Bánjunk úgy azokkal, akik súlyos bűnt követtek el, ahogy Jehova!

1. Mit szeretne Jehova?

JEHOVA szabad akaratot adott az embereknek, ezért magunk hozhatunk döntéseket. A legfontosabb döntés, amelyet valaki meghozhat, az, hogy átadja az életét Jehovának. Így a családja részévé válik. Jehova azt szeretné, ha mindenki így döntene. Miért? Mert szereti az embereket, és a legjobbat akarja nekik. Arra vágyik, hogy jó kapcsolatban legyenek vele, és örökké éljenek (5Móz 30:19, 20; Gal 6:7, 8).

2. Hogyan érez Jehova azok iránt, akik még nem bánták meg a súlyos bűnüket? (1János 2:1)

² Ugyanakkor Jehova senkit sem kényszerít arra, hogy őt szolgálja. Mindenkinek megengedi, hogy eldöntse, mit szeretne tenni. De mi a helyzet akkor, ha egy megkeresztelt Tanú megszegi Isten törvényét, és súlyos bűnt követ el? Ha nem bánja meg a tettét, akkor el kell távolítani a gyülekezetből (1Kor 5:13). De Jehova ettől még nagyon vágyik rá, hogy visszatérjen hozzá. Valójában az az egyik fő oka annak, hogy gondoskodott a váltságról, hogy megbocsáthasson a bűnbánó vétkeseknek. (Olvassátok fel: 1János 2:1.) Szerető égi Atyánk arra ösztönzi a bűnösöket, hogy bánják meg a tetteiket (Zak 1:3; Róma 2:4; Jak 4:8).

3. Miről lesz szó ebben a cikkben?

³ Ha valaki súlyos bűnt követ el, Jehova azt szeretné, hogy úgy érezzünk a vétkessel és a tettével kapcsolatban, ahogyan ő. Most arról lesz szó, hogyan tudjuk ezt megtenni. Miközben olvasod ezt a cikket, figyeld meg a következőket: 1. Mit kellett tennie a korintuszi gyülekezetnek, amikor egy testvér súlyos bűnt követett el? 2. Milyen tanácsot adott nekik Pál, miután ez a férfi megbánta a tettét? 3. Hogyan érez Jehova azok iránt, akik súlyos bűnt követtek el?

MIT KELLETT TENNI, AMIKOR EGY TESTVÉR SÚLYOS BŰNT KÖVETETT EL?

4. Mi történt a korintuszi gyülekezetben? (1Korintusz 5:1, 2)

⁴ (Olvassátok fel: 1Korintusz 5:1, 2.) Pál apostol a harmadik misszionáriusi útja során felkavaró híreket kapott az újonnan megalakult korintuszi gyülekezetről. Megtudta, hogy az egyik testvérnek viszonya van az apja feleségével. Ezt a felháborító viselkedést még azok a népek is elítélték volna, akik nem imádták Jehovát. De a gyülekezet nemcsak hogy elnézte ezt, hanem még büszke is volt rá. Néhányan talán úgy gondolták, hogy így visszatükrözik, milyen irgalmasan bánik Jehova a tökéletlen emberekkel. De Jehova nem huny szemet afelett, ha valaki súlyos helytelenséget követ el a népében. Ez a gátlástalan viselkedés sokat ártott a gyülekezet hírnevének, és ha ez a testvér továbbra is a gyülekezetben maradt volna, rossz hatással lehetett volna a hittársaira. Milyen útmutatást adott Pál apostol a gyülekezetnek?

5. Mire szólította fel Pál a gyülekezetet, és mit értett ezen? (1Korintusz 5:13) (Lásd a képet is.)

⁵ (Olvassátok fel: 1Korintusz 5:13.) Pál Jehova ihletésére egy levelet írt a gyülekezetnek, és ebben arra szólította fel őket, hogy távolítsák el maguk közül azt, aki nem bánja meg a bűnét. Azt az útmutatást adta nekik, hogy ne tartsanak kapcsolatot az ilyen emberrel, és arra is felhívta a figyelmüket, hogy még csak együtt se egyenek vele (1Kor 5:11). Miért volt erre szükség? Mert tudta, hogy ha együtt eszünk valakivel, akkor valószínűleg beszélgetni is fogunk vele, és talán máskor is keresni fogjuk a társaságát. Tehát Pál arra ösztönözte a gyülekezetet, hogy ne töltsenek szükségtelenül időt a vétkessel. Ennek az útmutatásnak az volt a célja, hogy megvédje őket attól, hogy a vétkes rossz hatással legyen rájuk (1Kor 5:5–7). A bűnöst pedig ráébreszthette arra, hogy mennyire megbántotta Jehovát, és arra indíthatta, hogy megbánja a bűnét.

6. Milyen hatással volt Pál levele a gyülekezetre és a bűnösre?

⁶ Miután Pál apostol megírta a levelét a korintusziaknak, kíváncsi volt, hogyan fogják azt fogadni. Nagy örömet szerzett neki, amikor jó híreket kapott Titusztól. Megtudta, hogy a gyülekezet követte az útmutatását, és eltávolították a bűnöst maguk közül (2Kor 7:6, 7). Sőt, az azóta eltelt hónapokban, hogy megírta az első levelét, a bűnös megbánta a tettét, változtatott a viselkedésén és a gondolkodásán, és ismét Jehova igazságos erkölcsi elvei szerint élt (2Kor 7:8–11). Vajon ezek után mit tanácsolt Pál a gyülekezetnek?

MIT KELLETT TENNI, AMIKOR A BŰNÖS MEGBÁNTA A TETTÉT?

7. Milyen eredménye lett annak, hogy eltávolították a bűnöst a gyülekezetből? (2Korintusz 2:5–8)

⁷ (Olvassátok fel: 2Korintusz 2:5–8.) Pál apostol azt írta, hogy „épp elég az ilyennek az, ha a többség fegyelmezi”. Más szóval a fegyelmezés betöltötte a célját, mert megbánásra indította a bűnöst (Héb 12:11).

8. Mire ösztönözte Pál a gyülekezetet?

⁸ Ezért Pál apostol arra ösztönözte a gyülekezetet, hogy kedvesen bocsássanak meg a vétkesnek, vigasztalják meg, és biztosítsák őt arról, hogy szeretik. Tehát nem egyszerűen azt kérte, hogy fogadják vissza a vétkest. Inkább azt szerette volna, hogy a szavaikkal és a tetteikkel fejezzék ki, hogy szívből megbocsátottak neki, és szeretik. Ebből a testvér érezhette, hogy valóban örülnek annak, hogy visszatért.

9. Miért vonakodhattak a gyülekezetből néhányan megbocsátani a bűnbánó testvérnek?

⁹ Vajon a gyülekezetből néhányan vonakodtak szeretettel fogadni a bűnbánó testvért? A beszámolóból ez nem derül ki. De elképzelhető, hogy így volt, hiszen a testvér nagy kárt okozott a gyülekezetnek, és amit tett, sokakat személyesen is érinthetett. Egyesek talán igazságtalannak érezték, hogy a gyülekezet visszafogadja azt, aki ilyen nagy bűnt követett el, miközben ők keményen küzdenek azért, hogy erkölcsileg tiszták maradjanak. (Vesd össze: Lukács 15:28–30.) Miért volt mégis olyan fontos, hogy szeretettel fogadják a testvért?

10–11. Mi történhetett volna, ha a vének nem hajlandók megbocsátani a bűnbánó vétkesnek?

¹⁰ Gondoljunk bele, mi történt volna, ha a vének nem hajlandók visszafogadni a bűnbánó vétkest a gyülekezetbe, vagy ha a visszafogadása után a testvérek nem bánnak vele szeretettel. Pál rámutatott, hogy emiatt a testvért felemészthette volna a szomorúság. Könnyen úgy érezhette volna, hogy reménytelen a helyzete, és ezért hiába is próbálkozna, úgysem tudná elnyerni Jehova megbocsátását.

¹¹ Ráadásul, ha a testvérek a gyülekezetben nem bocsátanak meg a bűnbánó vétkesnek, azzal veszélybe sodorták volna a saját kapcsolatukat is Jehovával. Miért? Mert nem Jehovát utánozták volna, aki megbocsát a bűnbánó vétkeseknek, hanem Sátánt, aki kegyetlen és irgalmatlan. Így Sátán felhasználhatta volna őket a saját célja elérésére, arra, hogy a vétkes felhagyjon Jehova imádatával (2Kor 2:10, 11; Ef 4:27).

12. Hogyan követhették a korintuszi keresztények Jehova példáját?

¹² Hogyan követhették a korintuszi keresztények Jehova példáját? Úgy, ha hozzá hasonlóan ők is megbocsátottak a bűnbánó vétkesnek. Nézzük meg, mit tudunk meg a Bibliából Jehova megbocsátásáról. Például Dávid ezt mondta: „te jó vagy, ó, Jehova, és kész vagy megbocsátani” (Zsolt 86:5). Mikeás ezt írta: „Ki olyan Isten, mint te, aki megbocsát vétket, és eltekint [a törvényszegéstől]?” (Mik 7:18). Ézsaiás pedig így fogalmazott: „Hagyja el a gonosz az útját, és a rossz ember az ő gondolatait! Térjen vissza Jehovához, aki irgalmas lesz hozzá, Istenünkhöz, mert ő készségesen megbocsát!” (Ézs 55:7).

13. Miért volt helyénvaló visszafogadni a férfit a gyülekezetbe? (Lásd a „Mennyi idő múlva fogadták vissza a korintuszi férfit?” című részt.)

¹³ A korintuszi keresztények úgy tudták követni Jehova példáját, hogy visszafogadták a bűnbánó személyt a gyülekezetbe, és éreztették vele, hogy szeretik. Pál apostol is erre ösztönözte őket, és azzal, hogy megfogadták a tanácsát, kifejezték, hogy készek mindenben engedelmeskedni (2Kor 2:9). Bár csak néhány hónap telt el azóta, hogy a férfi el lett távolítva a gyülekezetből, a fegyelmezés már betöltötte a célját, mert megbánta a tettét. Ezért nem volt szükség arra, hogy tovább várjanak a visszafogadásával.

HOGYAN UTÁNOZHATJUK IGAZSÁGOS ÉS IRGALMAS ISTENÜNKET?

14–15. Mit tanulhatunk abból, ami a korintuszi gyülekezetben történt? (2Péter 3:9) (Lásd a képet is.)

¹⁴ Az, ami a korintuszi gyülekezetben történt, az oktatásunkra lett feljegyezve a Bibliában (Róma 15:4). Ebből a történetből megtanulhatjuk, hogy Jehova nem engedi meg, hogy a gyülekezethez tartozhassanak azok, akik nem bánják meg a súlyos bűnüket. Néhányan úgy gondolják, hogy mivel Jehova irgalmas, megengedi, hogy ezek a személyek továbbra is kapcsolatot ápoljanak a hűséges szolgáival. De Jehova irgalma nem ezt jelenti. Ő irgalmas, de nem engedékeny, és nem ad lejjebb az erkölcsi elveiből (Júd 4). Igazából egyáltalán nem lenne irgalmas dolog megengedni, hogy a megbánást nem tanúsító bűnösök a gyülekezetben maradhassanak, mert így sok kárt okozhatnának (Péld 13:20; 1Kor 15:33).

¹⁵ Ebből a történetből az is jól látszik, hogy Jehova nem szeretné, hogy bárki is elpusztuljon, hanem arra vágyik, hogy akit csak lehet, megmentsen. Ha valaki változtat a gondolkodásán és a viselkedésén, és szeretne újra jó kapcsolatban lenni vele, akkor ő irgalmas lesz hozzá (Ez 33:11; olvassátok fel: 2Péter 3:9). Ezért amikor a korintuszi férfi megbánta a bűnét, és változtatott az életén, Jehova Pál apostolon keresztül azt az útmutatást adta a gyülekezetnek, hogy bocsássanak meg neki, és fogadják vissza.

16. Milyen érzést kelt benned az, ahogyan Jehova a korintuszi férfival bánt?

¹⁶ Abból, ami a korintuszi gyülekezetben történt, láthatjuk, hogy Jehova mennyire szerető és igazságos Isten (Zsolt 33:5). Ez kétségkívül arra indít minket, hogy még inkább dicsérjük őt. Nagyon hálásak vagyunk neki, hogy ilyen irgalmas, hiszen mindannyian bűnösök vagyunk. És azt is nagyon értékeljük, hogy gondoskodott a váltságról, hogy így megbocsáthassa a bűneinket. Mennyire megnyugtató tudni, hogy Jehova nagyon szereti a szolgáit, és a legjobbat akarja nekik!

17. Miről lesz szó a következő cikkekben?

¹⁷ Mi a helyzet akkor, ha napjainkban követ el valaki súlyos bűnt? Hogyan utánozhatják a vének szerető Istenünk, Jehova példáját, és hogyan segíthetnek a vétkesnek, hogy megbánja a bűnét? Mit tegyen a gyülekezet, ha a vének eltávolítanak valakit a gyülekezetből, vagy ha visszafogadnak valakit? Ezekről a kérdésekről lesz szó a következő cikkekben.