A HÉBEREKNEK

1 Isten régen sokszor és sokféleképpen szólt ősapáinkhoz a próféták által.+ 2 Ezeknek a napoknak a végén viszont egy Fiú+ által szólt hozzánk, akit kinevezett mindennek az örökösévé,+ és aki által a világrendszereket* alkotta+. 3 Ő Isten dicsőségének+ a visszatükröződése és lényének a pontos mása,+ és mindent fenntart hatalmának a szavával. Miután pedig megtisztított minket a bűneinktől,+ leült a fenséges Isten jobbjára a magasban+. 4 Így hát hatalmasabbá vált, mint az angyalok,+ mivel kiválóbb nevet örökölt az övéknél.+

5 Például melyik angyalnak mondta Isten valaha is: „Te vagy az én fiam; én atyáddá lettem a mai napon.”+ És még ezt is: „Atyjává leszek, ő pedig fiammá lesz.”+ 6 Amikor pedig ismét elhozza elsőszülöttjét+ a lakott földre, ezt mondja: „És hódoljon neki* Isten minden angyala.”

7 Ezenkívül az angyalokról ezt mondja: „Angyalait erőssé* teszi, és szolgáit*+ tűznek lángjává.”+ 8 De a Fiúról ezt: „Isten a te trónod+ mindörökre, és királyságod jogara az igazság* jogara. 9 Szeretted az igazságosságot, és gyűlölted a törvénytelenséget, ezért kent fel+ olajjal Isten, a te Istened, és adott neked nagyobb örömet, mint társaidnak.”+ 10 És: „Ó, Uram, te raktad le kezdetben a föld alapjait, az ég is a te kezed műve. 11 Azok elvesznek, de te megmaradsz. Mind elkopnak, akár a ruha, 12 és összegöngyölöd őket, úgy, mint egy köpenyt, mint egy ruhát, és le lesznek cserélve. De te ugyanaz vagy, és éveid sosem érnek véget.”+

13 Melyik angyalról mondta pedig valaha is: „Ülj az én jobbomon, míg ellenségeidet a lábad alá nem vetem*.”+ 14 Hát nem szent* szolgálatra rendelt szellemek ők mind,+ akiket azért küldtek el, hogy szolgálják azokat, akik megmentést fognak örökölni?

2 Ezért kell a szokottnál jobban figyelnünk arra, amit hallottunk,+ hogy soha el ne sodródjunk.+ 2 Ha ugyanis az angyalok által közölt szó+ igaznak bizonyult, és minden törvényszegés és engedetlen tett megkapta a büntetését az igazságossággal összhangban,+ 3 akkor hogyan fogunk megmenekülni, ha figyelmen kívül hagyunk egy ilyen nagy megmentést?+ Hiszen a mi Urunk kezdte ezt hirdetni,+ és megerősítették számunkra azok, akik hallották őt, 4 miközben Isten is tanúskodott jelekkel, csodákkal*, különféle hatalmas tettekkel+ és a szent szellemmel, amelyet kiosztott az akarata szerint.+

5 Mert nem angyaloknak vetette alá az eljövendő lakott földet,+ amelyről beszélünk. 6 Hanem egy tanú valahol ezt mondta: „Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, vagy az emberfia, hogy gondját viseled?+ 7 Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg, és kinevezted őt kezed munkái fölé. 8 Mindent a lába alá vetettél.”+ Mert azzal, hogy Isten mindent alávetett neki,+ semmit sem hagyott, ami ne lenne alávetve neki.+ Most ugyan még nem látjuk, hogy minden alá lenne vetve neki,+ 9 látjuk viszont Jézust – aki egy kevéssel kisebbé lett téve az angyaloknál+ –, dicsőséggel és tisztességgel megkoronázva a halál elszenvedéséért,+ hogy Isten ki nem érdemelt kedvességéből minden emberért megízlelje a halált+.

10 Mert helyénvaló volt, hogy az, akiért és aki által van minden, azért, hogy sok fiat vigyen dicsőségre,+ szenvedések által+ tegye tökéletessé a megmentésük főközvetítőjét+. 11 Hiszen az is, aki megszentel, és azok is, akiket megszentelnek,+ mindnyájan egytől származnak,+ és ezért nem szégyelli testvéreknek hívni őket,+ 12 ahogy mondja is: „Hirdetem nevedet az én testvéreimnek, énekkel dicsérlek téged a gyülekezetben.”+ 13 És még ezt mondja: „Benne bízom.”+ És ezt is: „Én és a kisgyermekek, akiket Jehova* adott nekem.”+

14 Mivel tehát a „kisgyermekek” hús-vér emberek, ő is hús-vér ember lett,+ hogy a halála által semmivé tegye azt, akinek megvannak az eszközei, hogy halált okozzon,+ vagyis az Ördögöt+, 15 és hogy felszabadítsa mindazokat, akiket egész életükben rabszolgaságban tartott a haláltól való félelem.+ 16 Mert igazából nem angyaloknak segít, hanem Ábrahám utódainak*+. 17 Ennélfogva mindenben hasonlóvá kellett lennie a „testvéreihez”,+ hogy irgalmas és hű főpappá lehessen Isten szolgálatában, azért, hogy engesztelő áldozatot+ ajánljon fel* a nép bűneiért.+ 18 Mivel ő maga is szenvedett, amikor próbára tették,+ segítségére tud sietni azoknak, akik próbára vannak téve.+

3 Ennélfogva, szent testvérek, akik égi elhívásban+ részesültetek, gondoljatok az apostolra és főpapra, akit elismerünk*: Jézusra.+ 2 Ő hű volt ahhoz, aki kinevezte,+ miként Mózes is az volt Isten egész házában.+ 3 Mert őt* nagyobb dicsőségre+ tartják méltónak, mint Mózest, hiszen a ház építőjét is nagyobb tisztelet övezi, mint a házat. 4 Természetesen minden háznak van építője, de Isten az, aki mindent megalkotott. 5 Mózes szolgaként volt hű Isten egész házában, ami tanúsítja mindazt, amiről később beszélni kellett, 6 de Krisztus fiúként+ volt hű Isten háza fölött. Mi vagyunk az ő háza,+ ha szilárdan ragaszkodunk ahhoz, hogy nyíltan beszéljünk, valamint a reményünkhöz, amellyel mindvégig dicsekszünk.

7 Ezért, amint a szent szellem mondja:+ „Bárcsak figyelnétek ma az ő hangjára: 8 »Ne makacsoljátok meg magatokat, mint amikor keserű haragra ingereltetek, mint a próba napján a pusztában,+ 9 ahol ősapáitok próbára tettek engem, noha látták tetteimet 40 éven át.+ 10 Ezért megundorodtam ettől a nemzedéktől, és ezt mondtam: ’Újra és újra eltértek tőlem szívükben, és nem követték útjaimat.’ 11 Így hát megesküdtem haragomban: ’Nem fognak megpihenni a pihenőnapomon*.’«”+

12 Vigyázzatok, testvérek, nehogy bármelyikőtökben hitetlen, gonosz szív fejlődjön ki bármikor is azáltal, hogy eltávolodik az élő Istentől!+ 13 Inkább ezentúl is buzdítsátok egymást mindennap, amíg az „mának”+ nevezhető, nehogy bármelyikőtök is megkeményedjen a bűn megtévesztő hatalma miatt. 14 Mert igazából csak akkor részesülünk abban, amiben Krisztus, ha mindvégig olyan szilárd marad a bizalmunk, mint kezdetben volt.+ 15 Ahogy mondják: „Bárcsak figyelnétek ma az ő hangjára: »Ne makacsoljátok meg magatokat, mint amikor keserű haragra ingereltetek.«”+

16 Mert kik voltak, akik hallották Istent, és mégis keserű haragra ingerelték? Nemde mindazok, akiket Mózes kivezetett Egyiptomból?+ 17 Ezenfelül, kik keltettek undort Istenben 40 éven át?+ Hát nem azok, akik vétkeztek, akik elhullottak a pusztában?+ 18 És kiknek esküdött meg, hogy nem fognak megpihenni a pihenőnapján, ha nem azoknak, akik engedetlenek voltak? 19 Látjuk tehát, hogy ők nem pihenhettek meg a pihenőnapján, mivel nem volt hitük.+

4 Mivel tehát még áll az ígéret, hogy megpihenhetünk a pihenőnapján*, vigyázzunk, nehogy bármelyikünket is méltatlannak tartsák rá+. 2 Mert nekünk is hirdették a jó hírt,+ ahogy nekik is. De nem vált hasznukra a szó, amelyet hallottak, hisz nem volt olyan hitük, mint azoknak, akik odafigyeltek. 3 Mert mi, akik hiszünk, megpihenünk a pihenőnapján, amelyről ezt mondta: „Így hát megesküdtem haragomban: »Nem fognak megpihenni a pihenőnapomon«”,+ jóllehet a munkái be voltak fejezve a világ megalapításától fogva.+ 4 Mert az egyik helyen a következőket mondta a hetedik napról: „És Isten a hetedik napon megpihent”,+ 5 és itt is ezt mondja: „Nem fognak megpihenni a pihenőnapomon.”+

6 Mivel tehát némelyek még nem pihentek meg a pihenőnapján, és azok sem pihentek meg a pihenőnapján, akiknek először hirdették a jó hírt, mert engedetlenek voltak,+ 7 ezért ismét megjelöl egy bizonyos napot azzal, hogy hosszú idő múltán azt mondja Dávid zsoltárában, hogy „ma”, mint ahogy a fentiekben már szó volt róla: „Bárcsak figyelnétek ma az ő hangjára: »Ne makacsoljátok meg magatokat.«”+ 8 Mert ha Józsué+ olyan helyre vezette volna őket, ahol megpihenhetnek, akkor később Isten nem beszélt volna egy másik napról. 9 Tehát Isten népe előtt van még egy sabbatnapi pihenő.+ 10 Mert aki megpihent Isten pihenőnapján, abbahagyta a saját munkáit, mint ahogy Isten is megpihent a munkája után.+

11 Tegyünk meg hát minden tőlünk telhetőt, hogy megpihenhessünk a pihenőnapján, nehogy bárki is ugyanúgy engedetlen legyen, mint ők.+ 12 Mert Isten szava élő, és erőt fejt ki,+ és élesebb bármely kétélű kardnál,+ és egészen odáig hatol, hogy szétválasztja a lelket* és a szellemet*, az ízületeket és a velőt, és képes tisztán látni a szív gondolatait és szándékait. 13 És nincs olyan teremtmény, amely rejtve lenne előtte,+ hanem minden meztelen és leplezetlen annak szeme előtt, akinek számot kell adnunk.+

14 Tekintve hát, hogy nagy főpapunk van, Jézus, Isten Fia,+ aki felment az égbe, ragaszkodjunk ahhoz, hogy nyilvánosan beszélünk róla.+ 15 Hiszen nem olyan főpapunk van, aki nem tud együttérezni a gyengeségeinkkel,+ hanem olyan, aki minden tekintetben próbára lett téve, mint mi, de ő nem követett el bűnt.+ 16 Beszéljünk hát nyíltan,+ amikor a ki nem érdemelt kedvesség trónjához járulunk, hogy Isten irgalmasan és ki nem érdemelt kedvességgel bánjon velünk, éppen akkor, amikor segítségre van szükségünk.

5 Mert minden főpapot, akit az emberek közül választanak, az emberekért neveznek ki Isten szolgálatára,+ hogy ajándékokat és áldozatokat ajánljon fel a bűnökért+. 2 Könyörületesen* tud bánni a tudatlanokkal és a vétkesekkel*, mivel ő is szembesül a saját gyengeségeivel,* 3 és ezért a saját bűneiért is be kell mutatnia áldozatokat, csakúgy, mint a nép bűneiért.+

4 Senki sem azért kapja meg ezt a megtisztelő feladatot, mert akarja, hanem csakis azért, mert Isten hívja el őt, mint ahogy Áront is.+ 5 Krisztus sem maga emelte magát+ főpapi tisztségre, hanem az adott ilyen dicsőséget neki, aki így beszélt róla: „Te vagy az én fiam; én atyáddá lettem a mai napon.”+ 6 Mint ahogy egy másik helyen is mondja: „Pap vagy, mint Melkisédek, és örökre pap leszel.”+

7 Krisztus, amikor a földön élt,* erős kiáltásokkal és könnyekkel esedezett és könyörgött ahhoz,+ aki képes kimenteni őt a halálból, és ő meghallgatta őt az istenfélelméért. 8 Jóllehet fiú volt, engedelmességet tanult azokból, amiket elszenvedett.+ 9 És miután tökéletes lett,+ felelőssé vált mindazok örök megmentéséért, akik engedelmeskednek neki,+ 10 mert Isten olyan főpapnak nevezte ki, mint amilyen Melkisédek volt.+

11 Sok a mondanivalónk róla, de nehéz megmagyarázni, mivel eltompult a hallásotok. 12 Mert mostanra* már tanítóknak kellene lennetek, viszont ismét arra van szükségetek, hogy valaki elölről tanítsa nektek Isten szent kijelentéseinek az alapelemeit+, és újra tejre van szükségetek, nem szilárd eledelre. 13 Mert mindaz, aki csak tejen él, nem ismeri az igazságosság szavát, mivel kisgyermek.+ 14 A szilárd eledel azonban érett embereknek való, azoknak, akiknek a használat során edzetté vált az érzékelőképességük, hogy különbséget tudjanak tenni a helyes és a helytelen között.

6 Ezért most, hogy túljutottunk a Krisztusról szóló alaptanításon+, törekedjünk érettségre,+ és ne az alapot kezdjük újból építeni, mint például a holt cselekedetek megbánását és az Istenbe vetett hitet, 2 a keresztelkedésekről szóló tanítást és a kézrátételt+, a halottak feltámadását+ és az örök ítéletet. 3 És így is fogunk tenni, ha Isten megengedi.

4 Mert akik egyszer már megvilágosodtak,+ megízlelték az égi ajándékot, megkapták a szent szellemet, 5 és megízlelték Isten kiváló szavát és az eljövendő világrendszer* erőit, 6 de elbuktak,+ azokat lehetetlen újra feléleszteni, hogy megbánják a bűneiket, mivel ők maguk újból oszlopra feszítik Isten Fiát, és nyilvános szégyennek teszik ki őt.+ 7 A föld Isten áldását élvezi, amikor felissza az esőt, amely gyakran öntözi, és aztán hasznos növényeket terem azoknak, akikért művelik. 8 De ha tövisbokrot és bogáncskórót terem, nincs haszna, és közel van ahhoz, hogy megátkozzák, végül pedig fel fogják égetni.

9 Szeretteim, még ha így beszélünk is, meg vagyunk róla győződve, hogy ennél ti jobb helyzetben vagytok, ami a megmentésetekhez vezet. 10 Mert Isten nem igazságtalan, hogy elfelejtkezzen a munkátokról és a szeretetről, amelyet a neve iránt tanúsítottatok+ azzal, hogy a szenteknek szolgáltatok, és továbbra is szolgáltok. 11 Bárcsak egyikőtöknek se lankadna a szorgalma, hogy így mindvégig+ teljesen meg legyetek győződve a reménységről,+ 12 és hogy ne lustuljatok el,+ hanem kövessétek azoknak a példáját, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket!

13 Mert amikor Isten ígéretet tett Ábrahámnak, mivel senki nagyobbra nem esküdhetett, önmagára esküdött,+ 14 és ezt mondta: „Bizony megáldalak téged, és sok utódot adok neked.”+ 15 És miután Ábrahám türelmesen várt, megkapta ezt az ígéretet. 16 Az emberek maguknál nagyobbra esküsznek, és az esküjük lezár minden vitát, mivel törvényes garanciának tekintik.+ 17 Ehhez hasonlóan, amikor Isten elhatározta, hogy egyértelműbbé teszi az ígéret örököseinek,+ hogy a szándéka nem fog megváltozni, ezt esküvel garantálta*. 18 Így a két változtathatatlan dolog, melyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon,+ nagyon bátorít minket, akik a menedékhez menekültünk, és segít abban, hogy szilárdan ragaszkodjunk az elénk helyezett reménységhez. 19 Ez a reménység+ nekünk a lélek* horgonya. Biztos is, szilárd is, és behatol a függönyön belülre,+ 20 ahová belépett értünk egy előfutár, Jézus,+ aki főpap lett, mint Melkisédek, és örökre főpap lesz.+

7 Ez a Melkisédek, Sálem királya, a legfelségesebb Isten papja, találkozott Ábrahámmal, amikor az visszatért azután, hogy megölte a királyokat. Melkisédek megáldotta őt,+ 2 és Ábrahám tizedet adott* neki mindenből. Először is Melkisédek nevét úgy fordítják, hogy ’igazságosság királya’, azután ő Sálem királya is, vagyis a ’béke királya’. 3 Mivel nincsen apja, nincsen anyja, nincs nemzetségtáblázata, napjainak nincs kezdete, és életének sincsen vége, valamint Isten Fiához tették hasonlóvá, pap marad mindenkorra.+

4 Lássátok hát, milyen nagy volt ez az ember, akinek Ábrahám, a családfő,* tizedet adott a zsákmány legjavából!+ 5 Igaz, akik Lévi fiai+ közül papi tisztséget töltenek be, a törvény szerint parancsot kaptak arra, hogy tizedet szedjenek a néptől,+ azaz a testvéreiktől, pedig azok Ábrahám leszármazottai*. 6 De ez az ember, aki nem tőlük származott, elfogadta Ábrahámtól a tizedet, és megáldotta őt, aki az ígéreteket kapta.+ 7 Mármost az tagadhatatlan, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet. 8 Továbbá az egyik esetben halandó emberek kapnak tizedet, a másik esetben azonban olyasvalaki, akiről bizonyíték van, hogy él.+ 9 Sőt, az is elmondható, hogy Ábrahám révén még Lévi is, aki tizedet kap, tizedet fizetett, 10 mert ő az ősapjának a leendő leszármazottja* volt, amikor Melkisédek találkozott Ábrahámmal+.

11 Ha tehát tökéletességre lehetne jutni a lévita papság által+ (amely fontos része volt a népnek adott törvénynek), mi szükség volna még egy másik papra, akiről azt mondják, hogy olyan, mint Melkisédek,+ és nem pedig olyan, mint Áron? 12 És mivel a papságot megváltoztatják, szükségessé válik a törvény megváltoztatása is.+ 13 Mert az, akiről ezeket mondják, egy másik törzs tagja volt, amelyből senki sem szolgált az oltárnál.+ 14 Teljesen világos ugyanis, hogy az Urunk Júdától származott,+ noha Mózes nem mondta, hogy bárki is pap lesz abból a törzsből.

15 Ez még világosabbá válik, amikor egy másik pap+ jelenik meg, aki olyan, mint Melkisédek,+ 16 és nem leszármazásra épülő jogi követelmény alapján lett az, hanem az által az erő által, melynek köszönhetően elpusztíthatatlan élete van+. 17 Hiszen ezt mondja róla az írás: „Pap vagy, mint Melkisédek, és örökre pap leszel.”+

18 Az előbbi parancsot tehát hatályon kívül helyezik, mivel gyenge és eredménytelen.+ 19 A törvény ugyanis semmit sem tett tökéletessé,+ de az, hogy kaptunk egy jobb reménységet,+ az igen, és ez által közeledünk Istenhez+. 20 Továbbá, mivel ez nem ünnepélyes eskü nélkül történt 21 (mert vannak ugyan, akik ünnepélyes eskü nélkül lettek papok, de ő annak az ünnepélyes esküjével lett pap, aki ezt mondta róla: „Jehova* megesküdött, és nem fogja meggondolni magát*: »Pap vagy örökre«”+), 22 éppen ezért lett Jézus garancia* egy jobb szövetségre+. 23 Ezenkívül sok pap következett egymás után,+ ugyanis a halál meggátolta őket abban, hogy papok maradjanak, 24 de mivel ő örökké él,+ a papsága nem száll át másra. 25 Ennélfogva arra is képes, hogy teljesen megmentse azokat, akik általa járulnak Isten elé, mert mindig él, hogy szót emeljen az érdekükben.+

26 Mert ilyen főpapra van szükségünk, aki hűséges, ártatlan, beszennyezetlen+, bűnösöktől elkülönített, és akit magasabbra emeltek az egeknél+. 27 Azokkal a főpapokkal ellentétben, neki nem szükséges naponta áldozatokat felajánlania,+ először a saját bűneiért, azután a népéiért,+ mert ezt egyszer s mindenkorra megtette, amikor felajánlotta önmagát.+ 28 A törvény ugyanis olyan embereket nevez ki főpappá, akiknek vannak gyengeségeik,+ de a törvény után kijelentett ünnepélyes eskü+ egy Fiút nevez ki, aki örökre tökéletessé lett téve.+

8 Ez a lényege annak, amit mondunk: Olyan főpapunk van, mint ő,+ aki leült a fenséges Isten trónjának a jobbjára az égben,+ 2 és szolgája* a szent helynek+ és az igazi sátornak, amelyet Jehova* állított fel, nem ember. 3 Mert minden főpapot arra neveznek ki, hogy ajándékokat és áldozatokat is felajánljon, ennélfogva szükséges volt, hogy ő is felajánljon valamit.+ 4 Ha a földön volna, nem lenne pap,+ mivelhogy már vannak emberek, akik a törvénnyel összhangban felajánlják az ajándékokat. 5 Ezeknek az embereknek a szent szolgálata az égi dolgoknak a másolata vagy árnyéka.+ Mint ahogy Mózes is ezt a parancsot kapta Istentől, mielőtt elkészítette a sátort: „Ügyelj arra, hogy pontosan úgy* készítsetek el mindent, ahogy most a hegyen mutattam neked.”+ 6 Most azonban Jézust kitűnőbb szolgálattal* bízták meg, hiszen ő egy jobb szövetségnek a közvetítője is,+ amelyet jobb ígéretek alapján erősítettek meg törvényesen+.

7 Mert ha az az első szövetség hibátlan lett volna, nem lett volna szükség egy másodikra.+ 8 Márpedig Isten hibát talál a népben, amikor így szól: „»Jönnek napok – ezt mondja Jehova* –, amikor új szövetséget kötök Izrael népével és Júda népével. 9 Ez nem olyan lesz, mint az a szövetség, amelyet ősapáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről,+ ugyanis nem tartották meg a szövetségemet, és ezért nem törődtem tovább velük« – ezt mondja Jehova*.”

10 „»Ez az a szövetség, amelyet Izrael népével kötök azok után a napok után: törvényemet az elméjükbe helyezem, és a szívükbe írom.+ Én Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek« – mondja Jehova*.+

11 »Nem tanítja többé senki a polgártársát vagy a testvérét, így szólva: ’Ismerjétek meg Jehovát*!’, mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig. 12 Mert megbocsátom igazságtalan tetteiket, és nem emlékezem többé bűneikre.+«”

13 Azzal, hogy „új szövetségről” beszél, elavulttá teszi a korábbit.+ Ami pedig elavul és elöregszik, közel van az elmúláshoz.+

9 A korábbi szövetségnek tehát voltak jogi előírásai a szent szolgálattal kapcsolatban, és volt egy szent helye+ a földön. 2 Mert készítettek egy első sátorrészt, melyben a lámpatartó+ meg az asztal volt, és itt rakták ki az Istennek bemutatott kenyereket*.+ Ezt hívják szenthelynek.+ 3 A második függöny+ mögött pedig az a sátorrész volt, amelyet a szentek szentjének+ hívnak. 4 Ebben volt egy aranyfüstölő+; a szövetségláda+ teljesen bevonva arannyal,+ benne az aranykorsó a mannával,+ meg Áron kihajtott vesszeje+ és a szövetség táblái+; 5 fölötte pedig a dicsőséges kerubok voltak, amelyek árnyékba borították az engesztelési fedelet*.+ De most nem annak van itt az ideje, hogy részletesen beszéljünk ezekről.

6 Azóta, hogy ezek így elkészültek, a papok rendszeresen bemennek az első sátorrészbe, hogy elvégezzék a szent szolgálat teendőit.+ 7 A második sátorrészbe viszont egyedül a főpap megy be, évente egyszer,+ és nem úgy, hogy ne lenne nála vér,+ amelyet felajánl önmagáért+ és a nép+ tudatlanságból elkövetett bűneiért. 8 A szent szellem így világossá teszi, hogy míg állt az első sátor, a szent helyre vezető út nem nyílt meg.+ 9 Ez a sátor szemléltetés napjainkra,+ és ennek megfelelően ajándékokat is, és áldozatokat is felajánlanak.+ Mindenesetre ezek nem képesek tökéletessé tenni a szent szolgálatot végző ember lelkiismeretét,+ 10 hanem csak ételeket, italokat és különféle szertartásos mosakodásokat*+ foglalnak magukban. Ezek a jogi előírások a testre vonatkoztak,+ és addig voltak érvényben, amíg el nem jött az ideje, hogy minden a helyére kerüljön.

11 Amikor azonban Krisztus eljött mint azoknak a jó dolgoknak a főpapja, amelyek már megtörténtek, bement a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amely nem kézzel készült, azaz nem ebből a teremtésből való. 12 Nem kecskék és fiatal bikák vérével, hanem a saját vérével+ lépett be a szent helyre egyszer s mindenkorra, és örökre megszabadított* bennünket.+ 13 Mert ha a kecskék és bikák vére,+ meg az üsző* hamva a beszennyezettekre hintve megszentel annyira, hogy a test tiszta lesz,+ 14 akkor Krisztus vére,+ aki örök szellem által önmagát ajánlotta fel beszennyezetlenül Istennek, mennyivel inkább meg fogja tisztítani a lelkiismeretünket a holt cselekedetektől,+ hogy szent szolgálatot végezhessünk az élő Istennek!+

15 Ezért ő egy új szövetség közvetítője,+ hogy az elhívottak megkaphassák az örökkévaló örökség+ ígéretét, mivel ő meghalt, hogy váltság+ által megszabaduljanak a törvényszegésektől, amelyeket a korábbi szövetség alatt követtek el. 16 Mert ahol szövetség van, az emberi szövetségkötőnek meg kell halnia. 17 Egy szövetség ugyanis halállal lesz érvényes, mivel addig nincs hatályban, míg él az emberi szövetségkötő. 18 Éppen ezért a korábbi szövetséget sem érvényesítették vér nélkül. 19 Mert amikor Mózes a törvény minden parancsát elmondta az egész népnek, vette a fiatal bikák és a kecskék vérét vízzel, skarlátvörös gyapjúval és izsóppal együtt, meghintette a könyvet* és az egész népet, 20 és így szólt: „Ez annak a szövetségnek a vére, amelyről Isten megparancsolta, hogy meg kell tartanotok.”+ 21 A vérrel meghintette a sátrat és a szent szolgálatban* használt valamennyi edényt is.+ 22 Igen, a törvény szerint csaknem mindent vérrel tisztítanak meg,+ és vér kiontása nélkül nincsen megbocsátás.+

23 Szükséges volt tehát, hogy az égi dolgok másolatát+ ezek által tisztítsák meg,+ de az égi dolgok sokkal jobb áldozatokat igényelnek. 24 Mert Krisztus nem kézzel készített szent helyre lépett be,+ amely másolata a valóságnak,+ hanem magába az égbe,+ hogy most megjelenjen Isten előtt* értünk.+ 25 Nem azért volt ez, hogy gyakran ajánlja fel magát, mint ahogy a főpap évről évre+ belép a szent helyre olyan vérrel, amely nem a sajátja. 26 Különben gyakran kellett volna szenvednie a világ megalapítása óta. De most egyszer s mindenkorra nyilvánvalóvá tette magát a világrendszerek* befejezésekor, hogy önmaga feláldozásával eltávolítsa a bűnt.+ 27 És ahogy az embereknek fenn van tartva, hogy egyszer s mindenkorra meghaljanak, azután pedig ítélet vár rájuk, 28 úgy Krisztus is egyszer s mindenkorra felajánlotta magát, hogy sokak bűnét hordozza.+ Amikor másodszor jelenik meg, nem a bűn miatt teszi, és látni fogják őt azok, akik várva várják, hogy megmentse őket.+

10 Mivel ugyanis a törvényben az eljövendő jó dolgok árnyéka van,+ nem pedig maguk a dolgok, a törvény soha nem tudja* ugyanazokkal az évről évre, folytonosan felajánlott áldozatokkal tökéletessé tenni azokat, akik Isten elé járulnak.+ 2 Máskülönben vajon nem szűnt volna meg az áldozatok felajánlása? Hiszen így azoknak, akik szent szolgálatot végeznek, és akiket egyszer már megtisztítottak, nem lenne többé bűntudatuk. 3 Ellenkezőleg, ezek az áldozatok évről évre emlékeztetnek a bűnökre,+ 4 mert a bikák és kecskék vére nem tudja elvenni a bűnöket.

5 Ezért amikor eljön a világba, ezt mondja: „»Állatáldozatokat és egyéb áldozatokat nem akartál, de testet készítettél nekem. 6 Égőáldozatban és bűnért való áldozatban nem lelted örömödet.«+ 7 Majd így szóltam: »Eljöttem (a tekercsben* ez meg van írva rólam), hogy cselekedjem az akaratodat, ó, Isten.«+” 8 Először ezt mondja: „Nem akartál állatáldozatokat és egyéb áldozatokat, égőáldozatokat és bűnért való áldozatokat, és nem is lelted örömödet bennük” – az olyan áldozatokban, melyeket a törvény szerint ajánlanak fel –, 9 majd ezt mondja: „Eljöttem, hogy cselekedjem az akaratodat.”+ Eltávolítja az elsőt, hogy megerősítse a másodikat. 10 Ez által az „akarat”+ által megszenteltek minket, mivel Jézus Krisztus egyszer s mindenkorra felajánlotta a testét+.

11 Ezenkívül minden pap naponta elfoglalja a helyét, hogy szent szolgálatot* végezzen,+ és hogy gyakran ajánlja fel ugyanazokat az áldozatokat,+ amelyek soha nem képesek teljesen elvenni a bűnöket.+ 12 Ez az ember viszont egyetlen áldozatot ajánlott fel a bűnökért egyszer s mindenkorra, és leült Isten jobbjára,+ 13 és attól fogva vár, míg az ellenségeit a lába alá nem vetik*.+ 14 Mert egyetlen áldozat által tette tökéletessé+ egyszer s mindenkorra azokat, akiket megszentelnek. 15 Ezenfelül a szent szellem is tanúskodik nekünk, mert így szólt: 16 „»Ez az a szövetség, amelyet velük kötök azok után a napok után: törvényemet a szívükbe helyezem, és az elméjükbe írom« – mondja Jehova*.”+ 17 Azután ezt mondja: „És nem emlékezem többé bűneikre és törvénytelen tetteikre.”+ 18 Ahol pedig megbocsátják ezeket, ott nincs már szükség bűnért való áldozatra.

19 Ezért, testvérek, mivel Jézus vére által bátran* használjuk az utat, hogy belépjünk a szent helyre+ 20 – ezt az utat új és élő útként nyitotta meg* nekünk a függönyön+, azaz a testén keresztül –, 21 és mivel nagy papunk van Isten háza felett,+ 22 járuljunk Isten elé őszinte szívvel és teljes hittel, hiszen a szívünk meghintés által megtisztult a rossz lelkiismerettől,+ és testünket megmosták tiszta vízzel+. 23 Ragaszkodjunk szilárdan és megingathatatlanul ahhoz, hogy nyilvánosan beszélünk a reménységünkről,+ mert hű az, aki ígéretet tett. 24 Ezenkívül figyeljünk egymásra*, hogy szeretetre és jótettekre ösztönözzük* egymást,+ 25 és ne hanyagoljuk el az összejöveteleinket,+ mint szokásuk némelyeknek, hanem bátorítsuk egymást,+ éspedig annál inkább, minél inkább közeledni látjátok azt a napot+.

26 Mert ha készakarva követünk el bűnt újra meg újra, miután pontosan megismertük az igazságot,+ akkor nincs többé áldozat a bűnökért,+ 27 hanem csak az marad, hogy várjuk a félelmetes ítéletet és a tüzes haragot, amely meg fogja emészteni az ellenszegülőket.+ 28 Aki semmibe veszi Mózes törvényét, két vagy három tanú vallomása alapján, könyörület nélkül meghal.+ 29 Mit gondoltok, mennyivel szigorúbb büntetést érdemel az, aki lábbal tiporta Isten Fiát, aki nem tartotta különleges értékűnek a szövetség vérét+, mely megszentelte, és aki megvetéssel bánt a ki nem érdemelt kedvesség szellemével?+ 30 Mert ismerjük azt, aki így szólt: „Enyém a bosszú, én megfizetek”; és így is: „Jehova* meg fogja ítélni népét.”+ 31 Félelmetes dolog az élő Isten kezébe kerülni.

32 Mindamellett ne feledkezzetek meg a korábbi napokról, arról, hogy miután megvilágosodtatok,+ kitartottatok nagy küzdelmek és szenvedések közepette. 33 Olykor nyilvánosság előtt* gyaláztak és gyötörtek titeket, olykor pedig azok mellett álltatok, akik ilyesmit éltek át. 34 Együttéreztetek a börtönben levőkkel, és örömmel vettétek azt is, hogy elrabolták a javaitokat,+ mivel tudtátok, hogy jobb és maradandó tulajdonotok van.+

35 Legyetek hát továbbra is bátrak,* ami nagy jutalommal jár!+ 36 Mert kitartásra van szükségetek,+ hogy miután mindent megtesztek, amit Isten akar, megkapjátok tőle, amit ígért. 37 Mert még „egy nagyon rövid idő”,+ és „aki jön, meg fog érkezni, és nem késik”.+ 38 „De az én igazságosom a hite miatt fog élni”,+ és „ha meghátrál, nem telik benne kedvem*”.+ 39 Mi pedig nem olyanok vagyunk, akik meghátrálnak és elpusztulnak,+ hanem olyanok, akiknek van hitük, és életben maradnak*.

11 A hit a remélt dolgokba vetett megalapozott bizalom,+ és a nem látható dolgokról való meggyőződés*. 2 Mert hit által nyerték el Isten tetszését* a régen élt emberek*.

3 Hit által fogjuk fel, hogy a világrendszerek* Isten szavára szerveződtek rendbe, úgyhogy amik láthatók, azokból lettek, amik nem láthatók.

4 Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot Istennek, mint Káin,+ és Isten a hite miatt biztosította arról, hogy igazságos, ugyanis elfogadta* az ajándékait.+ És bár Ábel meghalt, mégis beszél+ a hite által.

5 A hite miatt vitte el Isten Énókot+, hogy ne lásson halált, és nem találták meg sehol, mivel Isten elvitte.+ Ezt megelőzően Isten biztosította Énókot arról, hogy kedvét leli benne. 6 Hit nélkül pedig lehetetlen Isten kedvére lenni, mert aki elé járul, annak hinnie kell, hogy ő van*, és hogy megjutalmazza azokat, akik igazán keresik őt.+

7 Hit által volt Noé+ istenfélő, és készített bárkát+ a családja megmentésére, miután Isten olyasmire figyelmeztette, amit még senki sem látott.+ És a hite által ítélte el a világot,+ és lett örököse az igazságosságnak, mely hitből fakad.

8 Hit által engedelmeskedett Ábrahám,+ amikor elhívták, és kiment egy olyan helyre, amelyet örökségül kellett kapnia. Kiment, bár nem tudta, hová megy.+ 9 Hit által lakott idegenként az ígéret földjén,+ és lakott sátrakban+ Izsákkal és Jákobbal, akik ugyanannak az ígéretnek voltak az örökösei+. 10 Mert várta a valódi alapokkal bíró várost, amelynek Isten a tervezője és építője.+

11 Hit által kapott Sára erőt, hogy gyermeket* foganjon – méghozzá akkor, amikor már túl idős volt ehhez –,+ mivel hűnek* tartotta azt, aki ígéretet tett. 12 Ezért van, hogy egy olyan embertől, aki már szinte halott volt,+ gyermekek születtek,+ olyan sok, mint az ég csillagai, és mint a megszámlálhatatlan homokszemek a tengerparton.+

13 Ők mind úgy haltak meg, hogy hittek, bár az ő idejükben nem teljesedtek be az ígéretek,+ viszont távolról látták+ és örömmel fogadták azokat, és nyilvánosan kijelentették, hogy ők idegenek és ideiglenes lakosok azon a földön. 14 Mert akik így beszélnek, bizonyítják, hogy igazán keresnek egy olyan helyet, amely a sajátjuk. 15 De ha folyton arra a helyre gondoltak volna, ahonnan elmentek,+ lett volna alkalmuk visszatérni. 16 Most azonban jobb helyre törekszenek, azaz olyanra, amely az éghez tartozik. Ezért Isten nem szégyelli őket, azt, hogy Istenükként hívják őt segítségül,+ mert készített nekik egy várost+.

17 Hit által volt, hogy Ábrahám, amikor próbára lett téve,+ mondhatni, felajánlotta Izsákot. Ez a férfi, aki örömmel fogadta az ígéreteket, megkísérelte felajánlani az egyszülött fiát,+ 18 noha megmondták neki: „a megígért utódod* Izsák által lesz.”+ 19 De Ábrahám úgy vélekedett, hogy Isten még a halottak közül is képes feltámasztani Izsákot, és vissza is kapta onnan szemléltetésképpen.+

20 Hit által áldotta meg Izsák Jákobot+ és Ézsaut+, elmondva nekik, mi fog történni a jövőben.

21 Hit által áldotta meg a haldokló Jákob+ József mindkét fiát,+ és imádta Istent a botja végére támaszkodva+.

22 Hit által beszélt József az élete vége felé az izraeliták* kivonulásáról, és mondta el*, hogy mit tegyenek a csontjaival*.+

23 Hit által rejtegették Mózest a szülei a születése után három hónapig,+ mert látták, hogy szép a kisgyermek,+ és nem féltek a király rendeletétől.+ 24 Hit által utasította vissza Mózes, amikor már felnőtt volt,+ hogy a fáraó lánya fiának hívják.+ 25 Inkább azt választotta, hogy Isten népével együtt durván bánjanak vele, mint hogy ideig-óráig élvezze a bűnt, 26 mivel értékesebbnek tartotta Egyiptom kincseinél, hogy felkentként* gyalázzák, mert a jutalomra szegezte a tekintetét. 27 Hit által hagyta el Egyiptomot,+ nem azért, mert félt a király haragjától,+ ugyanis rendíthetetlen maradt, mintha látná azt, aki láthatatlan.+ 28 Hit által ünnepelte a pászkát, és hintette meg vérrel az ajtófélfákat, hogy a pusztító ne ölje meg* az elsőszülötteiket.+

29 Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mintha szárazföld lett volna,+ de amikor az egyiptomiak akartak átkelni, őket elnyelte a víz.+

30 Hit által omlottak le Jerikó falai, miután a nép hét napon át körüljárta azokat.+ 31 A hitének köszönhette Ráháb, a prostituált, hogy nem halt meg, ellentétben az engedetlen emberekkel, mivel békével fogadta a kémeket.+

32 És mit mondjak még? Hiszen kifogyok az időből, ha beszélek még Gedeonról+, Bárákról+, Sámsonról+, Jeftéről+, Dávidról+, valamint Sámuelről+ és a többi prófétáról. 33 Ők hit által királyságokat győztek le,+ érvényre juttatták az igazságosságot, ígéreteket kaptak,+ bezárták az oroszlánok száját,+ 34 elfojtották a tűz erejét,+ megmenekültek a kard élétől,+ megerősítették őket, noha gyengék voltak,+ hősökké váltak a háborúban,+ és megfutamították a hódító seregeket+. 35 Asszonyok feltámadás által visszakapták halottaikat.+ Másokat viszont megkínoztak, mert semmit sem voltak hajlandóak elfogadni a szabadságukért cserébe, méghozzá azért, hogy jobb feltámadásban részesülhessenek. 36 Igen, másoknak az volt a próbájuk, hogy csúfolták és megkorbácsolták őket, sőt mi több, bilincsbe verték+ és börtönbe zárták+ őket. 37 Megkövezték,+ próbára tették, kettéfűrészelték* és karddal megölték őket,+ juhbőrben meg kecskebőrben jártak,+ miközben nélkülöztek, nyomorúságot éltek át,+ és durván bántak velük+. 38 A világ nem volt méltó rájuk. Pusztákban, hegyekben, barlangokban+ és a föld üregeiben bolyongtak.

39 Noha Isten mindnyájukat biztosította arról, hogy a hitük miatt kedvét leli bennük, nem látták beteljesedni az ígéretet, 40 mivel Isten előre látta, hogy nekünk valami jobbat fog adni,+ hogy tőlünk függetlenül ne juthassanak tökéletességre.

12 Így hát, mivel a tanúknak ilyen nagy fellege vesz körül bennünket, dobjunk le mi is minden terhet és a minket könnyen behálózó bűnt,+ és kitartással fussunk a versenyen, amelyet elénk helyeztek,+ 2 miközben hitünk főközvetítőjére és tökéletessé tevőjére, Jézusra szegezzük a tekintetünket.+ Ő az eléje helyezett örömért elszenvedte, hogy kínoszlopra* feszítsék, nem törődve a szégyennel, és leült Isten trónjának a jobbjára.+ 3 Tekintsetek hát figyelmesen arra, aki elviselte, hogy ilyen ellenségesen beszéljenek vele a bűnösök,+ akik a saját érdekeik ellen voltak, hogy így ne fáradjatok el és ne adjátok fel*+.

4 A bűn elleni küzdelmetek eddig még nem volt olyan súlyos, hogy a véreteket ontották volna. 5 Teljesen elfelejtettétek, hogy mire figyelmeztettek titeket mint fiakat: „Fiam, ha Jehova* fegyelmez, ne vedd félvállról, és ne add fel, ha rendreutasít, 6 mert akit szeret Jehova*, azt megfegyelmezi. Igen, megostoroz* mindenkit, akit a fiává fogad.”+

7 Ki kell tartanotok, mert ez a fegyelmezésetek* része. Isten a fiaiként bánik veletek.+ Mert melyik fiút nem fegyelmezi az apja?+ 8 Ha nem fegyelmeztek volna titeket, akkor valójában törvénytelen gyermekek lennétek, és nem fiak. 9 Továbbá minket emberi* apáink fegyelmeztek, és mi tiszteltük őket. Vajon akkor ne rendeljük alá magunkat még készségesebben szellemi életünk Atyjának, hogy éljünk?+ 10 Mert azok csak egy rövid ideig fegyelmeztek minket, úgy, ahogy jónak gondolták. Ő viszont úgy fegyelmez, hogy az a javunkra válik, hogy így mi is szentek legyünk, mint ő.+ 11 Igaz, abban a pillanatban, amikor fegyelmeznek minket, nem örülünk, hanem fájdalmasnak* tartjuk, de utólag az igazságosság békés gyümölcsét termi azoknak, akiket ezáltal képeztek.

12 Erősítsétek hát meg a lelankadt kezeket és az erőtlen térdeket,+ 13 és továbbra is egyengessétek el az ösvényeket a lábatok előtt,+ hogy ami sánta, ne ficamodjon ki, hanem inkább gyógyuljon meg. 14 Törekedjetek arra, hogy mindenkivel békében legyetek,+ és hogy szentek legyetek,*+ mert enélkül senki sem fogja látni az Urat. 15 Gondosan ügyeljetek arra, hogy senki ne maradjon le Isten ki nem érdemelt kedvességéről, hogy így semmilyen mérges gyökér ne hajtson ki, amely bajt okoz, és sokakat beszennyez.+ 16 Vigyázzatok, hogy ne legyen köztetek olyan, aki szexuális erkölcstelenséget* követ el, se olyan, aki nem értékeli a szent dolgokat, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért cserébe odaadta az elsőszülöttségi jogait.+ 17 Mert tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, visszautasították őt, mert bár könnyek között nagyon igyekezett elérni, hogy az apja meggondolja magát,+ nem járt sikerrel*.

18 Mert ti nem olyasmihez járultatok, amit meg lehet érinteni,+ amit lángra lobbantottak,+ nem egy sötét felhőhöz, sűrű sötétséghez és viharhoz,+ 19 nem is trombitaszóhoz+ vagy egy hanghoz, mely beszélt,+ és amelynek hallatán a nép azért esedezett, hogy ne szóljon hozzájuk többé.+ 20 Mert nagyon megijesztette őket ez a parancs: „Ha csak egy állat is érinti a hegyet, meg kell kövezni.”+ 21 És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes ezt mondta: „Félek és remegek.”+ 22 Ti egy Sion-hegyhez+ járultatok, és az élő Istennek egy városához, az égi Jeruzsálemhez,+ angyalok sokaságának* 23 a közösségéhez,+ az égben összeírt elsőszülöttek gyülekezetéhez és Istenhez, minden és mindenki bírájához,+ valamint a tökéletessé tett+ igazságosak szellemi életéhez,+ 24 Jézushoz, egy új szövetség+ közvetítőjéhez+, és a meghintés véréhez, amely jobban beszél, mint Ábel vére.+

25 Vigyázzatok, mindenképp figyeljetek arra,* aki szól hozzátok! Mert ha nem menekültek meg azok, akik nem voltak hajlandók figyelni arra, aki a földön adta át Isten figyelmeztetését, akkor mennyivel kevésbé fogunk megmenekülni mi, ha elfordulunk attól, aki az égből szól.+ 26 Hangjára akkor rázkódni kezdett a föld,+ most azonban ezt ígérte: „Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is.”+ 27 A „még egyszer” kifejezés pedig azt mutatja, hogy a megrendített, vagyis az alkotott dolgok el lesznek távolítva, hogy amik nem lettek megrendítve, megmaradjanak. 28 Tekintve hát, hogy olyan királyságot fogunk kapni, amelyet nem lehet megrendíteni, továbbra is legyen miénk a ki nem érdemelt kedvesség, mely által elfogadható módon végezhetünk szent szolgálatot Istennek, istenfélelemmel és mélységes tisztelettel. 29 Mert Istenünk emésztő tűz.+

13 Továbbra is szeressétek egymást testvérként!+ 2 Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről*,+ mert így egyesek a tudtukon kívül angyalokat láttak vendégül.+ 3 Gondoljatok azokra, akik börtönben vannak,*+ mintha ti is börtönben lennétek velük,+ és azokra is, akikkel rosszul bánnak, hiszen ti is testben vagytok*. 4 A házasság legyen mindenki szemében tiszteletre méltó, és a házasélet beszennyezetlen,+ mert Isten meg fogja ítélni azokat, akik szexuális erkölcstelenséget* követnek el vagy házasságtörők.+ 5 Életmódotok mentes legyen a pénz szeretetétől,+ és elégedjetek meg azzal, amitek van.+ Mert ő megmondta: „Soha nem hagylak cserben, és soha nem hagylak magadra.”+ 6 Úgyhogy igen bátrak lehetünk, és elmondhatjuk: „Jehova* az én segítőm, nem félek. Mit árthat nekem ember?”+

7 Ne feledkezzetek meg azokról, akik vállalják köztetek a vezetést,+ akik Isten szavát szólták nektek, és miközben figyelitek, mit eredményez a viselkedésük, legyen olyan hitetek, mint nekik.+

8 Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.

9 Ne vezessenek félre benneteket különféle és idegen tanítások! Mert jobb, ha a szívet a ki nem érdemelt kedvesség erősíti meg, mint ha az étel*, amely nem válik azok javára, akik túl nagy fontosságot tulajdonítanak neki.+

10 Olyan oltárunk van, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátornál látnak el szent szolgálatot.+ 11 Azoknak az állatoknak a testét, melyeknek a vérét a főpap beviszi a szent helyre bűnért való áldozatként, a táboron kívül égetik el.+ 12 Ezért Jézus is a városkapun kívül szenvedett,+ hogy megszentelje saját vérével a népet+. 13 Menjünk hát ki hozzá a táboron kívülre, és viseljük el a szégyent, melyet ő is elviselt,+ 14 mert itt nincs maradandó városunk, viszont nagyon várjuk azt, amelyik eljön.+ 15 Mindig őáltala ajánljunk fel Istennek dicséretáldozatot,+ vagyis az ajkaink gyümölcsét,+ amelyekkel nyilvánosan hirdetjük Isten nevét.+ 16 Ezenfelül ne feledkezzetek meg arról, hogy jót tegyetek, és megosszátok másokkal, amitek van,+ mert az ilyen áldozatok nagyon kedvére vannak Istennek.+

17 Engedelmeskedjetek azoknak, akik vállalják köztetek a vezetést,+ és rendeljétek alá magatokat nekik,+ mert ők őrködnek felettetek*, mint akik számot fognak adni erről.+ Így ezt örömmel teszik majd, és nem sóhajtozva, ami a károtokra lenne.

18 Kitartóan imádkozzatok értünk, mert bízunk benne, hogy tiszta* lelkiismeretünk van, mivel mindenben becsületesek akarunk lenni.+ 19 Főleg azért buzdítalak titeket arra, hogy imádkozzatok értünk, hogy így minél hamarabb visszatérhessek hozzátok.

20 A béke Istene pedig – aki egy örök szövetség vérével visszahozta a halottak közül a juhok nagy pásztorát,+ Jézust, a mi Urunkat – 21 adjon meg nektek mindent, ami szükséges ahhoz, hogy az akaratát tudjátok tenni, és indítson minket arra Jézus Krisztus által, hogy azt tegyük, ami igen kedves a szemében. Övé legyen a dicsőség örökkön örökké! Ámen.

22 Buzdítalak pedig titeket, testvérek, hogy türelmesen figyeljetek ezekre a bátorító szavakra, hisz rövid levelet írtam nektek. 23 Szeretném, ha tudnátok, hogy testvérünket, Timóteuszt szabadon engedték. Ha hamar megjön, akkor ő is velem lesz, amikor újra látlak titeket.

24 Adjátok át üdvözletemet mindazoknak, akik vállalják köztetek a vezetést, és az összes szentnek. Az Itáliában+ levők üdvözletüket küldik nektek.

25 Ki nem érdemelt kedvesség legyen mindnyájatokkal!