Lábjegyzet

a Amikor a hűséges Jóbot megvádolta három barátja azzal, hogy valami rosszat tett, túl fontosnak tartotta, hogy mit gondolnak róla mások. Amikor meghaltak a gyerekei, és elvesztette minden vagyonát, „nem vétkezett, és semmi rosszal sem vádolta Istent” (Jób 1:22; 2:10). De amikor őt magát vádolták meg, „féktelenek” lettek a szavai. Fontosabb volt neki a saját hírneve, mint az, hogy megszentelje Isten nevét (Jób 6:3; 13:4, 5; 32:2; 34:5).