Ricardo és Andres története

A Biblián alapuló oktatásnak óriási átformáló ereje van. Nézzük meg Ricardo és Andres példáját.

RICARDO: 15 éves koromban, amikor még könnyen befolyásolható voltam, csatlakoztam egy bandához. Az új barátaim nagy hatással voltak rám. Az lett a célom, hogy tíz évet börtönben töltsek. Ez talán ostobaságnak tűnik, ám a környezetemben csodálták és tisztelték azokat, akik börtönben voltak. Én pedig szerettem volna hasonlítani rájuk!

Mindent kipróbáltam, amit bandatagként lehet: kábítószereztem, erőszakos voltam, és erkölcstelenül éltem. Egyik este egy lövöldözésbe csöppentem bele. Azt hittem megölnek, de sértetlenül megúsztam. Ezután komolyabban elgondolkodtam az életemen és a céljaimon, és úgy döntöttem, meg akarok változni. De mégis hogyan? Honnan kaphatok segítséget?

A legtöbb rokonom nem volt boldog. Az életük tele volt problémákkal. Viszont az egyik nagybácsikám családjával nem ez volt a helyzet. Tudtam, hogy jó emberek, és hogy a Biblia alapelvei szerint élnek. Egyszer azt is megtudtam tőlük, hogy Isten neve Jehova. Így nem sokkal a lövöldözés után imádkoztam Jehovához, a nevén szólítottam, és segítséget kértem tőle. A legnagyobb meglepetésemre másnap Jehova Tanúinak az egyike kopogtatott az ajtómon. Ő kezdte el tanulmányozni velem a Bibliát.

Hamarosan egy komoly akadállyal találtam szembe magam. A régi barátaim gyakran felhívtak, hogy töltsek velük időt. Noha nem volt könnyű, nemet mondtam. Eltökéltem, hogy folytatom a Biblia tanulmányozását, és boldog vagyok, hogy így döntöttem. Az életem sokkal jobb lett, és valódi boldogságra leltem.

Emlékszem, hogy egyszer elmondtam imában Istennek, hogy korábban kész lettem volna tíz évet is börtönben tölteni azért, hogy bandatagként kivívjam mások tiszteletét. Ezért arra kértem, hogy engedje meg, hogy legalább tíz évig arra fordíthassam az időm legnagyobb részét, hogy megosszam másokkal a Biblia üzenetét, és így ők is segítséget kapjanak, ahogy korábban én is. Isten válaszolt az imámra, mivel már 17 éve az időm nagy részét erre a munkára fordíthatom! És mondanom sem kell, sosem kerültem börtönbe.

Sok korábbi barátom viszont régóta börtönben van, mások pedig már meghaltak. Visszatekintve végtelenül hálás vagyok a Tanú-rokonaimnak. Nem féltek attól, hogy másak legyenek, és kövessék a Biblia tanácsait. Jobban tisztelem őket, mint valaha is bárkit a bandából. És legfőképpen Istennek vagyok hálás, hogy megtanított arra, mi a legjobb élet.

ANDRES: Szegény helyen születtem és nevelkedtem, ahol megszokott volt a kábítószerezés, zsarolás, gyilkosság vagy a prostitúció. Az apám az alkohol és a kokain rabja volt. Mindig veszekedtek anyával, sokszor meg is ütötték egymást.

Már fiatalon elkezdtem inni és kábítószerezni. Legtöbbször az utcán lógtam, loptam, aztán meg eladtam, amit szereztem. Az évek múlásával apa megpróbált közelebb kerülni hozzám, de nem a legjobb módon. Megtanította, hogyan csempésszek be kábítószert és más illegális termékeket az országba, és hogyan adjak túl rajtuk. Kevés idő alatt rengeteg pénzhez jutottam. Majd egy nap rendőrök jöttek az otthonomhoz. Letartóztattak, és öt év börtönbüntetésre ítéltek gyilkossági kísérlet miatt.

Az egyik reggel a börtön hangosbemondóján keresztül meghívták a foglyokat egy Biblián alapuló beszélgetésre, melyet Jehova Tanúi tartottak. Úgy döntöttem, elmegyek. Logikus volt, amiket mondtak, ezért elkezdtem tanulmányozni a Bibliát a Tanúkkal. Ők nem hígították fel a Szentírást, hanem elmagyarázták Isten magas erkölcsi irányadó mértékeit.

Hamarosan felismertem, hogy egyedül nem leszek képes megtenni a változtatásokat, különösen azért, mert több fogolytársam, akiknek nem tetszett, amit csinálok, többször is megfenyegetett. Így hát erőért és bölcsességért imádkoztam, Jehova pedig segített nekem. Sőt, ahelyett, hogy engedtem volna a fenyegetéseiknek, ahhoz is volt bátorságom, hogy más elítélteknek beszéljek a Bibliáról.

Amikor eljött a szabadulásom napja, annyira izgultam, hogy legszívesebben még bent maradtam volna. Mikor mentem kifelé a börtönből, több fogolytársam is integetett nekem. Néhányan kedvesen ezt mondták: „Menj haza, te, kis pásztor!”

Ijesztő belegondolni, hogy mi lett volna, ha nem engedem, hogy Isten oktasson. Nagyon-nagyon hálás vagyok, hogy Isten szeret engem, és nem tartott reménytelen esetnek!a