A bölcs gibeoniak

KÁNAÁN sok városa most arra készülődik, hogy Izrael ellen hadakozzon. Úgy gondolják, hogy győzhetnek. De a közeli város, Gibeon lakói nem így gondolkodnak. Ők elhiszik, hogy Isten segíti az izraelitákat, és nem akarnak Isten ellen harcolni. Tudod-e, mit tesznek ezért?

Elhatározzák, hogy azt a látszatot keltik, mintha valahol nagyon messze laknának. Néhányan közülük rongyos ruhába öltöznek, és elnyűtt sarut vesznek fel. Ócska zsákokat raknak szamaraikra, és régi, száraz kenyeret visznek magukkal. Így mennek oda Józsuéhoz, és ezt mondják:

– Nagyon messzi vidékről jöttünk, mert hallottunk nagy Istenetekről, Jehováról. Hallottuk mindazt, amit Egyiptomban tett értetek. Vezetőink ezért megparancsolták, hogy készítsünk útravalót, jöjjünk el hozzád, mondjuk meg, hogy a szolgáid vagyunk, és ígértessük meg veled, hogy nem fogsz hadakozni ellenünk. Láthatod, hogy ruháink elkoptak a hosszú út alatt, kenyerünk pedig kemény és száraz lett.

Józsué és a többi vezető hisz a gibeoniaknak. Megígérik hát, hogy nem fognak harcolni ellenük. Ám három nap múlva megtudják, hogy a gibeoniak igazából a közelben laknak.

– Miért mondtátok nekünk azt, hogy messzi vidékről jöttetek? – kérdi tőlük Józsué.

– Azért, mert tudomást szereztünk róla, hogy az Istenetek, Jehova odaígérte nektek Kánaán egész földjét – felelik a gibeoniak. – Féltünk hát, hogy megöltök minket.

De az izraeliták megtartják ígéretüket, és nem ölik meg a gibeoniakat, hanem a szolgáikká teszik őket.

Jeruzsálem királya felháborodik azon, hogy a gibeoniak békét kötöttek Izraellel. Ezt üzeni hát négy másik királynak:

– Gyertek velem, harcoljunk együtt Gibeon ellen!

Az öt király hadba is száll Gibeon ellen. Vajon bölcsen tették a gibeoniak, hogy békét kötöttek Izraellel? Hiszen emiatt támadják most meg őket ezek a királyok. Majd meglátjuk.