Állandóan építsük egymást!

1. Milyen munkát említ az 1Tesszalonika 5:11, amelyben mindannyian részt veszünk?

HA LEHETŐSÉGED volt részt venni a gyülekezetetek királyságtermének építésében vagy felújításában, biztosan nagyon emlékezetes volt a munkálatok utáni első összejövetel. Amikor felcsendült a nyitó ének, lehet, hogy a meghatottságtól alig tudtál énekelni. A szíved csordultig telt a Jehova iránti hálával. A királyságtermeink valóban gyönyörű épületek, és Jehovát dicsőítik. De keresztényként egy másfajta építkezésben is részt veszünk. Ráadásul ez még annál is nagyobb dicsőséget szerez Jehovának, mint amikor királyságtermeket építünk. Miről van szó? Arról, hogy igyekszünk építeni drága testvéreinket. Pál apostol is erről az építőmunkáról beszélt az 1Tesszalonika 5:11-ben.

2. Miről lesz szó ebben a cikkben?

² Pál apostoltól igazán sokat tanulhatunk arról, hogyan építhetünk másokat, hiszen ő nagyon együttérzően bánt a testvéreivel. Ebben a cikkben részletesen meg fogjuk vizsgálni, hogyan segített a hittársainak 1. kitartani a próbákban, 2. békés kapcsolatot ápolni egymással, és 3. megerősíteni a Jehovába vetett hitüket. Azt is látni fogjuk, hogy mi hogyan követhetjük a példáját (1Kor 11:1).

PÁL SEGÍTETT A HITTÁRSAINAK KITARTANI A PRÓBÁKBAN

3. Hogyan mutatott Pál példát a kiegyensúlyozottságban?

³ Pál nagyon szerette a testvéreit, és megértő tudott velük lenni, hiszen saját maga is sok nehézséget élt át. Például volt, hogy elfogyott a pénze, és kemény munkával kellett gondoskodnia magáról és a vele levőkről (Csel 20:34). Miután Korintuszba érkezett, sátrakat készített Akvilával és Priszcillával. De arra is időt szánt, hogy minden sabbaton elmenjen a zsinagógába, és prédikáljon a zsidóknak meg a görögöknek. Aztán amikor megérkezett a városba Silás és Timóteusz, már megtehette, hogy „a szó prédikálásának [szentelje] magát” (Csel 18:2–5). Ebből látjuk, hogy Pál minden körülmények között az első helyen tartotta Jehova imádatát. Mivel szorgalmasan dolgozott, hitelesen buzdíthatta a testvéreit arra, hogy miközben igyekeznek gondoskodni a családjukról, ne feledkezzenek meg a fontosabb dolgokról, vagyis mindarról, ami Jehova imádatához tartozik (Flp 1:10).

4. Hogyan segített Pál és Timóteusz a testvéreknek, hogy el tudják viselni az üldözést?

⁴ Alighogy megalakult Tesszalonikában a gyülekezet, a testvéreknek máris üldözéssel kellett szembenézniük. Amikor a csőcselék nem találta Pált és Silást, megragadtak néhány testvért, és a város vezetői elé vonszolták őket. Ezt kiabálták: „Ezek mind a császár rendeleteivel ellentétben cselekszenek” (Csel 17:6, 7). Képzelhetjük, mennyire rémisztő lehetett a testvéreknek, akik nemrég lettek hívők, hogy az egész város ellenük fordult! Ennek hatására könnyen alábbhagyhatott volna a lelkesedésük Jehova szolgálatában. De Pál mindent megtett, hogy megelőzze ezt. Bár Silással el kellett hagyniuk a várost, gondoskodtak róla, hogy a testvérek bátorítást kapjanak. Később erre emlékeztette a tesszalonikaiakat: „elküldtük Timóteuszt, a testvérünket... hogy megszilárdítson és megvigasztaljon benneteket, és így megerősödjön a hitetek, hogy senki ne inogjon meg ezek miatt a nyomorúságok miatt” (1Tessz 3:2, 3). Timóteusz tudhatta, mit jelent az üldözés, hiszen valószínűleg ő is átélt ilyesmit Lisztrában, a szülővárosában. Azt is látta, hogyan bátorította ott Pál a testvéreket. Mivel tapasztalta, hogy Jehova átsegítette őket a nehéz időszakon, megnyugtathatta a tesszalonikai keresztényeket, hogy Jehova őket is támogatja majd (Csel 14:8, 19–22; Héb 12:2).

5. Hogyan kapott segítséget Bryant egy véntől?

⁵ Mit tett még Pál, hogy bátorítsa a testvéreit? Amikor Barnabással visszatért Lisztrába, Ikóniumba és Antiókiába, „véneket neveztek ki nekik mindegyik gyülekezetben” (Csel 14:21–23). Biztos, hogy ezek az érett keresztények nagy vigaszt nyújtottak a testvéreiknek, akárcsak a mai vének. Figyeld meg Bryant esetét. Ezt meséli: „15 éves koromban apa elhagyta a családunkat, anyát pedig kiközösítették. El voltam keseredve, és nagyon egyedül éreztem magam.” Hogyan kapott segítséget Bryant? Így folytatja: „Egy vén, Tony őszintén törődött velem, és sokszor beszélgettünk a gyülekezetben, és más alkalmakkor is. Olyan bibliai szereplők példájával bátorított, akik megőrizték az örömüket a próbák idején. Sokat jelentett az is, hogy megmutatta a Zsoltárok 27:10-et, és gyakran emlékeztetett rá, hogy Ezékiás hűséges tudott maradni annak ellenére, hogy az apja rossz példát mutatott neki. Tony buzdítása annyira jó hatással volt rám, hogy végül elkezdtem az úttörőszolgálatot, ami a mai napig sok örömet ad.” Kedves vének, ti is figyeljetek oda azokra a testvérekre, akiknek Bryanthez hasonlóan nagy szükségük van néhány jó szóra! (Péld 12:25).

6. Miért beszélt Pál a testvéreinek Jehova régen élt hűséges szolgáiról?

⁶ Pál felhívta a hittársai figyelmét a tanúk nagy fellegére, vagyis Jehova régen élt hűséges szolgáira, akik az ő erejével sokféle próbát kiálltak (Héb 12:1). Tudta, hogy az ilyen hűséges személyeknek a példája bátorságot önthet a testvéreibe, és segíthet nekik, hogy az élő Isten városára összpontosítsanak (Héb 12:22). Ezek a bibliai történetek nekünk is hiterősítőek. Igazán bátorító arról olvasni, hogyan támogatta Jehova például Gedeont, Bárákot, Dávidot vagy Sámuel prófétát (Héb 11:32–35). És mi olvashatunk Jehova modern kori szolgáinak a történeteiről is. A főhivatalba gyakran érkeznek olyan levelek, amelyekben a testvérek és testvérnők kifejezik, hogy milyen sokat merítettek egy-egy ilyen történetből.

PÁL SEGÍTETT A TESTVÉREINEK BÉKÉS KAPCSOLATOT ÁPOLNI EGYMÁSSAL

7. Mit tanulhatunk abból, amit Pál a Róma 14:19–21-ben írt?

⁷ Azzal is építjük a testvéreinket, ha békére törekszünk a gyülekezetben. Ehhez kerülnünk kell azt, hogy az ízlésbeli különbségek megosztottságot idézzenek elő. Nem szabad ragaszkodnunk a jogainkhoz, ha az adott dolog nem érint bibliai alapelvet. Idézzük fel a római gyülekezet helyzetét. Rómában voltak zsidó és nem zsidó származású keresztények is. Azzal, hogy a mózesi törvény hatályát vesztette, az ételekre vonatkozó korlátozások is megszűntek (Márk 7:19). Ezért voltak zsidó keresztények, akik úgy gondolták, hogy most már bármit megehetnek. De más zsidó keresztények továbbra is úgy érezték, hogy ez helytelen. Ez feszültséget okozott köztük, és megosztottá tette a gyülekezetet. Pál rámutatott, mennyire fontos, hogy békére törekedjenek. Ezt írta: „jobb, ha nem eszel húst, nem iszol bort, és nem teszel semmi olyat, ami miatt megbotránkozik a testvéred” (Róma 14:19–21). Pál segített megérteni a keresztény társainak, hogy az ilyen viták rombolóan hatnak a testvérek közötti kapcsolatokra és az egész gyülekezetre. Példát mutatott nekik azzal, hogy kész volt változtatni a szokásain, nehogy megbotránkoztasson másokat (1Kor 9:19–22). Úgy követhetjük a példáját, és építhetjük a testvéreinket, ha nem vitatkozunk másokkal ízlésbeli dolgokról.

8. Mit tett Pál, amikor veszélybe került a gyülekezet egysége?

⁸ Pál akkor is békére törekedett, ha fontos kérdésben támadt vita a testvérek között. Például voltak olyan keresztények, akik ragaszkodtak hozzá, hogy a nem zsidó származású hittársaik metélkedjenek körül. Talán azt akarták ezzel elérni, hogy a zsidók jó véleménnyel legyenek róluk (Gal 6:12). Pál hevesen ellenezte ezt a gondolkodást, de nem erőltette rá a véleményét másokra. Inkább alázatosan a jeruzsálemi apostolok és vének elé tárta az ügyet (Csel 15:1, 2). Így hozzájárult ahhoz, hogy a testvérek továbbra is örömmel és békében tudják szolgálni Jehovát (Csel 15:30, 31).

9. Hogyan követhetjük Pál példáját?

⁹ Ha napjainkban merül fel a gyülekezetben valamilyen vitás kérdés, jó, ha azokhoz a testvérekhez fordulunk, akiket Jehova kijelölt a gyülekezet irányítására. A szervezet sok témában konkrét bibliai irányelvekről gondoskodik a kiadványokon és más útmutatókon keresztül. Ha követjük ezeket az útmutatásokat, ahelyett, hogy a saját véleményünket erőltetnénk rá másokra, azzal hozzájárulunk a békéhez.

10. Mit tett még Pál, amivel elősegítette a gyülekezet békéjét?

¹⁰ Pál azzal is elősegítette a gyülekezet békéjét, hogy a hittársai jó tulajdonságait emelte ki, nem pedig a rosszakat. Például a rómaiaknak írt levelének a végén sokakat megemlített név szerint, és általában mondott is róluk valami kedveset. Úgy követhetjük a példáját, ha gyakran beszélünk a testvéreink jó tulajdonságairól. Ezzel arra ösztönözzük a hittársainkat, hogy fűzzék szorosabbra az egymás közti szálakat, ami megerősíti a gyülekezetben lévő szeretetet.

11. Mit kell tennünk, ha vitába keveredünk valakivel?

¹¹ Időnként még érett keresztényeknek is lehetnek súlyos nézeteltéréseik egymással. Ez történt két jóbaráttal, Pállal és Barnabással is. Ők abban nem értettek egyet, hogy elvigyék-e a következő misszionáriusi útjukra Márkot. Ez „heves haragkitöréshez vezetett” közöttük, és szétváltak (Csel 15:37–39). De aztán Pál, Barnabás és Márk rendezték a kapcsolatukat, amivel bizonyították, hogy a gyülekezet békéjét tartják a legfontosabbnak. Később Pál elismerően írt Barnabásról és Márkról (1Kor 9:6; Kol 4:10, 11). Ebből azt tanulhatjuk, hogy ha nézeteltérésünk támad valakivel, mindenképpen ki kell békülnünk, utána pedig a jó tulajdonságaira kell összpontosítanunk. Ezzel elősegítjük, hogy a gyülekezet egységes maradjon (Ef 4:3).

PÁL SEGÍTETT A TESTVÉREINEK MEGERŐSÍTENI A HITÜKET

12. Milyen helyzetek tehetik próbára a testvéreink hitét?

¹² Azzal is építhetjük a testvéreinket, ha segítünk nekik megerősíteni a Jehovába vetett bizalmukat. Sok olyan nehézség éri őket, amely próbára teszi a hitüket. Vannak, akiket gúnyolnak a családtagjaik, a kollégáik vagy az osztálytársaik. Mások súlyos betegséggel küzdenek. Néhány hittársunk még mindig szenved régi sérelmek miatt. És vannak testvérek és testvérnők, akik már nagyon régóta várják, hogy véget érjen ez a gonosz rendszer. Hasonló küzdelmeik voltak az első századi keresztényeknek is. Mit tett Pál, hogy megerősítse őket?

13. Hogyan segített Pál azoknak a testvéreinek, akiket gúnyoltak a hitük miatt?

¹³ Pál az Írásokból érvelt, hogy segítsen a testvéreinek megerősíteni a hitüket. A zsidó keresztények között lehettek olyanok, akiknek segítségre volt szükségük, hogy meg tudják védeni a hitüket a zsidó rokonaikkal szemben, akik lenézték a keresztények hitét. Számukra biztosan hasznos volt az a levél, amelyet Pál a hébereknek írt (Héb 1:5, 6; 2:2, 3; 9:24, 25). Ebben hatásos érveket találhattak, amelyekkel alátámaszthatták a meggyőződésüket. Mi is segíthetünk a testvéreinknek, hogy a szervezet kiadványai alapján el tudják másoknak magyarázni a hitnézeteiket. Például, ha egy fiatalt gúnyolnak az iskolában, amiért a teremtésben hisz az evolúció helyett, felhasználhatjuk az Egy Teremtő keze műve az élet? és Az élet eredete – Öt kérdés, melynek érdemes utánajárni című füzeteket.

14. Miről nem feledkezett meg Pál amellett, hogy buzgón prédikált és tanított?

¹⁴ Pál arra ösztönözte a testvéreit, hogy fejezzék ki egymás iránt a szeretetüket jótettekkel (Héb 10:24). Nemcsak a szavaival buzdította őket, hanem a példájával is. Amikor Júdeában éhínség tört ki, Pál is részt vett a segély eljuttatásában (Csel 11:27–30). Igen, Pálra jellemző volt az, hogy a prédikálás és a tanítás mellett mindig kereste a módját, hogyan támogathatná a rászorulókat (Gal 2:10). Az ilyen törődés megerősítette a hittársaiban, hogy Jehova mindig gondoskodni fog róluk. Mi is követhetjük Pál példáját, ha katasztrófák idején felajánljuk az erőnket, az időnket vagy a szakértelmünket. Azzal is támogathatjuk a testvéreinket, ha rendszeresen adományt küldünk a világméretű munkára. Az ilyen jótettek építik a testvéreink hitét, és megerősítik bennük azt, hogy Jehova sosem fogja magukra hagyni őket.

15–16. Hogyan bátoríthatjuk azokat, akiknek meggyengült a hitük?

¹⁵ Pál nem mondott le azokról a testvéreiről, akiknek meggyengült a hitük. Megértő volt velük, és kedvesen, bizakodóan beszélt hozzájuk (Héb 6:9; 10:39). Például a hébereknek írt levelében gyakran többes szám első személyben fogalmazott, amivel kifejezte, hogy rá is vonatkoznak azok a tanácsok, amelyeket ad (Héb 2:1, 3). Mi se mondjunk le azokról a testvérekről, akik elveszítették a lelkesedésüket. Inkább őszintén törődjünk velük, és éreztessük velük, hogy szeretjük őket. Ne feledjük, legalább olyan fontos, hogy barátságos, kedves stílusban beszéljünk velük, mint az, hogy építő dolgokat mondjunk nekik.

¹⁶ Pál biztosította róla a testvéreit, hogy Jehova tisztában van vele, mennyi jót tettek már (Héb 10:32–34). Ezt mi is megtehetjük, amikor igyekszünk buzdítani azokat a társainkat, akiknek meggyengült a hitük. Megkérhetjük őket, hogy meséljék el, hogyan ismerték meg az igazságot, és hogyan tapasztalták már Jehova támogatását. Azzal is bátoríthatjuk őket, ha elmondjuk nekik, hogy Jehova nem feledkezett el róla, mennyi mindent tettek érte szeretetből, és hogy a jövőben is számíthatnak rá (Héb 6:10; 13:5, 6). Az ilyen építő beszélgetések hatására drága testvéreink visszanyerhetik a lelkesedésüket, hogy folytassák Jehova szolgálatát.

„ÁLLANDÓAN BÁTORÍTSÁTOK... EGYMÁST”

17. Milyen területeken fejlődhetünk?

¹⁷ Ha valaki rendszeresen dolgozik építkezéseken, egyre ügyesebbé válik. Mi is fejlődhetünk abban, ahogyan építjük a testvéreinket. Azokat, akik próbákat élnek át, bátoríthatjuk olyan hűségeseknek a példájával, akik kitartottak a nehézségeik közepette. Előmozdíthatjuk a gyülekezet békéjét, ha kiemeljük mások jó tulajdonságait, óvjuk az egységünket, és rendezzük a nézeteltéréseket. Segíthetünk megerősíteni a testvéreink hitét bibliai gondolatokkal, illetve úgy, ha gyakorlati módon támogatjuk őket. Ezenkívül azokat is szeretettel bátoríthatjuk, akiknek meggyengült a hitük.

18. Mire ösztönöz téged ez a cikk?

¹⁸ Ha te is részt vettél már a szervezet valamelyik építkezésén, biztosan öröm és megelégedettség hatott át. Ugyanez a jutalma annak is, ha építjük a testvéreinket. Ráadásul, míg a fizikai épületeket nem az örökkévalóságnak építik, annak, amit a testvéreinkért teszünk, maradandó értéke van. Ezért igyekezzünk állandóan bátorítani és építeni egymást! (1Tessz 5:11).