Az Úr Vacsorája — Megemlékezés, mely tiszteletet szerez Istennek

A KERESZTÉNYEK parancsot kaptak arra, hogy tartsák meg Krisztus halálának emlékünnepét. Ezt az ünnepet ’az Úr vacsorájának’ is szokás nevezni (1Korintusz 11:20). Miért olyan jelentős ez az esemény? Mikor és hogyan kell megtartani?

Jézus Krisztus i. sz. 33-ban, a zsidó pászka estéjén vezette be ezt az ünnepet. A pászka ünnepét évente csak egyszer tartották meg, a zsidó niszán hónap 14. napján. A zsidók nyilvánvalóan úgy számolták ki az időpontot, hogy megvárták a tavaszi napéjegyenlőséget, vagyis azt a napot, amikor körülbelül 12 órán át tart a nappal, és 12 órán át van sötétség. A tavaszi napéjegyenlőséghez legközelebb eső újhold jelezte a niszán kezdetét. A pászka ideje pedig 14 nappal később, naplemente után jött el.

Jézus megünnepelte a pászkát apostolaival, elbocsátotta Iskariót Júdást, majd bevezette az Úr Vacsoráját. Ez a vacsora a zsidó pászka helyébe lépett, ezért évente csak egyszer kell megtartani.

Máté evangéliuma így számol be a történtekről: „Jézus vett egy kenyeret, és miután áldást mondott, megtörte, és odaadva azt a tanítványoknak, ezt mondta: »Vegyétek, egyétek. Ez jelenti a testemet.« Vett egy poharat is, és miután hálát adott, odaadta nekik, és ezt mondta: »Igyatok belőle mindnyájan, mert ez jelenti a véremet, ,a szövetség vérét’, amely kiontatik sokakért a bűnök megbocsátása végett«” (Máté 26:26–28).

Vannak, akik úgy hiszik, hogy Jézus szó szerint átváltoztatta a kenyeret a testévé, a bort pedig a vérévé. Jézus teste azonban még sértetlen volt, amikor ő a kenyeret kínálta. Vajon Jézus apostolai csakugyan a testét ették, és a vérét itták? Nem, hiszen az kannibalizmus lett volna, és azzal megszegték volna Isten törvényét (1Mózes 9:3, 4; 3Mózes 17:10). A Lukács 22:20 szerint Jézus ezt mondta: „Ez a pohár jelenti a véremen alapuló új szövetséget; és ez a vér kiontatik értetek.” A pohár talán szó szerint átváltozott az ’új szövetséggé’? Ez lehetetlen, hiszen a szövetség egy megegyezés, nem pedig valamilyen kézzelfogható tárgy.

Ebből következik, hogy mind a kenyér, mind a bor csupán jelkép. A kenyér Krisztus tökéletes testét jelképezi. Jézus egy olyan kenyeret használt, amely a pászkavacsoráról maradt meg. Kovász, vagyis élesztő nélkül készült kenyér volt (2Mózes 12:8). A Bibliában a kovász gyakran a bűn vagy a romlottság jelképe. Ezért a kenyér azt a tökéletes testet ábrázolja, amelyet Jézus feláldozott. Ebben a testben nem volt semmi bűn (Máté 16:11, 12; 1Korintusz 5:6, 7; 1Péter 2:22; 1János 2:1, 2).

A vörösbor Jézus vérét ábrázolja. Ez a vér teszi érvényessé az új szövetséget. Jézus azt mondta, hogy a vérét „a bűnök megbocsátása végett” ontják ki. Az emberek ezáltal tisztává válhatnak Isten szemében, és a Jehovával kötött új szövetség tagjai lehetnek (Héberek 9:14; 10:16, 17). Ez a szövetség, más szóval szerződés lehetővé teszi, hogy 144 000 hűséges keresztény az égbe menjen. Ott királyokként és papokként fognak szolgálni az egész emberiség áldására (1Mózes 22:18; Jeremiás 31:31–33; 1Péter 2:9; Jelenések 5:9, 10; 14:1–3).

Kiknek kell fogyasztaniuk az emlékjegyekből, a kenyérből és a borból? Logikus, hogy csak az új szövetséghez tartozóknak, tehát azoknak, akiknek az a reménységük, hogy az égbe mennek. Isten szent szelleme azt a meggyőződést adja nekik, hogy ki lettek választva, hogy égi királyok legyenek (Róma 8:16). Ezenkívül a Jézussal kötött Királyság-szövetségnek is tagjai (Lukács 22:29).

Mi a helyzet azokkal, akik abban reménykednek, hogy örökké élhetnek majd Paradicsomban a földön? Ők Jézus parancsának engedelmeskedve jelen vannak az Úr Vacsoráján, de csak mint tisztelettudó megfigyelők, akik nem fogyasztanak az emlékjegyekből. Jehova Tanúi évenként egyszer, niszán 14-én, naplemente után megünneplik az Úr Vacsoráját. Noha világszerte mindössze néhány ezren vallják magukénak az égi reménységet, az ünnepet minden keresztény nagy becsben tartja. Olyan alkalom ez, amikor valamennyien eltűnődhetnek Jehova Isten és Jézus Krisztus kimagasló szeretetén (János 3:16).