Josafát Jehovában bízik

TUDOD, kik ezek a férfiak, és mit csinálnak? Csatába indulnak. Az elöl menetelők énekelnek. Biztos kíváncsi vagy rá, hogy miért nincs az énekeseknek kardjuk és lándzsájuk a harchoz. Mindjárt meglátjuk.

Izrael kéttörzs-királyságának most Josafát a királya. Abban az időben él, amikor az északi tíztörzs-királyságban Aháb a király, és Jezabel a királyné. Ám Josafát jó király, amilyen apja, Asa is volt. A déli kéttörzs-királyság népe ennek köszönhetően sok éven át jól él.

Most azonban olyasmi történik, ami félelemmel tölti el a népet. Hírnökök jelentik Josafátnak:

– Hatalmas hadsereg jön Moáb és Ammon országából, meg a Szeir-hegyről, hogy megtámadjon téged.

Sok izraelita gyűlik egybe Jeruzsálembe, hogy Jehova segítségét kérje. A templomba mennek, és Josafát ott így imádkozik:

– Ó, Jehova Istenünk, nem tudjuk, mit tegyünk. Védtelenek vagyunk ezzel a hatalmas sereggel szemben. Rád tekintünk segítségért.

Jehova meghallgatja az imát, és az egyik szolgájával ezt üzeni a népnek:

– Nem a ti harcotok ez, hanem Istené. Nem kell majd harcolnotok. Csak figyeljetek és lássátok, hogyan ment meg titeket Jehova.

Másnap reggel tehát Josafát így szól a néphez:

– Bízzatok Jehovában!

Aztán énekeseket állít a katonái elé, és azok menetelés közben Jehova dicséretét zengik. Tudod, mi történik röviddel a csata előtt? Jehova viszályt támaszt az ellenség soraiban. Mire az izraeliták a csatatérre érnek, az ellenség összes katonája halott!

Ugye milyen bölcs volt Josafát, hogy Jehovában bízott? Mi is bölcsen tesszük, ha benne bízunk.