hogy a tettei összhangban vannak Isten akaratával.”

22 Ezek után Jézus a tanítványaival Júdea vidékére ment, és ott maradt velük egy ideig, és keresztelt+. 23 Ámde János is keresztelt a Szálim közelében levő Ainonban, mert ott bőven volt víz,+ és az emberek egyre csak mentek, és megkeresztelkedtek;+ 24 Jánost ugyanis még nem vetették börtönbe.+

25 János tanítványai ekkor vitatkozni kezdtek egy zsidóval a megtisztulásról. 26 Ezután elmentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: „Rabbi, aki veled volt a Jordánon túl, akiről tanúskodtál,+ keresztel, és mindenki hozzá megy.” 27 János így válaszolt: „Semmit sem kaphat az ember, ha nem az égből adták neki. 28 Ti magatok vagytok a tanúi annak, hogy megmondtam, én nem a Krisztus vagyok,+ hanem engem előtte küldtek el+. 29 Az a vőlegény, akié a menyasszony.+ A vőlegény barátjának pedig – amikor ott áll, és hallja őt – nagy örömet szerez a vőlegény hangja. Az örömöm ezért teljessé lett. 30 Neki tovább kell növekednie, nekem pedig kisebbé kell válnom.”

31 Aki felülről jön,+ az felette van mindenki másnak. Aki a földről való, az földi, és földi dolgokról beszél. Aki az égből jön, az felette van mindenki másnak.+ 32 Ő arról tanúskodik, amit látott és hallott,+ de senki nem fogadja el azt, amiről tanúskodik.+ 33 Aki elfogadja azt, amiről tanúskodik, az pecsétjét teszi* arra, hogy Isten igaz.+ 34 Mert akit az Isten küldött el, az az Isten szavait szólja,+ mert ő nem fukarkodik* a szellemmel. 35 Az Atya szereti a Fiút,+ és mindent neki adott+. 36 Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van,+ aki viszont nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem látja majd meg ezt az életet,+ hanem az Isten haragja marad rajta.+

4 Mikor az Úr tudomást szerzett róla, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő* több embert tesz tanítvánnyá és keresztel meg+, mint János 2 – jóllehet maga Jézus nem keresztelt, csak a tanítványai –, 3 elhagyta Júdeát, és elindult ismét Galileába. 4 Szamárián kellett átmennie. 5 Eljutott egy Sikár nevű szamáriai városhoz, amely annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob adott a fiának, Józsefnek.+ 6 Ott volt Jákob kútja is.+ Jézus pedig az utazástól fáradtan leült a kúthoz*. A hatodik óra* körül járt az idő.

7 Egy Szamáriából való asszony jött vizet húzni. Jézus ezt mondta neki: „Adj innom!” 8 (A tanítványai ugyanis elmentek a városba ennivalót venni.) 9 A szamáriai asszony ezért így szólt hozzá: „Hogyhogy te zsidó létedre inni kérsz tőlem, mikor én szamáriai asszony vagyok?” (A zsidók ugyanis szóba sem állnak a szamáriaiakkal.)+ 10 Jézus ezt válaszolta neki: „Ha tudtad volna, hogy mi Isten ajándéka,+ és hogy ki az, aki ezt mondja neked: »Adj innom!«, akkor te kérted volna őt, és ő életadó vizet adott volna neked.+” 11 Az asszony ezt mondta neki: „Uram, még vödröd sincs, hogy vizet húzz, a kút pedig mély. Honnan van hát az életadó vized? 12 Csak nem vagy nagyobb Jákob ősapánknál, aki a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott a fiaival és az állataival együtt?” 13 Jézus így válaszolt neki: „Mindenki, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik. 14 Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok majd neki, soha meg nem szomjazik,+ hanem a víz, amelyet én adok neki, olyan vízforrássá lesz benne, amely azért tör fel, hogy örök életet adjon.+” 15 Az asszony ezt mondta neki: „Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen állandóan ide jönnöm vizet húzni!”

16 Jézus így szólt hozzá: „Menj, hívd a férjedet, és gyere ide vele együtt.” 17 Az asszony ezt válaszolta: „Nincs férjem.” Jézus ezt mondta neki: „Jól mondtad, hogy nincs férjed. 18 Mert öt férjed volt, és akid most van, az nem a férjed. Ebben igazat mondtál.” 19 Az asszony így szólt hozzá: „Uram, látom, hogy próféta vagy.+ 20 Ősapáink ezen a hegyen imádták Istent, ti azonban azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádni kell őt.+” 21 Jézus ezt mondta neki: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen, és nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. 22 Ti azt imádjátok, akit nem ismertek,+ mi viszont azt imádjuk, akit ismerünk, mert a megmentés a zsidókkal kezdődik.+ 23 Mindamellett eljön az óra, és az most van, amikor az igaz imádók szellemmel és igazsággal fogják imádni az Atyát, mert az Atya is olyanokat keres, akik így imádják őt.+ 24 Isten szellem,+ és akik őt imádják, azoknak szellemmel és igazsággal kell imádniuk.+” 25 Az asszony ezt mondta neki: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, mindent nyíltan kijelent nekünk.” 26 Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok az.”+

27 Éppen ekkor érkeztek meg a tanítványai, és csodálkoztak, hogy asszonnyal beszél. Persze egyikük sem kérdezte meg: „Mit akarsz az asszonytól?”, vagy: „Miért beszélsz vele?” 28 Az asszony ekkor otthagyta a vizeskorsóját, elment a városba, és ezt mondta az embereknek: 29 „Jöjjetek, lássatok egy embert, aki megmondta nekem mindazt, amit tettem. Talán csak nem ő a Krisztus?” 30 Azok kimentek a városból, és odamentek Jézushoz.

31 Közben a tanítványok így unszolták őt: „Rabbi+, egyél!” 32 Ő azonban ezt mondta nekik: „Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok.” 33 A tanítványok ezért ezt kérdezgették egymástól: „Csak nem hozott neki valaki enni?” 34 Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem az, hogy cselekedjem az akaratát annak, aki küldött engem,+ és hogy elvégezzem a munkáját.+ 35 Nem azt mondjátok, hogy még négy hónap van az aratásig? Én pedig azt mondom nektek: Nézzétek a szántóföldeket, hogy fehérek az aratásra.+ 36 Az arató már megkapta a bérét, és örök életre gyűjt termést, hogy együtt örüljön a magvető és az arató.+ 37 Mert igaz a mondás: más a magvető, és más az arató. 38 Elküldtelek benneteket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradoztatok. Mások fáradoztak, ti pedig az ő fáradozásuknak veszitek a hasznát.”

39 Abban a városban pedig sokan hittek benne a szamáriaiak közül amiatt, hogy az asszony így tanúskodott nekik: „Megmondta nekem mindazt, amit tettem.”+ 40 Amikor pedig a szamáriaiak odaértek hozzá, megkérték, hogy maradjon náluk, és ott maradt két napig. 41 Annak köszönhetően, amit ő mondott, még többen hittek, 42 és ezt mondták az asszonynak: „Már nemcsak a te szavaid miatt hiszünk, hanem mert mi magunk hallottuk őt, és tudjuk, hogy valóban ez az ember a világ megmentője.”+

43 A két nap elteltével elment onnan Galileába. 44 (Jézus egyébként maga mondta, hogy a prófétát nem tisztelik a saját hazájában.)+ 45 Amikor pedig megérkezett Galileába, a galileaiak szívesen fogadták őt, mert látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen,+ ugyanis ők is elmentek az ünnepre.+

46 Aztán ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta.+ Volt pedig egy királyi tisztviselő, akinek beteg volt a fia Kapernaumban. 47 Amikor ez az ember meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába jött, elment hozzá, és megkérte, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a fiát, mert az már a halálán volt. 48 Jézus azonban ezt mondta neki: „Ti csak akkor hisztek, ha jeleket és csodákat láttok.”+ 49 A királyi tisztviselő ezt mondta neki: „Uram, gyere el, még mielőtt meghal a gyermekem!” 50 Jézus ezt mondta neki: „Menj, él a fiad.”+ Az ember hitt Jézus szavainak, és elment. 51 Még úton volt, amikor a rabszolgái eléje jöttek, hogy elmondják, él* a fia. 52 Megkérdezte őket, hogy melyik órában lett jobban. Ők ezt mondták neki: „Tegnap, a hetedik órában* ment le a láza.” 53 Ebből az apa tudta, hogy ez éppen abban az órában történt, amikor Jézus ezt mondta neki: „Él a fiad.”+ Ezért ő is, és az egész háznépe is hívő lett. 54 Ez volt a második jel,+ amelyet Jézus tett, amikor elment Júdeából Galileába.

5 Ezután ünnepük+ volt a zsidóknak, és Jézus felment Jeruzsálembe. 2 Jeruzsálemben pedig a Juh kapunál+ van egy tó, amelyet héberül Betzatának hívnak. Öt oszlopcsarnoka volt. 3 Ezek között nagyon sok beteg, vak, sánta és sorvadt* végtagú ember feküdt. 4 * —— 5 Volt ott egy ember, aki már 38 éve volt beteg. 6 Jézus, amikor látta, hogy ott fekszik, és megtudta róla, hogy már régóta beteg, így szólt hozzá: „Meg akarsz gyógyulni?”+ 7 A beteg férfi ezt válaszolta neki: „Uram, nincs senki, aki betenne a tóba, amikor a víz felkavarodik. Amikor meg én magam próbálok odamenni, más lép bele előttem.” 8 Jézus ezt mondta neki: „Kelj fel, vedd fel a hordágyadat, és járj!”+ 9 Erre az ember azonnal meggyógyult, felvette a hordágyát, és járni kezdett.

Aznap pedig sabbat volt. 10 A zsidók azért ezt mondogatták a meggyógyított férfinak: „Sabbat van, és nem szabad vinned a hordágyat.”+ 11 Ő így válaszolt nekik: „Aki meggyógyított, az mondta nekem: »Vedd fel a hordágyadat, és járj!«” 12 Megkérdezték tőle: „Ki az az ember, aki azt mondta neked: »Vedd fel, és járj!«” 13 A meggyógyított férfi azonban nem tudta, ki az, mert Jézus eltűnt a tömegben.

14 Ezután Jézus a templomban találta őt, és ezt mondta neki: „Most, hogy egészséges lettél, többé ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjen veled.” 15 Az ember elment, és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus gyógyította meg. 16 Ezért hát a zsidók üldözni kezdték Jézust, mivel sabbaton tette ezeket. 17 Jézus azonban így válaszolt nekik: „Az én Atyám mind a mai napig folyton tevékenykedik, és én is folyton tevékenykedem.”+ 18 Emiatt a zsidók még inkább azon voltak, hogy megöljék őt, mert nemcsak hogy megszegte a sabbatot, hanem Atyjának is nevezte Istent,+ egyenlővé téve magát Istennel.+

19 Jézus erre ezt mondta nekik: „Teljesen biztosak lehettek benne, hogy a Fiú semmit sem tehet a maga kezdeményezéséből, hanem csak azt teszi, amit az Atyától lát.+ Mert amiket az Atya tesz, ugyanazokat teszi a Fiú is. 20 Mert az Atya szereti a Fiút,+ és megmutatja neki mindazt, amit ő maga tesz, és ezeknél nagyobb cselekedeteket is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok.+ 21 Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket,+ úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.+ 22 Mert az Atya senkit sem ítél, hanem az egész ítélkezést a Fiúra bízta,+ 23 hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy az Atyát is tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem, aki küldte őt.+ 24 Teljesen biztosak lehettek benne, hogy aki hallja a szavamat, és hisz annak, aki küldött engem, örök élete van,+ és nem kerül ítélet alá, hanem átment a halálból az életbe.+

25 Teljesen biztosak lehettek benne, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallani fogják Isten Fiának a hangját, és akik figyelnek rá, élni fognak. 26 Mert ahogy az Atyának hatalma van életet adni*,+ úgy a Fiúnak is megadta azt a hatalmat, hogy életet adjon.+ 27 És hatalmat adott neki arra, hogy ítéljen,+ mivel ő az Emberfia+. 28 Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják az ő hangját,+ 29 és kijönnek: akik jó dolgokat tettek, feltámadnak, hogy éljenek, akik gonosz dolgokat tettek, feltámadnak, hogy megítéljék őket.+ 30 Én semmit sem tehetek a magam kezdeményezéséből. Ahogy az Atya mondja, úgy ítélek, és az ítéletem igazságos,+ mert nem a saját akaratom megvalósítására törekszem, hanem annak az akaratát viszem véghez, aki küldött engem.+

31 Ha én egyedül tanúskodok magamról, nem igaz a tanúskodásom.+ 32 Más tanúskodik rólam, és tudom, hogy amit mond, az igaz.+ 33 Ti embereket küldtetek Jánoshoz, és ő tanúskodott az igazság mellett.+ 34 Én azonban nem szorulok rá, hogy ember tanúskodjon mellettem. De ezeket azért mondom, hogy megmeneküljetek. 35 János égő és fénylő lámpás volt, és egy rövid ideig készek voltatok nagyon örülni a világosságának.+ 36 János tanúskodásánál azonban nagyobb bizonyíték van arra, hogy az Atya küldött, méghozzá az, hogy azt teszem, amivel megbízott az Atyám.+ 37 Maga az Atya is tanúskodott rólam, aki küldött engem.+ Soha nem hallottátok a hangját, az alakját sem láttátok soha,+ 38 és a szava sincs meg bennetek, mert éppen annak nem hisztek, akit elküldött.

39 Az Írásokat kutatjátok,+ mert azt gondoljátok, hogy általuk örök életetek lesz, de éppen azok* tanúskodnak rólam.+ 40 Mégsem akartok hozzám jönni,+ hogy életetek legyen. 41 Nem akarom, hogy emberek dicsőítsenek, 42 de azt jól tudom, hogy ti nem szeretitek Istent. 43 Én az Atyám nevében jöttem, de ti nem hittetek bennem. Ha valaki más a saját nevében jönne, abban hinnétek. 44 Hogyan is hihetnétek, amikor egymást dicsőítitek, de az egyedüli Isten tetszését nem keresitek?+ 45 Ne gondoljátok, hogy én vádollak majd titeket az Atyánál. Van, aki vádol titeket: Mózes+, akiben reménykedtek. 46 Bizony, ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek, mert ő rólam írt.+ 47 De ha nem hisztek az ő írásainak, hogyan hiszitek el azt, amit én mondok majd?”

6 Ezek után Jézus elindult a Galileai-, vagyis a Tibériás-tenger túloldalára.+ 2 Nagyon sokan követték őt,+ mert látták a csodákat, azt, hogy meggyógyítja a betegeket.+ 3 Ekkor Jézus fölment egy hegyre, és ott leült a tanítványaival. 4 Közel volt pedig a pászka+, a zsidók ünnepe. 5 Amikor Jézus felnézett, észrevette, hogy nagyon sokan jönnek hozzá, és ezt kérdezte Fülöptől: „Hol vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek az emberek?”+ 6 Ezt azonban azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit készül tenni. 7 Fülöp így válaszolt neki: „Még ha kétszáz dénárért* vennénk is kenyeret, akkor sem lenne elég arra, hogy mindenkinek jusson egy kevés.” 8 Az egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére ezt mondta neki: 9 „Van itt egy kisfiú, akinél van öt árpakenyér és két kis hal. De mi az ennyi embernek?”+

10 Jézus így szólt: „Ültessétek le az embereket.” Mivel sok fű volt azon a helyen, leültek. A sokaságban körülbelül 5000 férfi volt.+ 11 Jézus fogta a kenyereket, és miután hálát adott, kiosztotta az ott ülő embereknek. A kis halakat is szétosztotta, és mindenki annyit vett, amennyit akart. 12 Mikor pedig jóllaktak, ezt mondta a tanítványainak: „Gyűjtsétek össze a maradékot, hogy semmi se menjen kárba.” 13 Összegyűjtötték tehát, és 12 kosarat töltöttek meg a maradékkal, melyet azok hagytak, akik az öt árpakenyérből ettek.

14 Amikor az emberek látták a jeleket, amelyeket tett, elkezdték mondogatni: „Valóban ez az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba.”+ 15 Ekkor Jézus, mivel tudta, hogy érte akarnak jönni, hogy megfogják, és királlyá tegyék, ismét visszavonult+ a hegyre egymagában.+

16 Amikor leszállt az este, a tanítványai lementek a tengerhez,+ 17 és miután csónakba szálltak, elindultak a tenger túlsó partjára, Kapernaumba. Ekkorra már besötétedett, és Jézus még mindig nem ment oda hozzájuk.+ 18 A tenger is viharossá vált, mert erős szél fújt.+ 19 Ám amikor már körülbelül 5-6 kilométert* eveztek, látták Jézust, amint a tengeren jár, és közeledik a csónakhoz. Ekkor megijedtek. 20 Ő azonban ezt mondta nekik: „Én vagyok az, ne féljetek!”+ 21 Erre örömmel felvették őt a csónakba, és hamarosan partot értek ott, ahová igyekeztek.+

22 Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság látta, hogy a kis csónak, amely a parton volt, már nincs ott. Jézus tanítványai mentek el vele, de Jézus nélkül. 23 Csónakok érkeztek azonban Tibériásból annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr. 24 Amikor a sokaság látta, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a csónakjaikba, és Kapernaumba mentek, hogy megkeressék Jézust.

25 Mikor megtalálták a tenger másik partján, ezt kérdezték tőle: „Rabbi+, mikor jöttél ide?” 26 Jézus így válaszolt nekik: „Ti bizony nem azért kerestek, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok.+ 27 Ne olyan ennivalóért dolgozzatok, amely tönkremegy, hanem olyanért, amely megmarad, és örök életet ad,+ és amelyet az Emberfia ad majd nektek. Ő az ugyanis, akiben az Atya, igen, az Isten a kedvét leli*.+”

28 Ekkor megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Isten a kedvét lelje bennünk?” 29 Jézus ezt válaszolta nekik: „Ahhoz, hogy Isten kedvére legyetek, hinnetek kell abban, akit elküldött.”+ 30 Így szóltak ezért hozzá: „Milyen jelet+ teszel, hogy láthassuk, és higgyünk neked? Mit fogsz véghez vinni? 31 Ősapáink a mannát ették a pusztában,+ mint ahogy meg van írva: »Kenyeret adott nekik enni az égből.«+” 32 Jézus ezért ezt mondta nekik: „Higgyétek el, Mózes nem az égből való kenyeret adta nektek, hanem az én Atyám adja nektek az igazi, égből való kenyeret. 33 Mert az Isten kenyere az, aki az égből jön le, és életet ad a világnak.” 34 Erre ezt mondták neki: „Uram, mindig add nekünk ezt a kenyeret.”

35 Jézus ezt mondta nekik: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, az egyáltalán nem lesz éhes, és aki hisz bennem, soha nem lesz szomjas.+ 36 De ahogy mondtam nektek, ti még láttatok is engem, mégsem hisztek.+ 37 Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám fog jönni, és aki hozzám jön, azt semmiképpen nem űzöm el.+ 38 Mert én nem azért jöttem le az égből,+ hogy a saját akaratomat cselekedjem, hanem annak az akaratát, aki küldött engem.+ 39 Aki engem küldött, azt akarja, hogy senkit se veszítsek el azokból, akiket nekem adott, hanem hogy támasszam fel+ őket az utolsó napon. 40 Mert az én Atyám azt akarja, hogy mindenkinek, aki elismeri a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen,+ én pedig feltámasztom+ őt az utolsó napon.”

41 A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek, amiért ezt mondta: „Én vagyok az a kenyér, mely az égből jött le.”+ 42 És elkezdték mondogatni: „Nem Jézus ez az ember, József fia, akinek ismerjük az apját és az anyját?+ Hogyhogy most azt mondja: »Én az égből jöttem le.«” 43 Jézus így válaszolt nekik: „Ne zúgolódjatok tovább magatok között. 44 Senki sem jöhet hozzám, csak ha vonzza őt az Atya,+ aki küldött engem. Én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.+ 45 Meg van írva a Prófétákban: »Mindegyiküket Jehova* fogja tanítani.«+ Mindenki, aki figyel az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. 46 Nem mintha bárki is látta volna az Atyát,+ kivéve azt, aki az Istentől van. Ő látta az Atyát.+ 47 Teljesen biztosak lehettek benne, hogy aki hisz, annak örök élete van.+

48 Én vagyok az élet kenyere.+ 49 Ősapáitok a mannát ették a pusztában, és mégis meghaltak.+ 50 De aki abból a kenyérből eszik, mely az égből jön le, nem fog meghalni. 51 Én vagyok az az élő kenyér, mely az égből jött le. Ha valaki eszik ebből a kenyérből, örökké élni fog. És bizony a kenyér a testem, melyet azért adok, hogy a világ élhessen.+”

52 Ezután a zsidók vitatkozni kezdtek egymással, ezt mondva: „Hogyan adhatja nekünk a testét, hogy azt együk?” 53 Így aztán Jézus ezt mondta nekik: „Teljesen biztosak lehettek benne, hogy ha nem eszitek az Emberfiának a testét, és nem isszátok a vérét, nem fogtok örök életet kapni*.+ 54 Aki a testemet eszi és a véremet issza, annak örök élete van, és én feltámasztom+ őt az utolsó napon. 55 Mert a testem igazi étel és a vérem igazi ital. 56 Aki a testemet eszi és a véremet issza, egységben marad velem, én pedig ővele.+ 57 Engem az élő Atya küldött el, és én az Atyának köszönhetően élek. Ehhez hasonlóan az is, akinek én vagyok a tápláléka, élni fog nekem köszönhetően.+ 58 Ez az a kenyér, mely az égből jött le. Ez nem olyan kenyér, amilyet az ősapáitok ettek, és mégis meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké fog élni.+” 59 Ezeket akkor mondta, amikor egy kapernaumi zsinagógában* tanított.

60 Amikor a tanítványai ezt hallották, sokan közülük ezt mondták: „Botrányos, amiket mond. Ki képes ezt hallgatni?” 61 Jézus azonban, mivel tudta, hogy a tanítványai zúgolódnak emiatt, megkérdezte tőlük: „Titeket ez megbotránkoztat? 62 Mi lesz majd, ha látjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol azelőtt volt?+ 63 A szellem az, ami életet ad,+ a testnek viszont semmi haszna sincs. Amiket mondtam nektek, a szent szellemtől van, és életet ad.+ 64 De vannak köztetek néhányan, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt.+ 65 Még ezt is mondta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, csak ha az Atya lehetővé teszi neki.”+

66 Emiatt a tanítványai közül sokan visszatértek ahhoz, amit korábban csináltak,+ és nem követték őt többé. 67 Jézus azért ezt mondta a tizenkét apostolnak: „Ti is el akartok menni?” 68 Simon Péter így válaszolt neki: „Uram, kihez mennénk?+ A szavaid örök élethez vezetnek.+ 69 Mi pedig elhittük és megtudtuk, hogy te vagy az Isten szentje.+” 70 Jézus így válaszolt nekik: „Hát nem én választottam ki mind a tizenkettőtöket?+ Egy közületek mégis rágalmazó*.+” 71 Valójában Júdásról, Iskariót Simon fiáról beszélt, mert ez akarta őt elárulni, noha egyike volt a tizenkettőnek.+

7 Ezután Jézus továbbra is Galileában maradt*, mivel nem akart Júdeába menni, mert a zsidók* meg akarták őt ölni+. 2 Közel volt azonban a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep*+. 3 A testvérei+ ezt mondták neki: „Menj Júdeába, hogy a tanítványaid is lássák mindazt, amit teszel. 4 Mert senki sem tesz semmit titokban, ha közismert akar lenni. Ha ezeket teszed, úgy tedd, hogy mindenki* lássa.” 5 A testvérei ugyanis nem hittek benne.+ 6 Ezért Jézus ezt mondta nekik: „Az én időm még nincs itt,+ de nektek minden idő alkalmas. 7 Titeket nincs oka gyűlölni a világnak, engem viszont gyűlöl, mert tanúskodom róla, hogy a cselekedetei gonoszak.+ 8 Ti menjetek fel az ünnepre, de én még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el.+” 9 Így, miután ezeket elmondta nekik, ott maradt Galileában.

10 Amikor azonban a testvérei már felmentek az ünnepre, ő is felment, de nem nyilvánosan, hanem titokban. 11 A zsidók keresni kezdték őt az ünnepen, és ezt mondták: „Hol van az az ember?” 12 A tömegben sokan sugdolózni kezdtek, és némelyek ezt mondták róla: „Ő jó ember.” Mások ezt mondták: „Nem az, mert félrevezeti a sokaságot.”+ 13 Nyíltan persze senki sem beszélt róla, ugyanis féltek a zsidóktól.+

14 Mikor az ünnep fele már eltelt, Jézus felment a templomba, és tanítani kezdett. 15 A zsidók elcsodálkoztak, és ezt mondták: „Hogyhogy ez az ember ismeri az Írásokat+, mikor nem is tanult az iskolákban*?”+ 16 Jézus erre így válaszolt nekik: „Amit tanítok, az nem tőlem van, hanem attól, aki küldött engem.+ 17 Ha valaki cselekedni szeretné az Isten akaratát, tudni fogja, hogy a tanítás Istentől van-e,+ vagy a saját gondolataimat mondom. 18 Aki a saját gondolatait mondja, az a saját dicsőségét keresi. Aki azonban annak a dicsőségét keresi, aki küldte őt,+ az igaz, és nincs benne igazságtalanság. 19 Nem Mózes adta nektek a törvényt?+ Mégsem engedelmeskedik a törvénynek egyikőtök sem. Miért akartok megölni engem?+” 20 A sokaság így válaszolt: „Démon van benned. Ki akar téged megölni?” 21 Jézus ezt mondta nekik: „Egyetlen tettet vittem véghez, és mindnyájan csodálkoztok. 22 Ezért gondoljátok végig: Mózes nektek adta a körülmetélkedésről szóló törvényt+ – nem mintha Mózestől volna, hanem az ősapáitól van+ –, és körülmetélitek az embert sabbaton. 23 Ha ti körülmetéltek egy embert sabbaton, hogy ne hágjátok át Mózes törvényét, akkor miért vagytok rám dühösek amiatt, hogy meggyógyítottam egy embert sabbaton?+ 24 Ne ítéljetek többé a külső alapján, hanem igazságosan ítéljetek.+”

25 Ekkor Jeruzsálem lakói közül némelyek elkezdték mondogatni: „Nem ő az, akit meg akarnak ölni?+ 26 Most mégis a nyilvánosság előtt beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán a vezetőink megbizonyosodtak róla, hogy ő a Krisztus? 27 De hiszen róla tudjuk, honnan való,+ viszont amikor a Krisztus eljön, senki sem fogja tudni, hogy honnan való.” 28 Amikor Jézus a templomban tanított, hangosan ezt mondta: „Ismertek engem, és tudjátok, honnan való vagyok. Én nem a magam kezdeményezéséből jöttem.+ Aki küldött engem, az valóságos, és ti nem ismeritek őt.+ 29 Én ismerem őt,+ mert a képviselője vagyok, és ő küldött el engem.” 30 Ezért azon voltak, hogy elfogják,+ de senki sem vetett rá kezet, mert még nem jött el az ő órája.+ 31 Mégis sokan hittek benne a sokaságból,+ és ezt mondták: „Amikor a Krisztus eljön, ő sem fog több jelet tenni, mint amennyit ez az ember tesz, nem igaz?”

32 A farizeusok hallották, hogy a sokaság ezeket mondogatja róla, és a magas rangú papok és a farizeusok hivatalszolgákat küldtek ki, hogy fogják el*. 33 Jézus ekkor ezt mondta: „Még egy kis ideig veletek vagyok, mielőtt elmegyek ahhoz, aki küldött engem.+ 34 Keresni fogtok engem, de nem találtok meg, és ahová én megyek majd, oda ti nem jöhettek.+” 35 A zsidók azért ezt mondták maguk közt: „Hová szándékozik ez menni, hogy nem találjuk meg? Csak nem a görögök közt szétszéledt zsidókhoz akar menni, és a görögöket tanítani? 36 Mit értett azon, amikor ezt mondta: »Keresni fogtok engem, de nem találtok meg, és ahová én megyek majd, oda ti nem jöhettek.«”

37 Az utolsó napon pedig, az ünnep nagy napján,+ Jézus felállt, és fennhangon ezt mondta: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon.+ 38 Aki hisz bennem, »annak bensőjéből életadó víz folyamai ömlenek majd«, ahogy az írás mondja.+” 39 Ezt azonban a szellemről mondta, melyet később azoknak kellett kapniuk, akik hisznek őbenne. Mert még nem kapták meg a szellemet,+ ugyanis Jézus még nem dicsőült meg+. 40 Néhányan a sokaságból, akik hallották ezeket a szavakat, elkezdték mondogatni: „Valóban ő a próféta.”+ 41 Mások ezt mondták: „Ő a Krisztus.”+ Némelyek viszont ezt mondták: „De a Krisztus nem Galileából jön, nem igaz?+ 42 Hát nem azt mondja az írás, hogy a Krisztus Dávid+ utódai közül származik, és Betlehemből+, abból a faluból jön, ahol Dávid volt?+” 43 A sokaság pedig megosztottá vált miatta. 44 Némelyek közülük el akarták fogni*, de senki nem vetette rá a kezét.

45 A hivatalszolgák tehát visszamentek a magas rangú papokhoz és a farizeusokhoz, és ez utóbbiak ezt kérdezték tőlük: „Miért nem hoztátok ide?” 46 A hivatalszolgák így feleltek: „Soha senki nem beszélt még úgy, mint ez az ember.”+ 47 A farizeusok erre így válaszoltak: „Csak nem vezetett félre titeket is? 48 Hát hisz benne valaki a vezetőink vagy a farizeusok közül?+ 49 De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott.” 50 Nikodémusz, aki korábban már elment Jézushoz, és aki közülük való volt, megkérdezte tőlük: 51 „Vajon a törvényünk szerint nem csak akkor ítélünk el egy embert, ha előbb meghallgattuk, és megtudtuk, mit tesz?”+ 52 Így válaszoltak neki: „Csak nem Galileából való vagy te is? Nézz utána, és meglátod, hogy Galileából nem származik próféta.”*

8 12 Majd Jézus ismét szólt hozzájuk, és ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága.+ Aki engem követ, semmiképpen nem fog sötétségben járni, hanem övé lesz az élet világossága+.” 13 A farizeusok ezért ezt mondták neki: „Te önmagadról tanúskodsz, így nem hisszük el, amit mondasz.” 14 Jézus így válaszolt nekik: „Még ha önmagamról tanúskodom is, igaz, amiről tanúskodom, mert tudom, honnan jöttem és hová megyek.+ Ti azonban nem tudjátok, honnan jöttem és hová megyek. 15 Ti a test* szerint ítéltek,+ de én nem ítélek meg senkit. 16 És még ha ítélek is, az ítéletem igazságos, mert nem egyedül ítélkezem, hanem az Atyával együtt, aki küldött engem.+ 17 A ti törvényetekben is meg van írva: »Ha két tanú állít valamit, az igaz.«+ 18 Egyrészt én tanúskodom magamról, másrészt tanúskodik rólam az Atya is, aki küldött engem.+” 19 Ezután ezt mondták neki: „Hol van a te Atyád?” Jézus így válaszolt: „Engem sem ismertek, és az Atyámat sem.+ Ha engem ismernétek, az Atyámat is ismernétek.”+ 20 Ezeket a kincstár területén mondta,+ amikor a templomban tanított. De senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.+

21 Ezért ismét ezt mondta nekik: „Elmegyek, és kerestek majd engem, de mégis meghaltok bűnötökben.+ Ahová én megyek, ti oda nem jöhettek.”+ 22 A zsidók ekkor ezt mondták: „Csak nem öli meg magát? Hiszen ezt mondja: »Ahová én megyek, ti oda nem jöhettek.«” 23 Így folytatta: „Ti innen a földről vagytok, én pedig felülről vagyok.+ Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. 24 Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben. Mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok az, akinek el kellett jönnie, meghaltok bűneitekben.” 25 Erre ezt kérdezték tőle: „Ki vagy te?” Jézus ezt mondta nekik: „Egyáltalán miért beszélek én nektek? 26 Sok mindent mondhatnék rólatok, és sok mindenről ítélkezhetnék. De az biztos, hogy aki küldött engem, az igazat mondja, és én azt mondom el a világnak, amit tőle hallottam.+” 27 Ők nem fogták fel, hogy az Atyáról beszélt nekik. 28 Majd Jézus ezt mondta: „Miután felemeltétek* az Emberfiát,+ tudni fogjátok, hogy én vagyok az,+ és hogy semmit sem teszek a magam kezdeményezéséből,+ hanem pontosan azt mondom, amit az Atya tanított nekem. 29 És aki küldött engem, velem van. Nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami a kedvére van.+” 30 Amikor ezeket mondta, sokan hittek benne.

31 Majd Jézus ezt mondta azoknak a zsidóknak, akik hittek neki: „Ha mindig megfogadjátok a szavaimat, valóban a tanítványaim vagytok, 32 és megismeritek az igazságot,+ és az igazság szabaddá tesz titeket.+” 33 Ezt felelték neki: „Mi Ábrahám utódai vagyunk, és sohasem voltunk senkinek a rabszolgái. Hogyhogy ezt mondod: »Szabadok lesztek.«” 34 Jézus ezt válaszolta nekik: „Higgyétek el, mindenki, aki bűnt követ el, rabszolgája a bűnnek.+ 35 Ezenkívül a rabszolga nem marad örökre az ura házában, a fiú marad ott örökre. 36 Ha tehát a Fiú szabaddá tesz titeket, valóban szabadok lesztek. 37 Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, de meg akartok ölni engem, mert nem fogadjátok el a tanításomat. 38 Én azt mondom, amit az Atyámnál láttam, amíg vele voltam,+ de ti azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok.” 39 Erre ezt mondták neki: „Mi Ábrahám gyermekei vagyunk.”* Jézus ezt mondta: „Ha Ábrahám gyermekei+ lennétek, Ábrahám példáját követnétek. 40 Most azonban meg akartok ölni engem, egy olyan embert, aki az igazságot mondja nektek, melyet az Istentől hallott.+ Ábrahám soha nem tett volna ilyesmit. 41 Ti azt teszitek, amit az atyátok.” Ezt mondták neki: „Mi nem erkölcstelen kapcsolatból* születtünk. Egy Atyánk van, az Isten.”

42 Jézus ezt mondta nekik: „Ha az Isten volna az Atyátok, szeretnétek engem,+ mert én az Istentől jöttem, és most itt vagyok. Nem a magam kezdeményezéséből jöttem, hanem Isten küldött engem.+ 43 Miért nem értitek, amit mondok? Mert nem bírjátok hallgatni a szavamat. 44 Ti a ti atyátoktól, az Ördögtől vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok tenni.+ Az gyilkos volt kezdettől fogva,+ és eltért az igazságtól, mert nem szereti az igazságot. Azért hazudik, mert ő ilyen. Ő hazug, és a hazugság atyja.+ 45 Én azonban az igazságot mondom, ezért nem hisztek nekem. 46 Ki az közületek, aki bűnt bizonyít rám? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem? 47 Aki az Istentől van, figyel arra, amit Isten mond.+ Ti azért nem figyeltek, mert nem az Istentől vagytok.+”

48 A zsidók erre így szóltak hozzá: „Hát nem megmondtuk, hogy szamáriai+ vagy, és démon van benned?”+ 49 Jézus így válaszolt: „Nincs bennem démon, hanem tisztelem az Atyámat, ti viszont nem tiszteltek engem. 50 Én azonban nem törekszem a magam dicsőségére.+ Van valaki, aki megadja azt nekem, és ő a bíró. 51 Teljesen biztosak lehettek benne, hogy ha valaki megfogadja a szavaimat, soha nem lát halált.+” 52 A zsidók ezt mondták neki: „Most már tudjuk, hogy démon van benned. Ábrahám meghalt, a próféták úgyszintén. Te pedig ezt mondod: »Ha valaki megfogadja a szavaimat, soha nem hal meg.« 53 Csak nem vagy nagyobb, mint ősapánk, Ábrahám, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mit állítasz magadról, ki vagy te?” 54 Jézus így válaszolt: „Ha én dicsőítem magamat, a dicsőségem semmi. Az Atyám az, aki dicsőít engem,+ ő, akiről azt mondjátok, hogy a ti Istenetek. 55 Ti mégsem ismeritek őt,+ én viszont ismerem.+ Ha pedig azt mondanám, hogy nem ismerem, olyan lennék, mint ti: hazug. De ismerem őt, és megfogadom a szavait. 56 Ábrahám, az ősapátok nagyon örült annak, hogy majd láthatja a napomat, és látta, és örült.+” 57 A zsidók azért ezt mondták neki: „Még 50 éves sem vagy, és láttad Ábrahámot?” 58 Jézus ezt mondta nekik: „Teljesen biztosak lehettek benne, hogy mielőtt Ábrahám megszületett, én már voltam.”+ 59 Ezért köveket kaptak fel, hogy megdobálják, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.

9 És ahogy ment, látott egy embert, aki a születése óta vak volt. 2 A tanítványai megkérdezték Jézustól: „Rabbi+, ki vétkezett, hogy vakon született? Ő vagy a szülei?” 3 Jézus így válaszolt: „Sem ő, sem a szülei nem vétkeztek, hanem azért történt ez, hogy az ő esetéből az emberek lássák Isten cselekedeteit.+ 4 Addig kell tennünk annak az akaratát, aki küldött engem, míg nappal van.+ Eljön az éjszaka, amikor senki sem végezhet munkát. 5 Míg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.+” 6 Miután ezeket mondta, a földre köpött, sarat csinált a nyállal, rákente a vak szemére,+ 7 és így szólt hozzá: „Menj, mosakodj meg a Siloám tavában” (ami lefordítva: ’elküldött’). Az tehát elment, megmosakodott, és úgy tért vissza, hogy látott.+

8 Ekkor a szomszédok, és akik korábban látták őt koldulni, ezt kérdezgették: „Nem ez az a koldus, aki itt szokott ülni?” 9 Némelyek ezt mondták: „Ő az.” Mások meg ezt: „Dehogyis, csak hasonlít rá.” Ő ezt mondta: „Én vagyok az.” 10 Ezért megkérdezték tőle: „Hogyhogy most már látsz?” 11 Ő ezt válaszolta: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, a szememre kente, és ezt mondta nekem: »Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg.«+ Elmentem hát, megmosakodtam, és most már látok.” 12 Erre így szóltak hozzá: „Hol van az az ember?” Ezt mondta: „Nem tudom.”

13 Aztán elvitték a farizeusokhoz ezt az embert, aki korábban vak volt. 14 Egyébként azon a napon, amikor Jézus a sarat csinálta, és meggyógyította a férfi szemét,+ sabbat volt.+ 15 Ezúttal a farizeusok is kérdezgetni kezdték őt arról, hogyhogy most lát. Ezt mondta nekik: „Sarat tett a szememre, én pedig megmosakodtam, és látok.” 16 Néhány farizeus erre ezt mondta: „Nem Istentől van ez az ember, mert nem tartja meg a sabbatot.”+ Mások ezt mondták: „Hogyan tehet ilyen jeleket egy bűnös ember?”+ És megosztottá váltak emiatt.+ 17 Újra megkérdezték a vakot: „Te mit mondasz őróla, hiszen a te szemedet gyógyította meg?” A férfi erre így szólt: „Próféta.”

18 A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és most már lát, ezért odahívták a férfi szüleit, 19 és megkérdezték tőlük: „Ő a ti fiatok, akiről azt mondjátok, hogy vakon született? Akkor hogyhogy most lát?” 20 A szülei így válaszoltak: „Azt tudjuk, hogy ő a mi fiunk, és hogy vakon született. 21 De azt nem tudjuk, hogyan lehetséges, hogy most lát, vagy hogy ki gyógyította meg a szemét. Tőle kérdezzétek meg, hiszen nagykorú. Beszéljen ő a maga nevében.” 22 Ezeket azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól,+ mivel a zsidók már megegyeztek abban, hogy ha valaki elismeri, hogy ez az ember a Krisztus, azt ki kell zárni a zsinagógából.+ 23 Ezért mondták a szülei: „Nagykorú. Őt kérdezzétek.”

24 Másodszor is hívatták hát a férfit, aki vak volt, és ezt mondták neki: „Adj dicsőséget az Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” 25 Ő ezt válaszolta: „Hogy bűnös-e, azt nem tudom. Azt viszont tudom, hogy noha vak voltam, most látok.” 26 Ekkor megkérdezték tőle: „Mit tett veled? Hogyan gyógyította meg a szemed?” 27 Ezt válaszolta nekik: „Már elmondtam, de nem figyeltetek. Miért akarjátok ismét hallani? Csak nem akartok ti is a tanítványai lenni?” 28 Erre megvetően ezt mondták: „Te vagy az ő tanítványa, mi Mózes tanítványai vagyunk. 29 Azt tudjuk, hogy Mózessel beszélt Isten, de erről azt sem tudjuk, honnan való.” 30 A férfi így válaszolt nekik: „Igencsak meglepő, hogy nem tudjátok, honnan való, és mégis meggyógyította a szememet. 31 Tudjuk, hogy Isten nem hallgat meg bűnösöket,+ de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja.+ 32 Soha senki nem hallott még olyat, hogy valaki meggyógyította volna egy vakon született embernek a szemét. 33 Ha ez az ember nem Istentől volna, semmit sem tehetne.+” 34 Erre ezt mondták neki: „Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket?” Aztán kidobták.+

35 Jézus meghallotta, hogy kidobták, és amikor találkozott vele, így szólt: „Hiszel az Emberfiában?” 36 Ő ezt válaszolta: „Ki az, uram, hogy higgyek benne?” 37 Jézus ezt mondta neki: „Már láttad őt. Aki veled beszél, ő az.” 38 Erre a férfi ezt mondta: „Hiszek benne, Uram.” És hódolt* neki. 39 Jézus pedig ezt mondta: „Azért jöttem a világba, hogy meg lehessen ítélni az embereket, és hogy akik nem látnak, lássanak,+ akik pedig látnak, vakká legyenek.”+ 40 Akik vele voltak a farizeusok közül, hallották mindezt, és megkérdezték tőle: „Csak nem vagyunk mi is vakok?” 41 Jézus így válaszolt: „Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök. Ámde most azt mondjátok: »Látunk«, ezért nem bocsátják meg a bűnötöket.”+

10 „Teljesen biztosak lehettek benne, hogy aki nem az ajtón lép be a juhakolba, hanem valahol máshol mászik be, az tolvaj és rabló.+ 2 De aki az ajtón lép be, az a juhok pásztora.+ 3 Az ajtóőr ajtót nyit neki,+ és a juhok figyelnek a pásztor hangjára+. Ő a nevükön szólítja a juhait, és kivezeti őket. 4 Amikor az övéit mind kiengedte, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját. 5 Idegent semmiképpen nem követnek, hanem elmenekülnek tőle, mert nem ismerik az idegenek hangját.” 6 Jézus elmondta nekik ezt a hasonlatot, de ők nem értették, miről beszél.

7 Jézus ezért így folytatta: „Teljesen biztosak lehettek benne, hogy én vagyok az ajtó a juhok számára.+ 8 Mindazok, akik jöttek, és azt állították magukról, hogy ők én vagyok, tolvajok és rablók, de nem figyeltek rájuk a juhok. 9 Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül lép be, megmenekül, ki-be jár, és legelőt talál.+ 10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson.+ Én azért jöttem, hogy a juhoknak örök életük legyen. 11 Én vagyok a jó pásztor.+ A jó pásztor az életét* adja a juhokért.+ 12 A béres nem pásztor, és a juhok nem a sajátjai. Amikor látja, hogy jön egy farkas, otthagyja a juhokat, és elmenekül, a farkas pedig elkapja őket, és szétszéled a nyáj. 13 Mindez azért van, mert ő béres, és nem törődik a juhokkal. 14 Én vagyok a jó pásztor. Én ismerem a juhaimat, és a juhaim is ismernek engem,+ 15 mint ahogy az Atya ismer engem, és én is ismerem az Atyát.+ Én az életemet* adom a juhokért.+

16 Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók.+ Őket is be kell gyűjtenem, és figyelni fognak a hangomra, és egy nyáj lesznek egy pásztorral.+ 17 Azért szeret engem az Atya,+ mert én odaadom az életemet*,+ hogy aztán visszakapjam. 18 Senki sem veszi azt el tőlem, hanem a saját elhatározásomból adom oda. Jogom* van odaadni és jogom* van visszakapni.+ Ezt a parancsot kaptam az Atyámtól.”

19 A szavai ismét megosztották a zsidókat.+ 20 Sokan ezt mondták közülük: „Démon van benne, és elment az esze. Miért figyeltek rá?” 21 Mások így szóltak: „Akiben démon van, nem így beszél. Vajon meggyógyíthatja egy démon a vakok szemét?”

22 Ekkor volt a felavatás ünnepe Jeruzsálemben. Tél volt, 23 és Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában+. 24 A zsidók ekkor körbevették őt, és ezt kérdezték tőle: „Meddig tartasz még minket* kétségek közt? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!” 25 Jézus így válaszolt nekik: „Megmondtam nektek, és mégsem hisztek. A cselekedeteim tanúskodnak rólam, amelyeket az Atyám nevében teszek.+ 26 De ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim.+ 27 Az én juhaim figyelnek a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.+ 28 Örök életet adok nekik,+ és soha, semmiképpen nem pusztulnak el, és senki sem fogja kiragadni őket a kezemből.+ 29 Akiket az Atyám nekem adott, mindennél értékesebbek, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.+ 30 Én és az Atya egyek* vagyunk.+”

31 A zsidók megint köveket kaptak fel, hogy megkövezzék őt. 32 Jézus így felelt nekik: „Sok jó dolgot tettem előttetek, amire az Atya utasított. Ezek közül melyikért köveztek meg?” 33 A zsidók ezt válaszolták neki: „Nem egy jótettért kövezünk meg, hanem káromlásért,+ azért, mert ember létedre istenné teszed magad.” 34 Jézus így válaszolt nekik: „Vajon nincs megírva a törvényetekben: »Én mondtam: ’Istenek* vagytok.’«+ 35 Ha isteneknek+ nevezte azokat, akiket az Isten szava elítél – és az írást nem lehet érvényteleníteni –, 36 akkor nekem, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, azt mondjátok, káromlást szólok,* mert azt mondtam, hogy Isten Fia vagyok?+ 37 Ha nem cselekszem azt, amit az Atyám akar, ne higgyetek nekem. 38 De ha cselekszem, még ha nekem nem hisztek is, higgyetek a tetteknek,+ hogy megtudjátok, és még világosabban értsétek azt, hogy az Atya egységben van velem, és én is egységben vagyok az Atyával.+” 39 Ezért megint megpróbálták elfogni, de ő elmenekült.

40 És ismét elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt,+ és ott maradt. 41 Sokan mentek oda hozzá, és ezt mondták egymás közt: „János egyetlen jelt sem tett, de mindaz, amit róla mondott, igaz volt.”+ 42 És az ottlévők közül sokan hittek benne.

11 Volt egy Lázár nevű ember, aki beteg volt. Betániából, Máriának és a testvérének, Mártának a falujából származott.+ 2 Ez az a Mária volt, aki illatos olajat öntött az Úrra, és a hajával szárazra törölte a lábát.+ Az ő testvére, Lázár volt beteg. 3 Lázár lánytestvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, akit szeretsz, beteg.” 4 De Jézus ennek hallatán így szólt: „Ez a betegség nem azért van, hogy halál legyen a vége, hanem az Isten dicsőségére van,+ hogy az Isten Fia megdicsőüljön általa.”

5 Jézus pedig szerette Mártát, valamint Márta lánytestvérét és Lázárt. 6 Amikor azonban meghallotta, hogy Lázár beteg, mégis ott maradt még két napig, ahol volt. 7 Majd ezt mondta a tanítványoknak: „Menjünk ismét Júdeába.” 8 A tanítványok ezt kérdezték tőle: „Rabbi+, most akartak megkövezni a júdeaiak,+ és megint odamész?” 9 Jézus így válaszolt: „Nem 12 órán át tart a nappal?+ Ha valaki nappal jár, nem botlik meg semmiben, mert látja ennek a világnak a világosságát. 10 De ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs meg benne a világosság.”

11 Miután ezeket elmondta, hozzátette: „Lázár, a barátunk elaludt,+ de odamegyek, hogy felébresszem.” 12 A tanítványok erre ezt mondták neki: „Uram, ha alszik, rendbe fog jönni.” 13 Csakhogy Jézus Lázár haláláról beszélt. Ők azonban azt hitték, arról beszél, hogy alszik. 14 Ekkor Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt,+ 15 és én örülök, hogy nem voltam ott, mert így erősödni fog a hitetek. De menjünk el hozzá.” 16 Ezért Tamás, akit Ikernek hívtak, ezt mondta a többi tanítványnak: „Menjünk el mi is, hogy vele együtt haljunk meg!”+

17 Amikor Jézus megérkezett, megtudta, hogy Lázár már négy napja a sírban* van. 18 Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy három kilométerre*. 19 A zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket a testvérük miatt. 20 Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária+ azonban otthon maradt. 21 Márta ezt mondta Jézusnak: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 22 De még most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked.” 23 Jézus ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred.” 24 Márta így szólt hozzá: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor+ az utolsó napon.” 25 Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet.+ Aki hisz bennem, még ha meghal is, életre fog kelni, 26 és mindaz, aki él és hisz bennem, nem fog meghalni soha.+ Hiszel ebben?” 27 Ő ezt mondta neki: „Igen, Uram. Hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, az, aki eljön a világba.” 28 Miután ezt mondta, Márta elment, félrehívta a testvérét, Máriát, és ezt mondta neki: „Itt a tanító+, és hív téged.” 29 Ennek hallatára Mária gyorsan felkelt, és már ment is Jézushoz.

30 Jézus még nem ment be a faluba, hanem még ott volt, ahol Márta találkozott vele. 31 Amikor a zsidók – akik együtt voltak Máriával a házban, és vigasztalták őt – látták, hogy gyorsan felkel és kimegy, utánamentek, mert azt hitték, hogy a sírhoz*+ megy, hogy ott sírjon. 32 Ahogy Mária oda ért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, leborult a lábához, és ezt mondta neki: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” 33 Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és hogy a zsidók is sírnak, akik vele jöttek, sóhajtott magában*, és zaklatott lett. 34 Így szólt: „Hová tettétek?” Ezt mondták neki: „Uram, gyere és nézd meg!” 35 Jézus könnyekre fakadt.+ 36 Erre a zsidók elkezdték mondogatni: „Nézzétek, mennyire szerette őt!” 37 Némelyikük azonban ezt mondta: „Ha a vak szemét meggyógyította,+ nem tudta volna megakadályozni, hogy ez meghaljon?”

38 Ezután Jézus ismét sóhajtott magában, és a sírhoz* ment. Ez valójában egy barlang volt, és egy kő volt nekitámasztva. 39 Így szólt Jézus: „Vegyétek el a követ!” Márta, a halottnak a testvére ezt mondta neki: „Uram, most már biztosan szaga van, hiszen ez már a negyedik nap.” 40 Jézus így válaszolt neki: „Nem mondtam neked, hogy ha hiszel, látni fogod az Isten dicsőségét?”+ 41 Elvették hát a követ. Jézus pedig felnézett az égre,+ és ezt mondta: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál! 42 Igaz, tudom, hogy mindig meghallgatsz. Ezt csak az itt álló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.+” 43 És miután elmondta ezeket, hangosan ezt kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!”+ 44 A halott férfi ekkor kijött, a lába és a keze pólyákkal volt bekötve, az arca pedig egy kendővel volt körültekerve. Jézus ezt mondta: „Vegyétek le róla a pólyákat, hadd menjen!”

45 Ezért azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához, sokan hittek Jézusban, amikor látták, mit tett.+ 46 Néhányan azonban elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus. 47 A magas rangú papok és a farizeusok ezért összehívták a szanhedrint, és ezt kérdezték: „Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz.+ 48 Ha nem teszünk ellene semmit, mindenki hinni fog benne, a rómaiak pedig eljönnek, és elveszik tőlünk a helyünk* meg a nemzetünk feletti hatalmat.” 49 Egyikük azonban, Kajafás+, aki a főpap volt abban az évben, ezt mondta nekik: „Ti semmit sem tudtok, 50 és nem gondoltok bele, hogy a hasznotokra van, ha egy ember hal meg a népért, és nem az egész nemzet pusztul el.” 51 Ezt azonban nem saját magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az évben, arról prófétált, hogy Jézusnak meg kell halnia a nemzetért, 52 és nemcsak a nemzetért, hanem azért is, hogy az Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. 53 Attól a naptól kezdve összeesküvést szőttek, hogy megöljék őt.

54 Jézus ezért nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók közt, hanem elment a pusztához közeli vidékre, egy Efraim+ nevű városba, és ott maradt a tanítványokkal. 55 Közel volt pedig a zsidók pászkája+, és sokan mentek fel vidékről Jeruzsálembe a pászka előtt, hogy szertartásilag megtisztuljanak. 56 Keresték Jézust, és ahogy a templomban álldogáltak, ezt mondták egymásnak: „Mi a véleményetek? Lehet, hogy el sem jön az ünnepre?” 57 A magas rangú papok és a farizeusok ugyanis parancsot adtak ki, hogy ha valaki megtudja, hol van Jézus, jelentse, hogy elfoghassák*.

12 Jézus hat nappal a pászka előtt Betániába érkezett, oda, ahol Lázár+ élt, akit feltámasztott a halottak közül. 2 Vacsorát rendeztek Jézusnak, és Márta felszolgált,+ Lázár pedig egyike volt azoknak, akik együtt ettek* vele. 3 Mária egyszer csak elővett egy font* illatos olajat, igazi nárdusolajat, nagyon értékeset, és ráöntötte Jézus lábára, majd szárazra törölte azt a hajával. A ház megtelt az olaj illatával.+ 4 Ám Iskariót Júdás+, Jézus egyik tanítványa, aki arra készült, hogy elárulja őt, így szólt: 5 „Miért nem adták el ezt az illatos olajat 300 dénárért*, és miért nem adták a pénzt a szegényeknek?” 6 Ezt azonban nem azért mondta, mintha törődött volna a szegényekkel, hanem mert tolvaj volt. Nála volt a doboz, amelyben a pénzt tartották, és gyakran lopott a beletett pénzből. 7 Jézus ezért ezt mondta: „Hagyjátok békén ezt az asszonyt, hadd tegye, amit tesz, mert ezzel előkészül a temetésem napjára.+ 8 Mert a szegények mindig veletek vannak,+ de én nem leszek mindig veletek.+”

9 Időközben a zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus ott van, és odamentek, de nemcsak miatta, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül.+ 10 A magas rangú papok pedig összeesküdtek, hogy Lázárt is megölik, 11 mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda és hittek Jézusban.+

12 Másnap az ünnepre jött nagy tömeg hallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön. 13 Az emberek pálmaágakat fogtak, kimentek elé, és így kezdtek kiáltozni: „Mentsd meg őt, kérünk! Áldott, aki Jehova* nevében jön!+ Áldott Izrael királya!”+ 14 Amikor Jézus talált egy fiatal szamarat, felült rá,+ mert meg van írva: 15 „Ne félj, Sion lánya! Nézd! Királyod jön, szamárcsikón ülve.”+ 16 A tanítványai először nem értették mindezt, ám amikor Jézus megdicsőült,+ akkor visszaemlékeztek rá, hogy pontosan azt tették, ami meg volt írva róla.+

17 A sokaság pedig – amely Jézussal volt, amikor kihívta Lázárt a sírból*,+ és feltámasztotta őt a halottak közül – egyfolytában arról beszélt, ami történt.+ 18 Azért is akart találkozni vele a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. 19 A farizeusok ezért ezt mondták egymás között: „Látjátok, hogy semmire sem megyünk. Nézzétek! Utánamegy az egész világ!”+

20 Volt néhány görög is azok között, akik feljöttek az ünnepre, hogy imádják Istent. 21 Ők odamentek Fülöphöz+, aki a galileai Betsaidából való volt, és ezt kérték tőle: „Uram, látni akarjuk Jézust.” 22 Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Majd András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak.

23 Jézus pedig ezt mondta nekik: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia.+ 24 Higgyétek el, ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal el, csak egy szem gabona marad, de ha elhal,+ akkor sok termést hoz. 25 Aki szereti az életét*, elveszíti* azt, aki azonban gyűlöli az életét*+ ebben a világban, örök életre fogja megóvni azt.+ 26 Ha valaki a szolgám szeretne lenni, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz ő is.+ Ha valaki a szolgám szeretne lenni, az Atya tisztelni fogja őt. 27 Most gyötrődöm*,+ és mit is mondjak? Atyám, ments meg attól, aminek meg kell történnie*!+ De hiszen ezért jöttem. 28 Atyám, dicsőítsd meg a nevedet!” Ezt követően hang+ hallatszott az égből: „Megdicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni.”+

29 Amikor az ott álló sokaság ezt hallotta, voltak, akik azt mondták, hogy mennydörgött. Mások meg ezt: „Angyal szólt hozzá.” 30 Jézus erre ezt mondta: „Nem értem szólt ez a hang, hanem értetek. 31 Isten most megítéli ezt a világot, és ki fogja vetni ennek a világnak az uralkodóját+. 32 Én azonban, ha felemelnek a földről,*+ mindenfajta embert magamhoz vonzok.” 33 Ezt igazából azért mondta, hogy jelezze, hogyan hal meg nemsokára.+ 34 Erre a sokaság ezt válaszolta: „A törvényből úgy tudjuk, hogy a Krisztus örökké élni fog.+ Akkor miért mondod, hogy az Emberfiát fel kell hogy emeljék?+ Ki ez az Emberfia?” 35 Jézus ezt mondta nekik: „Még egy kis ideig köztetek lesz a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg az veletek van, hogy a sötétség ne kerítsen a hatalmába titeket. Aki pedig a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.+ 36 Higgyetek a világosságban, amíg veletek van, hogy a világosság fiaivá legyetek.”+

Miután Jézus ezeket mondta, elment, és elrejtőzött előlük. 37 Hiába tett annyi jelt előttük, mégsem hittek benne, 38 úgyhogy beteljesedett, amit Ézsaiás próféta mondott: „Jehova*, ki hitt abban, amit tőlünk hallott*?+ És kinek mutatta meg Jehova* a hatalmát*?”+ 39 Ézsaiás azt is megmondta, hogy miért nem tudnak hinni: 40 „Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy ne lássanak a szemükkel, ne értsenek a szívükkel, ne térjenek meg, és ne gyógyítsam meg őket.”+ 41 Azért mondta ezeket Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét, és beszélt őróla.+ 42 Mégis, még a zsidók vezetői közül is sokan hittek benne,+ de a farizeusok miatt nem ismerték el őt, nehogy kizárják őket a zsinagógából,+ 43 mert jobban vágytak az emberek elismerésére, mint Istenére.+

44 Jézus azonban hangosan ezt mondta: „Aki hisz bennem, nemcsak bennem hisz, hanem abban is, aki küldött engem,+ 45 és aki engem lát, azt is látja, aki küldött engem.+ 46 Én azért jöttem a világba, hogy világosság legyek,+ és hogy mindaz, aki hisz bennem, ne maradjon a sötétségben.+ 47 De ha valaki hallja a szavaimat, és nem fogadja meg azokat, én nem ítélem meg őt. Nem azért jöttem, hogy megítéljem a világot, hanem hogy megmentsem.+ 48 Azt, aki semmibe vesz engem, és nem fogadja meg a szavaimat, van, ami megítélje. A szó, amelyet mondtam, az fogja megítélni őt az utolsó napon. 49 Mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta meg nekem, hogy pontosan mit mondjak.+ 50 És tudom, hogy ha valaki megtartja a parancsát, annak örök élete lesz.+ Amiket tehát mondok, pontosan úgy mondom, ahogy az Atya mondta nekem.+”

13 Jézus már a pászka ünnepe előtt tudta, hogy eljött az ő órája,+ hogy itt hagyja ezt a világot, és elmenjen az Atyjához.+ Szerette az övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket.+ 2 Az Ördög már a vacsora alatt Iskariót Júdásnak,+ Simon fiának a szívébe adta, hogy árulja el őt.+ 3 Jézus tudta, hogy az Atya mindent neki adott, és hogy Istentől jött, és Istenhez megy.+ 4 Felkelt hát a vacsorától, levette a felsőruháit, fogott egy törülközőt, és a derekára kötötte.+ 5 Ezután vizet öntött egy mosdótálba, és megmosta a tanítványok lábát, majd megtörölte azzal a törülközővel, amelyet a derekára kötött. 6 Aztán odaért Simon Péterhez. Az ezt mondta neki: „Uram, te mosod meg az én lábamat?!” 7 Jézus ezt válaszolta neki: „Most nem érted, amit teszek, de később majd megérted.” 8 Péter így szólt hozzá: „Az én lábamat ugyan nem mosod meg!” Jézus ezt válaszolta neki: „Ha nem mosom meg,+ semmi közünk sincs egymáshoz.” 9 Simon Péter ezt mondta neki: „Uram, akkor ne csak a lábamat mosd meg, hanem a kezemet és a fejemet is!” 10 Jézus így szólt hozzá: „Aki megfürdött, annak elég csak a lábát megmosni, hiszen egyébként teljesen tiszta. És ti tiszták vagytok, de nem mindannyian.” 11 Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt.+ Ezért mondta: „Nem mindannyian vagytok tiszták.”

12 Miután pedig megmosta a lábukat, felvette a felsőruháit, és ismét letelepedett az asztalhoz, majd ezt mondta nekik: „Értitek, mit tettem veletek? 13 Ti »tanítónak« és »úrnak« szólítotok engem, és igazatok van, mert az vagyok.+ 14 Ezért ha én úr és tanító létemre megmostam a lábatokat,+ nektek is meg kell mosnotok* egymás lábát.+ 15 Mert példát mutattam nektek, hogy ti is tegyétek meg egymással, amit én megtettem veletek.+ 16 Higgyétek el nekem, hogy a rabszolga nem nagyobb az uránál, és a küldött sem nagyobb annál, aki küldte őt. 17 Most már tudjátok ezeket, de akkor lesztek boldogok, ha meg is teszitek.+ 18 Nem mindnyájatokról beszélek, mert tudom, kiket választottam. De azért van ez, hogy beteljesedjen az írás:+ »Aki a kenyeremet ette, ellenem fordult*.«+ 19 Most mondom ezt nektek, még mielőtt megtörténik, hogy amikor megtörténik, elhiggyétek, hogy én vagyok az.+ 20 Teljesen biztosak lehettek benne, hogy aki szívesen fogadja azt, akit én küldök, engem is szívesen fogad.+ Aki pedig engem szívesen fogad, azt is szívesen fogadja, aki küldött engem.+”

21 Jézus, miután ezeket elmondta, nagyon nyugtalanná vált, és kijelentette: „Azt mondom nektek, egyikőtök elárul engem.”+ 22 A tanítványok egymásra néztek, és zavarban voltak, mert nem tudták, hogy kiről mondja ezt.+ 23 Az a tanítvány, akit Jézus szeretett,+ közvetlenül Jézus mellett* feküdt az asztalnál. 24 Simon Péter pedig intett neki a fejével, és megkérdezte tőle: „Kiről beszél?” 25 Az tehát hátradőlt Jézus mellére, és megkérdezte tőle: „Uram, ki az?”+ 26 Jézus ezt válaszolta: „Az, akinek odaadom ezt a darab kenyeret, amelyet bemártok a tálba.”+ Így hát miután bemártotta a kenyeret, odaadta Júdásnak, Iskariót Simon fiának. 27 Miután az elvette a kenyeret, Sátán belement Júdásba.+ Jézus ezért ezt mondta neki: „Amit teszel, tedd meg minél előbb!” 28 Ám azok közül, akik az asztalnál feküdtek, senki sem tudta, hogy miért mondta ezt neki. 29 Mivel Júdásnál volt a doboz, amelyben a pénzt tartották,+ némelyek igazából azt hitték, hogy Jézus ezt mondta neki: „Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre”, vagy hogy adjon valamit a szegényeknek. 30 Miután elvette a kenyeret, azonnal kiment. Ekkor éjjel volt.+

31 Miután Júdás kiment, Jézus így szólt: „Most dicsőül meg az Emberfia,+ és általa Isten is megdicsőül. 32 És maga Isten fogja megdicsőíteni őt,+ mégpedig késedelem nélkül. 33 Kisgyermekeim, egy kis ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem, és ahogy a zsidóknak megmondtam, most nektek is mondom: »Ahová én megyek, ti oda nem jöhettek.«+ 34 Új parancsolatot adok nektek: szeressétek egymást. Ahogy én szeretlek titeket,+ ti is úgy szeressétek egymást.+ 35 Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek.+”

36 Simon Péter ezt kérdezte tőle: „Uram, hová mész?” Jézus ezt válaszolta: „Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz, de később majd követsz engem.”+ 37 Péter így szólt hozzá: „Uram, most miért nem követhetlek téged? Az életemet* adom érted.”+ 38 Jézus ezt válaszolta: „Az életedet* adod értem? Hidd el nekem, hogy mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”+

14 „Ne nyugtalankodjatok!+ Higgyetek Istenben,+ és higgyetek bennem is! 2 Az Atyám házában sok lakóhely van. Ha nem így lenne, megmondtam volna nektek, mert elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.+ 3 Miután elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és elviszlek titeket oda, ahol én vagyok,* hogy ti is ott legyetek.+ 4 És ahová megyek, oda tudjátok az utat.”

5 Tamás+ így szólt hozzá: „Uram, nem tudjuk, hová mész. Hogy tudhatnánk az utat?”

6 Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok az út,+ az igazság+ és az élet+. Senki sem jut az Atyához, csakis általam.+ 7 Ha engem ismertetek volna, az Atyámat is ismertétek volna. Mostantól fogva ismeritek őt, sőt, már láttátok is.+”

8 Fülöp ezt mondta neki: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk.”

9 Jézus így szólt hozzá: „Ennyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát is.+ Hogyhogy azt mondod: »Mutasd meg nekünk az Atyát.« 10 Nem hiszed, hogy én egységben vagyok az Atyával, és az Atya egységben van velem?+ Amit mondok nektek, azt nem magamtól mondom,+ hanem az Atya, aki egységben marad velem, ő viszi véghez a cselekedeteit általam. 11 Higgyétek el nekem, hogy én egységben vagyok az Atyával, és az Atya egységben van velem. De ha másért nem, a cselekedetekért higgyetek.+ 12 Teljesen biztosak lehettek benne, hogy aki hisz bennem, az is véghez viszi majd azokat a tetteket, amelyeket én. Sőt, nagyobbakat tesz majd ezeknél,+ mert elmegyek az Atyához+. 13 És amit csak kértek az én nevemben, meg fogom tenni, hogy a Fiú dicsőítse az Atyát.+ 14 Ha valamit kértek az én nevemben, meg fogom tenni.

15 Ha szerettek engem, megteszitek, amit parancsolok nektek.+ 16 Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik segítőt* ad nektek, hogy az örökre veletek legyen,+ 17 az igazság szellemét,+ melyet a világ nem kaphat meg, mert nem is látja, és nem is ismeri.+ Ti ismeritek, mivel veletek marad, és bennetek van. 18 Nem hagylak árván benneteket. Eljövök hozzátok.+ 19 Egy kis idő még, és a világ nem lát engem többé, de ti látni fogtok engem,+ mert én élek, és ti is élni fogtok. 20 Azon a napon megtudjátok, hogy én egységben vagyok az Atyámmal, ti pedig egységben vagytok velem, és én egységben vagyok veletek.+ 21 Az szeret engem, aki ismeri a parancsaimat, és teljesíti azokat. Aki pedig engem szeret, azt szeretni fogja az én Atyám, és én is szeretni fogom őt, és lehetővé teszem neki, hogy igazán megismerjen.”

22 Júdás+ – nem az Iskariót – megkérdezte tőle: „Uram, mi történt, hogy nekünk teszed lehetővé, hogy igazán megismerjünk, és nem a világnak?”

23 Jézus ezt válaszolta neki: „Ha valaki szeret engem, megfogadja a szavaimat,+ és az Atyám szeretni fogja őt. Az Atyámmal elmegyünk hozzá, és együtt fogunk lakni vele.+ 24 Aki nem szeret engem, nem fogadja meg a szavaimat. A szavaim, amelyeket most hallotok, nem tőlem vannak, hanem az Atyától, aki küldött engem.+

25 Ezekről addig beszélek nektek, míg veletek vagyok. 26 De a segítő, a szent szellem, melyet az Atya küld majd az én nevemben, mindenre megtanít titeket, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek.+ 27 A béke, amit tőlem kaptok, veletek marad.+ A világ nem tudja megadni nektek ezt a békét. Ne nyugtalankodjatok, és ne is féljetek. 28 Hallottátok, hogy ezt mondtam nektek: »Elmegyek, és visszajövök hozzátok.« Ha igazán szerettek engem, örültök, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam.+ 29 Most mondom el ezt nektek, még mielőtt megtörténik, hogy amikor megtörténik, higgyetek.+ 30 Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ uralkodója+, és nincs hatalma felettem.+ 31 De hogy a világ megtudja, hogy szeretem az Atyát, mindent úgy teszek, ahogy az Atya megparancsolta nekem.+ Gyertek, menjünk el innen!

15 Én vagyok az igazi szőlőtő, és az Atyám a szőlőműves. 2 Minden rajtam levő szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt, eltávolít, amelyik pedig gyümölcsöt terem, azt mind megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen.+ 3 Ti már tiszták vagytok a szavaim miatt, amelyeket mondtam nektek.+ 4 Maradjatok egységben velem, és én egységben maradok veletek. Ahogy a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőn marad, ugyanúgy ti sem, csak ha egységben maradtok velem+. 5 Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők. Aki egységben marad velem, és én egységben ővele, az sok gyümölcsöt terem,+ mert tőlem függetlenül semmit sem tehettek. 6 Ha valaki nem marad egységben velem, olyan lesz, mint az a szőlővessző, amelyet eldobnak, és elszárad. Az ilyen szőlővesszőket aztán összegyűjtik, a tűzbe dobják őket, és elégnek. 7 Ha egységben maradtok velem, és megtartjátok a szavaimat, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok.+ 8 Akkor fogják dicsőíteni az Atyámat, ha a tanítványaimként mindig sok gyümölcsöt teremtek.+ 9 Ahogy az Atya szeret engem,+ úgy szeretlek én is titeket. Tegyetek azért, hogy mindig szerethesselek benneteket. 10 Ha megtartjátok a parancsaimat, mindig szeretni foglak titeket, mint ahogy én is megtartottam az Atya parancsait, és ő mindig szeretni fog engem.

11 Azért beszéltem nektek ezekről, hogy ti is ugyanúgy örüljetek, ahogy én.+ 12 Azt parancsolom nektek, hogy úgy szeressétek egymást, mint ahogy én szeretlek titeket.+ 13 Nincs annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki az életét* adja a barátaiért.+ 14 És ti a barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek.+ 15 Nem nevezlek többé rabszolgáknak titeket, mert a rabszolga nem tudja, mit tesz az ura. Inkább barátoknak nevezlek titeket, hiszen elmondtam nektek mindazt, amit az Atyámtól hallottam. 16 Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra jelöltelek ki benneteket, hogy mindig teremjetek gyümölcsöt, olyan gyümölcsöt, amely maradandó, és így bármit kértek is az Atyától az én nevemben, megadja nektek.+

17 Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást.+ 18 Ha a világ gyűlöl benneteket, ne feledjétek, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.+ 19 Ha része volnátok a világnak, a világ kedvelne benneteket, hiszen az övéi lennétek. De mivel nem vagytok része a világnak,+ hanem kiválasztottalak titeket a világból, ezért a világ gyűlöl titeket.+ 20 Tartsátok észben, amit mondtam nektek: a rabszolga nem nagyobb az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.+ Ha az én szavaimat megfogadták, a ti szavaitokat is megfogadják majd. 21 De mindezt azért művelik majd veletek, mert a tanítványaim vagytok, és nem ismerik azt, aki küldött engem.+ 22 Ha nem jöttem volna el, és nem beszéltem volna nekik, nem lenne bűnük.+ Most azonban nincs mentségük a bűnükre.+ 23 Aki engem gyűlöl, az Atyámat is gyűlöli.+ 24 Ha nem vittem volna véghez közöttük mindazt, amit senki más nem vitt véghez, nem lenne bűnük.+ Most azonban láttak is engem, és gyűlöltek is, csakúgy, mint az Atyámat. 25 De azért történt ez, hogy beteljesedjen, ami meg van írva a törvényükben: »Ok nélkül gyűlöltek engem.«+ 26 Amikor eljön a segítő, vagyis az igazság szelleme+ – melyet elküldök majd nektek az Atyától, és amely az Atyától származik –, tanúskodni fog rólam.+ 27 És nektek is tanúskodnotok kell,+ mert kezdettől fogva velem voltatok.

16 Azért beszéltem nektek ezekről, hogy el ne botoljatok. 2 Kizárnak majd benneteket a zsinagógából.+ Igen, eljön az óra, amikor mindenki, aki megöl titeket,+ azt hiszi, hogy szent szolgálatot végez Istennek. 3 Ezeket azonban azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem.+ 4 De azért beszéltem nektek ezekről, hogy amikor megtörténnek, emlékezzetek rá, hogy elmondtam nektek ezeket.+

Eleinte azért nem beszéltem nektek minderről, mert veletek voltam. 5 Most viszont elmegyek ahhoz, aki küldött engem,+ és mégsem kérdezi meg tőlem egyikőtök sem: »Hová mész?« 6 De mivel beszéltem nektek ezekről, bánatos lett a szívetek.+ 7 Az igazságot mondom nektek: hasznotokra van, hogy elmegyek. Mert ha nem megyek el, nem jön el hozzátok a segítő*+. Ha viszont elmegyek, elküldöm őt hozzátok. 8 És amikor eljön, egyértelműen megmutatja majd a világnak, hogy mi a bűn, az igazságosság és Isten ítélete: 9 először is megmutatja, hogy mi a bűn,+ mert nem hisznek bennem;+ 10 azután, hogy mi az igazságosság, mert az Atyához megyek, és nem láttok engem többé; 11 azután pedig, hogy mi Isten ítélete, mert Isten megítélte e világ uralkodóját.+

12 Sok mondanivalóm van még nektek, de most még nem értenétek meg. 13 Amikor viszont eljön a segítő, az igazság szelleme,+ segíteni fog nektek, hogy teljesen megértsétek az igazságot, mert nem önmagától szól majd, hanem azt mondja, amit hall, és kijelenti nektek, hogy mi fog történni.+ 14 Az majd dicsőít engem,+ mivel kijelenti nektek, amit tőlem hall.+ 15 Mindazt, amit az Atya tud, elmondta nekem.+ Ezért mondtam, hogy a segítő kijelenti nektek azt, amit tőlem hall. 16 Egy kis idő még, és nem láttok engem többé,+ aztán megint egy kis idő, és látni fogtok engem.”

17 Erre a tanítványai közül némelyek ezt kérdezték egymástól: „Mit ért azon, amikor ezeket mondja nekünk: »Egy kis idő még, és nem láttok engem, aztán megint egy kis idő, és látni fogtok engem«, és »mert az Atyához megyek«.” 18 Ezt mondták: „Mit jelent az, hogy ezt mondja: »Egy kis idő még«. Nem tudjuk, miről beszél.” 19 Jézus tudta, hogy meg akarják őt kérdezni, ezért így szólt hozzájuk: „Azért kérdezgetitek egymást, hogy megtudjátok, miért mondtam azt, hogy »egy kis idő még, és nem láttok engem, aztán megint egy kis idő, és látni fogtok engem«? 20 Higgyétek el nekem, hogy sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül majd. Bánkódni fogtok, de bánatotok örömre fordul.+ 21 Amikor egy asszony szül, fájdalmai vannak,* mert eljött az órája. Ám miután világra hozta a kisgyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelmeire az öröm miatt, hogy világra jött egy ember. 22 Most ti is bánkódtok ugyan, de én ismét látni foglak benneteket, és szívből fogtok örülni,+ és az örömötöket senki el nem veszi tőletek. 23 Azon a napon nem kérdeztek tőlem semmit. Teljesen biztosak lehettek benne, hogy bármit kértek az Atyától,+ ő meg fogja adni nektek az én nevemben.+ 24 Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, és nagyon fogtok örülni.

25 Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. De eljön az óra, amikor nem beszélek nektek többé hasonlatokban, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. 26 Azon a napon az én nevemben fogjátok kérni az Atyát. De nem azt értem ezalatt, hogy én fogom kérni az Atyát az érdeketekben, 27 mert az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engem,+ és elhittétek, hogy Isten képviselőjeként jöttem.+ 28 Az Atyám képviselőjeként jöttem el ebbe a világba. Most itt hagyom a világot, és elmegyek az Atyához.+”

29 A tanítványai ezt mondták: „Látod, most nyíltan beszélsz, és nem mondasz semmi hasonlatot. 30 Most már tudjuk, hogy mindent tudsz, és nem kell várnod arra, hogy valaki feltegyen neked egy kérdést, mert tudod, mire gondol. Ezért elhisszük, hogy Istentől jöttél.” 31 Jézus így válaszolt nekik: „Most hisztek? 32 Eljön az óra, sőt már el is jött, amikor szétszóródtok, hazamentek és egyedül hagytok.+ De nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.+ 33 Ezeket azért mondtam nektek, hogy békétek legyen általam+. A világban nyomorúságotok lesz. De bátorság! Én legyőztem a világot.+”

17 Ezeket mondta Jézus, és szemét az égre emelve így szólt: „Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg a Fiadat, hogy a Fiad is megdicsőítsen téged.+ 2 Hatalmat adtál neki minden ember* fölött,+ hogy örök életet adjon mindazoknak,+ akiket neki adtál.+ 3 Az örök élethez az szükséges,+ hogy megismerjenek téged*, az egyetlen igaz Istent,+ és azt, akit elküldtél, Jézus Krisztust.+ 4 Én megdicsőítettelek a földön,+ és elvégeztem a munkát, melyet nekem adtál.+ 5 Most tehát, Atyám, dicsőíts meg, hadd legyek melletted, és hadd kapjam meg azt a dicsőséget, amelyben akkor volt részem, amikor melletted voltam, mielőtt a világ lett.+

6 Megismertettem* a nevedet azokkal az emberekkel, akiket nekem adtál a világból.+ A tieid voltak, te pedig nekem adtad őket, és megfogadták* a szavadat. 7 Most már tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tőled van, 8 hiszen elmondtam nekik mindent, amit te mondtál nekem.+ Ők megfogadták azokat, és bizonyosan megtudták, hogy a te képviselődként jöttem el,+ és elhitték, hogy te küldtél el engem.+ 9 Őmiattuk kérlek. Nem a világ miatt kérlek, hanem azok miatt, akiket nekem adtál, mert ők a tieid. 10 És mindaz, ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az enyém,+ és ők dicsőítettek engem.

11 És én nem vagyok többé a világban, de ők a világban vannak,+ én pedig hozzád megyek. Szent Atyám, vigyázz rájuk+ a te nevedért, melyet nekem adtál,* hogy egyek* legyenek, mint ahogy mi is egyek* vagyunk.+ 12 Amikor velük voltam, vigyáztam rájuk+ a nevedért, melyet nekem adtál. Megvédtem őket, és egyikük sem veszett el,+ kivéve a pusztulás fiát,+ hogy beteljesedjen az írás+. 13 Most azonban hozzád megyek. Ezeket pedig azért mondom el a világban, hogy ők is ugyanúgy örüljenek, ahogy én.+ 14 Elmondtam nekik mindazt, amit te mondtál, de a világ gyűlöli őket, mert ők nem része a világnak,+ mint ahogy én sem vagyok része a világnak.

15 Nem arra kérlek, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy vigyázz rájuk a gonosz miatt.+ 16 Ők nem része a világnak,+ mint ahogy én sem vagyok része a világnak.+ 17 Szenteld meg őket* az igazság által.+ A te szavad igazság.+ 18 Ahogy te elküldtél engem a világba, úgy én is elküldöm őket a világba.+ 19 És megszentelem magamat az érdekükben, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazság által.

20 Nemcsak őmiattuk kérem, hanem azok miatt is, akik az ő szavukra hisznek bennem, 21 hogy mindnyájan egyek legyenek,+ mint ahogy te, Atyám, egységben vagy velem, és én egységben vagyok veled,+ és hogy ők is egységben legyenek velünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. 22 Nekik adtam azt a dicsőséget, melyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint ahogy mi is egyek vagyunk.+ 23 Én egységben vagyok velük, te pedig egységben vagy velem, és így ők is tökéletesen eggyé válnak. Ebből fogja tudni a világ, hogy te küldtél el engem, és hogy szeretted őket, mint ahogy engem is szerettél. 24 Atyám, szeretném, ha azok, akiket nekem adtál, ott lennének velem, ahol én vagyok,+ hogy lássák a dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert már a világ megalapítása előtt szerettél engem.+ 25 Igazságos Atyám, a világ bizony nem ismert meg téged,+ de én ismerlek,+ és ők felismerték, hogy te küldtél el engem. 26 És megismertettem velük a nevedet, és ezután is megismertetem,+ hogy ők is úgy szeressenek másokat, ahogyan te szerettél engem, és hogy egységben legyek ővelük.+”

18 Miután Jézus elmondta ezeket, kiment a tanítványaival a Kidron völgyén*+ túlra, oda, ahol volt egy kert, és bementek.+ 2 Júdás pedig, aki elárulta őt, szintén ismerte azt a helyet, mert Jézus sokszor összejött ott a tanítványaival. 3 Júdás maga mellé vett egy katonai osztagot, valamint a magas rangú papok és a farizeusok hivatalszolgáit, és odament fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel.+ 4 Ekkor Jézus, mivel tudta, hogy mi minden vár rá, előlépett, és megkérdezte tőlük: „Kit kerestek?” 5 Azok ezt válaszolták neki: „A názáreti Jézust.”+ Ő ezt mondta nekik: „Én vagyok az.” Júdás pedig, aki elárulta őt, szintén ott állt velük.+

6 Amikor azonban Jézus ezt mondta nekik: „Én vagyok az”, visszahőköltek, és a földre estek.+ 7 Ismét megkérdezte hát tőlük: „Kit kerestek?” Ezt mondták: „A názáreti Jézust.” 8 Jézus így válaszolt: „Megmondtam nektek, hogy én vagyok az. Ha tehát engem kerestek, hagyjátok ezeket az embereket elmenni.” 9 Azért történt ez, hogy beteljesedjen, amit korábban mondott: „Azok közül, akiket nekem adtál, egyet sem veszítettem el.”+

10 Ekkor Simon Péter kihúzta a nála lévő kardot, lesújtott a főpap rabszolgájára, és levágta a jobb fülét.+ A rabszolgának Málkus volt a neve. 11 Jézus azonban ezt mondta Péternek: „Tedd vissza a kardot!+ Vajon nem kell kiinnom a poharat, melyet az Atya adott nekem?+”

12 Akkor a katonák, a parancsnok és a zsidók hivatalszolgái megfogták* Jézust, és megkötözték. 13 Először Annáshoz vezették, ő ugyanis apósa volt Kajafásnak+, aki a főpap volt abban az évben.+ 14 Kajafás volt az, aki azt tanácsolta a zsidóknak, hogy hasznukra van, hogy egy ember haljon meg a népért.+

15 Simon Péter és egy másik tanítvány pedig követte Jézust.+ Ez a tanítvány a főpap ismerőse volt, és bement Jézussal a főpap udvarába, 16 de Péter kinn állt az ajtónál*. Ezért a másik tanítvány, a főpap ismerőse, kiment, beszélt az ajtóőrrel, és bevitte Pétert. 17 Az ajtót őrző szolgálólány ezt kérdezte Pétertől: „Nem vagy te is ennek az embernek a tanítványa?” Ő ezt mondta: „Nem vagyok.”+ 18 A rabszolgák és a hivatalszolgák faszénből tüzet raktak, körülállták, és melegedtek, mert hideg volt. Péter is ott állt velük, és melegedett.

19 A magas rangú pap* pedig a tanítványairól és a tanításáról kérdezte Jézust. 20 Jézus így válaszolt neki: „Én nyilvánosan beszéltem a világnak. Mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam,+ ahol a zsidók összegyűlnek, és semmit sem mondtam titokban. 21 Miért engem kérdezel? Kérdezd azokat, akik hallották, mit mondtam nekik. Ők tudják, miről beszéltem.” 22 Miután ezeket mondta, az egyik hivatalszolga, aki ott állt, arcul csapta Jézust,+ és ezt mondta: „Így válaszolsz a magas rangú papnak?” 23 Jézus így felelt neki: „Ha valami rosszat mondtam, bizonyítsd be*. Ha viszont igazat mondtam, akkor miért ütsz meg engem?” 24 Annás ezután megkötözve elvitette Kajafáshoz, a főpaphoz.+

25 Simon Péter pedig még mindig ott állt a tűznél, és melegedett. Ekkor megkérdezték tőle: „Nem vagy te is a tanítványa?” Ő tagadta, és ezt mondta: „Nem vagyok.”+ 26 A főpap egyik rabszolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét,+ így szólt: „Nem láttalak én téged vele a kertben?” 27 Péter azonban ismét tagadta, és a kakas azonnal megszólalt.+

28 Jézust ezután Kajafástól a kormányzói palotához vezették.+ Ez kora reggel történt. A zsidók azonban nem mentek be a kormányzói palotába, nehogy beszennyezetté váljanak,+ és ne ehessék meg a pászkát. 29 Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és ezt kérdezte tőlük: „Mivel vádoljátok ezt az embert?” 30 Ezt válaszolták neki: „Ha ez az ember nem lenne bűnös*, nem szolgáltattuk volna ki neked.” 31 Pilátus ezért ezt mondta nekik: „Vigyétek el ti, és ítélkezzetek felette a törvényetek szerint!”+ A zsidók ezt mondták neki: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk.”+ 32 Ez amiatt volt, hogy beteljesedjen, amit Jézus azért mondott, hogy jelezze, hogyan kell meghalnia.+

33 Így hát Pilátus visszament a kormányzói palotába, hívatta Jézust, és így szólt hozzá: „Te vagy a zsidók királya?”+ 34 Jézus ezt válaszolta: „Azért kérdezed ezt, mert így gondolod, vagy mert mások beszéltek neked rólam?” 35 Pilátus így válaszolt: „Talán zsidó vagyok én? A saját nemzeted és a magas rangú papok szolgáltattak ki nekem. Mit tettél?” 36 Jézus így válaszolt:+ „Az én királyságom nem része e világnak.+ Ha a királyságom része volna e világnak, a szolgáim harcoltak volna, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak.+ Az én királyságom azonban nem innen való.” 37 Pilátus ezért megkérdezte tőle: „Akkor hát király vagy?” Jézus ezt válaszolta: „Te mondod, hogy király vagyok.+ Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúskodjak az igazság mellett.+ Mindenki, aki az igazság oldalán áll, figyel a hangomra.” 38 Pilátus így szólt hozzá: „Mi az igazság?”

És miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: „Én semmiben sem találom bűnösnek.+ 39 De szokás nálatok, hogy valakit szabadon engedjek nektek a pászkán.+ Akarjátok hát, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?” 40 Erre ismét ezt kiáltozták: „Ne ezt, hanem Barabást!” Barabás pedig rabló volt.+

19 Majd Pilátus megkorbácsoltatta Jézust.+ 2 A katonák pedig töviskoronát fontak, a fejére tették, bíborszínű köntöst adtak rá,+ 3 odaléptek hozzá, és ezt mondogatták neki: „Légy üdvözölve, te zsidók királya!”, és arcul csapták.+ 4 Pilátus pedig ismét kiment, és így szólt a zsidókhoz: „Nézzétek, kihozom őt nektek, hogy megtudjátok, én semmiben sem találom bűnösnek.”+ 5 Jézus tehát kijött a bíborszínű köntösben, fején a töviskoronával. Pilátus pedig ezt mondta nekik: „Íme, az ember!” 6 Amikor azonban a magas rangú papok és a hivatalszolgák látták őt, így kiáltoztak: „Feszítsd oszlopra! Feszítsd oszlopra!”+ Pilátus ezt mondta nekik: „Vigyétek el, és végezzétek ki* ti, mert én semmiben sem találom bűnösnek.”+ 7 A zsidók így válaszoltak neki: „Nekünk van törvényünk, és a törvény szerint meg kell halnia,+ mert Isten fiának mondta magát.”+

8 Amikor Pilátus hallotta, amit mondanak, még nagyobb félelem fogta el. 9 Újra bement a kormányzói palotába, és ezt kérdezte Jézustól: „Honnan való vagy?” De Jézus nem válaszolt.+ 10 Pilátus ezért ezt mondta neki: „Éppen nekem nem válaszolsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon engedjelek, és hatalmam van arra, hogy kivégezzelek*?” 11 Jézus így válaszolt: „Semmi hatalmad sem lenne felettem, ha nem kaptál volna hatalmat felülről. Ezért nagyobb bűne van annak, aki engem átadott neked.”

12 Pilátus ezért továbbra is kereste a módját, hogy szabadon engedje őt. A zsidók azonban így kiáltoztak: „Ha ezt szabadon engeded, nem vagy a császár barátja. Aki királynak mondja magát, az a császárral száll szembe*.”+ 13 Miután Pilátus hallotta ezeket, kihozta Jézust, és leült a bírói székbe azon a helyen, amelyet Kövezetnek, héberül pedig Gabbatának hívnak. 14 A pászka előkészületi napja+ volt ekkor, és a 6. óra körül* járt az idő. Pilátus ezt mondta a zsidóknak: „Íme, a királyotok!” 15 Ők azonban így kiáltoztak: „El vele! El vele! Feszítsd őt oszlopra!” Pilátus így szólt hozzájuk: „A királyotokat végezzem ki?” A magas rangú papok ezt válaszolták: „Nekünk nem királyunk van, hanem császárunk.” 16 Ezután átadta nekik, hogy feszítsék oszlopra.+

Így aztán átvették Jézust. 17 Ő maga vitte a kínoszlopot*, és kiment az úgynevezett Koponyahelyre+, melyet héberül Golgotának hívnak.+ 18 Ott oszlopra feszítették őt,+ és még két másik férfit is. Jézus volt középen, az egyik férfi az egyik oldalán, a másik férfi pedig a másikon.+ 19 Pilátus feliratot is készített egy táblára, és feltette a kínoszlopra*. Ezt írta rá: „A názáreti Jézus, a zsidók királya”.+ 20 A feliratot sok zsidó olvasta, mert Jézust a városhoz közel feszítették oszlopra, és a felirat héberül, latinul és görögül volt írva. 21 A magas rangú zsidó papok azonban ezt mondták Pilátusnak: „Ne azt írd: »A zsidók királya«, hanem azt, amit ő mondott: »A zsidók királya vagyok.«” 22 Pilátus így válaszolt: „Amit írtam, megírtam.”

23 Miután a katonák oszlopra feszítették Jézust, fogták a felsőruháit, és négy részre osztották, mindegyik katonának jutott egy. Majd fogták az alsóruhát is, ez azonban varratlan volt, felülről egybeszőve egész hosszában, 24 így hát ezt mondták egymásnak: „Ne tépjük el, hanem sorsvetéssel döntsük el, hogy kié legyen.”+ Azért volt ez, hogy beteljesedjen az írás: „Elosztották maguk között a ruháimat, és sorsot vetettek rájuk.”+ A katonák pontosan ezt tették.

25 Jézus kínoszlopánál* pedig ott állt az anyja+ és anyjának a lánytestvére, ezenkívül Mária, Klópás felesége, és Mária Magdaléna.+ 26 Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és az a tanítvány, akit szeretett,+ így szólt az anyjához: „Asszony, mostantól ő a te fiad!” 27 Azután ezt mondta a tanítványnak: „Mostantól ő a te anyád!” És ez a tanítvány attól az órától fogva a saját otthonába fogadta őt.

28 Ezután Jézus, mivel tudta, hogy most már minden végbement, ezt mondta, hogy beteljesüljön az írás: „Szomjas vagyok.”+ 29 Volt ott egy savanyú borral teli korsó. Ezért izsópszárra* tettek egy szivacsot, amelyet átitattak a savanyú borral, és a szájához emelték.+ 30 Mikor aztán Jézus megízlelte a savanyú bort, ezt mondta: „Elvégeztetett!”+ És a fejét lehajtva kilehelte utolsó leheletét*.+

31 Mivel ekkor előkészületi nap+ volt, a zsidók arra kérték Pilátust, hogy töresse el a megfeszített emberek lábát, és vetesse le a holttesteket, hogy ne maradjanak sabbaton a kínoszlopon+ (ekkor ugyanis nagy sabbat volt).+ 32 Odamentek tehát a katonák, és eltörték az elsőnek a lábát, és a másikét is, akit vele együtt feszítettek oszlopra. 33 De amikor Jézushoz értek, látták, hogy már halott, és nem törték el a lábát. 34 Az egyik katona azonban az oldalába döfött egy lándzsát,+ és azonnal vér és víz jött ki. 35 Az a személy tanúsítja ezt, aki látta a történteket, és igaz, amit mond. Ő tudja, hogy az igazat mondja, és azért mondja, hogy ti is higgyetek.+ 36 Igen, ezek azért történtek, hogy beteljesedjen az írás: „Egyetlen csontját sem fogják összetörni*.”+ 37 És egy másik írás így szól: „Néznek majd arra, akit átszúrtak.”+

38 Ezek után pedig az Arimateából való József, aki tanítványa volt Jézusnak – de csak titokban, mert félt a zsidóktól+ –, arra kérte Pilátust, hogy engedje meg, hogy levegye Jézus testét. Pilátus pedig engedélyt adott neki erre. József elment hát, és levette a holttestet.+ 39 Eljött Nikodémusz+ is – aki először éjszaka ment hozzá –, és hozott körülbelül százfontnyi* mirhából és aloéból készült keveréket*+. 40 Fogták tehát Jézus testét, és a zsidó temetési szokásoknak megfelelően a fűszerekkel együtt lenvászonba tekerték+. 41 Egyébként azon a helyen, ahol kivégezték*, volt egy kert, a kertben pedig egy új sír*+, amelybe még soha senkit nem fektettek. 42 Mivel előkészületi napjuk+ volt a zsidóknak, és a sír közel volt, ide fektették Jézust.

20 A hét első napján Mária Magdaléna korán,+ amikor még sötét volt, elment a sírhoz*, és látta, hogy már elvették onnan a követ.+ 2 Szaladt hát Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett,+ és ezt mondta nekik: „Elvitték az Urat a sírból,+ és nem tudjuk, hová tették!”

3 Ekkor Péter és a másik tanítvány elindult a sírhoz. 4 Eleinte együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabb volt, mint Péter, és elsőként ért oda. 5 Ahogy előrehajolt, látta, hogy ott vannak a lenvásznak,+ de nem ment be. 6 Utána odaért Simon Péter is, és bement a sírba. Ő is látta, hogy ott vannak a lenvásznak. 7 Az a vászon, amely Jézus fején volt, nem a többi vászon mellett volt, hanem külön, összegöngyölítve. 8 Ekkor a másik tanítvány, aki elsőként ért a sírhoz, szintén bement, és mivel látta ezeket, elhitte, amit mondtak neki. 9 Ugyanis még nem értették az írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül.+ 10 Így aztán a tanítványok hazamentek.

11 Mária azonban csak állt ott kint a sír közelében, és sírt. Közben előrehajolt, hogy benézzen a sírba, 12 és két fehér ruhás angyalt látott,+ akik ott ültek, ahol korábban Jézus teste feküdt. Az egyik ott ült, ahol a feje volt, a másik pedig ott, ahol a lába. 13 Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” Ő ezt mondta nekik: „Elvitték az Urat, és nem tudom, hová tették!” 14 Miután ezeket mondta, hátrafordult, és látott valakit ott állni, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.+ 15 Jézus így szólt hozzá: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő, mivel azt hitte, hogy a kertész az, ezt mondta neki: „Uram, ha te vitted el, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem.” 16 Jézus ezt mondta neki: „Mária!” Ő megfordult, és így szólt hozzá héberül: „Rabbóni!” (ami azt jelenti: ’tanító’). 17 Jézus ezt mondta neki: „Ne kapaszkodj tovább belém, mert még nem mentem fel az Atyához. Inkább menj el a testvéreimhez,+ és mondd meg nekik: »Felmegyek az én Atyámhoz+ és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez+ és a ti Istenetekhez.«” 18 Mária Magdaléna elment, és elmondta a tanítványoknak: „Láttam az Urat!” Arról is beszámolt nekik, hogy mit mondott neki Jézus.+

19 Még aznap este, a hét első napján, a tanítványok összegyűltek. Jézus megjelent nekik, pedig az ajtók be voltak zárva, mivel a tanítványok féltek a zsidóktól. Középre állt, és ezt mondta nekik: „Béke legyen veletek!”+ 20 Ezután megmutatta nekik a kezét is, és az oldalát+ is. A tanítványok nagyon örültek, hogy látják az Urat.+ 21 Jézus ismét ezt mondta nekik: „Béke legyen veletek!+ Ahogy az Atya elküldött engem,+ úgy én is elküldelek titeket.+” 22 Miután ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: „Vegyetek szent szellemet.+ 23 Ha megbocsátjátok valakinek a bűneit, meg lesznek bocsátva. De ha nem bocsátjátok meg a bűneit, nem lesznek megbocsátva.”

24 Tamás+ azonban, a tizenkettő egyike, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. 25 Ezért a többi tanítvány ezt mondta neki: „Láttuk az Urat!” De ő így szólt: „Én ezt nem hiszem, hacsak nem látom a kezén a szegek nyomát, és meg nem érintem a szegek helyét és Jézus oldalát+.”

26 Nos, nyolc nappal később a tanítványai ismét összegyűltek a házban, és Tamás is velük volt. Jézus eljött, noha az ajtók zárva voltak. Megállt középen, és ezt mondta: „Béke legyen veletek!”+ 27 Azután így szólt Tamáshoz: „Tedd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet. Érintsd meg az oldalamat, és többé ne kételkedj*, hanem higgy!” 28 Tamás ezt válaszolta neki: „Uram és Istenem!” 29 Jézus így szólt hozzá: „Azért hiszel, mert látsz engem? Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek.”

30 Kétségtelen, hogy Jézus sok más jelt is tett a tanítványok előtt, melyek nincsenek leírva ebben a tekercsben.+ 31 Ezek azonban azért lettek leírva, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és ha hisztek, örök életetek legyen a neve által.+

21 Jézus ezután ismét megjelent a tanítványoknak a Tibériás-tengernél. Ez így történt: 2 Együtt volt Simon Péter, Tamás (akit Ikernek hívtak),+ a galileai Kánából való Nátánael+, továbbá Zebedeus fiai+, és még másik kettő a tanítványai közül. 3 Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek halászni.” A többiek ezt mondták neki: „Mi is veled megyünk.” Mentek is, és beszálltak a csónakba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak.+

4 Amikor azonban reggeledett, Jézus ott állt a parton, de a tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az.+ 5 Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Gyermekeim, nincs mit ennetek*?” Így válaszoltak neki: „Nincs.” 6 Ezt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a csónak jobb oldalán, és lesz.” Ekkor kivetették, de behúzni már nem voltak képesek a tömérdek hal miatt.+ 7 Ekkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett,+ ezt mondta Péternek: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, felvette* a felsőruháját, mert meztelen* volt, és belevetette magát a tengerbe. 8 A többi tanítvány viszont a kis csónakkal ment, és vonszolták a halakkal telt hálót, mert nem voltak messze a szárazföldtől, csak mintegy 90 méterre*.

9 Amikor partra szálltak, faszénből rakott tüzet láttak ott, rajta halat, és volt ott kenyér is. 10 Jézus ezt mondta nekik: „Hozzatok azokból a halakból, amelyeket most fogtatok.” 11 Simon Péter ezért beszállt a csónakba, és a szárazföldre húzta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, 153-mal. És bár ilyen sok volt, a háló nem szakadt szét. 12 Jézus ezt mondta nekik: „Gyertek, reggelizzetek meg!” A tanítványok közül senkinek sem volt bátorsága megkérdezni tőle: „Ki vagy te?”, mert tudták, hogy az Úr az. 13 Jézus fogta a kenyeret, odaadta nekik, majd így tett a hallal is. 14 Ez már a harmadik alkalom volt,+ hogy Jézus megjelent a tanítványoknak, miután feltámadt a halottak közül.

15 Miután megreggeliztek, Jézus ezt kérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz* engem ezeknél?” Ő ezt válaszolta: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek*.” Erre ezt mondta neki: „Legeltesd a bárányaimat.”+ 16 Másodszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz* engem?” Ő ezt válaszolta: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek*.” Erre ezt mondta neki: „Terelgesd a juhocskáimat.”+ 17 Harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz* engem?” Péter bánatos lett, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: „Szeretsz* engem?” Ezt mondta hát neki: „Uram, te mindent tudsz. Tudod, hogy szeretlek*.” Jézus ezt mondta neki: „Legeltesd a juhocskáimat.+ 18 Amikor fiatalabb voltál, magad öltözködtél, és oda mentél, ahová csak akartál. De hidd el nekem, amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, és más öltöztet fel téged, és oda visz, ahová nem akarod.” 19 Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fogja dicsőíteni az Istent. Miután ezt elmondta, így szólt hozzá: „Állandóan kövess engem.”+

20 Péter hátrafordult, és látta, hogy jön utánuk az a tanítvány, akit Jézus szeretett,+ és aki a vacsoránál hátradőlt a mellére, hogy megkérdezze tőle: „Uram, ki az, aki elárul téged?” 21 Amikor Péter meglátta őt, megkérdezte Jézustól: „Uram, és ővele mi lesz?” 22 Jézus így szólt hozzá: „És ha azt akarom, hogy életben maradjon, míg el nem jövök? Miért foglalkoztat ez téged? Te állandóan kövess engem.” 23 Ezért a testvérek között elterjedt az a szóbeszéd, hogy ez a tanítvány nem fog meghalni. Jézus azonban nem azt mondta neki, hogy nem fog meghalni, hanem ezt: „És ha azt akarom, hogy életben maradjon, míg el nem jövök? Miért foglalkoztat ez téged?”

24 Ez az a tanítvány,+ aki tanúsítja és leírta ezeket, és tudjuk, hogy a szavai igazak.

25 De van még sok egyéb is, amit Jézus tett, amit ha valamikor teljes részletességgel megírnának, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a megírt tekercseket.+