140. ének
Az úttörők élete
A napunk kezdetén, mikor ébred a fény,
kicsit álmosan indulunk,
ámde imádkozunk még.
Mosolygunk az utcán, odalépnek hozzánk;
van, ki nem figyel ránk,
de mi ott maradunk még tovább.
(REFRÉN)
Jehováért vagyunk,
öröm így szolgálnunk.
Amit ő kér, nem megterhelő.
Lehet napfény, eső,
megyünk, jó hírt viszünk.
Mindig azt érezzük, „szeretünk szívünkből”.
Ha napunk véget ér, és az éj már leszáll,
otthon fáradtan bár,
mégis boldogan mondunk imát.
Életünk csodaszép, hisz a szívünk övé;
áldjuk őt, Jehovát,
igen, hálát adunk mindenért.
(REFRÉN)
Jehováért vagyunk,
öröm így szolgálnunk.
Amit ő kér, nem megterhelő.
Lehet napfény, eső,
megyünk, jó hírt viszünk.
Mindig azt érezzük, „szeretünk szívünkből”.
(Lásd még: Józs 24:15; Zsolt 92:2; Róma 14:8.)