A RÓMAIAKNAK

1 Pál vagyok, Krisztus Jézus rabszolgája, akit elhívtak apostolnak, és kiválasztottak, hogy hirdesse Isten jó hírét,+ 2 amelyet ő már régebben megígért a prófétái által a szent írásokban 3 a Fiáról – aki Dávid+ vér szerinti utódjától* származott, 4 de aki a szentség szellemének a hatalmával Isten Fiának+ lett kijelentve azáltal, hogy feltámadt a halottak közül+ –, igen, Jézus Krisztusról, a mi Urunkról. 5 Általa ki nem érdemelt kedvességben részesültünk, és apostolok+ lettünk, hogy minden nemzetből+ elhívjunk embereket, hogy higgyenek és engedelmeskedjenek, dicsőítve a nevét. 6 Ezek közül a nemzetek közül hívtak el titeket is, hogy Jézus Krisztushoz tartozzatok. 7 Mindazoknak írok Rómában, akiket Isten szeret, és akiket elhívtak, hogy szentek legyenek:

Ki nem érdemelt kedvesség és béke legyen veletek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!

8 Mindenekelőtt hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, mert hitetekről szerte az egész világon beszélnek. 9 Mert tanúm az Isten, akinek szent szolgálatot végzek teljes szívemből*, hirdetve a Fiáról szóló jó hírt, hogy nem szűnök meg említést tenni rólatok az imáimban,+ 10 és kérve kérem, hogy hacsak lehetséges, Isten akaratából most végre sikerüljön elmennem hozzátok. 11 Mert nagyon szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítselek titeket szellemi ajándékokkal, 12 vagy inkább, hogy kölcsönösen bátorítsuk egymást+ a hitünk által, ti engem a tiétek, én pedig titeket az enyém által.

13 Szeretném, ha tudnátok, testvérek, hogy sokszor akartam elmenni hozzátok, de akadályokba ütköztem mostanáig. Azért szerettem volna elmenni hozzátok, hogy köztetek is legyen gyümölcse a munkámnak, ugyanúgy, ahogy a többi nemzet között is. 14 Görögöknek is, idegeneknek* is, bölcseknek is, ostobáknak is adósa vagyok, 15 úgyhogy kész vagyok hirdetni a jó hírt nektek is, akik ott, Rómában vagytok.+ 16 Mert nem szégyellem a jó hírt.+ Valójában Isten ereje az, hogy megmentsen mindenkit, akinek van hite,+ zsidót először,+ és görögöt is.+ 17 Mert akiknek van hitük, azok láthatják, hogy a jó hír által Isten feltárja az igazságosságát, és ez megerősíti a hitüket,+ mint ahogy meg van írva: „De az igazságos a hite miatt fog élni.”+

18 Mert Isten kiönti* a haragját+ az égből azoknak az embereknek az istentelenségére és igazságtalanságára, akik igazságtalanul elnyomják az igazságot,+ 19 mivel ami tudható Istenről, az nyilvánvaló közöttük, mert Isten nyilvánvalóvá tette nekik.+ 20 Mert az ő láthatatlan tulajdonságai világosan látszanak a világ teremtésétől fogva, mivel az alkotott dolgokból érzékelhetők,+ igen, az ő örök hatalma+ és istensége+, úgyhogy nincs mentség az ilyeneknek. 21 Mert bár ismerik Istent, nem dicsőítik őt Istenként, és hálát sem adnak neki, hanem úgy érvelnek, mint akik üresfejűek, és érzéketlen szívük elsötétült+. 22 Azt állítják ugyan, hogy bölcsek, de bolondok lettek, 23 és a romolhatatlan Isten dicsőségét olyasmire változtatták, mint a romlandó emberek, a madarak, a négylábú teremtmények és a hüllők* hasonmása.+

24 Ezért Isten hagyta, hogy a szívük tisztátalan kívánságait kövessék, és így meggyalázzák a testüket. 25 Isten igazságát hazugsággal cserélik fel, és inkább a teremtést imádják, és annak végeznek szent szolgálatot, semmint a Teremtőnek, aki örökre dicséretre méltó. Ámen. 26 Ezért Isten hagyta, hogy hatalmukba kerítsék őket a szégyenteljes nemi vágyak+. Asszonyaik a természetes nemi kapcsolat helyett a természetelleneset választották.+ 27 Hasonlóképpen a férfiak is felhagytak azzal, hogy természetes módon asszonnyal létesítsenek nemi kapcsolatot, és egymást kívánták meg szenvedélyesen, férfiak férfiakat,+ szemérmetlenül viselkedve. Meg is kapják a bűnükért a teljes büntetést*.+

28 És mivel nem tartják helyesnek, hogy elismerjék Istent*, Isten hagyta, hogy helytelenül gondolkodjanak és cselekedjenek+. 29 Nagyon igazságtalanok,+ gonoszok, mohók*+, rosszak, irigyek+. Gyilkolnak+, viszálykodnak, csalnak+, rosszmájúak+, pletykálkodnak*, 30 rossznyelvűek+, gyűlölik Istent, arcátlanok, gőgösek és dicsekvők. Ártalmas dolgokat eszelnek ki, nem engedelmeskednek a szüleiknek,+ 31 értetlenek+, egyezségszegők, nincs bennük szeretet, és irgalmatlanok. 32 Bár nagyon is jól ismerik Isten igazságos rendeletét, hogy akik ilyeneket tesznek, halált érdemelnek,+ de nemcsak hogy továbbra is ezeket teszik, hanem még elismerően is tekintenek azokra, akik ilyesmiket tesznek.

2 Ezért ha ítélsz, nincs mentség számodra, ó, ember, bárki vagy is.+ Mert ha megítélsz valakit, magadat ítéled el, mivel te, aki ítélsz, ugyanazokat teszed.+ 2 Tudjuk, hogy Isten elítéli azokat, akik ilyeneket szoktak tenni, és az ítélete összhangban van az igazsággal.

3 De azt képzeled, ó, ember, aki megítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat teszed, hogy te majd megmenekülsz az Isten ítéletétől? 4 Vagy megveted Isten nagy kedvességét+ és türelmét+, mivel nem tudod, hogy kedvesen megbánásra próbál vezetni téged?+ 5 De mivel makacs vagy, és nincs megbánás a szívedben, haragot halmozol fel magadnak a harag napjára, arra a napra, amikor Isten igazságos ítélete nyilvánvalóvá válik.+ 6 Ő pedig mindenkinek a tettei szerint fog fizetni:+ 7 Örök élettel azoknak, akik dicsőséget, tisztességet és romolhatatlanságot+ keresnek azáltal, hogy kitartóan a jót teszik. 8 Akik azonban folyton veszekednek, és akik nem az igazságnak, hanem az igazságtalanságnak engedelmeskednek, azokra düh és harag vár.+ 9 Nyomorúság és gyötrelem vár mindenkire*, aki azt teszi, ami ártalmas, zsidóra először, és görögre is. 10 Ám dicsőség, tisztelet és béke mindenkire, aki a jót teszi, zsidóra először,+ és görögre is.+ 11 Mert Isten nem részrehajló.+

12 Mindazok, akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül fognak meghalni is,+ de mindazokat, akik törvény alatt vétkeztek, a törvény alapján fogják megítélni.+ 13 Mert Isten nem azokat nyilvánítja igazságosnak, akik hallgatják a törvényt, hanem azokat, akik aszerint élnek.+ 14 Mert amikor a nemzetekből valók, akiknek nincsen törvényük,+ saját maguktól azt teszik, amit a törvény mond, akkor bár nincs törvényük, önmaguk a törvény maguknak. 15 Ők maguk mutatják meg, hogy a törvény lényege be van írva a szívükbe, miközben a lelkiismeretük velük együtt tanúskodik, és a saját gondolataik vádolják* vagy éppen mentegetik őket. 16 Ez azon a napon lesz, amikor Isten megítéli az emberek titkos dolgait Krisztus Jézus által,+ a jó hír szerint, amelyet hirdetek.

17 Ha pedig zsidónak neveznek téged,+ a törvényre támaszkodsz, Istennel büszkélkedsz, 18 ismered az akaratát, felismered, mi az, ami igazán értékes, hiszen oktatnak* a törvényből,+ 19 és meg vagy győződve róla, hogy a vakok vezetője vagy, a sötétségben levők világossága, 20 az esztelenek oktatója, a kisgyermekek tanítója, és érted a törvényben lévő ismeret és igazság lényegét*, 21 akkor te, aki mást tanítasz, magadat nem tanítod?+ Te, aki azt hirdeted: „Ne lopj!”,+ lopsz? 22 Te, aki azt mondod: „Ne kövess el házasságtörést!”,+ házasságtörést követsz el? Te, aki irtózol a bálványoktól, templomokat rabolsz ki? 23 Te, aki a törvénnyel büszkélkedsz, a törvény megszegésével gyalázatot hozol Istenre? 24 Mert „Isten nevét miattatok káromolják a nemzetek között”, mint ahogy meg van írva.+

25 A körülmetéltségnek+ valójában csak akkor van haszna, ha betartod a törvényt,+ de ha törvényszegő vagy, a te körülmetéltségedből körülmetéletlenség lett. 26 Ha azért egy körülmetéletlen ember+ megtartja a törvény igazságos követelményeit, akkor a körülmetéletlensége körülmetéltségnek fog számítani, nem így van?+ 27 És az, aki szó szerint körülmetéletlen, azáltal hogy betartja a törvényt, meg fog ítélni téged, aki megszegted a törvényt, noha van írott törvényed, és körül vagy metélve. 28 Mert nem az a zsidó, aki külsőleg az,+ és a körülmetéltség sem az, ami külsőleg van a testen,+ 29 hanem az a zsidó, aki belsőleg az,+ és a körülmetéltsége a szív körülmetéltsége+ szellem által, nem pedig írott törvénygyűjtemény által.+ Az ilyen személyt nem emberek dicsérik, hanem Isten.+

3 Mi tehát az előnye, ha valaki zsidó, vagy mi a haszna a körülmetéltségnek? 2 Minden tekintetben sok. Mindenekelőtt azért, mert a zsidókra bízták Isten szent kijelentéseit.+ 3 Mi tehát a helyzet? Ha némelyeknek nincs hitük, a hitetlenségük talán semmissé teszi azt, hogy Isten megbízható? 4 Semmiképpen sem! Isten legyen szavahihető,+ még ha minden ember hazug is,+ mint ahogy meg is van írva: „Hogy igazságos legyél, amikor beszélsz, és győzedelmeskedj, amikor ítélnek téged.”+ 5 Ha azonban a mi igazságtalanságunk kiemeli Isten igazságosságát, mit mondjunk? Vajon Isten igazságtalan, amikor kimutatja a haragját? (Úgy beszélek, ahogy az emberek.) 6 Egyáltalán nem! Különben hogyan fogja Isten megítélni a világot?+

7 De ha a hazugságom miatt még inkább nyilvánvalóvá válik, hogy Isten szavahihető, és ezért dicsőítik őt, akkor miért ítélnek engem bűnösnek? 8 És miért mondanánk, mint ahogy némelyek vádja szerint mondjuk, hogy „tegyünk rosszat, hogy jó legyen belőle”? Igazságos, ha elítélik az ilyen embereket.+

9 Hogy is van hát? Jobb helyzetben vagyunk? Egyáltalán nem! Hiszen a fentiekben azt a vádat emeltük, hogy a zsidók is, és a görögök is mind a bűn hatalma alatt vannak,+ 10 mint ahogy meg van írva: „Nincsen igazságos ember, egyetlenegy sincs.+ 11 Nincsen senki, aki értelmes lenne, nincs, aki keresné Istent. 12 Mindenki elfordult, mindannyian értéktelenné lettek. Nincs, aki kedves lenne, egyetlenegy sincs.+” 13 „Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel becsapnak másokat.”+ „Kígyók mérge van ajkuk mögött.”+ 14 „És szájuk tele van átokkal és keserűséggel.”+ 15 „Sietnek vért ontani.”+ 16 „Pusztítás és gyötrelem van az útjaikon, 17 és nem ismerik a béke útját.”+ 18 „Nincsen bennük istenfélelem.”+

19 Tudjuk, hogy mindaz, amit a törvény mond, azoknak szól, akik a törvény alatt vannak, hogy minden szájat elnémítsanak, és Isten az egész világot felelősségre vonhassa és megbüntethesse.+ 20 Senkit sem* az alapján nyilvánít igazságosnak, hogy azt teszi, ami a törvényben van,+ mert a törvény segítségével csak azzal leszünk tisztában, hogy mi a bűn.+

21 Most azonban nyilvánvalóvá vált Isten igazságossága a törvénytől függetlenül,+ és erről a Törvény és a Próféták is tanúskodnak.+ 22 Igen, Isten igazságossága nyilvánvaló a Jézus Krisztusba vetett hit által azoknak, akiknek van hitük. Mert nincs különbség.+ 23 Hiszen mindnyájan bűnösök, és elmaradnak Isten dicsőségétől,+ 24 de Isten ki nem érdemelt kedvességének köszönhetően ajándék,+ hogy igazságosnak nyilvánítja őket az alapján, hogy Krisztus Jézus kifizette a váltságot, hogy szabaddá váljanak.+ 25 Isten bemutatta őt áldozatként, hogy a Krisztus vérébe vetett hitük által az emberek megbékélhessenek Istennel*.+ Ez azért volt, hogy bizonyítsa a saját igazságosságát, mivel türelmesen megbocsátotta azokat a bűnöket, amelyeket a múltban követtek el. 26 Ezzel bizonyítja a saját igazságosságát+ a jelenlegi időszakban, hogy igazságos legyen akkor is, amikor igazságossá nyilvánítja azt, aki hisz Jézusban.+

27 Akkor hát dicsekedhet az ember? Egyáltalán nem. Melyik törvény tartja vissza ettől? Amelyik a tetteket tartja fontosnak?+ Semmiképpen sem, hanem a hit törvénye. 28 Mert úgy vélekedünk, hogy hit által nyilvánítják igazságosnak az embert, és nem amiatt, amit a törvénnyel összhangban tesz.+ 29 Vagy csak a zsidók Istene ő?+ Nem a nemzetekből valóké is?+ De igen, a nemzetekből valóké is.+ 30 Mivel egy Isten van,+ a körülmetélteket és a körülmetéletleneket is a hitük miatt nyilvánítja igazságosnak.+ 31 Akkor tehát eltöröljük a törvényt a hitünk által? Semmiképpen sem! Épp ellenkezőleg, kiállunk a törvény mellett.+

4 Mivel ez így van, mit mondjunk Ábrahámról, a vér szerinti ősapánkról? 2 Ha például Ábrahámot a tettei alapján nyilvánították volna igazságosnak, lett volna oka a dicsekvésre, csakhogy nem Isten előtt. 3 De mit mond az írás? „Ábrahám hitt Jehovában*, és ezért igazságosnak tartották őt.”+ 4 Aki dolgozik, annak a fizetése nem ki nem érdemelt kedvesség, hanem jár neki*. 5 Másfelől, aki nem a saját tetteiben bízik, hanem abban a valakiben hisz, aki igazságosnak nyilvánítja az istentelent, azt a hite miatt tartják igazságosnak.+ 6 Mint ahogy Dávid is beszél az olyan emberről, aki boldog, mert Isten igazságosnak tartja, bár nem a tettei alapján: 7 „Boldogok, akiknek megbocsátották a törvénytelen tetteiket, és akiknek eltörölték* a bűneiket. 8 Boldog ember az, akinek a bűnét Jehova* semmiképpen sem fogja számításba venni.”+

9 Akkor most csak a körülmetéltek boldogok emiatt, vagy a körülmetéletlenek is?+ Mert ezt mondjuk: „Ábrahámot a hite miatt tartották igazságosnak.”+ 10 De mégis mikor tartották igazságosnak? Amikor már körülmetélt volt, vagy amikor még körülmetéletlen? Már akkor, amikor még nem volt körülmetélt, hanem körülmetéletlen. 11 És kapott egy jelet,+ a körülmetélkedést, ami biztosíték* arra, hogy igazságosnak tartották, mivel már akkor hitt, amikor még nem volt körülmetélve. Ezzel az atyjává válhatott azoknak, akik hisznek,+ de nincsenek körülmetélve, hogy őket is igazságosnak tartsák. 12 És ősapjává válhatott a körülmetélt utódoknak is, nemcsak azoknak, akik ragaszkodnak a körülmetélkedéshez, hanem azoknak is, akiknek az életéből látszódik, hogy ugyanolyan hitük van, mint az ősapánknak, Ábrahámnak+ volt, amikor még nem volt körülmetélve.

13 Mert Ábrahám vagy az utódai* nem törvény alapján kapták azt az ígéretet, hogy Ábrahám egy világ örököse lesz,+ hanem azért, mert igazságosnak tartották a hite miatt.+ 14 Mert ha azok, akik ragaszkodnak a törvényhez, örökösök, akkor hasztalan a hit, és semmis az ígéret. 15 A törvény a valóságban haragot szül,+ de ahol nincsen törvény, ott törvényszegés sincs.+

16 Ezért van ez hit által, hogy ki nem érdemelt kedvességen alapuljon,+ és így biztos legyen az ígéret minden utódjának*+, nemcsak azoknak, akik a törvényhez ragaszkodnak, hanem azoknak is, akik Ábrahám hitéhez ragaszkodnak, aki mindnyájunknak az atyja.+ 17 (Mint ahogy meg van írva: „Sok nemzet ősapjává neveztelek ki téged.”)+ Biztos volt, hogy megvalósul Istennek az ígérete, akiben Ábrahám hitt, aki életre kelti a halottakat, és úgy hívja a nem létezőket, mintha léteznének*. 18 Bár túl volt a reményen, mégis reménység alapján hitt abban, hogy sok nemzet ősapjává lesz, összhangban azzal, amit megmondtak: „Így lesz a te utódaiddal* is.”+ 19 És bár nem gyengült meg a hite, úgy tekintett a saját testére, mintha nem lenne benne élet (ugyanis körülbelül 100 éves volt),+ és így tekintett Sára meddő méhére is.+ 20 De Isten ígérete miatt nem ingott meg a hitében, hanem erős lett a hite által, dicsőséget adott Istennek, 21 és teljesen meg volt róla győződve, hogy amit Isten megígért, meg is tudja tenni.+ 22 Ezért „igazságosnak tartották őt”.+

23 Azokat a szavakat azonban, hogy „igazságosnak tartották őt”, nem csupán őérte írták le,+ 24 hanem értünk is, akiket igazságosnak fognak tartani, mert hiszünk abban, aki feltámasztotta Jézust, az Urunkat a halottak közül.+ 25 Őt kiszolgáltatták a vétkeink miatt,+ és feltámasztották, hogy igazságosnak nyilvánítsanak minket.+

5 Így tehát most, hogy a hit eredményeként igazságosnak nyilvánítottak minket,+ legyünk továbbra is békében* Istennel Jézus Krisztus, a mi Urunk által,+ 2 akinek köszönhetően a hit által nekünk is ilyen ki nem érdemelt kedvességben lehet részünk, amelyet most élvezünk.+ Ujjongjunk* hát a reménység miatt, hogy Isten fel fog magasztalni minket. 3 És ujjongjunk* akkor is, amikor nyomorúságot élünk át,+ mivel tudjuk, hogy a nyomorúság kitartást eredményez,+ 4 a kitartás kedvessé tesz Isten szemében,+ ez reményt ad,+ 5 a reménység pedig nem vezet csalódáshoz,+ mert Isten szeretete tölti el a szívünket a szent szellem által, melyet kaptunk.+

6 Mert amikor még gyengék voltunk,+ Krisztus a meghatározott időben meghalt az istentelen emberekért. 7 Hiszen aligha halna meg valaki egy igazságosért, igaz, a jóért még talán kész volna meghalni valaki. 8 De Isten azáltal mutatja ki irántunk a szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk.+ 9 Mivel tehát most igazságosnak nyilvánítottak minket a vére által,+ sokkal biztosabb, hogy megmenekülünk őáltala a haragtól.+ 10 Mert ha akkor, amikor ellenségek voltunk, békés kapcsolatba kerülhettünk Istennel a Fia halála által,+ akkor most, hogy békében vagyunk vele, sokkal biztosabb, hogy megmenekülünk, mivel ő él. 11 Az Istennel ápolt kapcsolatunk miatt is ujjongunk, melyet Jézus Krisztus, a mi Urunk által alakítottunk ki vele, aki által most békében lehetünk Istennel.+

12 Ezért van, hogy amiképpen egy ember által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál,+ és így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek. . .+ 13 Mert a bűn a világban volt a törvény előtt, de senkinek sem róják fel a bűnt, amikor nincsen törvény.+ 14 Ám a halál királyként uralkodott Ádámtól egészen Mózesig, még azokon is, akik nem követtek el olyan bűnt, mint Ádám, aki hasonlít ahhoz, akinek el kellett jönnie.+

15 De az ajándék nem olyan, mint a vétek. Ha egy ember vétke miatt sokan meghaltak, mennyivel biztosabb, hogy Isten ki nem érdemelt kedvessége és ajándéka sokak javára válik egy ember,+ Jézus Krisztus ki nem érdemelt kedvessége által.+ 16 Az ajándék eredménye nem ugyanolyan, mint egy ember bűnének a következménye.+ Mert egyetlen vétek következménye az volt, hogy elítélték az embereket,+ de azután, hogy sokan vétkeztek, Isten ajándékot adott, mely által sokakat igazságosnak nyilvánítanak.+ 17 Mert ha egy ember vétke miatt a halál királyként uralkodott a miatt az egy miatt,+ akkor mennyivel biztosabb, hogy azok, akik bőségesen részesülnek a ki nem érdemelt kedvességből és az igazságosság ajándékából,+ élni fognak, és királyokként uralkodnak+ majd egy személy, Jézus Krisztus által.+

18 Így hát, amint egyetlen bűn következményeként mindenfajta ember el lett ítélve,+ ugyanúgy egyetlen igazságos tett eredményeként mindenfajta embert+ igazságosnak nyilvánítanak az életre.+ 19 Mert mint ahogy egy ember engedetlensége miatt sokan bűnösök lettek,+ ugyanúgy egy személy engedelmessége által sokan igazságossá fognak válni.+ 20 És azért lépett érvénybe a törvény, hogy több legyen a vétek.+ De ahol sok volt a bűn, még több volt a ki nem érdemelt kedvesség. 21 Milyen célból? Hogy amint a bűn királyként uralkodott a halállal,+ ugyanúgy a ki nem érdemelt kedvesség is királyként uralkodjon igazságossággal, hogy lehetővé váljon az örök élet Jézus Krisztus, a mi Urunk által.+

6 Mit mondjunk hát? Ezután is kövessünk el bűnöket, hogy nagyobb szerepe legyen a ki nem érdemelt kedvességnek? 2 Semmiképpen sem! Mivelhogy meghaltunk a bűnnek,+ hogyan élhetnénk még továbbra is bűnös életet?+ 3 Vagy nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba,+ a halálába keresztelkedtünk meg?+ 4 Ezért vele együtt eltemettek minket azáltal, hogy megkeresztelkedtünk a halálába,+ hogy miként Krisztus feltámadt a halottak közül az Atya dicsőséges hatalma által, úgy mi is új életet éljünk.+ 5 Ha úgy halunk meg, mint ő,+ akkor biztosan úgy is támadunk fel, mint ő, és így egységben vagyunk vele.+ 6 Mert tudjuk, hogy a régi egyéniségünket oszlopra feszítették vele,+ hogy a bűnös testünknek ne legyen hatalma felettünk,+ és így ne legyünk többé a bűn rabszolgái.+ 7 Mert aki meghalt, azt felmentették a bűne alól*.

8 Ezenfelül, ha meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élni is fogunk vele együtt. 9 Mert tudjuk, hogy Krisztus, most, hogy feltámadt a halottak közül,+ nem hal meg többé.+ A halál többé nem úr felette. 10 Egyszer s mindenkorra meghalt, hogy eltörölje a bűnt,+ az életét pedig Istennek éli. 11 Ugyanígy ti is úgy tekintsétek magatokat, mint akik halottak vagytok a bűnnek, de az életeteket Istennek élitek Krisztus Jézus által.+

12 Ne engedjétek tehát a bűnt továbbra is királyként uralkodni halandó testetekben,+ hogy a kívánságainak engedelmeskedjetek. 13 Ne adjátok tovább testeteket* a bűnnek, hogy igazságtalan tettek fegyvere legyen, hanem adjátok magatokat Istennek mint halottakból lett élők, és adjátok testeteket* Istennek, hogy az igazságosság fegyvere legyen.+ 14 Mert a bűnnek nem szabad uralkodnia fölöttetek, hiszen nem vonatkozik rátok a törvény,+ hanem Isten ki nem érdemelt kedvességét élvezitek.+

15 Mi következik ebből? Vajon kövessünk el bűnt, mivel nem vonatkozik ránk a törvény, hanem Isten ki nem érdemelt kedvességét élvezzük?+ Semmiképpen sem! 16 Nem tudjátok, hogy ha valakinek engedelmes rabszolgaként adjátok oda magatokat, akkor a rabszolgái vagytok annak, akinek engedelmeskedtek:+ vagy a bűnéi,+ ami a halálba visz,+ vagy az engedelmességéi, ami igazságossághoz vezet? 17 Noha a bűn rabszolgái voltatok, Istennek köszönhetően most már szívből engedelmeskedtek annak a fajta tanításnak, amelyre átadott titeket. 18 Igen, mivel megszabadultatok a bűntől,+ az igazságosság rabszolgái lettetek.+ 19 Testetek gyengesége miatt olyan szavakat használok, melyeket megértenek az emberek. Mert ahogy odaadtátok tagjaitokat a tisztátalanság és a törvénytelenség rabszolgáiként, ami törvénytelenséghez vezet, úgy most adjátok oda tagjaitokat az igazságosság rabszolgáiként, ami szentséghez vezet.+ 20 Mert amikor a bűn rabszolgái voltatok, nem tartott fogva titeket az igazságosság.

21 Milyen gyümölcsöket teremtetek akkoriban? Olyasmiket, amiket most szégyelltek. Mert azok halállal végződnek.+ 22 Most azonban, mivel megszabadultatok a bűntől, és Isten rabszolgái lettetek, a gyümölcs, melyet teremtek, a szent életetek,+ ami örök élethez vezet.+ 23 Mert a bűnért járó fizetség a halál,+ az ajándék pedig, amelyet Isten ad, örök élet+ Krisztus Jézus, a mi Urunk által.+

7 Hát lehetséges, hogy nem tudjátok, testvérek (hiszen olyanokhoz szólok, akik ismerik a törvényt), hogy a törvény addig úr az ember fölött, amíg él? 2 Például a férjes asszonyt törvény köti a férjéhez, amíg az él, de ha meghal a férje, kikerül a férje törvénye alól.+ 3 Így tehát, amíg a férje él, házasságtörő nőnek mondanák, ha más férfié lenne.+ De ha a férje meghal, felszabadul a törvénye alól, úgyhogy nem házasságtörő nő, ha másik férje lesz.+

4 Így hát, testvéreim, titeket is halottá tettek a törvénynek Krisztus teste által, hogy máséi legyetek:+ azéi, aki feltámadt a halottak közül,+ hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek+. 5 Mert amikor a test szerint éltünk, a törvény által felszínre hozott bűnös szenvedélyek munkálkodtak a testünkben*, hogy a halálnak hozzunk gyümölcsöt.+ 6 Most azonban kikerültünk a törvény alól,+ mivel meghaltunk annak, ami korlátozott minket, hogy új értelemben, azaz a szellem által legyünk rabszolgák,+ és ne a régi értelemben, az írott törvénygyűjtemény által.+

7 Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Semmiképpen sem! Valójában nem ismertem volna meg a bűnt, ha nem lett volna a törvény.+ Például nem ismertem volna meg a mohóságot, ha a törvény nem mondta volna: „Ne kívánj mohón!”+ 8 De a bűnnek a parancs miatt lehetősége volt arra, hogy mindenféle mohóságot munkáljon ki bennem, mert törvény nélkül a bűn halott volt.+ 9 A törvény nélkül egykor valójában élő voltam, de amikor a parancs megérkezett, a bűn életre kelt, én viszont meghaltam.+ 10 És a parancs, amelynek az élethez kellett volna vezetnie,+ úgy láttam, halálhoz vezet. 11 A bűnnek ugyanis a parancs miatt lehetősége volt arra, hogy tévútra vezessen engem, és így megölt a parancs által. 12 A törvény tehát önmagában szent, a parancs pedig szent, igazságos és jó.+

13 Akkor hát valami jó okozta a halálomat? Semmiképpen sem! A bűn okozta. A bűn a halálomat okozta valami jó által,+ hogy lelepleződjön, mi a bűn, és a parancs által a bűn sokkal nagyobb lett.+ 14 Mert tudjuk, hogy a törvény szellemi, de én testi vagyok, eladva a bűnnek.+ 15 Nem értem, hogy mit teszek. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem azt, amit gyűlölök. 16 Ha azonban azt teszem, amit nem akarok, egyetértek azzal, hogy a törvény jó. 17 De most már nem én teszem ezt, hanem a bennem lévő bűn.+ 18 Mert tudom, hogy bennem, azaz a testemben, semmi jó nincs. Azt akarom tenni, ami jó, de nem tudom.+ 19 Mert nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok. 20 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, már nem én teszem, hanem a bennem lévő bűn.

21 Az én esetemben ezt a törvényt látom: Amikor azt akarom tenni, ami helyes, a rossz van bennem.+ 22 Az az ember, aki legbelül vagyok, örömét leli Isten törvényében,+ 23 de látok egy másik törvényt a testemben*, amely az elmém törvényével hadakozik,+ és a testemben* levő bűn törvényének+ a foglyaként vezet. 24 Én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem a testből, mely alá van vetve ennek a halálnak? 25 Istennek jár a hála, amiért megszabadít Jézus Krisztus, a mi Urunk által! Így hát én magam az elmémmel Isten törvényének, de a testemmel a bűn törvényének vagyok a rabszolgája.+

8 Ezért azokat, akik egységben vannak Krisztus Jézussal, nem ítélik el. 2 Mert annak a szellemnek a törvénye, amely Krisztus Jézussal egységben levő életet ad, megszabadított+ téged a bűn és a halál törvényétől. 3 Amire a törvény képtelen volt,+ mert gyenge+ volt a test miatt, azt Isten megtette azáltal, hogy elküldte a saját Fiát+ bűnös testhez hasonló formában,+ hogy eltörölje a bűnt, és elítélje a testben lévő bűnt, 4 hogy teljesítsük a törvény igazságos követelményeit azáltal,+ hogy nem a testi vágyakat követjük, hanem a szellem vezetését.+ 5 Mert akik a testi vágyakat követik, azok testi dolgokra+ összpontosítanak, de akik a szellem vezetését követik, azok szellemi dolgokra+. 6 Mert a testi gondolkodás halált jelent,+ a szellemi gondolkodás viszont életet és békét.+ 7 A testi gondolkodás ellenségeskedés Istennel,+ mivel a test nem engedelmeskedik Isten törvényének, és valójában nem is tud. 8 Így azok, akik a testi vágyakat követik, nem lehetnek Isten kedvére.

9 Ti azonban nem a testi vágyakat követitek, hanem a szellem vezetését,+ ha Isten szelleme valóban bennetek lakik. De ha valaki nem úgy gondolkodik, mint Krisztus,* az nem tartozik őhozzá. 10 Ám ha egységben vagytok Krisztussal,+ a test ugyan halott a bűn miatt, de a szellem életet ad az igazságosság miatt. 11 Ha pedig annak a szelleme, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, bennetek lakik, akkor aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül,+ a ti halandó testeteket is életre fogja kelteni+ a bennetek lakó szelleme által.

12 Így tehát, testvérek, nem vagyunk kötelesek a testi vágyakat+ követni, 13 mert ha a testi vágyakat követitek, biztos, hogy meghaltok, de ha megölitek a test cselekedeteit+ a szellem által, élni fogtok.+ 14 Mert akiket Isten szelleme vezet, azok valóban Isten fiai.+ 15 Mert Isten szelleme nem tesz minket rabszolgákká, hogy újra féljünk, hanem örökbe fogadott fiak vagyunk a szellem által, és arra késztet, hogy ezt kiáltsuk: „Abba*, Atyám!”+ 16 Maga a szellem tanúskodik a mi szellemünkkel együtt arról,+ hogy Isten gyermekei+ vagyunk. 17 Ha tehát gyermekek vagyunk, akkor örökösök is, igen, örökösei Istennek, és társörökösök+ Krisztussal, feltéve, hogy vele együtt szenvedünk,+ hogy vele együtt magasztaljanak is fel minket.+

18 Ezért hát úgy vélekedem, hogy a jelenlegi időszak szenvedései semmik ahhoz a dicsőséghez viszonyítva, amely nyilvánvaló lesz rajtunk.+ 19 Mert a teremtés sóvár várakozással várja, hogy Isten fiainak a dicsősége nyilvánvalóvá váljon*.+ 20 A teremtés ugyanis hiábavalóságnak lett alávetve,+ nem a maga akaratából, hanem annak az akaratából, aki alávetette, mégpedig azzal a reménnyel, 21 hogy maga a teremtés is meg fog szabadulni+ a romlottság rabszolgaságából, és élvezi Isten gyermekeinek a dicsőséges szabadságát. 22 Mert tudjuk, hogy az egész teremtés szüntelenül együtt nyög és kínlódik mostanáig. 23 És mi magunk is, akik megkaptuk a jutalmunk első részét,* vagyis a szellemet, igen, mi is nyögünk magunkban,+ miközben várva várjuk, hogy örökbe fogadjanak mint fiakat,+ és megszabaduljunk a testünkből a váltság által. 24 Mert ebben a reményben menekültünk meg. Az, amit látunk, nem reménység, mert ha lát valamit az ember, azt vajon reméli? 25 De ha azt reméljük,+ amit nem látunk,+ továbbra is lelkesen és kitartóan várjuk+.

26 Hasonlóképpen a szellem is a segítségünkre siet, amikor gyengék vagyunk.+ Mert az a baj, hogy nem tudjuk, miért kellene imádkoznunk, pedig imádkoznunk kell, de a szellem könyörög értünk, amikor magunkban* sóhajtozunk. 27 Aki pedig a szíveket kutatja,+ tudja, mire irányul a szellem, mert ez Istennel összhangban emel szót a szentekért.

28 Tudjuk, hogy Isten minden tettét úgy hangolja össze, hogy azoknak a javára legyen, akik szeretik őt, és akiket a szándékával összhangban elhívott,+ 29 mivel előre meghatározta, hogy azok, akikre elsőként fordított figyelmet, olyanokká legyenek formálva, mint amilyen a Fia,+ hogy ő legyen az elsőszülött+ sok testvér+ között. 30 Ezenkívül, akik felől ezt előre meghatározta,+ azokat hívta el,+ és akiket elhívott, azokat nyilvánította igazságosnak.+ Végezetül, akiket igazságosnak nyilvánított, azokat dicsőítette meg.+

31 Mit mondjunk hát ezekről? Ha Isten mellettünk van, ki lesz ellenünk?+ 32 Ha még a saját Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért,+ vajon ne adna nekünk kedvesen minden mást is vele együtt? 33 Ki fogja megvádolni Isten választottait?+ Hisz Isten az, aki igazságosnak nyilvánítja őket.+ 34 Ki fogja elítélni őket? Hisz Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt, aki feltámadt, aki Isten jobbján van,+ és aki szót is emel az érdekünkben.+

35 Ki fog elválasztani minket Krisztus szeretetétől?+ Nyomorúság vagy gyötrelem vagy üldözés vagy éhség vagy meztelenség vagy veszély vagy kard?+ 36 Mint ahogy meg van írva: „Miattad vagyunk életveszélyben egész nap; vágójuhoknak számítunk.”+ 37 Ellenkezőleg, mindezekből teljesen győztesen+ kerülünk ki az által, aki szeretett minket. 38 Mert meg vagyok győződve róla, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem kormányzatok, sem a jelenlegi, sem a jövőben történő dolgok, sem hatalmak,+ 39 sem magasság, sem mélység, sem semmi más a teremtésből nem lesz képes elválasztani minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézus, a mi Urunk által mutatkozik meg.

9 Az igazságot mondom Krisztus követőjeként. Nem hazudok, mivel a lelkiismeretem velem együtt tanúskodik a szent szellem által arról, 2 hogy nagy bánat és szűnni nem akaró fájdalom van a szívemben. 3 Bárcsak én lennék átkozottként elkülönítve a Krisztustól a testvéreimért, vér szerinti rokonaimért, 4 akik izraeliták! Őket fogadták örökbe fiúként,+ övék a dicsőség, a szövetségek,+ nekik adták a törvényt,+ övék a szent szolgálat+ és az ígéretek+. 5 Azoktól az ősapáktól származtak,+ akiktől Krisztus is származott vér szerint.+ Örökké legyen dicsérve Isten, aki felette van mindennek és mindenkinek! Ámen.

6 De ez nem jelenti azt, hogy Isten szava kudarcot vallott. Mert nem mindenki igazi izraelita, aki Izraeltől származik.+ 7 Nem is mindnyájan gyermekek azért, mert Ábrahám utódai*+, hiszen meg van írva: „a megígért utódod* Izsák által lesz.”+ 8 Vagyis valójában nem a vér szerinti gyermekek Isten gyermekei,+ hanem azok számítanak az utódoknak*, akik az ígéret gyermekei.+ 9 Az ígéret ugyanis a következőképpen hangzott: „Jövő ilyenkor el fogok jönni hozzád, és akkor fia lesz Sárának.”+ 10 De megemlíthetnénk azt is, amikor Rebeka ikreket fogant Izsáktól, a mi ősapánktól.+ 11 Mert amikor még meg sem születtek, és nem tettek sem jót, sem rosszat – hogy nyilvánvaló legyen, hogy továbbra sem a tettek határozzák meg, hogy kiket választ ki Isten, hanem ő, aki elhívja őket –, 12 ezt mondták Rebekának: „Az idősebb a rabszolgája lesz a fiatalabbnak.”+ 13 Mint ahogy meg van írva: „Jákobot szerettem, Ézsaut ellenben gyűlöltem.”+

14 Akkor hát mit mondjunk? Isten igazságtalan? Semmiképpen sem!+ 15 Mert ezt mondja Mózesnek: „Én döntöm el, hogy kivel leszek irgalmas, és kin fogok könyörülni.”+ 16 Így tehát ez nem azon múlik, hogy mire vágyik az ember, vagy hogy milyen erőfeszítéseket tesz,* hanem Istenen, aki irgalmas.+ 17 Az írás ugyanis ezt mondja a fáraónak: „De azért hagytalak életben, hogy megmutassam rajtad a hatalmamat, és hogy hirdessék a nevemet az egész földön.”+ 18 Így tehát akinek akar, irgalmaz, de akinél úgy akarja, azt hagyja konokká válni.+

19 Te azért ezt kérdezed majd tőlem: „Miért hibáztat mégis embereket? Hiszen ki áll ellen az akaratának?” 20 Ó, ember, hát ki vagy te, hogy visszabeszélsz Istennek?+ Vajon mondja a megformált dolog a megformálójának: „Miért így készítettél engem?”+ 21 Micsoda?! Vajon nincs hatalma a fazekasnak az agyagon,+ hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt tiszteletre méltó, a másikat alantas célra készítse? 22 És mi van akkor, ha Isten azt akarja, hogy kimutassa haragját és megismertesse hatalmát, és nagy türelemmel megtűrje a harag edényeit, melyek úgy készültek, hogy csak a megsemmisítésre valók? 23 És ha ez azért történt, hogy ismertté tegye nagy dicsőségét az irgalom edényein,+ melyeket előre elkészített a dicsőségre, 24 mármint minket, akiket nemcsak a zsidók közül hívott el, hanem a nemzetek közül+ is? 25 Úgy van, ahogy Hóseásnál is mondja: „Azokat, akik nem a népem,+ »népemnek« fogom hívni, és azt, akit nem szerettek, »szeretettnek«.+ 26 És azon a helyen, ahol azt mondták nekik: »Nem vagytok a népem«, ott »az élő Isten fiainak« hívják majd őket.”+

27 Ezenkívül Ézsaiás ezt kiáltja Izraelről: „Bár annyian lehetnek az izraeliták*, mint a tenger homokja, csak a maradék fog megmenekülni.+ 28 Mert Jehova* számadást fog tartani a földön, és gyorsan végrehajtja azt*.”+ 29 Mint ahogy Ézsaiás is megjövendölte: „Ha a seregek Jehovája* nem hagyott volna utódot* nekünk, éppen olyanná lettünk volna, mint Szodoma, és hasonlók lennénk Gomorrához.”+

30 Akkor hát mit mondjunk? Azt, hogy a nemzetekből valók, bár nem törekedtek az igazságosságra, igazságosak lettek Isten szemében+ a hitüknek köszönhetően.+ 31 Izrael azonban, bár törekedett arra, hogy betartsa az igazságosság törvényét, mégsem tartotta be teljesen. 32 Miért? Mert tettekkel törekedtek rá, nem pedig hittel. Belebotlottak a „botlás kövébe”,+ 33 amint meg van írva: „Botlásnak kövét+ és botránkozásnak szikláját teszem le Sionban, de aki hisz benne, nem fog csalódni.”+

10 Testvérek, szívemből arra vágyom, és azért könyörgök Istenhez, hogy megmeneküljenek.+ 2 Mert tanúsítom, hogy buzgón szolgálják Istent,+ de nem pontos ismeret szerint. 3 Mivel nem tudják, mi alapján tekint Isten valakit igazságosnak,+ hanem a saját maguk módján akarják igazságosnak bizonyítani magukat,+ ezért nem akarnak Isten igazságos alapelveihez igazodni.+ 4 Mert a törvény vége Krisztus,+ hogy mindenki, aki hisz, igazságos legyen Isten szemében.+

5 Mózes ezt írta arról, hogy mi igazságos a törvény szerint: „Aki ezeket teszi, élni fog általuk.”+ 6 A hitből fakadó igazságosság pedig ezt mondja: „Ne gondold magadban:+ »Ki megy fel az égbe?«,+ mármint hogy lehozza Krisztust, 7 vagy: »Ki megy le a mélységbe?«,+ mármint hogy felhozza Krisztust a halottak közül.” 8 Hanem mit mond? „A szó közel van hozzád. Ott van a saját szádban és a saját szívedben”,+ mármint a hit „szava”, amelyet hirdetünk. 9 Mert ha a száddal nyilvánosan hirdeted, hogy Jézus Úr,+ és a szívedben hiszel abban, hogy Isten feltámasztotta őt a halottak közül, meg leszel mentve. 10 Mert az tesz valakit igazságossá, ha bizonyítja, hogy a hite szívből jövő, ha pedig megvallja a hitét, megmenekül.+

11 Mert ezt mondja az írás: „Aki hisz benne, nem fog csalódni.”+ 12 Hisz nincs különbség zsidó és görög között,+ mert ugyanaz az Úr van mindenki fölött, aki bőségesen ad azoknak*, akik segítségül hívják őt. 13 Mert „mindenki, aki segítségül hívja Jehova* nevét, megmenekül”.+ 14 Hogyan fogják azonban segítségül hívni, ha nem hisznek benne? Hogyan fognak hinni abban, akiről nem hallottak? És hogyan fognak hallani, ha nincs, aki prédikáljon? 15 Hogyan fognak pedig prédikálni, ha nem küldik el őket?+ Mint ahogy meg van írva: „Milyen szép azoknak a lába, akik jó dolgok jó hírét hirdetik!”+

16 De nem mindnyájan engedelmeskedtek a jó hírnek. Hisz Ézsaiás ezt mondja: „Jehova*, ki hitt abban, amit tőlünk hallott*?”+ 17 Az ember csak azután hisz, hogy hallotta a szót.+ A szót pedig akkor hallja, ha valaki beszél neki Krisztusról. 18 De kérdem én: talán nem hallották? Pedig valójában „az egész földre eljutott a hangja, a lakott föld végső határáig üzenete”.+ 19 De kérdem én: talán nem értette meg Izrael?+ Először is Mózes ezt mondja: „Féltékennyé teszlek majd titeket olyasmivel, ami nem nemzet. Heves haragra foglak ingerelni titeket egy ostoba nemzet által.”+ 20 Ézsaiás pedig felbátorodva így szól: „Megtaláltak, akik nem kerestek,+ megismertek, akik nem kérdezősködtek felőlem.”+ 21 Izraelről pedig ezt mondja: „Egész nap kitárva tartottam a kezemet egy engedetlen és makacs nép felé.”+

11 Azt kérdem hát: csak nem vetette el Isten a népét?+ Semmiképpen sem! Mert én is izraelita vagyok, Ábrahám utódai közül*, Benjámin törzséből való. 2 Isten nem vetette el a népét, amelyre elsőként figyelmet fordított.+ Hát nem tudjátok, mit mond Illés az írás szerint, amikor szót emel Izrael ellen Istennél? 3 „Jehova*, a prófétáidat megölték, oltáraidat kiásták, és egyedül én maradtam meg, most pedig engem* akarnak megölni.”+ 4 De mit válaszol neki Isten? „Meghagytam magamnak 7000 embert, akik nem borultak térdre Baál előtt.”+ 5 Ugyanígy a jelenlegi időszakban is van egy maradék+, melyet Isten ki nem érdemelt kedvességből választott ki. 6 Ha pedig ki nem érdemelt kedvességből van,+ akkor már nem tettek által van,+ különben a ki nem érdemelt kedvesség már nem számít ki nem érdemelt kedvességnek.

7 Hogy is van hát? Amire Izrael komoly igyekezettel törekedett, nem érte el, de a kiválasztottak elérték.+ A többiek érzékei eltompultak,+ 8 mint ahogy meg van írva: „Isten mély álmot bocsátott rájuk,+ olyan szemet adott nekik, amely nem lát, és olyan fület, amely nem hall, egészen mostanáig.”+ 9 Dávid is azt mondja: „Legyen az asztaluk a csapdájukká, kelepcéjükké, büntetésükké és olyasmivé, ami a botlásukat okozza! 10 Sötétüljön el a szemük, hogy ne lássanak, és add, hogy mindig görnyedt legyen a hátuk!”+

11 Azt kérdem tehát: vajon úgy botlottak meg és úgy estek el, hogy fel sem tudnak kelni? Semmiképpen sem! Hanem a hibás lépésük által a nemzetekből való emberek is megmenekülhetnek, hogy a zsidók irigyek legyenek rájuk.+ 12 Ha pedig a hibás lépésük áldást* jelent a világnak és a megfogyatkozásuk áldást* jelent a nemzetekből valóknak,+ mennyivel nagyobb lesz az áldás, ha teljes lesz a számuk!

13 Most hozzátok szólok, akik a nemzetekből valók vagytok. Mivel a nemzetek apostola vagyok,+ dicsőítem* a szolgálatomat,+ 14 hátha valahogy féltékennyé teszem a saját népemet*, és megmentek közülük néhányakat. 15 Mert ha az, hogy elvetették őket,+ azt jelenti a világnak, hogy megbékélhet Istennel, akkor az, hogy elfogadják őket, mi mást jelent, ha nem életet a halálból? 16 Továbbá, ha a tészta elsőként felajánlott része szent, akkor az egész tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok.

17 Ha azonban némely ágat letörtek, téged pedig vadolajfa létedre beoltottak közéjük, és részesültél az olajfa gyökerének a tápláló nedvéből, 18 ne legyél fölényes az ágakkal*. Ha mégis fölényes lennél velük*,+ ne felejtsd el, hogy nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. 19 Erre majd azt mondod: „Ágakat törtek le, hogy engem beoltsanak.”+ 20 Ez igaz! A hitetlenségükért törték le őket,+ te pedig hit által állsz+. Ne legyél büszke, hanem félj! 21 Mert ha Isten nem kímélte az eredeti ágakat, téged sem fog kímélni. 22 Gondolkodj el tehát Isten kedvességén+ és szigorúságán. Szigorú azokkal, akik elestek,+ veled viszont kedves, feltéve, hogy továbbra is méltó maradsz a kedvességére, különben téged is lenyesnek. 23 Őket is beoltják majd, ha nem maradnak hitetlenek, mert Isten be tudja oltani őket,+ hogy ismét a saját olajfájukon legyenek. 24 Mert ha téged kivágtak a vadolajfából, és beoltottak a nemes olajfába, noha ez nem természetes dolog, mennyivel inkább beoltják majd ezeket az eredeti ágakat, hogy ismét a saját olajfájukon legyenek.

25 Mert nem akarom, testvérek, hogy ne tudjatok erről a szent titokról,+ nehogy bölcsek legyetek a saját szemetekben: Izrael egy részének az érzékei eltompultak. Ez addig marad így, amíg meg nem lesz a nemzetekből valók teljes száma, 26 és ezáltal egész Izrael+ megmentésben részesül. Mint ahogy meg van írva: „Eljön Sionból a szabadító*,+ és tesz azért, hogy Jákob utódai felhagyjanak az istentelen szokásaikkal. 27 És ez a velük kötött szövetségem,+ amikor elveszem bűneiket.+” 28 Igaz, ha a jó hírt vesszük, ellenségek, ami a hasznotokra van. Ha viszont azt vesszük, hogy Isten kiket választott ki, akkor kedveltek az ősapáik miatt.+ 29 Mert Isten nem fogja sajnálni, hogy ajándékot ad valakinek, vagy hogy elhív valakit. 30 Ti egykor nem engedelmeskedtetek Istennek,+ de most irgalmas+ veletek az ő engedetlenségük miatt.+ 31 Vagyis azért irgalmas veletek, mert ők engedetlenek, de ennek következtében velük is irgalmas tud lenni. 32 Isten ugyanis hagyta, hogy mindannyian az engedetlenség rabjai legyenek,+ hogy mindnyájukkal irgalmas lehessen.+

33 Ó, mennyire nagyszerűek Isten áldásai*, és milyen mélységes a bölcsessége és az ismerete! Mily kikutathatatlanok az ítéletei, és kinyomozhatatlanok az útjai! 34 Mert „ki ismerte meg Jehova* gondolkodását, vagy ki lett a tanácsadója”?+ 35 Vagy: „Ki adott neki előbb, hogy viszonoznia kellene?”+ 36 Mert őtőle, őáltala és őérte van minden. Övé legyen a dicsőség örökké! Ámen.

12 Kérlellek azért titeket, testvérek, Isten könyörülete által, hogy mutassátok be testeteket+ élő, szent+ és Isten előtt elfogadható áldozatul. Így a gondolkodóképességeteket+ használva végeztek szent szolgálatot. 2 És ne formáljon többé titeket ez a világrendszer*, hanem változzatok meg azáltal, hogy megújítjátok a gondolkodásmódotokat.+ Így meg lesztek győződve arról,+ mi Isten jó, elfogadható és tökéletes akarata.

3 Mert az irántam kimutatott ki nem érdemelt kedvesség által azt mondom mindegyikőtöknek, hogy ne gondoljatok többet magatokról,+ mint amennyit kell, hanem józanul gondolkodjatok, annak a hitnek megfelelően, amelyet Isten adott* nektek.+ 4 Mert mint ahogy a testünknek sok része van,+ de nem minden testrésznek ugyanaz a szerepe, 5 úgy mi is, noha sokan vagyunk, egy test vagyunk Krisztussal egységben, de egyénenként egymáshoz tartozó testrészek.+ 6 Mivel tehát az ajándékaink különböznek az irántunk kimutatott ki nem érdemelt kedvesség szerint,+ ezért ha az ajándékunk a prófétálás, prófétáljunk a nekünk adott hit szerint; 7 ha a szolgálat, továbbra is végezzük ezt a szolgálatot; ha valaki tanít, továbbra is tanítson;+ 8 ha valaki buzdít, továbbra is buzdítson;+ aki adományoz*, bőkezűen tegye;+ aki felügyel valamit*, szorgalmasan* tegye;+ aki irgalmas, vidáman legyen az.+

9 Szeretetetek ne legyen képmutató.+ Irtózzatok a gonosztól,+ ragaszkodjatok a jóhoz. 10 Bensőséges testvéri szeretettel szeressétek egymást. Ti tegyétek meg az első lépést, és mutassatok tiszteletet mások iránt.+ 11 Legyetek szorgalmasak*, ne lusták.*+ Izzatok a szellemtől.+ Rabszolgaként szolgáljatok Jehovának*.+ 12 Örüljetek a reménységeteknek. Tartsatok ki a nyomorúságban.+ Legyetek állhatatosak az imában.+ 13 Osszátok meg a szentekkel, amitek van, a szükségleteiknek megfelelően.+ Keressétek az alkalmat, hogy vendégszeretőek lehessetek.+ 14 Továbbra is áldjátok azokat, akik üldöznek titeket.+ Áldást mondjatok, és ne átkot.+ 15 Örüljetek azokkal, akik örülnek, és sírjatok azokkal, akik sírnak. 16 Ugyanúgy gondolkodjatok másokról, mint magatokról. Ne olyan dolgokon járjon az eszetek, amiktől büszkék lesztek,* hanem olyanokon, amik alázatra ösztönöznek.+ Ne legyetek bölcsek a magatok szemében.+

17 Senkinek se viszonozzátok rosszal a rosszat.+ Gondoljátok át, mi az, amit minden ember jónak tart*. 18 Ha lehetséges, amennyire tőletek függ, minden emberrel békében legyetek.+ 19 Ne álljatok bosszút magatokért, szeretteim, hanem engedjétek, hogy Isten mutassa ki a haragját,+ mert meg van írva: „»Enyém a bosszú, én visszafizetek« – ezt mondja Jehova*.”+ 20 Inkább „ha éhes az ellenséged, adj neki enni, ha szomjas, adj neki inni, mert ha ezt teszed, tüzes szenet gyűjtesz a fejére*”.+ 21 Ne hagyd, hogy legyőzzön a rossz, hanem a rosszat mindig győzd le a jóval.+

13 Mindenki* rendelje alá magát a felsőbb hatalmaknak,+ mert nincs hatalom, csak Istentől.+ A létező hatalmak Istentől kapták a viszonylagos hatalmukat.+ 2 Aki tehát ellenszegül a hatalomnak, Isten intézkedésével száll szembe. Akik szembeszállnak azzal, azokat meg fogják ítélni. 3 Mert az uralkodóktól nem azoknak kell félniük, akik jót tesznek, hanem azoknak, akik rosszat.+ Szeretnéd, ha nem kellene félned a hatalomtól? Mindig tegyél jót,+ és dicséretet kapsz tőle, 4 mert ő Isten szolgája a javadra. Ha pedig a rosszat teszed, félj, mert nem hiába viseli a kardot. Mert ő Isten szolgája, aki bosszút áll, hogy végrehajtsa a büntetést* azon, aki folyton rosszat tesz.

5 Így tehát kényszerítő okotok van rá, hogy alárendeljétek magatokat, nemcsak e miatt a büntetés* miatt, hanem a lelkiismeretetek miatt is.+ 6 Ezért fizettek adót is, hisz Isten szolgái ők a köz javára, és folyamatosan ezért a célért szolgálnak. 7 Adjátok meg mindenkinek, ami megilleti: aki az adót követeli, annak az adót,+ aki az illetéket, annak az illetéket, aki a félelmet, annak a félelmet,+ aki a tiszteletet, annak a tiszteletet.+

8 Senkinek semmivel ne tartozzatok, csak azzal, hogy szeretitek egymást.+ Mert aki szereti az embertársát, megtartja a törvényt.+ 9 A törvénygyűjtemény – „ne kövess el házasságtörést!”,+ „ne gyilkolj!”,+ „ne lopj!”,+ „ne kívánj mohón!”,+ vagy bármelyik másik parancs – ebben a kijelentésben van összefoglalva: „Szeresd az embertársadat, mint önmagadat.”+ 10 A szeretet nem tesz rosszat a másik emberrel.+ Aki tehát szeret másokat, valóban megtartja a törvényt.+

11 Ezt azért is tegyétek, mert tudjátok, milyen időszakban élünk. Itt az ideje, hogy felébredjetek az álomból,+ mert a megmentésünk most közelebb van, mint amikor hívők lettünk. 12 Az éjszaka igencsak előrehaladt, közel van a nappal. Szabaduljunk hát meg a sötétség cselekedeteitől,+ és vegyük fel a világosság fegyvereit.+ 13 Illendően viselkedjünk,+ mint nappal, ne vegyünk részt vad mulatozásokban* és ivászatokban, ne létesítsünk erkölcstelen nemi kapcsolatot, ne viselkedjünk gátlástalanul*,+ ne veszekedjünk, és ne irigykedjünk.+ 14 Hanem kövessük az Úr Jézus Krisztus példáját*,+ és ne tervezzük el, hogy kielégítjük a test kívánságait.+

14 Fogadjátok szívesen azt, akinek a hitében hiányosságok vannak,+ és ne ítéljetek el senkit sem, ha más véleménye van*. 2 Az egyik hiszi, hogy mindent megehet, de aki gyenge, csak zöldségféléket eszik. 3 Aki eszik, ne nézze le azt, aki nem eszik, és aki nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik,+ mert Isten szívesen fogadta őt. 4 Ki vagy te, hogy megítéled más szolgáját?+ Az urára tartozik, hogy elítéli-e őt, vagy jóindulattal bánik vele.+ Elnyerheti Isten jóindulatát, mert Jehova* segíteni tud neki.

5 Valaki úgy ítéli meg, hogy az egyik nap fontosabb, mint a másik,+ másvalaki olyannak ítéli az egyik napot, mint a többit.+ Mindenki legyen teljesen meggyőződve a saját véleményéről. 6 Aki az egyik napot fontosabbnak tartja a másiknál, Jehováért* tartja fontosabbnak. Ugyanígy, aki eszik, Jehováért* eszik, mert hálát ad Istennek.+ És aki nem eszik, Jehováért* nem eszik, és ő is hálát ad Istennek.+ 7 Valójában egyikünk sem él csak önmagának,+ és senki sem hal meg csak önmagáért. 8 Mert ha élünk, Jehováért* élünk,+ és ha meghalunk, Jehováért* halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, Jehováéi* vagyunk.+ 9 Mert azért halt meg és kelt ismét életre Krisztus, hogy mind a halottak, mind az élők ura legyen.+

10 De miért ítéled meg vagy nézed le a testvéredet?+ Hiszen mindnyájan Isten bírói széke előtt fogunk állni.+ 11 Mert meg van írva: „Amilyen biztos, hogy élek+ – ezt mondja Jehova* –, olyan biztos, hogy előttem minden térd meg fog hajolni, és minden nyelv nyíltan el fogja ismerni, hogy Isten vagyok.”+ 12 Így hát mindegyikünk önmagáról fog számot adni Istennek.+

13 Többé tehát ne ítélkezzünk egymás fölött,+ hanem határozzuk el, hogy nem teszünk testvér elé olyasmit, ami a botlását okozza vagy elbuktatja.+ 14 Az Úr Jézus követőjeként tudom, és meg vagyok róla győződve, hogy semmi sem tisztátalan önmagában.+ Csak akkor tisztátalan valakinek valami, ha tisztátalannak tekinti. 15 Mert ha étel miatt botránkozik meg a testvéred, akkor már nem a szeretettel összhangban cselekszel.+ Ne okozd étel miatt a bukását* annak, akiért Krisztus meghalt.+ 16 Ne tegyetek tehát olyasmit, ami ugyan jó, de az emberek rosszat mondanának róla. 17 Az Isten királysága ugyanis nem evést és ivást jelent,+ hanem igazságosságot, békét és örömet szent szellemmel. 18 Mert aki így szolgál rabszolgaként Krisztusnak, az elnyeri Isten és az emberek tetszését.

19 Így hát törekedjünk olyasmikre, amik elősegítik a békét,+ és amikkel építjük egymást+. 20 Ne romboljátok le többé Isten munkáját csupán az étel miatt.+ Minden tiszta ugyan, de ha az ember olyat eszik, amivel megbotránkoztat másokat, az rossz*.+ 21 Ezért jobb, ha nem eszel húst, nem iszol bort, és nem teszel semmi olyat, ami miatt megbotránkozik a testvéred.+ 22 Amiben hiszel, az rád és Istenre tartozik. Boldog az, akinek nem kell elítélnie magát amiatt, amit tett. 23 Ha azonban kételyei vannak, és mégis eszik, már el is van ítélve, mert nem a hitével összhangban eszik. Minden, amit hit nélkül teszünk, bűn.

15 Nekünk azonban, akik erősek vagyunk, hordoznunk kell azok gyengeségeit, akik nem erősek,+ és nem járhatunk a magunk kedvében.+ 2 Mindegyikünk járjon az embertársa kedvében, hogy építse őt.+ 3 Hiszen Krisztus sem a maga kedvében járt,+ hanem, ahogy meg van írva: „engem értek* a téged gyalázók gyalázkodásai”.+ 4 Mert mindazt, amit régebben megírtak, az oktatásunkra írták meg,+ hogy kitartásunk+ által és az Írásokból származó vigasztalás által reménységünk legyen.+ 5 Isten pedig, aki segít kitartani, és vigasztalást nyújt, adja meg nektek, hogy ugyanolyan legyen a gondolkodásmódotok, mint amilyen Krisztus Jézusé volt, 6 hogy egységesen,+ egy emberként* dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját.

7 Fogadjátok hát szívesen egymást,+ mint ahogy Krisztus is szívesen fogadott titeket,+ az Isten dicsőségére. 8 Mert azt mondom nektek, hogy Krisztus a szolgája lett a körülmetélteknek,+ hogy bizonyítsa Isten szavahihetőségét, megerősítse az ősapáiknak tett ígéreteket,+ 9 és hogy a nemzetek dicsőítsék Istent az irgalmasságáért+. Mint ahogy meg van írva: „Ezért foglak dicsőíteni a nemzetek között, és dicséreteket énekelek nevednek.”+ 10 És még így szól: „Örüljetek, ti nemzetek, a népével.”+ 11 És még ezt mondja: „Dicsérjétek Jehovát* mind, ti nemzetek, és dicsérje őt minden nép.”+ 12 Ézsaiás pedig ezt mondja: „Megjelenik Isai gyökere+, és eljön, hogy uralkodjon a nemzeteken.+ Benne reménykednek majd a nemzetek.”+ 13 A reménységet adó Isten adjon nektek nagy örömet és békét, amiért bíztok benne, hogy így a szent szellem erejével még jobban megerősödjön a reménységetek.+

14 Én pedig, testvéreim, meg vagyok győződve róla, hogy titeket is a jóság jellemez, ismeretetek teljes, és inteni* tudjátok egymást. 15 Mindamellett néhány pontról nyíltabban írok nektek, hogy ismét emlékeztesselek rájuk benneteket a ki nem érdemelt kedvességnek köszönhetően, melyet Isten mutatott ki irántam, 16 hogy Krisztus Jézus szolgája* legyek a nemzeteknek+. Isten jó hírének szent munkájában foglalatoskodom,+ hogy ezek a nemzetek elfogadható áldozatnak számíthassanak, megszentelve szent szellemmel.

17 Krisztus Jézus követőjeként tehát van okom az örömre Isten szolgálatában. 18 Mert semmiről sem merek beszélni, csak arról, hogy mit tett Krisztus általam azért, hogy a nemzetek engedelmesek lehessenek. Ezt a szavaimmal és tetteimmel, 19 a jelek és csodák*+ erejével és Isten szellemének az erejével tette, úgyhogy Jeruzsálemtől egészen Illíriáig alaposan végeztem a munkámat, amint hirdettem a Krisztusról szóló jó hírt.+ 20 Így ki is tűztem célul, hogy nem ott hirdetem a jó hírt, ahol Krisztus nevét már ismertté tették, hogy ne más alapjára építsek, 21 hanem mint ahogy meg van írva: „Akiknek nem adtak hírt róla, meglátják majd, és akik nem hallottak róla, értenek majd.”+

22 Ezért volt, hogy sokszor akartam ugyan, de nem tudtam elmenni hozzátok. 23 Most viszont ezeken a vidékeken már nincs olyan terület, ahol ne jártam volna, és sok* éve szeretnék elmenni hozzátok. 24 Ezért amikor Hispániába utazom, remélem, hogy találkozom veletek, és miután egy ideig élveztem a társaságotokat, elkísértek egy darabon odafelé. 25 Most azonban Jeruzsálembe készülök, hogy szolgáljak a szenteknek.+ 26 Mert a makedóniaiak és az akhájaiak szívesen adományoztak a javaikból a jeruzsálemi szentek között lévő szegényeknek.+ 27 Igaz, szívesen tették ezt, de egyben adósaik is voltak. Mert ha a nemzetek kaptak a jeruzsálemi szentek szellemi javaiból, tartoznak nekik azzal, hogy adnak nekik az anyagi javaikból.+ 28 Miután végeztem ezzel, és biztonságban eljuttattam hozzájuk ezt az adományt*, titeket útba ejtve elindulok Hispániába. 29 Ezenkívül tudom, hogy amikor elmegyek hozzátok, Krisztus gazdag áldásával fogok menni.

30 Buzdítalak pedig titeket, testvérek, Jézus Krisztus, a mi Urunk által és a szeretet által, melyre a szellem indít, hogy velem együtt ti is buzgón imádkozzatok Istenhez értem,+ 31 hogy megmeneküljek+ a júdeai nem hívőktől, és hogy a Jeruzsálemért végzett szolgálatomat elfogadhatónak tartsák a szentek+. 32 Így Isten akaratából örömmel megyek hozzátok, és veletek együtt felüdülök. 33 A békét adó Isten legyen mindnyájatokkal!+ Ámen.

16 Szeretném, ha megismerkednétek* a testvérnőnkkel, Főbével, aki a kenkreai+ gyülekezetben szolgál. 2 Fogadjátok őt szívesen az Úr követőjeként a szentekhez méltó módon, és segítsétek mindenben, amire szüksége lehet,+ mert ő is sokakat pártfogol, beleértve engem is.

3 Adjátok át üdvözletemet Priszkának és Akvilának+, akik munkatársaim Krisztus Jézus munkájában, 4 akik az életüket* kockáztatták értem*,+ és akiknek nemcsak én mondok köszönetet, hanem a nemzetek gyülekezetei is mind. 5 És üdvözöljétek a házukban levő gyülekezetet is.+ Üdvözöljétek az én szeretett Epenétuszomat, aki Krisztus első követőinek az egyike Ázsiában. 6 Üdvözöljétek Máriát, aki sokat fáradozott értetek. 7 Üdvözöljétek Andronikuszt és Júniászt, rokonaimat+ és rabtársaimat, akiket az apostolok jól ismernek, és akik régebb óta Krisztus követői, mint én.

8 Adjátok át üdvözletemet Ampliátusznak, szeretett testvéremnek, aki szintén az Úr követője. 9 Üdvözöljétek Urbánuszt, aki munkatársunk Krisztus munkájában, és az én szeretett Sztakiszomat. 10 Üdvözöljétek Apellészt, akire tetszéssel tekint Krisztus. Üdvözöljétek az Arisztobulusz háznépéből valókat. 11 Üdvözöljétek Heródiont, a rokonomat. Üdvözöljétek a Nárcisszusz háznépéből valókat, akik az Úr követői. 12 Üdvözöljétek Trifénát és Trifószát, az asszonyokat, akik keményen dolgoznak az Úr munkájában. Üdvözöljétek a mi szeretett Persziszünket, mert ez az asszony sokat fáradozott az Úr munkájában. 13 Üdvözöljétek Rúfuszt, az Úr kiváló szolgáját, és anyját, akit én is az anyámnak tekintek. 14 Üdvözöljétek Aszinkrituszt, Flegont, Hermészt, Patrobászt, Hermászt és a velük levő testvéreket. 15 Üdvözöljétek Filológuszt és Júliát, Néreuszt és a lánytestvérét, és Olimpászt, és a velük levő szenteket mind. 16 Üdvözöljétek egymást szent csókkal. Üdvözöl benneteket Krisztus összes gyülekezete.

17 Buzdítalak pedig titeket, testvérek, hogy tartsátok a szemeteket azokon, akik ellentétben azzal a tanítással, amelyet tanultatok, megosztottságot idéznek elő, és botránkozásra adnak okot, és kerüljétek őket.+ 18 Mert az ilyenek nem Krisztusnak, a mi Urunknak, hanem a saját vágyaiknak* a rabszolgái, és mézesmázoskodással meg hízelgéssel tévútra viszik a gyanútlanok szívét. 19 Az engedelmességetek mindenki előtt ismertté vált, és nagyon örülök ennek. Ám szeretném, ha bölcsek lennétek abban, ami jó, de tapasztalatlanok abban, ami rossz.+ 20 A békét adó Isten pedig rövidesen összezúzza Sátánt+ a lábatok alatt. Jézusnak, a mi Urunknak a ki nem érdemelt kedvessége legyen veletek!

21 Üdvözöl titeket Timóteusz, a munkatársam, csakúgy, mint Lúciusz, Jáson és Szoszipáter, a rokonaim+.

22 Keresztényi üdvözletemet küldöm nektek én, Terciusz, aki leírtam ezt a levelet.

23 Üdvözöl titeket Gájusz+, aki vendéglátóm nekem és az egész gyülekezetnek. Üdvözöl titeket Erásztusz, a város kincstárnoka*, csakúgy, mint Kvártusz, a testvére. 24 * ——

25 Isten meg tud szilárdítani titeket összhangban a jó hírrel, melyet hirdetek, és azzal, amit Jézus Krisztusról prédikálnak, illetve azzal, ami feltárult a szent titokról+. Ez a titok hosszú-hosszú időn át el volt rejtve, 26 de most nyilvánvalóvá lett*, és a prófétai írások által az összes nemzet között ismertté vált az örök Isten parancsával összhangban, hogy elősegítse a hitből fakadó engedelmességet. 27 Az egyedül bölcs Istené+ legyen örökké a dicsőség Jézus Krisztus által! Ámen.