Hogyan őrizhetjük meg az örömünket a próbák ellenére?

1–2. A Máté 5:11 szerint hogyan gondoljunk a próbáinkra?

JÉZUS azt ígérte a követőinek, hogy igazán boldogok lesznek, de közben figyelmeztette őket, hogy próbákra is kell számítaniuk (Máté 10:22, 23; Luk 6:20–23). Örömmel tölt el minket, hogy Krisztus tanítványai lehetünk. Az viszont rossz érzés lehet, ha arra gondolunk, hogy ellenségessé válhat a családunk, üldözést indíthat ellenünk a kormány, vagy megpróbálhatnak rávenni minket valami helytelenségre a munkahelyen vagy az iskolában. Érthető, ha aggódunk ezek miatt.

² Az emberek általában semmi jót sem látnak abban, ha üldözésnek vannak kitéve. Isten Szava mégis arra szólít fel minket, hogy örüljünk neki, ha ilyen helyzetben vagyunk. Például Jakab tanítvány arra ösztönzött, hogy ahelyett, hogy elcsüggednénk, tekintsük örömnek, ha próbákkal kerülünk szembe (Jak 1:2, 12). És Jézus is azt mondta, hogy legyünk boldogok, ha üldöznek minket. (Olvassátok fel: Máté 5:11.) De hogyan őrizhetjük meg az örömünket a próbák ellenére? Sokat tanulhatunk abból, ha megvizsgálunk néhány gondolatot Jakab leveléből. Először is lássuk, milyen nehézségekkel küzdöttek azok a keresztények, akiknek írt.

MILYEN PRÓBÁIK VOLTAK AZ ELSŐ SZÁZADI KERESZTÉNYEKNEK?

3. Mi történt röviddel azután, hogy Jakab tanítvány lett?

³ Nem sokkal azután, hogy Jakab, Jézus féltestvére tanítvány lett, Jeruzsálemben üldözni kezdték a keresztényeket (Csel 1:14; 5:17, 18). Miután pedig Istvánt meggyilkolták, sok keresztény elmenekült a városból, „szétszóródtak Júdea és Szamária tájain mindenfelé”, és voltak, akik olyan távoli helyekre kerültek, mint Ciprus és Antiókia (Csel 7:58–8:1; 11:19). Képzelhetjük, mennyi nehézséget éltek át eközben. De bárhol jártak is, buzgón hirdették a jó hírt, és a Római Birodalomban mindenütt gyülekezetek alakultak (1Pét 1:1). Ám az első századi keresztényekre még ezután is sok viszontagság várt.

4. Milyen próbák érték még a keresztényeket?

⁴ Abban az időben a keresztényeknek sokféle próbát kellett kiállniuk. I. sz. 50 körül Klaudiusz császár elrendelte, hogy minden zsidó távozzon Rómából. Ezért a zsidókból lett keresztények kénytelenek voltak elhagyni az otthonukat, és máshol kellett letelepedniük (Csel 18:1–3). Körülbelül 61-ben Pál apostol azt írta, hogy a hittársait nyilvánosan gyalázták, börtönbe vetették és kifosztották (Héb 10:32–34). És a keresztényeket ugyanúgy sújtotta a szegénység és a betegség, mint másokat (Róma 15:26; Flp 2:25–27).

5. Milyen kérdésekre fogunk választ kapni?

⁵ Amikor Jakab megírta a levelét – valamikor 62 előtt –, nagyon jól tudta, hogy milyen próbákon mennek keresztül a testvérei. Jehova ihletésére hasznos tanácsokat írt nekik, hogy meg tudják őrizni az örömüket. Nézzünk meg most ezek közül néhányat, és közben keressük meg a választ a következő kérdésekre: Milyenfajta örömről írt Jakab? Mi rabolhatja el egy keresztény örömét? És hogyan segít nekünk a bölcsesség, a hit és a bátorság, hogy boldogok maradjunk, bármilyen próbával nézünk is szembe?

MIBŐL FAKAD A KERESZTÉNYEK ÖRÖME?

6. A Lukács 6:22, 23 szerint miért lehet boldog egy keresztény a próbái ellenére?

⁶ Sok ember úgy gondolja, hogy csak akkor lehet boldog, ha egészséges, gazdag, és béke van a családjában. De az a fajta öröm, amelyről Jakab írt, nem függ a körülményektől, mert része a szellem gyümölcsének (Gal 5:22). A keresztényekre jellemző öröm, vagyis mély belső megelégedettség abból táplálkozik, hogy tudják, örömet szereznek Jehovának, és követik Jézus példáját (olvassátok fel: Lukács 6:22, 23; Kol 1:10, 11). Ahogy a láng zavartalanul ég egy viharlámpa belsejében, úgy lobog ez az öröm a mi szívünkben. Nem kezd pislákolni, ha egészségi vagy anyagi gondjaink támadnak. Nem oltja ki az sem, ha a családtagjaink vagy mások gúnyolnak minket, vagy ellenségesek velünk. És ha az üldözőink megpróbálják elfojtani ezt a lángot, csak még ragyogóbban fog égni. A próbák, amelyek a hitünk miatt érnek minket, azt bizonyítják, hogy Krisztus igaz tanítványai vagyunk (Máté 10:22; 24:9; Ján 15:20). Ezért írhatta Jakab a következőket: „Teljes örömnek tekintsétek, testvéreim, ha különféle próbákkal kerültök szembe” (Jak 1:2).

7–8. Milyen hatással lehetnek a próbák a hitünkre?

⁷ Jakab egy további okról is beszélt, amiért a keresztények még súlyos próbákat is készek kiállni. Ezt írta: „a hitetek próbája kitartást eredményez” (Jak 1:3). A próbákat ahhoz az eljáráshoz hasonlíthatjuk, amellyel megedzenek egy acélpengét. Az acélt felhevítik, majd lehűtik, és ennek hatására szilárdabbá válik. Ugyanígy, amikor próbákon megyünk keresztül, a hitünk megerősödik. Jakab ezért ezt írta: „A kitartás pedig hadd érje el a célját, hogy teljesek és minden tekintetben épek legyetek” (Jak 1:4). És ha érezzük, hogy a próbák megerősítik a hitünket, akkor örömmel tudjuk elviselni őket.

⁸ Jakab a levelében olyan dolgokról is írt, amelyek megfoszthatnak minket az örömünktől. Mik ezek, és hogyan küzdhetjük le őket?

HOGYAN ŐRIZHETJÜK MEG AZ ÖRÖMÜNKET?

9. Miért van szükségünk bölcsességre?

⁹ Mi jelenthet gondot? Az, hogy nem tudjuk, mit tegyünk. Amikor valamilyen próbával küzdünk, szeretnénk jó döntéseket hozni, hogy örömet szerezzünk Jehovának, jó hatással legyünk a testvéreinkre, és megőrizzük a feddhetetlenségünket (Jer 10:23). Bölcsességre van szükségünk ahhoz, hogy helyesen tudjunk cselekedni, és megfelelően válaszoljunk az ellenségeinknek. Ha nem tudjuk, mitévők legyünk, a körülményeink áldozatának érezhetjük magunkat, és hamar elveszíthetjük az örömünket.

10. A Jakab 1:5 szerint hogyan tehetünk szert bölcsességre?

¹⁰ Mi a megoldás? Kérjünk bölcsességet Jehovától. Ha szeretnénk örömmel kitartani, mindenekelőtt bölcsességet kell kérnünk Jehovától, hogy így jó döntéseket tudjunk hozni (Jak 1:5). Mit tegyünk, ha úgy érezzük, hogy Jehova nem válaszol azonnal az imánkra? Jakab azt mondta, hogy kitartónak kell lennünk. Jehovát nem bosszantja, ha folyton bölcsességet kérünk tőle; ő nem tesz ezért szemrehányást nekünk. Égi Atyánk nagylelkűen megadja a bölcsességet, amelyre szükségünk van egy próbában (Zsolt 25:12, 13). Látja, hogy mi mindenen megyünk keresztül, együttérez velünk, és szeretne segíteni rajtunk. Ez mindenképpen hozzájárul az örömünkhöz. De hogyan ad nekünk bölcsességet Jehova?

11. Mit kell még tennünk, hogy bölcsességhez jussunk?

¹¹ Jehova a Szaván keresztül ad nekünk bölcsességet (Péld 2:6). De ez a bölcsesség csak akkor lesz a miénk, ha tanulmányozzuk a Bibliát és az arra épülő kiadványokat. Nem az a cél, hogy pusztán ismeretet halmozzunk fel, hanem az, hogy amit tanulunk, az hatással legyen az életünkre. Jakab így fogalmazott: „engedelmeskedjetek is a szónak, ne csupán hallgassátok azt” (Jak 1:22). Ha megfogadjuk Isten tanácsait, békésebbek, észszerűbbek és irgalmasabbak leszünk (Jak 3:17). Ezek a tulajdonságok segítenek, hogy minden próbát örömmel tudjunk elviselni.

12. Miért fontos jól ismernünk a Bibliát?

¹² Isten Szava olyan, mint egy tükör. Segít nekünk felismerni, hogy min kell változtatnunk, és hogy hogyan tehetjük ezt meg (Jak 1:23–25). Például lehet, hogy bibliatanulmányozás közben ráébredünk, hogy túlságosan lobbanékonyak vagyunk. Jehova megtanítja nekünk, hogyan maradhatunk szelídek, ha valaki vagy valami felbosszant minket. Így pedig könnyebb lesz megbirkózni a nehézségekkel, mivel tisztábban tudunk gondolkodni, és jobb döntéseket fogunk hozni (Jak 3:13). Egyértelmű tehát, hogy alaposan kell ismernünk a Bibliát.

13. Miért vizsgáljuk meg különböző bibliai szereplők példáját?

¹³ Van, hogy a saját kárunkon tanuljuk meg, hogy milyen hibát kellett volna elkerülnünk. De mennyivel jobb, ha inkább mások jó és rossz döntéseiből tanulunk! Jakab is arra ösztönöz minket, hogy gondolkodjunk el olyan bibliai szereplők példáján, mint Ábrahám, Ráháb, Jób és Illés (Jak 2:21–26; 5:10, 11, 17, 18). Jehovának ezek a hűséges szolgái helytálltak olyan próbákban, amelyek elrabolhatták volna az örömüket. A példájuk azt bizonyítja, hogy Jehova segítségével mi is képesek vagyunk erre.

14–15. Miért foglalkozzunk a kételyeinkkel?

¹⁴ Mi jelenthet gondot? Az, hogy kételyeink vannak. Lehet, hogy időnként nehezen értünk meg valamit Isten Szavában. Vagy talán Jehova nem úgy válaszol az imáinkra, mint ahogy szerettük volna. Ilyenkor kételyeink támadhatnak. Ha nem foglalkozunk velük, meg fogják gyengíteni a hitünket és a Jehovához fűződő kapcsolatunkat (Jak 1:7, 8). Sőt, még a reménységünket is elveszíthetjük miattuk.

¹⁵ Pál apostol egy horgonyhoz hasonlította a reménységünket (Héb 6:19). A horgony megtartja a hajót a viharban, hogy ne sodródjon rá a sziklákra. De ehhez fontos, hogy a lánca is jó állapotban legyen. Ahogy a rozsda meggyengíti a láncot, úgy a kételyek is a hitünket. Ha kételyeink vannak, és ellenségeskedéssel kerülünk szembe, akkor elveszíthetjük a hitünket abban, hogy Jehova teljesíti az ígéreteit. Ha pedig elveszítjük a hitünket, elveszítjük a reménységünket is. Jakab úgy fogalmazott, hogy „aki kételkedik, az olyan, mint a tengernek szél űzte és ide-oda hajtott hulláma” (Jak 1:6). Egy ilyen ember aligha lehet boldog.

16. Mit tegyünk, ha kételyeink vannak?

¹⁶ Mi a megoldás? Nézzünk szembe a kételyeinkkel, és erősítsük meg a hitünket. Minél hamarabb tegyünk lépéseket ennek érdekében. Illés próféta napjaiban Jehova népe tétovázott, ezért Illés ezt mondta nekik: „Meddig sántikáltok még kétfelé? Ha Jehova az igaz Isten, kövessétek őt, de ha Baál, akkor őt kövessétek!” (1Kir 18:21). Nekünk is határozottnak kell lennünk. Kutatnunk kell, hogy bebizonyítsuk magunknak, hogy Jehova Isten létezik, a Biblia az ő Szava, és Jehova Tanúi az ő népe (1Tessz 5:21). Így eloszlatjuk a kételyeinket, és megerősítjük a hitünket. Ha ehhez segítségre van szükségünk, forduljunk a vénekhez. Haladéktalanul cselekednünk kell, hogy továbbra is boldogan tudjuk szolgálni Jehovát.

17. Hogyan hat ránk, ha elveszítjük a bátorságunkat?

¹⁷ Mi jelenthet gondot? Az, hogy elcsüggedünk. Isten Szava kijelenti: „Ha elcsüggedsz a nehézség idején, kevés lesz az erőd” (Péld 24:10). Az „elcsügged” igével fordított héber szó azt is jelentheti, hogy ’elveszti a bátorságát’. És ha valaki elbátortalanodik, akkor az örömét is hamar elveszíti.

18. Mit jelent kitartani?

¹⁸ Mi a megoldás? Kérjünk Jehovától bátorságot a kitartáshoz. Bátornak kell lennünk ahhoz, hogy kitartsunk a próbákban (Jak 5:11). Jakab egy olyan szót használ a kitartásra, amely azt a gondolatot közvetíti, hogy valaki rendíthetetlenül áll a helyén. Erről eszünkbe juthat egy katona, aki bátran küzd az ellenséggel, és nem futamodik meg, bármilyen hevesen támadják is.

19. Mit tanulhatunk Pál apostoltól?

¹⁹ Pál apostol kitűnő példát mutatott a bátorságban és a kitartásban. Időnként gyengének érezte magát, mégis ki tudott tartani, mivel Jehova erejére támaszkodott (2Kor 12:8–10; Flp 4:13). Mi is ilyen erősek és bátrak lehetünk, ha alázatosan elismerjük, hogy szükségünk van Jehova segítségére (Jak 4:10).

KÖZELEDJÜNK ISTENHEZ, ÉS ŐRIZZÜK MEG AZ ÖRÖMÜNKET!

20–21. Miben lehetünk biztosak?

²⁰ Biztosak lehetünk benne, hogy nem Jehova büntet minket a próbáinkkal. Jakab ezt írta: „Senki ne mondja, amikor próba alatt áll: »Isten tesz próbára.« Rossz dolgokkal ugyanis nem lehet próbára tenni Istent, és ő maga sem tesz ilyesmikkel próbára senkit” (Jak 1:13). Ha meg vagyunk erről győződve, az közelebb vonz minket szerető égi Atyánkhoz (Jak 4:8).

²¹ Jehova „nem változik” (Jak 1:17). Ahogy az első században támogatta a keresztényeket a próbateljes időkben, úgy ma nekünk is segít. Buzgón kérj Jehovától bölcsességet, hitet és bátorságot, és ő válaszolni fog az imáidra. Bízhatsz benne, hogy segít neked megőrizni az örömödet a próbák ellenére is.