Olyan Istenünk van, aki „igen irgalmas”

1. Mit jelent az, hogy valaki irgalmas?

TE HOGYAN jellemeznél egy irgalmas személyt? Talán azt mondanád róla, hogy kedves, jóságos, könyörületes és nagylelkű. Erről eszünkbe juthat Jézus példázata az irgalmas szamáriairól. Ez az idegen származású férfi „irgalmasan cselekedett” egy zsidó emberrel, aki rablótámadás áldozata lett. „Megesett rajta a szíve”, és szeretettel segített neki (Luk 10:29–37). Ez a történet kiemeli Istenünk egyik szép tulajdonságát, az irgalmat. Jehova a szeretetéből fakadóan nap mint nap irgalmasan bánik velünk.

2. Mit foglalhat még magában az irgalom?

² Ezenkívül az irgalom abban is megnyilvánulhat, hogy valaki kész elengedni a büntetést, ha erre van alap. Jehova ebben az értelemben is nagyon irgalmas, hiszen „nem bűneink szerint bánik velünk” (Zsolt 103:10). De persze vannak esetek, amikor szigorúan megfegyelmez egy vétkest.

3. Milyen kérdésekről fogunk beszélni?

³ Ebben a cikkben a következő három kérdésről lesz szó: Mi ösztönzi Jehovát az irgalomra? Miért mondhatjuk, hogy még a szigorú fegyelmezés is lehet az irgalom jele? És mi segíthet nekünk, hogy irgalmasan tudjunk bánni másokkal? Keressük meg a választ ezekre a kérdésekre Isten Szavában.

MI INDÍTJA JEHOVÁT AZ IRGALOMRA?

4. Mi indítja Jehovát arra, hogy irgalmas legyen az emberekhez?

⁴ Jehova örömét leli abban, ha irgalmas lehet. Pál apostol ihletés alatt úgy fogalmazott, hogy Isten „igen irgalmas”. Ezt azzal kapcsolatban említette, hogy lehetővé teszi az égi életet a felkent keresztényeknek, akik tökéletlenek (Ef 2:4–7). De Isten nem csak őirántuk mutatja ki az irgalmát. Dávid az egyik zsoltárában azt írta, hogy „Jehova mindenkihez jó, és irgalmassága minden művében megnyilvánul” (Zsolt 145:9). Mivel szereti az embereket, irgalommal bánik velük, amikor csak van rá alapja.

5. Miből látta Jézus, hogy Jehova irgalmas?

⁵ Jézus mindenki másnál jobban ismeri Jehovát, és tudja, hogy mennyire szívesen mutatja ki az irgalmát. Az emberi történelem évezredei alatt ott volt az Atyja mellett az égben, és látta, hogy milyen sokszor irgalmaz a bűnös embereknek (Péld 8:30, 31; Zsolt 78:37–42). Amikor a földön élt, gyakran beszélt az Atyjának erről a szép tulajdonságáról.

6. Hogyan érzékeltette Jézus, hogy mennyire irgalmas az Atyja?

⁶ Jézus a tékozló fiúról szóló példázatával, amelyről már az előző cikkben is volt szó, azt érzékeltette, hogy Jehova szívesen irgalmaz a bűnösöknek. A történetben szereplő fiú elment otthonról, és „kicsapongó életet élve eltékozolta a vagyonát” (Luk 15:13). Később aztán megbánta, hogy erkölcstelen életet élt, megalázta magát, és hazatért. Vajon hogy fogadta őt az apja? A fiú „még távol volt, mikor az apja meglátta őt, és megszánta. Odafutott, a nyakába borult, és gyengéden megcsókolta.” Az apa nem alázta meg a fiát. Bár súlyos bűnt követett el, az apja látta, hogy megbánta, ezért irgalmasan megbocsátott neki, és visszafogadta a családjába. Jézus ezzel a szívhez szóló történettel rámutatott, hogy az Atyja kész megbocsátani azoknak, akik őszintén megbánják a bűnüket (Luk 15:17–24).

7. Hogyan bizonyítja Jehova bölcsességét az, hogy irgalmas?

⁷ Jehova azért is irgalmas, mert páratlanul bölcs. Ez a bölcsesség nem pusztán érzelmektől mentes intelligencia. A Biblia azt írja a felülről való bölcsességről, hogy „irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teli” (Jak 3:17). Jehova egy szerető szülőhöz hasonlóan tudja, hogy ha irgalmas a gyermekeihez, azzal jót tesz velük, mert így a tökéletlenségük ellenére is lehet reményük (Zsolt 103:13; Ézs 49:15). Éppen ezért Jehova a végtelen bölcsességétől indíttatva mindig irgalmat tanúsít, amikor csak lát rá alapot. Ám kiegyensúlyozott abban, ahogyan kimutatja az irgalmát, és soha nem válik engedékennyé.

8. Milyen lépésre van szükség időnként, és miért?

⁸ Tegyük fel, hogy egy keresztény szándékosan bűnös útra tér. Mi a teendő ilyenkor? Pál ihletés alatt ezt írta: „ne tartsatok kapcsolatot” vele (1Kor 5:11). Azokat, akik nem bánják meg a bűnüket, kiközösítik a gyülekezetből. Ez a lépés megvédi a gyülekezet hűséges tagjait, és lehetővé teszi, hogy Jehova szervezete tiszta maradjon. De vannak, akik úgy érzik, hogy a kiközösítés nem vall irgalomra. Vajon igazuk van?

MÉG A SZIGORÚ FEGYELMEZÉS IS LEHET AZ IRGALOM JELE?

9–10. A Héberek 12:5, 6 alapján miért mondhatjuk, hogy a kiközösítés az irgalom jele? Hogyan szemléltetnéd ezt?

⁹ Amikor egy összejövetelen bejelentik valakiről, aki közel áll hozzánk, hogy már nem Jehova Tanúja, az nagyon lesújtó. Ilyenkor talán az is felmerül bennünk, hogy vajon tényleg szükség volt-e arra, hogy kiközösítsék. Valóban irgalmat tükröz egy ilyen döntés? Igen, mindenképpen. Igazából, ha valakit nem fegyelmeznek meg, akinek szüksége lenne rá, az nem vall sem bölcsességre, sem irgalomra, sem szeretetre (Péld 13:24). De hogyan válhat a bűnös javára a kiközösítés? Sokan, akik súlyos bűnt követtek el, elmondták, hogy éppen ez a szigorú fegyelmezés rázta fel őket, hogy észhez térjenek, változtassanak az életükön, és visszatérjenek Jehovához. (Olvassátok fel: Héberek 12:5, 6.)

¹⁰ A kiközösítés azért is irgalmas intézkedés, mert megvédi a gyülekezetet. Nézzünk erre egy szemléltetést. Egy pásztor észreveszi, hogy az egyik juha megbetegedett, ezért úgy dönt, hogy egy időre elkülöníti a nyájtól. De tudjuk, hogy a juhok társas lények, ezért az elkülönített juhocska valószínűleg nyugtalanná válik. Akkor vajon szívtelen volt ez a pásztor, hogy így döntött? Semmiképpen sem, hiszen ha visszaengedné ezt a juhot a többiek közé, ők is megfertőződhetnének. Azzal, hogy elkülöníti, megvédi az egész nyájat. (Vesd össze: 3Mózes 13:3, 4.)

11. a) Milyen szempontból hasonlít egy kiközösített személy egy beteg bárányhoz? b) Milyen segítséget kaphatnak a kiközösítettek?

¹¹ Az, akit kiközösítettek, hasonló ehhez a beteg bárányhoz. Bizonyos értelemben ő is beteg, hiszen megromlott a kapcsolata Jehovával (Jak 5:14). Az ő betegsége éppolyan fertőző lehet, mint egyes fizikai betegségek. Ezért szükséges lehet, hogy elkülönítsék a gyülekezettől. Ez a fegyelmezés Jehova szeretetét tükrözi a nyáj hűséges tagjai iránt, és megbánásra indíthatja a vétkest. Azalatt, míg valaki ki van közösítve, továbbra is látogathatja az összejöveteleket, hogy erősítse a hitét. Kiadványokat is kaphat saját használatra, és nézheti a JW TV-t. És ahogy a vének látják, hogy változik a gondolkodása, időről időre tanácsokat adnak neki, hogy helyre tudja állítani a kapcsolatát Jehovával, és vissza lehessen fogadni a gyülekezetbe.b

12. Mire indítja a véneket a szeretet és az irgalom, ha valaki nem bánja meg a bűnét?

¹² Ne felejtsük el, hogy csak akkor közösítenek ki valakit, ha nem bánja meg a vétkét. A vének tudják, hogy ez egy nagyon súlyos döntés, ezért nem veszik könnyedén. Igyekeznek követni Jehova gondolkodásmódját, aki mindig „kellő mértékben” fegyelmezi a szolgáit (Jer 30:11). Mivel szeretik a vétkes testvért, nem akarják még jobban eltávolítani Jehovától. De ha nem bánja meg a bűnét, a szeretet és az irgalom arra indítja őket, hogy kiközösítsék a gyülekezetből.

13. Miért kellett kiközösíteni egy testvért Korintuszban?

¹³ Gondoljunk arra, hogy hogyan járt el Pál apostol egy korintuszi testvér ügyében, aki nem bánta meg a bűnét. Ez a férfi erkölcstelen viszonyt folytatott az apja feleségével. Milyen megdöbbentő! Jehova az ókorban ezt parancsolta az izraelitáknak: „Ha egy férfi az apja feleségével létesít nemi kapcsolatot, akkor ezzel szégyent hoz az apjára. A férfit és a nőt is meg kell ölni” (3Móz 20:11). Pál arra természetesen nem adhatott utasítást, hogy végezzék ki ezt a férfit. Arra viszont felszólította a korintusziakat, hogy közösítsék ki a gyülekezetből. Ennek a testvérnek a gyalázatos viselkedése másokra is hatással volt, hiszen némelyek még csak nem is helytelenítették azt (1Kor 5:1, 2, 13).

14. Hogyan fejezte ki Pál az irgalmát a kiközösített korintuszi testvér iránt, és miért? (2Korintusz 2:5–8, 11)

¹⁴ Bizonyos idő múlva Pál arról értesült, hogy ez a férfi nagyon megváltozott, és őszintén megbánta a bűnét. Bár a viselkedésével szégyent hozott a gyülekezetre, Pál mégis azt írta a véneknek, hogy nem szeretne túl kemény lenni vele. Erre buzdította őket: „kedvesen bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, nehogy feleméssze a szomorúság.” Pál megsajnálta ezt a férfit, és nem szerette volna, hogy annyira elkeseredjen, hogy már ne is próbálja elnyerni Jehova megbocsátását. (Olvassátok fel: 2Korintusz 2:5–8, 11.)

15. Hogyan törekszenek a vének a kiegyensúlyozottságra?

¹⁵ A vének Jehovához hasonlóan nagyon örülnek, ha irgalmasak lehetnek. Szigorúak, ha szükséges, de irgalmasak, ha lehetséges, vagyis ha van rá alap. Tudják, hogy ha indokolatlanul tekintenek el a fegyelmezéstől, az nem irgalom, hanem engedékenység. De vajon csak a véneknek kell irgalmasnak lenniük?

MI SEGÍTHET, HOGY IRGALMASAK LEGYÜNK?

16. A Példabeszédek 21:13 szerint hogyan bánik Jehova azokkal, akik nem tanúsítanak irgalmat mások iránt?

¹⁶ Keresztényekként mindannyian igyekszünk irgalmasan bánni másokkal, ahogy Jehova is teszi. Mi indít minket erre? Például az, hogy tudjuk, hogy Jehova nem hallgatja meg azoknak az imáit, akik irgalmatlanok másokkal (Péld 21:13). Semmiképpen sem szeretnénk ilyen helyzetbe kerülni, ezért küzdünk az ellen, hogy érzéketlenné váljunk mások problémáival szemben. Ha egy testvérünk bajba jut, és „segítségért kiált”, nem dugjuk be a fülünket, hanem megtesszük érte, amit tudunk. Azt az ihletett gondolatot is igyekszünk szem előtt tartani, hogy „aki nem mutat irgalmat, ahhoz irgalmatlan lesz az ítélet” (Jak 2:13). Ha alázatosan tudatosítjuk magunkban, hogy mekkora szükségünk van Jehova irgalmára, akkor könnyebb lesz irgalmat mutatnunk mások iránt. Erre jó lehetőség az, amikor visszafogadnak egy kiközösített személyt a gyülekezetbe.

17. Milyen példát említenél arra, hogy Dávid irgalmas volt?

¹⁷ Sok bibliai történet is arra ösztönözhet minket, hogy irgalmasak legyünk, és ne bánjunk kíméletlenül másokkal. Például Dávid király gyakran tanúsított irgalmat. Bár Saul az életére tört, ő irgalmazott Isten felkent királyának, és soha nem próbált bosszút állni rajta (1Sám 24:9–12, 18, 19).

18–19. Mondj két olyan esetet, amikor Dávidból hiányzott az irgalom!

¹⁸ Ám Dávid nem mindig volt irgalmas. Amikor Nábál, aki durva és rossz természetű ember volt, tiszteletlenül beszélt Dávid embereivel, és nem volt hajlandó őket ellátni élelemmel, Dávid haragra lobbant, és elhatározta, hogy megöli őt és a háznépéhez tartozó összes férfit. De Nábál felesége, Abigail gyorsan közbelépett, és így visszatartotta Dávidot attól, hogy vért ontson (1Sám 25:9–22, 32–35).

¹⁹ Egy másik alkalommal Nátán próféta beszélt Dávidnak egy gazdag emberről, aki elvette a szegény szomszédja szeretett báránykáját. Dávid felháborodva kijelentette: „Halált érdemel, aki ilyet tesz! Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él!” (2Sám 12:1–6). Dávid tudta, hogy a mózesi törvény szerint annak, aki juhot lopott, négyszeresen meg kellett térítenie a kárt (2Móz 22:1). Ehhez képest a halálbüntetés indokolatlanul kemény ítélet volt. Amint kiderült, Nátán azért mondta el ezt a kitalált történetet, hogy leleplezze Dávid bűneit, amelyek jóval súlyosabbak voltak. Jehova sokkal irgalmasabban bánt Dáviddal, mint ahogyan ő bánt volna a példázatban szereplő gazdag férfival (2Sám 12:7–13).

20. Mit tanulhatunk Dávid példájából?

²⁰ Dávid képes lett volna megölni Nábált és a háznépéhez tartozó férfiakat, mivel elöntötte a düh. Később pedig halálos ítéletet mondott ki a Nátán példázatában szereplő gazdag férfira. Ebben az utóbbi esetben felmerülhet bennünk, hogy hogy lehetett ilyen irgalmatlan egy egyébként jó érzésű ember. Gondoljunk arra, hogy Dávidot bűntudat gyötörte, mivel súlyos vétkeket követett el. Ebből azt tanulhatjuk, hogy ha valaki hajlamos túl szigorúan ítélkezni mások felett, az talán annak a jele, hogy eltávolodott Jehovától. Jézus határozottan figyelmeztette a követőit: „Ne ítéljetek meg többé másokat, hogy titeket se ítéljenek meg, mert amilyen ítéletet hoztok, olyan ítéletet hoznak majd felettetek is” (Máté 7:1, 2). Ezért jó, ha figyelünk rá, hogy nehogy túl szigorúak legyünk a testvéreinkkel szemben. Inkább utánozzuk Jehovát, aki „igen irgalmas”.

21–22. Hogyan bánhatunk irgalmasan másokkal?

²¹ Az irgalom nem pusztán egy érzés, hanem tettekben nyilvánul meg. Ahhoz, hogy irgalmasan tudjunk bánni másokkal, meg kell figyelnünk, hogy mire lehet szükségük a családtagjainknak, a gyülekezetünkben lévő testvéreknek, vagy az embereknek a tágabb környezetünkben. Ha így teszünk, biztosan sok lehetőséget észre fogunk venni. Eszedbe jut valaki, aki vigaszra szorul? Ismersz olyat, akinek jól jönne egy kis gyakorlati segítség, mondjuk az, hogy ételt készíts neki? Van olyan testvér a gyülekezetedben, akit nemrég fogadtak vissza, és ráférne a bátorítás? És látod, hogy mennyire szükségük van az embereknek a jó hírre? Az, hogy beszélsz nekik róla, a legjobb módja annak, hogy irgalmat tanúsíts irántuk (Jób 29:12, 13; Róma 10:14, 15; Jak 1:27).

²² Ha nyitott szemmel járunk, biztosan sok alkalmat fogunk találni arra, hogy irgalmasan bánjunk másokkal. És ha irgalmasak vagyunk, azzal örömet szerzünk égi Atyánknak, aki maga is „igen irgalmas”.