Ikrek, mégsem egyformák

UGYE milyen más ez a két fiú? Tudod, kik ők? A vadászó fiú Ézsau, az pedig, aki a juhokra vigyáz, Jákob.

Ézsau és Jákob Izsák és Rebeka ikergyermekei voltak. Az apjuk, Izsák nagyon szerette Ézsaut, mert ügyes vadász volt, és gyakran hozott haza ennivalót a családnak. Rebeka viszont Jákobot szerette jobban, mert nyugodt és békés természetű fiú volt.

Ábrahám nagyapa még élt, és képzelhetjük, mennyire szerette Jákob hallgatni őt, amikor Jehováról beszélt. Ábrahám végül 175 éves korában halt meg. Az ikrek ekkor 15 évesek voltak.

Negyvenéves korában Ézsau feleségül vett két nőt Kánaán földjéről. Ez fölöttébb elszomorította Izsákot és Rebekát, mert ezek a nők nem Jehovát imádták.

Egy nap aztán olyasmi történt, ami miatt Ézsau nagyon megharagudott a testvérére, Jákobra. Elérkezett az idő, hogy Izsák megáldja idősebbik fiát. Mivel Ézsau idősebb volt Jákobnál, ő számított erre az áldásra. Csakhogy korábban már eladta az áldás jogát Jákobnak. Ezenkívül Isten már a fiúk születésekor megmondta, hogy Jákob fogja megkapni az áldást. Pontosan így is történt. Izsák Jákobot áldotta meg.

Amikor Ézsau megtudta ezt, haragra gerjedt Jákob ellen. Annyira feldühödött, hogy azt mondta, megöli Jákobot. Rebeka nagyon nyugtalan lett ezt hallva, ezért így szólt a férjéhez, Izsákhoz:

– Rettenetes lenne, ha Jákob is kánaánita nőt venne feleségül.

Izsák erre odahívta a fiát, Jákobot, és ezt mondta neki:

– Ne vegyél feleségül kánaánita nőt. Inkább menj el Háránba, nagyapádnak, Betuelnek a házába, és a fiának, Lábánnak az egyik lányát vedd feleségül.

Jákob hallgatott apjára, és felkerekedett a nagy útra, hogy elmenjen a Háránban élő rokonaihoz.