Kiszabadultak a hamis vallásból

1. Miért bízott Isten népe abban, hogy ki fog szabadulni Nagy Babilon fogságából, és milyen kérdésekre keressük a választ?

AZ ELŐZŐ cikkben arról tanultunk, hogy hogyan kerültek Nagy Babilon fogságába a hűséges keresztények. Megnyugtató tudni, hogy nem kellett örökké ebben az állapotban maradniuk. Istennek az a parancsa, hogy „menjetek ki belőle, népem”, értelmetlen lenne, ha soha senki nem tudna megszabadulni a hamis vallás világbirodalmának befolyásától. (Olvassátok fel: Jelenések 18:4.) Most pedig szeretnénk megtudni, hogy mikor szabadult ki Isten népe teljes mértékben Nagy Babilon markából. De ehhez előbb meg kell vizsgálnunk a következő kérdéseket: Hogyan viszonyultak a Bibliakutatók Nagy Babilonhoz 1914 előtt? Mennyire voltak tevékenyek a testvéreink a prédikálómunkában az I. világháború alatt? Vajon az, hogy Isten népének ebben az időszakban kiigazításokra volt szüksége, azt jelenti, hogy Nagy Babilon fogságában volt?

„BABILON LEOMLÁSA”

2. Mi volt a Bibliakutatók álláspontja a hamis vallásokról?

² Az I. világháború előtti évtizedekben Charles Taze Russell és a társai felismerték, hogy a kereszténység egyházai nem a bibliai igazságot tanítják. Ezért elhatározták, hogy semmilyen módon nem vállalnak közösséget a hamis vallásokkal. A Sioni Őrtoronyban már 1879 novemberében leírták az egyértelmű, Szentíráson alapuló állásfoglalásukat Nagy Babilonnal kapcsolatban: „Minden egyházat, amely azt állítja magáról, hogy Krisztusnak eljegyzett tiszta szűz, de valójában egyesült a világgal (a vadállattal), és az támogatja őt, el kell ítélnünk, az Írás nyelvezetét használva, mint parázna egyházat.” (Olvassátok fel: Jelenések 17:1, 2.)

3. Hogyan fejezték ki a Bibliakutatók, hogy el akarnak különülni a hamis vallástól? (Lásd a képet a cikk elején.)

³ Az istenfélő férfiak és nők pontosan tudták, mit kell tenniük. Nem számíthattak Isten áldására, ha hamis vallási szervezeteket támogatnak. Ezért sok Bibliakutató megfogalmazta egy levélben, hogy kilép az egyházából, és néhányuk fel is olvasta a nyilatkozatát a templomban. Ha erre nem volt lehetőségük, akkor küldtek egy-egy másolatot a levelükből a helyi egyházközség tagjainak. Nem akarták, hogy bármi közük is legyen a hamis valláshoz! A régebbi korokban drágán megfizettek volna egy ilyen bátor tettért. De az 1800-as évek végén sok országban az állam már egyre kevésbé támogatta az egyházat. Az emberek szabadon beszélhettek vallásos témákról, még akkor is, ha nem értettek egyet az elismert egyházak tanításaival.

4. Hogyan viszonyult Isten népe Nagy Babilonhoz az I. világháború alatt?

⁴ A Bibliakutatók megértették, hogy nem elég csak a rokonaikkal, a barátaikkal és a helyi egyházközség híveivel közölniük, hogyan viszonyulnak a hamis valláshoz. Az egész világnak meg kellett tudnia, hogy Nagy Babilon igazából egy vallási prostituált! Ennek érdekében 1917 decemberében és 1918 elején buzgón terjesztettek egy tájékoztatólapot, amelynek ez volt a témája: „Babilon leomlása”. Néhány ezer Bibliakutató 10 millió példányt juttatott el az emberekhez ebből az erőteljes vádiratból, mely leleplezte az álkereszténységet. Ahogy az várható volt, a papság csak úgy forrt a dühtől, de a Bibliakutatók rendíthetetlenül végezték ezt a fontos munkát. Elhatározták, hogy mint uralkodónak, Istennek engedelmeskednek inkább, semmint embereknek (Csel 5:29). Mire következtethetünk mindebből? Arra, hogy egyáltalán nem mondhatjuk ezekről a keresztényekről, hogy az I. világháború alatt Nagy Babilon fogságába kerültek. Éppen ellenkezőleg, abban az időben egyre inkább megszabadultak a befolyásától, és másoknak is segítettek ebben.

BUZGÓN SZOLGÁLTAK AZ I. VILÁGHÁBORÚ ALATT

5. Miért mondhatjuk, hogy a testvérek nagyon buzgón végezték a szolgálatot az I. világháború alatt?

⁵ Az elmúlt években úgy hittük, hogy Jehova elégedetlen volt a népével, amiért nem hirdették buzgón a jó hírt az I. világháború alatt. Azt gondoltuk, hogy emiatt megengedte, hogy egy rövid időre Nagy Babilon fogságába kerüljenek a szolgái. Azonban olyan testvérek és testvérnők, akik 1914 és 1918 között is hűségesen szolgálták Istent, később elmondták, hogy az Úr népe mint egész minden tőle telhetőt megtett a prédikálómunkában. A beszámolóikat meggyőző bizonyítékok is alátámasztják. Az, hogy pontosabban megismertük a szervezetünk történelmét, segített tisztábban megérteni bizonyos eseményeket, melyek a Bibliában vannak feljegyezve.

6. Milyen akadályokkal kellett megküzdeniük a Bibliakutatóknak az I. világháború alatt?

⁶ A Bibliakutatók valójában lenyűgöző mértékben tudtak tanúskodni másoknak az I. világháború alatt (1914–1918). De számos nehézségbe ütköztek, amelyek közül most kettőt fogunk megvizsgálni. Először is, abban az időben a szolgálat főleg abból állt, hogy bibliai kiadványokat terjesztettek az embereknek. Ezért sok testvérünknek nehezebbé vált a prédikálás, amikor 1918 elején a hatóságok betiltották A beteljesült titok című könyvet. A hírnökök még nem tanulták meg, hogyan tanúskodjanak csak a Bibliát használva, mivel hozzá voltak szokva, hogy egy kiadvány beszél helyettük. A második akadályozó tényező a spanyolnátha kitörése volt 1918-ban. E miatt a szörnyű járvány miatt a hírnökök nem tudtak szabadon utazni. Ám az akadályok ellenére a Bibliakutatók mint csoport mindent megtettek azért, hogy a munka ne álljon le.

7. Mondj példákat arra, hogy a Bibliakutatók buzgók voltak a szolgálatban.

⁷ A Bibliakutatók maroknyi csoportja csupán 1914-ben több mint 9 millió embernek vetítette le „A teremtés története képekben” című filmet, vagy más néven a „Fotodrámát”. A film diákat, mozgóképeket és hanganyagot kombinálva jelenítette meg az emberiség történelmét a teremtéstől kezdve egészen Krisztus ezeréves uralmának a végéig. Ez abban az időben hatalmas teljesítménynek számított. Gondoljunk csak bele, hogy egyetlen év alatt több ember látta ezt a filmet, mint ahány hírnök van ma az egész világon! Továbbá a feljegyzések szerint 1916-ban 809 393-an, 1918-ban pedig már 949 444-en vettek részt a Bibliakutatók összejövetelein az Egyesült Államokban. Láthatjuk hát, milyen buzgón végezték a munkát!

8. Hogyan gondoskodtak a testvérek szellemi szükségleteiről az I. világháború alatt?

⁸ Az I. világháború idején sok időt és energiát fordítottak arra, hogy szellemi táplálékról és bátorításról gondoskodjanak az elszórtan élő Bibliakutatók számára. Így a testvérek erőt kaptak a prédikálómunka folytatásához. Richard H. Barber, aki abban az időszakban tevékenykedett, így beszélt erről: „Sikerült megvalósítanunk, hogy néhány utazófelvigyázó továbbra is szolgáljon. Az Őrtorony folyóiratot folyamatosan eljuttattuk a testvérekhez, és Kanadába is küldtünk belőle, ahol be volt tiltva. Kiváltságomban állt zsebméretű példányokat küldeni A beteljesült titokból jó néhány testvérnek, akiktől a sajátjukat elkobozták. Rutherford testvér arra kért minket, hogy szervezzünk kongresszusokat több városban az Egyesült Államok nyugati részén, és küldjünk előadókat, hogy a testvérek a lehető legtöbb bátorítást kapják.”

KIIGAZÍTÁSRA VOLT SZÜKSÉG

9. a) Miért volt szüksége Isten népének helyreigazításra 1914 és 1919 között? b) Mire ne következtessünk abból, hogy a Bibliakutatóknak kiigazításra volt szükségük?

⁹ A Bibliakutatók nem mindenben követték teljesen a szentírási alapelveket 1914 és 1919 között. Bár az indítékaik jók voltak, nem látták tisztán, hogy mit jelent alárendelni magukat a világi kormányzatoknak (Róma 13:1). Ezért mint csoport nem voltak mindig semlegesek a háborút érintő kérdésekben. Például amikor az Egyesült Államok elnöke kijelölte 1918. május 30-át, hogy a békéért imádkozzanak, az Őrtorony arra buzdította a Bibliakutatókat, hogy ők is csatlakozzanak a kezdeményezéshez. Néhány testvér kötvényeket vásárolt, hogy anyagilag támogassa a háborús erőfeszítéseket, és voltak olyanok is, akik a lövészárokba mentek fegyverrel a kezükben. Tehát a testvéreinknek szükségük volt némi kiigazításra, de ez nem jelenti azt, hogy ezért Nagy Babilon fogságába kerültek volna. Épp ellenkezőleg, megértették, hogy el kell különülniük tőle, és az I. világháború idején már szinte teljesen meg is szakították a kapcsolatot a hamis vallás világbirodalmával. (Olvassátok fel: Lukács 12:47, 48.)

10. Mi volt a Bibliakutatók szilárd állásfoglalása az élet szentségével kapcsolatban?

¹⁰ Noha a Bibliakutatók nem értették olyan tisztán, mit jelent a keresztényi semlegesség, egyvalamiben biztosak voltak: a Biblia tiltja a gyilkosságot. Ezért még azok a testvérek is szilárdan eltökélték, hogy nem veszik el egy másik ember életét a háborúban, akik elvállalták a fegyveres katonai szolgálatot. Ha így a frontvonalra küldték őket, biztos halálra számíthattak.

11. Hogyan fogadták a hatóságok a Bibliakutatók fegyveres harcokat érintő állásfoglalását?

¹¹ Az Ördög haragra gerjedt a testvérek szilárd állásfoglalása miatt, még ha az nem is volt tökéletes. Ezért „nyomorúságot [szerzett] rendeletek által” (Zsolt 94:20). James Franklin Bell, az Egyesült Államok hadseregének vezérőrnagya egy beszélgetésben elárulta J. F. Rutherford és W. E. Van Amburgh testvérnek, hogy az igazságügyi minisztérium megpróbált a kongresszus elé terjeszteni egy törvényjavaslatot, amely lehetővé tette volna a halálos ítélet kimondását azokra, akik nem hajlandók fegyvert fogni a háborúban. Bell őrnagy elsősorban a Bibliakutatókra gondolt. Dühösen ezt mondta Rutherford testvérnek: „A törvényjavaslat nem ment át, mivel Wilson [amerikai elnök] megakadályozta; de tudjuk, hogyan bánjunk el magukkal, és el is fogjuk érni a célunkat!”

12. Miért ítéltek börtönbüntetésre nyolc felelős testvért?

¹² A hatóságok beváltották a fenyegetésüket. Letartóztatták a Watch Tower Society képviselőit, Rutherford és Van Amburgh testvért, valamint hat társukat. Az ítélethirdetéskor a bíró kijelentette: „Az a vallásos propaganda, amelyben ezek a férfiak részt vesznek, még egy német hadosztálynál is károsabb. . . Nemcsak a kormánytisztviselők és a katonai hírszerző szolgálat tekintélyét ásták alá, hanem minden egyházi szolgát is megsértettek. Ezért szigorú büntetést érdemelnek” (A. H. Macmillan: Faith on the March, 99. o.). És valóban, ezt a nyolc Bibliakutatót hosszú börtönbüntetésre ítélték, melyet az atlantai szövetségi börtönben kellett letölteniük. Ám amikor a háború véget ért, szabadon engedték őket, és a vádakat ejtették.

13. Mi bizonyítja, hogy a testvérek nem adták fel azt az elhatározásukat, hogy engedelmeskednek Jehovának?

¹³ Ez a nyolc férfi még a börtönfalak között is ragaszkodott ahhoz, amit megértett a Szentírásból. Amikor kegyelemért folyamodtak az Egyesült Államok elnökéhez, ezt írták: „Az Úr akarata az Írások szerint ez: »Ne ölj.« Ezért a [Nemzetközi Bibliakutatók] Társaságából bárki, aki az Úrnak szentelte magát, és mégis szándékosan megszegi ezt a fogadalmát, az elveszíti Isten helyeslését, és önnön pusztulását idézi elő. Ezért hát egyetlen ilyen tag sem vehet részt önként és tiszta lelkiismerettel emberi életek kioltásában.” Micsoda bátor szavak! Ezeknek a testvéreknek meg sem fordult a fejükben, hogy megalkudjanak.

VÉGRE SZABADSÁG!

14. Mondd el a Szentírás alapján, hogy mi történt 1914 és 1919 között.

¹⁴ A Malakiás 3:1–3-ban az 1914-től 1919 elejéig tartó időszakról olvashatunk, amikor „Lévi fiait”, vagyis a felkenteket megtisztították. (Olvassátok fel!) Jehova Isten, „az igaz Úr” és Jézus Krisztus, „a szövetség követe” eljött a szellemi templomhoz, hogy megvizsgálja azokat, akik ott szolgálnak. Jehova népe, miután megkapta a szükséges kiigazítást, és meg lett tisztítva, készen állt arra, hogy újabb feladatokat lásson el Isten szolgálatában. 1919-ben ki lett nevezve egy „hű és értelmes rabszolga”, hogy szellemi táplálékról gondoskodjon a hit háznépének (Máté 24:45). Isten népe végre megszabadult Nagy Babilon befolyásától! Azóta Jehova népe az ő ki nem érdemelt kedvességének köszönhetően egyre jobban érti égi Atyja akaratát, és egyre közelebb került hozzá. Milyen hálásak ezekért az áldásokért!¹

15. Mire ösztönözzön minket az, hogy megszabadultunk Nagy Babilon befolyásától?

¹⁵ Mennyire jó érzés, hogy kiszabadultunk Nagy Babilon fogságából! Sátán mindent megtett azért, hogy az igaz keresztényeket eltörölje a földről, de csúfos kudarcot vallott. Fontos észben tartanunk, hogy miért szabadított meg minket Jehova (2Kor 6:1). Még mindig rengeteg tiszta szívű ember van a hamis vallás fogságában. Nekik is meg kell mutatnunk a kivezető utat! Kövessük hát a múlt században élt testvéreink példáját, és minden erőnkkel igyekezzünk segíteni másoknak, hogy kiszabaduljanak a hamis vallásból.