JÁNOS JELENÉSEI

1 Ezt a kinyilatkoztatást* Isten adta Jézus Krisztusnak,+ hogy feltárja a rabszolgáinak+ azokat, amiknek rövidesen meg kell történniük. Jézus elküldte az angyalát, és általa jelekben bemutatta ezt a rabszolgájának, Jánosnak+, 2 aki aztán tanúskodott arról, amit Isten mondott, és amiről Jézus Krisztus tanúskodott, igen, mindarról, amit látott. 3 Boldog, aki felolvassa és akik hallják e prófécia szavait, valamint akik megtartják a benne megírtakat,+ mert a meghatározott idő közel van.

4 János írja ezt az Ázsia tartományban levő hét gyülekezetnek:+

Ki nem érdemelt kedvesség és béke legyen veletek „attól, aki van, aki volt, és aki eljön”+, a trónja előtt levő hét szellemtől+ 5 és Jézus Krisztustól, aki „a hű tanú”,+ „az elsőszülött a halottak közül”+ és „a föld királyainak uralkodója”+!

Aki szeret minket,+ és aki a saját vére által megszabadított bennünket a bűneinktől+ 6 – és királyokká+ meg az ő Istenének és Atyjának a papjaivá+ tett minket –, igen, övé legyen a dicsőség és a hatalom örökké! Ámen.

7 Nézzétek, eljön a felhőkkel,+ és minden szem meglátja őt, azok is, akik átszúrták, és a föld minden törzse veri magát bánatában miatta.+ Igen, ámen.

8 „Én vagyok az alfa és az ómega*+ – ezt mondja Jehova* Isten –, aki van, aki volt, és aki eljön, a Mindenható+.”

9 Én, János, a testvéretek és Jézus követőjeként+ a társatok a nyomorúságban+, a királyságban+ és a kitartásban+, a Pátmosznak nevezett szigeten voltam, mert Istenről beszéltem és Jézusról tanúskodtam. 10 A szellem hatása alatt az Úr napján találtam magam, és a hátam mögött egy trombitáéhoz hasonló erős hangot hallottam, 11 amely így szólt: „Amit látsz, írd le egy tekercsbe, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efézusba+, Szmirnába+, Pergamonba+, Tiatirába+, Szárdiszba+, Filadelfiába+ és Laodiceába+.”

12 Megfordultam, hogy lássam, ki szól hozzám, és ahogy megfordultam, hét arany lámpatartót+ láttam, 13 és a lámpatartók között emberfiához hasonló valakit,+ akin bokáig érő ruha volt, és a mellén aranyöv. 14 A feje és a haja fehér volt, mint a fehér gyapjú, mint a hó, a szeme olyan volt, mint a tűzláng,+ 15 a lába, mint a kemencében izzó finom réz,+ a hangja pedig, mint sok víz zúgása. 16 Jobb kezében hét csillag volt,+ és a szájából éles, hosszú, kétélű kard+ jött ki, az arca pedig olyan volt, mint a verőfényes nap.+ 17 Amikor megláttam, a lába elé estem, mint egy halott.

Ő pedig rám tette a jobb kezét, és ezt mondta: „Ne félj! Én vagyok az első+ és az utolsó,+ 18 és az élő+. Meghaltam,+ de nézd, örökkön örökké élek,+ és nálam vannak a halál és a sír* kulcsai.+ 19 Írd le tehát, amiket láttál, amik most történnek, és amik ezek után fognak történni. 20 A hét csillag, melyet a jobb kezemben láttál, és a hét arany lámpatartó szent titok, és a magyarázata ez: a hét csillag a hét gyülekezet angyalait jelenti, a hét lámpatartó pedig a hét gyülekezetet.+

2 Az efézusi+ gyülekezet angyalának+ írd meg: Ezeket mondja az, aki a jobb kezében tartja a hét csillagot, és a hét arany lámpatartó között jár:+ 2 »Tudok a tetteidről, a fáradozásodról és a kitartásodról, és tudom, hogy nem tűröd meg a rossz embereket, és hogy próbára tetted azokat, akik apostolnak mondják magukat,+ pedig nem azok, és hazugnak találtad őket. 3 Kitartó is vagy, helytálltál a nevemért,+ és nem lankadtál el.+ 4 Azt azonban felrovom neked, hogy már nem olyan a szereteted, mint kezdetben.

5 Ezért emlékezz rá, hogy mid volt, és mit veszítettél el,* bánd meg a bűneidet,+ és tedd azt, amit kezdetben tettél. Ha nem bánod meg a bűneidet, eljövök hozzád,+ és elmozdítom helyéről a lámpatartódat+. 6 Az viszont melletted szól, hogy gyűlölöd, amit Nikolausz szektája+ tesz, amit én is gyűlölök. 7 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a szellem a gyülekezeteknek:+ aki győz,+ annak meg fogom engedni, hogy egyen az élet fájáról,+ mely Isten paradicsomában van.«

8 A szmirnai gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezeket mondja »az első és az utolsó«+, aki meghalt, és életre kelt:+ 9 »Tudok a nyomorúságodról és a szegénységedről – pedig gazdag vagy+ – és arról, hogyan gyalázkodnak azok, akik zsidónak mondják magukat, holott nem azok, hanem Sátán zsinagógája.+ 10 Ne félj azoktól, amiket elszenvedsz majd.+ Az Ördög ezután is börtönbe vet néhányatokat, hogy teljesen próbára legyetek téve, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Legyél hűséges mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.+ 11 Akinek van füle, hallja meg,+ mit mond a szellem a gyülekezeteknek: aki győz,+ annak semmiképpen sem fog ártani a második halál+.«

12 A pergamoni gyülekezet angyalának írd meg: Ezeket mondja az, akinél az éles, hosszú, kétélű kard+ van: 13 »Tudom, hol laksz: ott, ahol Sátán trónja áll. Mégis erősen ragaszkodsz a nevemhez,+ és nem tagadtad meg a belém vetett hitedet,+ még Antipásznak, az én hűséges tanúmnak+ a napjaiban sem, akit megöltek+ nálatok, ahol Sátán lakik.

14 De azért van néhány kifogásom ellened: Vannak ott nálad olyanok, akik ragaszkodnak Bálám tanításához,+ aki arra tanította Bálákot+, hogy olyasmit tegyen, ami az izraeliták* botlását okozza, hogy bálványoknak áldozott dolgokat egyenek, illetve szexuális erkölcstelenséget* kövessenek el.+ 15 Ehhez hasonlóan olyanok is vannak nálad, akik ragaszkodnak Nikolausz szektájának+ a tanításához. 16 Így hát bánd meg a bűneidet! Ha nem teszed, hamar eljövök hozzád, és harcolni fogok ellenük a szám hosszú kardjával+.

17 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a szellem a gyülekezeteknek:+ aki győz,+ annak adok az elrejtett mannából+, és adok neki egy fehér kövecskét, amelyre egy új név lesz felírva, melyet senki sem ismer, csak az, aki megkapja.«

18 A tiatirai+ gyülekezet angyalának írd meg: Ezeket mondja Isten Fia, akinek olyan a szeme, mint a tűzláng,+ lába pedig, mint a finom réz:+ 19 »Tudok a tetteidről, szeretetedről, hitedről, szolgálatodról és kitartásodról, és tudom, hogy az utóbbi tetteid többek a korábbiaknál.

20 Ám felrovom neked, hogy megtűröd azt az asszonyt, Jezabelt+, aki prófétanőnek nevezi magát, és aki tanítja és félrevezeti a rabszolgáimat, hogy szexuális erkölcstelenséget*+ kövessenek el, és bálványoknak áldozott dolgokat egyenek. 21 Adtam neki időt, hogy megbánja a bűneit, de nem akarja megbánni, hogy szexuális erkölcstelenséget* követett el. 22 Betegséggel sújtom őt, azokat pedig, akik házasságtörést követnek el vele, nagy szenvedéssel sújtom, hacsak meg nem bánják a bűneiket, amelyekre rávette őket. 23 Gyermekeit pedig megölöm halálos betegséggel, és minden gyülekezet meg fogja tudni, hogy én vagyok, aki a legbensőbb gondolatokat* és a szíveket kutatja, és én megfizetek nektek egyénenként a tetteitek szerint.+

24 Nektek azonban, a többi tiatirainak, mindazoknak, akik nem követik ezt a tanítást, és nem ismerték meg azt, amit ’Sátán mélységes dolgainak’ neveznek,+ ezt mondom: Nem rakok rátok más terhet. 25 De amitek van, ahhoz erősen ragaszkodjatok, míg el nem jövök.+ 26 Aki pedig győz, és mindvégig megtartja azt, amit parancsoltam, annak hatalmat adok a nemzetek fölött,+ 27 ahogy én is kaptam az Atyámtól, és vasvesszővel tereli majd az embereket,+ és azok darabokra törnek, mint az agyagedények, 28 és neki adom a hajnali csillagot+. 29 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a szellem a gyülekezeteknek.«

3 A szárdiszi gyülekezet angyalának írd meg: Ezeket mondja az, akinél az Isten hét szelleme+ és a hét csillag+ van: »Tudok a tetteidről, és tudom, hogy az a neved*, hogy élsz, pedig halott vagy.+ 2 Nem tettél meg mindent, amit Isten elvár tőled, ezért legyél éber,+ és erősítsd meg azokat, amik megmaradtak, pedig közel álltak a halálhoz. 3 Emlékezz* hát továbbra is arra, amit kaptál és hallottál, mindig ragaszkodj hozzá, és bánd meg a bűneidet+. Biztos, hogy ha nem ébredsz fel, úgy jövök el, mint a tolvaj,+ és egyáltalán nem fogod tudni, melyik órában leplek meg.+

4 Mindamellett vannak néhányan* nálad Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruháikat,+ és fehérben járnak majd velem,+ mert méltók rá. 5 Így tehát fehér ruhát+ visel, aki győz,+ és semmiképpen nem törlöm ki a nevét az élet könyvéből+, hanem elismerem az én Atyám és az angyalai előtt, hogy ismerem.+ 6 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a szellem a gyülekezeteknek.«

7 A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: Ezeket mondja a szent,+ az igaz,+ akinél Dávid kulcsa van,+ aki úgy nyitja ki az ajtókat, hogy azokat senki nem zárja be, és úgy zárja be őket, hogy azokat senki nem nyitja ki: 8 »Tudok a tetteidről. Megnyitottam előtted egy ajtót,+ melyet senki nem zárhat be. Tudom, hogy van egy kevés erőd, megtartottad a szavamat, és nem bizonyultál hűtlennek a nevemhez. 9 Teszek róla, hogy a Sátán zsinagógájából valók, akik zsidónak mondják magukat, pedig nem azok,+ hanem hazudnak, igen, teszek róla, hogy eljöjjenek, és leboruljanak* a lábad előtt, és megtudják, hogy szerettelek téged. 10 Mivel megszívlelted azt, amit a kitartásomról hallottál,*+ én is megőrizlek a próbatétel órájában,+ mely eljön az egész lakott földre, hogy próbára tegye azokat, akik a földön laknak. 11 Hamar eljövök.+ Továbbra is ragaszkodj erősen ahhoz, amid van, hogy senki ne vegye el a koronádat.+

12 Aki győz, azt oszloppá teszem Istenem templomában, és semmiképpen nem megy ki abból többé, és felírom rá Istenem nevét,+ Istenem városának, az új Jeruzsálemnek+ a nevét, mely az égből, Istenemtől száll alá, és az én új nevemet.+ 13 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a szellem a gyülekezeteknek.«

14 A laodiceai+ gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezeket mondja az Ámen+, a hű és igaz+ tanú,+ Isten teremtésének a kezdete+: 15 »Tudok a tetteidről, tudom, hogy sem hideg, sem forró nem vagy. Bárcsak hideg volnál, vagy pedig forró! 16 Így, mivel langyos vagy, és se nem forró+, se nem hideg+, ki foglak köpni a számból. 17 Ezt mondod: ’Gazdag vagyok,+ vagyont szereztem, és semmire sincs szükségem’, de nem tudod, hogy nyomorult, szánalmas, szegény, vak és meztelen vagy. 18 Ezért azt tanácsolom neked, hogy vegyél tőlem tűzben finomított aranyat, hogy gazdag legyél; fehér ruhákat, hogy felöltözködj, és ne lássák mások, hogy meztelen vagy,+ és így ne szégyenülj meg; valamint szemkenőcsöt, hogy bedörzsöld a szemed,+ és láss.+

19 Mindazokat, akiket szeretek, megfeddem és megfegyelmezem.+ Ezért legyél buzgó, és bánd meg a bűneidet!+ 20 Az ajtóban állok, és kopogtatok. Ha valaki hallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek a házába, és vele vacsorázok, ő pedig velem. 21 Aki győz,+ annak meg fogom adni, hogy leüljön velem a trónomra,+ ahogy én is győztem, és én is leültem+ Atyámmal a trónjára. 22 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a szellem a gyülekezeteknek.«”

4 Ezután láttam egy nyitott ajtót az égben, és az első hang, melyet hallottam, a trombitáéhoz volt hasonló, és így szólt hozzám: „Gyere fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek meg kell lenniük.” 2 Ezek után azonnal a szellem hatása alá kerültem, és egy trónt láttam az égben, és ült valaki a trónon.+ 3 A rajta ülő külseje olyan volt, mint egy jáspiskő+ és egy szárder*, a trón körül pedig egy smaragdhoz hasonló szivárvány volt.+

4 A trón körül 24 trón volt, és ezeken 24 vént+ láttam, amint ott ültek fehér ruhába öltözve, és a fejükön aranykorona volt. 5 A tróntól villámok+, hangok és mennydörgések+ törtek elő, a trón előtt pedig hét tűzlámpa égett, melyek Isten hét szellemét+ jelképezik. 6 A trón előtt olyasmi volt, mint egy kristályhoz hasonló, üvegszerű tenger+.

A trón közepén* és a trón körül négy élő teremtmény+ volt, elöl és hátul tele szemekkel. 7 Az első élő teremtmény olyan volt, mint egy oroszlán+, a második, mint egy fiatal bika,+ a harmadik élő teremtménynek+ olyan volt az arca, mint egy emberé, a negyedik élő teremtmény+ pedig repülő sashoz+ hasonlított. 8 A négy élő teremtmény mindegyikének hat szárnya volt, mindenütt tele szemekkel.+ Ők éjjel-nappal szüntelenül ezt mondják: „Szent, szent, szent Jehova* Isten,+ a Mindenható, aki volt, aki van, és aki eljön.+”

9 Amikor csak dicsőséget, tiszteletet és hálát adnak az élő teremtmények annak, aki a trónon ül, és örökkön örökké él,+ 10 a 24 vén+ leborul az előtt, aki a trónon ül, és imádja azt, aki örökkön örökké él, és a trón elé dobják a koronájukat, és ezt mondják: 11 „Méltó vagy, Jehova*, igen, Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség+, a tisztelet+ és a hatalom,+ mert te teremtettél mindent,+ és minden a te akaratodból jött létre és lett megteremtve.”

5 A trónon ülőnek+ a jobb kezében láttam egy tekercset, melynek mindkét oldalán* írás volt, és hét pecséttel szorosan le volt pecsételve. 2 És láttam egy erős angyalt, aki hangosan így kiáltott: „Ki méltó rá, hogy felnyissa a tekercset, és feltörje a pecsétjeit?” 3 Ám sem az égben, sem a földön, sem a föld alatt nem volt senki, aki fel tudta volna nyitni a tekercset, vagy bele tudott volna nézni. 4 Nagyon sírtam, mert senkit sem találtak méltónak arra, hogy felnyissa a tekercset, vagy belenézzen. 5 Az egyik vén azonban így szólt hozzám: „Ne sírj! Győzött+ a Júda törzséből származó oroszlán,+ Dávid gyökere,+ hogy felnyissa a tekercset és annak hét pecsétjét.”

6 A trón mellett*, a négy élő teremtmény és a vének+ között, egy bárányt+ láttam állni, amely mintha le lett volna vágva.+ Hét szarva és hét szeme volt. A szemek Isten hét szellemét+ jelentik, melyeket az egész földre elküldött. 7 A bárány azonnal odament, és elvette a tekercset a trónon ülőnek+ a jobb kezéből. 8 Amikor elvette a tekercset, a négy élő teremtmény és a 24 vén+ leborult előtte. Mindegyiknél hárfa volt, és füstölőszerrel teli aranycsészék. (A füstölőszer a szentek imáit jelenti.)+ 9 És új éneket énekelnek:+ „Méltó vagy rá, hogy elvedd a tekercset, és felnyisd a pecsétjeit, mert levágtak, és véreddel embereket vettél meg Istennek+ minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből,+ 10 és királyokká+ meg a mi Istenünknek a papjaivá tetted őket,+ és királyokként fognak uralkodni+ a föld felett.”

11 Figyeltem, és sok angyal hangját hallottam a trón, az élő teremtmények és a vének körül. Tízezerszer tízezren és ezerszer ezren voltak,+ 12 és hangosan ezt mondták: „A bárány, akit levágtak,+ méltó rá, hogy övé legyen a hatalom, gazdagság, bölcsesség, erő, tisztelet, dicsőség és áldás!”+

13 És hallottam, hogy minden teremtmény, amely az égben, a földön, a föld alatt+ és a tengeren van, igen, minden, ami ezekben van, ezt mondja: „Az áldás, a tisztelet+, a dicsőség és a hatalom örökkön örökké azé legyen, aki a trónon ül,+ és a bárányé!”+ 14 Erre a négy élő teremtmény ezt mondta: „Ámen!”, a vének pedig leborultak, és imádták Istent.

6 És láttam, amikor a bárány+ felnyitotta a hét pecsét egyikét,+ és hallottam, hogy a négy élő teremtmény+ egyike mennydörgéshez hasonló hangon ezt mondja: „Gyere!” 2 És egy fehér lovat+ láttam, a rajta ülőnél pedig íj volt, és koronát adtak neki.+ Kivonult győztesen, hogy teljessé tegye a győzelmét.+

3 Amikor felnyitotta a második pecsétet, hallottam, hogy a második élő teremtmény+ ezt mondja: „Gyere!” 4 Egy másik ló jött elő, egy tűzszínű, és a rajta ülő hatalmat kapott arra, hogy elvegye a békét a földről, hogy az emberek legyilkolják egymást. Egy nagy kardot adtak neki.+

5 Amikor felnyitotta a harmadik pecsétet,+ hallottam, hogy a harmadik élő teremtmény+ ezt mondja: „Gyere!” És egy fekete lovat láttam, a rajta ülőnek pedig mérleg volt a kezében. 6 És hangot hallottam, mely mintha a négy élő teremtmény közül, középről szólt volna: „Egy liter* búza egy dénár*+, és három liter árpa egy dénár, de az olívaolajat és a bort ne bántsd.”+

7 Amikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallottam, hogy a negyedik élő teremtmény+ ezt mondja: „Gyere!” 8 És egy fakó lovat láttam, a rajta ülő neve Halál volt, és szorosan követte őt a sír*. És hatalmat kaptak a föld negyedrésze fölött, hogy öljenek hosszú karddal, élelmiszerhiánnyal+, halálos járvánnyal és a föld vadállatai által.+

9 Amikor felnyitotta az ötödik pecsétet, láttam az oltár+ alatt azoknak a lelkét*,+ akiket legyilkoltak Isten szava és a tanúskodásuk miatt.+ 10 Hangosan ezt kiáltották: „Legfőbb Úr, te, aki szent és igaz+ vagy, mikor hozol ítéletet és állsz bosszút a vérünkért azokon, akik a földön laknak?”+ 11 És mindannyian kaptak egy-egy fehér köntöst,+ és azt mondták nekik, hogy még várjanak egy kis ideig, míg teljes nem lesz a rabszolgatársaiknak és a testvéreiknek a száma, akiket hozzájuk hasonlóan még meg fognak ölni+.

12 És láttam, hogy felnyitotta a hatodik pecsétet, és nagy földrengés támadt, a nap fekete lett, mint a szőrből* készült zsákruha, és az egész hold olyan lett, mint a vér,+ 13 az ég csillagai pedig lehullottak a földre, mint ahogy a fügefáról lehullanak az éretlen fügék a heves szélben. 14 És az ég eltűnt, mint egy tekercs, melyet összegöngyölítenek,+ és minden hegy és sziget elmozdult+. 15 Ekkor a föld királyai, a magas rangú tisztviselők és a katonai parancsnokok, a gazdagok és az erősek, minden rabszolga és szabad a barlangokba és a hegyek sziklái közé rejtőzött.+ 16 És folyton ezt mondták a hegyeknek és a szikláknak: „Omoljatok ránk,+ és rejtsetek el minket az elől, aki a trónon ül,+ és a bárány+ haragja elől, 17 mert eljött haragjuk nagy napja,+ és ki menekülhet meg?”+

7 Ezután láttam, hogy négy angyal áll a föld négy sarkán, és szorosan tartja a föld négy szelét, hogy ne fújjon szél a földre, se a tengerre, se semmilyen fára. 2 És láttam egy másik angyalt feljönni kelet* felől, és az élő Isten pecsétje volt nála. Hangosan kiáltott a négy angyalnak, akik hatalmat kaptak, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, 3 és ezt mondta: „Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg el nem pecsételjük+ a mi Istenünk rabszolgáit a homlokukon.”+

4 És hallottam az elpecsételtek számát: 144 000+, Izrael fiainak minden törzséből elpecsételve:+

9 Ezek után láttam egy nagy sokaságot, melyet senki nem volt képes megszámolni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből.+ A trón előtt és a bárány előtt álltak, fehér köntösbe öltözve,+ és a kezükben pálmaágak voltak+. 10 És szüntelenül ezt kiáltották hangosan: „A megmentést a mi Istenünknek köszönhetjük, aki a trónon ül,+ és a báránynak!”+

11 Az angyalok mind ott álltak a trón, a vének+ és a négy élő teremtmény körül, arcra borultak a trón előtt, és imádták Istent, 12 és ezt mondták: „Ámen! A dicséret, dicsőség, bölcsesség, hálaadás, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünké legyen örökkön örökké!+ Ámen!”

13 Erre a vének egyike megkérdezte tőlem: „Kik ezek, akik fehér köntösbe vannak öltözve,+ és honnan jöttek?” 14 Én azonnal ezt mondtam neki: „Te tudod, uram.” Ő pedig így szólt hozzám: „Ezek azok, akik kijönnek a nagy nyomorúságból+, és megmosták köntösüket, és megfehérítették a bárány vérében.+ 15 Ezért vannak Isten trónja előtt, és éjjel-nappal szent szolgálatot végeznek neki a templomában. Az, aki a trónon ül,+ ki fogja feszíteni fölöttük a sátrát.+ 16 Nem fognak éhezni többé, nem is szomjaznak többé, a nap sem tűz rájuk, sem semmilyen perzselő hőség,+ 17 mert a bárány+, aki a trón mellett* van, terelgetni fogja őket,+ és elvezeti őket az élet forrásvizeihez+. És Isten letöröl minden könnyet a szemükről.+”

8 Amikor felnyitotta+ a hetedik pecsétet+, csend lett az égben mintegy fél órára. 2 És láttam azt a hét angyalt+, akik Isten előtt állnak, és hét trombitát adtak nekik.

3 Egy másik angyal érkezett arany füstölőedénnyel a kezében, és odaállt az oltárhoz+. Sok füstölőszert+ kapott, hogy az összes szent imáival együtt ajánlja fel a trón előtti aranyoltáron+. 4 És az angyal kezéből a füstölőszer füstje a szentek imáival+ együtt felszállt Isten elé. 5 Az angyal pedig rögtön fogta a füstölőedényt, megtöltötte az oltár tüzéből, és a földre dobta. Ekkor mennydörgött, villámlott,+ hangok hallatszottak, és rengett a föld. 6 És a hét angyal, akinél a hét trombita+ volt, arra készült, hogy megfújja azokat.

7 És megfújta a trombitáját az első. Ekkor vérrel kevert jégeső és tűz hullott a földre,+ és megégett a föld harmadrésze, megégett a fák harmadrésze, és az egész zöld növényzet megégett.+

8 Majd megfújta a trombitáját a második angyal. Ekkor olyasmit dobtak a tengerbe+, mint egy tűzzel égő, nagy hegy. És vérré vált a tenger harmadrésze,+ 9 elpusztult a tengerben élő teremtményeknek* a harmadrésze,+ és odaveszett a hajók harmadrésze.

10 Majd megfújta a trombitáját a harmadik angyal. Ekkor az égből egy lámpa módjára égő nagy csillag hullott le a folyók harmadrészére és a vizek forrásaira+. 11 A csillag neve Üröm. És ürömmé változott a vizek harmadrésze, és sokan meghaltak az emberek közül a víztől, mert keserű lett.+

12 Majd megfújta a trombitáját a negyedik angyal. Ekkor csapás érte a nap harmadrészét,+ a hold harmadrészét és a csillagok harmadrészét, hogy a harmadrészük elsötétüljön,+ és ne legyen fény a nappal harmadrészében, és ugyanez történjen az éjszakával is.

13 És láttam, és hallottam, hogy egy sas, mely az ég közepén repült, hangosan ezt mondja: „Jaj, jaj, jaj+ azoknak, akik a földön laknak, a hátralévő három angyal trombitájának a hangja miatt, akik még ezután fújják meg a trombitájukat!”+

9 Majd megfújta a trombitáját az ötödik angyal.+ És láttam egy csillagot, mely az égből a földre hullott, és neki adták a mélység+ vermének kulcsát. 2 Megnyitotta a mélység vermét, és a veremből füst szállt fel, mint egy nagy kemence füstje, és a verem füstjétől elsötétült a nap+, és a levegő is. 3 És a füstből sáskák jöttek ki a földre,+ és hatalmat adtak nekik, ugyanolyan hatalmat, mint amilyen a föld skorpióinak van. 4 Azt mondták nekik, hogy ne ártsanak a földön a fűnek, a fáknak vagy más növényeknek, hanem csak azoknak az embereknek, akiknek nincs a homlokukon Isten pecsétje.+

5 És a sáskák hatalmat kaptak, hogy öt hónapig kínozzák, de ne öljék meg őket, és kínjuk olyan volt, mint az a kín, amit a skorpió+ okoz, amikor megmarja az embert. 6 Azokban a napokban az emberek keresik a módját, hogy meghaljanak, de semmiképp sem találják, és vágynak a halálra, de az elmenekül előlük.

7 A sáskák úgy néztek ki, mint a csatára felkészített lovak.+ A fejükön aranykoronának látszó valami volt, az arcuk olyan volt, mint az ember arca, 8 a hajuk pedig, mint az asszonyok haja. A foguk olyan volt, mint az oroszlánoké,+ 9 és a mellvértjük, mint a vas mellvért. A szárnyuk zúgása olyan volt, mint a csatába rohanó, lovas szekerek hangja.+ 10 Továbbá a skorpiókéhoz hasonló farkuk és méregtövisük van, és a farkukban van a hatalmuk arra, hogy öt hónapig ártsanak az embereknek.+ 11 Egy király van felettük, a mélység+ angyala. A neve héberül Abaddon*, görögül pedig Apollüón*.

12 Az egyik jaj elmúlt. Még két jaj+ jön ezek után.

13 Majd megfújta a trombitáját a hatodik angyal.+ Ekkor az Isten előtt levő aranyoltár+ szarvai közül egy hangot hallottam, 14 mely így szólt a hatodik angyalhoz, akinél a trombita volt: „Oldd el a négy angyalt, akik meg vannak kötözve a nagy folyónál, az Eufrátesznél!”+ 15 És a négy angyalt, akik készen álltak arra az órára, napra, hónapra és évre, eloldották, hogy megöljék az emberek harmadrészét.

16 A lovasseregek száma pedig 20 000-szer 10 000* volt. Hallottam a számukat. 17 Ilyennek láttam a lovakat és a rajtuk ülőket a látomásban: tűzvörös, jácintkék és kénsárga mellvértjük volt, a lovak feje pedig olyan volt, mint az oroszlánok+ feje, és a szájukból tűz, füst és kén jött ki. 18 Ez a három csapás, a szájukból kijövő tűz, füst és kén, ölte meg az emberek harmadrészét. 19 Mert a lovak hatalma a szájukban és a farkukban van, ugyanis olyan a farkuk, mint a kígyó, melynek feje van, és azzal ártanak.

20 De a többi ember, akiket nem öltek meg ezek a csapások, nem bánták meg, amit tettek*. Nem hagytak fel azzal, hogy démonokat, meg arany-, ezüst-, réz-, kő- és fabálványokat imádjanak, melyek sem látni, sem hallani, sem járni nem tudnak.+ 21 Azt sem bánták meg, hogy gyilkoltak, spiritizmussal foglalkoztak, szexuális erkölcstelenséget* követtek el és loptak.

10 És láttam egy másik erős angyalt leszállni az égből, felhőbe öltözve, szivárvány volt a fején, és az arca olyan volt, mint a nap,+ a lábai* pedig, mint a tűzoszlopok, 2 és egy szétnyitott kis tekercs volt a kezében. Jobb lábát a tengerre tette, a balt pedig a földre, 3 és hangosan kiáltott, éppúgy, mint amikor az oroszlán ordít.+ És amikor kiáltott, a hét mennydörgés+ szólt.

4 Amikor pedig a hét mennydörgés szólt, már éppen írtam volna, de hallottam, hogy egy hang így szól az égből:+ „Ne írd le, amiket a hét mennydörgés szólt, hanem tartsd titokban*!” 5 Az angyal, akit láttam a tengeren és a földön állni, az ég felé emelte a jobb kezét, 6 és megesküdött arra, aki örökkön örökké él,+ aki az eget meg a benne levőket, a földet meg a rajta levőket és a tengert meg a benne levőket teremtette:+ „Ő nem vár többé, 7 hanem azokban a napokban, amikor a hetedik angyal+ megfújni készül a trombitáját,+ beteljesül a szent titok+, amelyet Isten jó hírként bejelentett a rabszolgáinak, a prófétáknak.+”

8 Majd hangot hallottam az égből,+ amely ismét szólt hozzám, és ezt mondta: „Menj, vedd el a szétnyitott tekercset, amely a tengeren és a földön álló angyal kezében van!”+ 9 Odamentem hát az angyalhoz, és mondtam neki, hogy adja ide nekem a kis tekercset. Ő pedig ezt mondta nekem: „Vedd el, és edd meg!+ Keserűvé teszi a gyomrodat, de a szádban édes lesz, mint a méz.” 10 Én pedig elvettem a kis tekercset az angyal kezéből, és megettem,+ és a számban édes volt, mint a méz,+ de amikor megettem, keserűvé tette a gyomromat. 11 Majd ezt mondták nekem: „Ismét népekről, nemzetekről, nyelvekről és sok királyról kell prófétálnod.”

11 És egy vesszőhöz* hasonló nádszálat+ kaptam, miközben egy hang ezt mondta: „Kelj fel, és mérd meg Isten templomát, az oltárt és azokat, akik itt imádják őt. 2 Az udvart azonban, mely a templomon kívül van, hagyd ki, és ne mérd meg, mert a nemzeteknek adták, és ők tiporni fogják a szent várost+ 42 hónapig.+ 3 Én pedig elküldöm a két tanúmat, hogy 1260 napig prófétáljanak zsákruhába öltözve.” 4 Őket a két olajfa+ meg a két lámpatartó+ jelképezi, és a föld ura előtt állnak.+

5 És ha valaki ártani akar nekik, tűz jön ki a szájukból, és felemészti az ellenségeiket. Ha tehát valaki ártani akarna nekik, ily módon kell meghalnia. 6 Hatalmuk van ahhoz, hogy bezárják az eget,+ hogy ne essen eső+ a prófétálásuk napjaiban, és hatalmuk van a vizek fölött, hogy vérré változtassák őket,+ és hogy mindenféle csapással sújtsák a földet, ahányszor csak akarják.

7 Amikor befejezik a tanúskodást, a mélységből feljövő vadállat háborút indít ellenük, legyőzi és megöli őket.+ 8 És a holttestük ott lesz annak a nagy városnak a főútján, melyet jelképes értelemben Szodomának és Egyiptomnak neveznek, ahol Urukat is oszlopra feszítették. 9 És a népekből, törzsekből, nyelvekből és nemzetekből valók három és fél napig nézik majd a holttestüket,+ és nem engedik, hogy a holttestüket sírba fektessék. 10 És azok, akik a földön laknak, örülni fognak a haláluknak, ünnepelnek, és ajándékot küldenek egymásnak, mert ez a két próféta kínozta azokat, akik a földön laknak.

11 A három és fél nap elteltével Isten az élet szellemét árasztotta beléjük,+ és lábra álltak, és nagy félelem fogta el azokat, akik látták őket. 12 És hangot hallottak az égből, mely hangosan így szólt hozzájuk: „Gyertek fel ide!” Ők pedig felmentek az égbe a felhőben, és az ellenségeik látták őket*. 13 Abban az órában nagy földrengés volt, és a város tizedrésze leomlott. 7000 ember meghalt, a többiek pedig megrémültek, és dicsőséget adtak az ég Istenének.

14 A második jaj+ elmúlt. Hamar eljön a harmadik jaj is.

15 Majd megfújta a trombitáját a hetedik angyal.+ Ekkor hangok hallatszottak az égben, és hangosan ezt mondták: „A világ királysága a mi Urunknak és az ő Krisztusának a királysága lett,+ és ő királyként fog uralkodni örökkön örökké+.”

16 A 24 vén+ pedig, akik Isten előtt ültek a trónjukon, arcra borultak, imádták Istent, 17 és ezt mondták: „Hálát adunk neked, mindenható Jehova* Isten, aki vagy,+ és aki voltál, mert kezedbe vetted nagy hatalmadat, és uralkodni kezdtél királyként.+ 18 De megharagudtak a nemzetek, és te is megharagudtál, és eljött a meghatározott idő arra, hogy megítéljék a halottakat, és megjutalmazd+ a rabszolgáidat, a prófétákat,+ a szenteket és azokat, akik félik a nevedet, kicsiket és nagyokat, és elpusztítsd azokat, akik pusztítják a földet.+”

19 És megnyílt Isten templomának a szentélye, mely az égben van, és látni lehetett a szövetségének ládáját.+ Ekkor villámlott, mennydörgött, hangok hallatszottak, rengett a föld, és nagy jégeső volt.

12 És nagy jel volt látható az égben: egy asszony+ a napba volt öltözve, a lába alatt ott volt a hold, fején pedig 12 csillagból álló korona, 2 és várandós volt. Miközben gyötrődött és szülési fájdalmai voltak, kiáltozott.

3 Egy másik jel is látható volt az égben: egy nagy, tűzszínű sárkány,+ hétfejű és tízszarvú, és a fejein hét diadém* volt, 4 és a farka magával vonta az ég csillagainak+ a harmadrészét, és ledobta őket a földre.+ És a sárkány ott állt a szülni készülő asszony+ előtt, hogy amikor az megszül, felfalhassa a gyermekét.

5 Az asszony fiút szült,+ igen, egy fiúgyermeket, aki vasvesszővel fogja terelni az összes nemzetet.+ És a gyermekét elragadták Istenhez és az ő trónjához. 6 Az asszony pedig a pusztába menekült, egy olyan helyre, melyet Isten készített elő neki, hogy ott táplálják 1260 napig.+

7 És háború tört ki az égben: Mihály*+ és az angyalai harcra keltek a sárkány ellen. A sárkány is harcra kelt az angyalaival együtt, 8 de nem győztek,* és többé már nem volt helyük az égben. 9 Ledobták hát a nagy sárkányt+, az őskígyót+, akit Ördögnek+ és Sátánnak+ neveznek, aki az egész lakott földet félrevezeti.+ Ledobták őt a földre,+ és az angyalait is ledobták vele együtt. 10 Hallottam, hogy egy hang ezt mondja hangosan az égben:

„Isten most hozta el a megmentést,+ ereje diadalmaskodott, a királysága létrejött,+ és Krisztus hatalomra jutott, mert ledobták testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolja őket a mi Istenünk előtt.+ 11 És legyőzték őt+ a bárány vérének+ és az üzenetnek köszönhetően, amelyről tanúskodtak,+ és készek voltak feláldozni a lelküket*.+ 12 Ezért örülj, te ég, és ti, akik ott laktok! Jaj a földnek és a tengernek,+ mert lejött hozzátok az Ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy rövid ideje van.+”

13 Amikor a sárkány látta, hogy ledobták a földre,+ üldözőbe vette az asszonyt,+ aki a fiút szülte. 14 De két nagy sasszárnyat+ adtak az asszonynak, hogy elrepülhessen a pusztába, a helyére, ahol táplálják ideig, időkig és fél időig*,+ távol a kígyótól+.

15 A kígyó pedig folyóhoz hasonló vizet árasztott ki a szájából az asszony után, hogy belefullassza a folyóba. 16 De a föld az asszony segítségére sietett, és megnyitotta a száját, és elnyelte a folyót, melyet a sárkány árasztott ki a szájából. 17 A sárkány ekkor nagyon dühös lett az asszonyra, és elment, hogy háborút viseljen az utódai közül* megmaradtak ellen,+ akik megtartják Isten parancsait, és akiket megbíztak azzal, hogy tanúskodjanak Jézusról.+

13 Majd megállt* a tenger homokján.

És láttam egy vadállatot+ feljönni a tengerből+, tízszarvút és hétfejűt, és a szarvain tíz diadémot*, a fejein pedig istenkáromló neveket. 2 A vadállat, melyet láttam, hasonló volt a leopárdhoz, a lába azonban olyan volt, mint a medvéé, a szája pedig, mint az oroszláné. A vadállat a sárkánytól+ kapta az erejét, a trónját és a nagy hatalmát.+

3 Láttam, hogy az egyik fejét mintha halálosan megsebezték volna, de halálos sebe begyógyult,+ és az egész föld csodálattal követte a vadállatot. 4 Imádták a sárkányt, mert ő adta a hatalmat a vadállatnak, és a vadállatot is imádták, és ezt mondták: „Ki hasonló a vadállathoz, és ki tudna harcra kelni ellene?” 5 Nagyokat mondó és gyalázkodó szájat kapott, és hatalmat kapott ahhoz, hogy cselekedjen 42 hónapig.+ 6 Megnyitotta a száját, hogy gyalázza+ Istent, a nevét és az ő lakhelyét, mármint azokat, akik az égben laknak.+ 7 Engedélyt kapott arra, hogy háborút viseljen a szentek ellen, és legyőzze őket,+ és hatalmat kapott minden törzs, nép, nyelv és nemzet fölött. 8 És imádni fogják mindazok, akik a földön laknak. A világ megalapításától fogva egyikük neve sincs beírva az élet tekercsébe+, mely a levágott bárányé+.

9 Ha valakinek van füle, hallja!+ 10 Ha valakit fogságra szántak, az fogságba is megy. Ha valaki majd karddal öl,* azt karddal is fogják megölni.+ Emiatt van szükség arra, hogy a szentek kitartsanak+ és higgyenek.+

11 Ezután láttam egy másik vadállatot feljönni a földből, ennek pedig két olyan szarva volt, mint egy báránynak, de úgy kezdett beszélni, mint egy sárkány+. 12 Ugyanolyan hatalmat gyakorol, mint az első vadállat+, méghozzá annak a szeme láttára. Arra kényszeríti a földet, és akik rajta laknak, hogy imádják az első vadállatot, melynek begyógyult a halálos sebe+. 13 És nagy jeleket tesz, még azt is eléri, hogy tűz jöjjön le az égből a földre az emberek szeme láttára.

14 A föld lakóit félrevezeti a jelekkel, amelyeket véghez vihet a vadállat szeme láttára. Eközben azt mondja azoknak, akik a földön laknak, hogy készítsenek képmást+ a vadállatról, melyre lesújtottak karddal, és mégis feléledt.+ 15 Engedélyt kapott arra, hogy életet leheljen* a vadállat képmásába, hogy a vadállat képmása beszéljen, és megölesse mindazokat, akik nem hajlandók imádni a vadállat képmását.

16 Arra kényszerít mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és rabszolgákat, hogy jelet viseljenek a jobb kezükön vagy a homlokukon+. 17 Senki sem tud venni vagy eladni, akin nincs jel, vagyis a vadállat neve+ vagy nevének száma.+ 18 Ehhez kell a bölcsesség: aki éleslátó, számítsa ki a vadállat számát, mert emberi szám az, és a száma 666+.

14 Ezután láttam, hogy a bárány+ ott áll a Sion-hegyen+, és vele 144 000-en+, akiknek a homlokukra van írva az ő neve és az ő Atyja neve+. 2 Olyan hangot hallottam az égből, amilyen a sok víz zúgása, és amilyen a hangos mennydörgés. A hang, melyet hallottam, olyan volt, mint az énekeseké, akik hárfáznak. 3 És az ének, amelyet a trón előtt és a négy élő teremtmény+ meg a vének+ előtt énekelnek, mintha új ének+ lenne, és senki sem volt képes megtanulni azt, csak a 144 000+, akiket a földről vettek meg. 4 Ők azok, akik nem szennyezték be magukat asszonyokkal, igen, ők szüzek.+ Követik a bárányt, bárhová megy is.+ Őket az emberek közül vették meg+ első termésként+ Istennek és a báránynak, 5 és nem beszéltek megtévesztően. Ők beszennyezetlenek.+

6 És láttam egy másik angyalt az ég közepén* repülni, és örökkévaló jó hír volt nála, hogy hirdesse azt azoknak, akik a földön laknak, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek.+ 7 Ezt kiáltotta: „Mélységesen tiszteljétek* Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert elérkezett ítéletének az órája+. Imádjátok hát azt, aki az eget, a földet, a tengert+ és a vizek forrásait alkotta!”

8 Egy másik, egy második angyal követte, és ezt mondta: „Elesett! Elesett Nagy Babilon,+ aki az összes nemzetet megitatta a szenvedély* borával, a szexuális erkölcstelenségének* borával!”+

9 Egy másik angyal, egy harmadik követte őket, és ezt kiáltotta: „Ha valaki imádja a vadállatot+ és a képmását, és jelet visel a homlokán vagy a kezén,+ 10 az inni is fog Isten haragjának a borából, melyet hígítatlanul töltenek ki dühének poharába,+ és kínozni fogják tűzzel és kénnel+ a szent angyalok és a bárány előtt. 11 Kínzásuk füstje pedig felszáll örökkön örökké,+ és sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmuk azoknak, akik imádják a vadállatot és a képmását, és annak sem, aki viseli nevének a jelét.+ 12 Emiatt van szükség arra, hogy kitartsanak a szentek,+ akik megtartják Isten parancsait, és úgy élnek, hogy hisznek+ Jézusban*.”

13 És hangot hallottam az égből, mely ezt mondta: „Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úr tanítványaiként* halnak meg+ mostantól fogva. Igen – mondja a szellem –, pihenjenek meg a fáradozásaiktól, mivel amit tettek, elkíséri őket.”

14 Ezután egy fehér felhőt láttam, melyen egy emberfiához hasonló valaki+ ült, fején aranykorona, kezében pedig éles sarló volt.

15 Egy másik angyal jött elő a templom szentélyéből, és hangosan így kiáltott a felhőn ülőnek: „Ereszd neki a sarlódat, és arass, mert eljött az óra az aratásra, mivel teljesen beérett a föld termése.”+ 16 A felhőn ülő pedig nekieresztette a sarlóját, és le lett aratva a föld termése.

17 És megint egy másik angyal jött elő a templom szentélyéből, mely az égben van, és nála is éles sarló volt.

18 És megint egy másik angyal jött elő az oltár felől, neki pedig hatalma volt a tűz fölött. Hangosan így kiáltott annak, akinél az éles sarló volt: „Ereszd neki az éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőjének a fürtjeit, mert a szőlő már beérett.”+ 19 Az angyal pedig nekieresztette a sarlóját, leszüretelte a föld szőlőjét, és Isten haragjának a nagy szőlőprésébe dobta.+ 20 Megtaposták a szőlőt a városon kívül, és a szőlőprésből kiömlő vér a lovak zablájáig ért, és 1600 stadionnyira* terjedt ki.

15 És láttam egy másik jelet az égben, nagyot és csodálatosat: hét angyalt+ hét csapással. Ezek az utolsó csapások, mert velük véget ér Isten haragja.+

2 Láttam valamit, ami tüzes üvegtengerhez+ volt hasonló, és az üvegtengernél láttam az Isten hárfáival állni azokat, akik győzelmet aratnak+ a vadállat, annak képmása+ és nevének a száma+ felett. 3 Ők Mózesnek+, Isten rabszolgájának az énekét és a bárány+ énekét énekelték:

„Nagyok és csodálatosak a tetteid,+ Jehova* Isten, aki a Mindenható+ vagy. Örökkévalóság királya,+ mindaz, amit teszel, igazságos és megbízható.+ 4 Ki ne tisztelne téged mélységesen*, Jehova*, és ki ne dicsőítené a nevedet, hiszen egyedül te vagy hűséges.+ Mert eljön majd az összes nemzet, és hódolnak előtted,+ mivel nyilvánvaló lett, hogy igazságosak a rendeleteid.”

5 Ezek után láttam, hogy megnyílt a hajlék*+ szentélye az égben,+ 6 és a szentélyből előjött a hét angyal a hét csapással.+ Tiszta, fényes lenvászon ruha volt rajtuk, a mellükön pedig aranyöv. 7 A négy élő teremtmény egyike hét aranycsészét adott a hét angyalnak, és a csészék az örökkön örökké élő Isten haragjával voltak tele.+ 8 És a szentély megtelt füsttel Isten dicsősége+ és hatalma miatt, és senki sem tudott belépni a szentélybe, míg be nem fejeződött a hét angyal hét csapása.+

16 Hallottam, hogy egy hang a szentélyből+ ezt mondja hangosan a hét angyalnak: „Menjetek, és öntsétek ki Isten haragjának a hét csészéjét a földre!”+

2 Elment az első, és kiöntötte csészéjét a földre.+ Ekkor fájdalmas és rosszindulatú fekély+ lett azokon az embereken, akiken rajta volt a vadállat jele,+ és akik imádták a képmását.+

3 A második kiöntötte csészéjét a tengerbe.+ Az pedig vérré vált,+ mint amilyen a halott vére, és a tengerben minden élőlény* meghalt.+

4 A harmadik kiöntötte csészéjét a folyókba és a vizek forrásaiba.+ Azok pedig vérré váltak.+ 5 Hallottam, hogy a vizek fölött levő angyal ezt mondja: „Te, aki vagy, és aki voltál,+ hűséges Istenünk,+ te igazságos vagy, mert ilyen ítéleteket hoztál,+ 6 hiszen szentek és próféták vérét ontották ki,+ te pedig vért adtál nekik inni.+ Megérdemlik.”+ 7 És hallottam, hogy az oltár ezt mondja: „Igen, Jehova* Isten, aki a Mindenható+ vagy, megbízhatók és igazságosak az ítéleteid*.”+

8 A negyedik kiöntötte csészéjét a napra,+ és a nap hatalmat kapott, hogy tűzzel perzselje az embereket. 9 És nagy hőség perzselte az embereket, mégis káromolták Isten nevét, akinek hatalma van e csapások fölött. Nem bánták meg a bűneiket, és nem dicsőítették őt.

10 Az ötödik kiöntötte csészéjét a vadállat trónjára. Erre elsötétült a királysága,+ és az emberek a nyelvüket kezdték harapdálni fájdalmukban, 11 mégis káromolták az ég Istenét fájdalmaik és fekélyeik miatt, és nem bánták meg, amit tettek.

12 A hatodik kiöntötte csészéjét az Eufráteszre+, a nagy folyóra, és kiszáradt annak vize,+ hogy elő legyen készítve az út a keletről* jövő királyoknak.+

13 És láttam, hogy a sárkány+, a vadállat és a hamis próféta szájából három tisztátalan ihletett kijelentés* jön ki, melyek úgy néztek ki, mint a békák. 14 Ezek valójában démonoktól ihletett kijelentések, amelyek jeleket tesznek,+ és elmennek az egész lakott föld királyaihoz, hogy egybegyűjtsék őket a mindenható Isten nagy napjának+ háborújára.+

15 „Vigyázzatok! Eljövök, mint a tolvaj.+ Boldog, aki ébren marad,+ és megőrzi felsőruháit, hogy ne járjon meztelenül, és ne lássák a szégyenét.”+

16 És egybegyűjtötték őket arra a helyre, melyet héberül Armageddonnak* neveznek.+

17 A hetedik kiöntötte csészéjét a levegőre. Erre egy hang hallatszott a szentélyből,+ a trón felől, és hangosan ezt mondta: „Meglett!” 18 Ekkor villámlott, mennydörgött, hangok hallatszottak, és olyan nagy földrengés lett, amilyen még nem volt, amióta emberek vannak a földön.+ Igen, hatalmas volt a földrengés. 19 A nagy város+ három részre szakadt, és a nemzetek városai elestek. És Isten nem feledkezett meg Nagy Babilonról+, hanem neki adta dühödt haragja borának a poharát.+ 20 Továbbá minden sziget elmenekült, és a hegyeket nem találták.+ 21 Ezután nagy jégdarabok estek az égből az emberekre,+ mindegyik úgy egy talentum* súlyú volt, és az emberek káromolták Istent a jégeső+ miatt, mert szokatlanul nagy volt a csapás.

17 Egy a hét angyal közül, akiknél a hét csésze+ volt, odajött, és így szólt hozzám: „Gyere, megmutatom neked, hogyan hajtják végre az ítéletet a nagy prostituálton, aki sok vízen ül,+ 2 akivel szexuális erkölcstelenséget* követtek el a föld királyai,+ a föld lakói pedig lerészegedtek szexuális erkölcstelenségének* a borától.”+

3 Majd a szellem erejével elvitt a pusztába. Ott megláttam egy asszonyt, aki egy skarlátszínű vadállaton ült, mely tele volt istenkáromló nevekkel, és amelynek hét feje és tíz szarva volt. 4 Az asszony bíborba+ és skarlátba volt öltözve, és arannyal, drágakővel és gyöngyökkel volt felékesítve,+ kezében pedig aranypohár volt, tele utálatosságokkal és szexuális erkölcstelenségének* a tisztátalanságaival. 5 Homlokára egy név, egy rejtély volt írva: „Nagy Babilon, a prostituáltaknak+ és a föld utálatosságainak anyja”.+ 6 És láttam, hogy az asszony részeg a szentek vérétől és Jézus tanúinak a vérétől.+

Amikor megláttam őt, nagyon csodálkoztam. 7 Erre így szólt hozzám az angyal: „Miért csodálkozol? Elmondok neked egy rejtélyt az asszonyról,+ és az őt vivő vadállatról, melynek hét feje és tíz szarva van:+ 8 A vadállat, melyet láttál, volt, de nincs, és mégis feljönni készül a mélységből+, és a pusztulás felé tart. A föld lakói, akiknek a neve a világ megalapításától fogva nincs beírva az élet tekercsébe+, csodálkoznak majd, amikor látják, hogy a vadállat volt, de nincs, és mégis jelen lesz.

9 Emiatt kell a bölcsesség és az értelem: A hét fej+ hét hegyet jelent, és ezek tetején ül az asszony. 10 És hét király van: Öt elesett, egy van, a másik még nem jött el. Amikor viszont eljön, rövid ideig fog fennmaradni. 11 A vadállat pedig, amely volt, de nincs,+ szintén király, a nyolcadik, de a hétből származik, és a pusztulás felé tart.

12 A tíz szarv, amelyet láttál, tíz királyt jelent, akik még nem kaptak királyságot, de egy órára hatalmat kapnak, hogy királyként uralkodjanak a vadállattal. 13 Egy a céljuk, ezért erejüket és hatalmukat a vadállatnak adják. 14 Harcra kelnek a bárány+ ellen, de a bárány legyőzi őket,+ mivel uraknak ura és királyoknak királya+. Vele együtt győznek azok is, akik elhívottak, választottak és hűségesek.+”

15 Még ezt mondta nekem: „A vizek, melyeket láttál, ahol a prostituált ül, népeket, tömegeket, nemzeteket és nyelveket jelentenek.+ 16 A tíz szarv+ pedig, melyet láttál, és a vadállat+ meg fogják gyűlölni a prostituáltat+, kifosztják és meztelenné teszik, megeszik a húsát, és teljesen elégetik őt.+ 17 Mert Isten adta a szívükbe, hogy megvalósítsák a célját,+ igen, hogy megvalósítsák a saját közös céljukat azáltal, hogy királyságukat a vadállatnak adják,+ míg be nem teljesülnek Isten szavai. 18 Az asszony+ pedig, akit láttál, azt a nagy várost jelenti, mely a föld királyai felett uralkodik.”

18 Ezután láttam egy másik angyalt leszállni az égből nagy hatalommal, és dicsősége bevilágította a földet. 2 És erős hangon így kiáltott: „Elesett! Elesett Nagy Babilon,+ és démonok lakóhelye lett, minden tisztátalan szellem* és minden tisztátalan, gyűlölt madár rejtekhelye!+ 3 Mert az összes nemzet áldozatul esett a szenvedélye* borának, a szexuális erkölcstelensége* borának.+ A föld királyai pedig erkölcstelenséget követtek el vele,+ és a föld kereskedői* meggazdagodtak a szégyentelen fényűzésének köszönhetően.”

4 És hallottam, hogy egy másik hang ezt mondja az égből: „Menjetek ki belőle, népem,+ ha nem akartok a bűntársai lenni, és nem akartok kapni a csapásaiból!+ 5 Mert bűnei egészen az égig halmozódtak,+ és igazságtalan tetteiről* nem feledkezett meg Isten.+ 6 Bánjatok vele úgy, ahogy ő bánt másokkal.+ Kétszeresen fizessétek vissza neki, amit tett.+ A pohárba+, melybe ő töltött kevert italt, kétszer annyit töltsetek neki.+ 7 Annyi kínt és kesergést okozzatok neki, amennyire dicsőítette magát, és amilyen szégyentelen fényűzésben élt. Mert folyton ezt mondja magában: »Királynőként ülök, és nem vagyok özvegy, és soha nem fogok keseregni.«+ 8 Ezért érik egyetlen napon a csapások: halál, kesergés és éhínség, és teljesen elégetik őt,+ mert erős Jehova* Isten, aki megítélte őt.+

9 A föld királyai pedig, akik szexuális erkölcstelenséget* követtek el vele, és szégyentelen fényűzésben éltek vele, sírni fognak, és verni fogják magukat bánatukban, amikor látják a füstjét a tűznek, amelyben ég. 10 Mivel félnek, hogy nekik is ilyen kínokat kell elszenvedniük, távol állnak tőle, és ezt mondják: »Milyen kár, milyen kár, te nagy város,+ Babilon, te erős város, mert egyetlen óra alatt végrehajtották rajtad az ítéletet!«

11 A föld kereskedői is sírnak és keseregnek miatta, mert senki sincs már, aki megvegye teljes árukészletüket, 12 az arany, ezüst, drágakő, gyöngy, finom lenvászon, selyem, bíbor- és skarlátszínű szövet teljes árukészletét, és mindent, ami illatos fából van, és mindenféle elefántcsontból, értékes fából, rézből, vasból és márványból készült tárgyat, 13 továbbá fahéjat, indiai fűszert, füstölőszert, illatos olajat, tömjént, bort, olívaolajat, finomlisztet, búzát, marhákat, juhokat, lovakat, kocsikat, rabszolgákat és embereket*. 14 Igen, a jó gyümölcs, melyet kívántál*, már nem a tiéd, és minden finomság és fényűzés szertefoszlott, soha többé nem találják meg.

15 Az ilyen árucikkekkel kereskedők, akik őbelőle gazdagodtak meg, félnek, hogy nekik is olyan kínokat kell elszenvedniük, mint neki, ezért távol állnak majd, sírnak, keseregnek, 16 és így szólnak: »Milyen kár! Milyen kár a nagy városért, mely finom lenvászonba, bíborba és skarlátba volt öltözve, és gazdagon fel volt ékesítve aranydíszekkel, drágakővel és gyönggyel!+ 17 Egyetlen óra alatt elpusztult ez a nagy gazdagság!«

És minden hajóskapitány, hajós, tengerész és mindazok, akiknek a tenger biztosítja a megélhetését, távol álltak, 18 és amikor látták a füstjét a tűznek, amelyben égett, így kiáltottak: »Melyik város olyan, mint a nagy város?« 19 Port hintettek a fejükre, kiáltoztak sírva és keseregve, és ezt mondták: »Milyen kár! Milyen kár a nagy városért, ahol a vagyonának köszönhetően meggazdagodtak mindazok, akiknek hajóik vannak a tengeren. Egyetlen óra alatt elpusztult!+«

20 Örülj miatta, ó, ég,+ ti szentek,+ ti apostolok, és ti próféták is, mert Isten ítélte meg őt a ti érdeketekben!+”

21 Egy erős angyal pedig felemelt egy nagy malomkőhöz hasonló követ, a tengerbe dobta, és ezt mondta: „Így fogják lehajítani Babilont, a nagy várost, egy hirtelen mozdulattal, és soha többé nem találják meg.+ 22 Nem hallatszik benned többé hárfás énekesek hangja, zenészek, fuvolások és trombitások hangja. Egyetlen mesterség kézművesét sem találják benned soha többé, és malomkő hangja sem hallatszik benned már soha. 23 Többé nem világít benned lámpafény, és vőlegény és menyasszony hangja sem hallatszik benned soha többé, mert kereskedőid a föld főrangú emberei voltak, és mert azzal, hogy spiritizmussal foglalkoztál,+ félrevezetted az összes nemzetet. 24 Igen, próféták és szentek vérét találták benne,+ és mindazokét, akiket legyilkoltak a földön.+”

19 Amit ezután hallottam, olyan volt, mint egy nagy sokaság hangja az égben. Ezt mondták hangosan: „Dicsérjétek Jahot!*+ A megmentés, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké, 2 mert ítéletei megbízhatóak és igazságosak.+ Ítéletet hajtott végre a nagy prostituálton, aki megrontotta a földet szexuális erkölcstelenségével*. Megbosszulta rabszolgáinak a vérét, mely a prostituált kezéhez tapad.+” 3 És nyomban ezt mondták másodszor is: „Dicsérjétek Jahot!*+ És a város füstje felszáll örökkön örökké.+”

4 A 24 vén+ és a négy élő teremtmény+ pedig leborult, és imádta Istent, aki a trónon ül, és ezt mondta: „Ámen! Dicsérjétek Jahot!*”+

5 Hang jött a trón felől is, és ezt mondta: „Dicsérjétek Istenünket, ti rabszolgái mind,+ akik mélységesen tisztelitek* őt, kicsik és nagyok!”+

6 És amit hallottam, olyan volt, mint egy nagy sokaság hangja, mint sok víz zúgása és mint hatalmas mennydörgések hangja. Ezt mondták: „Dicsérjétek Jahot,*+ mert Jehova*, a mi Istenünk, a Mindenható+, uralkodni kezdett királyként+! 7 Örüljünk és ujjongjunk, és adjunk neki dicsőséget, mert elérkezett a bárány menyegzője, és a felesége felkészült. 8 Igen, fényes, tiszta, finom lenvászonba öltözhetett, hiszen a finom lenvászon a szentek igazságos cselekedeteit jelenti.+”

9 Majd így szól hozzám: „Írd meg: Boldogok, akiket meghívtak a bárány menyegzőjének+ a vacsorájára.” Ezt is mondja: „Ezek Isten igaz beszédei.” 10 Erre leborultam a lába előtt, hogy imádjam. Ő azonban ezt mondja nekem: „Vigyázz! Ne tedd!+ Csak rabszolgatársad vagyok neked és a testvéreidnek, akik ragaszkodnak a Jézus melletti tanúskodás munkájához.+ Istent imádd,+ mert a Jézusról szóló tanúskodás ihleti a prófétálást.+”

11 Láttam, hogy megnyílt az ég, és ott volt egy fehér ló+. A rajta ülőt pedig Hűnek+ és Igaznak+ nevezik, és ő igazságosan ítélkezik+ és folytat háborút. 12 Szeme tűzláng,+ fején pedig sok diadém*. Egy név van felírva rá, melyet senki sem ismer, csak ő maga, 13 véres* felsőruhában van, és így hívják: Isten Szava+. 14 Az égben levő seregek is követték őt fehér lovakon, és fehér, tiszta, finom lenvászonba voltak öltözve. 15 A szájából éles, hosszú kard+ jön ki, hogy azzal sújtson le a nemzetekre, és vasvesszővel fogja terelni őket.+ Ő tapossa a mindenható Isten dühödt haragjának a szőlőprését is.+ 16 Felsőruhájára, igen, a combjánál egy név van felírva: Királyoknak királya és uraknak ura.+

17 A napban is láttam egy angyalt állni, aki hangosan így kiáltott minden madárnak, mely az ég közepén* repül: „Gyertek, gyűljetek egybe Isten nagy vacsorájára,+ 18 hogy egyétek a királyok húsát és a katonai parancsnokok húsát, az erős emberek húsát,+ a lovak húsát és a rajtuk ülőkét,+ és mindenkinek a húsát, szabadokét és rabszolgákét, kicsikét és nagyokét.”

19 És láttam, hogy a vadállat, a föld királyai és a seregeik egybegyűltek, hogy háborút viseljenek a lovon ülő és a serege ellen.+ 20 A vadállatot megfogták a hamis prófétával+ együtt, aki a jeleket tette a vadállat előtt, amelyekkel félrevezette azokat, akik viselik a vadállat jelét,+ és azokat, akik imádják a képmását+. Mindkettőt élve a kénnel égő tüzes tóba dobták.+ 21 A többieket pedig a hosszú karddal ölték meg, mely a lovon ülő szájából jött ki,+ és minden madár jóllakott a húsukból+.

20 Majd láttam egy angyalt lejönni az égből a mélység+ kulcsával és egy nagy lánccal a kezében. 2 Megfogta a sárkányt+, az őskígyót+, aki az Ördög+ és Sátán+, és 1000 évre láncra verte. 3 A mélységbe+ dobta, bezárta és lepecsételte azt fölötte, hogy ne vezesse félre többé a nemzeteket, míg véget nem ér az 1000 év. Ezek után el kell hogy engedjék egy kis időre.+

4 Ezután trónokat láttam, és azok, akik rajtuk ültek, hatalmat kaptak az ítélkezésre. Igen, láttam azoknak a lelkét*, akiket kivégeztek* amiatt, hogy Jézusról tanúskodtak, és Istenről beszéltek. Ők azok, akik nem imádták a vadállatot, sem annak képmását, és akik nem viselték a jelet a homlokukon és a kezükön.+ Életre keltek, és királyokként uralkodtak Krisztussal+ 1000 évig. 5 (A többi halott+ nem kelt életre addig, míg véget nem ért az 1000 év.) Ez az első feltámadás.+ 6 Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban.+ Fölöttük nincs hatalma a második halálnak,+ hanem Isten és Krisztus papjai+ lesznek, és királyokként fognak uralkodni vele az 1000 év alatt.+

7 Amikor véget ér az 1000 év, elengedik Sátánt a börtönéből, 8 és kimegy, hogy félrevezesse a föld négy sarkán levő nemzeteket, Gógot és Magógot, hogy egybegyűjtse őket a háborúra. Annyian vannak, mint a tenger homokja. 9 Elözönlötték az egész földet, és bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost. De tűz jött le az égből, és felemésztette őket.+ 10 Az Ördögöt pedig, aki félrevezette őket, a tűz és kén tavába dobták, ahol ott volt már a vadállat+ is, és a hamis próféta is.+ Éjjel-nappal kínozni fogják* őket örökkön örökké.

11 Majd láttam egy nagy fehér trónt és a rajta ülőt.+ Elmenekült előle a föld és az ég,+ és nem találtak számukra helyet. 12 És láttam a halottakat, nagyokat és kicsiket a trón előtt állni, és tekercsek nyittattak fel. De felnyitottak egy másik tekercset is, az élet tekercsét+. És megítélték a halottakat a tekercsekben megírtak alapján, a tetteik szerint.+ 13 A tenger pedig kiadta a benne levő halottakat, és a halál és a sír* is kiadta a benne levő halottakat, és megítélték őket egyénenként a tetteik szerint.+ 14 A halált és a sírt* pedig a tűz tavába dobták.+ Ez jelenti a második halált:+ a tűz tava.+ 15 Továbbá azt is a tűz tavába dobták, akit nem találtak beírva az élet könyvébe.+

21 És új eget és új földet+ láttam, mert a korábbi ég és a korábbi föld elmúlt,+ és a tenger+ nincs többé. 2 A szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam alászállni az égből, Istentől,+ felkészítve, mint a férje számára felékesített menyasszony+. 3 Erre egy hangot hallottam a trón felől, mely hangosan ezt mondta: „Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig a népe lesznek, és maga Isten lesz velük.+ 4 És letöröl minden könnyet a szemükről,+ és nem lesz többé halál,+ sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé.+ A korábbi dolgok elmúltak.”

5 És az, aki a trónon ül,+ ezt mondta: „Mindent újjáteszek!”+ Ezt is mondja: „Írd meg, mert megbízhatók és igazak ezek a szavak.” 6 És ezt mondta nekem: „Megvalósultak! Én vagyok az alfa és az ómega*, a kezdet és a vég.+ Aki szomjazik, annak adok az élet vizének forrásából ingyen.+ 7 Aki győz, örökli ezeket, és én az Istene leszek, ő pedig a fiam. 8 De a gyávákra, hitetlenekre+, szennyükben undorítókra, gyilkosokra+, azokra, akik szexuális erkölcstelenségben* élnek,+ spiritizmussal foglalkoznak, a bálványimádókra és az összes hazugra+ a tűzzel és kénnel égő tó vár.+ Ez jelenti a második halált.+”

9 Majd jött az egyik a hét angyal közül – akiknél a hét csésze volt, tele a hét utolsó csapással+ –, és így szólt hozzám: „Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a bárány feleségét+!” 10 A szellem erejével elvitt hát egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, mely az égből, Istentől szállt alá,+ 11 és Isten dicsősége volt rajta+. Úgy ragyogott, mint egy igen értékes drágakő, mint egy kristálytisztán ragyogó jáspis.+ 12 Nagy és magas fala és 12 kapuja volt, a kapuiban pedig 12 angyal, és a kapukra Izrael* 12 törzsének a neve volt felírva. 13 Keleten volt három kapu, északon három kapu, délen három kapu és nyugaton három kapu.+ 14 A város falának 12 alapköve is volt, rajtuk a bárány 12 apostolának a neve+.

15 Aki pedig szólt hozzám, annál volt egy arany nádszál, hogy megmérje a várost, annak kapuit és falát.+ 16 A város pedig négyzet alakú, hosszúsága akkora, mint a szélessége. És megmérte a várost a nádszállal: 12 000 stadion;* a hosszúsága, a szélessége és a magassága egyenlő. 17 Megmérte a falát is: 144 könyök* emberi mérték szerint, és egyben angyali szerint is. 18 Fala pedig jáspisból+ épült, és a város színarany volt, tiszta üveghez hasonló. 19 A város falának az alapjait mindenféle drágakő ékesítette: az első alap jáspis volt, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, 20 az ötödik szárdonix, a hatodik szárder, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizoprász, a tizenegyedik hiacint és a tizenkettedik ametiszt. 21 A 12 kapu pedig 12 gyöngy volt, mindegyik kapu egy-egy gyöngyből készült. A város főútja pedig színarany volt, olyan, mint az átlátszó üveg.

22 Templomot nem láttam ott, mert Jehova* Isten, a Mindenható+ a temploma, és a bárány. 23 És a városnak nincs szüksége sem a napra, sem a holdra, hogy ráragyogjon, mert Isten dicsősége világította be,+ és a bárány volt a lámpája.+ 24 A világosságánál járnak majd a nemzetek,+ és a föld királyai beviszik oda dicsőségüket. 25 A kapuit egyáltalán nem fogják bezárni nappal, mert nem lesz ott éjszaka.+ 26 És beviszik oda a nemzetek dicsőségét és tiszteletét.+ 27 De ami beszennyezett, és aki utálatos dolgokat tesz, és megtéveszt másokat, az egy sem lép be abba semmiképpen,+ csak azok, akik be vannak írva az élet tekercsébe, mely a bárányé.+

22 És megmutatta nekem az élet vizének folyóját:+ tiszta, mint a kristály, és az Isten és a bárány+ trónjától folyik lefelé 2 a város főútjának a közepén. A folyó mindkét partján az élet fái voltak, melyek tizenkétszer hoznak termést, minden hónapban megtermik gyümölcsüket. És a fák levelei a nemzetek gyógyítására voltak.+

3 És nem lesz többé átok, hanem az Isten és a bárány trónja+ lesz a városban. Isten rabszolgái szent szolgálatot végeznek majd neki, 4 és látni fogják az arcát,+ neve pedig a homlokukon lesz+. 5 Éjszaka sem lesz többé,+ és nem lesz szükségük sem lámpafényre, sem napfényre, mert Jehova* Isten világosságot áraszt majd rájuk,+ és királyokként uralkodnak örökkön örökké+.

6 Ezt mondta nekem: „Megbízhatók és igazak ezek a szavak.+ Igen, Jehova*, az Isten, aki a prófétákat ihlette,+ elküldte angyalát, hogy megmutassa rabszolgáinak azokat, amiknek hamarosan meg kell lenniük. 7 Hamar eljövök.+ Boldog, aki megtartja e tekercs próféciájának a szavait.+”

8 Nos, én, János, hallottam és láttam ezeket. Mikor pedig hallottam és láttam ezeket, leborultam az angyal lába előtt – aki megmutatta nekem ezeket –, hogy imádjam őt. 9 Ő azonban ezt mondja nekem: „Vigyázz! Ne tedd! Csak rabszolgatársad vagyok neked és a testvéreidnek, akik próféták, és azoknak, akik megtartják e tekercs szavait. Istent imádd!”+

10 Ezt is mondja nekem: „Ne pecsételd le e tekercs próféciájának a szavait, mert a meghatározott idő közel van. 11 Aki igazságtalan, maradjon igazságtalan, és aki beszennyezett, maradjon beszennyezve. Ám az igazságos ezután is legyen igazságos, és a szent ezután is legyen szent.

12 »Hamar eljövök. Nálam van a jutalom, amelyet adok, és mindenkinek a tettei szerint fizetek.+ 13 Én vagyok az alfa és az ómega*,+ az első és az utolsó, a kezdet és a vég. 14 Boldogok, akik megmossák köntösüket,+ hogy joguk legyen az élet fáihoz+ menni, és hogy bebocsátást nyerjenek a városba a kapuin át+. 15 Kívül vannak a kutyák* és azok, akik spiritizmussal foglalkoznak, szexuális erkölcstelenségben* élnek, gyilkosok, bálványimádók és mindenki, aki szereti a hazugságot és hazudozik.+«

16 »Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy tanúskodjon nektek ezekről a gyülekezetek javára. Én vagyok Dávid gyökere és sarja,+ és a fényes hajnali csillag+.«”

17 A szellem és a menyasszony+ pedig szüntelenül ezt mondja: „Gyere!” És aki hallja, mondja: „Gyere!” És aki szomjazik, jöjjön.+ Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.+

18 „Tanúskodom mindenkinek, aki hallja e tekercs próféciájának a szavait: Ha valaki hozzátesz ezekhez,+ Isten azokkal a csapásokkal fogja sújtani, melyek meg vannak írva ebben a tekercsben.+ 19 Ha pedig valaki elvesz e prófécia tekercsének a szavaiból, Isten is elveszi tőle a részét azokból, amik meg vannak írva ebben a tekercsben: nem engedi neki, hogy egyen az élet fáinak+ gyümölcséből, és nem engedi be a szent városba+.

20 Ezt mondja az, aki tanúskodik ezekről: »Igen, hamar eljövök.«+”

„Ámen! Jöjj el, Uram, Jézus!”

21 Az Úr Jézus Krisztus ki nem érdemelt kedvessége legyen a szentekkel!