162. ÉNEK
Szükségünk van Istenre
(Máté 5:3)
1. Ősrégi bennünk a vágy:
tudni az élet célját.
Honnan jöttünk? Hová megyünk?
Mért kell most szenvednünk?
Oly sok, ki tévúton jár,
nem értik Isten Szavát.
Bár meglátnák bölcsességét,
éreznék békéjét!
(REFRÉN)
Oly jó, hogy ismerhetem,
értem Szavát, fogja kezem!
Jah jó, ad célt és reményt,
csak érte élek én!
Ő tesz boldoggá,
ó, szükség van rá.
2. Mindennap gondom lesz rá,
vizsgálom Isten Szavát.
Így értem meg bölcsességét,
érzem nagy békéjét.
Van még, ki más úton jár,
bár ők is megláthatnák:
Jehova ad jó életcélt,
boldoggá tesz, megvéd!
(REFRÉN)
Oly jó, hogy ismerhetem,
értem Szavát, fogja kezem!
Jah jó, ad célt és reményt,
csak érte élek én!
Ő tesz boldoggá,
ó, szükség van rá.
Oly jó, hogy ismerhetem,
értem Szavát, fogja kezem!
Jah jó, ad célt és reményt,
csak érte élek én!
Ő tesz boldoggá,
ó, szükség van rá.
Oly jó, hogy ismerhetem,
értem Szavát, fogja kezem!
Jah jó, ad célt és reményt,
csak érte élek én!
Ő tesz boldoggá,
ó, szükség van rá.