Hajótöröttek a szigeten

NÉZD! Veszélyben a hajó! Darabokra törik. Látod az embereket, akik a vízbe ugrottak? Néhányuknak már sikerült kijutniuk a partra. De nem Pál az ott? Nézzük csak, mi történt vele!

Már volt róla szó, hogy Pál két évet töltött börtönben Cezáreában. Azután más foglyokkal együtt Rómába viszik hajón. Amikor Kréta szigete mellett hajóznak, heves vihar tör ki. A szél úgy tombol, hogy nem tudják kormányozni a hajót. Hiába van nappal, nem látják a napot, és éjszaka sem világít a csillagok fénye. Ahogy múlnak a napok, a fedélzeten lévők elveszítik minden reményüket, hogy még megmenekülhetnek. Akkor Pál feláll, és így szól:

– Egyikőtök sem veszíti el az életét; csak a hajó vész oda. Mert múlt éjjel eljött hozzám Isten angyala, és ezt mondta: Ne félj, Pál! A római császár elé kell állnod. És Isten megment mindenkit, aki veled együtt van a hajón.

Tizennégy nappal a vihar kitörése után, éjféltájt a matrózok észreveszik, hogy a víz egyre sekélyebb lesz. Attól tartanak, hogy a sötétben sziklának ütköznek, ezért kivetik a horgonyokat. Másnap reggel megpillantanak egy öblöt. Elhatározzák, hogy a partra irányítják a hajót.

Ahogy közelednek a parthoz, a hajó zátonyra fut, és megfeneklik a homokon. A hullámok erejétől a hajótest darabokra hullik. A katonatiszt, aki a rabokra vigyáz, így szól:

– Először azok ugorjanak a tengerbe, akik tudnak úszni, és menjenek a szárazföldre. A többiek ugorjanak utánuk, és kapaszkodjanak meg a hajó roncsaiban.

Így is tesznek. A hajó 276 utasa mind sértetlenül partot ér, ahogy az angyal megígérte.

A szigetet Máltának hívják. Lakosai kedvesen gondjaikba veszik a hajótörötteket. S amint jobbra fordul az idő, Pált egy másik hajóval Rómába viszik.