Várjuk a maradandó várost!

1. Mit mondott Jézus, mi fog történni Jeruzsálemmel?

NÉHÁNY nappal a halála előtt Jézus egy részletes próféciát mondott. Ez először akkor teljesedett be, amikor Jeruzsálem és a templom elpusztult. Jézus figyelmeztette a követőit, hogy a várost „letáborozott seregek veszik [majd] körül” (Luk 21:20). Arra utasította őket, hogy amint látják ezt, meneküljenek el. Amit mondott, valóra vált, amikor a római seregek körülvették Jeruzsálemet (Luk 21:21, 22).

2. Mit tanácsolt Pál a Júdeában és Jeruzsálemben élő keresztényeknek?

² Mindössze néhány évvel azelőtt, hogy a római seregek körbevették Jeruzsálemet, Pál apostol írt egy levelet a júdeai és jeruzsálemi keresztényeknek. Ma ezt a Hébereknek írt levélként ismerjük. Pál létfontosságú tanácsot adott a keresztényeknek, hogy segítsen nekik felkészülni az előttük álló eseményekre. Mire számíthattak? Arra, hogy Jeruzsálem elpusztul. Ahhoz, hogy túléljék, késznek kellett lenniük hátrahagyni az otthonukat és a megélhetésüket. Pál Jeruzsálemre utalva ezt mondta: „itt nincs maradandó városunk”. Majd hozzátette: „viszont nagyon várjuk azt, amelyik eljön” (Héb 13:14).

3. Mi „a valódi alapokkal bíró” város, és miért várjuk?

³ Minden bizonnyal sokan kinevették és gúnyolták azokat a keresztényeket, akik elmentek Jeruzsálemből és Júdeából. De ez a döntés megmentette az életüket. Ma minket is gúnyolnak, mert nem emberekben bízunk, és nem törekszünk anyagi biztonságra sem. Miért teszünk így? Mert tudjuk, hogy ez a világ hamarosan véget ér. A „valódi alapokkal bíró várost” várjuk, vagyis Isten királyságát (Héb 11:10; Máté 6:33). Mindegyik alcímnél meg fogjuk vizsgálni, hogy Pál tanácsai hogyan segítettek az első századi keresztényeknek, hogy várják a várost, „amelyik eljön”; valamint azt, hogy Pál hogyan készítette fel őket az előttük álló eseményekre; továbbá hogy a tanácsai hogyan segítenek nekünk.

BÍZZUNK JEHOVÁBAN, AKI SOHA NEM HAGY MAGUNKRA MINKET

4. Miért volt Jeruzsálem fontos a keresztényeknek?

⁴ Jeruzsálem fontos volt a keresztényeknek. I. sz. 33-ban itt alakult meg a keresztény gyülekezet, és a vezetőtestület is itt volt. Sok kereszténynek volt itt háza és más anyagi javai. Jézus viszont azt mondta a követőinek, hogy majd el kell menekülniük Jeruzsálemből, sőt Júdeából is (Máté 24:16).

5. Hogyan segített Pál felkészülni a keresztényeknek arra, ami rájuk várt?

⁵ Pál szerette volna, hogy a hittársai felkészültek legyenek arra, ami rájuk vár. Ezért segített nekik, hogy úgy lássák Jeruzsálemet, ahogy Jehova. A templomot, a papságot és az áldozatokat, amelyeket Jeruzsálemben felajánlottak, Jehova már nem tartotta szentnek (Héb 8:13). A város legtöbb lakója nem fogadta el a Messiást. A templom már nem volt a tiszta imádat központja, és pusztulás várt rá (Luk 13:34, 35).

6. Miért volt időszerű Pál tanácsa? (Héberek 13:5, 6)

⁶ Amikor Pál megírta a levelét a hébereknek, Jeruzsálem virágzó város volt. Egy korabeli római író Jeruzsálemet „Kelet leghíresebb városának” nevezte. Biztosan fellendítette a gazdaságot, hogy minden évben sok zsidó érkezett távoli országokból az ünnepekre. Kétségkívül voltak keresztények, akik hasznot merítettek ebből a helyzetből. Pál talán ezért írta a következőket az ott élő keresztényeknek: „Életmódotok mentes legyen a pénz szeretetétől, és elégedjetek meg azzal, amitek van.” Ezután a Héber iratokból idézett egy részt, melyben Jehova erről biztosít minket: „Soha nem hagylak cserben, és soha nem hagylak magadra” (olvassátok fel: Héberek 13:5, 6; 5Móz 31:6; Zsolt 118:6). A Jeruzsálemben és Júdeában élő keresztényeknek nagy szükségük volt erre a bátorításra. Miért? Nem sokkal azután, hogy megkapták ezt a levelet, hátra kellett hagyniuk az otthonukat, a megélhetésüket és szinte mindenüket, amijük volt. Azután új életet kellett kezdeniük egy idegen helyen.

7. Miért bízzunk már most egyre jobban Jehovában?

⁷ Tanulság: Mi vár ránk? Elkezdődik a „nagy nyomorúság”, és ez a világ véget ér (Máté 24:21). Az első századi keresztényekhez hasonlóan nekünk is ébernek kell maradnunk, és felkészültnek kell lennünk (Luk 21:34–36). Előfordulhat, hogy mindenünket hátra kell hagynunk. De bízzunk Jehovában, mert ő soha nem hagyja el a népét. Már most, még mielőtt kitör a nagy nyomorúság, lehetőségünk van arra, hogy kimutassuk, bízunk benne. Gondolkodj el a következőn: „Vajon a céljaim és a tetteim azt mutatják, hogy nem a gazdagságban bízom, hanem Istenben, aki megígérte, hogy gondoskodni fog rólam?” (1Tim 6:17). Bár sokat tanulhatunk abból, ami az első században történt, a nagy nyomorúság sosem látott nehézségeket hoz majd. Honnan fogjuk tudni, hogy pontosan mit tegyünk?

ENGEDELMESKEDJÜNK AZOKNAK, AKIK VÁLLALJÁK A VEZETÉST

8. Mire utasította Jézus a követőit?

⁸ Néhány évvel azután, hogy Pál megírta a levelét a hébereknek, a római seregek körülvették Jeruzsálemet. Ebből a keresztények felismerték, hogy menekülniük kell, mivel a városra pusztulás várt (Máté 24:3; Luk 21:20, 24). De hova menjenek? Jézus egyszerűen csak ennyit mondott: „Akkor akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe” (Luk 21:21). De sok hegy volt a környéken. Mégis merre induljanak?

9. Miért lehetett kérdéses, hogy hova meneküljenek a keresztények? (Lásd a térképet is.)

⁹ Milyen hegyek voltak a környéken, ahova a keresztények menekülhettek? Voltak hegyek Szamáriában, Galileában, Libanonban és a Jordánon túl, valamint ott volt a Hermon-hegy is. (Lásd a térképet.) Néhány város ezeken a területeken biztonságosnak tűnhetett. Vegyük például Gamlát. Ez a város egy magas hegy tetején volt, egy nehezen megközelíthető helyen. Sok zsidó úgy gondolta, hogy ez ideális hely a menekülésre. De a város véres küzdelem színtere lett a zsidók és a rómaiak között, és rengeteg lakója meghalt.a

10–11. a) Valószínűleg hogyan adott Jehova útmutatást a keresztényeknek? (Héberek 13:7, 17) b) Hogyan vált a keresztények javára, hogy engedelmeskedtek azoknak, akik vállalták köztük a vezetést? (Lásd a képet is.)

¹⁰ Úgy tűnik, hogy Jehova azok által adott útmutatást a keresztényeknek, akik vállalták köztük a vezetést. Euszebiosz, a történetíró később ezt írta: „A jeruzsálemi egyház népe is, miután kinyilatkoztatás útján vezetői olyan jóslatot kaptak, hogy még a háború kitörése előtt hagyják el a várost és költözzenek Perea egyik városába, melyet Pellának neveznek, engedelmeskedett a parancsnak”. Pella ideális választás volt. Nem volt messze Jeruzsálemtől, és viszonylag könnyű volt eljutni ide. A legtöbb lakója nem volt zsidó, így nem igazán érintette a várost a rómaiak és a fanatikus zsidó szabadságharcosok küzdelme. (Lásd a térképet.)

¹¹ Azok a keresztények, akik a hegyekbe menekültek, megfogadták Pál következő tanácsát: „Engedelmeskedjetek azoknak, akik vállalják köztetek a vezetést”. (Olvassátok fel: Héberek 13:7, 17.) Így túlélték a város pusztulását. Tehát a történelem megerősíti, hogy Isten nem hagyja el azokat, akik várják „a valódi alapokkal bíró várost”, vagyis Isten királyságát (Héb 11:10).

12–13. Hogyan vezette Jehova a népét nehézségek idején?

¹² Tanulság: Jehova azok által ad konkrét útmutatást a népének, akik vállalják köztük a vezetést. A Bibliában számtalan olyan történet van, melyből kiderül, hogy Jehova hűséges férfiak által vezette a népét a nehéz időkben (5Móz 31:23; Zsolt 77:20). Ez napjainkban is így van, amit sok példa bizonyít.

¹³ Például, amikor a Covid19-járvány elkezdődött, azok, „akik vállalják… a vezetést”, megfelelő útmutatásról gondoskodtak. A vének utasítást kaptak, hogyan szervezzék meg az összejöveteleket és a szolgálatunkat. Nem sokkal azután, hogy kitört a járvány, a regionális kongresszust is megtartottuk, méghozzá rendkívüli módon. A programot az interneten, illetve TV- és rádióközvetítés által is követni lehetett több mint 500 nyelven. Jehova a járvány alatt is gondoskodott az oktatásunkról, így egységesek tudtunk maradni. Biztosak lehetünk benne, hogy bármivel is kell szembenéznünk a jövőben, Jehova segíteni fog azoknak, akik vállalják a vezetést, hogy bölcs döntéseket hozzanak. Ahhoz, hogy felkészüljünk a nagy nyomorúságra, és bölcsen tudjunk cselekedni, bíznunk kell Jehovában, és engedelmeskednünk kell neki. De milyen más tulajdonságokra van még szükség?

SZERESSÜK EGYMÁST TESTVÉRKÉNT, ÉS LEGYÜNK VENDÉGSZERETŐK

14. Milyen tulajdonságokat kellett kimutatniuk a keresztényeknek, ahogy egyre közeledett Jeruzsálem pusztulása? (Héberek 13:1–3)

¹⁴ Amikor kitör a nagy nyomorúság, minden eddiginél nagyobb szükség lesz rá, hogy szeressük egymást. A Jeruzsálemben és Júdeában élő keresztények jó példát mutattak ebben. Mindig szeretettel bántak egymással (Héb 10:32–34). De ahogy egyre közeledett Jeruzsálem pusztulása, még inkább ki kellett mutatniuk, hogy testvérként szeretik egymást, és vendégszeretők. (Olvassátok fel: Héberek 13:1–3.) Nekünk is így kell tennünk, ahogy közeledik a vég.

15. Miért kellett a héber keresztényeknek testvérként szeretni egymást és vendégszeretőnek lenni, miután elmenekültek?

¹⁵ Miután a római seregek körülvették Jeruzsálemet, majd váratlanul visszavonultak, a keresztények el tudtak menekülni. Mivel viszonylag kevés dolgot tudtak magukkal vinni, egymásra voltak utalva, miközben megtették az utat a hegyekbe, és letelepedtek egy új helyen (Máté 24:17, 18). Sokuknak szüksége volt élelemre, ruhára és lakóhelyre. Azáltal, hogy a keresztények támogatták egymást és megosztották egymással, amijük volt, kimutathatták, hogy mennyire szeretik a hittársaikat, és milyen vendégszeretők (Tit 3:14).

16. Hogyan bánhatunk szeretettel azokkal a hittársainkkal, akiknek segítségre van szükségük? (Lásd a képet is.)

¹⁶ Tanulság: A szeretet arra indít minket, hogy a hittársaink segítségére siessünk. Isten népének tagjai készségesen segítenek azoknak a testvéreknek, akik háború vagy természeti katasztrófa miatt menekülnek. Gondoskodnak számukra a létszükségleti dolgokról, és támogatják őket abban, hogy továbbra is szolgálni tudják Jehovát. Egy ukrán testvérnő, aki a háború miatt elmenekült a hazájából, ezt mondta: „Éreztük, hogy Jehova vezet minket, és arra indítja a testvéreinket, hogy segítsenek nekünk. Szeretettel fogadtak minket Ukrajnában, Magyarországon és most itt, Németországban is, és sokat tettek értünk.” Ha vendégszeretettel bánunk a testvéreinkkel, és gondoskodunk róluk, akkor együttműködünk Jehovával (Péld 19:17; 2Kor 1:3, 4).

17. Miért fontos, hogy már most testvérként szeressük egymást, és vendégszeretők legyünk?

¹⁷ A nagy nyomorúság alatt kétségkívül minden eddiginél nagyobb szükség lesz arra, hogy segítsünk egymásnak (Hab 3:16–18). Jehova már most képez minket, hogy testvérként szeressük egymást, és vendégszeretők legyünk. Ezek a tulajdonságok nélkülözhetetlenek lesznek akkor.

MI ÁLL ELŐTTÜNK?

18. Hogyan követhetjük a héber keresztények példáját?

¹⁸ Ahogy a történelem megerősíti, azok a keresztények, akik engedelmeskedtek, és a hegyekbe mentek, megmenekültek Jeruzsálem pusztulásakor. Az otthonukat el kellett hagyniuk, de Jehova mindig velük maradt. Mi a helyzet velünk? Nem tudjuk pontosan, mi vár ránk. De azt tudjuk, hogy Jézus azt mondta, álljunk készen (Luk 12:40). Azzal is tisztában vagyunk, hogy Pál tanácsai, amelyeket a hébereknek írt, ma éppolyan hasznosak, mint az első században voltak. Továbbá Jehova maga ígérte meg, hogy soha nem hagy cserben minket, és soha nem hagy magunkra (Héb 13:5, 6). Várjuk hát továbbra is a maradandó várost, Isten királyságát, és akkor örökké csodálatos áldásokban lehet részünk! (Máté 25:34).