1Krónikák

13 Dávid tanácskozott az ezred- és a századparancsnokokkal és minden vezetővel,+ 2 majd így szólt Izrael egész gyülekezetéhez: „Ha jónak látjátok, és elfogadható a mi Istenünk, Jehova előtt, küldjünk üzenetet a többi testvérünknek Izrael valamennyi vidékére, és a papoknak meg a lévitáknak is a városaikba+ és azok legelőire, hogy jöjjenek el hozzánk, 3 és hozzuk vissza Istenünk ládáját.+” Ugyanis nem törődtek azzal Saul napjaiban.+ 4 Az egész gyülekezet egyetértett abban, hogy így tegyenek, mert az egész nép jónak tartotta ezt. 5 Dávid tehát egybegyűjtötte egész Izraelt az Egyiptom-folyótól* egészen Lebó-Hamátig*+, hogy elhozzák az igaz Isten ládáját Kirját-Jeárimból.+

6 Akkor Dávid és egész Izrael fölvonult Baálába+, Kirját-Jeárimba, amely Júdához tartozik, hogy felhozzák onnan az igaz Istennek, Jehovának a ládáját, aki a kerubok felett* ül a trónján;+ a ládát, mely előtt az emberek dicsőítik a nevét. 7 Csakhogy az igaz Isten ládáját föltették egy új szekérre,+ és elvitték Abinádáb házából. Uzzah és Ahió vezették a szekeret.+ 8 Dávid és egész Izrael pedig teljes erejéből ünnepelt az igaz Isten színe előtt énekekkel, hárfákkal, más húros hangszerekkel, tamburinokkal+, cintányérokkal+ meg trombitákkal+. 9 De amikor Kidon szérűjéhez értek, Uzzah odanyúlt a ládához, és megfogta, mert az állatok majdnem felborították. 10 Erre Jehova haragja fellángolt Uzzah ellen, és lesújtott rá, mert odanyúlt a ládához.+ És ott halt meg Isten színe előtt.+ 11 Ám Dávid mérges* lett, amiért Jehova haragja kitört Uzzah ellen. És annak a helynek Pérec-Uzzah* a neve mind a mai napig.

12 Ezért azon a napon Dávid megijedt az igaz Istentől, és így szólt: „Hogyan vigyem el magamhoz az igaz Isten ládáját?”+ 13 És Dávid nem vitte el a ládát magához, Dávid városába, hanem elvitette azt a gáti Obed-Edom házába. 14 Az igaz Isten ládája három hónapig Obed-Edom háznépénél volt, az ő házában. És Jehova áldása volt Obed-Edom háznépén és mindenén.+