Jehova veled van a nehéz időkben

1–2. Miért mondhatjuk, hogy a mai nehézségekhez hasonló gondokkal néztek szembe azok a zsidók, akik visszatértek Jeruzsálembe? (Lásd az „Áttekintés Aggeus, Zakariás és Ezsdrás napjairól” című részt is.)

SZOKTÁL aggódni amiatt, hogy mit hoz a jövő? Lehet, hogy elvesztetted a munkádat, és nem tudod, hogyan fogsz gondoskodni a családodról. Vagy talán aggódsz a biztonságotok miatt, mert instabil a politikai helyzet. Vagy ellenségeskedést, esetleg üldözést kell átélnetek. Sok erőt meríthetsz abból, ha megvizsgálod, hogyan segített Jehova az izraelitáknak, amikor hasonló gondokkal küzdöttek.

² A zsidóknak nagy hitre volt szükségük ahhoz, hogy visszatérjenek Izrael földjére. A legtöbbjük egész életében Babilonban élt kényelmes körülmények között, és alig tudott valamit Izraelről. Ráadásul nem sokkal azután, hogy megérkeztek, olyan nehézségekkel kellett szembenézniük, mint a bizonytalan gazdasági és politikai helyzet, illetve az ellenségeskedés. Ezek miatt sokuknak nehéz volt a templom újjáépítésére koncentrálni. Ezért hát Jehova i. e. 520 körül megbízta Aggeus és Zakariás prófétát, hogy bátorítsák a népet (Agg 1:1; Zak 1:1). És ez a két hűséges próféta sikerrel járt. A nép újra lelkes volt az igaz imádatért. De mintegy 50 évvel később sajnos újra szükségük volt arra, hogy megerősítsék őket. Ezért Ezsdrás, a törvény egyik hozzáértő másolója Babilonból Jeruzsálembe utazott, és segített a népnek, hogy ismét Isten akaratát tegyék az első helyre (Ezsd 7:1, 6).

3. Milyen kérdésekről lesz szó? (Példabeszédek 22:19)

³ Aggeus és Zakariás próféciái segítettek a népnek, hogy bízni tudjanak Jehovában, és az üzenetük minket is bátoríthat. (Olvassátok fel: Példabeszédek 22:19.) Miközben megvizsgáljuk a tőlük származó ihletett gondolatokat és Ezsdrás példáját, a következőkre kapunk választ: Hogyan hatottak a zsidókra a nehéz körülmények? Miért fontos, hogy a nehézségek idején is Jehova akaratára összpontosítsunk? Hogyan erősíthetjük meg a Jehovába vetett bizalmunkat?

HOGYAN HATOTTAK A ZSIDÓKRA A BIZONYTALAN KÖRÜLMÉNYEK?

4–5. Mi lehetett az oka annak, hogy a zsidók már nem építették olyan lelkesen a templomot?

⁴ A zsidókra rengeteg feladat várt Jeruzsálemben. Miután megérkeztek, hamarosan újjáépítették Jehova oltárát, és lerakták a templom alapját (Ezsd 3:1–3, 10). De a kezdeti lelkesedés gyorsan alábbhagyott. Maguknak is kellett házat építeniük, meg kellett művelniük a földet, és gondoskodniuk kellett a családjukról (Ezsd 2:68, 70). Ráadásul ellenséges személyek meg akarták akadályozni a templom építését (Ezsd 4:1–5).

⁵ Ezenkívül akkoriban gazdasági és politikai szempontból nagy volt a bizonytalanság. A hazájuk már a Perzsa Birodalom része volt. I. e. 530-ban a perzsa király, Círusz meghalt, és az utódja, Kambüszész hadjáratot indított Egyiptom ellen. A serege bizonyára Izrael területén ment keresztül, és a katonák valószínűleg élelmet, vizet és szállást követeltek az izraelitáktól. Aztán jött Kambüszész utódja, I. Dáriusz. Az ő uralmának az eleje lázadásokkal és feszültségekkel volt tele. Emiatt a sok bizonytalanság miatt a zsidók aggódhattak amiatt, hogy hogyan fognak gondoskodni a családjukról. Többen talán úgy érezték, hogy még nem jött el az ideje annak, hogy újjáépítsék a templomot (Agg 1:2).

6. Milyen további akadállyal néztek szembe a zsidók, de hogyan kaptak bátorítást a Zakariás 4:6, 7 szerint?

⁶ A zsidóknak a sokféle nehézség mellett még a fokozott ellenségeskedéssel is meg kellett küzdeniük. I. e. 522-ben az ellenségeik elérték, hogy a templom építését hivatalosan betiltsák. De Zakariás arról biztosította a zsidókat, hogy Jehova a hatalmas szent szellemével minden akadályt elgördít az útjukból (Zak 4:6, 7). És valóban, i. e. 520-ban Dáriusz király feloldotta a betiltást, sőt anyagilag is támogatta az építkezést, és megparancsolta a tisztviselőknek, hogy segítsék a zsidókat (Ezsd 6:1, 6–10).

7. Milyen áldásokban részesültek a zsidók, amiért Jehova akaratát tették az első helyre?

⁷ Aggeus és Zakariás prófétán keresztül Jehova megígérte a népnek, hogy ha elsőbbséget biztosítanak a templom építésének, támogatni fogja őket (Agg 1:8, 13, 14; Zak 1:3, 16). Ez bátorságot adott a zsidóknak, és i. e. 520-ban újra belevetették magukat az építkezésbe. Öt év sem telt el, és elkészültek a templommal. Mivel a nehéz időkben is Jehova akaratát tették az első helyre, gazdag áldásokban részesültek. Jehova gondoskodott a szükségleteikről, és segített nekik, hogy örömmel imádják őt (Ezsd 6:14–16, 22).

MINDIG JEHOVA SZOLGÁLATÁRA ÖSSZPONTOSÍTS!

8. Hogyan ösztönöz az Aggeus 2:4 arra, hogy Isten akaratára összpontosítsunk? (Lásd a lábjegyzetet is.)

⁸ Ahogy közeleg a nagy nyomorúság, egyre sürgetőbb eleget tennünk a prédikálómunkára vonatkozó parancsnak (Márk 13:10). De ha anyagi gondjaink vannak, vagy ellenségeskedésre kell számítanunk, nehéz lehet buzgónak maradnunk a szolgálatban. Mi segíthet ilyenkor? Gondoljunk arra, hogy Jehova megígérte, hogy ha az ő akaratát a saját kényelmünk elé helyezzük, támogatni fog minket. És ha „a seregek Jehovája”b mellettünk áll, semmitől sem kell félnünk. (Olvassátok fel: Aggeus 2:4.)

9–10. Hogyan tapasztalta egy házaspár, hogy igaz a Máté 6:33?

⁹ Figyeljük meg egy úttörő házaspár, Oleg és Irinac történetét. Nem sokkal azután, hogy elköltöztek egy másik gyülekezet területére, ahol segítségre volt szükség, elvesztették a bevételi forrásukat a romló gazdasági helyzet miatt. Körülbelül egy éven át nem volt stabil keresetük. Mégis végig érezték Jehova támogatását, és a testvérektől is többször kaptak segítséget. Hogyan tudták átvészelni ezt a bizonytalan időszakot? Miközben folyamatosan kerestek munkát, a szolgálatban is buzgók maradtak. Oleg eleinte nagyon el volt csüggedve, de ezt mondja: „A sok szolgálat segített arra összpontosítanunk, ami a legfontosabb.”

¹⁰ Egyik nap, amikor hazaértek a szolgálatból, két szatyor élelem várta őket, melyeket egy 160 kilométerre élő barátjuk hozott nekik. Oleg ezt mondja: „Ez az eset ismét bizonyította, hogy mennyire törődik velünk Jehova és a gyülekezet. Teljesen meg vagyunk róla győződve, hogy Jehova nem hagyja magára a szolgáit, bármilyen kilátástalan helyzetben legyenek is” (Máté 6:33).

11. Mire számíthatunk, ha Isten akaratát tesszük első helyre az életünkben?

¹¹ Ahogy a 7. bekezdésben láttuk, Aggeus arra buzdította a népet, hogy ismét lendüljenek munkába a templomnál, mintha csak aznap raknák le az alapját. Jehova megígérte, hogy ha így tesznek, kiárasztja rájuk az áldását (Agg 2:18, 19). Tőlünk Jehova azt várja el, hogy odaadóan végezzük a tanítványképző munkát. Biztosak lehetünk benne, hogy minket is gazdagon megáld, ha elsőbbséget biztosítunk ennek az életmentő munkának.

HOGYAN ERŐSÍTHETJÜK A JEHOVÁBA VETETT BIZALMUNKAT?

12. Miért volt szüksége erős hitre Ezsdrásnak és a vele tartó zsidóknak?

¹² I. e. 468-ban Ezsdrás és egy csoport zsidó szintén elment Babilonból Jeruzsálembe. Erős hitre volt szükségük ahhoz, hogy megtegyék ezt az utat. Mivel rengeteg aranyat és ezüstöt vittek magukkal adományként a templomba, félő volt, hogy rablók kifosztják őket (Ezsd 7:12–16; 8:31). És miután megérkeztek Jeruzsálembe, ott sem érezték magukat igazán biztonságban. A város ritkán lakott volt, a falak és a kapuk pedig még helyreállításra vártak. Mi segített Ezsdrásnak, hogy bízni tudjon Jehovában, és mit tanulhatunk tőle?

13. Mi erősíthette meg Ezsdrás Jehovába vetett bizalmát? (Lásd a lábjegyzetet is.)

¹³ Ezsdrás már korábban is látta, hogy Jehova megvédi a népét. Sok évvel korábban, i. e. 484-ben Ezsdrás valószínűleg Babilonban élt, amikor Ahasvérus király elrendelte, hogy irtsák ki a zsidókat az egész Perzsa Birodalomban (Eszt 3:7, 13–15). Tehát Ezsdrás élete is veszélyben volt. A zsidók „minden egyes tartományban” gyászoltak és böjtöltek, és kétségtelenül imádkoztak Jehova segítségéért (Eszt 4:3). Képzelhetjük, mennyire megkönnyebbült Ezsdrás és a többi zsidó, amikor fordult a kocka, és az ellenségeikre várt halál (Eszt 9:1, 2). Ez a tapasztalat biztosan felkészítette Ezsdrást a jövőbeli próbákra, és megerősítette abban, hogy Jehova megvédi a népét.d

14. Mit tanult egy testvérnő abból, hogy érezte Jehova törődését a nehéz időkben?

¹⁴ Amikor a nehéz időkben megtapasztaljuk Jehova törődését, megerősödik a belé vetett bizalmunk. Így volt ezzel egy testvérnő, Anasztaszija is, aki Kelet-Európában él. Ott kellett hagynia a munkahelyét, hogy semleges tudjon maradni egy politikai kérdésben. Ezt meséli erről az időszakról: „Életemben először minden pénzem elfogyott.” De nem csüggedt el. „Teljesen Jehovára bíztam magam, és ő gyengéden törődött velem – mondja. – Ha egyszer újra munka nélkül maradnék, már nem félnék. Ha égi Atyám a mai nap képes gondoskodni rólam, akkor holnap is fog.”

15. Mi segített Ezsdrásnak, hogy mindig bízni tudjon Jehovában? (Ezsdrás 7:27, 28)

¹⁵ Ezsdrás többször is tapasztalta, hogy Jehova személyesen őt is támogatja. Ezt tükrözik a következő szavai is: „Jehova, az én Istenem velem volt” (Ezsd 7:27, 28). Ehhez hasonló megfogalmazással sok helyen találkozhatunk a nevét viselő könyvben. Amikor elgondolkodott azon, milyen sokszor látta Jehova kezét az életében, az megerősítette benne, hogy mindig számíthat az Istenére (Ezsd 7:6, 9; 8:18, 22, 31).

16. Milyen helyzetek adnak lehetőséget arra, hogy lássuk Jehova kezét az életünkben? (Lásd a képet is.)

¹⁶ Jehova nekünk is segíteni tud a nehéz helyzetekben. Tegyük fel, hogy szabadságra van szükségünk, hogy eljuthassunk a kongresszusra, vagy változtatni kellene a munkaidőnkön, hogy minden összejövetelen ott tudjunk lenni. Ha ilyenkor bátran beszélünk a főnökünkkel, azzal teszünk valamit, amit Jehova meg tud áldani. Könnyen lehet, hogy ilyenkor a dolgok jobban alakulnak, mint amire számítottunk. És amikor látjuk Jehova kezét az életünkben, még inkább megerősödik a belé vetett bizalmunk.

17. Miből látszott Ezsdrás alázata, amikor nehézségekkel nézett szembe? (Lásd a képet a címlapon.)

¹⁷ Ezsdrás Jehovától kért segítséget, ami alázatra vallott. Amikor nagy felelősség nehezedett rá, Jehovához fordult segítségért (Ezsd 8:21–23; 9:3–5). Ezzel jó példát mutatott másoknak. Akik látták a hitét megnyilvánulni, támogatták őt, és szintén Jehovába vetették a bizalmukat (Ezsd 10:1–4). Ha nagy nyomás nehezedik ránk a megélhetési gondok miatt, vagy mert aggódunk a családunk biztonságáért, vessük a terhünket Jehovára imában, bízva a támogatásában.

18. Mit tegyünk, hogy megerősödjön a Jehovába vetett bizalmunk?

¹⁸ Ha a nehéz időkben mi is alázatosan Jehova segítségét kérjük, és elfogadjuk a testvérektől jövő támogatást, akkor meg fog erősödni a Jehovába vetett bizalmunk. Erika, egy háromgyermekes anyuka akkor sem távolodott el Jehovától, amikor súlyos tragédiák érték. Rövid időn belül volt egy vetélése, és elvesztette a szeretett férjét. Visszatekintve ezt mondja: „Nem tudhatjuk előre, hogyan fog segíteni nekünk Jehova. Időnként egészen meglepő módon teszi ezt. Én sok imámra a testvérek által kaptam választ, azáltal, amit mondtak vagy tettek. Azt is megtanultam, hogy ha őszintén beszélünk a gondjainkról másoknak, akkor könnyebben tudnak segíteni.”

MINDVÉGIG BÍZZ JEHOVÁBAN!

19–20. Mit tanulhatunk azoktól a zsidóktól, akik nem tudtak visszatérni Jeruzsálembe?

¹⁹ Azoktól a zsidóktól is tanulhatunk, akik nem tudtak visszatérni Jeruzsálembe. Valószínűleg a koruk, egy betegség vagy családi kötelezettségek miatt maradtak Babilonban. De szívesen támogatták anyagilag a visszatérőket (Ezsd 1:5, 6). Úgy tűnik, hogy 19 évvel azután, hogy az első csoport megérkezett Jeruzsálembe, a babiloni zsidók még mindig küldtek nekik adományokat (Zak 6:10).

²⁰ Lehet, hogy mi sem tudunk annyit tenni Jehova szolgálatában, mint amennyit szeretnénk. De biztosak lehetünk benne, hogy égi Atyánk nagyra értékeli az erőfeszítéseinket. Honnan tudjuk ezt? Jehova arra kérte Zakariás prófétát, hogy készítsen egy koronát abból az ezüstből és aranyból, amit a Babilonban maradt zsidók küldtek (Zak 6:11). Ez a „fenséges korona” emléket állított a nagylelkűségüknek (Zak 6:14, lábj.). Jehova napjainkban sem feledkezik el arról, mi mindent tesznek érte a hű szolgái a nehéz időkben (Héb 6:10).

21. Mit tegyünk, hogy mindvégig bízni tudjunk Jehovában?

²¹ Ezekben az utolsó napokban számítanunk kell rá, hogy egyre nehezebb idők állnak előttünk (2Tim 3:1, 13). De nem kell túlzottan aggódnunk. Tartsuk észben, mit mondott Jehova a népének Aggeuson keresztül: „Én veletek vagyok ... Ne féljetek!” (Agg 2:4, 5). Igen, amíg Jehova akaratát tesszük az első helyre az életünkben, ő velünk lesz. Alkalmazzuk tehát, amit Aggeus és Zakariás próféciáiból, illetve Ezsdrás példájából tanultunk! Ha így teszünk, sziklaszilárdan fogunk bízni Jehovában, bármilyen bizonytalan legyen is a világ körülöttünk.