A hit vezessen!

1. Miért lehetett Pál elégedett az életével?

AMIKOR Pál apostol már biztos volt benne, hogy hamarosan meg fogják ölni, visszagondolt az életére, és jó érzéssel ezt mondta: „a versenyt végigfutottam, a hitet megtartottam” (2Tim 4:6–8). Bölcs döntéseket hozott, és tudta, hogy Jehova elégedett vele. Mi is szeretnénk olyan döntéseket hozni, amelyekkel örömet szerzünk Jehovának. Hogyan sikerülhet ez?

2. Mikor mondhatjuk valakiről, hogy a hit vezeti?

² Pál ezt mondta magáról és más hűséges keresztényekről: „a hitünk vezet minket, és nem az, amit látunk” (2Kor 5:7). Mit értett ezalatt? Ha valakit csak az vezet, amit lát, akkor kizárólag az alapján hoz döntéseket, amit lát, hall vagy érez. Ha viszont a hite vezeti, akkor az a legfontosabb neki, hogy Jehova mit gondol. A tetteiből kiderül, hogy bízik abban, hogy Jehova megjutalmazza, és hogy a Biblia tanácsai a javára válnak (Zsolt 119:66; Héb 11:6).

3. Hogyan válik a javunkra, ha a hitünk vezet minket? (2Korintusz 4:18)

³ Persze időnként vannak olyan döntések, amelyeket az alapján hozunk meg, amit látunk, hallunk és érzünk. A baj azzal van, ha fontos kérdésekben is csak ezek alapján döntünk. Miért? Mert az érzékszerveink félrevezethetnek minket. De még ha nem is csapnak be, könnyen előfordulhat, hogy figyelmen kívül hagyjuk, hogy Isten mit szeretne (Préd 11:9; Máté 24:37–39). Ha viszont a hit vezet minket, sokkal valószínűbb, hogy olyan döntéseket hozunk, amelyeket Jehova elfogadhatónak tart (Ef 5:10). Ha megfogadjuk a tanácsait, az lelki békét ad, és boldoggá tesz (Zsolt 16:8, 9; Ézs 48:17, 18). És ha mindig törekszünk rá, hogy a hitünk vezessen, örökké élhetünk. (Olvassátok fel: 2Korintusz 4:18.)

4. Hogyan állapíthatjuk meg, hogy a hitünk vagy a szemünk vezet minket?

⁴ Hogyan állapíthatjuk meg, hogy a hitünk vagy a szemünk vezet minket? Segít, ha átgondoljuk a következőket: „Mi alapján szoktam dönteni? Csak az alapján, amit látok? Vagy az alapján, amit Jehova tanácsol?” Nézzük meg, hogyan vezethet minket a hit három területen: amikor állást keresünk, amikor házastársat keresünk, és amikor útmutatást kapunk a szervezettől. Mindegyik esetben meg fogjuk vizsgálni, hogy mit vegyünk figyelembe, amikor döntést hozunk.

AMIKOR ÁLLÁST KERESÜNK

5. Mit vegyünk számításba, amikor eldöntjük, hogy elvállalunk-e egy munkát?

⁵ Mindannyian szeretnénk gondoskodni magunkról és a családunkról (Préd 7:12; 1Tim 5:8). Néhány állással nagyon jól lehet keresni. Így nemcsak a mindennapi kiadásokra elegendő a fizetés, hanem félre is lehet tenni belőle. Más állások viszont kevesebbet fizetnek, amiből csak a család legfontosabb szükségleteit lehet fedezni. Amikor eldöntjük, hogy elvállalunk-e egy munkát, érthető módon figyelembe vesszük, hogy mennyit fogunk keresni. De ha ez az egyetlen tényező, amelyet számításba veszünk, akkor valójában az vezet minket, amit látunk.

6. Hogyan vezethet minket a hitünk, amikor állást keresünk? (Héberek 13:5)

⁶ Ha a hitünk vezet minket, azt is átgondoljuk, hogy egy munka milyen hatással lenne a barátságunkra Jehovával. A következő kérdések segíthetnek: „Ezen a munkahelyen valami olyasmit is tennem kellene, amit Jehova gyűlöl?” (Péld 6:16–19). „Kevesebb időm lenne a szolgálatra, az összejövetelekre vagy a tanulmányozásra? Gyakran lennék távol a családomtól?” (Flp 1:10). Ha bármelyik kérdésre igen a válasz, jobb lenne, ha nem vállalnánk el a munkát, még akkor sem, ha nehéz állást találni. Így a hitünk fog vezetni, és a döntésünkből látszódni fog, hogy bízunk abban, hogy Jehova gondoskodni fog rólunk (Máté 6:33; olvassátok fel: Héberek 13:5).

7–8. Miből látszik, hogy egy dél-amerikai testvért a hite vezetett? (Lásd a képet is.)

⁷ Egy dél-amerikai testvér, Javiera is szerette volna, ha a hit vezeti. Ezt mondja: „Jelentkeztem egy munkakörre, ahol kétszer annyit kerestem volna, mint addig, és a munka is nagyon tetszett.” Ugyanakkor szeretett volna úttörő lenni. Így folytatja: „Interjúra mentem az országos vezetőhöz, de előtte imádkoztam. Meg voltam róla győződve, hogy Jehova tudja, mi a legjobb nekem. Szerettem volna szakmailag előrelépni, de nem akartam, hogy ez megakadályozzon abban, hogy többet tegyek Jehováért.”

⁸ Még ezt meséli: „Az interjún a vezető elmondta, hogy rendszeresen kellene túlóráznom. Udvariasan elmagyaráztam neki, hogy a szolgálat miatt ezt nem tudom vállalni.” Két héttel később elkezdett úttörőzni, és még ugyanebben az évben talált egy részmunkaidős állást. Ezt mondja: „Jehova meghallgatta az imáimat, és segített olyan állást találnom, ami mellett tudok úttörőzni. Nagyon örülök, hogy olyan munkám van, ami lehetővé teszi, hogy több időt szánjak Jehovára és a testvérekre.”

9. Mit tanultál Trésortól?

⁹ Mi a helyzet akkor, ha rájövünk, hogy a jelenlegi állásunk megnehezíti, hogy közel maradjunk Jehovához? Trésor, aki a Kongói Köztársaságban él, ezt mondja: „Olyan munkám lett, amiről mindig is álmodtam. Háromszor annyit kerestem, mint korábban, és az emberek tiszteltek.” De mivel rendszeresen kellett túlóráznia, sokszor nem jutott el az összejövetelekre. Arra is rá akarták venni, hogy eltitkoljon kétes ügyleteket. Szeretett volna kilépni, de félt attól, mi lesz, ha nem talál másik állást. Mi segített neki? Ezt mondja: „A Habakuk 3:17–19-ből megértettem, hogy még ha nem is lesz keresetem, Jehova gondoskodni fog rólam, úgyhogy felmondtam. Sok munkáltató úgy gondolja, hogy egy jól fizető állásért az emberek bármit készek feláldozni, beleértve a családjukat és a vallásukat is. Nagyon örülök, hogy sikerült közel maradnom Jehovához és a családomhoz. Úgy egy év múlva Jehova segített biztos állást találni. Szerényen élek ugyan, de több időm van a szolgálatra és a testvérekre. Ha Jehovát tesszük első helyre az életünkben, lehet, hogy egy ideig lesznek anyagi nehézségeink, de Jehova biztosan gondoskodni fog rólunk.” Ha bízunk az ígéreteiben, és abban, hogy a tanácsai a javunkra válnak, akkor a hitünk fog vezetni, és számíthatunk arra, hogy Jehova támogatni fog.

AMIKOR HÁZASTÁRSAT KERESÜNK

10. Hogyan fordulhat elő, hogy amikor valaki házastársat keres, az vezeti, amit lát?

¹⁰ A házasság ajándék Istentől. Teljesen természetes, ha szeretnénk megházasodni. Például amikor egy testvérnő házastársat keres, biztosan számít neki, hogy milyen egy testvér egyénisége, külseje, hírneve, anyagi helyzete, milyen családi kötelezettségei vannak, és milyen érzéseket vált ki belőle.b Ezek mind fontos tényezők. De ha csak ezeket veszi figyelembe, akkor az vezeti, amit lát.

11. Hogyan vezethet minket a hit, amikor házastársat választunk? (1Korintusz 7:39)

¹¹ Jehova nagyon örül, ha valaki úgy választ házastársat, hogy megfogadja a tanácsait. Például csak azután köt házasságot, hogy túl van már a fiatalkor virágzásán (1Kor 7:36). Azokat a tulajdonságokat keresi egy leendő házastársban, amelyek Jehova szerint jó férjjé vagy jó feleséggé tesznek valakit (Péld 31:10–13, 26–28; Ef 5:33; 1Tim 5:8). Ha egy nem Tanú mutat iránta érdeklődést, figyelembe veszi az 1Korintusz 7:39 tanácsát, hogy csak olyan valakivel kössön házasságot, aki „az Úr követője”. (Olvassátok fel!) A hite fogja vezetni, ha biztos benne, hogy Jehova mindenki másnál jobban tud gondoskodni arról, amire érzelmileg szüksége van (Zsolt 55:22).

12. Mit tanultál Rosa történetéből?

¹² Nézzük, mi történt Rosával, egy kolumbiai úttörővel. A munkája során többször találkozott egy férfival, aki érdeklődni kezdett iránta. Rosa is vonzódott hozzá. Ezt mondja: „Jó embernek tűnt, önkénteskedett, és egészségesen élt. Tetszett, ahogy velem bánt. Minden megvolt benne, amit kerestem, egy dolgot kivéve: nem volt Tanú.” Hozzáfűzi még: „Nehéz volt nemet mondani, mert az érzéseim mást súgtak. Akkoriban egyedül éreztem magam, és férjhez akartam menni, de Jehova szolgái között nem találtam társat.” Rosa viszont nem arra összpontosított, amit látott. Belegondolt, hogy a döntése milyen hatással lesz a barátságára Jehovával. Ezért minden kapcsolatot megszakított a férfival, és lefoglalta magát Jehova szolgálatával. Nem sokkal később meghívták a királysághirdetők iskolájára, és most különleges úttörőként szolgál. Ezt mondja: „Jehova nagyon sok örömet adott.” Amikor hajlunk rá, hogy érzelmi alapon hozzunk döntést, nehéz lehet követni Jehova tanácsait, de biztos, hogy megéri.

AMIKOR ÚTMUTATÁST KAPUNK A SZERVEZETTŐL

13. Mit válthat ki belőlünk, ha útmutatást kapunk a szervezettől?

¹³ Gyakran kapunk útmutatást a vénektől, a körzetfelvigyázótól, a fiókhivataltól vagy a vezetőtestülettől, ami érinti a Jehovának végzett szolgálatunkat. Viszont időnként előfordulhat, hogy nem értjük, miért van szükség valamilyen útmutatásra, vagy az is lehet, hogy csak a hátrányait látjuk. Sőt, talán arra kezdünk koncentrálni, hogy milyen hiányosságai vannak azoknak a testvéreknek, akiktől az útmutatást kaptuk.

14. Mi segít engedelmeskedni, amikor útmutatást kapunk a szervezettől? (Héberek 13:17)

¹⁴ Ha a hitünk vezet minket, akkor bízunk abban, hogy Jehova kézben tartja a dolgokat, és ismeri a körülményeket. Így készségesen engedelmeskedni fogunk. (Olvassátok fel: Héberek 13:17.) Tudjuk, hogy ha így teszünk, azzal hozzájárulunk a gyülekezet egységéhez (Ef 4:2, 3). Bár a felelős testvérek nem tökéletesek, biztosak vagyunk benne, hogy ha engedelmeskedünk, Jehova támogatni fog minket (1Sám 15:22). Ha pedig valóban szükséges, Jehova változtatni fog az útmutatáson (Mik 7:7).

15–16. Mi segített egy testvérnek, akinek nehezére esett követni az útmutatást? (Lásd a képet is.)

¹⁵ Nézzünk meg egy példát, amiből láthatjuk, hogy miért jó, ha engedelmeskedünk az útmutatásnak. Peruban a legtöbben beszélnek spanyolul, de sokaknak más az anyanyelve. Egy ilyen nyelv a kecsua. Éveken át a testvérek igyekeztek felkutatni a kecsua nyelvű embereket a területükön. Majd figyelembe véve a helyi rendeleteket a fiókhivatal azt kérte tőlük, hogy ezután másképp próbálják meg elérni az embereket (Róma 13:1). Sokan aggódtak, hogy valóban jó eredménye lesz-e ennek. Ám amikor elkezdtek az új módszerrel prédikálni, Jehova megáldotta az erőfeszítéseiket, és sok kecsua nyelvű emberrel tudtak beszélni.

¹⁶ Kevin, egy kecsua gyülekezetben szolgáló vén, szintén aggódott az új módszer miatt. Ezt mondja: „Azon gondolkodtam, hogy hogyan fogunk így kecsua nyelvű embereket találni.” Mit tett? Ezt meséli: „Felidéztem a Példabeszédek 3:5-öt, és Mózes példájára gondoltam. Ő azt a parancsot kapta, hogy vezesse ki az izraelitákat Egyiptomból. Egy olyan hely felé kellett menniük, ami zsákutcának tűnt, és így könnyű célponttá válhattak volna az egyiptomiaknak. Ennek ellenére engedelmeskedett, és Jehova látványos módon megmentette őket” (2Móz 14:1, 2, 9–11, 21, 22). Kevin kész volt változtatni azon, ahogy a szolgálatát végzi. Mi lett az eredménye? Ezt mondja: „Csak ámultam, mennyire támogat minket Jehova. Korábban rengeteget gyalogoltunk, és csak egy vagy két kecsua emberrel találkoztunk. Most olyan helyekre megyünk, ahol sok kecsua ember van. Így többekkel tudunk beszélgetni, és növekedett az újralátogatások és a tanulmányozások száma. Az összejövetelekre is többen eljönnek.” Igen, ha engedjük, hogy a hitünk vezessen minket, Jehova biztosan meg fog jutalmazni.

17. Mit tanultál ebből a cikkből?

¹⁷ Megvizsgáltuk, hogyan vezethet minket a hitünk három fontos területen. De az élet más területein is szükség van erre, például amikor eldöntjük, milyen kikapcsolódást választunk, tovább tanulunk-e, vagy hogyan neveljük a gyermekeinket. Akármiben is kell döntést hoznunk, ne csak az vezessen minket, amit látunk. Gondoljunk Jehovára, arra, hogy mit tanácsol; hogy megígérte, hogy gondoskodik rólunk; és hogy a döntésünk milyen hatással lesz a barátságunkra vele. Ha így teszünk, akkor Jehovát, a mi Istenünket fogjuk követni örökkön örökké (Mik 4:5).